Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-17 / 246. szám
lyeket rejt magában csoportjainknál az építkezések lemaradása. Jelenleg még mintegy 2000 szarvasmarhánk, 1200 sertésünk 500 kocánk, 2500 süldőnk, 4000 birkánk, 11.000 baromi ink él a szabad ég alatt. Meg kell gyorsítanunk az építkezéseket, mert egy kemény tél nagy károkat okozhat. Harcot kell folytatnunk az alapszabályszerű gazdálkodásért. Nem nézhetjük tétlenül, hogy sok szövetkezetünkben túl magas a háztáji gazdaságok földterülete és az állatlét- szám. Ez a munkafegyelem lazaságaihoz, nagyon gyakran lopásokra vezet. Mindemellett vannak nekünk szép számmal jól dolgozó, szép eredményeket elérő szövetkezeteink is. A lajosmizsei Sallai, az orgeványi Alkotmány, a bajai Micsurin, a bácsalmási Lenin, a csátaljai Budai Nagy Antal és számos más csoportunk élenjáró, és mégis pártszervezeteink, a kommunisták, a szövetkezet tagjai nem tudatosítják eredményeiket, sőt keveset mondunk, ha azt mondjuk, hogy nem harcolnak az új belépőkért, mert egyik-másik csoportban egyenesen elzárkóznak a felvétel elől. Büszkén tudatosítanunk kell az eredményeinket. Küzdenünk kell mind több és több új tag felvételéért. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a múlt évben kilépők megnyerésére, akiknek visszalépését kormányzatunk különböző anyagi engedményekkel is elő kívánja segíteni. A'iumi gazdaságainkban az elmúlt negyedévben nem tapasztaltunk számottevő javulást. A bürokratikus vezetés a munka- fegyelem lazulását, az önköltség emelkedését és nagyon sok esetben az állami vagyon lopását, herdálását sajnos tétlenül nézzük. Rendkívül magas a különböző állat és állati termékek előállítási ára. Gazdaságainkban egy liter tej 3.43 forintba kerül. Ugyanez Szakmáron 4.66 forintba. Egy kg. üszőre a súlygyarapodás 28.72 forint, ugyanez Ba- ,:án 54.25 forintba. Egy kg. választási malac 35 forint. Ugyanez Csengődön 41 forintba. Egy kg. súlygyarapodás süldőnél 15 -orintba. Ugyanez Katymáron csaknem 27 forintba. E számokra emlékezhetnek az elvtársak, mert a legutóbbi aktíván ugyanezt mondtuk. Azóta javulás nem történt. Megyei, járási pártbizottságaink, állami gazdaságainkban a függetlenített titkár eivtársak és a kommunisták mindezideig ezt eltűrték. Szakítanunk kell azzal a gyakorlattal, amely hónapról, hónapra tudomásul veszi és eltűri a vezetők felelőtlenségét. A jövőben a jól dolgozó vezetőket fokozottabb megbecsülésben és elismerésben, a hanyag, felelőtlen vezetőket pedig szigorúbb felelős- ségrevonásban kell részesíteni. Állami gépállomásaink gépparkja, alkatrészkészlete — mint már említettük — javult. A szakemberek száma jelentősen növekedett és a dolgozók fizetése részben rendeződött. Ennek ellenére megyénkben a növény- ápolási terveiket csak 75 százalékra teljesítették. Az egy gépre eső termelékenység a múlt évihez viszonyítva csaknem 40 százalékkal csökkent. Az önköltség csaknem 50 százalékkal emelkedett. Az igazgató elvtársak nem tartják be a gazdaságos vezetés irányelveit. Igen laza a béralapkezelés és gyakori a protekció. A csátaljai gépállomáson hamis jelentések alapján jogtalanul 35 ezer forintos prémiumot vettek fel. A társadalmi tulajdon védelme nincs kellőképpen bizto-' sítva itt sem. Az elmúlt év során ugyanis 960.000 forint értékű árueszköz és 250.000 forint értékű anyaghiány mutatkozott. Ez azonban sajnos nem zavarja a földművelésügyi minisztériumot és azoknak a vezetőknek is folyósítja a prémiumot, akiket — azt hisszük — inkább büntetni kellene, önként kínálkozik a kérdés itt is, miért nézte mindezt el megyei bizottságunk, a járási titkár, vagy a gépállomás! titkár eivtársak. a kommu(Folytatás a 3. oldalról. nisták. A megyei, járási alap- szerv: partíiunkcionáriusainak, a kommunistáknak, minden gépál- iomási dolgozónak és nem utolsó sorban az igazgató elvtársaknak be kell látniok, hogy ezt tovább így nem folytathatjuk. Gépállomásainkon óriási tartalékok vannak. Átgondolt, tervszerű, okos intézkedésekkel, har- cus, politikai munkával hatalmas megtakarítást érhetünk el, jo múmiát végezhetünk. Különös gondot fordítsunk az őszi szántás és vetés jóminőségü, gyors elvégzésére. Mozgósítanunk kell a dolgozókat, terveik teljesítésére. 3. Iparunk számára az első követelmény az 1954. évi terv maradéktalan teljesítése. Üzemeink — ez ismeretes — döntő többségükben élelmiszeripari és közszükségleti cikkek gyártásával _ foglalkoznak. Csaknem kizárólag fogyasztási cikkeket gyártunk, ezért itt a lemaradás a legközvetlenebbül érinti népünk életszínvonalát. Azelőtt már szóvátettük, hogy a harmadik negyedéves tervteljesítésnél megyénk ipara 10.9 %-os lemaradást mutat, ami forintértékben 31,000.000 forintos kiesést jelent. Ennyivel kevesebb konzervárut, baromfit, textiliát, fürdőkádat, vagy például Kiskaníélegyházán szénagyüj tőt, boronát és egyéb cikkféleseget adtunk a lakosságnak. Csak természetes, ha őszintén akarjuk az életszínvonal emelését, ezt a mulasztást hiánytalanul pótolnunk kell. őszintén meg -kell mondanunk üzemeink dolgozóinak, hogy mit kérünk tőlük. — Egészen biztos, hogy a munkások tettekkel, több, jobbminósé- gű áru legyártásával válaszolnak a KV határozatára, kérésünkre. Munkásosztályunk, számos üzemből érkezett jelentés arról számol be, jobb munkával készül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára. Több üzemben, — nagyon helyesen — a lemaradás teljes felszámolásával, sőt terveik túlteljesítésével akarják ünnepeim városuk 10 esztendős felszabadulásának évfordulóját. A pártnak, de különösen a szakszervezet dolgozóinak minden segítséget meg kell adni, e nagyszerű kezdeményezéshez, ily módon elérhetjük, hogy terveink teljesítésével ünnepelünk. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdasági építkezések befejezésére. A lemaradás itt nagymérvű. A fel nem használt beruházások ősz- szege eléri az 50 millió forintot. A mulasztások, amennyiben azokat nem pótoljuk, nemcsak ez- évben, de az ezt követő években is visszaveti^ gépállomásaink, állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink fejlődését. 4. A kongresszus határozatai alapján széleskörű intézkedéseket kell hoznunk a termelékeny-, ség gyors emelésének, az önköltség csökkentésének érdekében, figyelembevéve, hogy a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, csak tervszerű, műszaki és szervezési intézkedésekkel valósíthatók meg. Gépállomásainknál, állami gazdaságainknál javítani kell a géppel való bánásmódon, mert a jelenlegi helyzet vezet a gyakori meghibásodáshoz, vagy a töiik- remenéshez. Csakis ezért emelkedhetett egy év alatt csaknem 40 százalékkal az önköltség gépállomásainkon, mert a gépek ápolása és karbantartása, az önköltség csökkentésének ez a fontos tényezője még másodrangú kérdés. Ugyanezt mondhatnánk az üzemanyagfogyasztásról is. Mindezeket a hibákat gondos, előrelátó munkával el lehet és el kell kerülni. Üzemeinkben az anyagellátásnál mutatkozó hibák csökkentik a termelékenységet, növelik az önköltséget. Tegyük hozzá élelmi- szeripari üzemekről van szó, felháborítják a dolgozó parasztokat. Sajnos, a paradicsom átvételénél ezévben is súlyos mulasztások voltak, ami sokszáz, vagy ezer mázsa paradicsom megsemmisüléséhez, az üzemben torlór dáshoz, plusz kiadásokhoz vezetett. A lelkiismeretesebb anyaggazdálkodás előfeltétele az ön-’ xöltség csökkentésének. Jól tudják ezt a Kecskeméti Gépgyárban is, mégis a legyártott kádakban átlag 7—8 kg-mal var. több vas a szükségesnél. Pedig a vasat importálj uk s a kádas többségét pedig exportra termeljük. Nagyon sok vasat ingyen szállítunk ki az országból, mert minden legyártott 10 kádbói 11-et lehetne előállítani. Ha ezt megtakarítanánk, mindjárt töOL drogot, szöget, ekét, kapát vágj más egyebet gyárthatnánk rajta. Mindezen jobo munkával lehetne változtatni, 5. Következetes harcot kel, folytatnunk minden téren a pazarlás és a nemzeti vagyon elherdálása ellen. Okos takarékosságról van szó. Nem olyan intézkedésekről, amelyek a dolgozók életszínvonalát csökkentik, vagy éppen a biztonságos termelés feltételeit ássák alá. Az előbb már beszéltünk a közép- és fel- sőiskolai oktatásra fordított ösz- szegék túlzott növekedéséről. Vagy az államapparátus ijesztő arányú felfuttatásáról. Mindez teljesen szükségtelen, mert nem vezetett például az államapparátus és más gazdasági szervek felduzzasztása a munka megja- vulásához. E területen tehat megfelelő előkészítéssel folyik bizonyos létszámcsökkentés. — Megmondhatjuk azonban, hogy megyénk üzemeiben igen nagy a munkaerőszükséglet. Megyénkben ez a létszámcsökkentés nem számottevő. Az elbocsájtottákat, úgy véljük, kivétel nélkül ti tudjuk helyezni a termelőmunkában. Nincs tehát értelme annak, amit számos üzemben, vagy vállalatnál ma is tapasztalunk, hogy a racionalizálásra való hivatkozással nem halad a munka, gyenge a munkafegyelem, mert annak a kislétszámú munkaerőnek, akik a megyében elbocsájtásra kerülnek, ismételjük, feltétlenül biztosítani tudjuk a munkalehetőséget. Emellett minden területen véget kell vetni a pazarlásnak, a nemzeti vagyon elherdálásának. A különböző tanácsi, vagy minisztériumi vállalatoknál is. A bács- megyei Vendéglátóipari Tröszt ezév első negyedében 810.000 Ft. nyereséggel szemben 177.000 forintos veszteséggel zárt. Jellemző az állami pénzzel való lelketlen bánásmódra, hogy csaknem' félmillió forint értékű úgynevezett novabort vásároltak, melynek kimérését, egészségügyi okokból le kellett tiltani. Egyetlen vállalatnál, a Kiskunfélegyházi Vendéglátónál a múlt évben üveg- és percei íánárukban 18.000, evőeszközökben 5000, egyéb fogyóeszközökben 6000 forintos volt a hiány, textilne- műeknél pedig csaknem 8000 forintra tehető az értékveszteség, elhasználódás címén. Mindehhez hozzá kell tennünk — és ez g mi hibánk, — hogy a Vendég- látóipari Tröszt vezető dolgozói mindemellett rendszeresen felveszik a havi prémiumot. 6. Harcot kell folytatni a vezetés módszereinek gyökeres megjavításáért, a bürokratizmus és a fegyelmezetlenség ellen. Véget kell vetnünk annak a rendszernek, amely lehetőséget ad a felelősség áthárítására. Széleskörű önállóságot, hatáskört biztosít kormányzatunk a gazdasági vezetőknek, de megköveteli, hogy munkaterületüket alaposan ismerjék és intézkedéseikért messzemenően felelősséget vállaljanak. Sokkal kevesebb határozatot, utasítást kell kiadni, de ezek végrehajtását szigorúan ellenőrizni kell. A Bánya- és Építőipari Egyesülésnél csak úgy röpködtek a címek és a rangok a megyei központban. A legkisebb részletfeladatnak is külön felelőse van és mégis arra is képtelenek, hogy a negyedévenként ismétlődő mérlegkimutatásokat megbízhatóan összeállítsák. Adataik teljesen ellenőrizhetetlenek. Jellemző a bürokratizmusra és a felelőtlenségre, hogy a napokban 450.000 forint elévült követelést kellett leírni náluk, mert egyszerűen behajthatatlan. Ugyanis saját adósaik egy részét nem is ismerik. Ennél a vállalatnál egyébként a nemrég leváltott igazgató ellen az ügyészség ezideig 230 darab' terhelő dokumentumot adott át á bíróságnak. Meg kell mondanunk, hogy e kérdésben súlyos felelősség terheli a kormányzati szerveket is. A Bácsmegyei Sütőipari Tröszt a múlt év első 9 hónapjában a megyei tanácshoz tartozott. Akkor, idézőjelben mondom csak, 253.000 forint volt a ráfizetésük. Majd a trösztöt átvette a minisztérium, s azóta — tehát 10—11 hónap alatt — a deficit 10 és fél millióra emelkedett. Jól tudjuk, kormányunk már felismerte a súlyos hibákat e téren.* De meg kell mondanunk, hogy egyes minisztériumokban még mindig ellene vannak a decentralizálásnak, vagy ha minden kötél szakad, akkor főkép olyan vállalatokat akarnak leadni a tanácsnak, ame’.yKedves Elvtársak! Áttérünk pártéletünk néhány kérdése tárgyalására. Mi a reális biztosítéka feladataink megoldásának? Mint szocialista építő munkánk eddigi eredményei, úgy e határozatokat is a dolgozó tömegek, a munkások, parasztok, értelmiségiek, kisemberek, lelkes, szorgalmas tevékenységével lehet valóraváltani. És most, hogy Központi Vezetőségünk végetve- tett az ingadozás, a kétkulacsos- ság, a kétkedés rothadt szellemének, amely mint malomkő nehezedett a párt, de mindenegyes elvtársunk vállára és kezére, semmi kétség, egységesebb, erősebb pártunk ez új nagyszerű feladatok megoldásáért, minden elvtársunkat, egész dolgozó népünket képes lesz döntő harcba, győztes küzdelembe vinni. A párt sziklaszilárd egysége a garancia arra, minden egyes kommunista áldozatos harca a ga- raciája annak, hogy nem lesz tovább huza-vona, kétkedés, nemtörődömség, hanem bátran, vállt vállnak vetve magukkal ragadva a legszélesebb dolgozó tömegeket vigyük győzelemre az új szakasz politikáját, népünk ügyét. Vonjuk hát szorosabbra sorainkat elvtársak. Ne tűrjük a sorainkban a kommunistákhoz méltatlan fegyelmezetlenséget, késlekedést, této- vaságot, erősítsük pártunk fegyelmét és akarategységét és akkor győzni fogunk! Teremtsünk fordulatot a pártmunka stílusában, mert itt sok a kívánnivaló. A párt, de hozzá kell tennünk, az állami, tömegszervezeti ás gazdasági vezetők, a kommrtústák — igaz ebben a párt politikáját érintő, fontosabb intézkedések és tervek tájékoztatásának elhanyagolása is hibás — az utóbbi időben nagyon elhanyagoltuk a íelvilágosító munkát, a tömegek meggyőzését, lelkesítésüket, közvetlen irányításukat. Vonatkozik ez, sőt talán elsősorban vonatkozik a megyei pártbizottságunkra is. Abból a megdönthetetlen marxista tételből, hogy a párt gazdaságpolitikáját, pártunk fő politikai irányvonalának, mindenekelőtt a munkás-paraszt szövetség erősítésének kell alárendelni, nagyon fontos következtetéseket kell levonnunk a párt politikai tömegmunkájára vonatkozóan is. Mindenekelőtt azt, hogy a lakosság különböző kötelezettségeinek az iparban vagy a mezőgazdaságban terveink teljesítésének a biztosítékát semmiesetre sem követelődzéssel, utasítgatással, vagy rideg számonkéréssel lehet elérni, hanem a párt politikájának, legfőbb célkitűzéseinek fáradhatatlan, sokoldalú megvilágításával, és e célok megvalósításához szükséges tennivalók és kötelezettségek végrehajtására való lelkesítéssel, mozgósítással. És itt a hiba. Épp ettől, a tömegek közötti politikai munkától szoktunk mi el az utóbbi időkben. És ezen kell változtatnunk. 1 El kell érnünk, nemcsak a választás miatt — bár ez is indokolja — hogy a kommunisták kivétel nélkül, de különösen a vezetők akár a pártban, akár a tanácsnál, tömegszervezeteknél, vagy bárhol tnásbol lelkes re sok a ráfizetés. Helyes lenné Ut a kc-T.nyebb közbelépés. Központi Vezetőségünk, mint ismeretes, nagyon helyesen, nem állott meg a felelősség megállapításánál, hanem felhatalmazást adott a politikai bizottságnak arra vonatkozóan, hogy mindazokat; akik képtelennek bizonyulnak az új szakasz politikájának végrehajtására, távolítsa el. A közeljövőben mi is véget vetünk annak a tarthatatlan helyzetnek, hogy a haja szála sem görbül meg annak, aki a tervet nem teljesíti, a lazaságot eltűri, gáncsolja, akadályozza az új szakasz politikájának érvényrejuttatását. Szigorúan felelősségre vonjuk azokat, akik vonakodva, vagy egyáltalán nem hajtják végre a nép által reájuk bízott feladatokat. agitátorai, harcosai legyenek a párt politikájának. Megítélésünk szerint nem lehet olyan sok munka, vagy más elfoglaltság, amely elvonhassa a vezetőket ettől a munkától. Nem múlhat el egyetlen hét sem anélkül, hogy elvtársaink megbeszélésen, kisgyűlésen, a különböző tanácskozásokon és összejöveteleken, vagy a lakossággal történő egyenkénti tanácskozás, beszélgetés során, ha erre mód van, gyűlésen ne szólaljanak fel és ne hirdessék a párt politikáját. A dolgozók joggal választ várnak égető kérdéseikre. Meg kell például mondanunk őszintén, hogy ha pillanatnyilag még nem is tudjuk a város és a falu húsigényeit kielégíteni, de minden kilátásunk megvan arra, hogy 1—2 hónap múlva biztosítani tudjuk a dolgozók asztalára a minimális hús- és zsírellátást. Úgy véljük, nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy a mezőgazdaságban az építkezéseknél mutatkozó nagymérvű lemaradás miatt, melyet feltétlenül pótolnunk kell, átmenetileg csökkentenünk kell, sőt egyes helyeken egyenesen leállítani a lakástatarozást és építkezéseket; A legfontosabb feladatunk, hogy mindazt, ami szükséges a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez, hiánytalanul biztosítsuk a mezőgazdaságnak. Ezt mindenki meg fogja érteni. Nincs jogunk ahhoz, hogy elhallgassuk az igazságot, dolgozó népünk előtt. Hasonló a helyzet a tüzelőanyagellátásnál is. A megyében ezideig több szenet és fát mértünk ki, mint a múlt év azonos időszakában. De mindenki tudja, hogy ez nem elég és hogy e téren a panaszok — főképpen a városi lakosság részéről — teljesen jogosak. Kormányzatunk nagyon komoly erőfeszítéseket tesz a széntermelés fokozására, mert a tüzelőanyaghiány a széntermelésnél mutatkozó lemaradással kapcsolatos. S mindaddig, amíg itt nem leszünk úrrá nehézségeinken, bizony hiányok lesznek. Nincs okunk arra, hogy ezt elhallgassuk. Nem kétséges, hogy pártunk és kormányzatunk erőfeszítései hozzájárulnak ahhoz, hogy szénbányászatunk, bányász elvtársaink jobb munkával megszüntessék az elmaradást, javíthassuk a tüzelőanyagellátást. Az új szakasz politikája Központi Vezetőségünk e határozata igen hálás, népszerű feladatot ró ránk, me.t e politikával dolgozó népünk egyetért, megelégedéssel és helyesléssel fogadja. Ezért kell azonnal percnyi késedelem nélkül szakítanunk a tétlenkedés, a közöny, a tömegmunkától való viszolygás kommunistához méltatlan gyakorlatával. Lássunk munkához. A mezőgazdaságban, csak úgy, mint az iparban, jócskán vannak feladataink a termelés, a termelékenység fokozása, az önköltség csökkentése terén. Szakítanunk ketl azzal a meglehetősen elterjedt gyakorlattá! is, amely megengedi a szavak és a tettek, az ígéretek és azok valóraváltása közötti eltérést Az effajta magatartás öszfFolytatás a 4. oldalon,) Vonjuk szorosabbra sorainkat, erősítsük pártunk fegyelmét, akarategységét és akkor megoldjuk feladatainkat