Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-12 / 294. szám
Az Országos Béketanács távirata, a nemet kérdés békés rendezésére alakult francia bizottságnak Pici, tipegős lábakra is készítenek cipőket a Kecskeméti Cipőgyárban. Ebben az üzemben, mint városunk, országunk többi gyáraiban is, röpgyűlést tartottak a dolgozók, hogy megbeszéljék a moszkvai értekezlet zárónyilatkozatát és tiltakozzanak a német hadsereg újjáélesztése ellen. A. röpgyűlés előadója Stecenkó Teofil volt. Emlékeztette az üzem dolgozóit arra, hogy mi is volt a német militarizmus. — Most ismét azoknak akarnak fegyvert adni a kezükbe, akik már két alkalommal lángba- boritották és rombadöntötték Európát. Meg kell akadályozni, hogy a Wehrmacht ismét a békés otthonokra rádobhassa a háború égő tűzcsóváját. Az üzem dolgozói még emlékeznek arra, hogy a második világháború után dokumentfilmeken látták, hogy a koncentrációs táborok raktáraiban ezrével »tárolták« a kis gyermekcipőket. Boldog, gondtalan kis tulajdonosaikat a náci fenevad a gázkamrákban elhamvasztotta. Ki akarja, hogy újból az apák, a testvérek a harctéren pusztuljanak, a család egyéb tagjait uedig otthonában a bomba ölje meg?! Senki! Ennek tiltakozásaképpen a Cipőgyár dolgozói táviratot intéztek az Országos Béketanácshoz. A Kecskeméti Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat dolgozói Kecskémét-Miklóstelepen, a Baiogh-tanyai mezőgazdaságban, Il-es telepén és Városföldön röpgyűléseken tiltakoztak a párizsi egyezmény ratifikálása és a nyugatnémet hadsereg felállítása ellen. A röpgyűlésen Bíró Istvánné a leendő anyák védelmében emelte fel szavát. Hangoztatta, hogy nem akarunk síró ahyákat, nem akarunk árva, szülő nélkül nevelkedett gyermekeket. Mi békében akarjuk építeni a mi, cs gyermekeink boldogabb jövőjét. Ferenczi Miklós az ifjúság nevében emelte fel tiltakozó szavát. Sántha Lajos a fronton járt katonák nevében tiltakozott. Kusz Erzsébet, Paksi József és Ambrus Jenő hozzászólásában fejtegette, hogy hazánkban senki sem akarja a múlt háború gyilkosainak újrafelfegyvérzését. Mészáros Lajos rámutatott arra, hogy az újabb háború ismét szétzilálná a családi életet. A röpgyűiés végén a dolgozók tiltakozó táviratot intéztek az Országos Béketánácshoz, amelyben megfogadták, hogy a vállalat 012 dolgozója szilárd egységben harcol a békéért, terveik túlteljesítéséért. Megfogadták, hegy éves tervüket 112 százalékra túlteljesítik. Ezzel is elősegítik azt, hogy hazánk erős bástya lehessen a béke frontján. A Kecskeméti Épületlftka- tosipari Vállalat dolgozói röpgyűlésen elhatározták, hogy felidézik dolgozótársaikban az élet szeretetét, s összefognak, hogy megmentsél: a békét. Nagy József hangoztatta, hogy Hitler hazajáró lelke inspirálja a nyugatnémet vezetőket, akik fel akarják eleveníteni azt a hatalomsóvárgást, amelyet annakidején a »Führer« hangoztatott. A dolgozók tiltakozásuk jeléül a következő szövegű táviratot intézték a Békevilágtanácshoz: »A Kecskeméti Ëpületlaka- tosipari Vállalat dolgozói tiltakoznak a nyugatnémet újrafel- fegyverzés ellen. Nem akarunk mégegyszer otthonunktól, családunktól megfosztva, világ bujdosói lenni. Követeljük, hogy szüntessék meg az esztelen fegyverkezési versenyt.« Az Országos Béketanács a nemet kérdés békés megoldásáért küzdő francia bizottságnak az alábbi táviratot küldte Párizsba* »Őszinte sajnálattal értesítjük a német kérdés békés megoldásáért küzdő francia bizottság által összehívott, és ma kezdődő európai konferenciát, hogy Magyarország küldöttsége 1954 december 11-én, szombaton a déli órákig nem kapta meg a francia kormánytól beutazási engedélyét, s ezért nem tud megjelenni e nagyfontosságú értekezleten. Küldöttségünk tagjai: Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke, Lukács György Kossuth-díjas akadémikus, a Bckc-Világtanács tagja és Illés Gyula kétszeres Kossuth-díjas író személyszerinti sajnálkozásukat fejezik ki. hogy c nem várt akadály miatt nem vehetnek reszt munkájukban. Bár küldöttségünk nem lehet jelen a most kezdődő konferencián, népünk nagy figyelemmel, mélységes együttérzéssel figyeli a bizottság nagyfontosságú működését. A német kérdés békés rendezése a magyar népnek is egyik legfőbb követelése, ezért további harcaikhoz sok sikert és gazdag eredményeket kívánunk. MAGVAR ORSZÁGOS BÉKETANÂCS. Mit tartalmaz a Szovjetunió válaszjegyzéke Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormánya november 29-én eljuttatták válaszaikat a szovjet kormány október 23-i és november 13-i jegyzékeire. A Szovjetunió külügyminisztériuma december 9-én megküldte ezeknek a kormányoknak válaszjegyzékét. Ebben a jegyzékben a szovjet kormány sajnálattal veszi tudomásul, hogy Franciaország kormánya nem tartotta lehetségesnek résztvenni az európai kollektív biztonság kérdésében összehívott értekezleten. A francia kormány nem fogadta el a szovjet kormánynak azt a javaslatát sem, amelyet a négy nagyhatalom külügyminiszteri értekezletére vonatkozóan terjesztett elő. a német kérdés, valamint az európai kollektív biztonsági rendszer megtárgyalásáról. Franciaország kormánya nemcsak elutasította az értekezleten való részvételt, és a szovjet javaslatokat, hanem semmiféle javaslatot sem terjesztett elő az európai kollektív biztonság megjavítására. Ezzel Franciaország kormánya olyan álláspontra helyezkedett, amely arról tanúskodik, hogy nem törekszik megállapodásra más európai államokkal az európai béke megszilárdításáról és akadályokat gördít a hatásos európai biztonsági rendszer megteremtése elé. A jegyzék a továbbiakban Franciaország kormányának a német militarizmus feltámasztására irányuló tevékenységével foglalkozik, amely komoly aggodalmat kelt a Szovjetunióban, Franciaországban és más európai államokban. A jegyzék hangsúlyozza, hogy a nyugatnémet militarizmus előirányzott helyreállítását és a nyugatnémet hadsereg megteremtését nem lehet összeegyeztetni az ENSZ-ben a fegyverzet általános csökkentésére vonatkozóan jelenleg megvitatás alatt álló tervvel sem. A Szovjetunió kormánya jegyzékében kijelenti, hogy a francia kormánynak a német militarizmus talpraállítását elősegítő álláspontja ellentétben ált az újabb német agresz- szió megakadályozását célzó 1944. évi francia—szovjet szerződéssel cs alapjaiban ingatja meg c szerződés jelentőségét. A továbbiakban a szovjet kormány jegyzéke megállapítja, hogy Nyugat-Németország remül- tarizálása és az északatlanti tömbben összekapcsolt államok politikájának agresszivitása miatt a Szovjetunió és más békeszerető országok kénytelenek késedelem nélkül minden szükséges intézkedést megtenni azért, hogy a béke fenntartását veszélyeztető agresszív államok növekvő fegyveres erejével szembehelyezzenek egy nem- kevésbbé hatalmas erőt és készségüket önmaguk, valamint a béke védelmére. A jegyzék továbbá rámutat arra, hogy Franciaország és az cszakatlanti tömbben részvevő más államok agresszív tervei a fegyverkezési verseny mind nagyobb mértékű fokozására vezetnek. Ezzel önmagukra veszik az egész felelősséget mostani politikájuk következményeiért. A jegyzék hangsúlyozza, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása nem mozdíthatja elő a megegyezés létrehozását az osztrák kérdésben sem. Molotov elvtárs beszéde a franci «-szovjet szerződés 10. évfordulója aikaBmából A szovjet nép széles körben megemlékezett a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Francia Köztársaság között megkötött szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés 10. évfordulójáról. Moszkvában az évforduló alkalmából gyűlést rendeztek. A gyűlésen a többi között felszólalt V. M. Mo-lotov, a Szovjetunió külügyminisztere is. Molotov elvtárs felszólalásának bevezető részében foglalkozott a francia-szovjet szerződés jelentőségével, majd feltette a kérdést: elképzelhető-e olyan helyzet, hogy ma, 10 évvel a szerződés megkötése után, Franciaország a Szovjetuniónál ke- vésbbé érdekelt a francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződésben, abban a szerződésben, amely az európai béke biztonságát célozza. Franciaország és a Szovjetunió társadalmi és államrendszerében mutatkozó minden különbség mellett mindkét államnak közös a feladata: alapvető nemzeti érdekük az európai béke fenntartása és megszilárdítása. Molotov elvtárs ezután azokról a javaslatokról beszélt, melyeket a szovjet kormány az európai biztonság érdekében a nyugati hatalmakhoz juttatott. Ezek a javaslatok nem találtak támogatásra a francia kormánynál sem. A francia-szovjet szerződés fölött ma sötét felhők tornyosulnak. Erről a szerződésről az utóbbi időben szégyenkezve hallgatnak a hivatalos francia személyiségek. Ez érthető, ugyanis egyre gyakrabban cselekszenek úgy, hogy figyelmen kívül hagyják a francia-szovjet szerződést, nem törődve azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket ez a szerződés a felekre ró. Másfél hónappal ezelőtt aláírták a párizsi egyezményeket. A szóban- forgó egyezmények érdekében Nyugat-Németországot felfegy- verzik és bevonják az Északatlanti Tömbbe. — Mi marad hát a franciaszovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződésből Franciaországnak és a Szovjetuniónak azokból a kötelezettségeiből, hogy együttes erőfeszítéseikkel mégakadályozzák az újabb német agressziót? És akad-e még valaki, akinek bizonyítani kell, hogy a párizsi egyezmények ősz szeférhetetlenek a francia-szov jet szerződéssel. Ma a francia szovjet szerződésnek, mint olyan szerződésnek a jelentőségéről beszélünk, amciy a béke ügyét szolgálta és kell, hogy szolgálja. A mai viszonyok között azonban azt Is meg kell mondanunk, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása e szerződés alapvető céljai ellen irányulnak és nemcsak a béke céljait nem szolgálhatja, hanem azt is jelentené, hogy egy újabb háborúhoz vezető veszedelmes útra lépnek. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a béke érdekeinek védelmét célzó szerződéseknek és nemzetközi egyezményeknek. Mi, szovjet emberek azonban jól tudjuk, hogy a népek békéjének és biztonságának védelme főként maguktól a népektől, a népek öntudatától, szervezettségétől, közös erőfeszítéseitől függ, Meg kell védenünk a békét. Megfeszített munkánkkal, lankadatlan erőfeszítéseinkkel, harcunkkal, a többi néppel együtt megvédjük a békét, megvédjük jogos, igazságos ügyünket. MEGVÉDJÜK A BÉKÉT Kilencszázmillió ember a Szovjetunió békepoíilikája melleit A német ú jrafelfegyversés elten — a béke védelmében Irta: Novak József lelkész J' Isősorban hazaszeretetünk, hazánk, népünk védelme szó- laltat meg bennünket. Nem akarjuk, hogy még egyszer ránkzúduljon az a »német csapás«, amely az elmúlt négy évszázad alatt hazánkat gyarmatosította, leigázta, kizsákmányolta és agyútöltelékké tette népünket. De nem kell négy évszázaddal visszamennünk. Ugyanezt tapasztaltuk mi is, ami nemzedékünk is, akiket a hitleri imperialista német hadsereg régi szokásához híven ugyancsak leigázott, kizsákmányolt, kirabolt, elpusztított és ágyútöltelékké tett egy esztelen háborúban. Soha sem tudom, elfelejteni azt a fájó érzést, amit visszavonuláskor éreztünk, amikor mint a mögöttes alakulat vonultunk vissza az úgynevezett cseh-morva protektorátuson keresztül. A javakorbeli férfiak mind otthon voltak és őszinte, diadalmas ünnepléssel fogadhatták a felszabadító szovjet hadsereget, mert volt bátorságuk otthon maradni, vagyis megtagadni a részvételt a hitleri háborúban. Mi pedig ugyanakkor megcsonkítva, megtizedelve, vérző szívve' barangoltunk idegen földön. De nem is annyira az egyéni szám- kivetettségünk fájt, hanem az a tudat, hogy legjobb honfitársainkat, népünk színe-javát százezrével temettük el idegen földön és szeretteiknek nem tudunk elszámolni mással, mint nevüknek a halotti anyakönyvbe írt fekete betűivel. S ha megkérdeztük egymástól, hogy miért kellett ezt elszenvednünk, akkor a felelet mindig egyöntetű volt: Semmiért.', a német imperializmusért! De nem akarunk mégegyszer vérezni a német imperializmus érdekében. Mostmár módunkban áll ellene tiltakozni, módunkban áll szavunkat felemelni a német újrafelfegyverzés ellen. Megdöbbentő élményben volt részem, amikor hadifogoly szerelvényünk Tifliszben (Kaukázus) a pályaudvaron megállt és a kocsikból kiszálltunk. A járókelők körülvettek bennünket és ap- raja-nagyja ezt kiabálta felénk: »Hitler kaputt! Hitler kaputt!- Ugyanis németeknek néztek bennünket. Ez részükről győzelmi kiáltás volt, de hangjukban még sok felengedett szenvedés, rettegés és szorongás volt érezhető. Felénk azonban ezt szemrehányásnak szánták. Mindnyájunkra lesújtó volt ez a szemrehányás annál is inkább, mert nekünk nagyon rosszul esett az, hogy Hitlerrel azonosítottak bennünket. A nép ítélőszéke előtt éreztük, magunkat. Nem is szóltunk ellene egy zokszót sem, mert úgy éreztük, hogy ezt megérdemeltük. Akkor már világosan rádöbbentünk, hogy — bár nem önként vettünk részt ebben a háborúban — mégis bűnösek voltunk benne, mert hagytuk magunkat belesodorni, mert nem volt bátorságunk ellene tiltakozni. J' z a tifliszi jelenet jutott eszembe akkor, amikor a moszkvai ^ értekezlet deklarációját olvastam. Annak szavai mögött megjelentek előttem az orosz, a magyar, a román, a bulgár, a szerb, a görög, az osztrák, a cseh, a lengyel, a francia gyermekek, ifjak, felnőttek és öregek, homlokukon a háborús aggodalom és rémület ránéaival kérdezik újra szemrehányással a népek vezetőitől, a győztes nagyhatalmaktól : Kaputt Hitler? Az új imperialista német háború, a harmadik világháború árnyékában feleletet kérnek feltett kérdésükre: Meghalt-e Hitler, vagy újra él? Azt hiszem, hogy az aggódó nemzetek föltett kérdésükre megkaptálc a kielégítő választ a moszkvai határozatban. Meri megnyugtató felelet csak az lehet: hogy nem engedjük a német fasiszta hadsereget újjáéleszteni, hanem a német egység megteremtése révén biztosítjuk az európai békét. De ezzel egyben nemcsak csodáljuk, hanem követjük is azt a nagylelkűséget, amellyel a Szovjetunió — bár legtöbbet szenvedett a fasiszta Németországtól, mégis <— elsőnek javasolta az égységes, független, demokratikus Németország megteremtését. Hazánk, népünk védelme, a fenyegetett népekkel való szolidaritás, valamint a megtérő bűnösnek való megbocsájtás és természeti jogainak elismerése, s általában a békés tárgyalások mind olyan eszmék,- amelyek nemcsak hogy megegyeznek keresztény ■világnézetünkkel, hanem abból szükségszerűen folynak. A német kérdés békés és igazságos rendezése érdekében tehát nekünk papoknak ás hivő embereknek is fel kell emelnünk szavunkat, mert ez biztosítéka az új háború elhárításának. Ez pedig a hivő emberek számára is a legnemesebb feladat. állassuk tehát szavunkat: a békebizottságainkban, ame? lyuknek kifejezett célja a béke védelme; a Hazafias Népfrontban, amely szintén csak békében tudja megvalósítani magasztos célját: népünk jólétének fokozását, de tegyük meg ezt munkahelyünkön is, mert építő munkát is csak békében végezhetünk. Ne sajnáljunk semmi fáradságot, munkát és áldozatot meghozni a harmadik világháború elhárítására. Ebben az erőfeszítésünkben az a boldog tudat töltsön cl bennünket, hogy népünk, de a világ összes népe, a mi nemzedékünk, de az utókor is áldani fog bennünket a béke biztosításáért. Legyünk egyek abban a meggyőződésben, hogy együtt vagyunk felelősek a béke megőrzéséért. Az Isten óvjon bennünket attól, hogy Korea esete Németországban megismétlődjön.
