Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-25 / 305. szám

1954 karácsonyán Alpáron

Á, . a történelemAlparrol | órán tanultam

még diákkoromban. A honfoglaláskor Alpár meséjéről hoztak a magyar követek egy nyaláb füvet, később 095 körül itt veFte meg Árpád Zalán bolgár fejedelmet, akinek Alpár közeiében erős földvára volt. Ennek maradványa ma is megtalálható a Nagyvár nevű föld hányásban, amelyről sok-sok kilométerre ellátni tiszta időben a szép Tisza menti tájon. Olvastam Vörösmarty Mihály hőskölteményét is Zalán futásáról. Érthető tehát, hogy mikor először jártam Itt, igen nagy érdeklődéssel hallgattam a régi regéket az öregek szájából. De azóta is valahányszor itt járok, mindig örömmel és érdeklődéssel lesem az idős mesélők szávait, hiszen mindig hallok valami újat. Kedélyesen, tudálékosan mondják' az öregek ezeket a szájról szájra öröklődő regéket. Századok történelme vonul el ilyenkor a szemem előtt. Ezek a történetek mind- mind a régi elnyomást tükrözik es legendás hőssé avatják a pusztái betyárt, a szabadlegényt, a hős zselléreket, akik áldozatul estek a csendőrgolyóknak.

keDe ha a

|Sokattud|

történelem reket forgatva a világháborúkhoz érnek, már elkomolyodik az arcuk és szemükben könny csillan, hiszen van-e olyan család Alpáron, vagy az egész országban, akinek valamelyik hozzátartozóját ne ragadta volna el, vagy ne tette volna szerencsétlenné a háború. Az első világháború 156 áldozatot szedett a hiteles adatok szerint. A második világháború ennél többet. Haticza János, az egyik őslakó, aki 2l)i) évre visz- szumenóleg el tudja sorolni családfájának minden tagját, elmondja, hogy az 1912-ben születettek, a vele korbeliek, 57-en voltak a községben. Ebből csalt kilencen maradtak, a többit elpusztította a második világháború. A fiatalokból, csak az 1021-es korosztályból 56-an ejtek áldozatul a háborúnak.

1944 október 24-e nagy történelmi dátum a község óidéban. Ekkor vonultak be a szovjet csapatok a csongrádi szőlőkön át közelítve meg a községet. Azóta 10 év telt el. És az öregek ha a múltról beszélnek, azt is elmondják, hogy ez a tíz év tartalmasabb volt, mint az eddig ietünt emberöltők. Ez az évtized volt, ami igazi életet adott a régi elnyomottaknak,

erről mondani ______ a község valamennyi lakója, köztük Vajda István, aki annakidején a föld- osztó bizottság elnöké Volt és azóta is mindig pésztvesz a község életének alakításában. Jelenleg is a községi tanács Végrehajtó bizottságának tagja,

C

sak rövid mondatokban beszélhet ő is a fejlődésről, amelyet az elmúlt évtized alatt megtett Alpár község, mert a legkisebb részletekbe bocsátkozva, oldalakat lehetne írni az új életről. 1944 decemberében megalakult a kommunista párt helyi szervezete, 1945 márciuséban pedig a földigénylő bizottság. Az elnök Vajda István gyalog ment a 22 kilométerre fekvő Szentesre a birtokívekért, akkor nehéz volt a közlekedés. 170 dolgozó paraszt kapott földet a községben. Azóta a karácsonyokat év- ről-évre elégedettebbén ünnepelték az alpáriak. 1940 november 1-én megalakult az Előre Termelőszövetkezet, amely 1050- ben egyesült a Tiszaújfalusi Tiszával. 1953 tavaszán pedig egy másik termelőszö vetkezet: a Dolgozók alakult. Szintén a hiúit év tavaszán 20 férőhelyes idény- bölcsődét létesítettek, 35.000 forintos költséggel, kullúrházat kaptak áz alpáriak, őt szövetkezeti bolt van a községben. Azt mondják, hogy égy év alatt többet adnak el ezek a boltok, nimt azelőtt a kilenc szatócs öt év alatt. A központi üzletben régen 5—6 öltöny legott. Most tele vannak az üzletek textil- anyaggal, mindennel amire

Mennyit

szükségük van az alpáriakuak. Ez év januárjában a magasfe- szültségről bevezetlek a villanyt. Azelőtt helyi áramfejlesztő voir, amely az esti órákban tudta csuk ellátni a község lakóit árammal. Az emberek mindig jobban élnek és ezt nemcsax a földművesszövetkezetek növekvő forgalmával lehet mérni, hanem az is bizonyítja, hogy alig több, mint egy év alatt 1G0 hold földet vettek az alpáriak 850.000 forintért, azonkívül 46 ház cserélt gazdát 900.000 forint értékben,

fejlődött a község 10 év alatt, mennyit változtak az emberek, akik a szabad hazában boldogan építik, formálják szebb életüket. Ez a karácsony tálán elégedettebb és boldogabb hangulatban találja e község lakóit, mint a 10 év alatti karácsonyok bármelyike. A csillogó karácsonyié alatt összejön a család, a kerek gyermekszemek lesik, hogy milyen ajándékot kapnak. A szülők pedig együtt örülnek a gyermekekkel: a jövő reménységeivel.

Azonban erre a meghitt', nyugodt, békés karácsonyi hangulatra árnyékot vet a nyugati imperialisták kardesörtetése.

akik most egy újabb viiághábo- rún mesterkednek. — De mi ezi nem akarjuk —r- így nyilatkozik minden becsületes alpári, Márton Jánasné és lánya, akik a karácsonyfa alatt könnyes szemmel és gyűlölettel emlékeznek arra a napra, mikor Márton János kovácsot és két lányát megölte a német akna. Özv. Balogh Mihálynénak két fia nem jött haza a második világháborúból, Minek is soroljuk tovább. Qk érzik leginkább, hogy mit jelent egy háború. Velük kiáltja minden becsületes alpári azt, amit a községi Hazafias Népfrontbizottság az Országos Béketa- nâœhoz küldött táviratban szö- vegezett meg: »A helyi Hazafias Népfront-bizottság és a község nevében a legerélyesebben tiltakozunk a nyugat-németországi militarizmus feltámasztása ellen, amely a harmadik világháború kirobbantásának tűzfészke lenne. Békében akarunk élni és biztosítani akarjunk népünk jólétét, boldog életét!«

I Nem,

Alpáron sem akar egy becsületesen gondolkodó ember sem háborút, meghitt, békés karácsonyokat akarnak.

Kereskedő Sándor.

A népfront-bizottság javaslatára

A bátmonostori népfront-hizottság tagjai gyakori vendégei a gazdakörnek. A hosszú téli estéken népesek a kör helyiségei Sok szó esik a tennivalókról, a megvalósításra váró feladatokról. A népfront-bizottság tagjai így ismerkednek meg a község lakóinak kívánságaival. Egyik este arról volt szó, jó volna a piacteret kikövezni, mert esős, sáros időben hasznavehetetlen. Alig telt el pár nap és a község lakossága meggyőződhetett arról, hogy a népfront-bizottság nemcsak tervez, de cselekszik is. Hozzáfogtak a piactér kikövezéséhez, kiszélesítéséhez. Keresztes István a kommunisták példamutatásával elsőnek látott a munkához.

A gazdakörben nem egy helyes és életrevaló javaslat foglalkoztatja az embereket. Itt van mindjárt az apaállatok jártató karámja. Javasolták és pár nap alatt el is készült. Nagy gond volt esztendőkön át a vízlevezető csatornák kérdése. Kis dolognak tetsző és mégis nagy ügy. Esőzéskor úgy megáradtak, hogy az utakat is döntötték. Őszi időben a betakarítást, a behordást is akadályozták. A népfront-bizottság társadalmi úton megszervezte az árkok rendbehozatalát és egy egészen új vízlevezetőhálózat építését. Amíg a fagy engedi, halad a munka, tavasszal azután tovább folytatják.

A népfront-bizottság gyakorlati segítséget kíván adni a lakosságnak a megnövekedett termelési kedvhez azzal, hogy mindenkinek lehetősége legyen újabb sertésólakat, istállókat építeni. A helyi adottságokat kihasználva tcglaégetőt létesítenek majd, hogy az építőanyagokat könnyen és olcsón beszerezhessék a dolgozó parasztok.

Karácsonyi furcsaságok

Ráolvasás, bűvőlés, jósolgatás...

A ha rámán y ünnepköre és

szokásai régi keletink. Már a rómaiak idejében szokásos voit a gyermekek megajándékozása. Üjabb formája germán közvetítéssel került hozzánk. Ezt bízó nyitja az olyan sokáig köznyelven forgó »krisztkindli« várás.

Maga az ünnepség az újabb időkben vacsora után kezdődött. A lámpagyujtással egy-idő- ben tájanként divatozó, »kántá- lás«, »korintyáiás«, »gegőzés«, »■koiindulás«, kezdődött. A múlt század kezdetén még nem vált szokássá a karácsonyfa-állítás. Ma már városban, falun egyaránt az ajándékokat a karácsonyfára aggatják, vagy alatta helyezik el. Vidékek és tájak szerint a karácsony ünnepének szokásai mások és mások. Van, ahol a karácsonyi asztal megtérítésének szigorú szabályai öröklődtek apáról fiúra. Máshol az a szokás, hogy a háziasszonynak nem szabad felkelnie a karácsonyi asztal mellől, mert azon, a télen nem lesznek kotiósai. A kecskeméti Selyemhegyi iskola környékén azt tartották, hogy a karácsonyi asztal alá tett szénába kell elültetni a kotlóst, akkor biztosan kikelti a fészek alját.

Érdeketek például a hercegszántói karácsonyi népszokások, melyek már nagyrészt kihalóban vannak. Tein István még emlékszik rá, fiatalabb korában nem egy házban találkozott velük. A fiatalabb gyerekek az ünnep estéjén három gyertyaszálat vettek a kezükbe és sorba meggyujtották. Mindenegyes gyújtás után az égő gyertyával kört írtak le a levegőben. A három szál égő gyertyát egyetlen fúrással kellett eloltani. Ha sikerült, azt mondták, hogy hosszú élete lesz a gyereknek (természetes, hiszen aki jó nagyot tud fújni, annak a néphit szerint egészséges a tüdeje). Ebben a községben délszláv és magyar népszokások találkoztak és fonódtak össze. Nagyon nehéz ma már megállapítani, hogy melyik honnan eredt. Általános szokás például, hogy szalmával hintik be a szoba padlóját, mert az szerencsét hoz. Itt ez a szokás úgy módosult, hogy a gzalcÆ tfeeskík lí'Azket vaknak

ÏZ ilenc éve. Egy megvénül öreg házban szomorú estéje Volt egy kunpeszérikis családnak. A mély csendre hallgatva vigyáztak az öreg ja lak, míg apa, anya és búsuló, könnyesszemü kislányuk szótlanul üldögéltek a szobában.

■— Ne sírj már no —■ mondja az ember, — majd lesz valahogy. Ha több pénzünk lesz, majd folytathatod megint, de kislányom, lásd be, hogy most nem bírjuk.

A lány csak lehajtotta szép, szomorú fejecskéjét — fájt, az a nagy akarás, amivel eddig a tanulásban hajszolta magát. Mindez■ — most úgy érezte —■ hiába, mindennek vége. Két év anyagát végezte el egy év alatt S most ki kellene fizetni a tandíjat, de nincs annyi pénzük. Az apja beletörődőbb volt a sorsba, de az anyja — bár egy kicsit bátortalanul, — még egy utolsó ellenvetésre készült:

— Ilát majd éh bemegyek Miklósra és beszélek a tanárnőddel, hogy engedjék részletekben kifizetni a tandíját,

Amilyen halvány és hirtelen támadt remény volt ez, annál nagyobb örömet jelentett, mikor az asszony néhány nap múlva azzal nyitott be a kis liáz ajtaján, hogy: Sikerült!

A lány hálás volt nagyon. ígérte is: — Majd visszaadom, meghálálom én egyszer!

Az iskola elvégzése után állást kapott a községi elöljáróságon. Mindig jobb lett a sorsuk, mindig több értelme, célja, terve lett életüknek.

MM ikor a lánynak- már udvarolni kezdett Kancsár Feri, az »öregek« már egy új, szép kis házról álmodoztak. Egy olyanról, ami csupa napfény s ahova szívesen mennek mgjd játszadozni a kis unokák. S mire Kancsár Feri megkérte a kislány kezét, akkorra az öregek is beköltöztek az ál- lamkölcsönnel épített kis házukba.

Ez 1951-ben volt, amikor rajtuk kívül még harmincegy régi Urasági cseléd lelt igazi, emberséges otthonra. Ök voltak a község első fészakrakó fecskéi, akikét áz új élet

M

szele sodort a majorokból, a pusztákból a kicsinyke faluba.

A fiatalok, a Feriéit sorsa persze már egész másként indult, mint az öregeké. Hamarabb, gyorsabban teljesültek terveik, vágyaik. Ok ugyanis.. -, « de hát beszéljen csak maga Kancsárné, a fiatal, talpraesett menyecske:

i megesküdtünk, Anyáméknak takaros kis házuk volt. De tudja, ha az embernek teljesül egy vágya, ahelyett mindig újak, szebbek születnek. Elgondoltuk az urammal, hogy milyen jó lenne, ha a régi omladozó béresviskóból, kintről, a Frigyes-majorból anyósoméit is beköltözhetnének a faluba. így született meg a közös építés gondolata.

— Aztán — csap át mesélő kedvébe Kancsárné elbeszélése — tavaly vettünk egy kis bocit. Jaj, de nagyon megszerettük! Az idén már lehénszámba adtuk el, hogy az árán a megtakarított pénzecskénkkel együtt, megépíthessük a házunkét,

ák zükséges-e to- ^ vdbb mesélnünk? A ház felépült, van benne három szoba, konyha, kamra, az udvarán istálló. Nemrégen költöztek be a fiatalokkal együtt az idős Kancsárék. S ma van az első ünnepnapjuk, melyet a saját házukban boldogan, szeretettel és még nagyon sok tervvel, reménységgel megünnepelnek.

A fecskék fészket raktak, de nem ügy, mint ahogy 23 évvel ezelőtt kedves, de lehangoló, szomorú regényében Móricz Zsig- mond megírta. Akkor az árverés ellen küz- ködő szülők nyomorúsága, a süllyedő családibárka lékeinek fol- tczgalása keserítette, nehezítette a fiatal fé- szekrakók életét. Itt a megrakott és puha fészekben együtt örül az életnek, a szépnek az egész kis család.

MM ó hoz egy évre talán üjabb ötven család örülhet ugyanígy az új és szép lakásnak Kunpeszér községben, mert cny- nyien terveznek jövőre építkezni... Egy évtizede csupán — s lám itt a távoli faluban is mennyire megváltozott, megszépült a világ,

mahintés idején a háziak kiálltak az ajtóba s hívogatták állataikat. Mindez azért történt, hogy elősegítsék az állatállomány szaporodását.

A babonák. így a karácsonyi szokások jó része szorosan összefüggött főleg a szegény paraszt rétegek múltbeli elmaradott helyzetével. A tudatlanság melegágya a különböző babonáknak és bizony az elmúlt évtizedekben, a felszabadulás előtti sötét korszakokban a köz- műveltség emelésével nem nagyon törődtek. Sokszor spekulánsok, cscdadoktorok, szédelgők ki is használták a nép csodaváró babonáit, bájoló szokásait, visszaéltek a hiszékenységükkel.

Jellemző, hogy a iegszege- nyebb rétegek babonáinak egy része a meggazdagodás vágyával függött össze. Kecskemét környékén, Szarkásban, újév napján disznófejet főztek és azt orral befelé tették az asztalra, hogy -befelé túrja a szerencsét« a házba. Úgy hitték a katonatelepiek, hogy karácsony éjjelén ha csillagos az ég, jó lesz a kukoricatermés. A Miklóstelepi iskola tájékán az öregek tiltották a fiatalokat, hogy a két karácsony között ne akasszák a mosás után a ruhát a padlásra, mert akkor elhullik a jószág.

Rengeteg érdekes népszokás függ össze a házassággal menyasszonysággal és a családi élettel. Kecskemét környékén például a menyecskék nem adtak újév napján tiszta ruhát « férjükre, mert a tiszta ruhában a néphit szerint a legerköicsö- sebb férj sem tud ellentmondani a csábításnak.

Karácsony éjszakáján az átadólányok ugyancsak Kecskemét környéken férfinadrágot teltek a párnájuk alá, pontosan éjfélkor megfordították a párnát, akiről a párnafordítás után álmodtak, ahhoz mentek férjhez. Az a lány, akinek nemvo.t kérője, úgy próbálta a legényeket magához csábítani, hogy karácsony estéjén töretlen mákból lopott egy marókkal és a kaputól a pitvarajtóig elszórta a földön. Nagybugacon ízt tartottál, hogy amelyik lány karácsony éjszakáján megveregeti a tyúkól ajtaját, hamarosan férjhez megy. Miklóstelepen karácsony éjszakáján kisöpörték a szobái Amerről a szemét kiszórásakor kutyaugatást hallottak, arról jött a vőlegény. Ugyancsak Mik- lósteleprőt származik egy szilveszteri babona is. Az eladó lányok Szilveszterkor tizenhárom gombócot főztek. Minden gombócba egy cédulát rejtettek, rajta egy-egy férfi névévé:. Amelyik gombóc főzés közben először szállt fel a víz tetejére, föibontották, a benne talált név az eladó lány leendő vőlegénye lett. Persze ebből igen sok bonyodalom támadhatott. Mert mi lett abból, ha egy faluban egy szemrevalóbb legénynek nevét öten-hatan is »kisorsolták« maguknak.

Érdeketek ezek a szokások. Ma a mi népünk nem igen lát bennük mást, mint szórakoztató furcsaságokat. Hiszen a mi életünk megjobbítására nem varázsigéket, különböző rejtelmes szokásokat, karácsonyi ráolvasásokat alkalmazunk, hanem a két. kezünk munkájával, a nép minden dolgozó rétegének összefogásával teremtjük meg szebb jövőnk alapjait. Nekiütik is vannak álmaink, de ézek az álhiok napról-napra valóra is válnak. A karácsonynak egyetlen égy jellemvonása azonban változatlanul megmaradt. Ezt az ünnepet mindenki a béke és a szeretet ünnepének tartja. Ebben a szülémben ünnepeltük mi is.