Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-24 / 278. szám

Válasxíás előli Kitthunmajttán tSCJr "<&* <>«KâCWIKacH2M*tt S<SOg<K§Cöac§CÓ VÁLASZTÁSI ELNÖKSÉG A gyűjtőlencsének az a tulaj­donsága, hogy egy nyalábba fog­ja össze a különböző helyről jö­vő fénysugarakat és erejüket egy pontra irányítja. Ez a kissé tá­volesőnek tűnő természeti tör­vényszerűség jutott eszembe, amikor rövid ottartózkodás után kiléptem a kiskunmajsai tanács egyik irodahelyiségének ajtaján. Az ajtóra fel van írva nagy be­lükkel: „ Választási elnökség“ A szobában egyetlen nagy asz­tal foglal el minden helyet, kö­rülötte székek. Az egyik sarok­ban pedig szépen rendben egy­másra halmozott egyforma, bar­na, római számmal megjelölt ládikák: a tanácsválasztás le­endő szavazóurnái. A ládikák megpillantása után szinte ter­mészetes volt, hogy az első kér­dés, melyet a választási elnök­ségen talált bizottsági tagokhoz intéztünk: — Milyen előkészületek tör­ténnek, hogyan állítják fel a szavazóhelyiségeket a község­ben? — A szavazóhelyiségek felál­lításának előkészítése tervsze­rűen folyik — hangzik a vá­lasz. A községben 15 olyan sza­vazóhelyiség lesz, amelyben a szavazatok lezáródása után a szükséges adminisztratív mun­kákat szavazatszedő bizottságok végzik. A község határa azon­ban óriási, és lehetőséget kell teremteni arra, hogy minden választópolgár lehetőleg lakóhe­lye közelében tehessen eleget kötelességének, illetve éljen vá­lasztójogával. Vannak a község­nek olyan határrészei is, mint például Kigyóspuszta, vagy az ágasegyházi tanyaközpont, ame­lyek jó távol, több mint tíz kilo­méternyire vannak a községtől. Az ilyen távoli határrészekben úgynevezett kitelepített urnák­kal történik a szavazatok össze­gyűjtése. Ez lényegében alkal­mazkodást jelent a különleges bácsmegyei viszonyokhoz, ah­hoz, hogy megyénk községeinek jelentős része nagy tanyaterüle­tekkel rendelkezik. Itt Majsán is ez a helyzet, hiszen a lakos­ság majdnem 60 százaléka ta­nyán lakik. A választási elnökség helyisége úgy zsong, mint egy méhkas A legkülönbözőbb problémák­kal felfegyverkezve jönnek ide a választók, no meg a válasz­tási bizottság tagjai, a népfront­bizottság vezetői, a tanácstagje­löltek. Alig csukja be az ajtót Tapodi Kálmán, majsai szárma­zású budapesti munkás, aki Pes­ten akar szavazni és ezért tanú­sítványt kért a helybeli válasz­tási elnökségtől, máris megér­kezik Horváth József, a helybeli egyik iskola helyettes igazgató­ja, a népfront-bizottság agilis tagja, hegy megbeszélje, hogyan kapcsolódjanak bele az iskolák pedagógusai a népnevelő mun­kába. Az ő javaslatuk az volt, hogy elsősorban a gondjaikra bízott gyermekek szüleinél tesz­nek látogatást. Ez a módszer nagyszerűen be is vált. Rövide­sen megegyeznek, hogy ezt foly­tatják tovább. Rengeteg érdekes probléma, tapasztalat jutott így a népfront-bizottság, a tanács birtokába. Annyi, hogy egész külön kis népfront-programmot lehetne belőle összeállítani. Nem is jól mondom, mert Horváth József elvtárs felvilá­gosít; A népfront akciópro- grammjának összeállítása előtt széleskörű kérdést intézteit a község dolgozóihoz, mit javasol­nak programmba venni. Szinte hihetetlen bőséggel áradtak a kitűnöbbnél-kitűnőbb javasla­tok. A tervek megvalósulnak Csemetekertünk már van — hangzik az egyik javaslat, — de csak a belterületi fásítást szol­gálja. Tovább kell fejleszteni ezt a csemetekertet, mert jóko­ra területek vannak a község határában, amelyeknek fásítása elsőrendű érdek. A község jö­vőjéért lelkesedő kiskunmajsai választók azt javasolták ezen fe­lül, hogy a községet gyűrű mód­jára körül lehetne venni egész­séges, jó levegőt lehelő erdőko­szorúval. Erre helyben a lehe­tőségek megvannak. A dolgozók javaslatai alapján valósult meg a gazdakör. Az épület kulcsát már át is adták a vezetőségnek, még- arra is gondoltak, hogy piaci napokon és vasárnap «délelőtt is be le­gyen fűtve a gazdakör helyisége, 'hogy a faluba látogató tanyai dolgozók meleg, barátságos, ott­honos helyet találjanak. Minden tanyai iskolában lesz emellett gazdakör, — tíz helyen a köz­ség határában. Itt újságot, rá­diót, olvasnivalót találnak a hosszú téli estéken a tanyák la­kói. Már ki is adták az intézke­dést arról, hogy a községi ta­nács erősfényű petróleumgáz- lámpákat szerezzen be a tanyai gazdakörök számára. Aztán itt van a szövőlepke el­leni védekezés ügye. Kiterjedt és sokirányú társadalmi védekezés­re szerveződnek a kiskunmajsai választók, az általuk javasolt programmpont szerint. A tavasz- szal megjelenő új hemyónemze- dék elpusztítására, a község fái­nak megmentésére Kiskunmajsa minden épkézláb gazdája szövet­kezett. A népfront programmjá- nak megvalósulását a dolgozók összefogása biztosítja. A választási elnökség helyisé­ge, mint a gyűjtőlencse foglalja össze a november 28 előtti na­pok céltudatos készülődésének szerteágazó szálait. Ha egy krónikaíró most arról akarna írni, hogyan mozdult meg egy község és hogyan ha­ladt előre céltudatosan a fejlő­dés útján, üljön le a kiskun­majsai választási elnökség asz­tala mellé és számoljon be a kiskunmajsai élet ezerszínű, egyre változó, fejlődő képeiről, — melyeket a választási elnök­ség, a népfront munkája egybe­foglal és irányít. Csáki Lajos. Olevddíieth cl nép jelllltfénel... kiskunmajsai földműves- szövetkezet főboltjának textilosztályán nagy a sürgés- forgás. Szombat van, hetipiac­nap. Parasztasszonyok kosarak­kal a karjukon adják egymás­nak a kilincset. Lerázzák a nagykendőről a rátapadt havat es máris szólongatják az eladót: »Szikoráné lelkem, ebből a ró­zsás flanelból mérjen nekem hamar.« »Mit gondol Szikoráné, ezt a csikós szövetet vegyem-e a fiamnak, vagy a sima barnát?...« »Meleg ing kéne az uramnak, érkezett-e már, Szikoráné?...« Es Szikora Fülöpné mosolygós arccal, fáradhatatlanul emelgeti a polcról a puha, meleg, ezer­színben pompázó flanellvégeket, a suhogó selymeket, a megbíz­ható, jóminőségű szöveteket. Hasznos tanácsokat ad a habo- zóknak, kínál, mér, csomagol és közben egyéni gondjukat-baju- kat is megkérdezi, bejegyzi a kis­könyvbe a vásárlásokat, melyből szép summa pénz lesz év végére a vásárlóknak. Egy lélegzetvételnyi szünet­ben nekünk is elmondja, hogy milyen megtiszteltetés érte két héttel ezelőtt: a Pázmány-utcai körzetben tanácstagnak jelölték. A jelölőgyúlésen tizennyolcán voltak, mind a tizennyolc ráadta szavazatát. Szemüvege mögött meleg mosoly csillan, látszik raj­ta, hogy nagyon jól esett neki ez az egyhangú bizalom. Ezzel a mosollyal az arcán szalad vissza az eladóasztal mögé, hogy kielé­gítse a vevőit, eleget legyen kí- vánságaikno.k. Ebédszünetben folytatjuk a beszélgetést. Megtudjuk, hogy hat éve lakik abban a körzetben, ahol most jelölték, szinte ösz- szeforrt az ottlakókkal, ismeri gondjukat, bajukat, örömeiket. Szerényen mondja: »Ott segí­tünk egymáson, ahol lehet. Tu­dom, kinek van lakásproblémá­ja, ki akar új portát építeni, el­járok a tanácsnál az érdekük­ben. alán ez a titka a felé áramló bizalomnak. A szövetkezeti boltban is négy éve dolgozik már, ez a munkakör is közelebb hozta a dolgozókhoz. A boltvezető csak szépet tud mon­dani róla. Udvarias, kedves a vevőkhöz, eladási tervét túltelje­sítette az elmúlt hónapban is. Novemberben már a 100.000 fo­rint forgalomnál jár, ketten van­nak hozzá, Szikoráné meg egy tanuló. Megtudjuk, hogy élenjár a mozgalmi munkában is, újabb öt tagot szervezett be a szövet­kezetbe, 700 forint részjegyhát­ralékot fizettetett be az elmara­dottakkal. A vasgyüjtésből is ki­veszi részét, tervét, mely 2 má­zsa vas és 10 kg fém, már tel­jesítette. Sok munka rejlik e pár adat mögött, melyet felettesei felsorolnak. De a további beszél­getésből az is kiderül, hogy Szikoráné még többet is tudna tenni a kiskunmajsai dolgozók ellátásáért, ha lenne elegendő áru a boltban. Bosszús lesz a hangja, ahogy panaszolja: »Hiányzik a gyermekharisnya, a paplan, a meleg ing, nincs női bolyhos nadrág, olyan egyszerű cikkekben is hiány van, mint például a gumipertli. Javítani kell a nagykereskedelmi vállala­tok munkáján is — mondja, — mi szövetkezeti dolgozók ezért is harcolunk!« f—Zf-rra a kérdésünkre, hogy '--t mi a legközelebbi pro­grammée, ha megválasztják, határozott, biztos választ ad: »A • Pázmány-utcában még tíz ház­ban nincs bevezetve a villany, az utca is koromsötét. Oda aka­rok hatni, hogy a lakosság jogos kívánsága teljesüljön, kapjanak villanyt a lakások, javuljon a közbiztonság!« Azoknak is segí­teni akar, akiket igazságtalanul zaklatnak az adó és beadás vé­gett. »Nem szabad hagynunk, hogy kötelezettségüknek becsü­lettel eleget tevő dolgozók mun­kakedvét — egyesek lélektelen- sége, bürokratikus eljárása el­vegye« — mondja Szikora néni. Majd a község ellátásának meg­javításáról beszél, melyet nem­csak mint tanácstagjelölt, de mint földmüvesszövetkezeti dol­gozó és mint háziasszony is sa­ját kötelességének érez. J0ejárt az ebédidő, elbúcsú- zunk Szikora Fülöpnétől, aki tudja, hogy mit vár tőle Kis­kunmajsa dolgozó népe és ahogy megismertük, biztosak vagyunk abban, hogy ennek a várakozás­nak meg is fog felelni. Harcos, erélyes asszony, egy azok közül, akik a közösségért folytatott harcban találják meg az élet szépségét, értelmét. Szép programmjához jó munkát, dús eredményeket kívánunk. M. /.-ne. fl Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának közleménye il. J. Visinszkij elhunytéról Moszkva, november 22. (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély fájdalommal tudatja, hogy 1954 november 22-én New Yorkban váratlanul elhunyt Andrej Januarjevics Visinszkij elvtárs akadémikus, a kiváló államférfi a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, a Szovjetunió Legfe-lső Tanácsának küldötte. A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa. Kormáíiyfeilság alakult Visinszkij temetésének megszervezésére Moszkva, nov. 22. (TASZSZ) A Szovjetunió Minisztertaná­csa és a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának központi bi­zottsága elrendelte: 1. Kormánybizottság alakul­jon A. J. Visinszkij temetésé­nek megszervezésére. A bizott­ság tagjai; M. G. Pervuhin (el­nök), A. A. Gromiko, K. P. Gorsenyin, A. F. Gorkin, M. A. Jasznov; 2. A. J. Visinszkij holttetemét szállítsák Moszkvába. A Szovjetunió kïiygyaiiuiszlériumiuak közleménye Moszkva, nov. 22. (TASZSZ) A Szovjetunió külügyminisz­tériumának kollégiuma és dol­gozói mély fájdalommal vettek tudomást Andrej Januarjevics Visinszkij elvtársnak, a Szov­jetunió külügyminisztere első helyettesének, a Szovjetunió ál­landó ENSZ-képviselőjének ha­láláról és részvétüket fejezik ki az elhunyt családjának. Az ENSZ-közgyíílés kegyeletiéi adózott A. J. Visinszkij emlékének New York, nov. 22. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés november 22-én megszakította délelőtti tel­jes ülését, hogy kegyelettel adózzék *. J. Visinszkij, a szov­jet küld tség elhunyt vezetője emlékének. Van Kleffens, a 4 Andrej / Januarje vies Visinsz- kij szovjet államférfi, kiváló jog­tudós, akadémikus 1883-ban Ogyesszában született. 1902-től tevékenyen résztvesz a forradal­mi mozgalomban. 1920-tól tagja a Szovjetunió Kommunista Párt­jának. A kievi egyetem jogi ka­rának elvégzése után 1913-ban professzori képesítés elnyerése céljából egyetemien marad, de a cári hatóságok politikai okokból eltávolítják. Visinszkij ettől az időtől kezdve irodalmi és peda­gógiai munkássággal foglalkozik. Az 1S21—1922. években Visinsz­kij a Moszkvai Állami Egyetem tanára és a »Plehanov« népgaz­dasági intézet közgazdasági ka­rának dékánja. 1923—1925-ig az OSZSZSZK közoktatási nép­biztossága kollégiumának ügyé­sze. 1925—1928-jíg a Moszkvai Állami Egyetem lektora. 1928— 1931-ig az OSZSZSZK közok­tatási népbiztossága kollé­giumának tagja. Visinszkij az 1931—1933. években az OSZSZ­SZK főügyészének és igazság­ügyi népbiztos helyettesének tisztségét töltötte be. 1933-ig a Szovjetunió főügyésze. Az 1939- 1944. években a Szovjetunió népbiztosai tanácsa elnökének helyettese. 1940—1946-ban a Szovjetunió külügyi népbiztosá­nak első helyettese, 1946 már­ciusától a Szovjetunió külügy­miniszterének helyettese. 1949- től Visinszkij a Szovjetunió külügyminisztere. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusán (1939) megválasztják a párt központi bizottsága tagjának. 1947-ben Visinszkijt választják meg a Szovjetunió alkotmányának ki­egészítésével és módosításával megbízott szerkesztőbizottságá­nak elnökévé. Visinszkij 1937-től 1941-ig a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiája jogi intézeté­nek igazgatója. 1939-től a Szov­jetunió Tudományos Akadémiá­jának rendes tagja. Visinszkij a Szovjetunió ál­lamügyésze minőségben — 1933- 1938 — résztvett a legnagyobb perekben: a »Metro vickers«­ügyben, az áramfejlesztőtelepck kártevőinek ügyében (1933), az egyesült trockista-zinovjevista terrorista központ ügyében (1936), a párhuzamos trockista- központ ügyében (1937), az egye­sült szovjetellenes jobboldali trockista tömb ügyében (1938), közgyűlés elnöke, a gyász jeléül megszakította a közgyűlés ülé­sét és részvétét nyilvánította a Szovjetunió kormányának, a szovjet küldöttségnek és a .szov­jet népnek e nagy veszteség miatt. « Visinszkij e perek alkalmával éles politikai felszólalásokban leleplezte a szovjet nép és a szovjet szocialista állam ellen irányuló terrorista, kártevő és egyéb államellenes bűntetteket.! Visinszkij az állam és a jog marxista-leninista elmélete te­rén végzett munkáját alkotó szellemben kapcsolja össze a szocialista építés gyakorlatával, Visinszkij a Nagy Honvédő Háború idején és a háborút kö­vető időszakban résztvett a leg­fontosabb nemzetközt konferen­ciákon és értekezleteken. Az ENSZ közgyűlésében Visinszkij a nagy szocialista hatalmat kép­viseli, amely következetesen harcol a nagy és kis népek egyenjogúságán, szuverénjtásá- nak tiszteletbentartásán, a béke megőrzésén alapuló nemzetközi politika lenini-sztálini elveinek győzelméért. Kíméletlenül leleplezi az Egyesült Államok, Anglia reak­ciós uralkodó köreinek hódító politikáját. A Szovjetunió és az egész haladó emberiség nevében erélyesen követeli annak a bű­nös, háborús propagandának a betiltását, amelyet ezekben az országokban az imperialista ag- resszorok büntetlenül folytatnak a Szovjetunió és a népi demo- i kratikus országok ellen. Visinsz­kij felszólalásaiban bebizonyí­totta. hogy azok a támadások, amelyeket az amerikai-angol imperialisták az államok szuve­renitásának elve ellen, a bizton­sági tanácsban a nagyhatalmak egyhangúságának elve ellen és számos nemzetközi egyezmény ellen intéztek, az Egyesült Ál­lamok világuralmának megte­remtését célozzák. Visinszkij több mint kétszáz munka szerzője; könyveket, brossurákat, cikkeket, stb. írt. Legfontosabb tudományos mun­kái: »A bírósági bizonyítékok elmélete a szovjet jogban« (1941). A Sztálin-díj első fokozatával tüntették ki (1947-ben), »Igaz­ságszolgáltatás a Szovjetunió­ban« (1939), »A büntetőeljárás tankönyve« (1927), »Az állam és jogelmélet kérdései« (1949), -A nemzetközi jog és a nemzetközi polilika kérdései« (1949). Visinszkijt négyízben tüntet­ték ki Lenin-renddel, megkapta ezenkívül a Munka Vörös Zászlója-rendet és több más ki­tüntetést,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom