Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-26 / 253. szám

Magyar Hazafiak! Közeledik hazánk felszabadul lásának tizedik évfordulója. Tíz esztendeje, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg győzelmes har­cai nyomán szabad lett orszá­gunk, népünk. Uj élet indult el évszázadokon át tengernyi vér­rel áztatott földünkön, új, ra­gyogó fejezet kezdődött hazánk, nemzetünk történelmében. Sikerekben, eredményekben, tapasztalatokban gazdag tíz esz­tendő van mögöttünk. Tíz évvel ezelőtt még háború pusztította országunkat, — ma békés alkotó munka, a teremtő erőfeszítések, a megvalósuló nagy nemzetépítő tervek orszá­ga hazánk. Tíz éve még a nagy- birtokosok, nagytőkések gyarma­ta volt országunk, ma a saját jövőjén munkálkodó, felsza­badult nép otthona. Tíz éve meg a tümegnyomer, a hárommillió koldus, az embertelen kizsák­mányolás földje volt hazánk, — ma, a szocializmust építve, a ki­zsákmányolást megszüntetve, a népjólét szüntelen emelkedésé­nek, a gazdasági és kulturális felvirágzásnak, nemzetünk újjá­születésének az útját járjuk. Tíz éve még a néptől idegen, haza­áruló úri rend kormányozta or­szágunkat, — ma alkotmá­nyunk alapján hazánkban min­den hatalom a dolgozó népé. Tíz éve még idegen, piacra ches im­perialista nagyhatalmak játék­szere volt hazánk, — ma függet­len, szabad országban élünk, nemzeti szuverénitásunk, nem­zeti becsületünk büszke önérze­tével. A szenvedések, hányatta­tások kora elmúlt, életerős, fej­lődő, jövőjében bízó nemzet él a Duna—Tisza táján. Hazánk évezredes történelme során, soha olyan erős nem volt, mint ma. Alig egy évtized alatt valóra váltottuk a nagy nem­zeti reformok egész sorát, ame­lyekről a legnagyobb hazafiak csak álmodni tudtak s amelye­kért századokon át hiába hullott annyi honfivér. Magyarország gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális viszonyait gyökere­sen megváltoztattuk, az egész világ előtt bizonyságot téve a magyar nép teremtő erejéről, tehetségéről, szorgalmáról. A magyar munkások, parasztok, értelmiségiek, a dolgozó kisem­berek megmutatták, hogy egy kis nép is, szabadon élve, al­kotva, saját sorsának uraként, nagy tettekre s ha kell, nagy­szerű áldozatokra képes. Mindaz, amit tíz esztendő munkájával, harcaival, erőfeszí­téseivel elvégeztünk, elsősorban annak az eredménye, hogy mun­kásosztályunk vezetésével, né­pünk milliói fogtak össze nagy nemzeti céljaink megvalósít i- sára. Olyan tanulság ez, amit nem szabad elfelejtenünk. Ezt a tanulságot adja szá­munkra a régebbi történelmünk is. Nemzetünk mindig akkor volt igazán nagy cselekedetekre, dicső tettekre képes, amikor a iiazát szerető honfiak akarata közös célok szolgálatában egybe­fond. Hunyadi, Rákóczi, Kossuth seregeinek dicső harcai az el­nyomás ellen, a reformkor küz­delmei, az 1919-es proletár for­radalom, a függetlenségi moz­galom harcai, a Horthy-fasiz- .nus, a hitleri gyarmatosítás el­len, — olyan példák ezek, ame­lyek örökre emlékezetünkben maradnak. És azt sem felejtjük el, hogy mindig »mint oldott kéve« hullott szét nemzetünk, amikor népünk legjobbjai nem voltak egy akaraton. Magyar hazafiak! Nagy feladatok állnak még előttünk. Az elmúlt tíz esztendő során olyan eredményeket ér­iünk el, amelyekre méltán büsz­kék vagyunk, de a költő szavai­val élve, nem mondhatjuk még, hogy »megálljunk, mert itt van már a Kánaán!-« S'okniindcnt cl kell még végeznünk népünk jó­létének emelésére, hazánk felvi­rágoztatására. Az elért eredmé­nyekre építve a szocializmus fel­építésének új szakasza kezdő­dött el országunkban — a Ma­gyar Dolgozók Pártja, munkás- osztályunk vezetésével, az egész Hazafias Népfront felhívása nép részvételével hatalmas harc indult az anyagi és kulturális jólét megteremtésére. E harc győzelmes megvívására hívunk egy táborba mindenkit, akiben él a hazája, önmaga, családja jövőjéért érzett felelősség. "Min­denkit, aki nemzete hű fiának vallja magát. Történelmünk legszebb, leg­szentebb hagyományaihoz va­gyunk hívek és a nagy történel­mi céljainkat győzelemre vitt, elmúlt tíz esztendő tanulságait követjük, amikor — megteremt­ve a Hazafias Népfrontot — a széles nemzeti összefogás piros- lehér-zöld zászlaja alá szólítunk minden becsületes, hazáját sze­rető, dolgos magyar embert. Azt akarjuk, hogy a Hazafias Népfront legyen népünk haza­fias erőinek minden eddiginél széleseb, nagy népi egységmoz­galma. Azt akarjuk, hogy e ha­talmas népi mozgalomban fog­jon össze minden, a nép javán munkálkodó szervezet, társadal­mi egyesület, és fogjon össze minden egyén, férfi és nő, öreg és fiatal, származásra, foglalko­zásra, társadalmi helyzetre, val­lásra, világnézetre való tekintet nélkül, aki eszével, szívével, fi­zikai és szellemi erőfeszítésével szolgálni tudja hazánk, népünk boldogulásának szent ügyét. Azt akarjuk, hogy a Hazafias Népfront széles nemzeti egység­mozgalma teremtő munkában tö- möritsen mindenkit a városoktól a legeldugottabb tanyákig, a gyárak munkapadjaitól a mezők barázdáig, az íróasztaltól a dol­gozó kisemberek műhelyéig, kis üzletéig. Munkás, paraszt, értel­miségi, kisiparos, kiskereskedő: dolgozó társadalmunk minden rétege felé szól az összefogásra hívó szó! Soha ilyen célt, a nemzeti ösz- szefogás ilyen széles mozgalmát nem valósíthatta meg a múlt­ban egyetlen társadalmi rend­szer sem. Csak a mi rendsze­rünk, az épülő szocializmus rendszere képes erre, mert esz­ményeiben egybeforr minden, amiért élni és küzdeni érdemes. Egységbe forr benne az egyéni és közérdek, önmagunk, csalá­dunk, gyermekeink javának munkálása, és a haza üdvének szent szolgálata. Egységbcforrt eszményeiben múltúnk minden nemes, szép hagyománya és az új élet igazsága, a legforróbb ha­zaszeretet s a más népek iránti barátság. Minden lehetőségünk megvan rá, hogy megteremtsük történel­münk legnagyobb, legátfogóbb nemzeti egységmozgalmát. Az elmúlt tíz esztendő alatt nem­csak országunk, népünk is sokat változott. Az évszázados »magyar átok«, a hagyományos nemzeti széthúzás tűnőben van, jórészt íedőltek az osztálykorlátok, az ellentétes érdekek helyét a szö­vetséges dolgozó osztályok közös célokra törő, egységes akarat foglalja el. A »töredezett cserép«, ahogy a régi nemzetről szóltak az egykorú bánatos énekek, mindjobban eggyéforr. Hazafiak ! A hazafiak milliói között nincs, nem lehet ellentét a magyar nemzeti célok közcs szolgálatá­ban. A Hazafias Népfront szé­les nemzeti összefogása a közös, az alapvető egyetértést fejezi ki nagy feladataink elvégzésére. Mind egyetértünk abban* hogy őriznünk, védenünk kell a béliét, nyugodt alkotómunkánk lehető­ségét. Egy emberöltőn belül két világháború keserves tapaszta­latai tanítottak meg bennünket, micsoda csapás a háború. Nyo­mor, könny, a szorgos munka gyümölcsének pusztulása jár nyomában. Magunk s családunk, felnövő gyermekeink sorsa s országunk, nemzetünk sorsa fo­nódik egybe a béke védelmében. Támogatnunk kell azokat a si­keres erőfeszítéseket, amelyeket a békeszerető népek tesznek, a Szovjetunió vezetésével, az új háború elhárítására. Ott kell il­lanunk teljes egységben minden becsületes törekvés mellett, mely a tömegpusztító fegyverek, az atom- és hidrogénbomba eltil­tását. a fegyverkezési verseny megszüntetését követeli. Azt valljuk, hogy a háború nem szükségszerű, nem elháríthatat­lan csapás. A béke megvédésé­ért folyó világmozgalom új és új sikerei is ezt bizonyítják. Azt valljuk, hogy a népek — éljenek bármilyen társadalmi rendszer­ben — békességben élhetnek egymás mellett. Ezért kell támo­gatnunk egységesen kormányunk békepolitikáját, amely egyre in kább elmélyíti a baráti orszá gokkal, mindenekelőtt a nagy Szovjetunióval a politikai, gaz­dasági és kulturális kapcsolata kát s egyben békés, jószándékú együttműködésre törekszik min den országgal, a teljes kölcsö­nösség alapján. Ellenezzük a há­borús blokkok, érdekszövetsé­gek alakítását és támogatjuk az európai kollektív biztonság! egyezmény megkötését. Egyetértünk abban, hogy — mint a szemünk fényét — őriz nünk, védenünk kell nemzetünk függetlenségét, hazánk szabad­ságát. Történelmünk során elő­ször élünk igazán független or­szágban, szabadon népünk böl csességével alkotott törvények szerint. Ha e nagy vívmányról lemondanánk, azok emlékét gya- láznánk meg, akik mártírként haltak meg e szent célért. Egy­ségesen elutasítunk minden olyan törekvést, amely be akar avatkozni országunk életébe. Mi tiszteletben tartjuk más orszá­gok függetlenségét, szuverenitá­sát — de ugyanezt követeljük a magunk számára Is. A nemzeti gyűlölködés, a sovinizmus átkát jól megismertük évszázadokon át s ezért küzdenünk kell ennek maradványai ellen saját soraink­ban is. Tudjuk mit jelent az ön álló nemzeti lét, azért mély test­véri együttérzés él bennünk min­den függetlenségéért, szabadsá­gáért harcoló nép iránt. De egy­ben mélységes elszántsággal for­dulunk szembe minden olyan szándékkal, amely imperialista hódító tervek talpa alá akar gyűrni más népeket, más orszá gokat. Különösen erős szenve­déllyel kell tiltakoznunk a né met militarizmus újjáélesztése ellen, amely nehéz rabságunk sok szenvedésünk okozója, nem­zeti mártírjaink hóhéra volt év­századokon át. Támogatnunk kell kormányunkat azokban a törekvéseiben, amelyek jogos nemzeti követeléseink elismeré­sét jelentik, mindenekelőtt ab­ban a követelésben, hogy ve­gyék fel országunkat az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe. — Nemzeti önérzetünket sérti az az eljárás, amely — az amerikai uralkodó erők parancsára — is­mételten semmibe veszi a béke- szerződésben biztosított jogun­kat. .. Egyetértünk abban, hogy az általános népjóiét, népünk to­vábbi anyagi és kulturális fel- emelkedése, hazánk felvirágzá­sa érdekében még sokat kell munkálkodnunk. Uj terveink, amelyek véghezvitelére ma egy­séges összefogásra szólítunk mindenkit, éppen ezt akarják, építve arra, amit eddig elér­tünk, mert ez sem kevés. Tíz év alatt megszüntettük a legkirívóbb társadalmi igazság­talanságokat. Felosztottuk a tíz­ezer és százezer holdakat. Népi­nemzeti tulajdonba vettük a mil­liókat jövedelmező, jórészt kül­földi tőkeérdekeltségekhez kap­csolódó, kapitalista ipari, keres­kedelmi vállalatokat. Tovább­fejlesztettük iparunkat: egy év­századokkal elmaradt, félfeudá­lis mezőgazdasági országból kor­szerű ipari országot teremtet­tünk, olyan színvonalon, ami­lyenre tőkés viszonyok között hosszú évtizedek során nem ér­hettünk volna el. A Magyar Dolgozók Pártja tavaly júniusi határozatával a szocializmus építésének új sza­kasza kezdődött hazánkban. Az új szakasz céljait tervekbe öntő kormányprogramra azt jelenti, hogy szocialista építésűnk köz­vetlenül is az eddiginél jobban szolgálja népünk jólétét. A kor mányprdgramm: a jólét pro grammja, dolgozó népünk anya­gi, szociális, kulturális életviszo­nyai gyors megjavításának a programmja. E mellé kell oda- állnia, teljes szívvel cs lelkese­déssel, ennek a megvalósításán kell dolgoznia kemény erőfeszí­téssel minden jó hazafinak, min­den állampolgárnak, aki jobb napokat, s még vígabb eszten­dőket akar. E Programm végrehajtásában közösen kell munkálkodnunk a magyar mezőgazdaság felvirá­goztatásán, a mezőgazdasági ter­melés gyors fellendítésén. A me­zőgazdasági termelés nagyará­nyú felemelése az alapja nép­gazdaságunk további fejlődésé­nek, ez vezet ma a jómódú élet­hez, a város és falu bőséges élelmiszerellátásához, ez teremti meg könnyűiparunk legfonto­sabb részének fellendítését. A mezőgazdaság termelési le-, hetöségeinek magasfokú kihasz­nálását csak a nagyüzemi ter­melés, a fejlett gépesítés bizto­sítja. Ez szabadítja meg paraszt­ságunkat is a nehéz testi mun­ka, a látástól-vakulásig való erő­feszítés hátrányaitól. Ez teszi könnyebbé, emberibbé az életet. Ezért támogatjuk teljes meg­győződéssel a termelőszövetke­zeti mozgalmat. A termelőszö­vetkezetek fejlesztése azonban csak a dolgozó parasztság meg­győzésével, egyetértésével lehet­séges. E természetes fejlődéssel párhuzamosan segítenünk kell egyéni gazdálkodást folytató pa­rasztságunkat is, hogy boldogul­ni tudjon, termeljen többet, gya­rapítsa gazdaságát. Virágzó me­zőgazdaságot, jómódú, megelé­gedett parasztságot akarunk. Meg kell szilárdítanunk az iparban elért nagy eredménye­inket, s tovább kell fejleszte­nünk iparunkat, elsősorban a közszükségleteket kielégítő ipar­ágakat és a mezőgazdaság fej­lesztését szolgáló gépipart, fi­gyelembe véve hazánk adottsá­gát, erőforrásait. Biztosítanunk kell a munkán alapuló önálló kisipar és kiske­reskedelem helyét dolgozó né­pünk jobb ellátásában. Helyes gazdasági intézkedé­sekkel és közös erőfeszítéssel el tudjuk érni. hogy munkásosztá­lyunk, egész dolgozó népünk életszínvonala gyorsan emelked­jék. Rajtunk áll, hogy nehézsé­geinket leküzdve az elégedett, boldog emberek otthonává te­gyük hazánkat. Tudjuk, hegy az egyre emel­kedő népjólét megteremtése nem megy önmagától. A jólét legfőbb alkotója: maga a nép. Milliók, minden dolgozó helytállása, fe­lelősségérzése szükséges, hogy ez valóra váljon. A gazda fele­lősségével kell dolgoznunk, — kinek-kinek" a maga helyén, nép- gazdasági tervünk teljesítéséért, a gazdaságosabb termelésért, az önköltség csökkentéséért, küzd­ve minden lazaság, hanyagság, nemtörődömség, pazarlás ellen. A gazda felelősségével kell őr­ködnünk az állam iránti kötele­zettségek szigorú megtartásán. Olyan korszellemet kell terem« tenünk, amelyben gazdagon ki­bontakozhat népünk teremtő kedve, tehetsége, lcbirhatatlan életereje. Egyetértünk abban, hogy kö­zös erővel kell munkálkodnunk kultúránk további felvirágzá­sán, nemzeti közműveltségünk fejlesztésén, harcban a művclet- lenség még meglévő maradvá­nyai ellen. Ápolnunk kell haladó nemzeti kultúránk nagyszerű hagyományait, s ezeket tovább­fejlesztve, segítenünk kell új, mai életünket, az új ember ne­mes érzéseit kifejező nemzeti kultúra kialakulását. Fejleszte­nünk kell iskolahálózatunkat, elsősorban a népünk legszéle­sebb rétegeit érintő általános­iskolákat, nemzeti közműveltsé­günk alapjait. Különös gonddal keli törődnünk gyermekeink, if­júságunk nevelésének az ügyé­vel, hogy hazaszerető, erkölcsös, munkaszerető, tisztességes ér­zésű nemzedék nevelődjön belő­lük. Ifjúságunk nevelése legyen az egész társadalom nagy nem­zeti közügye. Segítenünk kell irodalmunk, művészetünk, tudo­mányunk fejlődését. A néphez iiű, az ország gazdasági és kul­turális felemelkedését szolgáló értelmiség megbecsülését erősí­tenünk kell, hogy nemzeti kul­túránk alkotójaként, a nagy elő­dök szellemében, betölthesse ne­mes hivatását. Egyetértünk abban, hogy vé­denünk és fejlesztenünk kell de­mokratikus vívmányainkat. Erős népi államot akarunk, amely összeforrt a néppel és belőle me­ríti erejét. Azt akarjuk, hogy az állampolgárok joga szent és sérthetetlen legyen, s hogy az állampolgári kötelességek véré­vé váljanak minden dolgozónak. Olyan közéletet akarunk, amely­ben a nép iránti hűség, a képes­ség és a tisztesség dönti el ki- nek-kinek a helyét, megbecsül« tetését. Olyan demokratikus közszellemet akarunk, amelyben milliók tevékenysége, javaslata, bírálata bontakozhat ki, még az eddiginél is gazdagabban, s amelyben milliók ellenőrzése, gondja és lelkes munkája segíti mindazt, ami a nép érdekében való! Azt akarjuk, hogy tanácsaink váljanak a néphatalom szilárd alapjává, népünk bölcsességének és államépítő tehetségének gaz­dag forrásává. A tanácsokba azok kerüljenek be, akikben a nép a legjobban megbízik, aki­ket becsül és szeret. Biztosíta­nunk kell, hogy a tanácsválasz­tás az állam és a nép összefor- rottságának erősítője, rendsze­rünk demokratizmusának fej­lesztője, népünk egységének ha­talmas megnyilatkozása legyen. Magyar hazafiak! Nemes célok szolgálatára hí­vunk mindenkit! Nemzeti lé­tünk emelkedésének nagyszerű útján járunk. Ha összefogunk, nincs akadály, mit ne tudnánk leküzdeni, nincs erő, mi vissza­vethet bennünket. A nemzet egy­sége: ez boldog jövendőnk zá­loga. Előre a Hazafias Népfront hatalmas egységében, a boldog, erős, népi Magyarországért! MIMIN Észak-Morvégia felszabadulásának tizedik évfordulóját ünnepelte KIRKENES (TASZSZ) Októ­ber 24-én,- Észak-Norvégia fel- szabadulásának tizedik évfordu­lóján, Kirkenes városa ünnepi díszt öltött. Az épületeket nor­vég és szovjet zászlók díszítet­ték. Az utcákon ünnepi élénk­ség uralkodott. A nap központi eseménye az Észak-Norvégia fel­szabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök emlékmű­vének megkoszorúzása volt. A norvég kormány nevéberl Sjaastad igazságügyminiszter helyezett koszorút az emlékmű­re. Beszédében kijelentette, hogy a norvég nép sohasem fog meg­feledkezni a felszabadító hős szovjet katonákról. Befejezésül Sjaastad kijelen­tette; »-A történelemben nem fordult elő, hogy háborús ösz- szeütközésre került volna sor Norvégia és a Szovjetunió kö­zött. Mi továbbra is tiszta szív­ből jószomszédi viszonyban, köl­csönös megértésben és békében akarunk élni a Szovjetunióval.« A szovjet kormány nevében G. P. Arkagyev, oslói szovjet nagykövet, az ünnepségen rész­vevő szovjet kormányküldöttség vezetője koszorúzta meg az em­lékművet. Beszédében Arka­gyev a többi között kiemelte: »Az a tény, hogy együtt ün­nepeljük Észak-Norvégia felsza­badulásának évfordulóját, kife­jezésre juttatja, hogy közösen törekszünk a norvég és a szov­jet nép jószomszédi viszonyának további erősítésére és fejleszté­sére.« Ugyancsak vasárnap Kirke- nesben megkoszorúzták a fa­siszta hódítók garázdálkodásá­nak áldozatul esett norvég ha­zafiak emlékművét is. A norvég kormány nevében Sjaastad igaz­ságügyminiszter, a szovjet kor­mány nevében Arkagyev nagy­követ helyezett koszorú* az em­lékműre. (MTI).

Next

/
Oldalképek
Tartalom