Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. december (9. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-25 / 305. szám

KECSKÉMÉI MO ÉVE EL EXE LÓI I

Jk Z EMBER ÚGY VAN, ha *• ®- kiolvasta a napilapokat, rendszerint félredobja őket. Megtudta belőlük, mi történt tegnap a nagyvilágban, s tovább nem kíváncsi a fekete betűkre. Az újságolvasók szemében a napilapok szitakötő életűek csupán.

Csak a levéltárak poros polcai őrzik híven a letűnt napok, elmúlt percek eseményeit.

Még nincs megírva Kecskemét város 1944-es története, az uj világ születésének pillanata. Csak ^a zsineggel átkötött napilapok tanúskodnak a homályos levéltár polcain.

g 944 karácsonyát írunk. — Nincs hó, hideg sincs túlságosan, de az utcák mégis kihaltak. A város máról-holnapra nem tudta elfelejteni a háborút. Sokan gyászolják szeretteiket, akiket elrabolt a háború. Az üzletek zárva, szinte úgy érzi az ember, meghalt már itt minden. De az élet halvány kis fénye kigyúl egy-egy szobácskábán, a kályhába bekerülnek a féltveőrzött fahasábok és a sok, hosszú szenvedéssel teli hónap után végre meleg békesség tölti meg a szobát, a szíveket.

Ugyan kinek van ezen a napon nagy, díszes karácsonyfája? De annak a kis ágnak és az ágon függő fonnyadt aimácská- nak épp úgy örül a gyermek, a szülő, mintha isten tudná milyen gazdagok lennének.

fffl IZET harangoznak a nagytemplomiban. Lassan kihűlnek a szobácskák (hisz nem minden lakásban van ablak) és fekvéshez készülődik a család. A gyermekek hamar elalszanak, örülnek az ajándékuknak és mi tagadás benne, régiekre gondolnak. De az apák és anyák csillogó szemekkel már a jövőt tervezgetik. Érzik ők is az újat, próbálnak úgy is gondolkodni. Olvasni és hallani a földosztásról, de nem mindenki hiszi el. Nehéz is elképzelni, hogy egy évezredig nincstelen paraszt, most földet kapjon a kommunistáktól. De mesélik, hogy Békésben már kiosztották a Rékassi gróf 500 holdját. Ez a tény elgondolkoztatja az embereket. Hátha itt is felosztják a Cserey, Pechán, Hetessyk nagy földbirtokait is.

Mk Z EMBEREK MÁR az újat építgetik gondolatban. Minél hamarabb menekülni szeretnének a szörnyű emlékektől, gépfegyverropogás helyett már az ekék csengését szeretnék hallani, ahogy felhasítják az ő földjük fagyott rögdarabjait. Karácsony éjszakáján nem csillagszórók kápráztatására várnak, hanem a gyárkémények kormos füstjeire, a békés pihenés helyett az alkotó munka zajára.

Ét még egy érdekes emberi

történetről adnak hírt az 1944-es karácsonyi lapok.

A szovjet hadsereg katonái ajándékokkal leptek meg közel 200 árvagyermeket, kiírnék szülei a háború áldozatai lőttek. Ezek a szibériai, kaukázusi katonák a német fasizmus e.- leni küzdelem során szabadították fel hazánkat. És még puskával a vállukon őrködtek az első békés éjszakáink felett, mikor már szeretetteljes kézfogásra nyújtottál?: kezüket. Micsoda igazi emberszeretet jellemzi ezeket a lövészárokhoz szokott, az állandó életveszéllyel játszó katonákat, mikor a nagy harcok idején is eszükbe jut az árva magyar gyermek és talán az ő élelmiszeradagjábó! odaadott csokoládét, egy szelet lekvároskenyeret. Köszönetét kell mondanunk az önfeláldozó szovjet orvosoknak is, akik a sebesült vörös katonák gyógyítása mellett időt s lehetőséget találtak arra, hogy visszaadjanak sok-sok gyermekéletet.

g ÖSSZECSUKJUK a meg^ " sárgult ujságlapokat, melyekből a tíz év előtti karácsonyi ünnepet láttuk felelevenedni, újra rákötjük a zsineget és visszahelyezzük az eredeti helyére, szívünk megtelik szeretettel, melegséggel.

Népünk valóra váltotta az első szabad karácsony merész elképzeléseit.

Ií. I.

Egy járási állatorvos egy napja

A kora reggel és a leeső este többnyire munkában éri Dr. Toponáry Ferencet, a dunavecsei járás állatorvosát. Nap, mint nap fáradhatatlanul járja a tanyákat, termelőszövetkezeteket, gyógyítja a beteg állatokat, hasznos tanácsokat ad az állatgondozóknak, az állattartó gazdáknak az állattenyésztéssel kapcsolatban. Jó munkája kitartó harcosává avatta a mezőgazdaságié j- lesztési terv megvalósításának. Megérdemli a bizalmat, a megbecsülést, melyet a járás dolgozó parasztsága érez iránta.

MZÁHVETÉ8 IX ÉVI MUNKÁRÓL.

Előkészület a felszabadulási ünnepre

A Kisszállási Kendergyár dolgozói november 30-ig éves, teljes termelési tervüket 98 százalékra, készáru tervüket 97.6 százalékra teljesítették.

Legtöbben arra tettek ígéretet, hogy tervük túlteljesítésével több kenderkócot adnak további feldolgozásra. Az előzetes számítások alapján december hó 20-án már teljesítették éves tervüket.

A legjobbak között kell említem Kovács Antalt, Patyi Erzsébetet, Juhász Illést, Takó Andrást. Qk. rendszeresen túlteljesítik tervüket és elérik a sztahanovista szintet is.

Még csak tegnap olvasták el a Rákosi Mátyás Müvek felhívását, de már sokan vannak, akik úgy határoztak, hogy a jövő héten megtartandó termelési értekezleten elmondják, hogy milyen új munkafelajánlással készülnek a felszabadulás 10-ik évének méltó köszöntésére. A tilósok elmondták, hogy 4—5 százalékkal akarják túlteljesíteni az előírt tervet. A törőgépeknél dolgozó fiatalok, lányok, asszonyok még nagyobb feladatra vállalkoznak. Ök 10—12 százalékkal akarják túlszárnyalni eddig elért eredményeiket.

Amint a fent említett példa is mutatja, szavukat betartják. Erről ismerik a Kisszállási Kendergyár dolgozóit megyénk más üzemeiben.

Nem lesznek adósak

A Kiskunhalasi Mészhomoktéglagyár dolgozói a téli hideg időkben nem tudtak lelkesen tevékenykedni. Januárban, februárban nem teljesítették a tervet Az adósságuk ekkortájt

egymillió tégla volt. Nem keseredtek el, hanem okos szóval meghányták-vetették, hogy mit is tudnának tenni a lemaradás pótlásáért. Mindannyian egy véleményen voltak, amikor a munkaverseny szükségességéről, a nemes vetélkedésről beszéltek.

A melegebb idő beálltával hozzákezdtek a nagy munkához. Valóban versenyeztek. Tervüket yiaponta, havonta túlteljesítették. A negyedik negyedéves tervet már november 20-án befejezték. Most a lemaradás pótlásán szorgoskodnak. Vállalásuk valóság lesz és december 31-re éves tervüket is teljesítik.

Jövő héten termelési értekezleten vitatják meg a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak felhívását. Karbin Lajos, Horváth György, Tóth B. Antal, Baráti Lajos, Mészáros Károly úgy határoztak, hogy az eddiginél két- három százalékkal többet termelnek, csökkentik a selejtet.

Egy ember mesélte — de minden tiszai halász problémája

TÉL VAN. Ha mégoly csalogatóan kedveskedik is a nap sápadt sugaraival. Falun a búboskemencék körül melegszik az élet — az emberek idehúzódtak a földekről, a halászok a vizekről. A varsák és a többi halászszerszámok az udvaron száradnak H. Szabó Lajosnál, a falu egyik legtapasztaltabb halászánál is.

Háiman vannak otthon: a nagymama, a felesége, meg ő. A lócán ülve egy most készülő hálóval matat, s elégedetlenségét, haragvását a szemöldök enyhén felrántott vonala nem titkolja, meg persze a beszélgetés elején útat kereső szava sem.

— Mit csinálunk télen? Hát ezt, amit most lát. Azzal az asszonyokra mutat (mindkettő csu- héjból sodrogat tavaszra szőlőkötözőt) s azután az ő elkezdett merítőhálójára int a szemével:

— Szerszámokat kellene csinálni — minél többet, de kevés az anyag. Majd a halászembe- tekről elterjesztett szűkszavúságot meghazudtoló tűzzel beszélni kezd:

— Higgye el, hogy senki nem törődik velünk, s maga az első, aki arról érdeklődik, van-c elég anyagunk — egyszóval arról, hogy megy a sorunk. Nemcsak, hogy nem kérdeztek, de nem is hallgattak meg, amikor szót emeltünk azért, hogy gyenge minőségűek cs drágák a hálóanyagok. Mi halászok nem szántunk-vertünk, de a munkához a szerszámra éppen olyan nagy szükségünk van, mint szántó-vető embernek az ekére, boronára, még vetőgépre. Ha a parasztembernek rossz a vetögépe — nem jól vet — kevesebb lesz a termése. Ugyanez a helyzet nálunk is a hálóval. Ha nincs elég szerszám, kevesebb halat tudunk fogni. Mi a hálóanyagot a halászati szövetkezet által a Lenkereskedelmi Vállalattól kapjuk. Most ezúton szeretnénk tolmácsolni a vállalatnak, hogy gondoskodjon jobb minőségű anyagok beszerzéséről, mert többnyire sgy varsa egy hónap alatt tönkremegy, pedig egy

egész halászati idényt ki kellene szolgálni neki.

S BIZONY ebben mindenképpen igazat kell adnunk H. Szabó Lajosnak, mert így van. Éppen erről beszélgettünk utóbb Vincze Bélával, a környékbeli halászokat egyesítő nagyrévi halászati szövetkezet elnökével, aki az egész szövetkezet tagsága nevében megerősíti H. Szabó Lajos kérését.

De van még egy nagyon fontos dolog, amiről szintén sokat beszélnek a tiszakécskei halászok: a folyó Tiszában kipusztulófélben van a halállomány.

— Ennek oka pedig — meséli H. Szabó Lajos, — hogy a Tószegi Kénsavgyár, a Szolnoki Cukorgyár és a Papírgyár szennyvize a különböző vegyi anyagokkal együtt derítés nélkül kerül a Tisza vizébe. Különösen a répafeldolgozás idején, késő ősszel és a tél folyamán telik meg a víz a halakra mérgező vegyianyagokkal. A Szolnoki Cukorgyárnak ugyanis van derítője, de a nagy szezon idején nincs mód annak alkalmazására. Pedig amit ezzel megspórol a gyár és a többi gyárak is, azzal hatalmas veszteséget okoz a halászatban.

Ezeket mondta H. Szabó Lajos, mint erről később is meggyőződtünk, a szennyvizek derítése már évek óta húzódó probléma, dó sem a gyárak, sem a minisztérium nem tett olyan intézkedéseket, amelyek a kérdés megoldását előbbre vitték volna.

A HAL ASZ AT, á legrégebbi foglalkozások egyike, amelyről régi krónikák elsárgult lapjái, s letűnt századok okiratai mesélnek, ma kissé magára hagyott, keveset támogatott termelési- terület. Ne hagyjuk magára, segítség nélkül a természetben élő ember foglalkozásának leg- szebbikét — hasznára, javára lesz az egész népnek. Ez kérés, de mondhatnánk jogos követelés is az illetékes szervektől, Kulcsár. '

Dr. Toponáry Ferenc dunavecsei járási állatorvos Körmendi János szalkszentmártoni gazda sérült lovának tetanusz- injekciót ad,

Kotlás megszüntetése elektromos készülékkel, Ezzel az. eljárással Z0 százalékkal növelhető az évi tojástcrniclés.

Az állatorvos a rendelőben bclsárvizsgálatot végez a baromfiak belsejében élősködő galandféreg-fcrlőzöttség megállapítására.