Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-21 / 223. szám

A Aéf»kö%4siAssisiig? Elnöki TaniU^a törvényerejű remieletet hozott a nyiigilíjak rendezéséről Az öreg és rokkant dolgozók életszínvonalának emelése, a nyugdíjasok helyzetének rend­szeres javítása a kormánypro­­gramm fontos célkitűzése. A kor­mány az elmúlt években több­ízben is emelte a nyugdíjakat, az idén áprilisban végrehajtott rendezés pedig a nyugdíjasok nagy részénél, mintegy 30 szá­zalékos emelést jelentett. A dolgozók az utóbbi időben ismét nagy számban fordultak különböző párt-, állami és szakszervezeti szervekhez azzal a kéréssel, hogy a nyugdíjasok helyzetét további intézkedések­kel tegyék kedvezőbbé, ,s bizto­sítsák, hogy öregkorukban a je­lenleginél nagyobb összegű nyug" díjban részesülhessenek. A Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége részletesen foglalko­zott a dolgozók ezirányú kéré­seivel. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a minisztertanács előtei­­jesztésére szeptember 18-án tar­tott ülésén elfogadta a nyugdí­jak új szabályozására vonatkozó törvényerejű rendeletet. A rendelet igen jelentős intéz­kedéseket tartalmaz az öreg és rokkant dolgozók, az özvegyek és árvák ellátásának megjavítá­sára és az eddiginél lényegesen kedvezőbb teltételeket biztosit a jövőben nyugdíjba menők szá­mára. A rendelet általában a bérből és fizetésből élőkre, a munkaviszony alapján nyugdíj­ban részesülőkre vonatkozik. Az új rendelet életbelépteté­sét — október elsejét —köve­tően nyugdíjazásra kerülő dol­gozók alapnyugdíjként fizetésük 50 százalékát kapják. Ezenfelül az 1945 után munkában töltött évekre évi 1 százalék nyugdíj­kiegészítés jár. A nyugdíjjogo­sultság megszerzéséhez to­vábbra is tíz év szolgálati idő szükséges. Az ilymódon megál­lapításra kerülő nyugdíj legki­sebb összege általában havi 500 forint, kivételt képeznek egyes alacsony — havi 660 forintnál kisebb — keresetű dolgozók, akiknek legalacsonyabb nyugdí­ját fizetésük 75 százalékában ál­lapították meg. A nyugdíj a nő­ket 55, a férfiakat 60 éves ko­ruktól illeti meg. Az eddigi rendeletek szerint az 55, illetve 60 éves korban nyug­díjba menő dolgozók fizetésük 15 százalékát kapták alapnyug­díj címén, a legkisebb nyugdíj összege pedig havi 200 forint volt. Az új rendezés tehát azt jelenti, hogy például a havi 1200 forint fizetésű, 60 éves korában nyugdíjba menő dolgozó a jövő­ben havonta háromszor akkora — 660 forint — nyugdíjat kap, mint amennyit eddig kapott volna. A nyugdíj meghatározott legkisebb összege pedig azt biz­tosítja, hogy például a havi 700- 800 forintot kereső dolgozó is legalább havi 500 forint nyugdí­jat kap. Az új feltételek alapján meg­állapított nyugdíj lehetővé teszi, hogy a jól megérdemelt pihe­nést választhassák azok az idős dolgozók is, akik eddig nem mentek nyugdíjba. A fentiek szerint megállapí­tott nyugdíj azokat illeti, akik nyugdíjazásuk után nem dolgoz­nak. Ezek nyugdíjának folyósí­tása, ha ismét munkába állnak, munkaviszonyuk idejére ideigle­nesen szünetel. Egyes, különö­sen nehéz munkafeltételek kö­zött dolgozók, így elsősorban a töld alatt dolgozó bányászok, egészségre ártalmas munkakör­ben dolgozók (kohászok, üvegfú­vók, stb.), továbbá a rokkant­sági nyugdíjban részesülők a fel­emelt összegű nyugdíj 50 száza­lékát, a baleset következtében megrokkantak pedig 75 százalé­kát akkor is megkapják, ha munkába állanak. Az özvegyi nyugdíj pedig abban az esetben is teljes összegben jár, ha az öz­vegy dolgozik. Az új törvényerejű rendelet nagy mértékben emeli a rok­kantak nyugdíját is. Különösen magas nyugdíjat kapnak azok, akik üzemi baleset, vagy fog­lalkozási betegség következtében rokkantak meg. Ezeknél az alapnyugdíj fizetésük 80 száza­lékáig emelkedhet és az alap­nyugdíjhoz az 1945 óta eltelt évek után évi 1 százalékos nyug­­díjkiegészítést is kapnak. A rendelet biztosítja, hogy azok a dolgozók, akik részére az eddigi szabályok szerint a nyug­díjat korábban már megállapí­tották, nyugdíjukat változatlan összegben megkapják akkor is, ha tovább dolgoznak. Ha azon­ban a munkából kiválnak, vagy már ma sem dolgoznak, nyug­díjpótlékot kapnak. Akik 1954 július 1-én vagy később váltak ki a munkából, 30 százalékos pótlékot kapnak 1954 október el­sejétől, illetve munkaviszonyuk későbbi megszüntetésének idő­pontjától kezdve. A pótlékkal növelt nyugdíj ez esetben sem lehet kevesebb havi 500 forint­nál. De ezekre is vonatkozik az a rendelkezés, hogy a nyugdíj nem haladhatja meg keresetük 75 százalékát. A már nyugdíjban lévők*közül azok, akiknek munkaviszonya 1954 július elsejét megelőzően szűnt meg, 1954 november 1-tői kezdve 25 százalékos nyugdíj­­pótlékban részesülnek. Változatlan összegben meg­kapják korábban megállapított nyugdíjukat: a régi mezőgazda­­sági járadékosok és azok, akik az öregségi korhatárt még nem érték el. Az utóbbiak a korha­tár elérése vagy megrokkanása esetén a 25 százalékos pótlékra is igényt szereznek. Amennyi­ben a pótlékban részesülő nyug­díjas később ismét munkába áll — munkaviszonya idejére az ala­csonyabb nyugdíjat kapja. Azok a dolgozók, akik a régi rendelkezések alapján nyugdíjra jogosultak és nyugdíjigényük folyó évi szeptember hó 30-ig megnyílik (például azok, akik 60. életévüket betöltötték), vá­laszthatnak a régi és új rendel­kezések alapján járó nyugdíj között. Azok, akik a régi ren­delkezés^ szerint kérik nyugdíju­kat, igényüket október 31-ig be­zárólag bejelenthetik a Szakszer­vezeti Társadalombiztosítási Köz­pont területi szerveinél. Ebben OOBOZY IMRE; — S nem lehet segíteni? ■— Én már tavaly is akartam. Addig szuttyongattam Hőbölt, a harangozót, hogy szánja rá magát és tisztogassa ki a szent kutat, míg egyszer hozzáfogott. Hanem előzőleg berúgott a gaz­ember. Azt mondta, ő még so­hasem volt kútban, fél lemenni, s szeretné egy kicsit megbíztat­ni a bátorságát. Meg is bíztat­ta. Kétszer egymásután fenékig kiitta a literes kancsómat: ami­kor aztán leeresztettük a kútba, elaludt a kötél végén s még a kapát, kaparót is a vízbe poty­­tyantotta. Végtére is nemhogy segítettünk volna, rontottunk. — És most mi lesz? Nagyon kevés a víz? — Biz az kevés. A vödröt már meg sem lehet meríteni benne. — Hiszen akkor végünk van! Akkor kár a befektetésért, a bukszáért, a pipákért: ha elapad a vizünk, végképp elapadnak a zarándokok is és semmiféle ajándékkal nem bírjuk vissza­csalogatni őket. Csalicska megint előveszi a szilvóriumos üveget. Ezúttal a káplánjának is tölt, s a keszeg Bernát majd megfullad a szo­katlan itókától. — Hu, de erős! Köhög, krákog, még a köny­­nye is kicsordul. — Valóságos méreg ez, tiszte­lendő atyám. — Dehogyis méreg, te mam­lasz. Bárcsak ilyen méreg foly­­dogálna a kútunkból... No, szó­val, ne veszítsd el a fejedet. Ne ám, Bernát fiam, mert nagy tennivalók várnak ránk. — Mit tehetünk a sors ellen? Csalicska félretolja a kupicát, pyüszünyi csepp jószág az, kez­dőknek való: száját az üvegre (7) / tapasztja s abból kortyol. Vo­násai ellágyulnak, szeme lehu­­nyódik, mintha aludna, csak ádámcsutkája sétálásából látni, hogy nem alszik, hanem iszik. —■ A sors ellen? Hm. Nem a sorsról van itt szó, hanem a víz­ről. Idehallgass. Vödörrel már nem boldogulunk, olyan ala­csony a víz. Ha leeresztjük a vödröt, félig se merül, máris felkavarja az iszapot. Víz pe­dig kell. Törik-szakad, de kell. Egy hét múlva itt van Űrnapja. Zarándokokra számíthatunk s ha nem tudunk nekik szent vi­zet adni, becsukhatjuk a kegy­helyet. Félszemmel a szilvóriumra sandít, de aztán az asztalfiókba süllyeszti az üveget, hofay elejét vegye a további kísértésnek. — De adunk. Adunk vizet. — Hogyan? — Zörgessetek és megnyílik • nektek... Nem tűrhetjük, Ber­nát fiam, hogy a kút túljárjon az eszünkön. Nem, ebbe nem nyugodhatunk bele, hiszen kegy­helyünk hire-neve, létünk biz­tonsága függ a kút vizétől. Nem jó a vödör? Majd jó lesz más! Finomabb eszközökhöz folya­modunk. Bernát lelkében lábbadozik a meggyötört remény. — Istenem... hát lehet? — Lehet. Szivattyút kell sze­reznünk. Egyszerű, csöndes kis szivattyút. Olyat, amilyent kéz­zel pumpálhat az ember. Az majd felhozza a vizecskét, még hozzá iszap nélkül. * — És honnan vegyük a szi­vattyút ? — Brácsás Imrétől. — Van neki? — Hogyne volna. Szikvizes volt ő valamikor a régi jó vU lágban. Csakhogy most kulák­­listán van szegény feje s nem csinálhat szódavizet, De a szi­vattyúja megvan. Csalicska. feláll, az ablakhoz ballag s végigjártatja pillantá­sát a délutáni napsütésben szunnyadó kerten. A legszélső diófa tövében tyúkok tollászkod­nak, a haragoszöld krumplibok­rok felett fehér káposztalepke kereng, Hőből Károly harangozó megfontolt léptekkel vág által a kerten s megállapodik az or­gonabokrok mellett. Fekete ka­lapja szélét feljebb igazítja, láb­ujjhegyre emelkedik s néz, me­rőn néz valahová. De hová? Ahá, a bokrokon túl Eleonóra, a kedves kis Lórika hajladozik a saláta-ágyás felett. Kapálgat. Kimelegedhetett, mert kékpöty­­työs blúzát az orgonabokorra akasztotta: a fehér ingváll szinte vakít barna zománcú bőrén, s amint hajladozik, kemény kis melle elő-előbukkan a finom vá­szon kivágásából. Megállj csak, Hőből szemérmetlen harangozó! Ahelyett, hogy a disznókat etet­néd, parázna szemedet legelte­ted az úr jézus hajdani leányká­ján! Nem, ezt nem lehet megállni szó nélkül. — Hőből fiam! A harangozó megrezzen, las­san az ablak felé fordul, s mint akit lopáson értek, lesúnyja fe­jét. — Igenis, tisztelendő úr. — Hát a kötelesség? A disznók? — Igenis tisztelendő úr. Felgyűlt tekintete mégegy­szer Lorikára röppen — aztán kialszik a tűz, Hőből harango­zó megfordul s ünnepélyesen, ahogyan perselyezes közben szokott járni, távozik. Csalicska sóhajt. Istenem, is­tenem, miért is nem lehet nyu­galom ezen a szépséges világon? Lám, még itt, a plébánia kertjé­ben is mily nyugtalan sóvárgás, lobbanó szenvedély gyötri a lel-. az esetben az eddigi szabályok szerint állapítják meg nyugdíju­kat, tehát azt munkaviszony fennállása esetén is megkapják, de nem. részesülhetnek az új nyugdíjasokat megillető kedve­zőbb feltételekben, Nagy mértékben javul az új rendelet végrehajtása következ­tében a nyugdíjas özvegyek és az árvák helyzete is. Nyugdíjuk az eddig megállapított összegnél 25 százalékkal lesz magasabb. Ezzel több mint 160.000 özvegy és árva részére nyújt az állam magasabb összegű ellátást. A nyugdíjak fent ismertetett jelentős emelése nemcsak a nyugdíjasok életszínvonalát nö­veli, de komoly segítséget nyújt azoknak a dolgozóknak is, akik­nek családjában nyugdíjasok él­nek és ellátásukról részben ne­kik kell gondoskodnak. A párt és a kormány új in­tézkedései valamennyi dolgozó számára lehetővé teszik, hogy öreg korára megélhetését bizto­sítsa. A jelenleg munkában álló és ezután munkába kerülő dolgo­zók, idősek és fiatalok egyaránt, olyan összegű nyugdíjat kapnak öregségük idejére, amely élet­­körülményeiket lényegesen meg­javítja. így például az a dolgo­zó, aki a felszabadulás óta fo­lyamatosan munkában áll és 1954-ben nyugdíjba megy, meg kapja fizetésének 50 százalékát, továbbá az 1945 óta munkában töltött évek után 1—1 százalék nyugdíjpótlékot, tehát összesen munkabérének 55 százalékát. Újabb Kuomintang kali FUCSOU. (Uj Kína) A Csang Kaj-sek klikk repülőgépei szom­baton kalóztámadásokat intéztek Amoj és a Fucsieni-partok men­tén haladó hajók ellen. A kínai népi felszabadító hadsereg légvé­­demi tüzérsége két támadó re­pülőgépet megrogált. A Csag Kaj-sek-féle tüzérség szombaton tovább lőtte Fucsien tartomány partvidékét. Szeptember 18-án 6 óra 5 perckor a Kimojtól nyugatra lévő Tatan szigetén állomásozó Csang Kaj-sek csapatok tüzér­sége kilenc sortüzet adott le a két! Vagy tán nem is lelket? Lelkeket? És a többi gond, zűrza­var! Miért apad el a szent kút vize, miért kell furfanggal, fog­gal, körömmel küzdeni, hogy a lelkek, szántóföldek, borospin­cék, bukszák feletti hajdani fé­nyes hatalomnak legalább fakó árnyéka maradjon? Miért ilyen nyughatatlanok az emberek, miért okoskodnak, s miért nem érik be jámbor hittel? De jó is volna visszacsinálni azt az időt, amikor a kellő pillanatban s helyesen alkalmazott imádság a sziklából is vizet tudott fakasz­tani! Ha ugyan volt ilyen idő. Ki tudja? Ha volt, Bonifác atyá­nak miért kellett kitanulnia a kútmesterségel? Tenyérnyi felhőcske takarja el a napot, futó szél iramlik által a kerten. Ej, a régiek ásóval, kapával is boldogultak: miért ne boldogulnánk mi, kései bodokhá­­zi papok, amikor segítségünkre van a technika, a tapasztalás? Bonifác akkor se tudott volna pumpát szerezni, ha a lelke üd­vösségét adja érte. Egyszerűen azért, mert nem volt pumpa. De most van! Elfordul az ablaktól. — Fel a fejjel, Bernát fiam! Ne keseregjünk s ne ábrándoz­zunk: a tettek óráit éljük. Fuss Oroszlán Bertalanhoz, azon­nal jöjjön ide. És szólj Brácsás Imrének, jöjjön ő is. Ha hú­zódozna, megmondhatod neki, miről van szó. Adja ide a szí­­vatytúját. Ha a fészerben he­­verteti, úgyse veszi semmi hasz­nát. De ha nekünk adja, az a szivattyú még neki is pumpál­hat valamit. Hogy mit, mennyit — nem tudom. Majd megegye­zünk. Fuss, Bernát, hozd hí­veinket s lássunk dologhoz. Ha isten segít bennünket, ma éj­szaka Oroszlán Bertalannal s Hőből harangozóval felszereljük a pumpát. (Folytatása következik.) Az új nyugdíjrendszer jelen-* tős új terheket ró az államra! indokolt tehát, hogy a dolgozók ezeknek a terheltnek egy kisebb részét maguk viseljék, míg a nyugdíjteher növekedésének túl­nyomó részét továbbra is az ál­lam vállalja. Ezért a rendelet szerint a dolgozók 1954 október­től kezdődően havonként 2 szá­zalék nyugdíjjárulékot fizetnek. Ilymódon a már eddig is fize­tett 1 százalékos jövedelemadó­val együtt összesen illetményük 3 százalékával járulnak hozzá a nyugdíjterhek viseléséhez. A nyugdíjpótlékra jogosultak szeptember végéig az Országos Nyugdíjintézettől külön értesí­tést kapnak, amely a nyugdíj­pótlék igényléséhez szükséges tudnivalókat tartalmazza. így a nyugdíjasok részéről semmiféle külön utánjárás nem szükségesi Azok a dolgozók, akik ezután mennek nyugdíjba, nyugdíjjogo­sultságuk és a részükre járd nyugdijösszeg megállapítását a a eddigi gyakorlatnak megfelelően a Szakszervezeti Társadalombiz­tosítási Központ területi szer­veinél kérjék. Az új nyugdíjrendszer, a ma­gasabb nyugdíj népi demokrá-*' eiánk új nagy vívmánya. Ezzel ismét jelentős lépést tettünk elő­re a dolgozókról való gondosko­dás, az öregek anyagi helyzeté­nek megjavítása terén. A Népköztársaság Elnc-ki Ta­nácsa törvényerejű rendeletének alapján az új nyugdíj)endszer részleteit szabályozó végrehaj­tási rendeletet a minisztertanács bocsátja ki. ztámadások Kína elíen Fucsien tartománybeli Cingju partvidékére. 13 óra 12 perckor a Kimoj-szigetén állomá’józó Kuomintang tüzérség 53 sőrtü­zet adott -le az Amoj-szigeti Siuejtoura, Kaoliura és Sicun­­ra. 14 óra 47 perckor ugyanezek az ütegek további 16 slrtüzet adtak le Siuejtoura. 11 óra 50 perckor két F-47 mintájú Csang Kaj-sek-féle vadászrepülőgép behatolt Tung­­san szigetének partmenti vizei tőié. Ezek a repülőgépek barbár módon tüzeltek polgári hajókra, később pedig a Csangputól dél­keletre lévő tengerrész fölé be­hatolva elsüllyesztettek egy kínai kereskedelmi hajót; 15 óra 28 és 16 óra 54 kö­zött F-47. mintájú Kuomintang vadászrepülőgépek hírom hul­lámban összesen hat bevetést in­téztek Amoj ellen. Ezek a gépek 13 bombát dobtak Siuejtbura, Kaoliura és Juntingsanra, fe­délzeti fegyvereikkel pedig lőt­ték Csiangtout, Juntingsant és a szomszédos lakott helysége­ket. A kínai népi felszabadító hadsereg légvédelmi tüzérsége két támadó repülőgépet meg­rongált. (MTI) 74 új belépi) a bajai járás termelőszövetkezeteibe A bajai járás termelőszövetke­zeteinek eredményei, tagjainak további gyarapodása mind job­ban felkeltette a még kívülálló egyénileg dolgozók érdeklődését a szövetkezeti gazdálkodás iránt. Az aratás-cséplés befejezése után a járás termelőszövetkezeteibe 52 dolgozó kérte felvételét. Az elmúlt hetek további belépése­ket eredményeztek. A herceg­­szántói Uj Életbe négy új tag tépett be: Farkas László, Juhász Fajos, ifj. Kapitány József, Gro­­sics Marin. A sükösdi Vörös Lászlóba heten kérték felvéte­lüket, köztük Kormos Ferenc 11 holdas középparaszt. A vaskúti Kossuth tagjai ugyancsak hét új taggal gyarapodtak. Az új tagok: Frank Ferenc, Hartmann István, Hirmann András, Grün­­felder József, Lakner Ferencné, Welcher Imre, Kling István. A bácsborsódi Uj Élet tagjainak száma négy új belépővel szapo­rodott. Az újonnan belépőkkel a ter­melőszövetkezetekbe most belé­pettek száma 71-re emelkedett

Next

/
Oldalképek
Tartalom