Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-22 / 250. szám
BÁCSKISKUNMESYEI NÉPÚJSÁG AZ MOPBXCfKISKUNMEGYEI PARTBIZOTTSAGAUAK LAPJA r~ A néphatalom a tanácsokra épül. Erősítsd szavazatoddal ! (A Hazafias Népfront választási jelszavaiból.) J IX. ÉVFOLYAM, 250. SZÁM Ara 50 fillér 1054 OKTÓBER 22. PÉNTEK A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata népgazdaságunk helyzetéről és gazdaságpolitikai feladatainkról i. A Központi Vezetőség megtárgyalta országunk gazdasági helyzetét és a következőket állapította meg: T Népgazdaságunk az el-*-• múlt években hatalmas fejlődést tett meg: megnőttek az ország termelőerői, megváltozott a népgazdaság egész szer- Kezete, igen nagy mértékben ki- szélesedett az ipari termelés, erősen megnőtt a nemzeti jövedelem. Gazdasági erőforrásaink ma nagyobbak, mint bármikor. Természeti kincseink, tőként a bauxit, az ásványolaj, és a barnaszén kiaknázása nagy, új lehetőségeket nyitott meg előttünk, Iparunk az utolsó öt évben t>5 új nagyüzemmel gazdagodott; termelése mintegy háromszorosa az 1953-as évinek, felszereltsége, koncentráltsága összehasonlíthatatlanul magasabb fokon áll. Egész sor olyan gépet, közlekedési eszközt, gyógyszert, közszükségleti cikket állítunk elő, amelyeket azelőtt sohasem gyártottak országunkban. Mezőgazdaságunkat 364 állami gépállomás látja el a traktorok, arató- és cséplőgépek és más korszerű termelőeszközök ezrei- 'el, az öntözött terület nyolcszor nagyobb, mint volt 1938-ban. A szántóterületnek csaknem 30 százalékán szövetkezeti és állami gazdálkodás folyik, ameiy egyre inkább érvényre juttatja a nagyüzemi gazdaság előnyeit. A szocialista tulajdon uralkodó, vezető szerepe módot ad arra, hogy gazdasági életünket a tudományos előrelátás alapján, tervszerűen, arányosan fejlesz- szük. Népgazdaságunk szilárd és széles alapokon nyugszik. Rendelkezünk az összes feltételekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a népgazdaság egészségesen fejlődjék tovább. O A gazdasági téren elért hatalmas eredmények mellett, az ötéves terv megvalósítása során népgazdaságunk iójlődésében súlyos aránytalanságok és ellentmondások léptek fel. Pártunk Központi Vezetőségének 1953 júniusában hozott nagyjelentőségű határozatai megállapították, hogy az ország túlzott iparosítása helytelen volt. Téves volt az a felfogás, amely a szocializmus építésének nagy és sokoldalú feladatait pusztán az iparosításra és ezen belül is a nehézipar egyes ágainak fejlesztésére szűkítette le. Ebből a helytelen felfogásból kiindulva a párt általános politikai szempontjait alárendeltük a gazdaságpolitikának, a túlfeszített iparosítás érdekeinek, nem eléggé számolva sem a dolgozó tömegek helyzetének alakulásával, sem a munkás-paraszt szövetség fenntartásának és megszilárdításának alapvető követelményével. Hazai erőforrásaink és szükségleteink kellő figyelembevétele nélkül túlzott ütemben fejlesztettük a nehézipart, amelynek fejlődésétől a fogyasztási cikkeket előállító iparágak és még inkább a súlyosan elhanyagolt mezőgazdaság messze elmaradt. Az így létrejött számos aránytalanság és a fejlesztés túlfeszített üteme egyre inkább lehetetlenné tette mind a termelés egyenletes, tervszerű menetét, mind a beruházásokra fordított túlmé- letezett összegek észszerű fel- használását. A túlzott iparosítás a dolgozók életszínvonalának időleges visszaesésére, a város és falu közötti piaci kapcsolatok szűkülésére, a munkásparaszt szövetség lazulására, a párt és a dolgozó tömegek közötti kapcsolat gyengülésére vezetett. Q A Közpynti Vezetőség 1953 júniusában hozott határozata lehetővé tette, hogy még időben elhárítsuk a túlzott iparosításra irányuló gazdaságpolitika nyomán támadt súlyos veszélyeket. A Központi Vezetőség 1953 júniusi, majd októberi és decemberi ülésén és a III. kongresszuson hozott határozatok világosan megállapítják, hogy a szocialista építés, új szakaszában politikánk középpontjába — a szocialista gazdaság alaptörvényének érvényt szerezve — a dolgozó nép életszínvonalának következetes emelését kell állítanunk. A határozatok megjelölik azokat a főfeladatokat, amelyeket a népjólét emelése és az aránytalanságok kiküszöbölése végett meg kell valósítani, a termelőerőknek a hazai erőforrások reális alapján való fejlesztését, a termelési eszközök és fogyasztási cikkek termelésében a lakosság szükségleteinek megfelelő helyes arányok létrehozását, a mezőgazdasági termelésnek a piaci kapcsolatok ki- szélesítése és a parasztság anyagi érdekeltsége alapján való gyors fejlesztését. A közszükségleti cikkek gyártásának erőteljes fokozását; a termelékenység növelését és az önköltség csökkentését; az ipar műszaki fejlesztését; a termelőberendezések jobb karbantartását és a termelés egyenletes, tervszerű menetének biztosítását. Egyedül az új szakasz pártunk által kidolgozott politikája felel meg a munkásosztály és az egész nép érdekeinek; ezért fogadták azt osztatlan örömmel a város és a falu dolgozói. A Az 1953 júniusi határozatok- ból kiindulva pártunk s kormányunk jelentős kezdeti eredményeket ért el az új szakasz politikájának gyakorlati megvalósításában. A dolgozók élet- színvonalának emelésére, valamint a mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló intézkedések alig néhány hónap alatt megváltoztatták az 1953 júniusa előtt súlyossá vált helyzetet. Jelentősen emelkedett a munkás- osztály, a parasztság, az értelmiség életszínvonala, megnőtt a termelési kedv. Az ipar növelte — ha nem is kielégítően — a közszükségleti cikkek, a mező- gazdasági gépek és eszközök gyártását; a téli átmeneti zavarok után megjavult a villamosenergiával való ellátás; különösen gyorsan fejlődik az azelőtt elhanyagolt helyi ipar és kisipar termelése. A mezőgazdaságban a termelés fellendülését mutatja a tartalékföldek bérbevétele és megművelése; a trágya és műtrágya használatának jelentős emelkedése; a z új gépek és szerszámok iránti kereslet megsokszorozódása. Kiszélesedett a takarmánynövények, a zöldség- és gyümölcsfélék termelése; a sertés-, a juh- és a baromfiállomány gyors ütemben növekszik. A termelők az ezévi termelés utáni beadási kötelezettséget sokkal pontosabban teljesítik, mint azelőtt. Az egyéni parasztok jólétének növekedésével egyidőben megindult a termelőszövetkezetek megszilárdulása. Megjavult a dolgozók áruellátása; különösen megnőtt a földművesszövetkezetek forgalma és erősen emelkedik a szabadpiacon forgalomba kerülő paraszti termékek mennyisége. A gazdasági téren elért eredmények még korántsem kielégítőek, de nyomukban máris megszilárdult a munkás-paraszt szövetség, megjavult a párt és a tömegek közötti kapcsolat. CT Noha azok az intézkedé- sek, amelyek az új szakasz politikája alapján történtek, kedvező gazdasági és politikai eredményekkel jártak, az 1953 júniusában és a«éta- hozott nagyfontosságú határozatok végrehajtása a népgazdaságban mindezideig nem kielégítő; a túlzott iparosítás gazdaságpolitikáját nem számoltuk fel gyökeresen; gazdaságpolitikánk, különösen tervezésünk nem érvényesíti kellő következetességgel az új szakasz politikáját és több vonatkozásban elszakad attól. Kezdeti erőfeszítéseink ellenére sem történt még lényeges változás a termelés szerkezetében. Az ipar átállítása közszükségleti cikkek és mezőgazdasági eszközök fokozott előállítására rendkívül lassan, vontatottan halad. A beruházások átcsoportosítása sem történik a kellő következetességei; a mezőgazda- sági és könnyűipari beruházások tervének teljesítése továbbra :s elmarad a nehézipari beruházások teljesítése mögött. — A túlzott iparosítás szakaszában kialakult ár- és bérrendszert, az anyagellátási és hitelnyújtási szervezetet nem alakítottuk át az új szakasz követelményei szerint. Az új szakasz politikájának határozatlan, felemás megvalósítása következtében a túlzott iparosítás politikájának következményei és még mindig fennálló maradványai jelenleg is nagymértékben befolyásolják gazdasági életünket és igen nagy szerepet játszanak a gazdaság: nehézségekben. Az átcsoportosítás vonta- tottsága jelentős elmaradáshoz és nehézségekhez vezetett a gazdasági élet több területén. Az ipari termelés színvonala egészében alig emelkedett és a termékek minősége sokszor nem megfelelő. A nehézipari, valamint a kohó- és gépipari minisztérium vállalatai többszáz millió foi'int értékű áruval kevesebb közszükségleti cikket és a mezőgazdaság számára is jelentősen kevesebb gépet, szerszámot és anyagot gyártottak, mint amennyit a terv előírt. Részint ezért, részint az anyagi érdekeltség még mindig nem kielégítő érvényesítése folytán a mezőgazdasági termelés nem felel meg a követelményeknek; főként a kenyérgabona terméshozama és a szarvasmarhatenyésztés fejlődése maradt el. Különösen kedvezőtlen a népgazdaságban a termelékenység és az önköltség alakulása. Terveinkkel egyenes ellentétben a munka termelékenysége az utolsó évben általában csökkent és az önköltség emelkedett. Az átcsoportosításban és a termelésben mutatkozó elmaradás miatt az utolsó évben megnövekedett vásárlóerőt csak úgy tudtuk megfelelő mennyiségű áruval kielégíteni, hogy ,az eredetileg beruházásra szánt eszközök jelentős részét fogyasztási célokra fordítottuk. Ezzel azonban nem oldottuk meg tartósan gazdasági nehézségeinket, amelyeknek csak a túlzott iparosítás maradványainak gyökeres felszámolásával, az új szakasz politikájának határozott, következetes érvényesítésével tudunk véget vetni. Csak az aránytalanságok kiküszöbölése, az átcsoportosítás erőteljes végrehajtása, a mezőgazdasági és ipari termelés növelése biztosíthatja tartósan, hogy az árualap lépést tartson az életszínvonal jelentős emelkedésével. H Gazdasági nehézségeink * * alapvető tényezője: az új szakasz politikájának végrehajtásában mutatkozó ingadozás, az ellenállás, amely vele szemben többé-kevésbbé burkolt formák között megnyilvánul. Ezt az ellenállást táp álják azok az elméletileg megalapozatlan, téves felfogások, amelyek a gazdasági nehézségeket »vásárlóerő elvonással« — tehát a munkás- osztály és a parasztság életszínvonalának csökkentésével — javasolják megoldani, a mezőgazdaság fejlesztését a parasztság jólétének emelése nélkül, — tehát a parasztság anyagi érdekeltségének elvét megsértve — akarnak megvalósítani, vagy a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló intézkedéseket és különösen a paraszti termékek szabadpiaci értékesítésének kiszélesítését egyoldalú, »parasztpolitikának« tekintik. Ezek a felfogások összeegyeztethetetlenek a szocializmus építésének marxi-lenini alapelveivel. A szocializmus gazdasági alaptörvénye a dolgozók anyagi és kulturális igényeinek maximális kielégítését követeli meg. A szocializmus építése csak úgy valósítható meg, ha a dolgozóknak nemcsak több jog és szabadság, hanem növekvő anyagi jólét is osztályrészül jut. Az élet- színvonal csökkentése — a szocializmus békés építésének körülményei között — megingatná a dolgozóknak a szocialista építőmunkába vetett bizalmát, csökkentené a munkakedvet és a munka termelékenységet, gyengítené a tömegek kapcsolatait a párttal. Az életszínvonal csökkentése nem a szocializmus céltudatos építésének, hanem a nehézségek előtt való kapitulá- iásnak, a szocializmus építéséről való tényleges lemondásnak útja. Ez az út nem járható a dől» gozó nép, a munkásosztály, a párt számára. Káros az a felfogás is, amely a parasztság anyagi jólétét csökkenteni, vagy emelkedését akadályozni kívánja. A mezőgazda- sági termelés növelését lehetetlen megvalósítani a mezőgazda- sági termelők anyagi érdekeltségének fokozása és anyagi jólétük növelése nélkül. Már pedig a mezőgazdasági termékek bősége teszi csak lehetővé, hogy a városok dolgozóit, a munkás- osztályt elláthassuk elegendő és olcsó élelmiszerrel és hogy az ipar egyre több hazai, mezőgazdasági eredetű nyersanyaghoz jusson. A mezőgazdasági termelés növelése ezért elsőrendű érdeke a munkásosztálynak és a parasztság jólétének ezzel járó emelése a munkásosztály érdekeinek megfelelő politika. A paraszti vásárlóerő emelkedésének megakadályozása vagy elvonása megrendítené a parasztság termelési kedvét, megingatná a párt és a kormány politikájába vetett bizalmat; a termelés csökkenésére, áruhiányra, drágaságra vezetne, aláásná a munkásosztály életszínvonalát, veszélybe sodorná a munkás-paraszt szövetséget. Fejlődésünk jelenlegi szakaszán, amikor a kisárutermelő égyéni gazdaságok teszik ki még a parasztság zömét, a mezőgazdaság fejlesztésének, a munkásparaszt szövetség megszilárdításának fő eszköze a piaci kapcsolatok kiszélesítése. Azok az intézkedések, amelyek lehetőséget teremtenek a parasztság számára, hogy termékeinek nagyrészét a szabadpiacon értékesítse, nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megszilárdítsuk a munkásparaszt szövetség gazdasági alapját ; az erősen megalapozott munkás-paraszt szövetség pedig elengedhetetlen feltétele a népi demokrácia fejlődésének, a proletárdiktatúra feladatai megvalósításának. A paraszti vásárlóerő elvonása, a szabadpiac megszorítása tehát nem a munkásosztály jólétéhez és megerősödéséhez, hanem népi demokráciánk meggyengítéséhez, a munkásosztálynak a paraszti tömegektől való elszigeteléséhez és a városi dolgozók ínségéhez vezetne. Ez az út épp olyan kevéssé járható a munkásosztály, mint a parasztság számára. © Alaptalanok és helytele- nek azok a nézetek is, amelyek az új szakasz politikáját úgy értelmezik, hogy az iparosításról, az ipari termelés kibővítéséről vaió lemondást jelenti. E nézetek mögött az 1953 június előtt folytatott gazdaság- politikának az a téves alapgondolata húzódik meg, hogy az iparosítás csak a kohászat és a gépipar egyoldalú, mindenáron való fejlesztésével valósítható meg. A valóságban azg 1953 júniusa előtt folytatott gazdaság- politika nem azért volt téves, mert az iparosításra törekedett, hanem azért, mert az iparosítást nem hazai erőforrásaink és szükségleteink reális alapján, hanem azoktól elszakítva, tényleges lehetőségeinkkel nem szjt
