Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-01 / 284. szám

A SZABADSZÁLLÁSI HALÁRBAN z Alsószőlőkét járjuk, a szabadszállási határnak ezt a részét talán azért hívják igy, mert főként szőlőkből áll A kellemes késő őszi napsütés­ben serény munka folyik a ba­rázdák között. Többen mást ta- kárják a szőlőt, sokan forgatják a homokot, mert itt is nagy a lendület a szőlőtelepítésben. Balra tőlünk ugyancsak haj­ladozik egy barna alak. Köze­lebb megyünk hozzá. — Somogyi Sándor vagyok —» mutatkozik be. (Hallottam róla, nogy most a tanácsválasztások órán tanácstag lett.) Amolyan nokány parasztember, rövid, Jörösesszöke bajusszal, közép­magas, keménykötésü. — Aztán miért jöttek, ha. sza­bad érdeklődnöm? — Kezef ejé­vel a kapára nehezedik és kí­váncsian lesi a választ. Előadjuk, hogy mint új ta­nácstagot felkerestük, hogy mondja el, milyen tervei van­nak, — Hát először is — kezdi és huncut mosoly jelenik meg a szájaszögletén — szeretné/c még száz évig élni, meg ezt a n.itszáz négyszögölet megfordítani. Ta­valy is megforgattunk a fiam­mal hatszázat, lássák az már be is van telepítve. Jobbra mutat, ahol az egy­éves ültetésű szőlővesszők gon­dosan, a homoksubába bugyó- lálva ágaskodnak. — A héten szeretnénk végezni a forgatással — teszi hozzá. Nagyon szorgalmas embernek ismerik Somogyi Sándort Sza­badszálláson. Most is ősz jde- ■)én világosodás előtt kisiet a szőlőbe és mire pirkad már munkához lát. Jól ismeri a sző­lőtermelés minden titkát. Szíve­sen ad szaktanácsot is paraszt- társainak. Talán ezért is válasz­tották meg tanácstagnak. — Na gyerünk be a kunyhóba egy pipafüstre —- folytatja az előbbi tréfás hangon. Ahogyan elhelyezkedünk, ki-ki ott, ahol talál helyet, ismét elkezd be­szélni, de most már komolyán. — Hát én nem is tudom, mit is mondjak, hiszen most csöp­pentem bele ebbe a dologba. Sok dolgunk lesz, én azt hi­szem. Többet kell törődni az új tanácsnak az emberek örömé­vel, bajával, közelebb kell ke­rülni hozzájuk. Elmondok egy példát. A kukorica beadásom­nak akartam eleget tenni né­hány héttel ezelőtt. Azt mondták először, hogy menjek az állo­másra, onnan a gátéhoz küld­tek az átvevötelepre, onnan is­mét az állomásra vissza, végül nem vették át. Mondanom sem kelt, hogy én társaimmal együtt káromkodva hazamentünk, mert elvesztettünk egy napot és nem intéztünk semmit. Ha akkor tanácstag vagyok, azonnal el­mondom a tanácsnál, hogy mit csináltak velünk és embersége­sebb magatartásra figyelmeztet­tük volna a terményátvevőt. eemeli a kobakot a rög­tönzött asztalról és meg­kínál az új termésb3Î, Rövid szünet után így foly­tatja. — Szó, ami szó, a mi hatá­runkban is lelkesebben megy a munka egy idő óta. Hiszen lát­ják én is telepítek szőlőt, két évvel ezelőtt még nem is gon­doltam rá. Ezt a kedvet kell táplálnunk és segíteni nekünk az új tanácstagoknak. Mit mondjak még? Sokan sérelme­zik, hogy az első sertésvágás után túlsók a beadandó zsír­mennyiség. Talán lehetne ezen segíteni, ha a felsőbb szervek alaposan megnéznék. Vállára veszi a kapát, a menjünk már, mert nem haladunk. Fehérre meszelt tanyai há­zacska esik útunkba. Itt is egy újonnan választott tanácstag lakik. A gazda, ahogy meglát bennünket, mindjárt bevezet a fűtött szobába. Varga Imrének hívják. Nem őt jelölte a helyi népfront-bizottság, de a nép­akarat őt tette tanácstaggá. — Most takarom a szőlőt — újságolja, — ha végzek, belekez­dek a forgatásba, mert négy­száz négyszögöl szőlőt én is aka­rok telepíteni. Várakozva néz ránk, majd észreveszi, hogy a falon függő hangszert nézzük. — Citera — ad választ a lei nem mondott kérdésre. Mind­járt le is veszi es megmutatja benne a kézzel faragott vésést: készítette Bósza László 1928 no­vember 25-én. — Régi jószág — mondja — kicsit pókhálós — teszi hozzá röstelkedve, — mert régen hasz­náltam. Szeretettel simogatja a szerszámot. — Tudják ilyenkor eszembe jut a legénykorom, akkor min­dég összejöttünk mi fiatalok, játszottunk a citerán és nagyo­kat táncoltunk a zenére. Annyira elkapja az emléke­zés, hogy játszani kezd valami régi pattogós magyar nótát. — Es most — kérdezem, a rö­vid zenei élvezet után — nem szoktak összejönni? —■ Hát most már nem, pedig jó volna a fiataloknak egy kis összejövetel, de nekünk időseb­beknek is, ha valahol megtár­gyalnánk örömünket, bajunkat, tapasztalatainkat. En mint új tanácstag elhatároztam, hogy javasolni fogom ezt a legköze­lebbi tanácsgyűlésen, mert a sirói iskolánál alkalmas hely volna erre a célra. Majd a nép­fronttal összefogunk. me egy szemelvény a sza­badszállási határból. Az elhangzott beszélgetések hitet, lelkesedést sugároznak. Azt tük­rözik, hogy az új községi tanács a népfronttal összefogva sokat változtathat Szabadszállás lakói­nak életén. A friss erők új vér­keringést visznek a község szer­vezetébe, Kecskemét termőterületének csaknem kétharmada gabona­termesztésre nem alkalmas. A város lakossága ezért évszáza­don át csak állattenyésztéssel tudta fenntartani magát. Kecs­kémét határában ezer és ezer holdon rideg állattenyésztés folyt. Volt olyan idő, hogy majdnem félmillió holdon le­geltek a kecskeméti lakosok ménesei, gulyái. Százéves múlt A rideg állattenyésztés nem tudott lépést tartani a fejlődő lakossággal. A külterjes gazdálkodás nem tudta biztosítani a la­kosság életszükségleteit. Mivel a rideg állattenyésztés­nek a terület határt szabott, azért a lakosság kénytelen volt valamilyen módon a futóhomo­kot is hasznosítani. Megindult a harc a futóhomok meghódítá­sáért. A kecskemétiek előbb szőlő- és gyümölcskultúrát va­rázsoltak a sívó homok terüle­tére. Valóságos gyümölcs- és szőlőeldorádó keletkezett Kecskemét nagykiterjedésű ha­tárában. A homokos terület megzabo- lázásának újabb lépése volt a zöldségtermesztés bevezetése. — Ezzel a lakosság mindinkább a belterjesebb gazdálkodásra tért át; Szorgos munkával és gon­dos műveléssel elérték azt, hogy évről-évre egy-egy hold­ról nagyobb jövedelemre tegye­nek szert. A kecskeméti zöldségtermesz­tés százesztendős múltra tekint­het vissza. A városi levéltárban őrzött oklevelek szerint már 1700 köl-üi voltak Kecskeméten veteményes- * és káposztás ken­tek. Egy 1769-bŐl származó szá­madási jegyzőkönyv szerint a lakosság már akkor különféle Kecskemét zöld« múltja, jele zöldségfajtákat vásárolt. 1880- ban a piaci árszabály megszab­ja a zöldségesek piaci illetékeit hetivásárok alkalmával. Kisparcellán beller/es gazdálkodás A zöldségtermesztés Kecske­méten törpebirtokokon, vagy bérelt földeken folyt. A sok tör­pebirtokos nadrágszíj-parceliá- ján nem tudott megélni. A kis- terület belterjes gazdálkodásra szorította. így kezdtek kertész­kedni Kecskemét lakói. A szőlőt és gyümölcsöt általában na­gyobb területen termeltek. öreg kecskeméti lakók beszé­lik, hogy a Kaszap-utca sarkán Voltak az első zöldségesek. A Solymosi-család a Vacsi-hegyen, a Kulcsár-család a Budai-he­gyen már régóta termesztelt zöldséget. Urréten Pogány Sán­dor kertje, a Körösi-hegyen pe­dig a Hantó-féle kert volt köz­ismert. A legtöbb zöldséges a város északi részén foglalko­zott kertészkedéssel. „Ugratás kúttól“ — a szivattyúm Mint az autóiparra a légtöm­lő, úgy a zöldségtermesztésre a kutak tökéletesítése, a meleg­ágyak alkalmazása volt nagy hatással. A zöldségtermesztés nélkülözhetetlen feltétele a bő­vizű kút. Ebből a kecskemé­tiek többféle rendszerrel merí­tették a vizet. Igen elterjedt az úgynevezett ‘■►ugratós kút«. En­nél a kútnál nagy súlyt akasz­tották a gém végére, ez kőny- nyen felrántotta a nagy vödröt, a merítésnél azonban segíteni kellett. Később Németh Ferenc és Kántor Antal kecskeméti kúlmesterek elterjesztették a égtermesztésének ne és jövője (1) lóhúzós kutat, majd a nagykő­rösi Papp kútfúró-vállalat min­denütt javasolta a lóval hajtott szivattyús kutat. Később talál­kozhattunk kanalas kutakkal is. Y ízlapátolás — árasztás A zöldségeskert központja a kút. A kutat a földterület leg­magasabb részére építik. Mel­lette helyezik el a húsz hekto­literes kádat, ahonnét a kertbe a vezércsatomák indulnak. Ezekből a vizet rekesztéssel en­gedik ki. Míg a kecskeméti ker­tészek a csatornákból locsolás­sal öntöznek, addig a bolgárok árasztással juttatják a vizet a növényzethez. A bolgárok álta­lában nagyobb területen folytat­nak öntözéses gazdálkodást, így nem győznék a víz lapátolását, ezért árasztanak. A zöldségesek fontos felsze­relése a melegágy. Ezt azonban nem ők találták ki. Már korábban a dohányosok használták palántanevelésre. — Eleinte a zöldségesek csak hét­nyolc melegágyat használtak. Később már húszat is. A kecskeméti piacon a zöld­ség mindig keresett cikk volt. Az első világháború után a pia­con megjelentek a nagykeres­kedők is. Ezek nemcsak Pestre, hanem kül­földre is szállították a kecs­keméti zöldséget. Alig volt Magyarországon piac, amely versenyezni tudott volna a kecskeméti primőrökkel. Ügyvédek, papok „m sllék foglalkozása“ A zöldségtermesztés annyira jövedelmező volt, hogy nem­csak a földművesek, hanem A Katavideki Fiíszerpaprikaipari Vállalat siiisdi telepének munkájáról A Kalocsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat sükösdi telepén a most épült modern emeletes raktár, a kerítés, a falak roska- dásig meg vannak rakva paprikafüzérekkel. A nagy mennyiség­ben átvett paprika gyors feldolgozása érdekében emelni kellett a paprikaőrlő malom teljesítőképességét is. Jelenleg a sükösdi paprikamalom 10 százalékkal több paprikát dolgoz fel naponta, mint az elmúlt évben. A telep dolgozói a júniusi és októberi párthatározatok szel­lemében több és minőségileg jobb áruval kívánják szolgálni a dolgozók igényeit. A malom többféle ízű és színű paprikát állít elő, amelyek messzi országokba elviszik a magyar fűszerpaprika jó hírnevét. A munkafolyamatok egész sora készíti elő az őrlést. A pap­rikát csipdelik, hasítják, szárítják, a döngölőben összetörik, s az idegen, rátapadt anyagoktól a kefélőben tisztítják. Csak mind­ezek után kerül a paprika a malomkövek alá. Ez a munka igen nagy figyelmet és gondosságot követel. A tanácsválasztások tisz­teletére a telep dolgozói több és jobb minőségű áru előállítá­sára vállalkoztak. A tanácsválasztásig túlteljesítették tervüket s most újabb munkaversenybe kezdtek. Céljuk; elősegíteni, hogy a paprikaipar december 25-ig teljesítse negyedéves tervét, s a bel­földi szállítási terveket december 10-ig teljesítsék. A csipedőben Szabó Ilona és Baksa Sándorné 240—260 szá­zalékos napi tervteljesítéseikkel segítik ennek a célnak megvaló­sulását. A hasítok közül Kosár Mária és Juhász Józsefné 180 százalékos eredményt értek el. rtlUWWW» A zárszámadások hírei LEVELEZŐINK LEVELEIBŐL A JÁNOSHALMI Petőfi ter­melőszövetkezet ebben az évben igen eredményesen gazdálkodott. Zárszámadásuk 142.953 forint mérlegtöbbletet mutat. Egy munkaegység értéke általánosan 30.10 forint és ezen felül a nö­vénytermelés dolgozói még 21 forintot osztottak ki prémium­ként. A termelőszövetkezet tag­jainak jó munkáját mutatja, hogy az egy tagra jutó munka­egységek száma átlagosan 322. Pintér József, a növényterme­lési-brigád egyik tagja 356 mun­kaegységet teljesített. Ha ennek pénzbeli értékét ki akarnánk számolni, 18.190 forintot tenne ki. A termelőszövetkezet munká­járól a kívülálló egyénileg dol­gozó parasztok is elismeréssel Kecskeméten még a papok és ügyvédek is zöldségtermesztés­sel foglalkoztak. A piaristáknak a jelenlegi piac helyén nagy zöldségkertészetük volt. Igen sok kecskeméti ügyvéd pe­dig feleskertészt tartott. A konzervipar meghonosodása újabb lökést adott a zöldségter­mesztésnek. A zöldségesek annál nagyobb jövedelemre tehetnek szert, mi­nél korábban hozhatják piacra terményeiket. Duska Sándor (Vacsi-hegy) arról volt neveze­tes, hogy legkorábban ő hozta a főzeléktököt a kecskeméti piacra. Száz szakajtóval védte a zsenge növényt a hidegtől. Si­monja Gábor (Urrét) is híres zöldséges volt. Több alkalom­mal a piacon megcsodálták 60- 70 kilogrammos töktermését. A zöldségesek az utóbbi idő­ben szívesen termelik Mészöly Gyula tájfajta törpe paradicso­mát is. Itt egy tőröl gyakran egy kilogrammot is leszednek. Kecskeméten a szőlő- és gyümölcsexport mellett egy­re nagyobb szóhoz jutott a zöldségexport is. Evégett hamarosan a város ha­tárában háromezer hold terüle­ten folyt a • zöldségtermesztés. Ez igen sok embernek tetemes jövedelmet biztosított. Az utóbbi időben zöldségter­mesztésünk visszafejlődött. A kormányprogramm elhangzása óta a kecskemétiek célul tűzték ki, hogy talpra állítják egykori nevezetes zöldségtermesztésüket. A feltételek adva vannak, A termesztés fejlesztése nemcsak hálás, hanem hasznos feladat! (A legközelebbi számunk­ban foglalkozunk a zöld­ségtermesztés jelen hely­zetével és a múltévi ter­vek végrehajtásának kér­déseivel.) nyilatkoztak, s közülük már ki-» lene új tag jelentkezett s kérte felvételét a termelőszövetke­zetbe. A csoport vezetősége egyéb­ként már megkezdte a jövőévi termelési terv összeállítását, melynek elkészítésére szintén nagy gondot fordítanak, hogy a jövő évben még nagyobb jöve­delme legyen a termelőszövet­kezet tagságának. (Bene András) * A JÁSZSZENTLÁSZLÓI Al­kotmány termelőszövetkezet de­cember 6-ra tűzte ki a zárszá­madási közgyűlést. Elöljáróban azonban már annyit megírha­tunk a termelőszövetkezet ed­digi eredményéről, hogy «okkal jobb, mint eddig, bármelyik év­ben. Az idén már négy kilo­gramm kenyérgabonát osztottak s készpénzben 6.80 forintot. —• Ezenkívül jelentős összeget tesz ki a természetbeni részesedés, A csoport fejlődését és előreha­ladását jórészt annak köszön­heti, hogy fejlesztette állatállo­mányát s a terven felül nevelt állatok értékesítése révén ma­gas pénzösszeghez jutott. Ker­tészetükben többféle árut ter­meltek a piacra. Négy hold dinnyetermésükből több, mint 400 mázsát szállítottak ki a köz­ségből, amelyért 60.000 forinton felül kaptak. Nem utolsó sorban a nemvárt­nál sokkal jobb eredményt ho­zott cukorrépatermésük is. Az idén ugyan csak egy holdra szerződtek, mégis a prémium­mal együtt 9000 forintnál több készpénzt és 350 kilón felül kap­tak cukrot az egy hold termése után. Jövőre még jobb eredmé­nyeket szeretnének elérni s nem kevésbbé azzal is, hogy több cukorrépát fognak termel­ni, mivel ez igen jövedelmező számukra. (Kurucz András, me­zőgazdasági előadó.) * A GARAI VÖRÖS CSILLAG, a bajai járás egyik élenjáró ter­melőszövetkezete 132.613 forint nyereséggel zárta mérlegét. Az elmúlt évben terményben és készpénzben a tagság munka­egységeinek arányában 805 ezer forint került kiosztásra. Az idén ezzel szemben 915 ezer forint, ami bizonyítja a termelőszövet­kezet fejlődését és gazdagodását; A téli átteleltetéshez szükséges takarmányalap az elmúlt évben 82 ezer forint volt, az idén pedig 509 ezer forint. A tagok átlagos munkaegysége 204, családtagoké 302. Az idén állattartásból a szö­vetkezet 140.100 forint jövedel­met ért el, 1955-ben ez az ösz- szeg már 280 ezer forintra fog emelkedni. Melléküzemágként u szövetkezet 25 méhcsaládot szer­zett be,

Next

/
Oldalképek
Tartalom