Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-27 / 281. szám
Miért szavasok a Hazafias Népfront jelöltjeire ? Jól ismertem a múltban és ismerem ma Is a kereskedelmi alkalmazottak életkörülményeit. 1918 óta dolgozom a kereskedelemben, de a huszas és harmincas években, csak a kizsákmányolás volt osztályrészünk. Naponta 12—13 órát dolgoztunk. A nyári időszakban, különösen külterületen hajnali három órától este 10 óráig is eltartott a munka. A felszabadulás óta a kereskedelem dolgozóinak az élete is megváltozott. Megszűnt a látástól vakulásig tartó munka, mi is nyolcórai műszakban dolgozunk. Nap, mint nap tapasztaljuk, hogy életkörülményeink javulnak. A kereskedelem, a kereskedelmi dolgozók feladata, hogy a könnyűipar által előállított áruféleségeket, a vevők igényeinek megfelelően beszerezze és azt kellő választékban, jó minőségben a vásárlók rendelkezésére bocsáss a. A tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal nagyobb választék van, sokkal több ruházati cikket hozunk forgalomba napjainkban, mint az elmúlt években. Bő választékkal várja a vevőket a pamut- és szövetosztályunk. De hiány van még férfi-, női- és gyermekkonfekcióból, flanellből, rózsaszín ágy- ncmüvászonból, anginből, gyermekharisnyákból cs tűzhelyből. Az életszínvonal emelkedése eredményezi az igények meny- nyiségbeli és minőségbeli növekedését. A Hazafias Népfront is ezért tűzte célul, hogy népünk millióit egységbe kovácsolva elősegítse a népjólét emelkedését szolgáló tervek megvalósítását. Ezért a célért kell küzdeni minden dolgozónak és a most megválasztott tanácstagoknak saját munkaterületükön a gyárakban, a földeken, az íróasztalok mellett és a kereskedelemben is, Kiss István, Kecskemét Állami Áruház dolgozója. Az én életem is ékesen bizonyítja, hogy mennyit fejlődött és változott országunk a felszabadulás óta eltelt rövid 10 év alatt. A dolgozók államában minden fiatal számára biztosítva van, hogy tehetsége szerint tanuljon és dolgozzon. Államunk lehetővé tette, hogy diplomás színész lehessek és tanulmányaim befejezése után munkához jussak. Ma a színész is megbecsült dolgozója a társadalomnak, akinek a munkája által sok-sok ember szórakozva tanul és művelődik. Ez a célja az úgynevezett tájelőadásoknak is, amelyet a falusi dolgozók igen nagy örömmel fogadnak. Idősebb munkatársaim sokat mesélnek arrról, hogy mennyit szenvedtek a múltban a protekció és a különféle emberi és művészi megalázások miatt. Sok színésznek a rendes megélhetése sem volt biztosítva és ezért kénytelenek voltak városokról- városokra vándorolni. De ez az életmód ma már csak a múlté. Helyeslem, hogy a legtöbb népfront-bizottság p rogramm- tervében szerepel: mit kívánnak tenni a dolgozók állandóan növekvő kulturális igényeinek kielégítése érdekében. A kecskeméti Katona József Színház művészei is támogatják a népfront-bizottságok kulturális kezdeményezéseit, hiszen közös célunk, hogy minél több művelt dolgozója legyen országunknak. Győri Ernő, kecskeméti Katona József Színház. Megyénk dolgozó parasztsága a múlt évben megjelenő párt- és kormányhatározat óta sok kedvezményben és állami támogatásban részesült. Örömmel írhatom, hogy mi is másképpen élünk és nagyobb kedvvel dolgozunk, mint az elmúlt években. Megnyugtató számunkra, hogy ma már nem az ajtó há- tamögött van a helyünk, hanem minket is megkérdeznek és véleményünkre alapoznak. Csakis úgy tudunk a jövőt formáló tervek megvalósításában újabb sikereket elérni, ha nem lesz többé szakadék a munkás, a paraszt és az értelmiségi dolgozók között. Erdei Ferenc elvtárs — megyénk országgyűlési képviselője ismertette a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatot, azóta kétségtelen, hogy értünk el eredményeket. Hiszen a határozat eredményes végrehajtása elsősorban a mi érdekünk, de ugyanakkor érdeke a város dolgozóinak is. Kölcsönös támogatás nélkül lehetetlen az élet- színvonalat tartósan emelni. Ha mi több gabonát, gyümölcsöt termelünk, nemcsak mi élünk jobban, hanem a munkásság is, mert ez esetben több árut tudunk vinni a piacra; En ‘7 holdon gazdálkodom, ebből 1 hold gyümölcsös. Nem dicsekedni akarok, de azért megírom, hogy a sajátnevelésű őszibarackfáimon már 40 dekás barack is termett. Most az a tervem, hogy a tavasszal 2 hold gyümölcsöst telepítek, sajátnevelésű körte, kajszi- és őszibarack, valamint birsalmafa-cse- metével. Dolgozó paraszttársaim nevében kérem azokat a tanácstagokat, akikre mi is bizalommal szavazunk, hogy ők is dolgozzanak a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormány- határozat szellemében és nagyon helyeselnénk, ha egy gyümölcs- facsemetekert létesítését is szorgalmaznák. Józsa Ferenc, Kecskemét, Zsinór-u. 42. Közel három éve. hogy a Kecskeméti Gépgyárban dolgozom. Amikor bekerültem az üzembe, már akkor is sokat kacsintgattam a szakmunka felé. Igaz, a szakmunkások keresete sem lebecsülendő. Jóval több, mint a segédmunkásoké. Rövid idő alatt határoztam, hogy én is elsajátítom a magkészítö szakmát. Ez sikerült is. Hat hónap után már önállóan dolgoztam, de idősebb munkatársaim ma is mindenkor szívesen segítenek. A mi üzemünkben megbecsülik a fiatalokat, és arra is mód van, hogy munka után tanuljunk és szórakozzunk. Öröm tölti cl a szívemet, amikor arra gondolok, hogy fiatal létemre szavazhatok és én is helyet foglalhatok az állampolgári jogok asztalánál és nekem is van szavam az ország ügyeinek intézésében. Büszkén adom első szavazatomat a népfront jelöltjeire, mert már számtalanszor tapasztaltam, hogy a nép által választottakhoz mindenkor és minden ügyben bizalommal fordulhatunk. Számítunk arra, hogy a most megválasztott tanácstagok következetesen fognak küzdeni az új szakasz céljaiért, az ifjúság jólétéért is. Kovács Ilona, Kecskeméti Gépgyár, Szilveszterre nyitja kapuit Kecskeméten a „Hírös“-étterem Hetek óta folynak az átalakítási munkálatok a volt Váróczi- féle vendéglő helyiségeiben. Na- gyobbítják a helyiségeket, hozzáépítettek konyhákat, öltözőket, fürdőket. A terv az, hogy Szilveszter napján nyitja meg kapuját Kecskemétnek ez az új 400 személyt befogadó étterme. Az új étterem a »Hírős« nevet kapná és az átalakításokra csaknem 300.000 forintot fordítanak. Az étterem felszerelése körülbelül félmillió forintba fog kerülni. A berendezési tárgyak beszerzése már folyamatban van. Az étteremben felállítanak 120 asztalt, egy pressó-pultot, egy pressó-szekrényt, a konyhában két bukóüstöt, egy nagy tűzhelyet, a pincében pedig különböző ürtartalmú hordókat. A könnyebb élet tényei A párt- és kormányhatározatot követő rendeletck és kedvezmények nyomán megnőtt parasztságunk termelési kedve. Több élelmiszercikket termelt, ez pedig nagyobb jövedelmet jelent. A nagyobb jövedelem üzleteink forgalmában is kifejezésre jut, y I AZ ABIIKRTEUESITES /í Nemcsak az elsőrendű clctsziikscgletek kielégítésére jut, hanem szórakozásra, kultúrára is. Államunk elősegítette ezeknek az igényeknek kielégítését. Megyénkben 25 községben új mozit létesítettünk. Különösen a júniusi Programm óta növekedett meg erősen a mozik látogatóinak száma. „GYERRRÜNK MIHÁLY..." AZ ARANYFÜZ SUDÁR VESSZŐI sebesen hajladoznak Szabó Mihály kosárfonó ügyes ujjad között; alig telt el egy óra, mióta hozzákezdett, s máris elkészült a szilárd, ruganyos, szemre is szép, dologra is jó kosár, ha százat készítene egy nap — hát száz kelne el, annyira kell a gazdáknak, vállalatoknak, szövetkezeteknek... Hát százat éppen nem, de tízet meg tud csinálni naponta, mert hiszen a felesége is segít, — áíztatja, szárítja, le- héjalja a vesszőket. így dolgozik már együtt az urával, amióta — vagy tizenkét esztendeje — összeházasodtak. Szabó Mihályt tanácstagnak jelölték a harmadik kerületiek. Alaposan meglepődött, amikor megtudta. Meglepődött — s büszkeséget is érzett. Erőteljes, vállas, harminc év körüli férfi. Még a nagyapja is kosárfonással foglalkozott, s számára ez a legszebb hivatás. — Ha kedve lesz hozzá a fiamnak, hát legyen ő is az. ;. — mondja —, mert kosár mindig kell az embereknek; kenyeret hordanak abban, meg szőlőt, meg szenet, — szóval azt, ami az életben a legfontosabb... Beszéd közben sem áll meg a keze, dolgozik szorgalmásan; s éppen ezért kissé furcsa és meghökkentő az a bíztatás, mely valahonnét a szo.ba sarkából hangzik feléje: »Gyerrrünk Mihály! Gyerrünk!. ..« Felnéz a mester, mosolyog: — Jóvan, Tóni.. , — mondja elégedetten. Aztán megmagyarázza a hang eredetet: — A papagáj, az szólongat. Az én hangomat tanulta el, most szinte magamat biztatom én így... A gyerek az iskolában van ilyenkor, hanem Szabóék kislakása elég hangos nélküle is. Mert a papagájon kívül a rádió is megszólal s igencsak erős muzsikát ad. — Kell is, hogy hangos legyen — szól Szabó Mihály —, hiszen nyolcszáz forintot adtam crte... Nagy pénz az, jó sok kosarat meg kell fonni, míg összegyűl annyi kereset. De Szabóéknak még a rádiónál is nagyobb terveik vannak: hízottdisznót akarnak venni télire. — Valaha sokat kínlódtunk apámmal; a nagykereskedő krajcárokat adott a munkánkért. Sóskenyérrel éltem, gazdánál cselédkedtem. Node elmúlt. Most szépen elünk. Be tudunk rendezkedni, csak a tavasszal vettem új konyhabútort... Hanem fogadást tettem ám — mondja —, ha megválasztanak, azon leszek, hogy az én kerületemben minden dolgozónak legalább annyija legyen, mint énnékemi... Abbahagyja, széttekint, mosolygós- szomorkásán mondja: — No, azért ami a lakást illeti, jobbat kívánok. Mert egyelőre így élünk... ilyen szobában.., Bizony, sok jóakarattal lehet csak szobának nevezni azt az ablaktalan kamrát, amit Szabóék laknak. — A lakás... az a legfogasabb kérdés, sok ember nagy gondja Kecskeméten. Most, hogy a választás előtti utolsó napokban sorrajárom a házakat, beszélgetek az emberekkel, egyre feihangza- nak ezek a lakásgondok. Töröm is már rajta a fejemet erősen, hogy lehetne ezen segíteni. Mert ami rajtam múlik, megtennék én mindent, de mit tegyek? Ha vesszőből lehetne fonni házat, — fonnám én éjjel, nappal. Vagy egy olyan nagy kast, hogy fészekálja gyerek elférjen alatta... így beszél Szabó Mihály, s megemeli, megropogtatja a szavai közben elkészült kétfülű kerek kosarat; nyers még, szép, meggypiros színe van. Odaveti a többi mellé. Ruganyos a kosár, szinte ugrik, akár a labda. Gyönyörködve nézi a mester. — Hiszen erős ez — mondja —, jobban is tartana, mint a vályog. Csakhát a hideget, persze átalereszti... . A papagáj nyekergő hangja vágja el a kosárfonó szavát; »Gyerrünk Mihály« — hangzik újra, meg újra. Mosolyogni kell a Tóni buzgóságán. De Szabó hallgat is rá. Lehajol, vesszőket válogat, ropogtatja sorra a váznaitvalókat s hozzálát a következő kosárhoz. Igaza van a madárnak. Sietni kell, nagy a rendelés. Meg aztán ma este megint a kerületet járom, s ezért hamarább be akarom fejezni a munkát. * ERŐSEN SÖTÉTEDIK MÁR, amikor agitációs útja során benyit az első házba. S amíg a panaszokat, kívánsá- gokat hallgatja, amíg a kérdésekre válaszol, mintha egyre hallaná közben azt1, a kedves ismerős rikácsolást, — mely; szüntelen ösztönzésként szól benne, be-*1 tölti életét, irányt és tempót ád munkájának, minden tettének; »Gyerrünk Mihály...« Hogy is szólott ez a fogadalom? Ha megválasztanak, azon leszek, hogy özén kerületemben minden dolgozónak legalább annyija legyen, mint énné-1 kom... Gyerrünk Mihály... Egyre szól benne a biztatás. ..Dolgozni kell hát szorgalmasan, gyarapodni szépen, merthiszen micsoda tanácstag az* aki rosszat kíván a választóinak?... Így aztán, aki a szavazás után felkeresi majd Szabó Mihály tanácstagot —1 hisszük, hogy megválasztják — az bizton dologban találja. Fonja a kosarai; egyre-másra. Mert fontos ám a kosár. Mindig keli az embereknek: »kenyeret hordanak abban, meg szőlőt, meg szenet.. ; Azt, ami az életben legfontosabb...« 'S amiből elegendőt szeretne biztosítani, bőségesen juttatni a kecskeméti' dolgozóknak a nép hűséges fia és küldöttje, — Szabó Mihály kosárfonó.-.. Barát Endre.
