Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-17 / 246. szám
Jiátöíjaííu a mkësAi oAiizârtrtjas-lelepen A kulturális igények és a népfront \ SÜKÖSDl víziszámyastelep a mezőgazdasági kiállításon magyar lúdtenyésztörzsével első díjat nyert. Késmárki Györgyné tenyésztési brigádve- zető a boldogságtól kipirult arccal vette át az erről szóló oklevelet, mely a telep központjában a legszebb helyre került. A telep dolgozói mind DISZ- fiataiok és komoly, nagy gondosságot igénylő munkát végeznek. Most folyik a libák és a kacsák törzsállományának kialakítása. A kiválogatott anya- ludakat és gúnárokat törzskönyvezik és utódaikból a törzs- telep alakul majd ki, ugyanúgy a kacsáknál is. A fiatalok szakszerűen el is magyarázzák, hogyan történik a kiválogatás. Figyelemmel kísérik a libák és kacsák tojóképességét. Az eredményeket naponta feljegyzik és a kiváló tojóképességűeket gyűrűszámmal látják el. A gunárck és a gácsérok vérvonalát is állandóan figyelemmel kísérik, hogy ezekből válogassák ki a szaporításra legalkalmasabbakat. ÍGY NEVELTËK fel azt a 9 darabból álló magyar lúdte- nyésztörzset is, mellyel resztvettek a kiállításon, 2 gunár és 7 tojó volt. A törzs a három és fél hónapos tojóidő alatt 25—29 darab tojással növelte utódai számát, az átlagos 7 darabbal szemben. A telep lúdtörzse nagy sikert aratott és hamarosan el is keit. — Bizony jólesett a dicséret, az elismerés, amelyben telepünk és az itt folyó munka részesült — mondja mosolyogva L,ógó Teréz gondozó, aki társával, Greksa Margittal együtt az oklevélen kívül még külön pénzjutalomban is részesült. Nagy terveket szőnek a fiatalok. Minél több libát, kacsát tenyészteni, nevelni — ez a céljuk. Saját keltetőtelepükön rövidesen megindul a munka. — Harminckét 500—500 tojást és kettő, egyenként 10.000 tojást keltető gép kezdi meg munkáját. — MEGFOGADTUK célgazdaságainknak, lermelőszövetke- zeteinknek és egyénileg dolgozó parasztságunknak, hogy az idén az eddigieknél is több libát és kacsát fogunk nevelni. Ezzel népgazdaságunkat is erősítjük, hogy minél több baromfi kerülhessen a dolgozók asztalára. A gödöllői Kísérleti Tangazdaságban tapasztalatcserén vettünk részt, ahol megismertették velünk a gyorshizlalást — meséli a gondozó. A gyorshízlalás titka a vérátadás. A friss vér, a meggyorsult vérkeringés növeli a tápér- tékfelvételt. Meg kell említeni, hogy nagy gondot fordítanak a kopasztás utáni tollazatgyarapítás meggyorsítására. Hiszen népkönyv. Címlapján komoly fejléc hirdeti, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a kiadója. Ezt erősíti meg a címlap aljára nyomott ismerős kerek embléma. Körirata: Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954. A könyv jelentősége országos, mert a magyar helyesírás új szabályait tartalmazza. Ez a hely nem alkalmas arra, hogy a szabálygyűjtemény és a szójegyzék ismertetésére is kitérjünk. Egyelőre azzal is meg kell elégednünk, hogy ennek a nagyjelentőségű, 372 oldalas könyvnek egy kis részét ismertessük. A könyvnek ez a kis toldaléka szerényen a lapok között pihen. Címe nincs, mindössze 11 és félsornyi szöveg feketéink rajta. A szöveggel kapcsolatban volnának tiszteletteljes észrevételeink. Idézzünk csak belőle: »A kiadvány nem tökéletes nyomdai előállítása következtében különösen a szótári részben betűk cs ékezetek helyenként el- mnsódottak, vagy nem is látszanak.« A szöveg másik helyén:-Az efféle műszaki hibák jelgazdaságunknak tolira is nagy szüksége van. Sok fiatal házasodik, sok háztartást kell berendezni, ellátni tollvánkosokkal, dunyhákkal. A tollgyarapítást úgy érik el, hogy a kopasztás után 20 százalékkal növelik a takarmányadagokat. Tündöklőén tiszták a farmok. Már berendezkedtek a téli időszakra. Az egyes farmok aljazását tőzeggel végzik, hogy a talajnedvesség felszívódásának útját állják. A tőzegre száraz homokot teregetnek. A DÍSZ-FIATALOK gondos és odaadó munkája az elhullást teljesen megszüntette. Ennek nyitja — mondják — a fokozott gondozás, pontos etetés, tisztaság és rend. lege, valamint az a körülmény, hogy e hibák gyakran példányonként is mások és mások, lehetetlenné teszik érdemleges és általános érvényű hibajegyzék összeállítását,-« Valóban mély fájdalom, nem lehet összeállítani a hibajegyzéket, munka nélkül marad a hibajegyzékkészítők hada. Ezt a csapást mindenki könnyen elviselte volna. Az azonban szinte egyedülálló szégyene a könyvkiadásnak, hogy egy ilyen fontos és mindennapi használatra szánt szakkönyv, amely édes anyanyelvűnk írásbafoglalásá- nak szabályait tartalmazza, ilyen, véleményünk szerint, minősíthetetlen körülmények között került a dolgozók kezébe. Ügy gondoljuk, hogy ha van könyv, amelyben fontos a hi- bátlanság, a tökéletes és jóllátható tipográfia, ha van könyv, amelyben ilyen jelentős egy-egy ékezet, írásjel, szóvégződés, — akkor ez -A magyar helyesírás szabályai« című könyv. Nem hisszük, hogy bármilyen »objektiv« nehézséggel magyarázható az a körülmény, hogy ez a könyv így került forgalomba. Cs. L. dl famhaehiúk eJiniéztc... Sdifke, (ílaíhzenba kötött 8 óra. A bácsalmási Naroncsik-utcá- ban hosszú léptekkel, izgatott parasztember siet. —t Hát ennek mi baja, majd jellöki az embert — mondja a 23. számú ház előtt Scheibl Istvánná leányának. A siető a Berbero- vics-porta előtt egy pillanatra megáll. Nagykabátja belső zsebébe nyúl, majd belohol a házba. — Antal itthon van? — szegezi a kér« dést a konyhában tevékenykedő asszonyhoz. — Odaát van — válaszol Berberovics Antalné Kovács Károly 8 holdas gazdának. Kovács a nyári konyhából a lakóház irányába indul. A szoba küszöbén Berberovics Antalba botlik. Mi történt Károly? Miért vagy oly izgatótt? r-* kérdi Berberovics. —- Ide nézz — sus- torog Kovács. — Két adóívet kézbesítettek. Az egyiken túljizetés van, a másikon több, mint 1000 forinttal tartozom. Hát van nekem két házam, hogy két adóívet küldjenek a nyakamba! Leültek a nagy asztal mellé. Berberovics figyelmesen nézegette a két adóívet. Két házra szól. Az egyik íven túlfizetés, a másikon tartozás, ESTE —: A múltkor a begyűjtési hivatal is újból azt kérte, amit már beadtam, most pedig az adóhatóság kellemetlenkedik nekem — brummog Kovács. — Mit tegyek? Adjál tanácsot, te a végrehajtó bizottság tagja vagy. — Eridj a tanácselnökhöz, ő majd segít! t—, Segít, úgy mint Hoffmann Antal jegyző, vagy Schobler Mátyás bíró! — Nem úgy! Most a községet Szalonás Mihály tanácselnök vezeti. Az pedig se nem Hoffmann, se nem Schobler, Az a mi emberünk! * Kovács Ferenc a tanácsházára ment. — Lesz, ahogy lesz — gondolta, egyenesen a tanácselnöknél jelentkezett. Szalonás elnök nem ismerte Kovács Ferencet, mert csak rövid ideje tanácselnök Bácsalmáson. De Kovács sem látta még a tanácselnököt. Kovács előadta panaszát. Szalonás türelemmel hallgatta. Majd együtt átmentek a pénzügyi csoporthoz, ahol megállapították, hogy tévedés történt, Kovácsnak csak az egyik adóívre kell fizetni. Most már miié-' MÁSNAP vő legyek? t— kérdi Kovács a tanácselnöktől. — ír egy kérelmet a járási tanács pénzügyi osztályához. Ott megsemmisítik az egyik adóívet, s rendezik adónyilvántartását. 77^ írjak kérvényt! — sápítozott Kovács. — Hát én ilyet nem tudok — szomarkodott a parasztember. — Jöjjön, együtt megírjuk — vigasztalta a tanácselnök, PÁR HÉT I múlva Kovács Károly értékesítette három hízóját. Szerződésre hizlalta. Az értékesítést követő napon beállít két végrehajtó Kovács Károlyhoz. — Több, mint 1000 forinttal tartózik, tegnap felvette a hízók árát, fizesse meg adóját — bökte ki az egyik végrehajtó. — Hogyan a patvarba, hiszen nem tartozom, kérvényeztem, hogy az adóhatóság tegye jóvá tévedését. — Kérelmét elutasították. — De én erről nem kaptam írást. — Nem is kap. Csak minket értesítettek. Fizessen, mert végrehajtjuk. — Kovács Károly körülimádta egyszer-kétszer a szenteket, de nem maradt más hátra, 1300 forintot lefizetett. Még aznap sebbel- lobbal a tanácsházára sietett. Szalonás elnököt kereste. — Kecskeméten, a megyei tanácsnál van — mondta a titkár. — Tán én is elintézhetném! — Nem, nem! Az elnökkel szeretnék beszélni, majd holnap benézek. Másnap már korán az elnök előtt állt. Izgatottan adta elő panaszát. — Hogy hívták a végrehajtókat? — Nem tudom! A tanácselnök behívatta azösz- szes végrehajtókat. ■— Melyik volt. — Ez, még egy társa — állapította meg Kovács. Rövid beszéd után napvilágra került az igazság. A két végrehajtó nem mondott igazat. Kovács Károly kérelmét a járási tanács pénzügyi csoportja kedvezően inézte el. Kovács 1385 forintot túlfizetett. Megint leült a tanácselnökkel. Megírták a járási tanácshoz, hogy fizessék vissza Kovácsnak a jogtalanul bekasszált ösz- szeget. Amikor a községben arról beszéltek, hogy a népfront kiket jelöljön a tanácsba, akkor Kovács Károly a kis- gyüléseken azt szokta mondani: Olyan Szalonás Mihály-féle embereket kívánok a tanácsba. Azok a mi embereink .. i F, J-. A felületes szemlélő azt gondolná, hogy egyszerű dolga van egy falusi kultúrotthonigazgatónak. Van egy kultúrotthon, és vannak kultúrára éhes falusi dolgozók. Az Igazgatónak az a dolga, hogy elősegítse a kettő találkozását. Semmiféle boszorkányság nincs ebben. Államunk bölcsen gondoskodott a szükséges tárgyi adottságokról, van színpad, van -könyvtár, nem egy helyen arra is van mód, hogy szakköri helyiséget, társalgót, vagy éppen oivasószobát rendezzenek be. Emellett még általában a legkisebb községben Is akad egy-két jó szavaló, zenész, táncoslábú fiatal, aki szívesen vállalkozik a község dolgozóinak szórakoztatására. Az igazgató nem csinál mást, mint előadásokat rendez, beosztja a próbák idejét, plakátokat készíttet, összetartja a kultúrotthon körül csoportosuló együtteseket. Úgy látszik, azonban ez nem is olyan egyszerű dolog, bár itt Kecelen, a kultúrotthon irodájában minden világosnak látszik. Nagy Sándor, a keceli kultúrotthon igazgatója szétnyitja a kultúrotthon működési naplóját és ujjával sorra mutogatja a naptárszerű bejegyzéseket. A működési napló arról beszél, hogy ebben a hónapban közel 4000 ember fordult meg különböző, rendezvényeken. A kecskeméti színház három ízben látogatott e! Kecelre. A színészek ismerik, szeretik a keceli közönséget. Tudják, hogy fejlett az ízlése. Nagy Sándor, aki egyben a Hazafias Népfront keceli bizottságának az elnöke is — mást is elárul. Azt, hogy a kultúrotthon a tömegek mozgósításának szabályos módszerein kívül, más módon Is igyekszik kielégíteni a kulturális igényeket. Rájöttek ugyanis arra, hogy nem elegendő csak a kultúrotthon falai között szervezni, tervsze-rűsíteni a kulturális igények kielégítését. Ahhoz, hogy valóban jól ismerjék az embereket, azok igényeit, érdeklődési körét, ki kell menni közéjük. A dolog úgy kezdődött, hogy egy alkalommal a könyvtáros, Vető Györgyné valamiféle rejtvénnyel tarkított mesedélutánt hirdetett az újtelepen. Különböző találós kérdéseket adott fel az összegyülekezö gyermekeknek. Annak, aki a rejtvényeket helyesen akarta megfejteni, el kellett olvasnia egy sereg mesekönyvet. Ártatlan módszernek indult az egész a könyvtár olvasóinak megszaporítására. É s itt történt az, ami a keceli kultúrotthon vezetőit elsőízben gondolkodóba ejtette. Az összegyülekezett gyermekekkel együtt ugyanis, majdnem 500 felnőtt is ott szorongott az iskolában. Az iker-tanterem választófalát is szét kellett tolni. — Hiszen mi eddig azt hittük — magyarázza Nagy Sándor —•, hogy a kultúrotthon akkor jó, ha mindig megtelik az előadóterem, elegendő, ha élénk a szakköri munka, sok az olvasója a könyvtárnak és így tovább. Lám, ez nem elég. Ki kell lépnünk a kultúrotthon falai közül, hogy magunk mellé állíthassuk azokat, akik valamilyen okból kívülrekedtek. Talán kényelemből, talán azért, mert a rendezvények időpontja nem alkalmas számukra, talán egyszerűen csak azért, mert nem tudják, miért is járjanak a kultúrotthonba. És próbaképpen felültetett egy községi szekérre 15—28 szereplőt, feltették a diavetítőgépet, becsomagollak egy nagytekercs villanykábelt, meg a lemezjátszó berendezést és nekiindultak a keceli tanyáknak. Úgy, mint a kultúra első magyar terjesztői, Thália papjai, a vándorló színészek, valamint Déryné idejében. Szeptember 2-án Herczeg József tanyájára látogattak el. Vetítettek, jeleneteket adtak elő. Magukkal vitték a tanács egyik vezetőjét, hogy megismerje annak a hatáirésznek a problémáit, legyen kivel szótérteniök a meglátogatott határrész lakóinak, ha bármilyen hivatali, vagy ügyes-bajos problémával hozakodnak elő. M a már az a helyzet, hogy egyesek megnehezteltek, ha kívánságuk szerint nem látogat el hozzájuk pár napon belül a kultúrotthon brigádja, változatos műsorával és az elmarad hatatlan eszmecserével, amelynek kialakulását valamelyik tanács-, vagy pártvezető, talpraesett népnevelő megjelenése teszi lehetővé. Érdemes Nagy Sándorék tapasztalatait fontolóra venni, most amikor tanácsválasztásra készülünk, amikor a Hazafias Népfront szeretné Kecelen is egy táborba gyűjteni a dolgozókat. Vájjon nem nagyszerű eszközt, a tömegek mozgósításának kitűnő eszközét tartják-e a kezükben a kultúrotthonnal büszkélkedő községek? Vájjon a kultúra mozgósító erejét, a kulturális igények kielégítésének a fontosságát mérlegelték-e községeinkben a megalakult népfront-bizottságok tagjai és vezetői? Kecelen a következtetésben tovább is jutottak. A kultúrotthon vezetői, elsősorban Nagy Sándor, azt is világosan látja, hogy az adott kulturális Programm mellett a kultúrotthonnak választ kell adnia a dolgozók másfajta kérdéseire is. Nemcsak színielőadásokat kell rendeznünk, hanem fel kell világosítani kétségeikben a termelőket, meg kell magyarázniok politikai problémáikat, választ kell adniok lehetőleg minél több vitás kérdésükre. Emellett természetesen a szervezésnek az adott viszonyok között, legjobb módszereit kell alkalmazniok. Nem elég a dicsőséghez, ha valahová ellátogat a kultúrotthon brigádja. A legegyszerűbb módon fel is kell erre hívni a dolgozók figyelmét Ez néha úgy történik, hogy az előadás színhelyére megérkezett brigád színes villanyégőket gyújt, amit jó messziről meg lehet látni. Ha a község belterületén tartanak előadást, brigádmusort, előtte félóráig hanglemezeket játszanak a hordozható lemezjátszón, esetleg egy jó hosszú villanykábellel működésbe hozzák az utcán a diavetítőgépet. Nem kell hozzá vetítővászon, megfelel egy fehérre meszelt háznak a fala is. Először csak a gyerekek gyűlnek össze, de félórán belül legtöbbször magukkal hozzák érdeklődő felnőtt családtagjaikat is. A keceli népfront-bizottság a dolgozók mozgósítására hatalmas erőt tart kezében, a már jól megszervezett és rendszeresen kielégített politikai és kulturális igények mozgósító erejét. A kultúrotthon brigádjai, tágas előadóterme, szorgalmas és áldozatkész előadói, aktívái mint egy hadsereg különböző fegyvernemhez tartozó egységei ezeknek az igényeknek a kielégítéséért járják a keceli határt, az utcákat, ezért gyűjtik padsoraik közé a kultúrotthonba a keceli dolgozók ezreit. Azokat a dolgozókat, akik a Hazafias Népfront tömegeit adják, Kecelen is, megyénk bármelyik községében is,
