Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-02 / 259. szám

As emberek nyíltabbak, őszintébbek lettek

Ha beszélgetni kezdünk dolgozókkal, az üzemekben, az utcán, vagy kint a szántóföldeken, érezzük, hogy az emberek nyíltabbak, őszintébbek lettek. Azt is mondhatnánk, úgy vagyunk mostanában, mint mikor a bor erjedni kezd. De álljunk meg a szóval, kérdezzük meg magukat a dolgozókat, miként vélekednek napjaink eseményeiről, a Központi Vezetőség határozatáról.

Kovács Józsefhéiől,

a Baromfifeldolgozó Vállalat munkásnőjétől megkérdeztük:

Mi a véleménye a mezőgazdaság fejlesztéséről?

— A mi szakmánk, a legközvetlenebbül érzi, hogy mit jelent a dolgozó parasztság támogatása. Hiszen, ha jól megy a parasztnak és van kedve baromfit nevelni, ez nekünk is jót jelent, itt a vállalatnál akkor több a munka, többet keresünk, s a piacra is több húsáru jut. Mostanában naponta 4—5000 darab baromfi érkezett telepünkre, ilyen kedvező kövéráru ellátásunk csak 1949-ben volt.

Itt nálunk mondhatnám a legegyszerűbb megértetni azt, hogy a mezőgazdaság fejlesztése munkáspolitika. Éppen ezért dolgozótársaim és én is mindig az első szóra jelentkeztünk, mikor az urréti Béke tsz (melyet patronálunk) megsegítésére kellett menni. Hát bizony volt is mit segíteni rajtuk. A munka dandárja idején a tsz-ben kevés volt a munkaerő. így azután a szó szoros értelmében a gyümölcs rajta rohadt a fán. Amit lehetett megmentettünk. De szinte sírt a lelkem, mikor láttam tönkremenni azt a sok értéket. Nekünk, ipari dolgozóknak, van mit tennünk a mező- gazdaság fejlesztéséért. Elsősorban azzal, hogy kifogástalan minőségű árul adunk a falunak. Mert sajnos még ma. is panaszkodnak ismerőseim, faluhelyen, hogy az iparcikkek minősége gyenge. Erről én magam is meggyőződtem, mikor a kecskeméti áruházban 12 éves Ernő fiamnak egy pár cipőt vettem, Nem volt a vásárlásban sok örömünk. Három nap múlva már lejött a sarka a cipőnek. Az ilyen hibákon kellene sürgősen változtatni. En a munkahelyemen igyekszem a legjobb tudásom szerint dolgozni. Okleveles sztahanovista vagyok, s legutóbbi 1—2 hónap alatt tíz új szaktársnőt tanítottam meg a ba- romfikopasztásra. Véleményem

szerint a jóminőségű munka feltétele a szaktudás. Az iparba bekerült sok új fiatal munkással többet kellene foglalkozni és megismertetni velük a szakma fortélyait.

A másik kérdést egy vasutasdolgozónak,

Berényi Mihálynak

tettük fel.

Miként valósítható meg a népjólét programmja?

kérdeztük Berényi elvtárstól.

— Talán furcsán hangzik a válaszom, de szerintem a népjólét programmjához több bizalomra lenne szükség. Felső szerveink irdatlan mennyiségű ellenőrt és ellenőrzést zúdítanak a nyakunkba. Nálunk, a vasútnál ugyanis az ellenőrök majdnem hogy egymásnak adják a kilincset. Volt olyan nap is, mikor egymásután hárman jöttek ellenőrizni. Az is megtörtént, hogy egyszerre toppant be két ellenőr. Ha most kiszámítjuk, hogy naponta 31 forint a napidij, s az ellenőrzés miatt napi munlcánkat sem tudjuk elvégezni, felbecsülhetjük a kárt. A végrehajtás ellenőrzésére szükség van, ezt jól tudom, de azt hiszem, itt az ideje, hogy itt is végetvessünk a túlzásoknak.

Ha már a túlzásoknál tartunk, meg kell mondanom, nagyon az elvenjére tapintott az egyik újságcikk, mely arról szólt, hogy az egyik gazdaságban a gróf idejében 5 adminisztrátor dolgozott, ma pedig ugyanott harmincán dolgoznak. Hát kérdem én, az ilyesmi nem drágítja a termelést?

örömmel tapasztalom, hogy most végetvetünk az ilyen pazarlásnak. Igen, azt megértem, ha idős emberek könnyebb munkát keresnek, de hogy életerős fiatalemberek otthagyják a munkapadot, csak azért, hogy okvetlenül »aktatáskás emberek« legyenek, ezt már nem helyeslem.

Eddig főleg csak másokról beszéltem, de hadd szóljak néhány szót magunkról is, vasutas dolgozókról. Kevés a sertéshús és zsír, panaszolják társaim. Hozzám jönnek kérdéseikkel, mivel szakszervezeti bizalmijuk vagyok. Hát van, amiből még kevés van. De ahhoz, hogy több legyen, arról mi, vasutasok is lehetnénk egyet-mást. Saját bőrömön éreztem, hogy vasúti szállítmányaink ma még nem a leg- kifogástalanabbul érkeznek meg rendeltetési helyeikre. Például a Nyírségben feladott hat zsák krumplim hordók alatt összetörve érkezett meg Kecskemétre. Már pedig a mezőgazdaság támogatásához arra van szükség, hogy a gyárainkból kikerülő gépeket és a parasztság terményeit a vasút gyorsan és épségben szállítsa,

Gépállomásaink levelezői írják

Versenyre hívom Vin. ce Gyulát, a. bácsalmási gépállomás traktorvezetőjét.

Az őszi munkák sikere, valamint a versenylendület fokozása érdekében elhatároztam, hogy versenyre hívom ki a megye élenjáró traktorosát, Vince

Gépállomásunk vetőszántási és vetési terve 1060 normálhold. Október 25-ig 1470 normálhol- dat végeztünk el. A vetőszántási és vetési tervünket 138 százalékra teljesítettük,

A gépállomás élenjáró traktorvezetője, Nagy József és váltótársa, Bajnok József, Elhatámegtakaritást fogok elérni, a minőségi munka figyelembevétele mellett.

Mindezek teljesítése érdekében a munkaidőm minden percét kihasználom,

SZABÓ JÓZSEF, a csátaljai gépállomás traktorvezetője.

rozták, hogy őszi tervüket november 7-ig 110 százalékra teljesítik. Ezt a vállalást már október 25-ig túlteljesítették. Nagy József 147 százalékos, Bajnok József pedig 114 százalékos eredményt ért el;

Mezei János* gépállomás, Solt.

Gyulát.

A következőket vállalom:

Az őszi tervemet már október 20-án 100 százalékig teljesítettem és elhatároztam, hogy november 31-ig elérem a 200 százalékot. Ugyanakkor 15 százalékos üzemanyagA kiskunfélegyházi „szegényasszony66

FELSZABADULÁSUNK 10-ik évében örömmel elmondhatjuk, hogy hatalmasat fejlődött és fejlődik városunk, amelyet mindannyian látunk, hiszen szemünk előtt történik ez a változás.

A FEJLŐDÉSSEL együtt növekszik városunk lakóinak életszínvonala is. Mégis hogyan lehetséges, hogy M. Szabó Antalné, Hunyadi János-utca 22. sz. alatti lakost az utcában úgy ismerik, mint földhözragadt szegény asszonyt, akinek semmi sincsen és hogy mégis valahogy megéljen, libákat tömöget?

NÉZZÜK MEG ezt a Szabó nénit közelebbről. 1952-ig Bugacon 32 hold saját földje volt és azonkívül még bérletbe 80—90 hold. Bugacon mindenki úgy ismeri ezt a »szegény nénit", hogy egy cselédnyúzó, gonosz teremtés. Sokat tudnak erről mesélni a volt béresei és cselédei, mert mi tagadás, 3—4 állandó cselédjének verejtékes munkájából élt.

EZ A KULÄKASSZONY most azt híreszteli magáról, hogy szegény, semmije sincs, hogy sajnálkozzanak rajta. De nemcsak ezért, hanem másért is, amit az alábbi néhány adat is igazol.

A városi begyűjtési hivatal vizsgálatot tartott a kulákasszony lakásán. Furcsának tűnt, hogy bár a kimutatás szerint egyáltalán nincs földje, mégis 20 mázsa tengerit, 5 és fél mázsa búzát, 2 és fél mázsa rozsot, ugyanennyi árpát és 110 kg. kölest találtak a padlásán. Vájjon honnan pottyant mindez ehhez a »szegényasszonyhoz«? Mikor megkérdezték tőle, azt mondta, hogy a tengerit vette, de nem tudja kitől, az 5 és fél mázsa búza, az Szabó Béláé, aki az Alpári-út 36. sz. alatt lakik és otthon a lakásán nincsen helye és ezért hozta ide. Amikor a begyűjtési hivatal megvizsgálta Szabó Béla beadását, megállapította, hogy pontosan 5 és fél mázsa gabonabeadási hátraléka van. Szabó Béla annakidején azt állította, hogy nem tudja a beadását teljesíteni, mert a gabona egyrészét megőrölte, a többit pedig eladta. Ki ez a Szabó Béla? Szabónénak rokona, akit Bugacon, mint kupecet, dologkerülőt ismernék. Most jelenleg Félegyházán folytat hasonló tevékenységet.

MI VAN AZ ELŐBB említett rozzsal és árpával. Állítólag vetőmagnak szánták arra a 6 hold földre, amit Fekete István .Horváth Zoltán- utca 5. szám alatti lakostól vett ki bérletbe Szabóné. Persze erről szerződés még nincs. Ki ez a Fekete István? Jól ismerjük, egy 70 holdas kulák. Megkérdezték őt is, hogy valóban bérbe- adta-e a kulákasszonynak a 6 hold földet? Azt a felvilágosítást adta, hogy »sajnos, már mind kiadtam a földemet, de ha valamelyik bérlő majd lemondja, talán jut majd Szabónénak is«.

NEM JŐL BESZÉLTEK össze tehát a kulá- kok. Szabóné állítása annál is inkább sántít, mert hiszen az árpának és rozsnak — ha valóban vetőmagnak lett volna szánva — már régen a földben kellene lenni.

íme a kulákok ilyen és hasonló körmönfont módszerekkel igyekeznek félrevezetni a nép államát. Az államnak járó terményeket nem a saját padlásukon, hanem idegen helyeken igyekeznek elrejteni, hogy könnyebben menjen a dolog, magukat szegény báránykákként tüntetik fel a külvilág előtt, mint akik még a légynek sem ártanak. így tettek Szabóné és társai is. Hiába mesterkednek azonban bármiféle módon népünknek ellenségei, demokratikus államunk megtalálja azokat a módszereket, amelyek biztosítják, hogy az államnak járó részt a kulákok is beadják. Ezenfelül az ilyen rejtegetők megérdemlik és meg is kapják méltó büntetésüket.

EZ AZ ESET egyben tanulság is arranézve, hogy minden becsületes dolgozó éberen figyelje a kulákok tevékenységét. Akiket eddig félrevezettek, azoknak is nyíljon ki a szeme és segítsenek az ilyen egyének leleplezésében.

Horváth György, Kiskunfélegyháza.

Látogatás a városföldi Dézsa

termelőszövetkezetben

A városföldi Dózsa a kecskeméti járás legnagyobb termelő- szövetkezete. Jelenleg 1360 holdon gazdálkodik és 110 tagot számlál.

A kecskeméti gépállomás agronómusaival, valamint Posta elvtárssal, a termelőszövetkezet elnökével és Gazdag Károllyal, a kecskeméti gépállomás kihelyezett agronómusával kezdjük meg a szemlét egy esős őszi napon a szövetkezetben.

Néhány tapasztalat a jószágok körül

A sertésállománya szép a csoportnak. 54 hízó gömbölyödik, hogy decemberre az idei beadást teljesítsék. Az 1955 első negyedévi kötelezettség teljesítésére pedig 10 sertést szánnak, amelyeket szintén előkészítettek a hizlalásra. A malacozási átlag 11 darab volt, ami Ágoston Istvánnak, a szövetkezet sertésgondozójának munkáját dicséri. Ágoston bácsi kap is nyolc malacot prémiumként.

A következő állomás a tágas, új, hatvanférőhelyes tehénistálló. Dícséretreméltó, hogy a szövetkezet saját munkaerejével építette. Megtudjuk, hogy 24 tehene van a szövetkezetnek, ebből 18-at fejnek. A fejési átlag gyenge. Gazdag elvtárs azonban a 4 literes fejési átlagot, mint jó eredményt könyveli el, mert a nyáron csak félliter volt az átlagos tejhozam. Az volt a helyzet, hogy a jószágokat kizavarták a legelőre és abrakot nem adtak nekik. A termelőszövetkezet vezetői arra hivatkoznak, hogy a tartalékokat felemésztette a rossz időjárás, ugyanis az ősszel elvetett ősziárpa egy részét ki kellett szántani és helyébe tavaszit vetettek. (Azért jó, ha a zárszámadás alkalmával tartalékalapról is gondoskodik a termelőszövetkezet.)

A gyenge tejhozam miatt több mint 6000 liter tejjel adósak az államnak.

Ennél súlyosabb a helyzet a borjúknál. Bélhurutosak, gyengék és gondozatlanok. Valamennyi látogatóban felháborodást kelt ez a látvány,

A kérdések özönére az elnök a következőket válaszolja:

— Pólyák Péterre voltak bízva a borjúk, az itatásos borjúnevelést akartuk bevezetni, ö azonban előzőleg nem tanulmányozta szakmailag, hogyan kell ezt alkalmazni a gyakorlatban. Meg aztán mondjuk meg őszintén, nem volt szíve-lelke a jószághoz. A kifejt tejet a különböző tehenektől egy vályúba öntötte és abból ivott valamennyi borjú a háromnapostól a háromhetesig. Ezért kaptak bélhuru- tot a jószágok, mert köztudomású, hogy az itatásos borjúne- velésnél mindegyik borjúnak a saját anyjától kell a tejet kapnia. Pólyák Péter lelketlenül kezelte a jószágokat, csak be- öntötte a tejet és azután egésznap rájuk.sem nézett.

Pólyák Pétert leváltották és ezzel megelégedett a termelőszövetkezet vezetősége és tagsága. (Nekünk ezzel kapcsolatban csak az a megjegyezni valónk, hogy Posta elvtársat, a termelő- szövetkezet elnökét legalább olyan felelősség terheli, mint Pólyák Pétert, hasonlóképpen a vezetőséget is. Nem szabad lett volna tűrni, hogy a jószágok így tönkremenjenek.)

A látottak után elég nyomott hangulatban nézzük meg a juhokat. 480 darab van belőlük a szövetkezetnek. 11.35 mázsa gomolyát adtak el eddig 20 forintjával. A 280 anyajuhtól több, mint 10 mázsa gyapjút nyírtak, ami legfeljebb közepes eredménynek számít,

Két bizonyítvány

Két brigád van a szövetkezetben. Ha a terméseredményeket az évvégi bizonyítványhoz akarjuk hasonlítani, akkor Pólyák Gergely brigádja jó, az Andrási féle brigád pedig bizony elég rossz bizonyítványt kapna. íme néhány példa.

A Polyák-brigád 5 holdon 450 mázsa paradicsomot, az And- rási-brigád ugyanannyi területen 80 mázsa paradicsomot termelt. Kukoricából Polyákéknak mintegy 22 mázsa, az Andrási féle brigádnak alig 18 mázsa termett holdanként. A többi terményeknél is hasonló különbségek vannak. (Az elnök elvtárs állítása szerint a föld minősége egyforma, tehát a 'terméskülönbségek abból adódnak, hogy a Pólyák féle brigád tagjai alaposabban és gondosabban művelték meg területüket. Erre annál is inkább módjuk adódott, mert egyénekre osztották fel a területet. A másik brigádnál viszont ez nem történt meg.)

Jelentősen emelkedett volna az egy-egy munkaegységre jutó

terménymennyiség és a készpénzrészesedés is, ha ennek a brigádnak tagjai szorgalmasabban dolgoznak. (Termelőszövetkezeti tagok eddig két kiló búzát, árpából és zabból együtt 60 dekát, burgonyából két kilót, készpénzben pedig 5 forintot kaptak előlegként.)

Azt is megtudjuk, hogy az Andrási féle brigád területén lévő kukoricát részéből adták ki szedésre, mivel nagyon elmaradtak a munkában; Ez mintegy 100 mázsa veszteséget jelent a szövetkezetnek. Ennyi tengeri majdnem 20 darab disznó hizlalására elegendő. Okosabb megoldás lett volna, ha a két brigád segít egymásnak. Vagyis a Polyák-brigád néhány -tagja résztvesz a kukoricatörésben az Andrási-brigád területén és akkor megmentettek volna 100 mázsa tengerit. Nem beszélve arról, hogy meggyorsult volna az őszi szántás-vetés is, amely eléggé kitolódott a termelőszövetkezetben.

Ellentétek a két brigád között

— Ezt azonban azért nehéz megoldani — mondják a szövetkezet vezetői —, mert a két brigád közt ellentétek vannak.

Bizony, ha így van, ezen feltétlenül már segíteni kellett volna, annál is inkább, mert ezek az ellentétek nem mai keletűek. A civódások fékezik a termelőszövetkezet fejlődését. — így némileg érthetővé válik ez a közömbösség, amely tapasztalható az egyes hibák iránt. Itt fpitétlen rá kell mutatni a termelőszövetkezet vezetőségének és pártszervezetének felelősségére, mert nem gondoskodik az ellentétek eloszlatásáról és ezt az egész termelőszövetkezet sínyli meg. Nem kisebb a felelőssége a járási pártbizottságnak és a tanácsnak sem. Többször járnak ki a termelőszövetkezetbe, de nem adtak konkrét segítséget a hibák megszüntetésére. Készükről is bizonyosfokú közömbösség

tapasztalható. A városföldi Dózsa termelőszövetkezetnek y> adottságai vannak a fejlődésre, a gazdálkodás jövedelmezőséginek növelésére. Még sincs például egyetlen melléküzemága sem a szövetkezetnek. Jobb gazdálkodással az állattenyésztésből is sokkal több jövedelemre tehetne szert a tagság, mert hiszen legelő van bőven.

íme egy nap tapasztalatai mennyi problémára hívták fel a figyelmünket. Ebbe a cikkbe nem lehetett mindenről említést tenni, de úgy gondoljuk, hogy ha megszűnnek az ellentétek a brigádok között, ha többet törődnek a tagok nevelésével, akkor legközelebb már sokkal több eredményről számolhatunk be. Hiszen az a termelőszövetkezet vonzó a még egyénileg dolgozó parasztok előtt, ahol jól gazdálkodnak és ahol magas a tagok jövedelme,