Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. szeptember (9. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-28 / 229. szám

Á londoni kilenchatalmi értekezlet előestéjén MOSZKVA (TASZSZ) V. Kudrjaveev, az »Izvesztyija« külpolitikai szemleírója azza’ kapcsolatban, hogy, Anglia, kez­deményezésére szeptember hó 28-án Londonban kilenchatalmi értekezlet kezdődik, megálla­pítja, hogy az értekezlet felada­ta megvitatni a bonni Németor­szág felfegyverzésének és a nyu­gati katonai csoportosulásba való felvételének újabb terveit a ku­darcba fulladt »európai védelmi közösség« helyett. Meg kell mondani, hogy az »európai védelmi közösség« ku­darca világosan leleplezte Nyu­­gat-Európa széles néptömegei előtt, hogy milyen főcélt tűztek maguk elé Európában , az Egye­sült Államok kormánykörei. Ez a cél az, hogy korlátlan, senki által sem ellenőrzött fegyveres erőket hozzanak létre Nyugát- Németországban, és az agresszív északatlanti tömb többi részve­vőjével egyenlő alapon felve­gyék Nyugat-Németországot eb­be a tömbbe. Ennek érdekében álltak elő azzal a követeléssel, hogy adják meg a »szuveréni­­tást« Nyugat-Német országnak, vagyis tegyék lehetővé a bonni kormány számára Nyugat-Né­­metörszág korlátlan felfegyver­zését. A szemleíró a továbbiakban megjegyzi, hogy noha Anglia és az Egyesült Államok alapvető célkitűzései a német kérdésben megegyeznek, a taktikai kérdé­sekben mégis ellentétek állnak fenn a két ország között. Ez a körülmény bonyolulttá teszi a helyzetet a londoni kilenchatal­mi értekezlet előestéjén. Ami a francia kormánykörök álláspontját illeti, — folytatja Kudrjaveev — a francia hiva­talos személyiségek megnyilat­kozásai azt mutatják, hogy egyesek közülük hamis megvilá­gításban próbálják feltüntetni azokat az okokat, amelyek miatt a francia nemzetgyűlés elutasí­totta az »európai védelmi kö­zösség«-^ szóló szerződést. A francia kormánykörök Nvugat- Németország felfegyverzésének elvi kérdését e felfegyverkezés formájára vonatkozó kérdéssel igyekeznek helyettesíteni. Men­des-France azt ajánlja, hogy ve­gyék fel Nyugat-Németországot (valamint Olaszországot) a brüsszeli szerződés részvevői kö­zé és létesítsenek egy szervet, amely ellenőrzést gyakorol e tömb valamennyi részvevőjének fegyverzete fölött és megálla­pítja e fegyverzet maximális színvonalát. Ma már azonban — jegyzi meg a szemleíró — még a leg­­átlátszóbb álcázás sem elégíti, ki sem az amerikai kormánykörö­ket, sem a bonni revansisztákat. Mialatt a francia terv maximá­lis színvonal megállapítását irá­nyozza elő Nyugat-Németország felfegyverzése szempont j ábói, addig az Egyesült Államok azt követeli, hogy adjanak Nyugat- Németországnak egyenlő jogo­kat az atlanti tömbben, vagyis korlátlan jogot a fegyverke­zésre. Az új francia terv nem elégíti ki Angliát sem — folytatja Kudrjaveev —, mert Anglia nem kívánja, hogy fegyveres erői annak a szervnek az ellen­őrzése alá kerüljenek, amelynek megalakítását Franciaország a brüsszeli szerződésen belül ja­vasolja. A nyugati hatalmak közötti ellentétek fokozódása Nyugat- Németország felfegyverzésének kérdésével kapcsolatban azt bi­zonyítja, hogy ezek a hatalmak egyre nehezebben találnak olyan félrevezető formulákat, amelyek segítségével eltitkolhatják a szé­les közvélemény előtt az európai biztonság halálos ellensége, a német militarízmus feltámasz­tására irányuló terveket. (MTI) Kiiliii csapatok hadgyakorlatai Nyyeel-NémefországhaEi BERLIN (TASZSZ) A napok­ban Nyugat-Németországban megkezdődtek a nyugati hatal­mak csapatainak őszi hadgya­korlatai. Ezek a hadgyakorlatok arányaikat tekintve a háború befejezése óta Nyugat-Német­országban megtartott hadgya­korlatok közül a legnagyobbak. A »DPA« bonni hírügynökség adatai szerint a hadgyakorlato­kon kerülbelül 140.000 ameri­kai. angol, belga, holland és ka­nadai katona vesz részt. Sajtójelentések szerint Nyu­gat-Németország különböző vi­dékein a hadgyakorlatok Követ­keztében sok katona és polgári lakos megsebesült. Nyugat-Németország lakossá­ga tiltakozik a hadgyakorlatok ellen, követeli, hogy szüntessél' be a német területen folyó há­borús készülődéseket. (MTI) A Nemetek Szövetsége egy rajnai hajó fedélzetén tartotta meg betiltott kongresszusát BERLIN (MTI) A Németek Szövetségének eredetileg Dűr­­seldorfba összehívott országos -kongresszusát, amelyet Észak­­rajna-Vesztfália tartományi kor­mányának Adenauer-párti bel­ügyminisztere jogellenesen be­tiltott, vasárnap a Rajna Bonn és Köln közötti szakaszán egy hajó fedélzetén tartották meg. A kongresszuson több, mint 300 nyugatnémetországi küldött, továbbá a Német Demokratikus Köztársaságból, Belgiumból, Hollandiából és Ausztriából ér­kezett 45 vendég vett részt. Wilhelm Elfes, a Németek Szövetségének elnöke, megnyitó beszédében hangoztatta, hogy a kényszerűségből egy rajnai ha­jón megtartott kongresszus min­dennél jobban megmutatja a vi­lág közvéleményének a Nyugat- Nemetországban uralkodó poli­tikai viszonyokat és Adenauer »demokráciáját«, amely hatósá­gi védelemben részesíti a hábo­rúra uszító SS-banditák össze­jöveteleit és kíméletlenül üldözi a béke és a nemet egység hí­veit. Elfes kijelentette, hogy a né­met népnek ki kell kényszeríte­nie a bonni militarista politika megváltoztatását, mert egész Németországnak a megegyezés és a béke politikájára van szük­sége. DOBOZY IMRE: A SÍÉN Ráparancsol a nyárfalevélnél is gyámoltalanabb káplánra. — Bernát! Nyomban szerezz egy harmadik lámpát! — Iiii... igenis ... — Hőből fiam, te meg ereszd már azt a nyomorult kötelet. Egy-kettő, húzzuk ki azt az Oroszlánt, mert belebolondulok ebbe a rémítő ordításba. Előrántja zsebéből a szivóriu­­mos üveget, nagyot húz belőle s újra kiált Oroszlánnak. — Hallgass! — Nem hallgatok! XJhuhúú... — Dehát értsd meg: ha így bőgsz, mindjárt a nyakunkon lesz az egész falu! — Nem bánom! Nem bánok éh már semmit se! Ahaóóó... Csalicska hájas mellében majdhogynem megáll az ütő: Oroszlán bömbölésén túl is hallja, hogy Bazsalgó Mártonék portáján nyikorog az ajtó, s mindjárt utána sietős léptek koppannak a kövesúton. Pálin­kás Ferencék háza felől is jön valaki, vinné el az ördög minél messzebbre. Puskáéknál éppen most támasztják ki a zsalugá­­tert, az öreg, nagyothalló Puska Ignác kidugja kopasz fe­jét a holdfénybe s torkasza­­kadtából érdeklődik: — Mi az? Kit ölnek? Csalicska alig bírja visszafoj­tani a torkát szorongató zoko­gást. — Istenem, istenem, de sze­rencsétlen vagyok... mit mond­jak nekik, ha meglátják a szi­vattyút? Oroszlán fiam. édes jó testvérem, hallgass él! — Nem! Óóóó, a fejem! — Hallgass, az égre kérlek! Tizenöt percentet kapsz, csak ne ordíts! (13) / — Mennyit? — Tizenöt percentet. — Húszat! — Nem, nem, ne tégy tönkre: tizenötöt. — Uhujjajjajjc,;.' Csalicska megtántorodik. Uramjézus, most már minden mindegy! Bazsalgó Márton ing­­ben-gatyában bekocog a zarán­dokudvarra, kezében vasvillát szorongat,- mögötte eletepárja, a piszkafa-forma Julis néni, Bo­­dokháza község rózsafiizér-egy­­letének elnökasszonya lohol s majd elbotlik hosszú kendervá­szon alsószoknyájában; utána Templomos Bagó Orbánná tör­tet, vesszőseprűvel felfegyverez­ve, leghátul pedig Puska Ignác nyargal, szintén gatyában, s bár békés természetű férfiú, előre­­nyujtott jobbjában hatalmas hisznóölőkést villogtat. És hogy a zordon jelenethez a kellő vi­lágítás se hiányozzék, a plébá­nia felől Bernát káplán trappal a harmadik számú viharlámpá­val. Csalicska a gondosan felerő­sített pumpa elé támolyog. Ép­pen az utolsó pillanatban: Ba­zsalgó Márton már ott liheg, alig néhány lépésnyire, s futás közben magasra emeli vasvillá­ját. — Dícsértessék ... huh, de melegem lett! Ki a hétszentség meri háborgatni a plébános urat? — Jesszusmáriám! — nyögi elf úló hangon Julis néni, akinek keszeg derekáról már-már le­csúszik az éjszakára való fe­hérnemű. — Azt hittük, gyilkol­ják a drága jó tisztelendő urat. Jaj, csakhogy életben találtuk! Tessék már mondani, mi ez a rettenetes bögés? Akárcsak sze­gény, zsömleszínű üszőnket hal­lanám, amikor eltört a lába s le kellett vágni. Ugye, Márton, az is éppen ilyen keservesen bő­gött? Ugye? —■' Ej, ne sápítozz már! — for­med rá a férjeura. — Igazítsd meg a szoknyád korcát, mert mindjárt kivilágít az alfeled. Arra pedig nem kí­váncsi a plébános úr, elhiheted. Bazsalgóné szemérmesen le­süti a szemét... — Tudom én. Öreg vagyok én már ahhoz... Oroszlánnak fogytán a türelme odalent az iszapban. Se föl nem húzzák, se szilvórium, se húsz percent: összeszedi tehát végső erejét s akkorát ordít, hogy még a nagyothalló Puska Ignác is riadtan kapkodja a fejét. — A kiskésit neki, ez igen! Kinek van ekkora hangja, plé­bános úr? Csalicska izgatottan hebegi: — A ... a ... a hogy is hív­ónknak, a sátánnak... Bazsalgó Márton tátva felejti a száját. — A sátánnak? Hol a sátán? Az izzadó plébános hetet-ha­vat összehord kínjában. — Hogy hol van? Hát izé... hol lenne? Azaz hogy hol le­hetne másutt, mint a kútban. Julis néni elképed, még a szeme is fönnakad. — A szent kútban? Node, hogy került oda? Hallaná csak Oroszlán, mikép­pen szapulják őt odafent! Dehát a kútba költözőt hajdani első gazda semmit se hall. Időközben valahogyan megtalálta a leeresz­tett kötél végét s most ordítva mászik felfelé. Csalicska lassan-lassan visz­­szanyeri lelke nyugalmát. Hiszen nincs nagy baj, a pumpát még senki se látta: ami pedig a sá­tánról szóló rögtönzést illeti, HETI S A magyar sajtó szeptember 19-én közölte a Magyar Nép­köztársaság kormányának bead­ványát az ENSZ közgyűlésé­hez. Tudvalevőleg szeptember 21-én, kedden délelőtt ült össze ' New Yorkban az Egyesült Nem­zetek Szövetségének 9. ülésszaka. Ebből az alkalomból fordult a Magyar Népköztársaság kormá­nya az ENSZ-hez, hogy végre már intézzék el Ma­gyarország 1947 óta húzódó felvételi ügyét és tegyék le­hetővé, hogy hazánk képvi­selői közreműködhessenek e nemzetközi szervezet tevé­kenységében. Magyarországnak már régtől fogva megvan a joga arra, hogy az ENSZ tagjai sorába lépjen. Az alapokmány ki is jelenti, hogy az ENSZ tagja lehet »minden békeszerető állam, amely ezen alapokmányban foglalt kötele­zettségeket vállalja és a szer­vezet megítélése szerint a köte­lezettségek teljesítésére képes és hajlandó«. A Magyarországgal kötött békeszerződés is azt az ígéretét tartalmazza a nagyha­talmaknak, hogy támogatják ha­zánk tagfelvételi kérelmét. En­nek ellenére a nyugati hatal­mak csatlósaikkal egyetemben, ellene vannak Magyarország felvételének és hajlandók inkább holmi koholt vádakkal elodázni a felvételt, pedig ]Y(agyarország kormányának minden eddigi te­vékenysége a legteljesebb össz­hangban áll az Egyesült Nem­zetek Szövetségének alapelvei­vel. Az ENSZ 9. ülésszakának meg­indulásával egyidöben, vasárnap jelentei be az angol külügy­minisztérium szóvivője, hogy az előző napon szétküldlék a meg­hívókat a lendoni kilenchatalmi ér­tekezletre, amely szeptember 28-án veszi kezdetét. Az értekezlet főcélja az, hogy tisztázza az európai védelmi kö­ohó, ebben ő nagymester, s né­hány hívő jámbor tudakozódása csak nem hozza öt zavarba! — Megálmodtam, kedvesem, a szentlélek segedelmével, hogy a sátán belopódzik a szent kútba s meg akarja rontani a kút vi­zét, no meg a bodokházi kato­likusok lelkét. Julis néninek lúdbőrzik a há­ta. — Szentséges szűzanyám! Bazsalgó is meghökken, lej­jebb ereszti vasvilláját s óvato­san elhúzódik a kúttól. — A nemjóját neki, hiszen en­nek fele se tréfa. Szóval itt van a sátán? Puska Ignác a nyakát nyúj­togatja. — Mi van a plébános úr há­tán? Bazsalgó az öreg fülébe or­dít: — Nem a hátán! Sátán! Puskát elfutja a pulykaméreg, s Bazsalgó orra alatt hadonászik a disznóölőkéssel. — Én,■ sátán? Én, aki minden első pénteken gyónok, áldozok? Te, vigyázz magadra! — Nem te vagy a sátán! Hal­lod? A kútban van a sátán! S hozzáteszi, bosszús legyin­téssel: — Ágyúnak kéne hívni téged, nem Puskának. Most már Puska is hátrább lép, s szapora pislogással vizs­gálja a kutat. Julis néni resz­kető hangon kérdi: — És ha kijön a kútból? Mi lesz velünk, tisztelendő úr? -Csilcska felemeli kezét s ke­resztet rajzol a levegőbe. — Ne aggódjatok, híveim az úrban — szavalja prédikáláshoz szokott, öblös hangján, — o sátán nem vehet erőt a szentlélek ha­talmán! Eltávoztatom tőletek, megmentem a falut! Ráparan­csolok a mi urunk nevében: ta­karodj, sátán! (Folytatása következik.) zösség francia részről történt-el­­utasítása után kialakult helyze­tet. Az értekezleten' az USA, Anglia, Franciaország, Kanada. Nyugat-Németország, Olaszor­szág, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői vesznek részt. A nyugati sajtó vegyes ér­zelmekkel taglalja az értekezlet várható eredményeit. Az egyik svájci lap kifejti, hogy vélemé­nye szerint igen kedvezőtlen kép tárul majd a részvevők elé, ha szemükre vetik az értekez­leten a világpolitikai helyzetet. Nem lehet letagadni, hogy a nyugati államok hivatalos kép­viselőinek felfogása tekintete» ben lényeges eltérések mutat­koznak. Mendes-France, — bar egyízben kedvezően nyilatkozott az európai védelmi közösségről, — változatlanul fenntartással él Nyugat-Németország felvétele te­kintetében. Az angol külügymi­niszter úgylátszik elvileg egyet­ért ezzel a kérdéssel, de utalt arra, hogy feltétlenül megfelelő mrmát kell találni a megegye­zésre. ami lényegében azt je­lenti, hogy az angol kormánynál:; esetleg külön véleményé lehet. Általában Amerika az, amely Nyugat-Németország felfegyver­zését, minden fenntartás nélkül szükségesnek tartja. Ezt az ál­láspontját igyekszik keresztül­vinni, még abban az esetben is. ha Nyugat-Németország szóm­­szédai ellenvéleményt nyilvání­tanának. Az ENSZ-közgyűlés megnyi­tása után Visinszkij elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője ja­vaslatot tett a népi Kína felvé­telére az ENSZ-be. A közgyűlés azonban elodázta amerikai nyo­másra ennek a fontos javaslat­nak a tárgyalását. A közgyűlé­sen megkezdődött általános vi­tán szóba kerülnek a világpoli­tika összes problémái. A szeptember 23-i ülésen az atomkérdésről indultak meg tárgyalások. A vitában Dulles amerikai kül­ügyminiszter leplezetlen inge­rültséggel nyilatkozott a francia parlamentről, amely tudvalevő­leg elutasította az európai vé­delmi közösség ratifikálását. — Dulles beszédének gerincét az atomerő kérdésével foglalkozó rész képezte. Teljesen érdemte­lenül a Szovjetunióra igyekezett hárítani annak a felelősségét, hogy mindezideig nem történt megegyezés az atomerő felhasz­nálásának nemzetközi ellenőrzé­se érdekében. Az amerikai kül­ügyminiszter ugyanakkor kije­lentette, hogy az Egyesült Álla­mok szempontjából teljesen el­fogadhatatlannak tartja a Szov­jetunió nagyjelentőségű javasla­tait az atomfegyver eltiltásáról. A Szovjetunió közismerten a tömegpusztító fegyverek nem-. zetküzi tilalma érdekében szállt eddig is síkra, és őszinte törek­véseinek bizonyságaképpen a nemrégiben megindult atomerő­mű munkábaállításával is ezt a törekvését bizonyította be a bé­keszerető népek előtt. Ez azon­ban az Egyesült Államoknak úgylátszik, nem elég biztosíték, hiszen az USA végső célja az atom- és hidrogénfegyver továb­bi tökéletesítése egy új háború előkészítése érdekében. Visinszkij elvtárs az ENSZ főbizottságának ülésén mintegy válaszképpen hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány változatla­nul hajlandó tárgyalásokat foly­tatni az Egyesült Államokkal az atomkérdés megoldása érdeké­ben. őszinte szándékainak bizo­nyítására tette közzé a Szovjet­unió külügyminisztériuma szep­tember 26-án azokat a fontos okmányokat, amelyeket a szov­jet kormány és az USA kormá­nya juttatott el egymáshoz az atomkérdéssel kapcsolatban. Az okmánygyüjtemény tanulmá­nyozása mindenkit meggyőz ar­ról, hogy egyedül a Szovjetunió tart ki — következetes békepo­litikájához híven — a tömeg­­pusztító fegyverek nemzetközi eltiltásának e)ive mellett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom