Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-15 / 193. szám

Ä megyei pártaktiva határozatainak végrehajtásáért

Augusztus 20-ig teljesíteni topják beadási kötelezettségeiket a kiskunfélegyházi járásban

A közeljövőben rendkívül érdekes tapasztalatcsere zajlik majd le a kiskunfélegyházi járásban. A kiskunmajsai és a kiskunfélegyházi gépállomás dolgozói ülnek majd össze, hogy megvitassák, hogyan lehetne a gépállomás üzemének önköltségét jelentős mértékben csökkenteni, pártunk III. kongresszusa határozata és a megyei kommunista aktíva megbeszélései alapján. Nem lesz érdektelen a tapasztalatcsere, hiszen ha tárgyilagosan megállapítjuk, a kiskunmajsai gépállomás jóval alacsonyabb önköltséggel dolgozik, mint a félegyházi. Fontos megbeszélnivalók vannak a gépek karbantartása, a szerelők munkájának megszervezése ügyében.

A járás kommunistái kezdeményezésére nem ez az egyetlen olyan megmozdulás, amely a népgazdaság által • biztosított anyagi eszközök gondosabb és tervszerűbb felhasználását célozza a kiskunfélegyházi járásban. A legutóbbi pártaktíva ülés tapasztalatait figyelembevéve már össze is ültek a járási pártbizottság meghívására, az értekezlet után pár nappal a járás vezetői, a községek legjobb kommunistái, hogy megbeszéljék, hogyan szilárdíthatnák meg államrendünk alapját, a munkásparaszt szövetséget. Tudvalevőleg a félegyházi járásban a megfelelő felvilágosító munka hiányosságai következtében, és elsősorban a begyűjtési apparátus gyengesége folytán, nem megy megfelelő ütemben az állam iránti kötelezettségek teljesítése. Vannak olyan községek, amelyekben szokatlanul magas a hátralékosok száma. Kiskunfélegyházán is többszáz hátralékos gazda van, aki nem, vagy csak részben tett eleget beadási kötelezettségének és más cikkekből is jelentős hátraléka van.

Nem kis része van ebben

a begyűjtési apparátusnak és a tanácsok lassú és politikailag kellőképpen alá nem támasztott intézkedéseinek. Nem egyszer előfordult olyan eset, amit Kis- kunmajsán tapasztalt a pártszervezet egyik népnevelője, amikor a körzetében a hátralékosként kimutatott dolgozó parasztokat meglátogatta. A népnevelő látogatásai után arról volt kénytelen beszámolni, hogy az általa meglátogatott tíz dolgozó közül hét olyannál járt, aki már eleget tett beadási kötelezettségének, egy pedig még csak egy részét csépelte el terményeinek, így nem is lehetett tőle várni, hogy teljes egészében teljesítse a beadást. Mindössze egyetlen hátralékossal beszélt a tíz meglátogatott gazda között. A begyűjtési apparátus gyengeségét mutatja Kiskun- majsán az is, hogy egy futólagos ellenőrzés során kilencven vételijegyet találtak, köztük elég régi keltezésűeket is, melyeket nem írtak jóvá még a beadási lapokon és a beadási könyvekben. így nem jut el az agitátorok szava számtalan olyan gazdához, amelyik a politikai felvilágosító munka eredményeként eleget tenne a beadásnak.

Az előbb említett értekezleten több ilyen és hasonló esetre derült fény. Éppen ezért olyan megállapítások jöttek létre, hogy a járási tanács megfelelő szakembereket küld az ilyen elmaradott községekbe, egyrészt, hogy rendbe tegyék a begyűjtési adminisztrációt, másrészt, hogy reális alapot teremtsenek a meginduló és kiszélesedő agitációnak,

A járásban működő falusi pártszervezetek is szorosabbra fogják soraikat ezeknek a kampányfeladatoknak a jobb támogatása érdekében. A népnevelők, a községekben működő instruktorok irányításával megtárgyalják a pártaktíva tapasztalatait, megteremtik az alapját az érvekben gazdag, a dolgozókkal elvtársi, baráti légkörben érintkező agitátormunkának. Ez azonban még nem minden. Szükségesnek látták a járás vezető kommunistái, hogy a népnevelők előkészítését maguk a községi párttitkárok végezzék. Nagyobb gondot fordítanak a jövőben arra is, hogy valóban a legtekintélyesebb, a legjobb népnevelők járjanak a községekben. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a jó agitáció egyik alapvető feltétele, hogy minden népnevelő nagy igyekezettel segítse a gondjaira bízott dolgozó problémáinak megoldását, valóban barátjává, tanácsadójává, segítőtársává váljék a falu dolgozóinak. •

A cséplés gyors befejezése is fontos érdek. Most azt a módszert alkalmazzák a járási párt- bizottság javaslatára járásszerte, hogy a működő cséplőgépeket, amikor egy-egy területen befejezték a cséplést, késedelem nélkül átirányítják egy-egy elmaradottabb községbe. Régi módszer ez már, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen átirányítások rengeteg zökkenővel járnak. A járási pártbizottság ezért azt javasolta a gépállomások vezetőinek, hogy szigorúan kötött napirend alapján dolgozzanak, alkalmazzák a legjobb gépállomásvezetők ilyenirányú tapasztalatait. A cséplés befejezéséig minden délelőt- tüket a cséplőgépek iránytervének pontos végrehajtásához szükséges intézkedések megtételére használják fel, délután pedig ellenőrizzék, hogy végre- hajtja-e a gépállomási apparátus azokat a feladatokat, amelyeket a gépállomás vezetője, mint a cséplési munka hadvezére szabott meg.

Felélesztik a járásban a legjobb agitációs módszereket is. A szemléltető agitáció eddig majdnem teljesen hiányzott, pedig milyen jó módszerekre tanítanak az ilyenirányú tapasztalatok. A járási pártbizottság javaslatára a községi pártszervezetek és a tanácsok a pada- gógusokat kérték fel ezeknek az érdekes módszereknek a felélesztésére. Ök a gazdái ennek a tanítási formának járásszerte. Rövidesen karikatúrák, ösztönző hatású feliratok, plakátok jelennek meg, felcsendül a nóta a jólteljesítőket üdvözlő úttörők ajkán is. Nem egy helyen a pedagógusok segítséget nyújtanak a pontatlan és elmaradott begyűjtési nyilvántartások rendbehozásánál is. A járás kommunistái és élenjáró gazdái arra lelkesítik a dolgozó parasztokat, hogy vigyék sikerre az alkotmányunk tiszteletére indult begyűjtési versenyt, hogy augusztus 20-ra adjanak be minden gabonát, ami az állam jussa. Nem lesz könnyű a feladat, de a járás erőinek összpontosításával, a kommunistákkal az élen meginduló lelkes küzdelemmel nem látszik elérhetetlennek a kitűzött cél.

A takarékoskodás, a népvagyon védelme as olcsóbb termelés egyik essköse

Sok becsületes dolgozó gondolkozik úgy az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban, mint Balázs bácsi, az üzem egyik idős dolgozója, vagy Festő Margit, Szabó Juliánná, Major Mária, Kara Katalin, akik helyesnek tartották, hogy a népvagyon pazarlóival, a selejtgyártókkal szemben erélyes intézkedéseket hoztak az üzemben. Régen be kellett volna már vezetni a se- lejtbérezést — hangoztatják — a nép vagyonára jobban kell vigyázni!

Nem is kell nagyon kutatni, miért gondolkodnak így az üzem becsületes dolgozói. Több szembetűnő jelenség mutatja azt, hogy helyes, ha olyan közhangulat alakul ki az üzemben, amely elítéli a pazarlókat, a selejtgyár- tókat, a népvagyon megdézsmá- lóit. Nézünk csak szét, a drága áron beszerzett csomagolóeszközök, a ládák között. Bizony so- Kan nem viselik gondját, a különböző méretű, drága ládáknak. Használat közben, rakodásnál, szállításnál kíméletlenül dobálják. A durva kezeléssel megrövidítik élettartamát, mivel teherbíróképességén felüli igény- bevételnek teszik ki. Olyan ládákat is lehet találni az üzem területén elszórva, melyek többhetes szeméttel vannak tele;

A ládák mégcsak bírják valahogy a durva inzultusokat, de az üveg, már kényes jószág. Kesztyűs kézzel kell vele bánni. Ebben a tekintetben 15 sok hiba van. Átlag naponként 750 különböző méretű üveg kerül selejtbe! Számoljunk csak egy kicsit! Számítsunk átlagban minden üvegre három forintot. A gondatlan dolgozók napi 2250 forintot dobnak ki az ablakon. Ez havonként durván számolva

50.000 forint. Két szép, kétszobás, összkomfortos munkáslakást lehetne ezen a pénzen építeni. Vájjon nem fékezi-e ez a gondatlanság az életszínvonal emelését?

A készáru csomagolásnál, üvegbe való öntésénél is sok elfolyik. A gyümölcspulp hordókba való öntésekor, néha több folyik mellé, mint a hordóba;

Minek kell például ellátni védőöltözettel azokat a dolgozókat, akik sohasem fordulnak meg az irodán kívül olyan részlegben, ahol a védőöltözet kötelező?

Ezek a legkézenfekvőbb formái a pazarlásnak. Ebból mutatóba elég ennyi. De vannak ennél súlyosabb esetek is, amelyek már meggondolásra késztetnek minden becsületes munkását az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárnak. Egyesek ugyanis arra vetemednek, hogy meglopják a nép vagyonát. Kalmár Nagy Imre és Szerdahelyi László, például cukiot akart kicsempészni az üzemből. A kerítésen akarta kidobni ott várakozó cinkosainak. Amikor rajtakapták, nem átallotta letagadni. Azzal védekezett, hogy a portásfülkébe

megy, a bélyegző óránál van dolga. Persze senki sem hitte neki, mert a portásfülkével éppen ellenkező irányba tartott.

Egyes, magukról megfeledkezett dolgozók a feldolgozásra váró anyagot is megdézsmálják. Augusztus 5-én például Márton József kocsikísérő több mint 3 kiló uborkát akart kicsempészni.

Az ilyen és hozzájuk hasonló, a becsület útjáról letért dolgozókat egy percig sem tűrik meg maguk között az üzem derék munkásai. Nem tűrhetik, hogy úgy beszéljenek az üzemről, mintha ott napirenden volna a lopás. Meggondolandó dolog ez, mert a megtévedt dolgozók egy része arra hivatkozik, hogy miért nem figyelmeztették őket. Nem sok alapja van az ilyen védekezésnek, de az biztos, hogy ha egy újonnan belépett munkás az első pillanattól kezdve tapasztalja a selejt, a pazarlás, tékozlás elleni kérlelhetetlen harcot és példás rend uralkodik minden üzemrészben, ennek komoly fegyelmező ereje van. A párt aktivistáinak, az üzem kommunistáinak nagy feladataik vannak az Alföldi Kecskeméti Konzervgyárban egy olyan közszellem kialakítása terén, amely nem tűri meg a se- lejtgyártó munkást, nem nézi el a társadalmi tulajdon meg- dézsmálását és szigorú fegyelmet, selejtmentes munkát követel meg mindenkitől, a termelés minden területén;

r()(íMa(jjá(imik példába ösztönző erő a oersenijheti

Üzemünk két év óta állandóan 100 százalékon felül teljesíti tervét. Mindannyian büszkék vagyunk erre. Ez a büszkeség megsokszorozza erőfeszítéseinket, mely mindig új munkasikereket hoz. Ennek példáját bizonyítja az is, hogy tervünket júliusban 111.6 százalékra teljesítettük, vagyis terven felül 92.200 darab téglát gyártottunk, amelyből négy családi ház készülhet el.

Az üzemünkben a verseny- szellem egyre jobban szélesedik. A kongresszusi verseny óta, amikoris a négy mészhomoktéglagyár közül elsők lettünk a tervteljesítésben, nem bíztuk el magunkat, hanem jó munkával támasztottuk alá azt, hogy méltók vagyunk az első helyre.

Most mindannyian alkotmányunk méltó megünneplésére készülünk. Testvérgyárunkat, a jánoshalmit, ezért párosversenyre hívtuk ki, a következő feltételekkel: tervteljesítés, minőség, önköltség, munkafegyelem. A versenykihívás óta már sokat tettünk. Mi is úgy vagyunk, hogy inkább kevesebbet beszélünk, de annál többet cselekszünk. Bányászaink 131 százalékos, préseseink 121, téglakira- kóink 128 százalékos teljesítménye garancia arra, hogy szavunkat megtartjuk.

Ez azért lehetséges, mert a mi párttagjaink példamutatóak Szeretném megemlíteni Nagy Ty. István kazánfűtőt, aki felajánlotta, hogy napi munkája mellett 10 darab kazánrostélyl kijavít, egy széntolómunkást pe- dig kazánfűtőnek betanít. Simon J. István gépkenőnek köszönhető, hogy üzemünk termelése folyamatos. Maráczi Lajos préses munkáját arról ismerjük, hogy selejtmentes. Fehér Imre kiváló munkája mellett, mint népnevelő végez felvilágosító munkát, s ezzel ad lendületet a versenyhez.

A párttagok az üzem törzs- gárdájához tartoznak, s általában a nehéz munkahelyeken állnak helyt. Kárbin Lajos bányász négy év óta végzi állandóan ezt a munkát, hidegben, melegben, esőben, szélben egyaránt. Bábily László mészmalmos szintén négy év óta ezen a munkahelyén kiváló szorgalommal dolgozik. Kiss B. Antal gépész, 66 éves korát meghazudtoló ügyességgel irányít. Neki köszönhető nagyrészt, hogy az üzemzavar egészen minimális. Sőt mondhatnánk azt, hogy nem ismerünk ilyesmit.

Kővágó Lajos gyártásvezetőt Kiskunhalasi Mészhomok tégla- gyár.

A mezőgazdasági gépjavítás ügye és a keret

Lakitelek felé vezető útvonalon haladva eljutunk a vasúti aluljáróhoz, amely többször arról ismerhető fel, hogy eső után óriási víztömegen keresztül kell átjutni az arra haladónak. Az aluljáróból kijutva, jobbkéz felől lehet megtalálni a Kecskeméti Gépjavító Vállalatot. Szokatlanul nagy csend fogadja itt az érkezőt. Ebben a dologidőben, amikoris kint a földeken kemény harc folyik a kenyérért, az üzemen belül bárhová is nézünk, keressük a munkában megfáradt gépeket — aratógépet, kombájnt — nem találjuk. Vájjon, mivel foglalkoznak most?

A szerelőcsarnokban két traktor foglalja el a legnagyobb helyet. Többen szorgoskodnak az ezüst szelfaktorok javításánál. Jóval alkotmányunk ünnepe előtt már átadják használatra a Terményforgalmi Vállalatnak. A DT 13-asnál és az SL 55-ös traktornál 3—3 tagú brigád dolgozik. Közelükbe érve megismerjük Csikai Imrét, Benda Józsefet, Tóth Miklóst. Megnyugodva vesszük tudomásul — ismerve eddigi jó munkájukat, — hogy a traktorok javítása jó kezekbe került, ugyanis ők nemcsak látszatra, hanem tartalomra a jó munkára is adnak. Az általuk megjavított traktorok még nemigen mondták fel a szolgálatot kint a földeken. Minőségre dolgoznak, de megtalálják a módját, hogy teljesítményük 130—160 százalékot is elérje és kiverekedjék az első helyet a versenytáblán. Beszédbe elegyedünk velük, s mindjárt azzal kezdik, jó lenne, ha több javítanivaló mezőgazdasági géppel foglalkozhatnának, mert akkor bizony több lenne a kereset is.

— Úgy hallottuk, de mi magunk is tudjuk, hogy van elég beteg aratógép, kombájn, s mi bizony ugyancsak nekiállnánk, hogy alaposan megjavítsuk, de nincs hozzá — valahogy úgy mondták — keret.

A forgácsoló részlegben is hasonlóan folyik a beszélgetés. A legtöbb dolgozó fiatal, itt lett szakmunkás. A helyi fiatalokat Juhász József és Rádi Mária,, a »két belyrevgló ifi«

egészíti ki, akik nemrég jöttek Budapestről, magukkal hozták a nagyüzem fegyelmét, a jó szakmunkások szorgalmát, lelkesedését, és azt, hogy mindent alaposan vizsgáljanak. Ők úgy határoztak, hogy mint DlSZ-fia- taloknak és szakmunkásoknak itt kell segíteni a mezőgazdasági Programm végrehajtását. S ezért nem értik ők sem, hogy bár van rossz aratógép, kombájn, lehetőség van ezek kijavítására már most, s mégsem tapasztalnak ilyenirányú intézkedést.

Pedig a mostani időszak igen megfelelő arra, hogy időben, tüzetesebben kijavítsák a munka végzése közben tönkrement munkagépeket. A télre való felkészülés minden üzemben másképpen történik. Itt most azzal kezdődhetne, hogy már javítanák az aratógépeket, kombájnokat. A tény pedig az, hogy ebben a dologidőben nem folyik ilyen munka. Hogy bizonyosságot nyerjünk és megismerjük a dolog lényegét, benyitunk az igazgatói irodába, ahol gondolatokba merülve ül az íróasztal mellett Erdősi elvtárs, a vállalat felelős vezetője. Homlokán a redők beszélgetés közben egyre sűrűbbek lesznek, s hangja a szokottnál is csendesebb. Tőle tudjuk meg, hogy valóban javításra váró munkagépek vannak, úgy az állami gazdaságban, mint a gépállomáson, de sajnos ehhez szükséges javítási összeg még nincs kiutalva : : ;

Nézzük meg, hány munkagép generáljavítását tudnák , elvégezni? Gyors számvetés következik, melynek végeredménye: 4 kombájn és 10 aratógép generáljavítását augusztusban. Rendelkezésre áll még szeptember és október hónap. Már ez a tény is mutatja, hogy milyen előny lenne a népgazdaság számára; ha már 'most lehetséges lenne a gépeket kijavítani. Kiküszöbölnék a hóvégi hajrát, a túlórázást, csökkentenék az önköltséget, a dolgozókat megkímélnék, s emellett még fel is lehetne készülni a téli nagy gépjavításra.

Ehhez csupán annyi szükséges, hogy a földművelésügyi minisztérium illetékes osztálya gyorsan intézkedjék e fontos ügyben;