Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-01 / 206. szám

Felkészül! az őszi munkára a bácsalmási járás legjobb gépállomása

Büszke versenyzászló hiri ti, hogy Madarason, a bácsalmási járás legjobb gépállomásán vagyunk. A mélykúti gépállomással folyt a verseny, de Madaras nemcsak versenytársát, hanem a többi gépállomást is maga mögé sorakoztatta.

A gépállomás minden agronómusa fokozott igyekezettel készült az őszi munkák elvégzésére.

Az agronómusok inár elkészítették körzetük valamcnynyi termelőszövetkezetének helyes vetésforgóját,

mert a jelszó az lett: kalászos után kalászost nem vetünk.

Már dübörögnek a gépek a csoportok földjein, végzik a vetések alá a szántást. A gépállomás agronómusai nemcsak a szövetkezetek vezetőségével, hanem a brigád- és munkacsapatvezetőkkel, továbbá a tagsággal is ismertették az alkalmazásra kerülő agrotechnikai eljárásokat. Közösen akarnak harco’ni a magasabb terméseredményekért, a párt- és kormányhatározatok megvalósításáért.

Godó Anna agronómus az elmúlt évben már bebizonyította a tagok előtt, milyen hatalmas kincset ér a közös munka. A madarasi Dózsa 8 mázsás átlagtermést takarított be búzáiról,

míg a környező földek átlagtermése nem igen haladta meg a 8 és fél mázsát. Vörös Sándor, a katymári Sztahanov termelőszövetkezet agronómusa úgy tervezi, hogy csoportjukban néhány nap múlva már a vetés is javában folyik.

A többtermés elérésének csak egyik feltétele a helyes vetésforgó. Ehhez még jóminőségű vetőmag is kell.

Az agronómusok tanácsára a katymári Lenin, Alkotmány, Béke, a madarasi Kossuth és Dózsa így szerezte be csere útján a minőségi vetőmagot.

A madarasi gépállomás dolgozói felkészültsége mellett,

a jól kijavított erőgépek biztosítják az őszi munka sikerét.

Fülöp István a katymári Lenin termelőszövetkezet földjén napi 6 és fél hold mélyszántással végez 67 százalékos üzemanyagfogyasztás mellett Serfőző János a madarasi Dózsában, Blaskovícs István a katymári Sztahanovban nem messze maradnak Fülöp István eredményei mögött.

Az eredmények és az igyekezet mellett azonban vannak hibák is.

A gépállomás elhanyagolja az egyénileg dolgozó parasztokkal való szerződéskötést.

Arra hivatkoznak, hogy az elmúlt esztendőben a dolgozó parasztok nem is akartak szer'ódést kötni, de arról elfeledkeznek, hogy az idén viszont már 20 megkötött szerződés is ‘'an fiókjukban. Ez azonban még sovány vigasz. Sok Olyan dolgozó paraszt lehet a gépállomás körzetében, mint Simity József, aki mikor a gépállomásra bement, azzal írta alá a szerződést:

— Közvetlenül a Dózsa mellett van a földem. Láttam milyen jó munkát végez a gép és a gépimunka révén mennyivel több lett a Dózsa termése, az idén én is magasabb termésátlagot akarok elérni.

A gépállomás népnevelőinek fel kell keresni azokat a dolgozó parasztokat, akik hasonlóan vélekednek — és egyszeriben nem lesz gond a gépkapacitás kihasználásával.

Kerékpárosok érkeznek a gépállomásra. Termelőszövetkezeti elnökök jönnek a gépállomás tanácsülésére. A tanácsülés most fogja összehangolni a gépállomás és termelőszövetkezetekkel kötött szerződések végrehajtását, hogy mindkét fél határidőre teljesíthesse kötelességét.

Egy termelőszövetkezet a kiállítás részvevői közül

Panyókára vetett kabáttal fordul be a dávodi Szabadság elnöke, Zeller Pál a szövetkezet tanyaudvarára. Nagyot került a határban, de jól esik itt is körülnézni. Téved, aki azt hiszi, hogy pihenni tért be a tanyára. A gondos és mindennel törődő elnöknek sok a gondja, ott kell, hogy legyen mindenen a figyelme.

Határozott léptekkel az egyik sertésól felé tart. Ebben a pillanatban már mellette is terem László György sertésgondozó.

összedugják a fejüket, beszélgetnek és sűrűn be-bepillantanak az ólba. Ügy tűnik, mintha közös titkuk lenne, pedig nem egyébről és kevesebbről, mint az egész szövetkezet becsületéről van szó. Hiszen közeledik az idő, mikor útra kell kelni az őszi Mezőgazdasági Kiállításra, ahol óik is a kiállítók között szerepelnek majd.

A szövetkezet az egyik kiváló berksir tenyészkannal fogja bizonyítani, hogy a bajai járás termelőszövetkezetei nemcsak a mezőgazdaság fejlesztésében, de az állattenyésztés terén is jelentős eredményeket értek el. A kiállításra készülő apaállat 4 éves, és .súlya 210 kilogramm A szövetkezetnek eddig 150 malacot szaporított. Kecskeméten a megyei bemutatón, Baján a tenyészállat kiállításon és Dávodom a helyi kiállításon első díjat nyert vele a szövetkezet. Nos, most nagy az izgalom, mi lesz az eredmény Budapesten.

— Arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy magunknevelte, igazi bácskai tenyészetű apaállatunkat mutathatjuk be, —• mondja Zeller Pál. Berksir tenyészetünknek még a messzi Baranyából és Tolnából is akadt már bámulója, ha tenyészállatok vásárlására községünkbe kerültek. Nagy gondot fordítottunk mindenkor a faj tisztaságra, az állomány minőségi fejlesztésére.

Először úgy volt, hogy a tehenészet több darabja kerül a kiállításon bemutatóra. De a tagság végül mégis csak úgy döntött, hogy »nem kell elaprózni a látnivalót. A legkiválóbb példány szerepeljen!«

Már csak napok kérdése az indulás. A tanyaházban már az utazás izgalma ül.

— A szövetkezet tagjai közül is számosán útrakelnek majd. Látni, okulni, tanulni akarnak. Na meg büszkén akarják hirdetni, hogy a mezőgazdaság egyre növekvő eredményei mellett, az állattenyésztés minőségi eredményei is egyet bizonyítanak: a szövetkezeti gazdálkodásé a jövő.

Vita a tanácstörvény tervezetéről

A NAGYOBB ÖNÁLLÓSÁG

a fejlődés további útját jelsi

A tanácsok munkáját a tanácsokról szóló törvénytervezetben foglaltak jelentősen ki fogják bővíteni. Több önállóságot nyerünk a kezdeményezések valóraváltásához. Az általános rendelkezéseken túl az egyik legfontosabb változást a II. fejezet jelöli meg számunkra, r.,ely a tanácsok feladatairól szól.

A tanács eddig is az államhatalom végrehajtó szerve volt. A túlságos centralizmus azonban gátolta az önállóságra való törekvést, a helyi követelményeknek megfelelő fokozottabb tevékenységet. A 6. pont leszögezi, hogy a tanácsok a jövőben, mint az államhatalom helyi szervei, ennek a hatalomnak olyan mérvű kiszélesítését gyakorolhatják, hogy a törvényes rendelkezések és jogszabályok alapján feladataikat végre is hajthatják. A tanács vezeti a jövőben a helyi gazdasági, társadalmi, kulturális tevékenységet. A tanács fokozottabb közreműködése válik lehetővé ezek megvalósításában, de ott kell, hogy legyen azok irányításában és ellenőrzésében is.

Mi ez, ha nem a nagyobb önállóság biztosítása, mely a

további fejlődés útját jelzi. Csak egyet akarok a sok kérdés közül kiragadni. Ha falun a kultúrmunka ért is el eredményeket, azok a maguk széttagoltságukban nem tudtak olyan átütő erőt biztosítani, mint arra szükség lett volna. A tanács irányítása és ellenőrzése azt a jövőben biztosítani fogja. A tanács gazdasági téren is sok megkötöttségnek volt alávetve. Nem volt beleszólása a földművesszövetkezetek és ktsz-ek olyan ellenőrzésébe, hogy mindenkor a kívánalmaknak megfelelően működjenek- A tanács irányító és ellenőrző szerepe a jövőben az ilyen hibák felszámolását is eredményezni fogja.

Nagy jelentőségű a törvénytervezet abból a szempontból is, hogy növeli a tanács végrehajtó bizottságának, de maguknak a tanácstagoknak jogait és kötelességeit is. Ebből fakadóan fokozódni fog a tanácstagok aktivitása, segítségük és támogatásuk a tanácsok munkájában, hogy ezzel is hozzájárulhassanak a tömegkapcsolatok további elmélyítéséhez.

FÖLDES LAJOS VB-elnök.

Gara.

A termelési bizottság irányításával jól halad az őszi munka

KISKUNMAJSÁN már mintegy 500 holdat szántottak fel vetés alá a dolgozó parasztok s 150 holdnyi területen már földbe is került az őszi kalászos. Az őszi munkát elsőnek Kis Bús Dávid, marispusztai dolgozó paraszt kezdte meg, mert mint a végrehajtó bizottság tagja, most is jó példát akart mutatni.

A KÖZSÉGBEN az őszi munkák határidőre való elvégzését az biztosítja, hogy a termelési bizottság már jóelőre felkészült e munkák irányítására. Utolsó ülésén az állandó bizottsági tagok és aktívák segítségével megszervezték és meghatározták a feladatokat. Felmérték a községben lévő fogaterőt, kiszámították, hogy egy-egy puszta körzetében hány holdat kell felszántani egy-egy fogatnak és énnek alapján kapta meg minden termelési bizottsági tag önálló feladatát. Például Marispusztán Gáspár Béni termelési bizottsági tag irányítja, szervezi a fogatelosztást. Az ő pusztájában egy fogatra 8.9 hold felszántása esik, egy vetőgéppel pedig 78.1 holdon tervezik elvégezni a vetést.

AZONBAN nemcsak az egyénieknél halad jól és szervezetten a munka, hanem a csoportokban is. Az Alkotmány és a Petőfi termelőszövetkezet párosversenybe lépett egymással az őszi munkák idejére. A Petőfi tagjai — habár területük és taglétszámuk is kisebb, mint az Alkotmányé — meg akarják nyerni a versenyt. Erre minden eshetőségük megvan, mert jelenleg is ők vezetnek mintegy 15 holdnyi őszi vetéssel.

A FIZIKAI MUNKA BECSÜLETE

Zsebnoteszem, elmaradhatatlan barátom és segítőtársam a szónak abban az értelmében, ahogy aratónak a kasza, az ecset a festőnek, szerelőnek a franciakulcs, vagy logarléc a mérnöknek. Ha kézbe veszem, mindig új témát ad egy-egy bejegyzésem. Vigyázok is rá, mint a szemem fényére. Elhanyagolásra sem panaszkodhat. Apróbb-nagyobb bejegyzéseimmel egymásután telnek oldalai.

A minap is csak úgy kedvtelésből lapozgattam benne s a megannyi feljegyzett élmény közül a szokottnál is jobban felkeltette figyelmemet egy kurta bejegyzés, egy — csak úgy futtában felrótt néhány szó: Tiszakécske — állami gazdaság. Alatta aláhúzva ennyi: kereset és a fizikai munka becsülete. Ahogy most újra elolvasom, egyszerre eszembe jut első tiszakécskei utam..;

Szó, ami szó, jobb időt is választhattam volna az állami gazdaság meglátogatására. Egész nap esett az eső s én bőrig áztam. De nem erről akarok írni. Mikor megérkeztem, hajnalodott. Nem jártam még ezen a vidéken, s így tévedésből Ujbög helyett a tiszakécskei állomáson szálltam le, ahonnan az állami gazdaság központjáig jó négy kilométert kerülgettem s mégis tapostam a sarat. Meg-megálltam, nézegettem a gyümölcsösöket, szőlőket. Fél 8 tájt pedig balra vettem az irányt a gazdaság központja — egy sárgafalú kastély felé.

Első látogatásom lévén, a kastélyhoz közeledve, bővebb útbaigazításért érdeklődtem. Egy bajuszos, fogahullott öreg adta a választ, hogy merre tartsak. Valamelyik szobában álmosan kattogott egy írógép. Ahová benyitottam, egy alacsony, mosolygósszemű, nem éppen sovány, de ugyancsak kibodorított hajú élvtársnő köszöntött, a szó végét elnyújtó szabadsággal, A bemutatkozásnál azonban elharapta a nevét. Megérteni csak azt értettem (mivel ezt már eléggé hangsúlyozta), hogy ő az állattenyésztési-brigád bérszámfejtője, törzskönyvezője, néha anyag-, illetve takarmánybeszerzője, stb... Bemutatkozásnak nekem ez akkor elég volt. Most már látom, hogy kevés.

A formaságok után szót váltottunk erről is, arról is, így a fizetésről is többek között. Kérdezem, az övé mennyi? Legyint. Na, de mégis — bíztatom tovább.

— Ezren jóval alul. — De az összeget nem hajlandó közölni.

— Hát a fizikai dolgozók — kíváncsiskodom tovább, a fiatalok mit keresnek?

— Ugyancsak ezren felül, de nem egy

a dupláját is az enyémnek. — Szól, és kezdi sorolni a neveket, összegeket. 1150 forint, 1300, 1200, 1400 forint.

Tényleg, ezren alul egyet sem említ.

... — Domonics Viktória prémiummal együtt 1700 forint — megállítom.

— Ki ez a lány?

— A gazdaság DISZ-titkára. Szorgalomban nehéz utolérni — feleli. Majd valamivel bőbeszédűbbé válik s nem kis büszkeséggel mondja el, hogy élnek a sertéstelep dolgozói. Beszél sikereikről, eredményeikről, s többször közbeszúrja, hogy »lenn« dolgozott ő is. Aztán kiemelték, itt fenn lett irodai munkás — tisztviselő. Egymásután sorolja a számokat: Fialási tervük 300 malac volt, s 594 darab ellett. — Ez 198 százalék. 160 süldőt kellett hízóba fogni, ők 120-szal többet állítottak be. — Ez 175 százalék. Az államnak 170 darabot kellett átadniok 201 mázsa súlyban. Ezt ők 21 darabbal

megtoldottak, s összesen 228 mázsái adtak át. — Ez 113 százalék. így érik el a fenti szép fizetéseket. — Mikor kintjaitam, éppen aznap küldtek Budapestre 56 darab sertést, Félegyházára pedig 54-et.

Igen . .. ilyen eredményeket érnek el a fizikai dolgozók. Az életben pedig mindez úgy mutatkozik meg, hegy az egyik házban gyűlik a kelengye, a másik lakásba új bútor kerül, sőt olyan is van, aki házvételre gondol. De szebb cipő, jobb ruha s mellette több szórakozás gazdagítja a fizikai dolgozókat kiváló munkájuk eredményeként.

— Hát ha itt nem találta meg a számítását — próbálom feszegetni a fizetés kérdését, — miért nem megy hozzájuk vissza? Kérdésemre úgy néz rám, mint aki nem tudom, mit beszélek. Mosolya egy kicsit furcsa, fölényes, mikor megszólal:

— Hogy képzeli az elvtárs, oda menjek vissza dolgozni, ahonnan kiemeltek tisztviselőnek? Mit szólna a falu? Egész Tiszakécske azt beszélné: Na felvitték az irodába, most meg letették. — S hangjából a fizikai munka elég mély lenézése érződött. — Nem ■ ■. Szó sem lehet róla. Ahonnan én egyszer feljöttem elvtárs, oda nem megyek vissza, pedig ott jóval többet keresnék, hiszen nem felejtettem el még a szakmámat — jelentette ki határozottan. Elgondolkoztam. Egy kissé nem hagytak nyugton, meg bántották is szavai. így lebecsülni a volt munkahelyet még nem igen hallottam .,;

Sietős volt a dolgom, de azért vitába szálltam vele. Felsoroltam, hogy nem nézem lp beosztását, hiszen az ő

munkája is szép, de akikét feljegyzi, számfejti, vagy statisztikázza — azoké szebb, sokkal szebb — mert ott születnek a kézzelfogható értékek. Ha pedig a lehetőségeket nézzük, hát van külömbség ott is: Az ő normája 100 százalék — nála ez a legalacsonyabb, egyben legmagasabb teljesítés is. A bérszámfejtésnek, kimutatásnak, vagy törzskönyvezésnek ugyanis mindig pontosnak és jónak kell lenni. Ott ez a 100 százalék. Ennek pedig mindig meg kell lenni, mert ha nincs meg, baj van. De a fizikai munkánál nem ez a helyzet. Ott csak alap a norma.

Ahogy néztem, nem tudtam eldönteni, hogy változott-e valamicskét a véleménye. Sikerült-e meggyőzni őt. Szavaim ellen nem igen tiltakozott, — de hát mit szólnának az emberek?. :

*

Este, hazafelé jövet ugyanabba a szakaszba szállt a vonaton, mint én. Ujbögtől együtt utaztunk Kécskéig. Már azt hittem, elölről kezdjük a vitát, de nem így történt. Közölte velem, hogy valószínűleg helyet változtat, mert máshová hívták törzskönyvezőnek, s ott jobb lesz a fizetése is. De ha ez nem sikerülne, visszamegy fizikai munkásnak, — állattenyésztőnek.

— Hát mégis csak visszamegy a sertéstelepre? — kérdeztem meglepődve; meg egy kicsit boldogan is. Csodálkozva rámnézett:

— Ah dehogy — felelte, — ide nem. Messze. Nagyon messze Kécskétől.

Elgondolkoztam. Milyen különös utakat jár be az emberek gondolkodása? Kivált, ha érthetetlen hiúság sarkalja. De azért valahogy úgy éreztem, ha nem is egészen jól, ha nem is egészen helyesen, de sikerült meggyőznöm őt a fizikai munka megbecsüléséről;

■S. G,