Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-31 / 258. szám

r BÁCSKISKUNMEGYEI Al MOPB/rcSKISKUNMBGYEI P/TRTBiZOrrSAGMAK LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM Jra SO fillér 1954 OKT. 31. VASÄRNAP ’ Virágzó mezőgazdaság a népjólét alapja. Éljen a dolgozó parasztság! (A Hazafias Népfront választási jelszavaiból) Megkezdődik a pártoktatás A negyedik negyedévi terv teljesítéséért A népjólét emeléséhes nem elég as ígéret November első hetében me­gyénk pártszervezeteiben is meg­kezdődik az új pártoktatási év. Különös jelentőséget ad az új pártoktatási évnek, hogy párt­tagságunk pártunk III. kongresz- szusának határozatait fogja ala­posan, elmélyülten tanulmányoz­ni. Ez elősegíti, hogy kommunis­táink jobban megértve pártunk helyes politikáját, nagyobb len­dülettel harcolnak annak meg­valósításáért. Az idei pártoktatást a kon­gresszus tanulmányozása köze­lebb viszi az élethez, napjaink problémáihoz, ezáltal közvetle­nül is segíti a pártvezeté.t a soronlévő termelési és politikai feladatok megoldásában. Pár­tunk III. kongresszusának útmu­tatásai alapján fontos határoza­tok születtek, amelyeket dolgozó népünk további felemelkedése érdekében maradéktalanul végre kell hajtanunk. A Központi Ve­zetőség október 1—2—3-i ülése azonban megállapította, hogy sok funkcionáriusunk sem ér­tette helyesen pártunk új gazda­ságpolitikáját, és annak megva­lósítását több esetben értetlen­ségük folytán még gátolták is. Fakad ez elsősorban a helyen­ként kialakult helytelen néze­tekből, az elvi kérdések tisztá­zatlanságából. Ilyen például a termelők anyagi érdekeltsége, a falusi vásárlóerő-elvonás és egyéb kérdések körüli huza­vona. Pártoktatásunk hivatva van e kérdéseket tisztázni s az új szakasz politikáját minden párttagunk számára érthetővé tenni. Az új oktatási évet pártbizott­ságaink, pártszervezeteink az idén nagyobb gondossággal ké­szítették elő, mint azt az elmúlt évek folyamán tették. Propa­gandistáink kiválogatását kö­rültekintőbben végezték, felké­szítésük is lényegesen jobb. A hallgatókat az önkéntesség elve alapján képességüknek megfe­lelő, saját maguk által választott oktatási formára sorolták be. Ez a körülmény kedvezőbb feltéte­leket teremt pártoktatásunk si­keréhez, mint eddig bármikor. Tehát propagandistáink fel­adata, hogy színvonalassá, tartal­massá tegyék az oktatást. A leg­szebb, legmegtisztelőbb párt­munka a párttagság nevelése, elméleti, politikai képzése. Ez döntő mértékben befolyásolja az új szakasz politikájának meg­valósítását, a párt- és kormány- határozatok maradéktalan vég­rehajtását. E nagyszerű célok kell, hogy lelkesítsék propagan­distáinkat munkájuk közben. Nagy felelősségük, fontos fel­adatuk van a járási és városi pártbizottságainknak is az okta­tás biztosításának munkájában. Különös gonddal kell segíteniök, ellenőrizniük azokat a helyeket, melyeknek propagandistái ta­pasztalatlanabbak, vagy esetleg elhanyagolták felkészülésüket. Pártbizottságaink már most ve­gyék elejét annak, hogy egyes propagandamunkával megbízott párt- vagy állami funkcionáriu­sok munkájukra való hivatko­zással másodrangú kérdésként kezeljék az oktatás levezetésére való felkészülést, elhanyagolják a propagandista konferencián való részvételt. A dunavecsei já­rásban pl. a középfokú iskola propagandista konferenciáján 17 elvtársnak kellett volna részt venni, azonban csak nyolcán je­lentek meg. A megjelent elvtár­sak felkészülése is igen gyenge volt. Kecskeméten a propagan­disták 50 százaléka jelent meg a konferencián. Igaz, komoly, fe­lelősségteljes a munkájuk ezek­nek az elvtársaknak, azonban nem lehet indokolt még ebben az esetben sem távolmaradásuk, Amint pártbizottságaink köte­lessége foglalkozni a propagan­distákkal, úgy a propagandis­táknak a hallgatókkal kell mi­nél szorosabb kapcsolatot tar­tani. Ahogy előfordul, hogy egy propagandista nem készül fel a konferenciára, úgy fennál az es­hetősége annak, hogy a hallga­tók közül is akadnak, akik ké­születlenül mennek a szeminá­riumra. Ennek megelőzése a propagandista feladata. Ezért kell megismernie a hozzátartozó elvtársak képességeit, problé­máit a tanulásnál, segíteni őket, felébreszteni bennük a tanulási vágyat. Horváth Ferenc elvtárs, bácsalmási propagandista pél­dául igen lelkesen készült az új oktatási évre. Hallgatói tavaly is sikeresen fejezték be a politikai iskolát. Módszereit ebben az év­ben is alkalmazni akarja. Ed­dig minden hozzá beosztott hall­gatóval elbeszélgetett és azóta is állandóan tartja velük a kap­csolatot. Az oktatás sikere érdekében már most, az év kezdetén ügyel­ni kell arra, hogy elkerüljük azo­kat a hibákat, melyek eddigi pártoktatási munkánkban elő­fordultak. Gondoskodni kell ar­ról, hogy már az első összejöve­telnél rendben legyen az a he­lyiség, ahol az oktatást fogják tartani, s olyan körülményeket biztosítani, hogy ott a hallgatók jólérezzék magukat. Idejében fo­gadni kell a gyülekező hallgató­kat, mert a múltban sokszor megtörtént, hogy csak zárt ajtó­kat és sötét ablakokat találtak, emiatt hamarosan visszafordul­tak és hazamentek. Pártszerve­zeteink jóelőre gondoskodjanak, hogy ilyen és ehhez hasonló szervezési hibák ne akadályoz­hassák a párttagság politikai képzését. Pártszervezeteink, pártbizott­ságaink jelenleg igen sokoldalú munkát végeznek. Fontos feladat a tan ács választások lebonyolí­tása is. A munkát mégis úgy kell összhangba hozni, hogy az ne mehessen a pártoktatás rovásá­ra. A pártoktatás észköz pár­tunk kezében, mellyel elő tud­juk segíteni, hogy párttagjaink megismerjék a párt és kormány politikáját, fejlesszék öntudatu­kat, . megszilárdítsák nagy ügyünk igazságába és legyőzhe­tetlenségébe vetett hitüket. MEGYÉNK ÜZEMEIBEN még mindig nem jellemzi a versen­gést az a lendület, ami tavaly ilyenkor már áthatotta üzemeink fizikai-műszaki dolgozóit. A Központi Vezetőség legutóbbi határozata igen nyomatékosan felhívta a figyelmet a termelé­kenység emelésére, az önköltség csökkentésére. Ennek igen fon­tos módszere a versenyoen vég­zett munka. Sajnos, erről a régi aranyigazságról gazdaságvezető­ink sokhelyütt elfeledkeznek. A tíznaponkénti termelési jelenté­sek is ezt igazolják, SAJNOS, MA MÉG sok üze­münkben nem teremtik meg a lehetőséget a dolgozó alkotókész­ségének sokoldalú kibontakozá­sához. A Kiskunfélegyházi Cl ép­gyárban a készülő gyártmányok­hoz nincs meg a szükséges al­katrész. Ennek tudatában mégis kiadják a rajzokat. így egy munkát többször kell kézbeven­ni. Nő a félkészállomány, csök­ken a készáru. Újabban még a versenyt sem értékelik. (Ez egy “■újítás« az adminisztrációs mun­ka megkönnyítésére. Ilyenből nem kérünk.) AZ ÜZEM gazdaság vezetői a hónap végén aztán csodálkoz­nak, hogy miért nincs tervtelje- sítés, miért van béralaptúllépés. Az ilyen vezetési módszerekkel nem lehet a népjólét programm- ját győzelemre segíteni. Nem kifogásokra, hanem tettekre van szükség. ÜZEMEINK igen tartalmas vállalást tettek november 7 tisz­teletére. Sajnos, a vállalások egy része, még csak vállalás maradt. Az alábbi táblázat mutatja, hogy melyik üzemünk tett legtöbbet az ígéret becsületes teljesítésé­ért. Üzemeink tervteljesítése ok­tóber 10—20-ig: 1. Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat 138.1 százalék. 2. Kecskeméti Kinizsi Kon­zervgyár 115.6 százalék. 3. Bányászati Berendezések Gyára 102.2 százalék. 4. Kecskeméti Gyufagyár 101.7 százalék. 5. Alföldi Kecskeméti Kon­zervgyár 100.1 százalék. 6. Kecskeméti Cipőgyár 100 százalék. 7. Kecskeméti Épületlakatos­ipari Vállalat 96.4 százalék. 8. Kecskeméti Gépgyár 77.5 százalék. 9. Kiskunfélegyházi Gépgyár 38.5 százalék. Az őszi nap arany sugaraival hinti tele a várost. Az emberek boldogan szívják magukba az áldott meleget. Jó az utcán len­ni. A sok megszokott látnivaló között is mindig van valami új. Most is, a hirdetőtáblákon, fa­lakon feltűnik valami kék-piros újdonság. A színház, a hónapok óta nélkülözött színház plakát­ja. De csoda nap van ma. Ahogy A KECSKEMÉTI Gyufagyár a 101.7 százalékos tervteljesítést már hosszabb idő óta tartja. A harmadik negyedév eredményei alapján ismét elnyerte az él­üzem címet. A Kecskeméti Ci­pőgyár az első félévi adósságá­ból mé,g igen keveset törlesz­tett. A Kecskeméti Gépgyárban kevesebb selejtet kell gyártani s akkor több lesz a készáru. MÉG MINDIG SOK üzemünk­ben — amint a példák is mutat­ják — nem értették meg, hogy a népjólét emeléséhez nem elég az ígéret, hanétn a törvény ál­tal előírt tervteljesítés szüksé­ges. Gazdasági és pártvezetőink­nek meg kell érteniük: nem hangzatos felajánlásokra, hanem árura van szükség. Az önbírá­latból még nem lesz cipő, für­dőkád, borona, ventilátor, sze­neslapát, szövet stb. A mi ha­zánk tettekkel épül, szépül és gazdagodik. nézzük közelebbről, még egy meglepetés: a plakáton ez áll: Vidám Színház a Katona József Színház Kamaraszínháza. Mi a csoda? Kamaraszínház? Kama­raszínház nálunk? Az ország összes vidéki városai között elő­ször. Ës a műsorán csupa vidám darab mosolyog ránk. Vidám operettek, operák, prózák, az annyira várt nívós, értékes humor beköltözik városunkba és otthont kap. Az első darab a Bujócska. Kedves, derűs darab. Már a cí­me is elárulja, hogy játék, igazi játék. Csizmarek Mátyás írta, aki már a Boci-boci tarkával is bebi­zonyította, hogy tud nevettetni, szórakoztatni. Szereplői egytől- egyig régi ismerősei a kecskeméti közönségnek. Az új plakátok s különösen az új színház új színt hoznak Kecskemét életébe. Megemlékezés a szovjet hősökről Kecskemét város dolgozói október 31-én, azaz ma délelőtt ünnepélyes keretek között emlékeznek meg a város felszabadu­lásának tizedik évfordulóján szabadságunkért hősi halált halt szovjet hősökről. A szovjet hősök emlékművének ünnepélyes koszorúzása alatt egy osztály tüzérség tíz össztüzének dördülése jelzi majd a vá­ros dolgozóinak, hogy nem feledkeztünk meg azokról, akiknek szabadságunkat, függetlenségünket köszönhetjük. EGY NÉPFRONT-BIZOTTSÁG ÉLETÉBŐL A hepe-hupás, sötét utcán bukdácsolva me­gyünk együtt Laposa Gáborral, a dunapataji népfront-bizottság elnökével a leányiskola felé. Kis zseblámpákkal a kezükben, gyűlésre siető emberekkel élénkül az este. Csöndesen beszélgetünk: — Nem elég, hogy sötét van — mondom —, de az út is olyan hepe-hupás, hogy az ember majd a nyakát töri. — így van ez most, mert eddig nem igen törődtek vele. — Pedig vannak a községben olyan dűlőutak, ahol a nyáron háromszor borult fel a gabonával megrakott kocsim. Mennyi sok ga­bonaszem veszett kárba... — Dehát nem elég ezen csak tépelődni — kiált fel rövid gondolkodás után Laposa Gábor. Tenni kell valamit, de sürgősen, mert az ígér­getések, szép szavak nem sokat érnek! A nép­front-bizottság úgy határozott, hogy ezt a dolgot tanácsválasztások után kevés pénzzel, de tízszer, hússzorannyi társadalmi munkával rendbehozza. Igen, a tanácsválasztások után.. -. Mert bi­zony most nagy munkában, nagy dologban jár a bizottság! Itt vannak például a jelölőgyűlések, naponta 5—6, sőt pénteken 15. Ezeken az össze­jöveteleken a községbeliek napról-napra nagy számban jelennek meg, s bizony nem maguktól jönnek: kedvesen hívó, invitáló szóra. A nép­front-bizottság tagjai naponta 150—200 emberrel is beszélgetnek. A jelölőgyűlésekre nem papírral, — személyesen hívják meg a Varga Ferenceket, a Kovács Jánosokat, hogy szép, okos szóval megvitatják, kit akarnak tanácstagjelöltjüknek. hogy képzelik el a jövőben a falu vezetését, irá­nyítását. Mikor vége van a jelölőgyűléseknek, a bizott­ság tagjai a népfront-irodába térnek, oda, amely most a falu életének központi idegszála: Innen indulnak ki a kezdeményezések, itt folyik a ta­nácskozás arról, hogy méltón ünnepeljék a falu­beliek felszabadulásuk 10. évfordulóját. Itt állí­tották össze a programmot is: Reggel zenés éb­resztő, délelőtt ünnepi beszédek, este pedig kö­zös nagy baráti vacsorára gyűlnek össze a falu legjobb gazdái — legalább 500 parasztember. A népfront-bizottságban jórészt olyan em­berek vannak, akik a felszabadulás óta nemigen vettek részt mozgalmi munkában, a falu életé­nek irányításában, de most új vérkeringést, ren­geteg lendületet hoztak magukkal, amely itt pá­rosul az ilyen munkában már jártas emberek tapasztalatával. A jelölőgyűlések már háromnegyedrészben le­zajlottak, de a lendület, a kedv, amellyel az új és új jelölőgyűlésekre készülnek, még mindig fiatal. Késő este van már. 1954 október 28. Sű­rűre gyűlt a pipa- és cigarettafüst, de még min­dig élénk a vita, hangos a szó a népes irodában. A “szűrös, gubás«, kucsmás parasztemberek itt Dunapatajon is megértették a párt szavát: s most szóval, tettel a »dolgozó nép okos gyülekezeté­ben vitatják meg száz bajunk« s hozzátehetjük: egyre szépülő, teliesebbó váló életünk so^áz örömét. r Uj plakátok Kecskemét utcáin

Next

/
Oldalképek
Tartalom