Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-31 / 258. szám

Egy DISZ-fiatal a minőség megjavításáért

KELLEMES őszi délután,

műszakváltásra érkezem a Bajai Gyápjúszövetgyárba. A bé- lyegzőóra körül nagy a sürgésforgás. Két fiatal lány beszélget. Csak annyit hallok, amint a kis szőke azt mondja: «-Majd hazafelé elmesélem, most nincs arra időm.« Mindketten sietnek munkahelyükre.

Figyelemmel kísérem. Ügy gondolom, akiben ekkora az igyekezet, annak munkáján is meglátszik. Egy mellettem elhaladó fiataltól megtudom, hogy Szalai Esztinek hívják. Húsz éves. A fonodában Meos. Mindenki ismeri, hiszen DISZ-sze- mináriumvezető volt az elmúlt oktatási évben.

Az üzemben megkeresem. — Munkaközben találom, s éppen előfonalmintát vesz a kártoló- gépről. Nyolc szálat fog össze, s mintegy méter hosszúságban 'e- tépi, az összefogott szálakat kissé összesodorja és láthatóan a hengerre helyezi.

Megszólítom és munkája felől érdeklődöm. Rövid beszélgetés után már szívesen magyaráz munkájáról.

— A mostani mintavétel már észszerűsítésem szerint történik. Azelőtt a szálvégek a sapkákon, szeleteken elvesztek. Ezeket a fonónak egyenként kellett megkeresni. Csak többszöri kocsi kifutás után tudott bekötni egy- egy szálat, amiosok időt rabolt el. Gondolkoztam! azon, hogyan lehetne a fonó munkáját köny- nyebbé és gyorsabbá tenni. Ügy jöttem rá, hogy ha a nyolc szálat gyengén összesodrom és láthatóan a hengerre helyezem, így minden kocsikifutásra beköthet egy-egy szálat.

A FONODÁI MEOS munkája

igen mozgalmas. A kártoló üzemrész is hozzátartozik és e két üzemrész között mozog. Éppen ezért nem akarom hátráltatni, kísérem őt munkájában. Felmegyünk a fonodába, ahol a műszerek vannak elhelyezve. — Közben életéről elmond néhány eseményt. 1951-ben, mint iparitanuló került a gyárba, öt hónap után már levizsgázott és »-kiváló fonószakmunkás-« minősítést kapott.

— Boldog voltam, hogy még négy fiatal szakmunkástársam- mal felmehettünk Pestre, az egyik gyárba tapasztalatcserére.

Az ottani tanulóknak mi adtuk át munkamódszereinket. De, persze az idősebb fonóktól mi is tanultunk.

Elmondja még, hogy nem szeretett iskolába járni, de most annál többet tanul. Elvégezte a művezetőképző tanfolyamot. Tavaly pedig Budapesten Meos iskolán vett részt, kiváló eredménnyel. Tervezgeti, hogy a technikusképzőt is elvégzi.

SZORGALMAS

tanulásával

fonószakelérte, hogy először munkás, majd később Meos lett. Ez anyagi előnyt is jelentett. Jelenleg 960—1000 forint a havi keresete., Boldog öröm tölti el hogy tanulhat és dolgozhat. — Olyan gyorsan, lelkesedéssel beszél, hogy alig tudom követni gondolatát.

— De ne gondolja, hogy más észszerűsítésem nincs. Szeretem én is a szép, finom szöveteket, a puha, meleg takarót. De milyen bosszantó, ha egy-egy vastagszál, vagy sötétebb csík csúfítja az anyagot. Ez abból adódik, hogy a fanóda dolgozói más-más keverékből készült vékonyabb, vagy vastagabb szálú csávákét találomra egy-egy ládába dobják. Ezt láttam és javaslatomra ma már az elszórt csévéket külön ládába gyűjtjük és ismét feldolgozzuk. Ezáltal a fenti hibák kisebb mértékben fordulnak elő. — Látja, ezért dolgozom, no, meg azért is, hogy többet keressek. Már vettem egy gyönyörű hálószobabútort, és több szép ruhám is van.

— Talán már menyasszony? — kérdezem. Erre kissé zavarba jön.

— Igen, menyasszony vagyok. Ha lesz lakásunk, akkor egybekelünk.

GRATULÁLTAM és sok boldogságot kívántam. Beszélgetésünk ezután már barátibb, meghittebb lett. Most már bátrao- ban, szabadabban kezd beszélni. Eltűnik a mosolygás, az izgalom egy árnyalattal pirosabbra festi arcát és hangján is érezhető a felindultság.

— Hát, bizony egy újítónak nem valami könnyű a dolga — mondja. Már többször kértem a vezetőséget — pedig az ő feladatuk is az, hogy a munkát köny- nyebbé, célszerűbbé tegyük, — hogy a Meosok részére szorítsanak helyet a kártolóban.

— Hogy miért? Azért, hogy gyakori méréssel a hibákat azonnal észrevegyük és kijavítsua. így a jelenlegi 30—35 százalékos fcnalfinomság ingadozását 10— 12 százalékra lehet csökkentem.

HELYESEN gondolkodik, és

nem olyan lány, aki hagyja magát. Hiszen nem azért tanult és nem azért DISZ-fiatal, hogy csüggedjen. Szereti az újat es harcol is érte. »-Addig üti a vasat, míg meghajlik«, illetve addig jár a vezetőség »nyakára«, míg elismerik elgondolásának helyességét. Hiszem azt, hogy a vezetőség fel is karolja egy olyan fiatal kezdeményezését, aki már eddig is sokat segített és még többet tehet az üzem munkájának megjavításáért. Az ilyen fiatal, szinte kimeríthetetlen kincsestár, melyből állandóan meríthetünk. Sok Szalai Esztihez hasonló fiatal van a Bajai Gyapjúszövetgyárban, kiknek kezdeményezésére, javaslatára fel kell figyelni és azokat hasznosítani kell.

Krasznai Mária

Több, szebb, jói baromfi kérői küiföliire

Szorgos munka folyik a Kecskeméti Barneválban. A sok régi küri-sztó mellett 50—60 új dolgozó is van, akik most ismerkednek meg ezzel a munkával. A jó munkára, a lelkes versenyre, igen nagy szükség van. S ebben nincs is hiány. Szeptember 27-én az üzemi hangos- hiradó messzehangzóan hirdette: a iiavi tervet 129 százalékra teljesítettük. Nemcsak a meny- nyiség, hanem a minőség is növekedett. Az exportrendű áruki- hozatal a tervezett 75 százalék helyett 77 százalék. A jó minőségű árutermelés biztosította, hogy Olaszországba, Kelet-Németországba, Csehszlovákiába, Svájcba kifogástalan baromfi kerüljön.

A kopasztók napi átlagteljesítménye 150 százalék. Az új dolgozóknak a legjobbak átadják munkamódszereiket. A vezető elvtársak közül a személyzeti előadó és az ÜB-elnök ott ül az új dolgozók mellett s igen sokoldalúan magyarázza a baromfitisztítás jó módszereit. Ez az elvtársi segítés . lehetővé tette, hogy a harmadik negyedévben előadódott 1,000.000 forint értékű kiesett árutermelést, már ebben a hónapban, a terv túlteljesítésével pótolják.

Szakipari vállalat brigádjainak versenye

A 62/5 Kecskeméti Szakipari Vállalatnál igen sokrétű termelőmunka folyik. Legfontosabb ezek közül a fűtés-, vízvezeték- szerelés és az útépítés. A november 7 tiszteletére tett versenyben a fűtésszerelő brigádok közül első* helyre Kecskés József sztahanovista és brigádja került 238 százalékkal. Október 10—20-ig személyenként 450 forintot kerestek. Hasonló igyekezetről tett tanúbizonyságot Szabó Pál brigádja, amely 203 százalékot ért el. A Pulai-brigád, a verseny harmadik helyezettje 168 százalékos teljesítménnyel büszkélkedik. A fűtésszerelők október 10—20-ig 129 százalékos átlagteljesítményt értek el, közel 50 munkahelyen.

Az útépítés munkálatait kubikosok végzik. A legjobb munkát Kelemen László és 14 társa végzi. Teljesítményük 230 százalék. Szabó Márton brigádja 13 fővel 181 százalékot teljesített október 10—20-ig. Ledacskis István öt társával a legutóbbi 10 napban kétszeres normát teljesített. A festőknél Kasza Mihály brigádja 183 százalékot, Beszeki András brigádja 125 százalékot ért el.

OLVASÓKÖR -- AKADÁLYOKKAL

Sokat változott a világ Fülöp- szálláson, mióta az első szovjet katona eljött ebbe a községbe is, hogy kiűzze a reakciós erőt és elhozza a szabadságot. Most, amikor a népfrontbizottság Fülöpszálláson is megalakult, első dolga volt, hogy számbavegye ennek a változásnak az eredményeit, tüneteit és nagy vonalakban megjelölje azt az utat, amelyen tovább kell haladniok a fülöpszállásiáknak, ha azt akarják, hogy községük még inkább felvirágozzék, még boldogabb, derűsebb holnapokat érjenek.

Nincs hiány tervekben. És a hatalmas gazdasági jellegű célkitűzések mellett, elsőrendű feladatnak tünteti fel a népfront-bizottság akcióprogramm- ja a község kulturális színvonalának emelését. Valóban a kultúrcsoport szépen működik,

Népes, gyakran látogatott kulturális központ kezd kifejlődni és a népkönyvtár boldog birtokosai, a fülöpszállásiak tudják, majdnem két és félezer könyv között válogathatnak, ha a pihenés óráiban jó olvasnivalót kívánnak. Nem kevesebb, mint ezer könyv forog havonként általában kézen. Ennyi a népkönyvtár havi forgalma. De lehetne még több is. De hogyan ?

A népfront-bizottság programm- ja népi államunk iránti elismeréssel és hálával szögezi le, hogy a kultúrotthon bővítésére és átalakítására már eddig is, ösz- szesen 45.000 forintot fordítottak az állam pénzéből. Ugyancsak

45.000 forint az értéke azoknak a bútoroknak, amik lassanként ide vándoroltak a kultúrotthon falai közé. Megvan a hasznuk, hiszen a kultúrotthon szépen láKÜZDELMES ÉLET

re zuhanjon. Tizenegy és félezer koronát vitt el az önállóság. — Amit addig keservesen összekapart, az akkor egyszerre megsemmisült. — Sebestyén József bár- sonybama homlokán megjelentek az élet ekéi és vadul szántották rajta egyik barázdát a másik után. Pedig akkor még fiatalember volt. Üjra neki kellett gyürkőzni és dolgozni, mert a család szaporodott, kenyér kellett. Megint más üzemébe kellett elmennie dolgozni. Éjt nappalé téve sokat, rengeteget nélkülözött családjával együtt, hogy csak egy piciny kis műhelykét nyithasson újra.

Cikerült. — De, amikor már azt hitte, megtalálta a nyugalmat, im a nyugalom egyszerre levetette hófehér köntösét és a veszedelem állt előtte fehete ruhában, mintha fény és árnyék vívna fölötte folytonos csatát és mindig az árnyék győzne.

Ismét tönkrement. — Az adó. Az tette tönkre.

Mindenki a tőke igáját nyögte. A tőkések érdekeik szolgálatába állították az ország sínylődő, vergődő dolgos embereit. A kapitalizmus könyörtelenül sírt ásott a dolgozók kicsinyeinek, »nagyobbjainak«. Az alacsony munkabérek, az embertelen lakások, az éhség, meg a munkanélküliség mind, mind egy-egy koporsószöget kovácsolt és ezekkel egy olyan nagy koporsót szegezett le, amelynek oldalára ez íródott: »Az első világháború«.

A vész kitört. Sebestyén József a kalapácsot fegyverrel cserélte fel. Jugoszláviába, majd Olaszországba vitték, hogy védje a magyar hazát. Csak azt nem értette, miért kell a hazájától távol védeni a hont.

A Tanácsköztársaság idején a kecskeméti állami mintagazdaságban volt főgépész. Ettől kezdve részt vett a kommunista párt munkájában. Később vörös parancsnok lett. — A fehér terror idején a legállatia- sabb módon, a legbarbárabb körülmények között húzgálták a csendőrök. Mégis megtartotta a néphez való hűségét. Meg, mert a szíve úgy diktálta. Erős volt. Soha olyan ereje még nem volt a tűréshez és szenvedéshez. — A mocskos, embertelen világ, amely milliókat tartott nyomorban, átoksúly alatt, még kegyetlenebb lett a Sebestyén családhoz. Kecskeméten munkanélküliség! Sebestyén elvtárs Pestre indult munka után, meg hog> ne legyen annyira szemelőtt. — Távol a családtól. A család runs és kenyér nélkül. Télen tüzelt nélkül. Soha nem felejti el azokat a napokat, amikor Pester félbe kellett hagynia a munkái és hazajönni, mert a családját £ házigazda kitelepítette, télen t legdermesztőbb hidegben az utcára. Nem volt pénz, nem tudtak lakbért fizetni. Még most is látja maga előtt: a bútorok a: utcán, a gyerekek kékrefázva ruhából kilátszó testtel jönne! haza az iskolából. Az utcán kel mesállniok, nincs lakás, nine:

Cok az olyan ember, aki nem szívesen gondol vissza a múltjára. Általában a múltban kutatni egyenlő azzal, hogy felidézzük azt, ami kellemetlen, vagy kellemes. Bizony a rossz emlékek is éppoly maradandók, mint a jók. Vagy talán még rémesebben, kísértetiesebben hatnak évek, évtizedek távlatából. Ha nem is akarjuk őket idézni, akkor is helyet kérnek maguknak emlékezetünkben, mert életünkben keletkeztek és görcsösen ragaszkodnak hozzánk.

így van ezzel Sebestyén Józsi bácsi, a Kecskeméti Lakatosipari Vállalat dolgozója, akinek a vállára hetven év nehezedik. Az élet iskolája már régtől fogva tanítgatja, de Sebestyén bácsi mindig férfiasán birkózott és farkasszemet nézett vele.

Kérges tenyerébe hajtja ősz fejét és megpróbál pontosan visszaemlékezni, hogy miként kezdődött a küzdelemmel teli, megpróbáltatások sorozatával összekúszált élet. Az ő élete.

Sebestyén bácsi már az első világháború előtt, mint fiatal szakmunkás, akinek a kezén égett a munka, a legkiválóbb szakember hírében állt. Pesten dolgozott egy lakatosüzemben, ahol rövidesen művezető lett. — Amikor már úgy érezte, elege koplalt azért, hogy a maga :á- bára tudjon állni, megpróbált önállósulni. Egy darabig szépen is haladt. Szorgos két keze munkája megmutatta, hogy ember a talpán. De az a világ, ha valakit fel engedett emelkedni egy kis időre, azt csak azért tette, hogy azután még mélyebb«

födél a fejük felett. Sírnak az ártatlanok. Hogy mit érzett akkor az apa, erre nincs hasonlat. Csak arra emlékszik, hogy szíve a hátától a melléig kalimpált...

S közben meghalt a kislány. — Szerszámait kellett eladnia, hogy kifizethesse leányának temetési költségeit. Óh, mennyire fáj ez még most is. Még mindig átnedvesedik a zsebkendője, ha rá gondol.

Cebestyén bácsi szeretne szabadulni a múlttól, mert valahányszor előbukkan, olyan érzés, mintha csak vad késsel döfnék szíven.

De küzdelmes élete nem hiábavaló. Amiért ő harcolt, örök emlékként áll tizenöt unokája szívében. Örökre ráírta harcos életéve! a nevét az utókor minden építő cselekedetére. Ma is dolgozik, épít, tervez, újít. Segíti építeni azt a világot, amelyet szocializmus néven emlegetünk. — Olajfoltos kötényében ma is ott áll a munkapad mellett. Újításaival, észszerű javaslataival, gazdag gyakorlati tapasztalataival, mindig ott segít, ahol a legnagyobb szükség van rá.

A vállalatnál mindenki tiszteli, becsüli. Ma is ő az üzem egyik legjobb szakmunkása. Az ő elgondolása alapján született meg a fémfűrész keret. Most újít egy profilsatut. Igazán a munka embere, az az ember, aki dolog nélkül nem tud élni.

Éljen az emberi kor legvégső határáig boldogan, ezt kívánják az üzem dolgozói, ezt kívánja az egész ország,

E, S.

togatott intézménye a községnek; El is határozta a népfront-bizottság, hogy a békekölcsön részesedésből 10.000 forintot a kultúrotthon további bővítésére fordítanak. Na, de a kultúr- otthonba azért még nem jár el a község minden dolgozója. Nincs még a kultúr otthonnak, annyiféle lehetősége az emberek igényeinek kielégítésére, mint arra szükség volna. Aztán mi- nálunk nagyon helytelenül, nem hasznosítottuk a jó szovjet példát, a falusi klubok példáját és kultúrotthonainkat inkább alkalomszerű ünnepélyes rendezvényeken használjuk. De hová járjanak azok, akik esténként jó meleg szobában, baráti eszmecsere közben, a rádió zenéjét hallgatva, el akarják olvasni az újságot?

Mindezeket a gondolatokat a népfront-bizottság tagjai is sokat forgatták a fejükben. De már korábban is gondoltak Horváth Gyula bácsiék a tanácsnál arra, hogy valamilyen formában fel kellene eleveníteni a régi jó 48-as olvasóköröket.

A népfront-bizottság felkarolta ezt a javaslatot. Megfelelő helyiség volna nem is egy. Ott lenne mindjárt a régi óvodahelyiség, vagy a KIOSZ egykori székháza. Nem kellene abba. más csak egy pár kényelmes szék, asztalok, meg világítási egy kis rádió, meg valaki, aki jópénzért a takarítást elvállalnái Minderről gyerekjáték lenne gondoskodni. A régi tagok, meg azok, akiknek a kedve hasonlóképpen megjött a szórakozásra a fiatalok közül, nagyon szívesen elballagnának esténként ebbe az olvasókörbe.

Körülbelül két hónappal ezelőtt a tanácselnök, Horváth Gyula bácsi oda is adta a régi 48-as kör korszerűsített alapszabályát Földvári Máriának, a járási tanács népművelési előadónak, hogy indítsa el a népfront által felkarolt olvasókör megnyitása iránti kérelmet. Azóta aztán nem is történt semmu Nem lehet tudni, hogy vájjon a régi, jó öreg olvasókör engedélyezését nem a hasonlóan régi bürokrácia akadályozza-e? Vagy talán el se indult az olvasókör kérelme? Egy bizonyos, hogy a fülöpszállási parasztemberek egyre jobban csóválják a fejüket, ha valaki közöttük az olvasókört említi, amelyről jelenleg csak azt lehet jellemzésül elmondani, hogy »jó volna, ha volna,* .