Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-17 / 246. szám

követett hibákból származnak, leszögezte, hogy a nehézségek it oka mégis abban leli magyarázatát, hogy nem harcoltunk erélyesen az új szakasz politikájának ellenzői, a kétkedők és ingadozók ellen, hogy elnéztük a kétkulacsosságot, mely szavak- bati helyeselte ugyan az új szakasz politikáját, tetteiben azonban ellene dolgozott. Gyökere sen szakítanunk kell e felemás állapottal, mely megbontja a párt egységét, lazítja 'a párt és tömegek kapcsolatát és gyengíti a munkás-paraszt szövetséget. Az új szakasz politikájának érvényesítése nem egyeztethető össze a kétkedéssel, a hitetlenkedéssel, az ingadozással. Az új szakasz politikájával szemben tanúsított ellenállás súlyos következményekkel jár. Központi Vezetőségünknek meg kellett állapítania, hogy sem a régi, hibás gazdaságpolitikát nem számoltuk fel gyökeresen, sem az újat nem valósítottuk meg következetesen.

Németi elvtárs a beszámoló ban ezután részletesen foglalkozott az új szakasz politikájával szembeni ellenállás megmutatkozott tényeivel. Részletesen foglalkozott beruházási politi kánk hibáival, majd hangsúlyozta: vagyis itt is főképpen a na- gyobbösszegú ipari beruházások lettek kivitelezve és a mezőgaz dasági vagy a kommunális épít kezesek pedig háttérbe szorul lak. A bácsmegyei tanács például a kutaik javítására fordítható összegnek csak 25 százalékát, a szociális beruházásokra előirányzott összegnek csak 44 százalékát, a kulturális célokra előirányzott összegnek csak 43 százalékát valósította meg. Pe dig mindannyian tudjuk, hogy e téren égető mulasztásaink vannak, melyek orvoslásra várnak. Hozzá kell tennünk, hogy ezt persze mi is láttuk és eltűrtük. Egész beruházási politikánk régi politikát szolgálja. Ami ösz- \ szeegyeztethetetlen az új szakasz követelményeivel. Ezért meg kell változtatnunk és a júniusi határozatok elvi alapjaira kell helyezni.

Ismeretes, hogy a júniusi párt- és kormányprogramm központi kérdése a mezőgazdasági termelés fellendítése volt. A kormányzat határozataiban előírta mindazokat a gazdasági, technikai és pénzügyi intézkedéseket, amelyek ennek elősegítését célozzák. De ezen túlmenően sf mezőgazdasági termelés fellendítéséhez a termelők anyagi érde- kéltségének biztosítását kell megteremteni. Pártunk ezt a politikát a munkásosztály, az egész dolgozó nép életszínvonalának emelése érdekében határozta még. Abból indulva ki, hogy a mezőgazdaság fejlesztése egyre növé-kvőbb termésfölöslegben jelentkezik majd, amely alapja az életszínvonal emelésének. Természetesén pártunk azzal is számot vetett, hogy a mezőgazdaságban a termelőerők, a termelés fejlesztése, a termelőerők egyéni és szövetkezeti parasztok életszínvonalának emelésével jár együtt. Kézenfekvő, hogy a növekvő termés- mennyiségből az egyéni gazdák is, a tsz-tagok is elsősorban saját növekvő szükségleteiket fedezik. Ezért ha egyesek, a falusi lakosság életszínvonalának emelését sokalják, akkor lényegében a mezőgazdasági termelés fellendítését ellenzik. Mert csökkenteni a paraszt életszínvonalat és ugyanakkor végrehajtani a mezőgazdasági termelés lei- lendítését, összeegyeztethetetlen, Ez fából vaskarika! Aki a termelési érdekeltség csökkentésével akarja megvalósítani az új szakaszt, az csődbe akarja vinni az új szakasz politikáját és vele együtt az egész országot.

Teljesen helytelen az ipar átcsoportosításának lassúságáöól olyan következtetésekre jutni, hogy csökkentsük a falusi vásárlóerőt. Ez a termelési kedv csökkentéséhez, a reálbér csökkenéséhez vezetne és elsősorban a városban a munkásosztálynál. A falusi termelők ugyanis növekvő terheik jórészét ilymódon . áthárítanák, a munkásosztályra.*

(Folytatás a* 1. oldalról.)

A vásárlóerő csökkentése végső következményeiben a munkás osztály, az egész nép hátán csat- tanna. Végeredményben tehát rnunkásellenes gazdasági rend- ■ baly lenne.

' kell vetnünk azt a javasla- - s amely a vásárló erőideig- tnes átmeneti csökkentését vet) fe . Ezek az elvtársa-k nem értik, hogy a mezőgazdasági termelés bizalom kérdése. Mind- ahnyian emlékezhetünk a sok- ezer hold tartalékföldre, a termelés elhanyagolására, melynek nem is olyan légen — éppen a bizalom hiánya miat.t — mindannyian tanúi lehettünk. Nem játszhatjuk el a dolgozó parasztság növekvő bizalmát. A párt nem engedheti meg magának, hogy kétévenként elidegenítse, majd visszaédesgesse magához a parasztságot. E téren még június előtt olyan súlyos hibákat követtünk el, ami után e hiba megismétlése nagyon komoly követelményekkel járna.

Központi Vezetőségünk épp ezért elítéli az efajta gazdaságpolitikát, s a leghatározottabban a júniusban meghirdetett úton, mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés fellendítése, a lakosság életszínvonalénak emelése útján akar és fog haladni.

Pártunk felismerte, hogy a paraszti vásárlóerők csökkentése súlyos következményekkel jár. Helytelen például az az ál- pólitikánk, arhely nem serkenti eléggé a dolgozó parasztságot, hogy a nagymultú, nagyhozamú export-terményeinket fellendítsük. Gondolunk például az aprómagvakra, a pulykára, a libára és sok más egyébre. Egyetlen példát ezzel kapcsolatban. Jelenleg hazánkban 3 millió libát véve alapul, kb. 100 vagonra tehető libamájjal rendelkezünk. Ezért a mennyiségért a világpiacon 4 millió méter pamutszövetet kaphatnánk. Ez most nagyon jól jönne. Hasonló jó ára van a lucernamagnak, a csemegeszőlőnek és más egyébnek, mellyel szintén rendelke zünk és még inkább rendelkeznénk, ha árpolitikánkban figyelemmel az anyagi érdekeltség érvényesítésére, bátor változtatást eszközölnénk, mint ahogyan ez rövidesen meg is fog tör ténni

A régi, a június előtti gazdaságpolitika olyan helytelen értelmezését adta a szocializmus nak, amely leszűkítette azt f vas-, acéltermelés maximális nő vetésére és a túliparösftásra. De az ngm szocializmus, mert milyen szocializmus az, amely nem tudja a lakosság növekvő igényeit kenyérrel, hússal, zsírral tejjel, szalonnával kielégíteni. Teljesen érthető, pártunk olyan szocializmust akar, amely mind ezt biztosítja a dolgozó nép szá mára. Azt hiszem, ezzel egyet értünk.

Miután a Központi Vezetőség világosan és egyértelműen ál •lástfoglalt az új szakasz politikájának következetes végrehajtása mellett, gyorsan fel kell számolnunk mindenfajta más elgondolást, vagy nézetet, amely ezt akadályozza. Szakítani kell az olyan elméletekkel, amely szerint a termelőerők fejlesztése, a gépipar, a vas-, az acélgyártás fejlesztését jelenti csupán. Mint ha a mezőgazdaság fejlesztése, a könnyűipar, az élelmiszeripar a mezőgazdasági termelőeszközök gyártása nem jelentené a termelőerők fejlesztését. Szaki tani kell az olyan elképzelésekkel is, mintha csupán a termelőeszközöket gyártó Iparágak fejlesztése jelentené a szocializmus fejlődése felé való haladást és a mezőgazdaságban a termelőerők fejlesztése nem ugyanebben az irányban segítene.

Legfontosabb feladataink, amelyekre összpontosítanunk kell a párt, a munkásosztály, a dolgozó nép figyelmét

Az elmondottakból világosan látható, hogy az új szakasz politikájával szemben megnyilvá' nuló téves, vagy ellenséges nézetek leküzdése nem kis feladat, de feltétele az eredményesebb munkának, s ezért ezt meg lehet és meg kell oldani. Pártunk Központi Vezetőségének szilárd elhatározása, hogy az elmúlt év júniusában és a párt

III. kongresszusán hozott irányelvek alapján az új szakasz politikájának következetes végrehajtása útján kell haladnunk.

Melyek a legfontosabb felada tok, amire megyénkben is, máshol is összpontosítani kell a párt, a munkásosztály, a dolgozó nép figyelmét. Hogy ha 15 hónapi késéssel is, de továbbfejlesszük népgazdaságunkat, tovább haladhassunk előre.

1. Legfőbb feladatunk, mely feltétele az összes többi célkitűzések megvalósításának, a teljes egység biztosítása pártunk soraiban, az új szakasz gazdaság- politikájának megvalósításában és ami ettől elválaszthatatlan, a gazdaságpolitikai célkitűzések egyöntetű értelmezésében, pártunk összes szerveiben, egész tagságában. Forradalmi munkáspártban nem lehet helye semmiféle lazaságnak, széthúzásnak, ingadozásnak. Az SZKP dicsőséges harcai és győzelmei arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a párt egysége, eltökéltsége, mindenegyes kommunista egyöntetű állásfoglalása és áldozatos harca a párt politikájának győzelméért, legfőbb feltétele a siker kivívásának.

Sokaknak talán túl egyszerűnek tűnik e követelmény. De távolról sem az. Nézzük meg például nálunk, a megyében, voltak-e zavarok az új szakasz politikájának helyes értelmezése körül? Igen Voltak! Nemcsak a falun, vagy a járásokban, de a megyei bizottságnál is. A köl- csönjegyzésnél például éles, leplezetlen megnyilvánulások-hangzottak el arról, hogy a kormányzat csák; á párasztságnak kedvez,.. ahogy. egyesek, mondták: túlpénzeli őiket, vagy azt is hallottuk, hogy nálunk a munkásoké a hatalom, a parasztoké az életszínvonal. És a demagóg, túlzó beállításokból kiindulva, számos elvtársunk máris különböző megszorításokon törte a fejét és nem átallottunk e kérdésről nyíltan beszélni, nem számolva azzal, hogy az ilyen *— bocsánat a kifejezésért — politika enyhén szólva nem növeli a párt tekintélyét, nem erősíti a munkás-paraszt összefogást, nem szolgálja az új szakasz politikáját. Le kell számolnunk az effajta nézetekkel. Meg kell értetnünk, hogy a munkásosztály, az egész lakosság életszínvonalának emelését a dolgozó parasztságnál kell kezdeni. Ez a politika rtem parasztpolitika, ahogy egyesek mondják, hainem a párt a munkásosztály, az egész nép érdekében való politika, csak természetes, hogy ez messzemenően egybeesik a dolgozó parasztok érdekeivel, elképzeléseivel, terveivel. Sokan a párt, állami és felvásárlószerveink mulasztását figyelmen kívül hagyva, az adó nál és beadásnál mutatkozó súlyos és teljesen tűrhetetlen lemaradást látva ahelyett, hogy meggyőző politikai munkával küzdenének az állampolgári tegyelem megszilárdításáért — és ha kell törvényeink szigorával késztetnék a nemteljesítőket kötelezettségeik teljesítésére — azzal a nemkevésbé szerencsétlen javaslattal fordulnak hozzánk, hogy korlátozzuk a szabadpiaci forgalmat. Hivatkoznak a kétségtelenül elharapózott üzérkedésre. Igaz, a termelők terményeik szabadpiaci értékesítése mellett elharapózott az üzérkedés, a kulákok és más spekuláng elemek két kézzel kapnak a szabadpiac adta lehetőségen és igyekeznek munka nélkül, nagy jövedelemre szert tenni. E jelenségek ellen, bizonyos törvé- nyes rendszabályokat a kupee- ek’riaek felé — .ismétlem, kupéc- eleme.k és nem. a. dolgozó parasztok felé — lehet és fogunk -is foganatosítani. De . súlyos hiba lenné, ha., néhányezér kúpec miatt-szembefordítanánk. & .párt

politikájával néhány százezer, vagy éppen néhány millió dolgozó parasztot, akik a szocialista építés jelenlegi szakaszában — erre már Lenin elvtárs is felhívta a figyelmet — csakis így a piacon, a város és a falu közötti árucserén keresztül találják meg számításaikat, csakis ezen az úton kapcsolhatók be a szocializmus építésébe. Másfajta kisdr-ettí-isek, piaci korlátozások, a dolgozó parasztok növekvő bizalmának elvesztését vonnák maguk után. A szabadpiac ösztönzést ad a dolgozó parasztságnak, lehetővé teszi, hogy kötelezettségei teljesítésén lút, mind többet értékesíthessen terményeiből a piacon, növelhesse gazdaságát, fokozhassa termelését. Ez a törekvés teljes egészében megfelel a munkásosztály érdekeinek, mert ez segíti elő az árubőséget, a zavartalan ellátást, az árak fokozatos csökkenését. Mindebből láthatjuk, nagyon is szükséges, hogy a párton belül, az új szakasz polni- kájának egységes, helyes értelmezését biztosítsuk.

2. Meg kell gyorsítani a termelés emelését mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Maradéktalanul végre kell hajtan unk a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó határozatokat, biztosítanunk kell a mezőgazda- sági termelés gyors emelését. Mindenekelőtt legfőbb problémánkat, a kenyérgabona termesztését kell fellendíteni. Kormányzatunk legutóbbi rendeletével korpajuttatásban részesíti a gabonatermelő gazdákat. Ezzel is ösztönzést kíván adni a gabonatermelés fellendülésének. A dolgozó parasztság ebből is láthatja, hogy ismerjük nehézségeiket és segítségükre sietünk. Ez azonban a jelek szerint nem elégséges. Ezt mutatTá a súlyos lemaradás is a vetésnél. Párt- szervezeteink távolról sem tettek meg mindent a vetés szorgalmazására. Nem segítettük eléggé a termelési bizottságokat sem, pedig ők nagyon értékes segítséget adhatnának. À mulasztást pótolnunk kell. Megyénk az ország egyik, legnagyobb gabonatermesztő területe. Nagyon sok függ a kedvező időjárás mellett a terület helyes kiválasztásától, a trágyázástól, a jó minőségű vetpmag biztosításától. . Ehhez a munkához késedelem nélkül hozzá kell látnunk.

A vetést nehezíti a kukorica- betakarítás lemaradása:. Különösen a bajai és a dunamelléki területeinket. Az 1952-es aszályos, Ínséges téli hónapok után azt gondolhatnánk, mindannyian megértettük a kukoricaszál rak időbeni betakarításának es. silózásának jelentőségét. De ez sajnos, távolról sincs így. Nerr nézhetjük tétlenül, mint ahogy ezt eddig tettük, e téren sem a emaradást. A párt és az állami szervek a termelési bizottságok jobb munkával biztosítsak a gyors betakarítást, a silózást. Most ezzel segíthetjük jelen'ő sen elő a mezőgazdasági termelés fellendítését, az állatállomány növelését, hozamának fokozását.

Csak néhány nap telt el a KV legutóbbi ülése óta és mindany- nyian hallhatjuk a dolgozó parasztságunk megelégedését, helyeslését pártunk célkitűzései Illetően, amely az anyagi érdekeltség fokozásával, kedvezőbb árpolitikával segíti elő a nag.v- multú magyar mezőgazdasági teirmelvények, főképpen exportai):'«féleségek fellendítését. Dolgozó parasztságunk nagy örömmel fogadta a kormányzat intézkedését, mellyel 101.8 millió forinttal emelte a különböző szerződött termelvények keretösszegét. Megyénkben a dolgozó parasztok szorgalmas munkával jelentős hányadát termelték m© a felszabadulás előtt is és részben utána is a hazánkból exportált áruféleségeknek. 10 év átlagát, tekintve, ' megyénkből évenként szőlőből 3500 vagon, almából,' körtéből és- szilvából 4500 vagont barackból 3000 vagen, meggyből és "cseresznyéből 900 vagen, volt az évi átlag. Fa- "sícbláink évente 5'millió faces-1 metél álilféft-ák éléi melyből új I

telepítésre és botlásra szánt mennyiségen kívül csaknem 2 millió jutott külföldi exportra is. Hasonló a helyzet a baromfinál, tojásnál, pulykánál, és nemkevésbé a híres kalocsai és ka- locsakörnyéki fűszerpaprikánál* a kecskeméti és félegyházi zöldségféléknél, paradicsomnál, stbj Már említettük, hogy jelenleg a becsült számítások szerint az előbb említett, mennyiségeknek: csak egyhatodát voltunk képesek ezévben kiszállítani. Pedig must különösen szükségünk lenne nagy valutahozamú exportszállítások lebonyolítására. Nagyon érdekelt e cikkféleségek termesztésében a dolgozó páxaszk ságunk is. Egyre gyakrabban vetik szemünkre ennek elhanyagolását. Itt az ideje, hogy ezen változtassunk. Ez év tavaszán egyik értekezletünkön hangoztattuk: »megyénk nagy kiterjedése, kedvező éghajlati és talas- adottsági viszonyainál fogvaj számottevő helyet foglal el népünk élelmezésében. Gabonaterületünk több mint 300.000 holddal az ország kenyérellátásának csaknem 10 százalékát adja. A bácskai területek sertéstenyésztése, sziki és homoki legelői juh- és pulykaállománya, szarvasmarhaállományuk az ország jelentős hús-, zsír- és tejbázisát képezte és képezi ma is. 100.000 holdnyi szőlőterületünk, híres gyümölcsállományunk, az ország szőlőterületének negyedrészéi, bortermesünk egyharmadát képezi. A világpiacon is ismert, kecskeméti kajszi exportunk bO százalékát adta. Meiégfekvésű területeink érlelik a városi dolgozók és a konzervipar számára legkorábbi zöldscgféleségeket; Soha nem volt nagyobb lehetősége annak, hogy fellendítsük bácskai acélos búzánk, sertéstenyésztésünk, baromfiállományunk, ízes, zamatos gyümölcseink, zöldségfélénk, homoki boraink jó hírnevét." Ez a felhívás, vagy Programm ma sokkal inkább égetőbb és kereszlül- vihetőbb, mint ez év tavaszán volt. Önkritikusan hozzá kell azonban tenni, hogy mindezek megvalósítása érdekében még keveset tettünk.

Sok szerepe van ebben a földművelésügyi kormányzatnak is. Amely nemcsak hogy nem kezdeményez, vagy nem karolja fel a helyes kezdeményezést, hanem szinte valamennyi kezdeményezést belefullaszt a bürokratizmus mocsarába. De ez nem mentség, elvtársak. Ki akadályozott meg bennünket például abban, hogy egyetlen faiskolát, vagy szőlőoitvány-tele- pet létesítsünk. Ezért csak saját tehetetlenségünket okolhatjuk. Ez az igazság. Gyakori nálunk a szó és a tett között az eltérés. Most már világosan kell látnunk, hogy néhány hónap .múlva sem ebben a kérdésben, sem más kérdésben nem állhatunk se pártunk, se népünk közvéleménye elé hasonló önbíra- lattal. Percnyi késedelem nélkül, szívvel, lélekkel, minden tudásunkkal, pártunk minden erejének latba vetésé vei hozzá keit látnunk e feladatok maradéktalan teljesítéséhez. Dicséretes e téren a bajai járás kezdeményezése, a híres bácskai sertéstenyésztés fellendítését illetően, akik helyesen községenként, és csoportonként konkrét tervet készítettek tennivalóikra vonatkozóan és e terveket megvitatták a dolgozókkal, mozgósítva őket annak végrehajtására. Sok ilyen és ehhez hasonló kezdeményezésre lenne szükség minden járásunkban. Persze, nemcsak a sertésre, hanem mindenekelőtt a kenyérgabonatermesztés fellendítésére vonatkozólag is.

Az előbbiekben már számot adtunk a termelőszövetkezeteink terén elért eredményeinkről. Meg kell azonban azt is mondani, hogy csoportjaink gazdasági és politikai helyzete még korántsem kielégítő,. Az utóbbi hetekben a betakarításnál, a munkafegyelem lazult. Emiatt csoportjainknál .a kukorica, burgonya, napraforgó betakarítása lemaradást mutat. Ez a helyzet a silózásnái is. Komoly veszé... .(Folytatás a 3, oldalon.)