Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-15 / 193. szám
EGY ÉPÜLŐ, SZÉPÜLŐ ÚJ FALUBAN A bőséges nyáreleji esők kedveztek a kapásnövények fejlődésének, de kedveztek a gyomoknak is. Az utóbbi száraz, meleg idő pedig kiszárította a talaj felszínét, és egyes helyeken cserepessé vált. A cserepesedés megszüntetésének és a gyamok irtásának legjobb eszköze a kapa, amelyet az aratás befejezése után még szorgalmasabban kell forgatni. A kukoricának most van a legtöbb tápanyagra és nedvességre szüksége, hogy szép, telt csöveket neveljen. Saraboljuk tehát a kukoricát, de végezzük el a répa, napraforgó és az egyéb kapásnövények aratás utáni kapálását is. A kukoricát és répát lókapával is meghúzhatjuk, de vigyázni kell — különösen a kukoricánál —, hogy a kisefa le ne tördelje a szárakat. A kapa sekélyen járjon. Az idejében végzett augusztusi kukoricaka- pálás 3—5 mázsával növeli a holdanként! termést. A juhállomány téli takarmányozását jelentős mértékben megjavíthatjuk — valamint a juhtartás költségeit is lényegesen csökkenthetjük — ha (vetés -után) mesterséges téli legelőket létesítünk. Ennek különösen azért van nagy jelentősége, mert a téli takarmányok — a legtöbb juhtenyészetben — főkép szalmából és egyéb másodrendű takarmányokból állnak, melyekben igen kevés a fehérje és hiányoznak belőlük a vitaminok, valamint az ásványi anyagok. Ezért igen célszerű, ha a juhtenyésztéssel foglalkozó termelő- szövetkezetek télire mesterséges legelőt létesítenek. Téli legelőket lehetőleg a ho- dályok közelében — augusztus 15 szeptember 15 közötti időben — legcélszerűbb létesíteni. Vetésre legalkalmasabb takarmány- növény a repce, a repcés rozs, vagy egyéb korán fejlődő koraőszi takarmánykeverék. A megfelelő időben létesített legelőka fagyás beállta után, már novemlentürik ki a bizalmatlanság még mellettünk futó vágányából. Az eredmények fátylazásán áttört az akaratlan és természetes dicsekvés. Nyomban utána kiderült, hogy harmincöt mázsa alma került a kamrába, úgy kitett magáért Szabó gazda szemefé- nye: az almáskert. A szeme mélyenülő fényéből azt veszem ki, hogy még akar mondani valamit, hiszen nemcsak a permedé, a fapucolás, a korai dínnyepalántálás adta a gazdag szüretet, kellett ehhez valami olyan is, ami túltesz a vegyszerek hatásán, a palánta korai földbegyökerezésén és ez nem más, mint a buzgó paraszti alkotókedv. Az élet igaz tüze ez, mely nem lángokkal nyúl az égbe, hanem ott parázslik az erekben, szívben és olthatatlanul perzseli a lelket, míg ki nem húny, C a rövid hallgatás alatt, ^ mintha átvette volna gondolataimat. — Tudja, sokminden levegő dolga. A párás nyomja az embert, beleizzad, a kapát csak ímmel-ámmal húzza, nem halad a borozdába. De ha a levegő tiszta, egészséges, akkor tudjuk, hogy a pára nem feketíti le a szőlőt, hogy értelme van a munkának. Megért engem úgy-e? — Ezzel azt akartam mondani, hogy amikor megjelent az a Programm (maga tudja jobban megmondani a pontos nevit) azóta sok minden megváltozott. Nem a szőlő, a gyümölcsfa, hanem az emberek. Úgy áll itt minden, mint tavaly, vagy azber közepétől kezdve legeltethe- tők, mindaddig, amíg a magas hótakaró ezt meg nem gátolja. Egy hold kellő időben elvetett, jól fejlett téli juhlegelőre 30—40 juhot lehet számítani. Helyénvaló, ha azok a termelőszövetkezetek, amelyek az év őszén gyümölcsöst szándékoznak telepíteni, vagy a már meglévő gyümölcsöseikben nagyobb méretű pótlást akarnak megvalósítani, már most megkezdik az előkészületeket, Azok a termelőszövetkezetek, amelyek legalább 10 hold gyümölcsöst telepítenek, vagy meglévő gyümölcsöseiket legalább 10 holdra kiegészítik, ingyen szaporítóanyagot kapnak. — Bogyós gyümölcsök telepítése esetén a fentiekhez hasonlóan azoknak a termelőszövetkezeteknek igénylését veszik figyelemben, amelyek pöszmétéből, ribizkéből és málnából legalább fél hold, szamócából pedig legalább egy hold területet szándékoznak betelepíteni. Amikor a tej gyenge zsír- tartalma miatt a begyüjtőhe- lyen panasz merül fel, a gazda- asszonyok rendszerint a takarmányt hibáztatják. A kevésbbé zsíros tej szállításának az oka rendszerint nem a takarmányban, hanem abban rejlik, hogy a gazdasszonyok a zsírosabb esti fejést maguknak tartják meg és a gyengébb zsírtartalmú reggeli fejést viszik a csarnokba. Azt is jó tudni, hogy a tejben az egészségre nem ártalmas tejsav- baktériumokon kívül akadhatnak ártalmas baktériumok is. Ez persze csak ott fordulhat elő, ahol tisztátalanul kezelik a tejet. Fejés előtt takarítsuk ki az istállót, hordjuk ki a trágyát és szellőztessünk. De meg kell mosni a tőgyet is. A fejőt és a többi tejesedényt előbb forró, majd hideg vízzel mossuk ki és fejés után azonnal szűrjük el a tejet. Az edényt a tej elszállításáig tejjel együtt állítsuk hideg vízbe és ritkaszövésű ruhával kössük le. előtt, de ha már a szomszédok mind trágyát akarnak venni, az annyit jelent, hogy más a levegő. Mert a trágya az olyan, mint motornak a benzin, nélküle a föld csak úgy hajt, mint a gép kézzel tolva, Hosszan beszélt még és én hallgattam, mint ábrándokkal teli gyermekkoromban az öregek meséit. Közben egy rövid eső vonult el felettünk. A felhők megsoványodva úsztak tovább, a nedves fűszálak a föld felé hajlottak, lustán, esőverten csüngtek a fák ágai. rrele a kamra, pince. Sok munka, igaz, de sok pénz is az. Akinek pénze van és még hozzá egy kis gazdasága is, azon töri a fejét, hogy tudná azt a föld, a homok duplán visszaadni. Szabó gazda is ekörül ker- getőzött gondolataival. Azt is tudta, hogy nagyobb darab inkább képes többet hozni a konyhára, így egy másfélholdas szőlőtáblát örökbérletbe vagy ehhez hasonló módon megszerzett huszonhatezer forintért. A ter- vezgetés továbbszőtte elképzeléseit. Száz kocsi trágyát hordatott a táblákra, a dinnye helyibe rozsot vetett, félretette a pénzt melegágy! dinnyepalántákra, kijelölte a paradicsom helyét. — Ezekután a szerződéskötés már csak a következő lépés volt. — Mindenre szerződést kötött, a szomszédok már azt mondták, hogy »majd nem ismered ki István magadat abba a sok papírba." Erre csak annyit mondott »ez a papír pénz, a pénzbe meg ki a fene ne ismerné ki magát,« mi társadalmi rendünk minden egyszerű embernek hozott valami szépet, jót, amit még eddig nem kapott meg senkitől. Az idő hatalmas homokóráján napok, hetek, hónapok, évek peregnek le és az elmúlt idő teli van emlékekkel, eseményekkel. Csak néhány mozaikot szeretnék kiragadni abból az együttes, nagyszerű egészből, amely kialakulóban, fejlődőben van a mi életünkben, környezetünkben. * lig pár éve alakult községről: Lakitelekről lesz szó. 1950-ben vált önállóvá és azóta tovább izmosodik, serdül, erősödik. Lakói többnyire egyszerű kisemberek, volt cselédek. Helyesebben nem is cselédnek, hanem »kertésznek« nevezték erre többnyire az olyan nincsteleneket, akik régen a Muraköziek, a hírhedt Héjjas Iván, a tábornok Hankovsziki, vagy Má- lik ezredes tanyáin, harmadába bírt földjein talán még a cse- lédsorsnál is nyomorúságosabb körülmények között tengődtek. A kertész ugyanis nemcsak földet fogadhatott harmadába az uraktól, hanem jó borsos kötelezettségek mellett tanyát is bérelhetett, melyet megszorult helyzetben lévén ki is béreltek. Azért azonban, hogy a tanyát bérelték, 3—4 tehenet kellett ingyen gondozni, 300, vagy még ennél is több tojást, sokszor majdnem fél mázsa csirkét kellett évente a gazdának szolgáltatni azonkívül, hogy a házat mindenkor a benne lakók tatarozták. Ez az idő elmúlt — és letűntek velük uraik is. A régi egészségtelen tanyákat a faluban épült szép, új házakkal cserélték fel a volt kertészek. Az elmúlt néhány év alatt 180 ház épült az egyre népesebbé váló községben. De azért a lakitelekiek még nem felejtettek. Néha igen érdekes módon kerülnek elő újra a régi emlékek. Bagi István, Kisalpár 39. sz. alatti lakos nem sokkal ezelőtt kereste fel a tanácsot. Behozta Vályi István volt banktisztviselővel 8 hold földre kötött kis- haszonbérleti szerződését: — Hát létezik ilyen, — mondta és elkeseredetten mutatta a papírt, melyen a kishaszonbér- letnek ugyanazon feltételei volEnnek egy részét már most a napokban tudtam meg tőle, amikor újra meglátogattam, hogy megtudakoljam: hogyan él, milyen lesz a termés, hogyan karcsúsodnak a fiatal almafák, jó volt-e a gálic? De mintha ko- morabb lett volna az arca és fáradtabb, a szeme nem vibrált olyan élénken és a kezemet is mintha erőtlenebből szorította volna meg. — Odalett a tehenem... fölfordult. A dinnye... jobb arról nem beszélni... még háromszáz forintot sem hozott, annyi sincs, hogy meg tudjam kínálni, — De a szőlő az szép — vetem oda, mert látom, hogy a permet egy kékbe vonta az egész táblát. l_fétszer csaptam be a per- mettel, de talán egy nappal előbb kellett volna kezdenem. Hiába az ember sohasem tud eléggé okos lenni — és látom a szemén, hogy szinte fáj, mert nem tudta a tavalyi rekordot megismételni. Végigjártuk a táblákat és' eltanakodtunk a tőkék mellett. A kövidinka most is jól áll. Talán a fürtök nem olyan nagyok, mint tavaly, de sok van belőlük, így hát Szabó gazda számításába csak éppen a tehén meg a dinnye csúszott bele, a szőlő megteszi a magáét. És ebből fakadnak az újabb tervek. Már megformálódott benne a szándék: ekekapát vesz és két magasnyomású permetezőgépet. Folyik még a szó és be nem telik a nézelődés. Se vége, se hossza az apró tervezgetésnek, tak szabva, mint 15—20 évvel ezelőtt. Hát igen. A lecsúszott »arisztokrata« megint hatalmába akarta keríteni az egyszerű, dolgos Bagi Istvánt, * z utcán, az út mellett sovány, száradt fű »sárgul a királydinnyés homokban«, de a házak kerítésein belül az égnél is kékebb színben pompáznak az eső után frissen permetezett, roskadásig megrakott fiatal körte-, alma- és szilvafák. Szebb, ígéretektől gazdagabb tájat festeni sem lehetne, pedig itt vagyunk a falu közepén. Balra az iskola piroscserepes teteje emelkedik ki a fák mögül, előtte a fehérre meszelt új iskolával, tanítólakással. Jobbra egyszerű kis falusi ház, nagy gyümölcsössel. A kis kapuban egy öreg nénike bocsájt útnak egy nagyon élelmes kis legénykét: — A kendőben négy kiló van, 2.40-et kapsz érte, de azután visszahozd a kendőt, nehogy el- hadd útközben! — Az utolsó szavakat már a futó fiú után kiabálja. — Talán kisunoka? — kérdem. — Nem, a szomszédék kisfia. Szilvát visz a szeszfőzdébe, a szülei nincsenek itthon, —ránkbízták. — Maga hová megy — kérdi pillanatnyi szünet után. — Az óvodába. Erre van? — Igen. Arra lent a jegenyéknél kell elfordulni. Érdemes megnézni — mondja utána határozottan — ilyen óvoda nincs sehol másutt. Ez persze túlzás, — gondolom magamban, de nem baj az, ha Csordás Lajosné, az összetöpörödött, kevés jót élt kis öregasszony olyan szépnek látja. — Jár unokája az óvodába, Csordás néni? — kérdem. — Nem jár nekem, csak voltam ott, mert mikor megkapták az új berendezést, nagy híre, meg dícséretje futott a faluba — azután én is ellátogattam. Nagyon szép. örül az ember lelke, ha ránéz, higyje el nekem. Aprócska székek, asztalok, játékok — van ott minden, minden. De tudja-e, hogy nemsokára olyan szép lesz majd a bölcsődénk is. Azt is újat építünk. Ez az iskola is új itt a szomszédban. A demokráciában épült — a »jövőre így akarom«-nak. Ez a tettvágy még akkor született meg benne, mikor cselédsorban a kulákok szalmáján, sovány sajtján, hagymáján tengette életét. Akkor megfogadta, ha lesz sajátja, azt nagyon meg fogja becsülni, szeretni, babusgatni fogja. így is történt és jól van ez így. A föld az ilyen gazdát kedveli. De Szabó gazda tervezgetése is végez és elérkezik egy olyan határra, ahonnan nem tudja, hogyan kell továbbmenni. Takaros kis búzaasztag mellett állunk, kalászt morzsolunk a kezünkben és közben -— ha csak egy pillanatra is, felvillan a jövő, a szabóistvánok, az alsóalpá- riak, a parasztok útja. — Nagyon megszoktam a magamét. Szeretem mint anyámat, vagy mint a gyerekemet. A jobbnak sem lehet ellentmondani, de annak aztán tényleg jobbnak kell lenni. Tudja, mi a fontos a népnek is, meg nekem is... hogy jó legyen a példa... Tgy fogalmazta meg Szabó István a jövőbe indulás feltételét. Közben besötétedett. Kézfogással búcsút vettem és egy ideig gyalogoltam gondolkodva, képzelődve. Jó volt tudni, hogy Szabó István gondja már az új úton törődik, jó volt érezni a száradó füvek édeskés lehelletét, jó volt látni az álmosán és némán földhöztapadó tanyákat. A közeli erdő vidáman zsongott, a természet láthatatlan húrjai zengtek, és rámborult az égbolt, mint egy kristályból és ezüstből öntött kék harang. W, D. újságolja örömmel, mert látja, érdeklődéssel hallgatom. Elmentem az óvodába. Talán mondanom sem kell, hogy ott már nekem sem tűnt túlzottnak Csordás néni dicsérete. Az apró» ságok a finom ebéd után (gu» lyásleves, túrós- és mákoskaláes dicsérte a kicsik »szakácsának« özv. Zámbori Józsefnénak az ügyességét) a pihenőben aludtak, * tanácson a falu iegszor-i galmasabb gazdája felöl érdeklődtem. — Ilyen nem egy van, de menjen csak el Cseh Dani bácsihoz! Alacsony, kicsit ravaszkás ember. Gyanakodva fogad. Gondoltam, megviccelem. — Cseh Dániel, úgy-e? — Az vónék, — vág komor arcot. — Nem teljesítette a beütemezett hízóbeadását!, de el van maradva a többivel is, Az öreg megkönnyebbül. Erre már csak elneveti magát! Hogy ő nem teljesített! — Ihol vannak ni a vételijegyek, csak nézze meg — tartja az orrom elé a papírokat. De mivel azt is meg akarja mutatni, hogy érti a tréfát, mindjárt bele is fog egy kis történetbe: — Hanem egyszer én is rájuk ijesztettem odabent! — Maga? Hogy? — Mikor a tervfelbontás volt, behívattak, osztán kérdik, mikorra adom be a malacot, vagyis a hízót. —. Hát r— mondom —, majd decemberre! Jó lesz az akkor is, — Láttam, egy kicsit rosszul esett nekik, de azért beírták, hogy decemberre leadom. Annál nagyobb volt aztán a csodálkozás, amikor a 126 kilós hízót június 8-án beadtam. De jól is jártam vele, mert a gyorsteljesités után elengedték kukoricabeadási kötelezettségem. — Ha mi támogatást akarunk az államtól, akkor bizony mi sem lehetünk annyira behúzott marokkal. Ezért teljesítettem én már mindenből a kötelességemet. Liszt, cukor, minden van a szövetkezeti boltban, de ha mindenki hanyag lenne, bizony nem lenni semmi, Már búcsúzom az öregtől, amikor kikísér, furcsa dolgot pillantok meg. A kukoricájának egy része a csövek fölött le van csonkozva. így nagyobb termés lesz, mondja. Hát ezt meg miből gondolja, hol tanulta? — kérdem. — Tavaly kísérleteztem vele először. A lovak belementek a kukoricába, azután leharapdál- ták a tetejét. Én utána vágtam, hogy ne legyen olyan rossz képe, azután megfigyeltem, hogy mennyivel nagyobb csövek voltak ezeken a szárakon. Már másutt is hallottam erről, azt mondják, szovjet módszer. Az idén hát megpróbáltam nagyban. 1 hold kukoricámnak a háromnegyed részét így érlelem be. Már most meglátszik a csöveken, hogy duzzadtabbak, mint az egészbe hagyott kukorieaszá- ron. Látom Cseh bácsi nemcsak kötelességtudó ember, hanem okos, szorgalmas, jó gazda is. * ste van. A faluból már csak a fák kimagasló sötét koronái látszanak és a két torony. Az állomáson ülök, háttal az ajtónak, szemben az ablakkal és szemlélem a nyugalomra készülődő falut. Egy vasutas jön a váróterembe, meg- gyujtja a petróleumlámpát, aztán felakasztja. A lámpa imbolygó fénye visszaverődik az ablaküvegen. — Már nemsokáig — gondolom. Augusztus 20-án itt is kigyullad a villany. Kulcsár Éva Ne hanyagoljuk el a kapálást Juhállományunk téli legelőjéről A szőlőtelepítésre való felkészülés A tej kezelése
