Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-07 / 264. szám
A november 7 tiszteletére tett vállalások teljesítéséről hí új munkamódszer bevezetésével nőtt a termelés, csökkent a selejt AZZAL a gondolattal léptünk be a Kecskeméti Gépgyár kapu- ián, hegy megérdemlődjük, mit : "liesítélték november 7-re tett vállalásukból az üzem vezetői és dolgozói. Az első, amit megtudunk, hogy októberi tervüket csak 95 százalékra teljesítették. Igaz, a fizikai munkáslétszámuk csak 79.5 százalékos volt, ezért azt kell mondani, hogy jól dolgoztak. Az egy főre eső termelési érték októberben 400 forinttal több az előírtnál. Ez adódik részben a dolgozók lelkes munkájából, részben pedig egy új munkaművelet helyes alkalmazásából. A KADKÉSZITÖK eddig két műveletet, végeztek — a kád alsó-felső részét — készítetté«;. Most szétbontották a munkaműveletet. Az egyik brigád csinálja a magrészt, a másik a köpenyrészt. Ezután rakják össze a formát, sőt az új módszer szerint tűzálló anyaggal porozzák le a kádakat és ezzel kiküszöbölik, ípgy a forró vas megégesse a .lomokot. Az új munkamódszert október ŰO-án vezették be. Kedvező hatása már megmutatkozik. Míg ezelőtt 100 elkészített kádból 35 volt elsőrendű, most 53. Az engedélyezett súlymeny- nyisége is csökkent, még pedig 74.6 kilogrammról 74.3 kilogrammra. Lehetővé vált még az is, hogy a brigádok a napi 10 kád helyett 12-t készítsenek? AZ UJ MUNKAMÓDSZER lehetővé tette a selejtcsökkentést is. Októberben a szürkeöntvénynél 17 százalékról 14 százalékra, a kádnál 17 százalékról 15 százalékra csökkent a selejt. A kádnál azért ilyen magas, mert a tisztóműhelyi anyagmozgatók naponta két-három jó kádat ösz- szetömek, hanyagul végzik a szállítás munkáját, A VEZETŐK ÉS DOLGOZOK lelkes munkája, a közös akarat másutt is megmutatta termékeny erejét, öt tonnával kevesebb külföldi kokszot használtak fel. Csökkent a balesetek száma is. Az öntöde I.-ben szeptemberben 205 munkanap esett ki baleset miatt. Októberben ez 98 napra csökkent, öntöde 11.- ben a szeptemberben kiesett munkanapok száma — 200 — októberben 69-re csökkent. A GYÁR VEZETŐI és dolgozói megtették az első lépést ahhoz, hogy ígéretüket becsületesen megtartsák. Még sók a tennivaló. ök is tudják, de úgy dolgoznak ezután, hogy ne érje szó a házelejét. Emelkedett a termelékenység A Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat dolgozói tudják és vallják, hogy több munkával többet lehet keresni. Az üzem dolgozóit előrelendítette a több- termelésben a forradalmi műszak is. Elhatározták, hogy november 7-ére az októberi tervüket felülteljesítik 100 százalékon. ígéretükhöz hűek maradtak. Nem volt az üzemben egyetlen dolgozó sem, aki ne lett volna boldog az októberi teljesítés eredményének a hallatára. Az üzem októberben 100.8 százalékos A száritó-, savanyító-, konzervüzem teljesítette vállalását Üzemünk dolgozói azzal az elhatározással tettek felajánlást íovembar 7 tiszteletére, hogy az elősegíti a IV. negyedéves terv .eljesítését is. Legtöbben a terv túlteljesítését tűzték ki fő célul, de sok olyan dolgozónk is van, aki a selejt csökkentését, a kon- zervek minőségének megjavítását vállalta. Üzemrészeink között is verseny alakult ki. Októberben legjobb eredményt a szárítóüzem érte el 143 százalékos havi tervteljesítéssel. A savanyítóüzem 121, a konzervüzem 110 százalékot ért eL A dolgozók lelkes munkáját kisebbíti, hogy a tésztaüzem csak 76.7 százalékra, a dobozüzem pedig 72 százalékra teljesítette havi tervét. Ezek a lemaradó üzemrészek vezetői csak szavakban teljesítették ígéretüket, de hátra van még a tett. A forradalmi héten azonban a lemaradók is megemberelték magukat. A tésztaüzem a forradalmi műszak első napján napi tea-vét 105 százalékra teljesítette. Bizonyára ez a lendület november 7 után még fokozódik az évi terv teljesítéséért. Lehoczky József, Kinizsi Konzervgyár. eredményt ért el. Tehát a közös munka új diadalt aratott. Mert a közös akarat, a közös erő egy célért történt, a vállalás becsületes teljesítéséért. A munkához ész, erő, akarat és szív kell. Már pedig a Lakatosipari Vállalat dolgozóiból nem hiányzik sem az akarat, sem az ész, se a szív, se az erő. Mert ahogy kiszámították, az egy főre eső termelést, 105.4 százalékos volt az októberi hónapra. Az üzem kiváló munkáját elismeréssel fogadta a 26/1 Gyárépítő Vállalat 4. számú sztálin- vártrt építésvezetősége és beírta a vmlalat »Munka nálunk becsület és dicsőség« című könyvébe. Ma inspekció» orvosok Kecskeméten ÉSZAKI KÖRZET: Dr. Ka- rádi József körzeti orvos, Budaiutca 25. DÉLI KÖRZET: Dr. Boskó József körzeti orvos, Balthyány-u. 26. szám. Emlékezés a Duna-partján Hadászati szempontból nem volt jelentős Dunavecse. Nem volt kulcspont sem tíz év előtt, mint Solt — és Dunaföldvár, de az akkori harcok éppen úgy, mint hazánk bármely falujában, városában, itt is Ittfelejtették emlékeiket, elesett hőseiket, dicsőségüket. De nézzünk csak bele az idők távcsövébe és idézzünk vissza egy napot, melyet a dunavecseiek sohasem felejtenek: 1944. november 3. Verőfényes őszi reggel. A sok borús, izgalommal telt nap után mintha egy kis nyugalom ígérkezett volna, már a reggeli napsütéstől is. Egy kis nyugalom, amit az- emberek már olyan csengve vártak. Reggel nyolc órakor érkeztek az első szovjet előőrsök a faluba. Harc nem volt akkor, mert a nyilasok nagymesterekké kezdtek már válni nemcsak a rablásban, de a futásban is. Amint az előőrsök megérkeztek, a toronyra felkerült a szovjet katonákat fogadó zászló. Azután a városparancsnok magához hivatta a falu vezetőit; s napokig béke volt a faluba. De bizony csak napokig. November második felében újra kezdődőit az ágyúdörgés, a puskaropogás. A szovjetek pedik ezekben a rettenetes napokban mindig közelebb kerültek a magyarokhoz. A barátság ezernyi szala szövődött a harcok napjain. Még a városparancsnok is, az idős, a komoly, kicsit szigorú harcos is a legjobb barátként maradt meg a dunavecseiek emlékezetében. • Egy reggel hivatalos tárgyalásra kérette magához a falu akkori vezetőit. Dolguk végeztével senki nem iparkodott elmenni, — jól esett valahogy egy pár szón— rövid baráti beszélgetésre még maradni a városparancsnoknál. A családról, a gyerekekről beszélgettek A deresedő hajú ember gondosan elrakott fényképet húzott elő irattárcájából. — Itt a család, a kislányok, meg a mama. Mikor a képet ismét helyére akarta tenni a városparancsnok, az egyik jelenlévő ismét a kép után nyúlt, s mohó kíváncsisággal bökött a kép hátterében lévő Liszt Ferenc-képre: a zenekedvelő ember izgalmával s magyaros büszkeséggel szólt: — Ez a mi Liszt Ferencünk, ugye, ha nem tévedek?! — Es a miénk — szóit a városparancsnok. Azután ragyogó jókedvvel magyarázta el az ámuló magyarok előtt, hogyan került felesége útján, — bár igen távoli, — de mégis rokoni kapcsolatba — a mi Liszt Ferencünkkel. Azontúl úgy emlegették a dunavecseiek a szovjet városparancsnokot, hogy: »A mi városparancsnokunk«, meg »Liszt Ferenc rokona«. Nem is volt soha idegen embernek nagyobb becsülete a faluban, mint neki! No, meg annak a három szovjet katonának, akiket a református templom tornyában felállított megfigyelőhelyen sújtott halálra egy ágyúgolyó. Ez november 20-án, az újra erősödő támadások napján történt. A felszabadítók át akartak jutni a túlsó partra, de az élet legki- sebb megmozdulására is lövésekkel válaszoltak. A városparancsnok az emberiesség mintaképe volt: — Mi nem lövünk, csak a végső esetben — mondta, — hiszen ott is magyarok vannak. Azoknak a napoknak izgalmai, félelmei és drága, letörölhe- tetlen eseményei — már nem a tájon — a szivekben élnek mindig újraszülető emlékként. Csak a sötéten kéklő Duna hordja még hátán a szürke füstöt, az egyik partról a másikra: már nem a puskák, az ágyúk tűzokádó füstjét, a békés, alkotó munka lehelletét. A sztálinvárosi nagykohók füstje hosszan borítja be a tájat. A Népújság jogi tanácsadásának első napja Az óramutató fél 5 felé közeledik. Nemsokára megkezdődik a Népújság jogi tanácsadásának első napja. A fogadószobába bekészítünk néhány széket, hiszen elég lesz ennyi is, nem valósziíi levelet és semmivé lesz a ter« més. S elég régóta komor, mert <* szőlőtermés nem javul, a gyümölcs is kevesebb, mint régen. Nehéz így az elnökösködés és nagy gonddal jár. Mert hát adj tanácsot a szőlőmunkához: permetezni tízszer, porozni harmattal és mégis lemegy a termés, ha meg is teszik ezt a sok munkát és anyagot. S akkor gondolkozz, hogy mi is kéne még. Erre is könnyen megvan a felelet, a környékbeliek odaviszik Domokos Sándor tanyájára: — Trágya kéne, Sándor, elszegényedett a homok, Az elnök most ezen fáradozik. Nem indul a motor, ha nincs a tartályba benzin. Hát hajt a föld gazdagon, ha kiszívták belőle az életet? Az bizony nem —- legfeljebb csak billikomot. így példálózik Domokos bátyánk és mostmár nagyon komoly és határozott a beszéde. — Ha trágya után megyünk, azt mondják, hogy a »kapacitásunkat lekötötte az állami gazdaság«. Mikor erre azt mondjuk, hogy a kor- mányprogramm tőlünk, egyénileg dolgozó parasztoktól is többet vár, akkor csak mint a bábuk lóbázzák a kezüket és szótlanul arra várnak, hogy odébbálljunk. —, Azért mondom most ezt ma« adnak, hátha tud segíteni. No, de azt hiszi, hogy a facsemetékkel jobban vagyunk? A fenft! Kecskemét a kajszibarackjáról lett híres, ebből főzik a jó nyelv- cldó pálinkát is. De nézzen körül a határunkban, ha ahányat lát, annyi forintot ígérnék, nem vinne sok pénzt hass. Hogy hol vannak?. ; ? Kivesztek! Néhány öreg fa erőlködik még. Ügy vagyunk valahogy a mi barackhírünkkel, mint a hangját vesztett nagy énekessel. A híre még megvan, de hangja nincs. Nekünk meg barackunk nincs. — De próbáljon kajszicsemetét szerezni.,, ott is azt mondják, hogy »az állami gazdaság szállítási szerződéssel mindent lekötött.« Hát mit lehet erre mondani: az ember káromkodik egyet, aztán bandukol haza. Kéne ide nemcsak kajszi, hanem nemes téli almafajta is, dehát egyelőre nem lesz abból semmi. Egy ilyen nagy gazdaság, mint a helvéciai, miért nem állít be saját faiskolát, így aztán nekik is lenne, meg nekünk is jutna. Néha rámnéz kutatva, hogy megértem-e a gondok súlyát, melyet az egész belsőballószögi határ az ő vállára nehezít. Aztán ottfelejtett tekintettel a toliam útját fürkészi, mi és menynyit írok. Biztos vagyok benne, hogy gondolataival már messze előrejár: mennyi valósulhat meg a feljegyzettekből. De én fáradhatatlan vagyok a gondok felfogásában. Annyira valós mindez, mintha maga a föld mondaná el, az a föld, amelyik olyan gazdagon ontotta és ontaná termését. Olyan valóságos minden szó, mint amikor az olvadt vas izzik és akkor látszik igazán a benne rejlő erő és hasznosság. A telt tarisznyának azonban még csak egy részét szedegette elő. Látom rajta — azon töri a fejét, hogy mondja-e tovább, de biztosan úgy döntött magá- baiu. hojiu az elég ritka alkalmat nű, hogy először sokan lesznek. Miközben rendezgetjük a szobát, az ajtón halkan kopogtatnak és egy fekete fejkendős pa- rasztnénike lép be. »Tessen már mondani — kérdezi —, egy kis jútbaigazításért jöttem. Jó helyen járok?« Egy-két magyarázó szó után megnyugszik, s csak arra kér bennünket, hogy gyorsan intézzük el a dolgát, mert messziről, tanyáról jött és utazik vissza. Néhány pere múlva azután benépesül a kis szoba. Nincs elég ülőhely, újabb székeket hozunk be. Eljöttek a jogi tanácsadásra nemcsak a kecskemétiek, hanem a környező tanyavilág dolgozó parasztjai közül is egy jónéhányan. Mindannyian tanácsot, segítséget várnak; hiszen nem olyan könnyű kiigazodni a paragrafusok között. Az ügyész elvtárs és a szerkesztőség munkatársa egyenként hallgatják meg az emberek panaszait, kérdéseit. Mindenki kiteregeti a szívebánatát. A sietős tanyai asszony, aki elsőnek érkezett (N. Jánosné) panaszkodik. Szinte ömlik belőle a szó. Kis- haszonbérletéből ki akarják tenni, pedig a szerződése csak két év múlva jár le. Az ügyész válasza után azonban megnyugszik. útbaigazítást kapott. Bérletéből nem tehetik ki bírósági eljárás nélkül. S jönnek egymásután a többiek is. öregek és fiatalok, munkások, parasztok, tisztviselők, háziasszonyok. Cs. Sándor például munkaügyi sérelmére kér tanácsot. Az ügyész elvtárs egy kis cédulára felírja, hol intézheti el panaszát. K. Sándor- né bosszankodva adja elő, hogy földöröksége, a 174 négyszögöl szőlője bírósági végzés ellenére még mindig nem az övé. Ö is választ kap kérdésére. A bírósági végzés alapján végrehajtást kérhet. K. Sándorné búcsúzóul csak annyit mond =» nagyon kénem szabad elszalasztani. «s Sok panasz volt a rézgálicra. A kristálya olyan volt, hogy annál szebb, már nem kell, de a peronoszt az istennek sem ölte. Azért híjjas már szölőlevéltőI az egész határ. Jövőre addig lét nem kever senki a ballószögi határban, míg meg nem vizsgáltattuk. — Még csak azt jegyezze fel, hogy a köles cséplésére közös szérűt szervezünk és a gépállomás ne várasson sokáig a ceép- lésre. Aztán, ha lehet, kölcsönözzenek valahonnan két csillét, meg vagy százötven méter sínt, mert az egyik dűlőn emelkedőt akarunk elhordani. Az isten lova se bírta felhúzni az egy-két kosaras terhet, összefogunk és megcsináljuk. Láttam rajta, megkönnyebbült, hogy velem, a városival megoszthatta gondjait. A kezdeti tartózkodás úgy elillant, mint odakint a harmat. A kis poharakba forrongó, még zajos új bor került és koccintottunk. Xjgy éreztem, hogy ebben a pillanatban vállaltam kötelezettséget a megírásra és a segítésre is Búcsúztunk. Bár tudtam, hogy a sok tennivaló még hátra van. de megnyugodtam: ezekre a gondokra építeni lehet. Aztán nekivágtam a kacskaringós dűlőknek. A természet felvidult a déli naptól és az én lelkem is vígabb lett. A hervadó, lombját vetkező őszben nem keseredtem. Ha csak képzelegve is, de újra dúsan termőnek láttam Ballószögöt. WELT HER 0MWk szőnöm, most legalább már tudom, hogy mit kell tennem. Kár, hogy már előbb nem tudtam ezt. Persze nem mindegyik panasz ilyen egyszerű. Akad bonyolultabb eset is. Van, akinek nem fizetik ki a családipótlékot, egy paxasztasszonynak csereingatlanát betagosították. És így sorolhatnánk még tovább a nehezebb eseteket. Ezekre a kérdésekre nem lehet azon nyomban választ adni. De a legtöbbször mégis van megoldás. Az ügyész elvtárs feljegyzi az adatokat, néhány napi türelmet kér a panaszosoktól a legközelebbi keddi tanácsadásig, mikor majd eredményesebb választ tud adni. Már egynegyed kilenc felé ját az idő, de a fogadószobában bizony még vannak egynéhányan, Egy-két fiatalember várakozik, ők egy kicsit későn érkeztek. Azt kérik, hallgassák meg Őket is. Egyikük mosolyogva megjegyzi: »elvtársak nyugodtak lehetnek, mi hamarabb végzünk, nem vagyunk olyan bőbeszédűek, mint az asszonyok.« Az ügyész elvtárs nem küld el senkit sem. Meghallgatja a rövid és bőbeszédűeket egyaránt. A jogi tanácsadásnál mindenki elmondhatja búját, baját. R. M. Olvasóink figyelmébe! November 2-től kezdődően minden keddi napon délután fél 5-től díjtalan jogügyi tanácsadást tartunk. A fogadóórákat Kolozsi R. Gyula, Sági Béla é* Elek Lajos megyei ügyészek tartják. Ilymődon is segítséget kívánunk nyújtani olvasóinknak ügyes-bajos dolgaik intézésében, A tanácsadást a Bácskiskun- megyei Népújság szerkesztőségében, Kecskemét, Széchenyi- ter L nz, alatt tartjuk.
