Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-27 / 281. szám

A jó etkfa.

Munkában a kiskunmajsai népfront-bizottság

Kiskunmajsán a népfront-bizottság akcióprogrammjánalz elké» szításékor a község lakóinak legrégibb és legnagyobb kívánságát fektette papírra: Otthont kell adni a kultúrának — rendbe kell hozni a községi kultúrházat. A megyétől 110.000 forint keretei kaptak erre, de nem kis jelentőségű dolog a kultúrház építéséhez szervezett társadalmi munka. Jelenleg még a szakmunkások dolgoznak az épületen, de a festést, villanyszerelést, takarítást már társadalmi munkával fogják elvégezni.

A népfront-bizottság tervei így nemcsak meghallgatásra találtak a község dolgozói körében, hanem áldozatkész, lelkes támogatásra is. A község minden lakója szívesen, örömmel vállal részt a programm megvalósításában. Ugyancsak társadalmi munkával hozták rendbe a gazdakör helyiségét is, amelyben a jövő héten alakul meg a község központi gazdaköre. Ezt megelőzően a népfront-bizottság javaslatára és mozgósítására már megalakult a gazdakör a község külterületén lévő Maris-pusztán és Kökúton.

Kéleshaíom szomjúhozza a kultúrát

A KALOCSAI választási bizottság helyiségében vagyunk. Hosszú, többívnyi terjedésű, sűrűn gépelt oldalak feküsznek az íróasztalon, aláhúzásokkal tarkítva, megjegyzésekkel bővítve. A papírokon meglátszik, hogy gyakran használják ezeket a feljegyzéseket és az is, hogy több példányban készülnek. — Ilyesmik olvashatók a gépelt oldalakon:

A Széchenyi-utca egyrészét újra kellene kövezni, mert a járda erősen megrongált állapotban van.

A Dózsa György-úton a csatornahálózat meg;: vitását szorgalmazni kell, mert rossz állapotát sok környékbeli sérelmezi.

A . városban ezüstkalászos gazdatanfolyamot kellene létesíteni, mert hiszen a mezőgazdaság fejlődésének alapvető és elengedhetetlen feltétele a mező- gazdasági szaktudás fejlesztése.

Szemünk sorraj árja a sűrűn gépelt sorokat és meg-megáll egy-egy érdekesebb, ritkábban hallott mondatnál. Itt fekszik például a negyvenszállásiak panasza. Majdnem a házak tövében húzódik a vasútvonal, de nincs megálló. Negyvenszállás ákóinak (több mint négyszázan élnek ebben a tanyaközpontban) több kilométert kell gyalogol- niok, ha vonatra akarnak ülni. SÍ kellene intézni, hogy a negyvenszállásiak vasútmegállót kapjanak.

VAN ITT OLYAN javaslat

is, amelynek olvasása közben szinte érezzük az emberről való gondoskodás melegségét. A Kossuth Lajos-utcán három kórház van egymás mellett. Miiyen csodálatos,- hogy ennek a jelentőségét eddig nem igen mértük fel, éppen a betegek szempontjából. Nem lehet teljes nyugalma az itt gyógyuló betegeknek, hiszen a Kossuth Lajos-utcán bonyolódik le a város forgalmának * kintélyesebb fele. A Budapestről Bajára igyekvő, vagy onnan visszatérő motoros

járművek, nehéz tehergépkocsik dübörgése, zaja szinte percenként rezegteti meg a kórház ab- '.aktábláit. Ilyenkor megáll az operáció is, meg kell várni, amíg a súlyos teherrel megrakott jármű eldübörög. A betegek sem nyugodhatnak nyáron a por miatt, amit a járműveik felkavarnak, télen a sokszor kínzó zaj miatt. Nagy hiba, hogy ezzel eddig nem törődtünk. Ez olvasható ki a kórház egyik orvosának javaslatából, melyet a választási bizottság gépírója íme papírra rögzített.

De vájjon miért? Azért talán, hogy szaporítsa az «-aktákat-«? Nem! Egyszerűen azért, mert a kalocsai választási bizottság alaposan és céltudatosan megszervezte azoknak a hihetetlen bőséggel áradó javaslatoknak, elképzeléseknek, helyes ötleteknek a megvalósítását, gondos adminisztrációval segíti a beteljesülés folyamatát.

CSAK ízelítő volt az, amit első pillanatra kiválogattunk a dolgozók javaslatai közül. De nincs olyan javaslat, hasznos ötlet, amely kimaradna ebből az állandóan szaporodó, de soha el nem évülő »aktából«. Mert a javaslatokból akta lesz. Csakhogy nem olyan régi, bürokratikus fajta, — olyan, amelyet azonnal el kell intézni. A naponta befutó javaslatokat a választási bizottság papírra rögzíti és osztályozza. Az azonnal elintézhetőket átadja írásban az elintézésre illetékes tanácsi osztálynak, és már egy nap múlva számonkéri az eredményt. Ha olyan természetű a javaslat, amelyre nem elegendő a helyi tanács ereje, azonnal továbbítják a megyei tanácshoz. Ez lett a sorsa például a megállóhelyet kívánó negyvenszállásiak ügyének.

HAT A TÖBBIEKKEL, a

helyben elintézhető kérdésekkel mi lesz? Alig pár hét telt el a jelölőgyűlések óta, de például a Széchenyi-utca újrakövezése egy bizonyos szakaszon már meg is történt. A tanács segítségével és a Dózsa György- utcaiak közreműködésével a csatornaburkolás is megvalósult. Megindult az ezütkalászos gazdatanfolyam is. Azonkívül épületet kapott a termelési bizottság, új kutat létesítettek a malomszegi legelőn, megkezdődött a földutak javítása. A kórház betegeinek nyugalma érdekében tervet dolgoztak ki arról, hogy a budapcst—bajai út forgalmát a városon keresztül átterelik a Kossuth Lajos-utcáról a 48-as-utcára. Ez abból a szempontból is jó, mert a 48-as-utca lakói kérték az útburkolat javítását. A terv azóta az illetékes szervek elé került.

Érdemes megfigyelni azt is, mi lesz az elintézett panaszokkal, javaslatokkal. Az elintézés módjáról a városi tanács írásban értesíti azt a tanácstagot, akinek a körzetében a probléma felmerült. Ö tudósítja az érintett lakosokat, lehetőleg azonnal.

FELESLEGES TEHAT ez az

adminisztráció? Nem. Sőt az a baj, hogy sok helyen nem alkalmazzák. így nem egy jogos panasz, sérelem elintézetlenül maradhat, sok kérdés válaszolatla- nul áll, mert annakidején kényelemszeretetből, vagy másokból nem jegyezték fel és nem gondoskodtak arról, hegy a helyes adminisztratív eszközökkel végig' " ' lék a dolgozók javaslatait a megformálódástól a megvalósulásig.

Itéleshalom a homokbuckák tetején épült, szétszórt tanyákból álló település. Jánoshalmához tartozott Fclsőtcrézhalom néven. Tizenkét kilométerre van a vasútállomástól és semmiféle közlekedési eszköz nem állott régen a dolgozók rendelkezésére, de még valamirevaló útja sem volt. A felszabadulás után új bekötőutat kapott, új tanácsháza épült, posta létesült, hogy ne kelljen a lakosságnak napokat tölteni és tizenkét kilométert gyalogolni hivatalos ügyeik elintézésére. Mélyfúrású kút készült és jelenleg már autóbusz- járat is van.

— Ez a fejlődés azonban nem tükröződik kulturális vonalon. Bár arra is époly szükség lenne. X!>47—18-ban vándormozi látogatta rendszeresen a községet. Nagy tömeg látogatta ezeket az előadásokat. Nagyobb népiegyüttesek látogattak el erre a helyre. Volt olyan szabadtéri előadás, amelyen 1200 főnyi tömeg gyönyörködött az előadók játékában. A helyi kultúrcso- portok igyekeznek ugyan most is a dolgozók kultúrigénycit kielégíteni, de ez kevésnek bizonyul. A helyi színjátszók egy télen legfeljebb két-három elő» adást tartanak, mert hiszen a jó felkészülődéshez idő kell.

Kéleshaíom lakóinak az a ki« vánsága, hogy a vándormozi legalább havonta egyszer, de ha lehet, többször is tartson előadást náluk. Helyiségről és közönségről gondoskodnak. Kérik a MOREI’ vezetőségét, hogy szívlelje meg kérésüket.

A kélcshalmi kultúra ezévi munkájának segítőkezet nyújt a jánoshalmi KIOSZ kultúrcso- portja is. Ez a csoport Borbély Gyula vezetésével már eddig is több sikeres előadást tartott Já-> noshalmán, de Kunfehértón is igen nagy sikerrel vendégszere» pelt. A tanácsválasztás napjá» nak ünnepélyesebbé tételére november 28-án Kélcshalmán tartanak nagyszabású előadást. — Reméljük, ez a segítség lendületet ad a kéleshalmi kultúrcso- portoknak a további sikeres kul- túrmunkájuklioz.

Zsáky Péter, népművelési előadó, Kiskunhalas.

Kecskeméten sokan kérnek engedélyt szőlőtelepítésre

A kecskeméti városi tanács mezőgazdasági osztályához napnap után futnak be a dolgozó parasztok írásai, amelyben szőlőtelepítésre kérnek engedélyt. Eddig már több, mint 300 dolgozó paraszt közel 250 holdra kért telepítési engedélyt. A dolgozó parasztok egyrésze felújítja szőlőjét, másrésze pedig újat telepít. Kecskemét határában csaknem 2000 hold olyan homokos terület van, amely egyéb művelésre nem alkalmas. A városnak az a terve, hogy ezt a területet szőlővel telepítik be.

DC&s sutit

választási láz — mint mondani szokták — tetőfokára hágott.

Az 1920 januári szégyenteljesség után, amikor még a leglojálisabb ellenzékről sem lehetett szó — 1922-ben az ellenforradalom »demokratizmusa« már annyira bőkezű volt, hogy a májusra kiírt választásokon a Függetlenségi 48-as Párt is lélegzethez jutott.

Miért forrósodott meg annyira az amúgyis nyugtalan légkör? Rubinek Gyula halálával egy képviselői mandátum üresen maradt és annak helyére a Keresztény Blokk mindenáron hét- próbás ügyvédét, Zsitvai Tibort akarta ültetni. Kecskemét város népe azonban már túljutott az első döbbenetén, amelyet a. szörnyű terror kényszerített a sok-sok gondolkodó agyra és nyomban utána — ahogyan tele- tüdővel levegőt szívhatott — megindult a mozgolódás, S ez a sok »nemakarom« ember összegyűjtött annyi ajánlást, amennyi szükséges volt Horváth Mihály jelöléséhez.

Az új jelölt nap, mint nap népszerűbb lett. Minél több átkot és mocskot szórt rá Héjjasék és Kiss Endréék lapja, annál inkább nőtt a bizalom és lett nyilvánvalóvá a várható siker. Természetesen nem értékelhető túl az a. szándék, amelyet Horváth és pártja képviselt, de pusztán az a tény, hogy szembeszálltak az emberi jogokat véres szuronyra tü- zökkel, a haladó jelzőt érdemelte ki.

Zsitvai keresztül-kasul járta a kecskeméti határt. Szóvirágokkal ékesített beszédeiben akkorákat hazudott, hogy még az erről híres Munchausen báró is

ureképe

elszégyelte volna magát. És le is ereszkedett. Borbáson például előfordult egy olyan eset, hogy a saját maga kezével, kezet fogott egy eleven paraszttal. Sokáig nem is felejtették el, még évek múltán is ujjal mutogatlak rá, a »kitüntetettre.«

z ellenzék csendesebben dolgozott és ez a halk kopogtatás megnyitotta az emberek eszét-szívét. A választás első napjairól megnyugtató híreket közölt a kormánypárt. Ez a bizakodás azonban fénytelenül csillogott. Inkább a hascsika- rásos ember mosolyához lehetett hasonlítani. A le nem szavazatiakat mindenáron maguknak akarták megszerezni. így a Kecskeméti Közlöny félretéve az addig alkalmazott kenetteljes hangot, a következők kijelentésére merészkedett: »A választóközönséget úgy látszik visszatartja a hófúvás és az influenzától való félelem, pedig nagyon rosszul teszi mindenki, aki nem szavaz, mert a törvény értelmében igen szigorú büntetéssel fogják sújtani.«

Ez a finomhangú táncrakérés nem áruitatott petrezselymet azokkal, akiknek szólt, hanem igen határozott válasszal, Horváth Mihályt 1045 szótöbbséggel a magukénak mondták. Zsitvai lógó orral meghátrálásra kényszerült és fintorgó utálattal mérte végig azt a kecskeméti népet, amelyet napokkal előbb még az egekig magasztalt. Persze a nép, számára csak addig és azért jó, míg leadja szavazatát, legfőképpen becstelen személyére. S akkor, ez a rásze- désben hihetetlen energiát tanúsító, megfogadta: «jöttök ti még az én utcámba! Lesz még

választás nem is olyan sokára. Az eszközökben nem leszünk olyan válogatósak. S magában tovább töprengve csak arra gondolt — a finnyás éhen marad.

Néhány hónap múlva, áprilisban újra megindult a küzdelem. Az volt hát a láz oka, hogy: az egyik húzni akarta, a másik meg nem engedte. Az érthetőség nyelvére lefordítva, a Keresztény Blokk meg akarta szerezni a mandátumát, a Függetlenek pedig erőnek erejével markolták azt, amit nem köny- nyen kaptak kézhez.

Az első választási kerületben a két jelölt ugyanaz volt, a februári ellenlábas: Horváth és Zsitvai. A másikban Pékár, meg Melha Armand. A Függetleneknek egészen elképzelhetetlen aljasságokkal kellett meg- birkózniok. A városházi urak a »gyanúsakat« igyekeztek elütni a szavazati jogtól. A maguk szervezte gyűlésekre az EME rendre beültette a fizetett provokátorokat.

orváthék becsületes eszközökre támaszkodtak. Gondolták, a maguk ügye támogatására egy plakátot jelentetnek meg. A pártbéli vezetők rövid vita után úgy határoztak, hogy Kossuth arcképével jelentetik meg mondanivalójukat. Ezzel is azt akarták jelképezni, hogy céljaikban, programmjuk- ban a nagy szabadsághős nyomdokain kívánnak haladni és ugyanakkor a város népét is ezen az úton akarják terelni.

Hosszú sora volt ám akkor az ilyesminek. Egy agyonfogalmazott kérvényt kellett beadni, sok-sok alázatos megjelöléssel és tiszteletteljes kérelemmel. Úgy kellett megcímezni: Mél- tóságos Polgármester Urnák! Az úgynevezett külzetre mértani pontossággal kellett felgépelni a szokvány szöveget. Az ettől való milliméteres eltérés is magábanhordozta az elneminté- zés veszélyét. A másik szabadon hagyott felére került azután az iktatóbélyegző, az előadóknak adott írásos utasítás és az elintézés módja.

Ebben az esetben természetesen mellékelni kellett a plakát tervezett szövegét is, mert a sajtószabadság egész világon agyonkürtölt hazájában az ilyesmit először komoly megfontolás tárgyává kellett tenni, különösen, ha Függetlenekről van szó. A szövegben az alábbi egyszerű igazságok foglaltattak: »Az elvadult választási küzdelmek és a gyűlölködés és piszkálódás ellenünk zúdított árja közepette, igazunk tudatában fölemelt lélekkel, testvéri érzéssel és becsületes magyar szándékkal szólunk hozzátok.

őst is szemforgató módon jogkiterjesztést hirdettek s csak Kecskeméten tízezer jó magyar embert fosztottak meg választójogától. Szerintük a mi népünk nem érett meg arra, hogy választójogának gyakorlása útján az ország kormányzásában részlvegyen. Elég, ha reggeltől-estig verejtékezik, termelik a mindnyájunk megélhetéséhez szükséges mindennapi kenyeret, vérét ontja a hazáért, adót fizet, a többi szerintük nem a nép dolga. Ellenfeleink keresztény jelszavakat harsognak fületekbe, de hogy ők milyen keresztények, láthatjátok lelteikből.«

Majtényi polgármester nyomban összehívta a közigazgatási bizottsági ülést, mintha legalább is a világ végét kellene valamivel elodáznia. így még nem mondták meg az igazat a városban, legalább is nyíltan. En- nek a bővizű forrásnak az eltö- mítése tehát a nagyobb árvíz elkerüléséhez az első lépés volt* Az urak dühödt összehajold» sából gyorsan megszületett a határozat, amelyet az indokolással együtt közöltek az érdekelttel: »Kossuth Lajos arcképének falragaszokon való felhasználása sérti azt a kegyeletet, amely« lyel a magyar nép Kossuth Lajos magasztos történelmi egyéni-* ségének, mint a nemzet egyetemének eszményképét gondolat- és érzésvilágában megőrizte s miután erre való tekintettel várható, hogy a szóban lévő falragasz kifüggesztése a lakosság egyrészének ellenkezését váltja ki, a kifüggesztés alkalmas arra, hogy a közrendet veszélyeztesse.«

A plakát tehát nem jelenhetett meg, a való igazság szűkkörben maradt. A Függetlenek nem jutottak mandátumhoz, de a pekárok és a zsitvaiak igen.

J

' ossuth Lajos arcképétől a közrendet féltettékt

saját rendjüket, mely homokra, épült, a »lakosság egyrészének« rendjét, mely hurkot vetett egy egész nép ökölbeszorult kezére. Még a tekintetétől is tartottak. A plakát holt anyaga mögött is a szabadságvágy élő szellemé• remegték, szemének tiizétöl az ország lángbdborulását féltették.

Nézz körül a hazában, városban úgy, mint a legkisebb faluban, tanyai Iskolákban Kossuth arcképe életnagyságban köti ősz- sze régmúlt történelmünk nagyszerű harcait a mával, a tíz éve szabad élettel. Kossuth arcképe büszke történelmünk nem kisebbíthető szimbóluma, amely most- már elrabolhatallanul a miénkWeither Dánielt

\