Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-12 / 216. szám

Pártép íiés ! A gabonabegyiijtési verseny záróeredményei Tiszakécskei tanulságok KÖZELMÚLTBAN a tisza­kécskei pártszervezet vezetőségi ülésén megtárgyalta az állam­­polgári kötelezettségek teljesíté­sének kérdését a község viszony­latában. A számadatok azt mu­tatták, hogy súlyos lemaradá­sok vannak a gabonabeadás te­rén. Jelentős a hátralékosok szá­ma. Még mindig közel 100 dol­gozó paraszt nem teljesítette ga­bonabeadási kötelezettségét, és sok termelő részben hátralékos, klsebb-nagyobb gabonamennyi­séggel. Megvizsgálta a pártbi­zottság a község kommunistái­nak beadással kapcsolatos ma­gatartását is. Érdekes megálla­pítások kerültek felszínre. A tiszakécskei kommunisták be­csülettel teljesítették kötelessé­güket. Egyetlen hátralékos sincs közöttük, bár a párttagok több, min 50 százaléka beadásra köte­lezett dolgozó paraszt. A község ennék ellenére is a megyei és a járási ranglistán az utolsók között szerepel ga­bonabeadás tekintetében. Csak a tojás-, a baromfi-, a vágómarha- és a sertésbeadás terén mutathat fel valamivel jobb eredményt. Persze, még itt is sok a tenni­való. Vájjon a kommunista példa­­mutatás ereje, a község paraszti párttagjainak elsősége a be­adásban, a tiszakécskei ipari munkásság dicséretes tettei az ipari termelés terén, nem tették volna meg a magukét? Érzéket­len lenne és közömbös a tisza­kécskei pártonkívüli dolgozó pa­rasztság, dolgozó népünk fel­­emelkedése, a szocializmus épí­tése, az egész magyar nép ke­nyerének biztosítása iránt? Nem, erről szó sincs. A pártszer­vezet, amikor e hét keddjén összehívta és megkérdezte a köz­ség legaktívabb kommunistáit, választ kapott arra, amit őmaga is körvonalaiban világosan lá­tott: súlyosan elhanyagolták pártunk politikájának azt a lé­nyeges módszerét, amely a párt sikereinek egyik legfőbb biztosí­tékaként a tömegekkel való szo­ros kapcsolat megteremtését je­löli még. A példamutatás egy­magában még nem elegendő, állapították meg a tiszakécskei pártmunkások és egyedül nem alakíthat ki olyan légkört a köz­ségben, amelyben nem nézik el a hátulkullogók vonakodását, a spekulánsok mesterkedését, az ellenség próbálkozását. A kom­munista példamutatás csak a tö­megek között végzett szívós és folyamatos politikai felvilágosító munkával párosulva válhat va­lóban előrelendíio erővé, a dol­gozó tömegek nevelőjévé. Már­pedig a politikai nevelőmunka területén igen nagy és régikeletű hibák vannak. A KÖZSÉGBEN szép szám­mal vannak jólteljesítő, becsü­letes, tekintélyes, pártonkívüli dolgozó parasztok, akik egyetér­tenek a párt politikájával és szí­vesen vennék, ha a párttól meg­bízatást kapnának a lakosság közötti felvilágosító munkában való részvételre. De eddig erről csak legfeljebb egyes kampá­nyok idején esett szó, elvétve. Az utóbbi időben még azokról a pártonkívüli dolgozó parasztok­ról is elfeledkeztek a pártveze­tőségben, akiket egyszer-kétszer már bevontak a népnevelő mun­kába. Igen nagy jelentősége van en­nek, hiszen a tanyai pártszerve­zetek jelenlegi hatósugara nem öleli fel a tanyai lakosság egé­szét. Márpedig a tiszakécskei dulgozóknak majdnem fele ta­nyán lakik. Az állami gazdaság dolgozói ugyan végeznek nép­nevelő munkát a tanyai terüle­teken, de a nyolc á'o'ö közül, csak egy nevelését tudják ellát­ni. A dolgozó parasztok nagy tömegeivel való rendszertelen kapcsolat általános hibája ma­gába foglalta a nehezebben megközelíthető tanyai területek elhanyagolásának speciális hi­báit. Most a kommunista aktí­vák javaslatára a. pártszervezet a tanáccsal karöltve feltérké­pezte a község területét, szám­­bavette a meglévő, majdnem ki­zárólagosan csak kommunisták­ból álló népnevelőgárdát. Köte­lességévé teszi minden kommu­nista népnevelőnek, hogy keres­se fel a körzetébe tartozó, ré­gebben aktív pártonkívüli nép­nevelőket és vonja be őket az állampolgári fegyelem megszi­lárdítása érdekében folyó neve­lőmunkába. A JÓLTELJESITÖ, élenjáró dolgozó parasztokra való foko­zottabb támaszkodás, az azokkal való egészséges együttműködés rendszeresebbé tétele is igen fontos feladat. A népnevelőknek a jólteljesítő, pártunk politiká­júval egyetértő, de passzív dol­gozó parasztokat fokozatosan a nevelő munka erejével kell be­vonni a község becsületéért, a dolgozó nép kenyeréért folyó harcba. Ezt a munkát a népne­velők örömmel vállalják. A politikai felvilágosító mun­ka gyengesége következtében fokozottabban érvényesül az a törvényszerűség, hogy ahová nem jut el a párt szava, ott az így támadt űrt az ellenség igyekszik kitölteni a maga agi­­tációjával. Márpedig a -kulákok szava az utóbbi időben Tisza­­kécskén egyre hangosabbá vá­lik. Rendkívül ravasz módon igyekeztek saját személyükben úgy, ahogy eleget tenni állam iránti kötelezettségüknek, de pajzsként igyekeznek maguk előtt tolni olyan rémhíreikkel megszédített dolgozókat, akik­hez nem jutott el a párt szava. Márpedig a kulák rossz ta­nácsadó. Fazekas elvtársnak, a község párttitkárának nemrégen vallotta be egy beszélgetés fo­lyamán a község egy tekintélyes, derék középparasztja, Varga Fe­renc bácsi, hogy amiatt késle­kedett a beadással, mert őneki bizony azt mondták egyesek, hogy jó lesz várni vele. Úgyis csökkentés lesz, és milyen herce­hurca származik majd abból, ha a többletként beadott mennyisé­get visszaadja az állam. A kulá­kok által légberöpített egy-egy rémhír, különösen ott, ahova a népnevelők nem jutottak ei, megtorpanást, visszaesést idé­zett elő a beadásban. Pedig a kulákok mesterkedéseitől, bár­milyen ravaszok is, előbb-utóbb le kell rántani a leplet. Szűrszabó Bálintnak például, a falu egyik legravasiabb ku­­lákjának az ősszel valamilyen úton-módon, egyrészt a kisbér-A TANÁCSTÖRVÉNY terve­zetét vitatják meg dolgozóink megyeszerte. A törvénytervezet fejlődésünk bizonyítéka, taná­csaink eddig végzett eredményes munkájának elismerése. A na­gyobb önállóság, a nagyobb le­hetőségek záloga, a dolgozók tö­megeinek további bevonása pe­dig egyet jelent a további fejlő­déssel, anyagi jólét emelkedé­sével, a község életének újabb fellendülésével. Törvényeink sze­rint négyévenként kerül sor ta­nácsválasztásra. Ila megnézzük a naptárt, itt lesz az új válasz­tásnak az ideje. Választás volt a múltban is elég. Keserű szájízére emlékez­nek még sokan. Lapozgassuk fel csak Csikéria történetének lapjait. Idézzük fel, hogyan zaj­lott le egy választás Csikérián. 1922-ben lett önálló nagyköz­ség Csikéria. Az ember az első pillanatban azt gondolná, hogy valamiféle nagyzási hóbort ve­zette az akkori kormányt, ami­kor Csikériái nagyközséggé nyil­vánította, hiszen mindössze 2050 lélek lakta. Pedig nem is holmi úri mánia adta Csikériának a hangzatos nagyközség nevet. Ér­deke volt ez Pertics Félix nagy­­gazda és cséplőgéptulajdonos kutaknak, meg hasonszőrű tár­sainak, a község akkori urai­nak. Merthiszen ilyenkor jegy­zőt kell választani. Ki legyen a jegyző? Csernus Gergő, vagy Levies Jenő? Nem kellett sokat gondolkodni, mert a főszolga» lői megfélemlítésével, másrészt ügyesen elhelyezett rémhírekkel sikerült egy csomó haszonbér­letbe adott földet visszaszerez­nie. — Majd ő megműveli, ő aztán csak tud gazdálkodni, — verte a mellét. Az éberség hiá­nya miatt azonban eltűrték a tanácsi szervek, hogy tavasszal ötholdnyi területet parlagon hagyjon. Jóformán semmi bán­­tódása nem esett a dolgozó nép érdekeinek súlyos megsértése miatt. SZÉLESÍTSÜK KI csak azt a gondolatkört, amit a tiszakécs­kei pártszervezet vezetősége úgy fogalmazott meg, hogy a kom­munista példamutatásnak csak a másik fontos pártpolitikai cél­kitűzés megvalósításával, a tö­megkapcsolatok megjavításával együtt kell érvényesülnie! Nyu­godtan kimondhatjuk, csak a pártszervezet . miadenirá­­n y ú pártpolitikai célkitűzései­nek együttes alkalmazásával le­het eredményt elérni. Csak egy­­pár példát mondjunk. Igaz, hogy a népnevelő munka — ha a ter­vek végrehajtására sor kerül — meghozza az eredményeit. De nem lehet tartós eredményt el­érni, ha ezzel egyidőben nerfi javítja meg a pártszervezet ter­melést ellenőrző tevékenységét. Ha nem foglalkozik behatóbban például a begyűjtési hivatal kommunistáinak munkájával, nem neveli, nem látja el érvek­kel a hivatal pártonkívüli dol­gozóit. Hasonló a helyzet a tanáccsal való viszony esetében is. A nép­nevelő munka kiszélesítése le­hetőséget ad arra, hogy igazi kommunista ellenőrzést biztosít­son a tanács munkájának meg­javítása érdekében és tömeg­kapcsolatainak megszilárdítása céljából. Egy éber és érzékeny népnevelőhálózat azonnal fel­fedheti a fehér foltokat a ta­nács munkájában , rávilágíthat a hiányosságokra és a tömegek­kel való szoros kapcsolat révén a tiszakécskei dolgozó parasztok tapasztalataira, véleményére tá­maszkodva csalhatatlanul meg tudja mutatni a hibák kijavítá­sának útját. PERSZE EZ csak egy» példa, számtalan más módon beigazo­lódik a község életében annak az értelme, hogy csak a párt­­szervezet mindenirányú, belső és külső feladatainak megvalósítá­sa lendítheti ki a községet jelen­legi elmaradott állapotából. Csáki Lajos. bíró »úr« ellentmondást nemtű­rő hangon kijelentette: a jegyző Devics Jenő lesz és punktum. Ki merné azt mondani, hogy nem tette a főszolgabíró bü­rokráciamentessé a szavazást, mindössze egy szavazat kellett hozzá, a saját szavazata. MEGINDULT a községi élet. Az első intézkedések között sor került az úgynevezett »Halesz« 20 éves törlesztésre való fel­parcellázására. A követendő irányvonal az volt, hogy a gaz­dagoknak a jó minőségű, a sze­gényeknek pedig a gyenge föl­det kell juttatni. Uj község nem lehet meg községháza nélkül. Kell az a parasztnak, hogy va­lamire félelemmel és tisztelettel nézzen. — No meg a hivatalnok­nak is hely kell, vélekedtek az urak. Felépült a községháza. / kkor azonb m rájött a jegyző úr, hogy neki jobban tetszik ez az új épület, mint a saját lakása. Nosza cseréljük el. A hivatalok be'-zorA.tak a volt jegyzői lakba. A jegyző úr pedig boldogan szétterpeszkedett a községházá­nak szánt épületben. '•930. — újabb választás. Ez­úttal országgyűlési képviselővá­lasztásra került a sor. Ilyenkor tudvalevőleg joga volt a föld népének kiválasztani az alkalma­tos jelöllek közül azt, aki a következő időkben a nyakára ül és tovább szívja a vérét, A két ♦ A minisztertanács és a be­gyűjtési minisztérium a gabona­­begyűjtési verseny záróeredmé­nyeit a szeptember 4-i állapot­nak megfelelően elkészítette. A begyűjtési minisztérium zárójelentése szerint megyénk az országos versenyben a 9. helyre került. A megyei tanács és a megyei begyűjtési hivatal értékelte a járások gabonabegyüjtési verse­nyét, amely szerint a végleges rangsor a következő: X. kiskőrösi járás, 2. bácsal­mási járás, 3. bajai járás, 4. A Népújság augusztus 26-i számában jelent meg Jeszenszky Ferencné levele, melyben sé­relmezte, hogy a kiskőrösi föld­művesszövetkezet vasárubolt­jában vett egy kisebb típusú le­értékelt tűzhelyet, amiért tel­jes értéket fizetett. Az ígéret el­lenére két hónap ielmultával sem kapta meg a visszajáró pénzt. Ezzel kapcsolatban a bel­kereskedelmi minisztérium ál­lami kereskedelmi felügyelősé­ge a következőkről értesített bennünket: »ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó« című cik­kel kapcsolatban vizsgálatot folytattunk a kiskőrösi földmű­vesszövetkezet vasüzletében, va­lamint a Bácskiskunmegyei Vas­es Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál. Megállapítottuk, hogy a. levélíró panasza jogos. A nagykereskedelmi vállalatnál elintéztük, hogy a földműves­­szövetkezet a helytelenül szám­lázott tűzhelyeknél a javára krónika igen célirányos jelöltje támadt Csikériának, az egyik báró Pod­­maniczky Attila, tompái földes­­úr, a másik Vtncze György ku­lák. Egyik sem takarékoskodott — az ígéretekkel, no meg a kor­tespénzzel. Egyes szavazatokért 30—40 pengőt is fizettek. Vágták a marhákat, gurították a boros­hordókat. Hadd higyje a csiké­­riai nép, hogy szabadon választ­hat és utána minden megválto­zik. Két fülke várta a községházán a választókat. Az egyikbe a báró, tehát a kormánypárt, a másikba Vincze kulák, a kisgazdapárt próbálta beterelni a derék választópolgárokat. Hogy semmi hiba ne legyen, mindegyik fülke előtt egy-egy kakastollas csendőr állt, vállán a puska. Nem szól­tak azok egy árva szót se a vá­lasztókhoz, csak aki Vinczére szavazott, annak feljegyezték nevét a kockás noteszba. A báró győzött, a csendőrök jóvoltából. Mert ki a fene kívánkozott bele­kerülni a csendőrök kisnoleszá­­ba. AZUTÁN MÉG négy községi választásra emlékszünk. Egyiz­­ben a 35 holdas Pertis Vécó ku­lák, Turcsák Mihály és ha­sonszőrű társai kerültek a kép­viselőtestületbe, máskor meg más kulák, vagy kizsákmányoló. Egyszer valaki megkérdezte a főszolgabírótól, hogy ugyan miért dunavecsei járás, 5. kiskun­­halasi járás, 6. kunszentmik­­lósi járás, 7. kiskunfélegy­házi járás, 8. kalocsai járás, 9. kecskeméti járás. A járások országos versenyé­ben a harmadik kategóriában a kiskőrösi járás a második helye­zést érte el. A községek országos gabona­­begyűjtési versenyében a máso­dik kategóriában Tázlár község a harmadik, a harmadik kate­góriában Vaskút ugyancsak a harmadik helyre került. Csikériái ELSŐ A BECSÜLET Juhász Pongrác jánoshalmi 7 holdas dolgozó paraszt adóíve *’ és beadási könyvecskéje olyan, mint a tükör. Hű képet ad a gazda becsületéről, kötelességtudásáról. “1 356 forint az évi adója Juhász Pongrácnak. Január 9-én befizetett 126 forintot. Május 15-én 531-et törlesztett. Az­tán kezdett érni a gyümölcs és a Juhász-család úgy döntött: eb­ből is aprózzák az adót. Valamikor ők is úgy voltak: megvárják az egésszel az őszi termést. De mennyivel jobb, ha nem kell eladni a kukoricatermés harmadát adóra. Augusztusban így ismét befizetett 200 forintot. Most, szeptember elején pedig meg sem melegedett nála az eladott szilva ára — máris 300 forintot adott postára. —- ~ TAe kevés dolga van Juhász gazdával a begyűjtési hivatalnak is. 581 kg. búzabeadását a cséplőgéptől teljesítette. Ren­dezte a 6 kiló soványbaromfit is, a 4 kiló hízott előállítása már az asszony dolga, a tojással együtt. A decemberre ütemezett 118 kilós sertés beadása után a zöldszínű beadási könyvecske is szek­rénybe kerülhet az adóív mellé úgy, hogy a --hátralék"-róva than tiszta marad a papír, Jleoeleink utjűiuíui mutatkozó árkülönbözetet meg» kapja. A panaszos részére járó összeg kifizetésére vonatkozóan írásban utasítottuk a földműves­­szövetkezetek (Deák Pál, fel­ügyelőség-vezető.) * Börönte Ferenc könesögi lakos a következőket írta: »Mint gazdasági cseléd dolgoztam felszabadulás előtt a könesögi Muraközi-birtokon. A földosz­tás során 15 hold földet kap­tam, amit azóta is hat csalá» dóm segítségével művelem» Soknak találom az 1954. évi adókivetést, amely az elmúlt év­hez. viszonyítva többszáz forint­tal emelkedett." Börönte Ferenc levelét <% kecskeméti járási tanács pénz­ügyi osztálya vizsgálta ki és ar­ról értesítettek bennünket, hogy a kivetésnél számszaki tévedés történt cs a kivetett adó össze­gét 707 forinttal csökkentettéki nem lehet a község élére va­lami szegényebbfajta embert vá­lasztani, olyant, amilyen legtöbb van a községben, hiszen ez lenne az igazi népképviselet. A főszol­gabíró bosszúsan legyintett a tu­datlan kérdésre. — Ugyan kérem, nincs ezek­nek anyagi fedezetük ahhozy hogy egy községet képviselje­nek. 1945-ben zajlott le az első igazi demokratikus választás Az eddig jogfosztott agrárprole­­lárok kaptak helyet a község ve­zetésében. Olyan képviselőtestü­let jött létre a kommunista párt. harca nyomán, amelyben a múlt jogfoszlottjai valóban a község élére kerültek. Azóta több választás zajlott le. Olyan emberek kerültek a köz­ségházára — majd később a ta­nácsházára, mint Tankó István, aki 12 évig bányász volt és mint a végrehajtó bizottság elnöke, a község dolgozóinak, igazi, fáradhatatlan segítőtársa, ügyeinek méltó képviselője. Nem, ritka az olyan tanácstag, mint Bulovcsics Boldizsár, aki ál­lam iránti kötelességét min­den téren 100 százalékra telje­sítette. BIZONY visszavonhatatlanul letűnt az a régi sötét világ és a csikériái *nép részese saját tör­vényei megalkotásának, kovácsa a szép jövőnek. „ VÍZIN GERQELYi elnökhelyettes, _ bácsalmási járási tanácsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom