Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-17 / 246. szám
Ebben a termelőszövetkezetben csak tanulni lehet... A napokban több mint 100 tagú küldöttség látogatta meg a jánoshalmai Uj Alkotmány termelőszövetkezetet. A látogatók között voltak a járás tsz-einek elnökei, több tsz-tag és számos egyénileg dolgozó paraszt is. Érkezés után nyomban élénk beszélgetésbe merültek a vendéglátó tsz tagjai és a látogatók. Borbás elvtárs, a kiskun- halasi Vörös Szikra tsz brigádvezetője Juhász Mihályt, az Uj Alkotmány pártvezetőségi tagját vonta sarokba i halmozta el kérdésekkel: milyen a munka- megosztás az igazgatóság tagjai között, hogyan fest náluk a szövetkezeti demokrácia, stb. Juhász ■ elvtárs részletesen elmagyarázta: az igazgatóság tagjai egy-egy munkaterületért felelősek, a vezetőség egyetlen kérdésben sem dönt a tagság meghallgatása nélkül. flíGjlodés képe a számok tükrében Az összesereglett vendégeknek Novák Sándor elnök számolt be a szövetkezet életéről. Jórészt földnélküli napszámosok alakították 1949 őszén az Uj Alkotmány tsz-t. Egyetlen állat és minden felszerelés nélkül fogtak a közös munkához, — az új év tavaszán kaptak állami hitelből állatokat. Novák elvtárs a számok tükrében mutatta meg: hogyan fejlődött év- ről-évre a szövetkezet. 1950- ben a szövetkezeti alap 194.900 forint volt, egy munkaegység értéke 16 forint. 1951- ben a szövetkezeti alap 534.015 forintra emelkedett, a munkaegységre eső részesedés pénzértékben 19.28 forint. Tanulságos az 1952-es év. Az aszályos esztendő megvámolta a tagok részesedését, — de a szövetkezeti alap elérte a 807.016 forintot, míg egy munkaegység értéke 13.75 forint volt. Olyan gyümölcsfához hasonlított ez- évben a szövetkezet, amelynek termését ugyan megcsappantot- ta az időjárás, de a fa nemcsak megmaradt, de terebélyesedett, új ágakat nevelt, amelyek a következő, 1953-as évben annál gazdagabb termést adtak. Tavaly a szövetkezeti alap értéke elérte a 981.745 forintot és egy munkaegységre 31.82 forint részesedés jutott. A jövedelem nagyrészét az állattenyésztésből nyerte a tsz úgy, hogy igyekeztek minél kevesebb állami hitelt igénybevev ni és saját nevelésű jószágokat tenyésztésbe állítani. Idén egy munkaegységre 2.5 kg. búza, egy 4rg- árpa vagy zab, 3 kg. burgonya, 3 kg. csöveskukorica, szalma, széna, répa, előreláthatólag 30 deka cukor jut cs^tk a főbb terményekből. A tsz tagsága meghatározia már a jövő évek gazdálkodásának útját is. Elsősorban a gabonatermelést és az állattenyésztést fejlesztik. Novák elvtárs a többi között arról is beszámolt, hogy egy 233 holdas összefüggő táblán idén először kialakították a hatszakaszos vetésforgót. Séta a szövetkezeti földeken Fényes, jóltáplált lovak vitték ki a látogatók kocsijait a határba. S a 810 holdas szövetkezeti birtok minden zuga azt mutatta a vendégeknek: szorgalmas, törekvő emberek a gazdái ennek a tsz-nek. ■ Az egyik dülőút a háztáji szántókat határolja. Kazinczi elvtárs büszkén mutatott a maga parcellájára: 1200 öl vetésről 30 mázsa kukoricát tört le. A kocsisor a kertészet mellett kötött ki először. Ezt a 12 holdas darabot öt szorgalmas asz- szony munkálja. Szabó M. Fe- rencné elsorolja, hogy burgonyából és kukoricából gazdag prémiumra számít a munkacsapat. Csemegekukoricából például 5 mázsa volt a tervük, — s ezer csövet zölden adtak el, 28 mázsát pedig éretten raktak góré- ba. Paradicsomból is 30 mázsával többet szállított a tervezettnél a kertészet. Szép jövedelmet ígér a tarlóbaültetett káposzta, karalábé és tengernyi sárgarépa, zöldség is. Mészáros Mihályné, a halasi Vörös Szikra tsz kitüntetett baromfigondozója azt tanácsolja: a be nem fejesedett káposztát kitűnően felhasználhatják a baromfiak téli zöldséggel való ellátására. A látogatók árgusszemekkel vizsgálják a sorrakerülő kukorica- és répatáblákat, de látják: ugyanolyan gonddal művelték azokat is, mint a háztájiakat. A kukorica kétszeri ekézést és kétszeri kézikapálást kapott. A cukorrépatábla 200 mázsás átlaggal fizet az eddigi mérések szerint. A vendégek sorra gyönyörködnek a Köblös-tanyán rajzó tengernyi baromfiban, hosszan időznek a mangalica- és berksir anyasertések óljánál, a szarvas- marhák karámjánál. Megcsodálják Burszki Ferencék remek, hatalmas testű kocáját, amely 12 malacot nevel s a határszemlét a 40 férőhelyes fiaztatónál, illetve a most épülő 80 férőhelyes tehénistáilónál fejezik be. „Ezt a szövetkezeiét magáénak érzi a tagság...“ Gazdag tapasztalatokkal téri vissza a vendégsereg a faluba, terített asztalok, ízes birkapörkölt, tüzes ujbor mellé. Ebéd után sorra szólaltak fel a látogatók. Kovács István, a halasi Vörös Szikra tsz elnöke úgy összegezte tapasztalatait, hogy ezt a tsz-t valóban magukénak érzik a tagok, ennek eredménye tükröződik mindenben. Jó a szervezés és szilárd a munkafegyelem. A pártszervezet szerepe nemcsak abban tűnik ki, hogy minden kommunista első a munkában, de helyesen neveli a tagságot is. Megmagyarázza: a szövetkezetnek minden tag gazdája s így egyforma jogai vannak, — a jogok mellett azonban kötelességei is, s ezek teljesítését következetesen megkívánják egymástól a tagok. Borbás elvtárs brigádvezető elmondotta: különösen a növényápolás megszervezésében tanult sokai Jánoshalmán. Az Uj Alkotmány tagjai felosztott területen dolgoztak egész évben. Kiskunhalason is megszervezték a felosztást, de ez később felbomlott, ötletszerűvé vált a munka; ezért maradt gazban a kukorica cgyrésze s kellett a másik részét kiadni részesművelésre. A hasznos találkozó vidám hangulatban záródott. A vendéglátó jánoshalmaiak zenéről is gondoskodtak s hamarosan a terem közepén ropta a csárdást mindenki. 300 mázsa megtakarított szén I A Konnhomáti I Fűtőházban, és az előtte lévő bejárati I J-1 J\ecSRemeu | vágányokon pihenőben vannak a mozdonyok. Kékes füstjük vékony csikban száll felfelé. Minden mozdonyon kormosarcú, olajoskezű emberek szorgoskodnak. Javítják a mozdonyokat. A 342—952 mozdony alatt a süllyesztőben vidáman fütyörészik Kelő Ferenc sztahanovista mozdonyvezető, Éppen a féket állítja. — Sanyi adja ide azt a háromnegyedes kulcsot. Erre egy fiatal bajuszos ember a mozdony elejéről egy nagy lépéssel a földön heverő szerszámokhoz ugrik, s nyújtja a mozdonyvezetőjének a kért kulcsot. Állítsa csak be a féket. — Kecskés Sándor — a fiatalember — a következő percben már a mozdony konyháján terem és vagy tizet forgat a kéziféken. Egyet engedjen vissza... jól van. magát felcsalni onnan, Kelő elvtárs? — kérlelem. I JMem lehetne — Nemigen, mert egy óra múlva indulunk Kerekegyházára, s addig bizony még sok a munkám... Hát mégis miről lenne szó? — A szénről, arról a 300 mázsáról, amit megtakarítottak. — Hát arról lehet — mondja, és kikászolódik a süllyesztőből. ■ Kecskés Sándor is figyel, mert bizony most az ő munkájáról is szó lesz. — A szénnel való takarékoskodásnak többféle módja van. Ott kezdeném, hogy ismerni kell a szénfajtákat. A keveréket jól meg kell locsolni vízzel. Így a száraz szemek összeragadnak, s a levegő nem tudja kirántani a kéményen keresztül a kazánból... — Feri bátyám — szól közbe Sanyi, a mozdony fűtője, — bizony néha, amikor elfeledkezem a szén jó előkészítéséről, megmossa a fejem. — Hát előfordul ilyesmi is, de ritkán — mondja nevetve. — Hogy tovább folytassam, a jó módszerek felsorolását, még azt kell elmondanom, hogy mi nagyon szeretjük az olyan szerelvényt, amely nagyobb az engedélyezettnél. Ez azért jó, mert a nagy súly következtében nagy a tolóerő, lendület s így kevesebb szén kell a szerelvény vontatásához. Aztán ami még igen fontos: a lejtvi- szonyokat jól kihasználjuk, a kazánajtót rövid ideig tartjuk nyitva azért, hogy a beáramló levegő ne hűtse le a kazánt. A szovjet módszer alapján pedig vékonyan terítjük a szenet a tűzre, s ezzel biztosítjuk az állandó, ütemes égést. — Hát ez így van — jegyzi meg Sanyi. — De arról is szóljon Feri bátyám, hogy azért sokszor káromkodunk a rossz szén miatt. — Bizony sokszor nem áldjuk bányászaink kezét, mert olyan rossz szenet adnak, hogy a vele való tüzelés csak kínlódás, de pénzkidobás is. Az ilyen szenet jobb lenne A földben hagyni, mert a bennelévő szennyeződő kénes anyagok hamar tönkreteszik a tűzszekrényt. Régi mondás, de igaz: olcsó húsnak hig a leve. Hát mit csináljunk? Olyan kalappal köszönünk, amilyen van. Valóban itt már a rossz szénből jót nem tudnak varázsolni. És mégis Kelő elvtársék még ebből a rossz szénből is igen sokat m egtakarítanak. — A szén a miénk, ha pedig e% így van, akkor rajtunk múlik, hogyan használjuk fel. Ha takarékoskodunk, az jó nekünk is, meg az országnak is. Szeptemberben 386 forint szénjutalékot kaptam. — Én meg 393 forintot jegyzi meg Kecskés Sándor örömmel. — Hát érdemes takarékoskodni... TAth T AqtIä I ÜB-elnök harsány hangon kiáltja: Feró. 1 Óin J-iUi>ZlU I álljatok félre, a tartalékmozdony hadd vegyen vizet. — Mi is megyünk nemsokára a szerelvény elé — hangzik a válasz. S azzal a gőzsíppal jelt ad, hogy hátrafelé indul. Ezzel el is búcsúzunk. Én pedig a segédhivatal faié veszem lépteimet, ‘ahol később a következőket tudom meg: Kelő Ferenc mozdony- vezető és Kecskés Sándor fűtő a harmadik negyedévben is elnyerték a sztahanovista címet, sőt az oklevelet és emellett 300 mázsa- szenet takarítottak meg. November 7 tiszteletére vállalták, hogy októberben hét százalékkal kevesebb szénmennyiséget haszr- nálnak fel az előírtnál és 20 százalékkal csökkentik a javítási költségeket. Hogy ezt is teljesítik, abban most sem kételkedek. VEN ESZ KÁROLY. DOBOZY IMRE: A feketeruhás lány nem válaszol, szemét újra elönti a könny. Hőből féltérdre ereszkedik, s elnéz a lány feje fölött, messze, a Kálvária-dombon túlra, ahol a bakonyi bükker- dők zöldje sötétlik. — Könnyíts a lelkeden. Ide csupa olyan ember jön ám, akinek valami nagy-nagy baja van. Látod azt a zsámolyon ülő, man- kós embert? Meg akar gyógyulni, s meg is gyógyul. Hát azt a vászonruhásat, aki éppen most törli meg a zsebkendőjével a homlokát? Igen, igen azt a vöröshajút? A menyasszonyával jött el, hogy kikönyörögje a szűzanyától a kettejük boldogságát. Látod, már ott ég előttük a szentelt gyertya! A lány szülei rideg színűek, semmiképpen sem akarnak beleegyezni a tervezett házasságba: nos, a buzgó imádság s a kegyes áldozat meghozza gyümölcsét! — Adjanak egy gyertyát! — Tessék, gyermekem. Tíz forint. És nem mondanád meg, mi bánt, mi gyötör? Hidd el, könnyebb a szívnek, ha kiönti bánatát. A lány a homokra ejti ösz- szekulcsolt kezét. — Én olyan szerencsétlen vagyok ... de olyan szerencsétlen! Hőből pillantása a ruha lazán fűzött övére esik. — Gyerek? — kérdi halkan. A lány hevesen bólint, (30) — Oh, hiszen az nem olyan nagy baj — vigasztalja a harangozó. — Mással is megesik. És manapság már nincs törvénytelen gyerek: szépen fölneveled, meglásd, mennyi örömöd telik benne. — Nem, nem akarom! Nem lehet! — Dehát miért nem? A feketeruhás lányt tetőtől- talpig megrázza a görcsös zokogás. — Az apja miatt. -, -, — Ki az apja? — Azt nem mondhatom meg... nem szabad ... — Nekünk megmondhatod, hiszen az egyházhoz tartozunk. — Pap. A falubeli káplán. És ezért nem lehet... Én úgyis a vízbe ölöm magam! Hőből felemelkedik, vékony szájaszélét lebiggyeszti, merev arcán megvető mosoly suhan át. —Ostobaság! Miért ölnéd vízbe magad? Hát nincs a falutokban javasasszony? — Van, de ahhoz nem merek elmenni. — Akkor nincs más hátra, fordulj a segítő szűzanyához. És a mise derekán, úrfelmutatáskor, járulj a szent vízhez: igyál belőle, igyál minél többet. A lány meggyötört szemében felvillan a remény szikrája. — Gondolja, hogy az segít? Hogy ... elmegy ez a hívatlan kis csöppsóg? —r Hát persze. Csak idd a vizet s higgy erősen! No, isten áldjon, gyermekem: ha nem sajnálsz néhány fillért a jó szóért, adakozz az egyház szegény szolgájának .. i Jobbzsebébe teszi a gyertya árát, balzsebébe az ötforintost, melyet a lány reszkető kézzel nyújtott neki, könnyedén biccent s tovább lép. A terméskőoszlopnál, melyen a szűzanya szobra áll, valaki megrántja a kabátját. — Adj egy gyertyát! No nézd csak, a bandzsa Szu- tyori, a Kemecsér községből való lókupec! Hát persze, ő se egyedül jött: hét falu tudja róla, hogy odahaza áztatott kötéllel veri a feleségét — de a könnyűvérű fehérszemélyektől se a pénzt, se a hízelgő szót nem sajnálja. Most is majd belebúvik a könyökébe kapaszkodó, festettkörmű, festettszájú zarándoknőbe. — Dícsértessék, Szutyori uram — üdvözli Hőből derűs ábrázat- tal az állandó búcsújárót. — Csak egy gyertyát parancsol? — Egyet. Különben adj kettőt, üsse kő, hadd legyen az én kis mókusomnak is. Tíz forint ide, vagy oda, már úgyse számít, Hőből pajtás. Tegnapelőtt az ingemet is elveszítettem azon az átkozott snapszlin. Hőből megértőén bólogat. — Emberrel esik ez, Szutyori uram. Hanem a kártyajárás, isten segedelmével, meg is fordulhat. — Hiszen éppen azért vagyok itt, te mafla! Meggyujtom a szent gyertyát, húzok egy jót a szent vízből, aztán usgyi haza! Estére együtt lesz a banda a Kotró-kocsmában, vissza akarom nyerni a pénzemet. No, itt van még három forint, imádkozz te is egy miatyánkot a szerencsémért. — Igenis, Szutyori uram. Köszönöm alássan. A boldogságos szűzanya szent keze igazítsa ma este a kártyát! — Amen — dörmögi Oroszlán, aki addig-addig nyújtogatja a tenyerét, míg a bandzsa lókupec végül is észreveszi s belepoty- tyant egy forintot. Ebben a pillanatban kitárul a plébánia folyosójának ajtaja, ezüstös csengetyűszó hallatszik, fent a toronyban a harmadikat kondítják az ünnepi alkalomra odarendelt kisegítő-harangozók, a zarándokudvaron elcsitul a duruzsoló beszéd s az áhítatos mormolás: főtisztelendő Csalics- ka Ábrahám bodokházi plébános, a szent kút hívatott üzembetartója díszes palástban, fején fekete pilissel kilép az ajtón, előtte két fehéringes, pirosgalléros ministráns-gyerek lépked, egyik a fekete bőrbe kötött misekönyvet viszi, a másik ezüst tömjénfüstölőt lóbál. Csa- licska kiszámított, méltóságteljes léptekkel halad, fejét féloldalt fordítja, szemét lesüti s egész alakjából szigorú, szent elragadtatottság árad. Oh, hányszor gyakorolta ezt a járást, ezt a fejtartást! A hívek így semmit sem látnak a húsos száj érzéki mohóságából, a kapzsi tekintet szüntelen sóvárgásából, nem látják a hájas arc megereszkedett, túlságosan hétköznapi vonásait sem: az ezüstfonáltól csillogó palást s a fekete pilis között egy elmosódó félarcot látnak csupán, mely lehet szigorú is, kedves is, földi gondoktól terhes is, átszellemült is — szóval olyan, amilyennek a záporozó napfényben térdeplő s hunyorgó hívek látni akarják; Az első sorban imádkozó idős házaspár a homokra görnyed, a hétházi hentes kihúzza kezét gömbölyű zarándoktársa hóna alól s lusta mozdulattal keresztet vet, a sánta Patkós Ferenc szívében új reménység támad, eltolja mankóját és fájós lábára térdel, a feketeruhás lány válla görcsösen rázkódik, Puska Ignác a szűzanya szobra mögött hasal, issza a hazulról hozott pálinkát és se lát, se hall, Ba- zsalgó Mártonné vadul csapkod maga körül a nyitott imakönyvvel, mindenáron el akarja tra- fálni az orrahegyét kerülgető pimasz darazsat; Bernât káplán felgyűri reverendája ujját s elhelyezkedik a pumpa mellett, a péterkúti kántor beletapos az udvar sarkában felállított harmonium pedáljába, s öblös, borízű hangján rázendít: — Égi szűhüz viráhág -. -, i Kádár András ott megy el a zarándokudvar kapuja előtt. A megszokás levéteti vele a kalapját, megáll, s lebocsájtott szemhéja alól egy hosszú percig figyeli a zarándoksereget, a szálló tömjénfiistöt, a szóbor mögött hasaló Puska Ignác kopasz fejét: aztán megfordul, hirtelen mozdulattal fejére igazítja a kalapot, s dongó léptekkel elmegy. (Folytatása következik.1
