Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-24 / 278. szám
Kamnt*tf^isift1táS Szovjet városok és tájak *í „AZ IDEGEK « Másodszor gördült fel a függöny premier alkalmából a Vidám Színházban. Siker koronázta a színház vehetőinek és művészeinek azt a nemes törekvését, hogy Kecskemét kultúrára szomjazó dolgozóinak művészi igényét kielégítsék. Az utóbbi évek egyik legnagyobb sikerű szovjet bohózatát, — A. Svarkin: »Az idegen gyermek« — újította fel a színház. Telt ház fogadta a művészeket és a lelkesítő taps, s a szívből fakadó kacagás felrázta a szereplőket az első felvonás von- tatottságából. A helyzetkomikumok változatossága, a cselekmény bonyolő- dása, a színészi alakítások sokoldalúsága megadták a drámai fordulatok sodrását. A színpadon sok fiatal színészt láttunk. A főszerepet játszó Balogh Rózsa (Mánya) üde fiatalsággal és játékos kedvvel oldja meg a kezdő színésznő minden próbálkozását, szerepének sikere érdekében. Bájos szeleburdisága bár felkavarja a családi otthon nyugalmát, de mégis érezzük mögötte a tiszta- szívű, becsületes kislányt. Az idős házaspár szerepében Mihályi Vilcsi és Hotnokay Pál figurája emberi, élethű. Az aggódás féltő pillanataiból, finom művészi megoldásokkal csapnak át a humor területére. így figurájuk él és elhihető. A legkiemelkedőbb alakítást Csapó János (Szenecska) nyújtja. A reménytelenül szerelmes fiatalember végig kedvence marad a közönségnek. Ö a legsaj- nálatraméltóbb. És mégsem sajnáljuk. Alig várjuk, hogy színpadra kerüljön, mert természetes humora, sokrétű ötletessége, szerepének átélése, igazzá teszi figuráját. Naiv őszintesége megkapó, egyáltalán nem erőltetett. Nagyon tetszett Paál László alakítása, aki a kaukázusi Jását minden agyafúrtságával, józanságával belopta szívünkbe. Néhány pillanata feledhetetlen. Bay Gyula figuráját jól oldotta meg. Megláttatta velünk azt a Pribiljevet, aki elcsábította Ráját, de ugyanakkor megmutatta igazi arcát is az érdek- hajhászó, önző karrieristát, Csajányi Györgyöt (Kosztya) először láttuk prózai szerepben. Jól ábrázolta a fiatal, rokonszenves egyetemi hallgatót, de több szenvedélyt várunk tőle. Sábák Piroskában (Zina) új, tehetséges színésznőt ismertünk meg. Az irigykedő barátnő figuráját egyszerűen, sallangmentesen oldja meg. Egyre azonban ügyelnie kell: egyes színpadi képek befejezését ne hamarkodja el. Egysíkú figurát nehéz jól megjátszani. Rajna Mária (Rája) közvetlen eszközökkel érzékelteti a becsapott, hűtlenül elhagyott nő lelkivilágát, s ahogyan megtalálja új szerelmét, a boldogságot. összegezve: kitűnő művészi teljesítményt nyújtott a Vidám Színház művészegyüttese. Újabb sikereket várunk tőlük. Bieliczky Sándor, Termelőszövetkezetünk életéből Itt az ősz. Köröskörül az erdő fái levetették zöld, selymes ruhájukat és helyette aranysárga leveleket öltöttek, melyek az első hideg alkalmával lehullottak a földre, s most olyan az egész táj, mintha aranysárga, vagy bronzszínű szőnyeg borítana mindent. A termelőszövetkezeti irodában is nagy a sürgés-forgás, készül a zárszámadás, az egész évi munka tükörképe. November 17-re befejeztük a betakarítást. Mo?t még a trágyahordás van hátra. A napokban tartjuk a közgyűlést, amelyen megtudja a termelőszövetkezet tagsága, hogy mi volt a helyes az idei munkában és milyen eredményt értünk el az elmúlt évhez viszonyítva és mik a hibák, hiányosságok. Egyik komoly akadályunk, hogy területünk szétszórt. Termőföldünknek java a központtól 18 km-re van. A messzire való szállítások, a vontatóval való fuvarozás igen megnehezíti a termelőszövetkezet munkáját. Úgy határoztunk, hogy állatainkat áttelepítjük a messzebb fekvő területre s jövőre nem lesz probléma a trágyahordás sem. Nemsokára elkészül a sertésfiaztatónk, melyben 21 Cornwall anyakoca fog majd szapora étával jövedelmet és fajtiszta állományt biztosítani a termelőszövetkezetnek. Kazinczy Hona, kéleshalmi Bástya tsz. AZ VOLT A DOLGOM, | hogy Belsö-Ballószögben megkeressem a szavazatszedő bizottság leendő tagjait és elbeszélgessek velük: vállalják-e, vagy sem és nem lesz-e akadálya annak, hogy másnap, vasárnap bejöjjenek eskütételre. Előző napon már beszélgettem onnanvalók- kal, kaptam neveket, támpontokat tanyaszámmal együtt. Ezek a feljegyzéseim pontosan megszabták útiprogrammomat. Egyszerűbb lett volna egy idézést kiküldeni, de mivel tudom, hogy az íróasztalnál mát sokminden másképpen festett, mint a valóságban, így hát kora délelőtt lábam alá vettem a karhánközi utat. Szívesen teszem, mert tudom, hogy nagyon tanulságos a határban járni — no meg egészséges dolog is. S mindezeken kívül a tanyákon jókedvűen veszik a látogatást, de még csak az útról bedobott »}ónapoU<-ot is. Ha már többször látták ugyanazt az arcot — és nincs is ismeretség — megkérdezik: »messze-e?« Ez már csak olyan magyaros szokás, bizonyítékául annak, hogy az ember társaslény és vele született az a jobbik értelembevett kíváncsiság, hogy érdeklődik a másik dolga iránt. Tőlem is ezt kérdezték éppen azon tanya előtt, ahová igyekeztem. Mondtam: — hogyha az magának messze van, ahol éppen áll, akkor bizony nagyon messze megyek, mert pontosan a maga személyét keresem. — Akkor csak beljebb-beljebb — mondja az imént mégcsak foghegyről odaszóló, és bár a kutya nagyon ugatott és mutogatta a fogsorát, én egy »eridj a fe- né-K-vel beljebb jutottam és — ö még nem tudta, — hogy mint bizottsági taggal fogtam vele kezet. Az udvarról a szobába kerültünk. Hellyel kínált és én elfogadtam. Sőt később egy pohár borral is megkínált és azt is elfogadtam. Az utóbbit különösen nem bántam meg, mert a bor jó volt. Nem került Sók szóba a bizottsági tagság, Vállalta. Láttam, hogy mondani akarna valamit még, mert nagyon tartóztat, hogy maradjak, de egy kis időt várt, hogy előhozakodjon vele. AZT MONDJ A l aztán Kalász László: er Tanulni szeretnénk. — Nahát, erre várt kimondani...? — gondoltam. — Tanulni sokmindent lehet... Mit? azt mondja meg. Nem gondolnám, mert régen járt elemibe, újra akarja végezni az általános iskolát? Nevet az élcelődésen. — Komolyabb dolggról van szó. Gazdálkodni, szőlőt művelni... — No ez jeles dolog — mondom én — dehát lassan mozog már az agy ilyen ősz fejjel. — A végét már nevetve mondtam, nehogy megsértődjön. Node sértődésről szó sem lehetett (úgy indult a beszéd fonala) — mintahogyan a nyári napsütésben nem lehet fázni, olyan természetes volt tréfáló, vídult kedv. Most ötven körül lehet. Látszik is rajta, meg mondja is, hogy sok mindenen keresztülment. A felszabadulás után elég »hivatalos« ember is volt, de később kintmaradt a szőlők között termelni, boldogulni. Foltjai vannak a szakértelemnek, ezért akarna tanulni, okosodni. — Hallottuk, hogy maguk csinálnak a városba tanfolyamot, ha jól hallottam, ezüstkalászosat. De ki tud innen oda bejárni. Nyglc-kilenc kilométer! Bemenni mégcsak haggyán, de visszajönni., ■ ■ télen! A kutya vakkantott bele a beszédünkbe. A gyerek jött be szólni.: — Édesapám... a Dobos bácsi szólt, ha tud, nézzen már á t, valami beszéde lenne.,. — Jöjjön maga is — invitál. Átmentünk. Nem volt sok gyaloglás, mert Dobos László tanyája éppen szemben van és jegyzeteim szerint ő is a programmomhoz tartozott. Először megcsodáltam az apró gyerekeket, — mert ha idegen helyen van az ember és azt akarja, hogy az első félórában valamelyest véleménnyel legyenek róla, akkor dicsérje a gyerkőcök hasonlatosságát apjukra, vagy anyjukra, érdeklődjön felőlük, hogy megy a tanulás, milyen az étvágy. Persze nemcsak azért tettem, hiszen a saját családom létszáma is azt bizonyítja, hogy szeretem a gyermeket. Dobos törekvő ember. Előí R Ó L-T A NI munkás volt kulákgyümölcsös- ben, aztán kishaszonbérlö, mígnem annyit gyűjtött, ra-kosga- tott össze, hogy vett egy kéthol- das darab szőlőcskét, takaros, frissen meszelt tanyával. Ö IS TAGJA I lett a szavazatszedő bizottságnak. És ahelyett, hogy Kalásszal megtárgyalták volna azt, amiért szom- szédolni hívta — Kalász (aki egyébként igen bőbeszédű ember), nyomban föltette a provokációs kérdést (legalább is én így értékeltem) — Dobos szomszéd szeretne-e tanulni valami szaktanfolyamon? Kalász mintha egy kicsit hunyorgott volna Dobos felé. A szomszéd gyorsan értette a helyzetet. — Akarunk ám, akárcsak a jó pap, hóttig, de aztán minél messzebb és később legyen. Nemcsak én, hanem többen vagyunk így. Pontosan akarjuk tudni, hogy mit miért kell csinálni. A gyakorlatot tudjuk, de a tudományát azt nem. Hát nagyon kérnénk, ha tudna ebben segíteni... Mi lennénk vagy ötvenen. Gyüjjön ide ki az előadó, ne mi ötvenen menjünk be egyért. Nem volt nehéz felfognom, hogy itt cselekedni kell. Aki tanulni akar, az tanulhasson. És a még hosszabb ideig tartó beszélgetés kigömbölyítette a kis tanfolyamot — méghozzá ezüstkalászosat, Már láttam magam előtt az okosodó, tágulófejű parasztokat, aztán ennek eredményeként a jövőre dúsabble- velű, termésű vesszőt, pirosabb, egészségesebb almát. MEGEGYEZTÜNK. | A tanfolyam beindul és én is indulni készültem. — Várjon csak! Nem lehet innen olyan könnyen megszabadulni. Majd először a Szent János áldást... aztán majd meglátjuk. Hát bevallom, volt utána még egy-két áldás (hogy milyen, nem jegyezhettem meg, mert a nevekre feledékeny vagyok), mígnem elindultunk. Hárman hajtottunk már a dűlők szűk kerékpáresapásaln. Eljöttek velem. Gazdik Istvá- néknál az ember a tanya körül tesz-vesz, így az asszony fogad bennünket. A másik kettővel ki A képen: Az Uzbek SZSZK fővárosának, Taskentnck egyik utcája. Szelíd, enyheívű dombok, melyek megmerevedett tengeri hullámsorozathoz hasonlítanak, óriási mezők, amelyekből patakok buggyannak ki, virágos legelők, melyek ontják a jó szénát, bozontos, dudoros szemöldökű hegyláncolatok, villogó tavakkal, amelyeken vitorlások hófehér lepkeszárnyai cikáznak, tajtékzó tengerek, melyek hullámai döngetik a partot, égbenyúló, hófödte sziklakúpok, ezek a szovjet tájak. Az Ala-Tau hegység (Kazah SZSZK) is ilyen festőién szép táj. 1700 méterrel a tenger színe felett van az Isszik-tó. Az idén a tó partján turistaállomást létesítettek. — A képen az új turista-állomás látható. van békülve, csak engem méricskél, rám-rám pillantva. -. ; még sose látott. »Mi a fenét akarhat ez itt... méghogy kísérőket hozott magával« — ilyesmi kergetőzhet a fejében, látszik rajta. Csak tesz-vesz, hogy dolgozni lássék, de én észreveszem, hogy amit csinál, azt nem is kellene, de azért teszi, hogy hátha a magunk közti beszédből ki tudja fürkészni, mit is akarunk. De előkerül Gazdik is. Vilá- gosszemű, nyugodt tekintetű, széles arccsontú ember. Úgy láttam rajta, hogy nyugalom sok lehet benne. De tényleg így is van. Kézfogás, bemutatkozás. A másik kettő még kiegészíti, amit mondtam. — »Ühüm.., mezőgazdasági osztály... lenne nekem egy kis panaszom. Enge- delmet, hogy én kezdtem. Bíztatom, hogy mondja, ilyenre kell legyen idő. Nízze csak — és papírt vesz elő — jövőre a beadnivaló hízót júniusra ütemezték be. Mondtam, hogy nem bírom akkor, mert se annak való állatom, se kukoricám nincsen... dehát kúrálhat az ember, egyre csak azt mondták, hogy a városon júniusban is enni köll. Meg is értem én ezt nagyon, de a nincsből ezt nem lehet. Mondtam, írják be októberre, addigra az ellésből, meg a korai kukoricákból majd lesz valamim. Dehát csak beírták és azt mondták, hogy valahogy csinálj a meg. Mondtam, hogy én nem tudok hízót csinálni, ahhoz kettő köll: süldő és kukorica... nem értették meg. ÍRJA MÁN FÖL I és nagyon kérőm, nézzön utána. Mert nem akarok én elmaradni... az idén is mindent kitisztáztam. Aztán én kezdtem a magamét, a másik kettő (Kalász és Dobos) támogatásával. Az asszony most kezdett figyelni igazán — mit is akar az idegen. Nem bánta volna, ha az ura előreengedi az én mondakávnat, Nagyon furdalta a kíváncsiság és ez asszonynépnél nagyon fájdalmas, ha gyorsan nincs rá gyógyír. — Ha lőhet, hagyjanak ki engem. Nem foglalkozom én politikával, meg hogyan néz az ki, hogy én házról-házra járjak majd a választás napján, hogy jöjjenek szavazni. — Mondják a többiek, hogy csak szavazatokat kell intézni, meg a végén ösz- szeszámolni. S alig egy lélegzet- nyi idő, Gazdikné is nyilatkozik: — Ne vállald... egész nap... hát mikor eszel?... én nem tudom neked az ebédet vinni. Majd éhen leszel, Meg, míg elmennék^ ki lesz a tanyába, a gyereket sem lehet magukra- hagyni..., meg ha nem vagy itthon, akkor én nem tudok szavazni menni. Egész csokorral a problémákból egy félperc alatt. DOBOS SZÓL I már bele: —• Hát szomszéd, ha én ott vagyok* akkor maga is nyugodtan ott lehet. Hát ki az isten legyen ott, ha nem mi... talán a Muraközi... mint régen. (Erre volt nagy birtoka.) Ez legyőzte az asszony beszédit is, Gazdik olyan nyugodtan egyezett bele, mint amilyen nyugodtan ellenkezett és csak annyit mondott: — Hol kell jelentkezni? Pintér István tanyáját is megjártuk. Együtt volt már a bizottság. A tagok abban állapodtak meg, hogy másnap az eskütételre a tanácsház előtti első nagy oszlopnál találkoznak. Hogy ott voltak-e? Pontosan kilenc órakar valamennyien. Éppen egymással kezeltek, mikor feléjük tekintettem. Ezekben f kézfogásokban egész népünk kézszorítását láttam, sőt többet Összefogását, a népfront-politikc szimbólumát, az erők, a nép, a~ ország egyesülését történeim munkánk elvégzésére. Kedves olvasó! Ki állíthatná azt, hogy nagy dolgokról írtam, ritka tüneményről, amelynek ezért lenne helye az újságban- Kis, apró dolog, ügy, vélemény- gond, elképzelés valamennyi- Minden tanyában másképpen felfogva, mintahogyan alig van egymásután következő állomás:, amely egyforma lenne. Ilyen különbözők a gondok is, amelyek az embereket foglalkoztatják. Tehát érdemes, szabad, sőt szükséges írni róla! EGY KÖRÚT I eredménye: egy szavazatszedő bizottság, egy ezüstkalászos gazdatanfolyam és az, hogy Gazdik István sertésbeadási kötelezettségének októberben kell eleget tegyen, Sok körútra van szükség! (K, D,)
