Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-06 / 263. szám

A kiskőrösi 1 Mvesszövsikezetek járási választmánya megíáreyalía a Központi Vezetőség határozatait NOVEMBER 3-ÄN tartotta ülését a kiskőrösi földművesszö­vetkezetek járási választmánya. Eredményes munkáján vissza­tükröződött az a felelősségérzet, mely minden egyes választmá­nyi tagot, — ki a dolgozó pa­rasztság bizalmát élvezve ta­nácskozott itt, — áthatott. AZ EREDMÉNYEK elismeré­se mellett nem volt hiány az éles, kemény bírálat alkalmazá­sában sem. Dobó Szilveszter, tázlári dolgozó paraszt, választ­mányi tag erélyesen közvetítette a tázláriak jogos követelését: »Több és jobbminőségű árut a falunak!-« — A kiskőrösi szövet­kezeti tagság megbízásából Ba- jusznás György mondotta el, hogy a járás földművesszövetke­zetei nagyobb gondot fordítsa­nak a tájnak megfelelő népvise­leti árucikkek beszerzésére. — Majd arra fordította a szót, hogy egyes bolti dolgozók magatartá­sa körül is bajok vannak. »Ezek a többnyire paraszti sorból ki­került szövetkezeti alkalmazot­tak sose feledjék, hogy ők van­nak a falu dolgozóiért és nem fordítva« — mondotta Bajusznás György. A VÁLASZTMÁNYI tagok többsége erélyes intézkedések megtételét követelte a szövetke­zeti vagyon megkárosítóival, a sikkasztókkal, pazarlókkal szem­ben. HódoS József, a soltvad- kerti ügyvezető kérte, hogy a-*t , _ vá.asztmány indítson kemény harcot a szövetkezeti apparátus­ban még meglévő szűklátókörü- ség ellen, hozzon határozatot a mozgalom egészséges fejlődését gátló bürokratikus módszerek, rendelkezések felszámolása érde­kében. A dolgozó parasztasszo­nyoknak a népi ellenőrzésbe való bevonását javasolta az MNDSZ járási titkára. Papp elvtárs, a járási párt-végrehajtó­bizottság képviselője arról be­szélt, hogy milyen feladatai vannak a járás földművesszö- vetkezeteinek a Hazafias Nép­front munkájának segítése, a választások sikerének biztosítá­sa terén. A TANÁCSKOZÁS nyomán, — melyhez Kralovánszky Jó­zsef, a MÉSZÖV titkára és Már­fai Mihály járási igazgatósági elnök is segítséget nyújtott, — értékes, a Központi Vezetőség határozatainak végrehajtását nagyban elősegítő határozatok születtek. A választmány ered­ményes munkáját fogja vissza­tükrözni a negyedév során Ke- celen megnyitásra kerülő cuk­rászati üzem, a Kiskőrösön terv­bevett nagyszabású hizlalda - fel­épülése és az egyéb létesítmé­nyek egész sora, mely mind arra lesz hivatva, hogy hirdesse pár­tunk és kormányunk messze­menő gondoskodását dolgozó pa­rasztságunkról, egész népünkről. Mezei Istvánné. ami a hírek mögött van Viharfelhők a nyugati égen Még nincs két hete, hogy Pá­rizsban aláírták azokat az egyez­ményeket, melyeket közös né­ven párizsi egyezménynek neve­zünk. Amint jól tudjuk, ezek­nek az egyezményeknek első­rendű rendeltetése az,' hogy meg­indítsák Nyugat-Németország új- rafelfegyverzését és bekapcsol­ják az atlanti tömbbe. A sajtó az egyes érdekelt országokban kü­lönböző módon fogadta az egyez­ményeket. A különböző sajtóvé­leményekből azonban mégis olyan kép alakult ki, amelyek­nek nagyjából egyféle vonásai vannak. Az megállapítható első­sorban, hogy a közvélemény bi­zalmatlanul fogadta az amerikai politikának ezt az új lépését, a párizsi egyezményt. Az is jel­lemző a párizsi egyezmény meg­kötése utáni helyzetre, hogy a két leginkább érintett ország, a nyugatnémet állam és Francia- ország politikai köreiben súlyos válság jelei bontakoznak ki az egyezménnyel kapcsolatban. A franciákat az nyugtalanítja, hogy a Wehrmacht feléledése megfosztaná Franciaországot a független külpolitika kialakítá­sának lehetőségétől. Nem vala­mi biztató jelenség a franciák számára, hogy egy velük hatá­ros állam hatalmas hadsereget szervez. Hát még ha éz a had­sereg a régi hitleri ármádia ösz- szes baljós vezéreinek irányítá­sával működik és be van oltva a fasiszta revánseszme támadó Parasztbál a kecskeméti földművesszövetkezetben A Kecskemét és Vidéke Körzeti Földműves- seBvetkezet vezetősége, tagjai számára szomba­ton este nagyszabású parasztbálat rendezett a szövetkezet Rákóczi-úti éttermének helyiségé­ben. Az estélyen kôrülbeliÿ. kétszáz dolgozó pa­raszt jelent meg családjával együtt és a késő éjszakai órákig szórakozott igen jó hangulatban. Hetényegyházáról Kosa Sándor tanácselnök ve­zetésével húsz család vett részt a bálon. Több, a messze tanyavilágból bejött dolgozó paraszt el­mondotta, hogy örömmel vett részt ezen az ösz- szejövetelen, mulatságon. A földművesszövetkezet helyes kezdeménye­zése minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk nagyobb termelési kedv­vel végezze munkáját és elmélyítse kapcsolatát d szövetkezet vezetőségével. November 7 ünnepségei Baján Baja november 7, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 37. évfordulójának megünneplé­sére készül. Az ünnepséget a Hazafias Népfront városi bizottsága rfendezi. Az ünnepi nagygyűlést november 6-án este 7 órakor tartják a tisztiház nagytermében. A megnyitót Meleg József, a városi népfront­bizottság elnöke tartja, az ünnepi beszédet Nagy Károly elvtárs, a városi párt-végrehajtóbizottság első titkára mondja. November 7-én délelőtt 10 órakor ünnepélyes keretek között koszorúzzák meg a város dolgozói a Sztáiin-parkban lévő szovjet hősök emlékmű­vét. A bajai járás községeiben is mindenütt ün­nepségeket rendeznek az évforduló tiszteletére. szándékaival. A nyugatnémetek azt látják, hogy a párizsi egyezmény rati­fikálása véglegesen becsukná a kaput az egységes Németország megteremtése irányában. Az egyesítés vágya igen erős Nyu- gat-Németországban is, a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban is. Terhesnek látják egyes gazdasági körök Nyugat-Német- országban, az atlanti egyez­ményben való részvételt jelentő gazdasági és katonai kötöttsé­geket is. A német-kérdésnek ilyen módon való megoldása nem látszik véglegesnek a né­metek szemében, ellenkezőleg, szerintük letérést jelent a két ország egyesítésének egyetlen járható útjáról, Amerikának tudomásul kell vennie, hogy göröngyös út ve­zet számtalan akadályokkal a párizsi megegyezés megvalósítá­sához. Ha jól meggondoljuk, kétséges, hogy vájjon ez az út odavezet-e. Ennek a kétségnek a jelei mutatkoznak meg a leg­utóbbi napok európai politikájá­ban. Számos lap a legborúlátóbb stílusban nyilatkozik Nyugat- Németország szerepéről a párizsi egyezmény utáni Európában. A Die Tat tudósítója leszögezi, hogy a párizsi egyezmény leg­sebezhetőbb pontja Nyugat-Né- metországnak a nyugati álla­mokhoz való kapcsolása. Ez a lépés nem oldhatja meg a né­met-kérdést, bármennyire is hi­vatkoznak rá az amerikai lapok. Világos, hogy nem fogadható el a németek szempontjából egy olyan politika, amely Németor­szág . kettészakított állapotára épül fel és azt igyekszik fenn­tartani. Végleges egyensúly ki­alakítása így lehetetlen. Min­denki látja, hogy előbb-utóbb. talán egy év múlva, talán kettő múlva feltétlenül napirendre kell tűzni a két német állam egyesítését. Az egyesítés lehe­tőségeit az a kifrülmény is erő­sen veszélyezteti, hogy Nyugat- Ncmetországban felélesztik a fa­sizmust. Azt a fasiszta rendszert és azt a náci hadsereget, amely már egyszer a pusztulás szaka­dékéba taszította az egész német népet és a háború tűzcsóváját dobta Franciaországra is, Ang­liára is, a mi hazánkra, az egé*z világra. Az amerikai politika erősza­kos módszerei közismertek, és nem valami népszerűek nyuga­ton sem. Most, amikor az ame­rikai kongresszusi választások Eisenhower pártjának vereségé­vel végződtek, sokan máris az erőszak politikájának haláláról írnak. A kongresszusi erőviszo­nyok megváltozása, a nemzet­közi amerikai politika szemszö­géből még nem mérhető fel kö­vetkezményeiben. Bizonyos bel­politikai változások azonban, igen jellemzőek. A köztársasági párt veresége következtében, számítani lehet a Daily Herald szerint McCarthy politikájának száműzésére. Ez a gyűlölt ame­rikai szénátok tudvalevőleg az Amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottságok vezetője­ként a legerőszakosabb módon gyötörte hosszú éveken keresz­tül becsületes és józangondolko- zású amerikai állampolgárok millióit. Márpedig McCarthy az elnök legfőbb bizalmasa volt. Eisenhower erőszakos belpoliti­kája számára pofoncsapást je­lentett pártjának választási ve­resége, hiszen azt mutatta, hogy a választók nem értenek egyet sok kérdésben az elnök pártjá­nak politikai vonalvezetésével. A vereség ezt a vonalvezetést előreláthatóan enyhébb vizek felé téríti majd el az Egyesült Államokban. Nemcsoda, ha a nyugatnémet állam vezetője, Adenauer, igen nyomasztóan ér­zi, illetve sejti helyzetének sú­lyosbodását, az amerikai belpo­litikai helyzet hullámzása kö­vetkeztében. Adenauer a legszél­sőségesebb amerikai erőszakpo­litika kedvence. Nem csoda, ha most Dulles és Eisenhower bel­politikai nehézségei aggasztják; Aggodalma annál is inkább ért­hető, mert saját államában egy­re élesedik a kormányban sze­replő pártok közötti ellentét és marakodás. A párizsi egyezmény után Adenauer győztes hadve­zérként szeretett volna hazatér­ni, most pedig számolnia kell azzal, hogy a kormányát támo­gató pártok egyrésze hátat for­dít neki. Érthető, ha az amerikai hidegzuhany még kellemetleneb­ből érintette. RÉGI VÁLASZTÁSOK MIKSZÁTH KÁLMÁN EPILOG Mikszáth: »A Körtvélyesi Csíny« című kisregényéből vettük az alábbi fejezetet. Katánghy Menyhért képvi­selővé választásának utolsó fejezetét írja le benne a nagy mesemondó. Az úri népbolondítás magasiskolá­ja hogyan fordítja meg Ka­tánghy képviselőjelölt az ellenzék által ellene bőszí- tett, becsapott választókat olcsóbb szónoki fogással a maga pártjára. Az urak Magyarországában rendsze­res, aljas választási ko­médiák egyikét örökítette meg Mikszáth ebben a re­gényben. Mit mondjak még olyat, amit maguktól ki nem találnak? Ne-■ kém fáj legjobban elhagyni a derék Körtvényest, sok jó is­merőseinket és hiszem, hogy az olvasó is úgy van vele. De mit keressünk itt tovább? A válasz­tási taktika véget ért. Három nap múlva megválasztják Ka- tánghyt és a kis városka csön­des lesz, belezökkenve hétköz­napi életébe, melyet csak a la­kodalmak, disznótorok, nap­fényre került apró szerelmi vi­szonyok és cselszövések tarkíta­nak. A »körtvélyesi Macohia- velli« Írnokait fogja mustrálni, a borait lefejteni s koronkint egy-egy sürgető levelet ír Ka- tánghynak, hogy ebben vagy amabban az ügyben beszéljen a miniszterrel. Munczy új Ser­téseket fog hizlalni, a Pengő Laczi és a Palina sebei begyó­gyulnak s újra elkezdik a stan- kétkedést a »Szegfűdnél. Flo- quet úr adósságokat fog csinál­ni és egy napon valószínűleg Oltárhoz vezeti Röszkey Ilonát. (Majd kimesterkedi azt vala­hogy az öreg.) Tessék elhinni, minden így lesz. Ezért tehát nem érdemes már ott időzni. Ami keveset tu~ do'k még, azt röviden elmond­hatom. Katánghy megjött más­nap délelőtt és nagy néptömeg fogadta szívélyesen — ámbár a csizmadiákat és a pékeket a maga részére hódította Kovi- nyi. Blandiék ugyanis rájöttek az értekezlet után, hogy meg­csalták őket, hogy az egész kon- ferenczia, a polgármester fel­léptetése egyszerű csíny volt, melyet még Pesten főztek ki a főispánnal és tervszerüleg vég­rehajtottak. Blandl méregbe jött és megnyitotta tárczáját, pinezé- jét Kovinyi mellett, hogy leg­alább zavart és bosszúságot csi­náljon a gyűlölt ellenfélnek. A csizmadiák és a pékek egész éj­jel ittak, a Blandi-kastélyban és a fogadtatásnál egy pár ab- ezug is hangzott, ami megijesz­tette a főispánt, aki szintén ki­ment a jelölt elé. — Megvannak-e a. zászlók? — kérdé, amint Katáwghyt a kocsi­jára ültette. Természetesen. — Hát az egyebek? r— Az egyebek is — felelte Katánghy vígan. — No ez derék, mert a csizma­diák és a pékek elpártoltak az éjjel, —- Majd visszapártolnak. T— Nem jó nagyon vérmesnek lenni. Nyomban meg kellett tar­tani a programmbeszédet, úgy volt határozva; s mondhatom, nagyon aggodalmasan indult. Blandiék jobban dolgoztak az iparosok közt, mint hinni lehe­tett volna. Katánghy szólni kez­dett a múlt országgyűlés tevé­kenységéről, nagy zaj és félbe­szakítások — úgy, hogy telje­sen elvesztek a szavai. Gondol­ta magában: talán a kvóta ér­dekli őket és áttért a kvótára. Még nagyobb zaj. Közbeszólások egész förgetege szabadult föl. — Halljuk! Halljuk! Nem tar­tozom hallgatni. Mi az? Csitt, te kopasz! Kikérem magamnak! Nekem hiába beszél. Menjen ki! Abczug! Nem tud ez semmit. Takarodjék ki, ha nem akar hallgatni! Urak, csönd! Paran­csoljon az öregapjának! Gyerünk haza, komám! Tanuljanak tisz­tességet! Mit szól ehhez az úr­hoz? Puttonyba vele, nem Po­zsonyba! így hangzott zagyván össze­vissza, látszott, hogy vegyesen vannak hívek és ellenfelek. Katánghy maga is megijedt s megint átugrott más thémára; Körtvélyes érdekeiről kezdett beszélni. — Svindli! Ugyan, ugyan! Bo­londság! Legyen magukban tisz­tesség! Üres ígéretek! Hát illik ez?.. -, A jó érzelműéi: sziszegtek a zavarókra, de hasztalan, min­den vonalon megindult a dis­kurzus, még a párthívek között is, az a bizonytalan, kivehetet- len zümmögés, morgás ez, amit úgy kínak műnyelven: »Morog a tenger«, s ha a tenger morog, lőttek a mandátumnak, Katánghy végkétségbeesésé­ben az esze utolsó fiókjához nyúl. Ott van még egy théma. Az a bizonyos, az a csalhatatlan. S elhagyva a helyi érdekeket, valahol a mondat közepén, — mennydörgő hangon csap át új mezőre. — Mikor én a száműzetés ke­serű kenyerét ettem., ; Erre csönd lesz. Mindenki rá­néz és bámul. Nagyon fiatal ez arra! — Igenis, uraim, én a száműze­tésben születtem. (Jó, hogy nincs itt most az országgyűlési Alma­nach az életrajzokkal.) Édes atyámat, a vitéz honvédet, kiűzte a zsarnok, idegen vilá­gokban bujdosott... — Szegény öreg — jegyzé meg Szlamovics, a legvadabb csiz­madia és most ő is figyelni kez­dett. — Ott jöttem a világra s ott nőttem föl, mint gyermek, ide­gen közt, nem szaladgálván ha­zám rétjein, virágot szedve és pillangókat kergetve, mint a többi gyermekek. Egyszer, mi­dőn már nyolez éves voltam, el­jött a házunkhoz Parisba ecy rokonunk, egy néni, Kossuth Lajos dicső hazánkfiának egy ro­kona. »A néni Magyarországból jön, monda anyánk, csókoljatok neki kezet, gyerekek (mert testvéreim is voltak)«. Mi kezet csókoltunk, mire a néni kinyúj­totta bajtliját, hogy abból va­lami ezukorkát keressen, Hát ebből a bajtliból kigurult egy fél kifli, száraz, kemény, mint a kő, de az otthoni földben ter­mett búzából való. Egy fél kiflit egy magyar kifli. A néni nem ta­lált ezukrot; sopánkodott, iste­nem, mit adjak nektek, gyere­kek? Hát adja nekünk a kiflit! és hiszik-e, uraim, hogy soha még én olyan jót, édeset nem ettem, mint ez a kemény kifli volt. í j Katánghy szétnézett a figyelő gyülekezeten. Az összes körtvé­lyesi pékek könnyeztek, — Másnap reggel — folytatá Katánghy, — midőn fölkeltünk^ mert csak egy szobánk volt a száműzetésben, láttuk, hogy sze­gény jó néni alszik az út fára­dalmai után, czipői ellenben ott állnak az ágya mellett. Odaro­hantunk, mi gyermekek, e drá­ga czipőkhöz, fölkaptuk és le- csókoltuk talpaikról a haza szent porát.-. : ; Katánghy újra szétnézett \ A csizmadiák sírtak mindnyá­jan, mint a záporeső. • Most már uralkodott a kedé­lyeken. A játszma meg volt nyerve. Egy merész fordulattal átsiklott a kvótára és minden egyébre. Hallgatták már rokon- szenvvel, lelkesedéssel, megélje­nezték közbe-közbe és egyhan­gúlag megválasztottták harmad­napra. De még az nap elsimult minden forrongás, fészkelődés és este a tiszteletére rendezett ban­ketten még Blandi is összeütötte vele a poharát: — Szervusz F loquet, legyünk ezentúl pertu! Vég e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom