Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-22 / 250. szám

A Magyar Oolgozék Pártja Központi Vezetőségének határozata népgazdaságuük helyzetéről és gazdasággotitikai feladatainkról

mslva túlzott mértékben és túl gyors ütemben akarta megvalósítani. A túlzott iparosításnak ezt a gazdaságpolitikáját gyökeresen fel kell számolnunk, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az iparosítás a szocializmus építésének fő eszköze és a népgazdaság fejlődésének nélkülözhetetlen tényezője. Az életszínvonal további emelését, a mezőgazdasági termelés gyors növelését csak álékor valósíthatjuk meg, ha az ipari termelést egyrészt átcsoportosítjuk, másrészt azonban egészséges arányokban, megfelelő ütemben bővítjük ki, hogy növekvő árutömegeket bocsáthasson a fogyasztók és a kivitel rendelkezésére és hogy minél több gép és szerszám szállításával támaszthassa ’ alá a mezőgazdaság fejlesztését.

A felsorolt nézetek csakúgy, mint minden ellenállás az új szakasz 'politikájával szemben, nemcsak átmeneti nehézségeink megoldását gátolják, hanem bennük rejlik nehézségeink főforrása. Pártunknak a leghatározottabb harcot kell folytatni az ellenállás minden megnyilvánulásával szemben, minthogy ezek súlyosan sértik a munkásosztály és az egész nép érdekeit.

A Az új szakasz politikájá- nak nem kielégítő végrehajtásán, mint alapvető tényezőn kívül átmeneti gazdasági nehézségeinkben jelentős szerepet játszik:

a) Az új szakasz helytelen, engedékeny, liberális értelmezése. Sokan a tömegekkel való kapcsolat megszilárdításának ürügye alatt lemondanak arról, hogy szigorúan megköveteljék az állami és munkafegyelem betartását, a társadalmi tulajdon gondos megőrzését; elvárják a népi demokráciától az életszínvonal emelését anélkül, hogy erőfeszítéseket tennének az életszínvonal emelése előfeltételeinek megteremtésére, a termelés növelésére, a munka termelékenységének fokozására, az önköltség leszállítására, elfeledkeznek arról, hogy a jólét emelése végső soron az üzemekben, a bányákban, a munkapadoknál, a szántásnál-vetésnél, a növényápolásnál dől el és nem biztosítják a tervek teljesítését. Ez a helytelen magatartás a munkafegyelem és a tervfegyelem nagymértékű meglazulására, a béralapnak sokszázmillió forinttal való túllépésére és falun sokszor az adófizetési és a beadási kötelezettség teljesítésének elhanyagolására vezetett és mindezek következtében a termelési és áruellátási előirányzatok pon- ios teljesítésének egyik legkomolyabb akadályává vált;

b) Az utolsó években erősen elharapódzott pazarlás, amely a rendelkezésünkre álló termelőerők, valamint a fogyasztás céljaira szánt anyagi eszközök jókora részének elfecsérlé- sére, észszerűden felhasználására vezet. Ez kifejezésre jut az inproduktiv munkát betöltők számának mértéktelen megnövekedésében és az állami költség- vetés lehetőségeinket meghaladó megduzzadásában is.

c) A gazdaság irányítása helytelen, bürokratikus módszerei, a rendeletek, határozatok, utasítások, jelentések és adatszolgáltatások tömkelegé, amely elvonja a figyelmet a lényeges gazdasági feladatoktól és amely mögött legtöbbször a vezetés tehetetlensége, az éleitől való elsza- kadottsága húzódik meg;

Minthogy az új szakasz kispolgári értelmezése, a munkafegyelem meglazulása, a bürokratizmus, a pazarlás gazdaságpolitikai feladataink eredményes végrehajtásának komoly akadályai, leküzdésükért — teljes összhangban az új szakasz politikájának alapvető szempontjaival — következetes harcot kell folytatni. Népgazdaságunk fejlődése azt bizonyítja, hogy az 1953 júniusi és azt követő párthatározatok hosszú időre megmutatták az egyetlen járható útat, amely népünk jólétének következetes emeléséhez, a népgazdaság egészséges fejlődéséhez, a szocializmus eredményes építéséhez vezet, Csak az új szakasz politikájának következetes és hiánytalan, minden elferdítéstől mentes végrehajtása biztosíthatja a nehézségek leküzdését, népünk anyagi és kulturális felemelkedése további feltételeinek megteremtését,

IS'.

Népgazdaságunk helyzetét ás fejlődésének lehetőségeit, valamint az új szakasz politikájának követelményeit figyelembe- véve a Központi Vezetőség a következőket határozza el:

1 A szocializmus építésé- nek egyetlen helyes és

lehetséges útja hazánkban a Központi Vezetőség 1953 júniusi, októberi és decemberi ülése, valamint a III. kongresszus határozataiban rögzített politika, az új szakasz politikája, amely a szocializmus építését, következetesen a párt és a tömegek közötti legszorosabb kapcsolatra, a munkásosztály és a parasztság közötti szilárd szövetségre alapítja. A párt valaroeny- nyl szerve, minden párttag ezt a politikát köteles következetesen és határozottan végrehajtani. Egész gazdaságpolitikánkat az 1953 júniusi és az azt követő határozatok elvi alapjaira kell helyezni, minden gazdaságpolitikai feladatot és intézkedést az új szakasz politikájának kell alárendelni,

2 A párt következetes har- cot indít az 1953 júniusában, valamint a III. kongresszuson hozott határozatok minden elferdítése, az ettől a vonaltól eltérések és elhajlások ellen. Biztosítani kell, hogy ezeket a határozatokat, az új szakasz gazdaságpolitikájának alapelveit a párt összes szervei egyöntetűen értelmezzék és ingadozás nélkül megvalósítsák. Az új szakasz politikájának kérdéseiben meg kell szilárdítani a párt sorainak elvi egységét és határozottan fel kell lépni

— személyre és a pártban, vagy az állami szervekben betöltött funkcióra való tekintet nélkül

— azok ellen, akik az új szakasz politikáját elferdítik, azzal szemben kclkulacsos magartar- tást tanúsítanak, vagy a kétkedés szellemét terjesztik. A Politikai Bizottság hajtsa végre az ebből a szempontból szükséges káderátcsoportosítást a gazdasági szervekben és foganatosítson szervezeti intézkedéseket azokkal szemben, akik a III, kongresszus és a Központi Vezetőség határozatait nem teszik őszintén magukévá, akik képtelenek az új szakasz politikáját megvalósítani,

Az új szakasz gazdaság- politikája a nép növekvő anyagi és kulturális igényeinek minél teljesebb kielégítését, a dolgozók életszínvonalának és kulturális színvonalának következetes emelését és ennek biztosítása végett a termelőerők fejlesztését, a mezőgazdasági és ipari termelés fokozását tűzi ki célul. A párt megalkuvásnélküli harcot folytat minden olyan felfogás ellen, amely — bármi formában is — az életszínvonal csökkentésére, vagy a termelés és a termelőerők fejlesztésének megszorítására irányul, minthogy az ilyen nézetek és törekvések összeegyeztethetetlenek az új szakasz politikájával, a munkásosztály és a dolgozó nép érdekeivel. Ugyanakkor tudatosítani kell a dolgozók legszélesebb rétegeiben, hogy anyagi és kulturális igényeik fokozott kielégítésének elengedhetetlen feltétele a termelés szakadatlan emelkedése, ami elsősorban a milliós tömegek erőfeszítésétől, a munkafegyelem megszilárdításától, a munka termelékenységének növelésétől függ. A vezető szervek intézkedései egymagukban nem elégségesek ahhoz, hogy a megnőtt életszínvonal fenntartását biztosítsuk és megteremtsük a feltételeket az életszínvonal további emeléséhez. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a dolgozók öntudatos, fegyelmezett kitartó munkájának és alkotó kezdeményezésének eredményeként az előállított termékek menynyisége növekedjék, minőségük javuljon és önköltségük csökkenjen;

Az életszínvonal emelé- • sének elsőrendű feltétele — mint azt az 1953 júniusi és decemberi párthatározatok megállapították — a mezőgazda- sági termelés gyors növelése. Ezért következetesen végre kell hajtani a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó határozatokat és gondoskodni kell arról, hogy az ilyenirányú erőfeszítések valóban a párt és állami munka homlokterébe kerüljenek.

A mezőgazdaság gyors fejlesztése elválaszthatatlan a paraszti tömegek életszínvonalának és vásárlóerejének növelésétől. A leghatározottabban vissza kell utasítani minden olyan nézetet, amely azt hirdeti, hogy a mezőgazdaság fejlesztését a parasztság anyagi jólétének emelése nélkül, most annak csökkentésével lehet megvalósítani, minthogy ezek a nézetek ellentétesek a marxizmus-leninizmus- nak a parasztkérdésben és a munkás-paraszt szövetség kérdésében elfoglalt álláspontjával. Anélkül, hogy ez a mezőgazdasági árak általános emelésére vezetne, biztosítani kell az anyagi érdekeltség elvének következetes érvényesítését, hogy ez minél nagyobb ösztönzést adjon a termelés kiszélesítésére. Különös gondot kell fordítani a kenyérgabonatermelés, a szarvasmarhatenyésztés, valamint egyes ipari növények és mezőgazdasági exporttermékek termelésének növelésére új anyagi előnyök biztosítása útján is,

Az egyéni parasztgazdaságoknak gépek, szerszámok, műtrágya és más anyagok rendelkezésükre bocsátásával fokozott termelési segítséget kell nyújtani. Ugyanakkor különös gondot kell fordítani a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok megszilárdítására, terméshozamuk és jövedelmezőségük emelésére, a szocialista nagyüzemi gazdaság fölényének gyakorlati beigazolá- sára, egy pillanatra sem feledkezve meg arról, hogy a termelőszövetkezet a falun a szocializmus építésének fő útja.

C Az iparban véget kell vet- ni a termelés egyhelyben topogásának. Végleg felszámolva azt a hibás elgondolást, amely szerint az ipar fejlesztése kizárólag a vaskohászat és a gépgyártás növelésén múlik, meg kell indítani az egészséges, a hazai adottságoknak és a baráti országokkal való gazdasági együttműködés követelményeinek megfelelő iparosítást. Fel kell kutatni kiaknázatlan természeti kincseinket és lehetővé kell tenni egészben vagy részben még kihasználatlan ipari termelőberendezéseink üzembehelyezését. Nagy gondot kell fordítani az anyagtakarékosságra, a nyersanyagok termelésének növelésére és a hazai nyersanyagforrások kiszélesítésére, mert ezek a termelés további növelésének igen fontos feltételei. Meg kell vizsgálni a leállított beruházások esetleges hasznosítását fogyasztási cikkek és exporttermékek előállítására.

Végre kell hajtani azokat a határozatokat, amelyek a leromlott termelőberendezések felújítására, valamint kisösszegű, de a termelőképességet nagy mértékben növelő beruházások megindítására vonatkoznak.

Ugyanakkor az ipari átcsoportosítást az eddiginél határozottabban, erélyesebben és gyorsabban végre kell hajtani úgy a termelésben, mint az ipari beruházásoknál. Az ipari termelést úgy kell növelni, hogy azzal jelentősen gyarapodjanak a mezőgazdaság fejlesztéséhez szükséges termelőészközök, a lakosság szükségleteinek kielégítésére alkalmas fogyasztási cikkek, valamint az exporttermékek termelésének arányai. Az átcsoportosítást nem rendszertelenül, szétforgácsoltán, apró részletekben, hanem szervezetten, átgondoltan, amennyire csak lehetséges, egész üzemek vágj;

üzemrészek tervszerű átállításával kell megvalósítani.

Nagy figyelmet kell fordítani a széntermelés fokozására, a szénbányászat terveinek teljesítésére. Ez mindenekelőtt a szénbányászat irányításának megjavítását, a feltárási munkák időben való elvégzését, a gépek jobb felhasználásánál?, megszervezését és a gépesítés kiterjesztését teszi szükségessé. Gondoskodni kell a villamosenergia termelésének jelentős növeléséről, a zavartalan villamosenerglaei- látásról.

fa Műszaki és szervezeti in- tézkedésekkel tervszerűen, következetesen végre kell hajtani a III. kongresszus által a termelékenység emelésére és az önköltség csökkentésére hozoit határozatokat. Minden üzem és vállalat dolgozza ki azoknak az intézkedéseknek a részletes tervét, amelyeknek végrehajtása a tervezett mértékben csökkenti az önköltséget. A pártnak erélyesen fel kell lépnie azokkal szemben, akik a béralaptúllépé- sével, sclejtgyártással és az önköltséget növelő más visszaélésekkel szemben engedékeny, elnéző álláspontra helyezkednek ahelyett, hogy a dolgozók összességének érdekeit erélyesen megvédenék. A termelékenység emelése érdekében mindenekelőtt el kell érni a termelőeszközök jobb karbantartását, a termelőberendezések korszerűsítését, a folyamatos anyagellátásiak és a termelés egyenletes, nyugodt menetének biztosítását. A termelékenység emelését sem szabad elsősorban a munkaintenzitás növelésétől várni; ugyanakkor azonban a munkafegyelem megszilárdítását és a teljes munkaidő céltudatos felhasználását a termelékenység emelése egyik legfontosabb tényezőjének kell tekinteni.

Gazdaságpolitikánkban a • legmesszebbmenően figyelembe kell vennünk a nemzetközi munkamegosztás és elsősorban a szocialista tábor országaival való gazdasági együttműködés követelményeit. A nemzetközi munkamegosztás olyan ki- terjesztésére keil törekedni, mely lehetővé teszi, hogy leggazdaságosabban fejleszthető termelési ágaink termékeinek jelentős részét külföldön, elsősorban a baráti országokban helyezhessük el és ugyanakkor ne kelljen nagyobb beruházásokat végrehajtanunk olyan termelési ágakban, amelyek fejlesztésére adottságaink nem kedvezők.

Nagy gondot kell fordítani a külkereskedelmi forgalom megfelelő arányaira. Népgazdaságunk számára egész sor fontos nyersanyagot és egyes gépi berendezéseket is csak külföldön tudunk beszerezni. Termelésünk zavartalan menete, a forgalomba kerülő áruk mennyisége és így az életszínvonal fenntartása és emelése is jelentős részben attól függ, hogy az ipar és a mezőgazdaság nagyobb mennyiségben, kisebb önköltséggel, jó minőségben és a szállítási határidők pontos betartásával állítsák elő azokat az exportcikkeket, amelyek kivitele megteremti a lehetőséget arra, hogy a számunkra szükséges anyagokat, gépeket és más termékeket kellő időben be tudjuk hozni. Mindent el kell követni, hogy növeljük azoknak a cikkeknek a kivitelét, amelyeket a legelőnyösebben tudunk külföldön elhelyezni. Ennek megfelelően mindenekelőtt a mezőgazdaság és az élelmezési ipar termékei, valamint a kevés anyagot és sok munkát igénylő iparcikkek kivitelét kell növelni.

O Gondoskodni kell arról, hogy ár- és bérrendszerünk az eddiginél nagyobb ösztönzést adjon a fontos közszükségleti és exportcikkek termelésének növelésére. Meg kell változtatni azokat az árszabályozásokat, amelyek egyoldalúan a nehéziparnak nyújtanak előnyöket. A bérek s prémiumok olyan megállapítására kell törekedni, amely fokozza a dolgozók érdekeltségét, megfelelő minőségű c&

választékú termékek előállításában, a termelékenység nevetésében, az anyagtakarékossigban, az önköltség leszorításában.

A Következetesen harcot kell folytatni a takarékosságért, a pazarlás és a nemzeti ya-; gyón elherdálása ellen. Meg keN tenni a szükséges intézkedése-^ két, hogy a népgazdaság rendei-í kezésére álló munkaerőt, anya-j gokat és termelőberendezéseketj ne fecséreljék el, hanem tényle-1 gesen a termelés növelésére és1 kibővítésére fordítsák. Csökkenteni kell az állam költségvetési kiadásait. Szervezetten, átgondoltan és emberségesen keik végrehajtani a nem termelő' munkát végző dolgozók egy ré-1 szének termelőmunkába való átcsoportosítását, amely a nemzeti jövedelem növelésére, az admi-’t nísztrációs költségek csökken-' tésére és az igazgatás megjaví-' tására vezet. A takarékossági intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában azonban állandóan ügyelni kell arra, hogy, ezek az intézkedések

a) ne keresztezzék a párt általános politikáját és ne vezessenek a dolgozók anyagi érdekeltségének csökkenésére, széles rétegek élet-, vagy kullúr- színvonalának esésére és hogy I

b) ne tereljék el a figyelmet a központi kérdésektől; a leemelés növelésétől, a termelékenység emelésétől, a termelőerők fejlesztésétől, amelyekre erőfeszítéseink nagyobb részét keil fordítani és amelyeket a takarékossági intézkedéseknek is alá kell támasztaniok.

! A Minthogy az új szakasz gazdaságpolitikájának pontos és részletes kidolgozás« ezideig nem történt meg és minthogy ennek következtében különösen megerősödött az a veszély, hogy a tervezés elszaked az új szakasz politikájától, a Politikai Bizottság dolgozza ki a pártkongresszus és a Központi Vezetőség határozatai alapján gazdasági szerveink vezetői, szakemberek és tudósok bevonásával még ez évben az új szakasz széleskörű gazdaságpolitikai munkaprogrammját és a szükséges intézkedések tervét felbontva azt a? egyes termelési és iparágakra. — Ez a Programm képezze a kidolgozásra kerülő gazdasági tervek alapját. Pártunk határozatait megfelelő módon érvényre kell juttatni az 1955-ös népgazdasági tervben, amelynek az elért élet- színvonal fenntartása és további emelkedése feltételeinek megteremtése érdekében biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági és ipari termelés jóval nagyobb mértékben növekedjék, mint ebben az évben, a fogyasztási cikkeik termelésének emelkedése jelentősen meghaladja a termelési esziközöket; a beruházásokban a mezőgazdaság, a köny- nyűipar és az élelmiszeripar az eddiginél jóval nagyobb mértékben részesedjék; a felújításokra fordított összeg 1954. évhez képest legalább 30 százalékkal emelkedjék, a munka termelékenysége jelentősen növekedjék és az önköltség legalább három százalékkal csökkenjen.

I "I Az új szakasz gazdaságú •politikája eredménye^ megvalósításának, az átmeneti1 nehézségek sikeres leküzdésének egyik legfontosabb tényezője » vezetés határozottsága és céltudatossága. Ennek tudatában harcot kell folytatni a gazdasági ve-j zetés módszereinek gyökered megjavításáért. A párt vezetői szervei a gazdaságpolitika kidol-j gozásában és végrehajtásában! érvényesítsék a kollektív vezetés elvét. A felelős gazdasági1 posztokra meggondolt, bátran kezdeményező, önállóan gondol- kozó, lelkes elvtársakat kell állítani, akik el vannak szánva az új szakasz politikájának erélyes és gyors megvalósítására. Biztosítani kell a gazdasági irányítás szilárdságát; ki kell küszöbölni az elhamarkodott, egymásnak sokszor ellentmondó intézkedéseket, a sorozatos tervmódosításokat. Véget kell vetni annak hogy. a iaafosfoüwzatfflc egy. ré-