Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-26 / 253. szám

Az idei őszi vetés utolsó napjai a kecskeméti járásban A kecskeméti járást a vetés­tervek teljesítésétől már csak 1—2 nap választja el. A leg­utóbbi értékelés szerint a já­rás csaknem 90%-os tervtel­jesítésről adott számot. Az azóta eltelt néhány nap alatt még gyorsabb ütemben haladt a ve­tés, hogy a még hátralévő 3800 holdnyi területen is földbeke­rüljön a mag. — Ez minden valószínűség szerint ma vagy holnap meg is történik, de a végleges állapo­tot majd csak a jelentésekből tudjuk meg, — mondja Pinczel Lajos, a mezőgazdasági osztály vezetője. — Az utóbbi öt nap alátt ugyanis 5110 holdon került tőidbe a kenyérgabona, a múlt 'lét végén és e hét elején pedig osztályunk dolgozói valameny- rtyien kimentek a lemaradt köz­ségekbe és azokba a termelőszö­vetkezetekbe, ahol még nagyobb területén szándékoztak kenyér- gabonát vetni. Nem a befejezés előtti hajrá- hangulat, hanem a rendszeres, komoly, előretekintő munka jel­lemzi jelenleg is a járási tanács dolgozóinak tevékenységét._ Ter­mészetesen most az utolsó na­pokban még nagyobb lendület­tel, fokozott erővel igyekeznek biztosítani a tervek teljesítését, de az eddigi eredmények is már azt mutatják, hogy azok követ­kezetes, kitartó munka árán születtek. Még a vetés megkez­dése előtt összeállították a ve­tés ütemtervét, előre megszab­ták, hogy ötnaponként mennyit kell teljesíteni és minden körül­mények között törekedtek az ütemterv pontos betartására, sőt túlteljesítésére. Az őszibúza ve­téssel például már megelőzték az ütemtervben előírt vetésterü­letet és így határidő előtt be tudják fejezni a vetést, az ere­detinél mintegy 2 százalékkal nagyobb területen. A miniszter- tanács határozata után ugyanis a kecskeméti járás községei el­határozták, hogy 1000 holddal több kenyérgabonát vetnek az előirányzott tervnél. Emellett nemcsak a területet növelik, hanem egyúttal a ter­mésátlagok emelésére is töre­kednek. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy az agrotechnikai módsze­rek alkalmazása révén is maga­A bácsalmási állami gazda­ságban a koraőszi vetések már szépen bokrosodnak. Búzából már mintegy 1000 holdat, az előirányzott terület 80 százalé­kát vetették be. A traktorosok elhatározták, hogy november 7 tiszteletére még a hónap vége előtt befejezik a vetést. Ennek érdekében vasárnap öt traktor­ral dolgoztak. Az öt traktor 95 holdon végzett talajmunkát és ugyanennyit be is vetett őszi­búzával. A munkák meggyorsítását az is követeli, hogy a miniszterta­sabb terméseredményekhez jus­sunk — mondja ismét Pinczel Lajos. — Itt szintén jelentős elő­rehaladás mutatkozik. Ezen az őszön 460 mázsa nemesített vető­magot vetettek el zárt kör­zetben, főként Lászlófalva és Tíszakécske községekben. Ezen­kívül továbbszaporxtásra ugyan­csak újabb 560 mázsa másod­fokú nemesített vetőmagot ve­tettünk. Az előbbi évekhez vi­szonyítva jóval eredményesebb munkát végeztünk a ' talajerő utánpótlásában is. Nincs egyet­len termelőszövetkezet a járás­ban, amelyik ne használt volna műtrágyát az őszi vetéseknél, ezenkívül istállótrágyázási ter­vünket termelőszövetkezeteink 136, az egész járás pedig 162 százalékra teljesítette. nácsnak a kenyérgabonatcnriesz- tés fejlesztéséről szóló határozata után a bácsalmási állami gazda­ságban módosították a gabona­termelési tervet. A tavaszibúza helyett 150 holddal több terüle­tet vetnek be őszibúzával. A ki­váló bácskai gabonatermő föl­deken az a tapasztalat, hogy az időben vetett őszibúza holdan­ként 3—4 mázsával több ter­mést hoz, mint a tavaszibúza. Ezt figyelembevévc mintegy 450 mázsa kenyérgabonával több ter­mést takaríthat be a gazdaság a búzaterület növelése révén. Vasárnap is dolgoztak a bácsalmási állami gazdaság traktorosai A takarékosság néhány problémája a Kiskunhalasi Sütőipari Vállalatnál »; : : Átmeneti gazdasági ne­hézségeinkben jelentős sze­repet játszik... a gazdaság irányítása, helytelen, bü­rokratikus módszerei. ;.« (A Központi Vezetőség hatá­rozatából) A Kiskunhalasi Sütőipari Vál­lalat több, mint 70.000 forint értékű munkafelajánlást tett november 7 tiszteletére.. Ezt jó­részt megtakarításból, észszerű- sítésekből nyerik. A vállalat ve­zetősége és dolgozói igen komo­lyan szátnbavették a munkának mindazon területeit, ahol csak néhány forintnyi megtakarítás! is elérhetnek. Harcot indítottak minden szál tüzelőanyagért, minden deka lisztért. Amíg azonban egyfelől a vál­lalat dolgozói mindent megtesz­nek a takarékosabb, olcsóbb termelésért, — egyes központi intézkedések, utasítások miatt a vámon nyert forintok elvesznek a réven. Bédi Sándor elvtárs, üzemi párttitkár, egyben körzeti ellenőr egész csokorravalót felso- ol ezekből a helytelen, érthe­tetlen intézkedésekből. 'Megy a prézli vándorútra A vállalat tekintélyes meny- oyiségű morzsát készít. Ennek értékesítése eddig a legegysze­rűbbén és észszerűbben tör­tént: a sütőipartól átvette a Eüszért, ettől a Kiskeres­kedelmi vállalat, majd szét­osztotta a boltokba. Ha a vásárlónak prézlire volt szüksé­ge, bement a boltba és az áru­sító kimérte a fiókból a kért 10 —25, vagy 50 dekát; Úgy látszik azonban, hogy éppen egyszerűsége miatt nem felel meg tovább ez a mód. Ehe­lyett vándorútra kél a szegény prézli. A sütőipar felajánlja a kiszerelő vállalatnak, amely »nemes, magyarcsengésű« név tulajdonosa Budapesten székel. Ott kiszerelik (brrr!), azaz cso­magolják a prézlit, egy sereg fi­zikai, de még több adminisztrá­ciós munka ráfordításával, majd * visszairányítják a városi Füszért- hez, Kiskerhez és végül a ve­lőhöz. Az utazgatás határozot­tan jót tesz a prézli tekintélyé­nek, mert ha értékét nem is, de önköltségét szépen megemeli. A boltkezelőket akarja kímélni ez a rendelkezés? Egyik sem pa­naszkodott még a morzsa ki- dekázása miatt. Vagy a hamisí­tástól akarják, megóvni » préz­lit? Erre sem akadt még példa. Egyszóval nehéz kitalálni: miért kell a kiskunhalasi prézlinek Budapestet érintve visszajut­ni a kiskunhalasi háziasszony konyhájába? De a szabály az szabály: a Füszért újabban csak csomagolt morzsát hozha+ forgalomba. Benzin ugyan nincs, de lótáp van A vállalathoz hat járási telep­hely tartozik. Tüzelőanyaggal a halasi központ látja el ezeket is. Tompára, Rémre és Borotára azonban nem tudják vasúton szállítani, mert ezeknek nincs vasútállomásuk, illetve kirakó­helyük. A vállalat eddig gép­kocsival oldotta meg a szállítást, újabban azonban a benzinkorlá­tozás komoly nehézség elé ál­lította őket. Amikor tanácsért folyamodtak: a tröszt anyagbe­szerzője azt javasolta, hogy ál­lítsanak be a gépkocsi helyett lovasfogatokat. Mert benzin ugyan nincs, de lótáphoz köny- nyebben hozzá lehet jutni. Bár­mennyire jószándékú, de érthe­tetlen javaslat. Rém például 44, Borota 34 km-re fekszik Kis­kunhalashoz. Mennyivel lassab­ban teszi meg ezt az utat a ló, mint a gépkocsi, nem is beszél­ve arról, hogy felét íem tudja elvinni egy fordulóval annak a famennyiségnek, mint a gép­Dólclőtt van, a borongás reg­gel végéhez közeledik s a nap is kezd előjönni, mintha sejtené, milyen nagy szükség van rá. Engedélyt kérek a parancsnok elvtárstól, hogy kimehessek az Úttörő termelőszövetkezeibe. Szeretném megnézni, hogyan is állnak az őszi munkákkal? Biz- to- szükségük van segítségre is. Megkapom az engedélyt és első utam a központba vezet. A vezetőség egy-egy tagját leg­többször itt lehet megtalálni. Már messziről látom azonban, hogy kihalt minden, csak az idős Szabó néni tud útbaigazí­tani: — Kint van az elnök, meg a többiek is valamelyik tanyán — törik a kukoricát. Szorgalmas emberek a csoport tagjai. Szorgalmuk azonban kocsi. Igen drága tüzelő lenne tehát az, amit szekerek fuvaroz­nának a telephelyekre. Ha már a lóvéknál tartunk, idekívánkozik az alábbi eset is: A vállalat jánoshalmi telepe kocsit és két lovat kapott a ke­nyér szétosztására. A napokban ez a kocsi egy másikkal ideállí- tett Kiskunhalasra: szénáért jöt­tek. Kiderült, hogy csak egy utalványt kapott a vállalat ta­karmányra s így csak Halason adhatják ki a jánoshalmi lovak ellátmányát is. Az anyagbeszer­ző megpróbálta megértetni a terményforgalmi teleppel: Já­noshalmán is termett széna, utalják ki ott a szükséges meny- nyiséget. — Nem lehet — hang­zott a zord válasz, — ez a szabá­lyos. Az utalványt nem lehet szétvenni! — Igy^négy ló és két ember ideje esett ki a mun­kából egy napra s közel ötven kilométert kocsikáztak János­halmáról Halasra és vissza két szekér szénáért, Apró esetek, talán csak sze­rény. százforintokban kifejezhe­tő pazarlások ezek. De ha az or­szágban csak száz helyen ismét­lődik ilyen, már akkor* száz­szoros a kár. Hiszen néhány vé­kony szalmaszálon éppúgy el le­het csorgatni egy többhektós hordó értékes bort, mintha csap- ravernék az edényt. ; -, nem tudja pótolni azt, hogy ke­vesen vannak. Mi két év óla patronáljuk a termelőszövetke­zetet cs mindig ott segítünk, ahol a legsürgősebb a munka. Most is, mikor találkozunk az elnök elvtárssal, mindjárt meg­beszéljük, hogy segítünk a ku­koricatörésben. Meg is beszél­tük Qsztolyka párttitkár elv- társsal és az egység DlSZ-titká- rával s már másnap koráit reg­gel gépkocsin közeledett vidám csoportunk a termelőszövetke­zetbe. Mikor megérkeztünk, az elnök elvtárs megjelöli a helyet s azután egy egésznapos kemény munka következik. Hat holdról takarítottuk be a kukoricát, amit 18 jól megrakott kocsi szállítóit a központi tanyára. SÜTŐ JÓZSEF hadnagy, így segítjük a lászlófalvai Úttörő termelőszövetkezetet Felszabadulási ünnepségek megyénkben Bácsalmás Bácsalmáson a reggeli órák­ban gyülekeztek a község dol­gozói, hogy szervezetten vonul­janak fel a kultúrházban tartott ünnepi gyűlésre. A gyűlésen Varjú Pál, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet. Utána a község dolgozói a szovjet hősök emlékművéhez vonultak, hogy megemlékezzenek a köz­ség felszabadítása közben hősi halált halt szovjet hősök­ről. Baja Baja dolgozói október 24-én kétnapos ünnepségen emlékez­tek meg városuk felszabadulá­sának tizedik évfordulójáról. Több kiállítás nyílt a városban, erre az ünnepi alkalomra. A földmüvesszövelkczelek éleiéről, Baja tízéves fejlődéséről, külön kiállítások számolnak be. Meg­nyílt egy könyvkiállitás is. A zászlódíszbe öltözött város utcáin közel 1500 ÜISZ-fialal lampionos felvonulása köszöntöt­te az évfordulót. A Sztálin-park- ban megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet. Leleplezték a tanácsháza falában elhelyezett márvány emléktáblát. Vasárnap reggel zenés ébresztő köszöntötte a város dolgozóit. A 10 órakor megtartott nagygyűlést Szabó Balázs pedagógus, a helyi nép­front-bizottság tagja nyitotta meg. Az ünnepi beszédet Sze- lepcsényi Imre, a megyei tanács végrehajtó bizottságának helyet­tes elnöke tartotta. A nagygyűlésen a város ifjú­sága nevében Kedves Márta és Hajnóczi Zsigmond úttörő pajtás szavalt. Mindketten a város felszabadulásának napján, 1944 október 20-án születtek. A nagy­gyűlésen osztották ki a felsza­badulási versenyben kiváló ered­ményt elért üzemek dolgozói kö­zött a jutalmakat. A verseny­ben az első helyen a Bajai Vas­ipari Vállalat végzett, második helyen áll a Ruhaüzem, melyet a Mezőgazdasági Gépjavító és a Cipész ktsz követ. A nagygyűlés után egésznapos sport- és kultúr­műsor szórakoztatta a felsza­badult Baja dolgozóit. Kiskunfélegyháza Kiskunfélegyházán is már szombaton megkezdődtek az ün­nepségek. Emléktáblát Icptcz- tek le a város felszabadulásának napján, a városi tanács épületé­ben, majd a szépen feldíszített tanácsteremben ünnepi ülés zaj­lott le. Az ünnepi beszédet a városi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke, Horváth Béla mondotta. Este félhatkor a város felsza­badítása közben elesett hős szov­jet katonák emlékművénél több. mint 5000 félegyházi dolgozó gyűlt össze az ünnepségen. A város dolgozói helyezték el koszorúikat az emlékműre. Az ifjúság lampionos fevonulása tette emlékezetessé a szép esti ünnepséget. Este a járási kultúr­házban a legjobb kultúrcsopor- tok tartottak bemutatót. Vasárnap reggel a városi ta­nács termében ünnepelték a város kommunistái a pártszerve­zet megalakulásának 10 éves évfordulóját. Az ünnepi tag­gyűlésen lelkes felszólalások hangzottakéi. A félegyházi kom­munisták elmondották, mit tet­tek a felszabadulás óta a párt zászlaja alatt a dolgozó népért. A felszólalások után a városi pártbizottság emléklap­pal tüntette ki a pártszervezet alapító tagjait. A konzervkonyha legszorgalmasabb brigádja Három héttel ezelőtt ismét átszervezték a brigádokat a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár konzervkonyháján. Sajnos az át­szervezés elég gyakori, pedig nem egészséges, s főleg nem gazdaságos. A »szükség törvényt bont« szólás-mondás égisze alatt meg kellett csinálni. A sok jóldolgozó közül egy új brigád alakult, melynek vezetője Berta Sándorné, az élelmiszeripar kiváló dolgozója. Egy asztal és egy gép körül foglalatoskodnak. Keveset beszélnek, de annál töb­bet cselekednek. Berta Sándorné brigádvezető is csak akkor szól, ha kissé lassabban töltik meg az üveget a finom szőlőízzel s ezért nem tud gyorsan zárni. Az Ilyesmi ritkán történik. En­nek alapja az, hogy a brigád tagjai egymást segítik. Erről szól az a 140—150 százalékos teljesít­mény is, amit a versenytábla jelez. A brigád legidősebb tagja Szabó Mihályné. ötvenhárom­éves s kezei nyomán egyre több üvegre kerül a kis cédula, amely­re azután Szabó Etel ráírja az üveg súlyát cs így adja oda Ölvölgyi Máriának, hogy töltse meg ízletes szőlőízzel és adja át a mellette lévő asztal dolgozói­nak. — Mindig ilyen jól haladnak, Szabó néni? — Ha van szőlő, igencsak igyekszünk, mert hát norma után kapjuk a fizetést. — És jó a norma? — Ha dolgozunk, akkor könnyen tudjuk teljesíteni. — Ezután több dologról beszélünk. Végül is arra terelődik a szó, hogy mire is költi mostanában a dolgozó ember a pénzét, így Szabó néni is. — Van annak ezeregy helye. Jól meg kell fogni a forintot, mert sok helyre kívánkozik. Az első az, hogy tüzelő legyen oda­haza. Kell ruha, cipő, meg van egy kis malackám, annak pedig kukorica kell. Tudja maga is, hogy nem igen lehet vásárolni zsírozót az üzletben. De ugye j jövőre már másképp lesz, i nem kell annyit mérgelődni; így beszél odahaza a leányom is. — Erről van szó! Hogy ez valóság legyen, ahhoz igen sok kedv, jó munka szükséges. Rö­viden: több, jobb áru; — Hát dolgozgatunk. Tegnap is többet termeltünk, mint amennyit a norma előír. Ez ne­künk is jó, mert több pénzt jelent; — Míg beszél, keze egy pillanat­ra sem áll meg. Szót váltunk még az üzemről, a gyár tervtel­jesítésének elmaradásáról, ami­kor Tóth Ferencné, szakszerve­zeti bizalmi ftér, hogy menjek oda hozzá, szeretne valamit mondani. Ö töltögeti a szőlőízt egy tartályba, ahonnan üvegekbe engedik be. — Jobban néz ki, Tóth néni, talán nyaralt? — Eltalálta. Két hétig üdül­tem. — Vagy öt kilót hízott — szólt közbe munkatársa, Hatos Erzsébet, — Sohasem fogom elfelejteni ezt a két hetet. — És sorolja az üdülőben szerzett élményeit. Tóth néni, hasonlóan a brigád többi tagjaihoz, egy percre sem szakítja meg munkáját. Egyszer a szőlőízcs edényt tölti, másszor a mérésnél segít.. Ö így is bizo­nyítja, hogy a brigád tagjainak választása helyes volt, amikor öt szakszervezeti bizalminak elfo­gadták. — Nem kell unszolni a brigád tagjait — hallatja sza- váth ismét Tóth néni. A valóság is ezt igazolja. Nemcsak többet, hanem jobbat is termelnek. Ok­tóber 22-én az előírt normánál 11068-cal több üveget töltöttek meg szőlőízzel. 23-án az első órában nem volt nyersáru, így hattól-hétig almát tisztítottak. A következő hét óra alatt is 220 üveggel többet töltöttek meg, mint amennyit a terv előír. A selejt 3—5 üveg volt. Az asszonyok, lányok a leg­jobbak közé tartoznak a munká­ban. November 7 tiszteletére vál­lalták, hogy tervüket 140-ről 145 százalékra emelik. Az elmúlt két napban 150 százalékot teljesítet­tek, V, Ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom