Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-14 / 192. szám
Patronáló munkásbrigád a madarast gépállomáson MÉG HÚ állott a földeken, amikor a budapesti Ikarusz- gyár munkásai — akik a téli gépjavításban segítettek — azzal búcsúztak a madarasi gépállomás dolgozóitól: — a nyáron újra eljövünk. — Elolvadt a hó, megnőtt és beérett a* vetés — sa pestiek nem felejtették el az ígéretet. Az aratás küszöbén öttagú brigád jelentkezett egyhónapi munkára, csupa kiváló szerelő, szakember. Nem jöttek üres kézzel. Két teherautót hoztak, alkatrészeket, vödröket, mentőfelszerelést a cséplőkhöz, egyebeket. Soha jobbkor nem érkezhettek volna. Nagy gondban főtt a gépállomás vezetőinek feje. Munkára készen állott a 7 kombájn, 5 aratógép, — de három szerelő hiányzott a szükséges létszámból s a cséplőtartozékok is igen szűkén voltak. AZ IKARUSZ-brigád aztán munkához látott. Az egyik teherkocsit mozgóműhellyé szerelték fel, ellátták villanyhegesztővel. A 15—20 km távolságban dolgozó kombájnokat üzemzavar esetén nem kellett szétszedni és a beteg alkatrészt becipelni a gépállomásra. Az autó percek alatt a helyszínen termett és a búzatábla végében meg is hegesztették a hibákat. A 7 kombájn — kettőt ugyan később kaptak — le is aratott közel 700 holdat, az 5 aratógép is 300 hold kéziaratástól mentette meg a tsz-eket. Fülöp István, a katymári Lenin tsz-ben 82 hold gabonát vágott le géppel. A MÁSIK teherautót üzemanyagszállításra állították. így a gépállomás vontatói a hordásban, majd a gabonaszállításban adtak segítséget a termelőszövetkezeteknek. Következett a cséplés. Tizenhét géppel indult a madarasi gépállomás. A pesti brigád felkutatta s éjjel-nappali munkában alakítgatta a régi szíjtárcsákat a kombájnokra. így mind a hetet cséplőmeghajtásra állították. Három cséplő villannyal, három állótraktorral dolgozott. Csupán négy G. 35-öst vett igénybe a cséplés, — a többi szántásba állt. El is végzett a madarasi gépállomás 900—1000 hold talajmunkát máris. Ez kö zépszántás az őszi, illetve mélyszántás a jövőtavaszi vetések alá. A katymári Sztahanov tsz-nek például minden tarlóját — többszáz holdat — felszántották és 80 hold csalamádét vetettek el géppel. AZ UTOLSÚ napokat töltik az Ikarusz-brigád tagjai Madarason. Augusztus 20-án letelik a hónap és visszamennek Pestre. A felsoroltakon kívül azzal is emlékezetessé teszik ittlétüket, hogy egy 10.000 forintot érő villanyhegesztőt szereltek be a gépállomás műhelyébe, ami a további javításokban* felmérhetetlen segítséget jelent a mada- rasi traktorosoknak. Ml újság; a N£2UKl]R<nél? Egyízben már hangot adtunk lapunk hasábjain a kecskeméti háziasszonyok panaszának, hogy a városban, különösen a központjában délután az üzletekben már alig lehet hozzájutni jóminőségű főzelékfélékhez, és egyes zöldségféléket nem is lehet máshol beszerezni, csak a piaci árusoknál, azok pedig délután becsukják a kaput, aki ilyenkor határozza el magát zöldségvásárlásra, az póruljár. Nagy hibák mutatkoznak azon a téren is, hogy az üzletekben kapható zöldség- és gyümölcs- félék minősége sokszor nem üti meg a kívánt mértéket. Satnya és fonnyadt zöldpaprikák voltak találhatók egyidőben az üzletekben, ugyanakkor, amikor a piacon gyönyörű, húsos árut lehetett kapni. Dehát a piac délután már bezárt szentély. Igaz, ami igaz, körülbelül 10 nap óta, amióta cikkünk megjelent, megjavult az üzletekben, különösen a zöldpaprika minősége. Lehet már kapni 6 forintos áron, zamatos szőlőt is. Ez azonban még mindig nem oldja meg gyökerében a dolgozók igényeiről való fokozottabb gondoskodás dolgát. Tudta ezt a MEZÖKER is. Éppen ezért, amikor ellátogattunk a központjába, arról informáltak bennünket, hogy a lakosság zöldség- és gyümölcsellátásának megjavítása érdekében új üzletet nyitnak. Megás jelölték a helyét az új üzletnek, hogy valószínűleg a Nagykőrösi-utcá- ban lesz. Csak valószínűleg? — kér> dezhetik olvasóink. Bizony óvatosaknak kell lennünk, ha ilyen kijelentéseket teszünk a nagynyilvánosság előtt, mert egyes szerveink határozatlansága néha csodákat tud művelni. Olyan csodákat, melyék megcáfolhatják korábban még megdönthetetlennek tetsző állításainkat. Mi történt itt a MEZÖKER mintaboltjának megnyitása körül? Már az elmúlt esztendő végén javaslatot tettek a megyei tanács kereskedelmi osztályának és a városi tanácsnak, ME- ZÖKER-bolt nyitására. Igenám, de az nem olyan egyszerű, mert csak most, miután a kiszemelt üzlethelyiség már két hónapja üresen áll, ismételjük, csak most vált talán bizonyossá, hogy a MEZÖKER lesz az Üvegértékesítő Vállalat Nagykőrösi-utcai helyiségének boldog birtokosa. Korábban az is szóbakerült, hogy várjon a MEZÖKER, mert a Patyolat pályázik a helyiségre. De hiszen a Patyolatnak már szemben van egy üzlete? — kérdezhetné bárki. Nem lenne helyesebb, ha a Patyolat várna addig, amíg a kecskeméti háziasszonyok álma teljesül és yég- re megnyílik a nekikvaló, valóban kiváló minőségű zöldáru árusító MEZÖKER mintabolt. Tudjuk, hogy üres üzlethelyiségnek nem vagyunk éppen bővi- ben, de talán furcsának tűnik, hogy hónapokig gondolkodtak az illetékes szervek, köztük a városi tanács is, hogy vájjon melyiket szeresse jobban, a zöldséget-e, vagy a patyolatot. Most aztán semmi sem akadályozhatja meg, hogy a MEZÖKER mintabolt megnyíljék. Kicsit nagyon későn — de jobb későn, mint soha. Annál is inkább, mert a MEZÖKER-üzlet, a hírek szerint, valóban szép lesz. Igaz, hogy itt inkább csak a tisztasági követelmények szigorú megtartása teszi széppé az üzletet és nem a ragyogó csempe, tartalmassá pedig friss, mosolygó almák, körték, barackok, hatalmas, jóhúsban lévő zöldpaprikák, illatos dinnyék, szóval mindaz, ami egy jó háziasz- szony legrózsásabb álmaiban előfordul. A vasút új éliizemei A második negyedévi termelési eredmények alapján kijelölték a vasút új élüzemeit és ezek többek között a következők: Vontatási szolgálat: Kecs- kemét-fűtőház. Pályafenntartási szolgálat: Baja, pályafenntartási főnökség. (MTI) Mezőgazdájáéi képhíradónk Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon növénybemutatót is tartanak. Az egyik munkaparcellán szójababot mutatnak be. Képünkön: Brölich Pál brigádvezető kapálja a szójababot. A bácsalmási Lenin termelőszövetkezetben szedik a zöldborsót. AZ ÁGASEGYHÁZI földművesszövetkezet mozgóboltja nem a kedvelt és olcsóbb cigarettát vitte ki a cséplőmunkások réJ szere, hanem az elfeküdt, drága Tulipán-t. RÉGI TÖRTÉNETET mesélt el a napokban a kiskunfélegyházi mezőgazdasági technikum igazgatója: Zalai elvtárs. Igen tanulságos ez a történet, meg aztán több szempontból is érezteti káros hatását mindaz ma is, ami szatiraíró tollára alkalmassá tette ezt az egyébként szomorú históriát. A dolog úgy kezdődött, még évekkel ezelőtt, hogy a földművelésügyi minisztérium korszerűsíteni akarta a technikumhoz tartozó tangazdaságot. Ragyogó tervek születtek meg. 43 épület, köztük szép nagy kultúrház, rengeteg lakás, istálló, egyéb, a legkorszerűbb elvek alapján épített gazdasági épület felépítését tervezték. Hanem, amikor megjelentek az első kőművesek, földmunkások az új tanyaközpont építkezésének megindítására és megkezdték az első kapavágást, elkomorodott a környékbeli parasztok arca. Csak nem bolondultak meg ezek? — kérdezték egymástól —, hiszen az épületek helyén minden esztendőben összefut a víz. Tocso- gós, vízállásos, mélyenfekvő földre akarták építeni a korszerű és drága épületeket. Akarták? Annyira akarták, hogy a kultúrházat és az éttermet, meg egypár ikerlakást tető alá is húztak nemsokára. A földművelésügyi minisztérium a nagy építkezés ellenőrzésére egy Palovics László nevű szakembert küldött ki. Máir javában folytak az építkezések, amikor új igazgatót kapott a technikum és a tangazdaság. Az első útja természetesen az építkezés helyére vezetett. Beszélgetésbe is elegyedett a környékbeli dolgozó parasztokkal, rövidesen megtudta, hogy milyen felületesen és bűnös hanyagsággal jelölték ki a tanyaközpont helyét. Azonnal intézkedett, hogy az építkezést szüntessék meg, ebben a mocsárban. Csakhogy nem olyan egyszerű ám a bürokrácia szörnyetegével jóviszonyba keveredni. Pontosan 13 hónapig viaskodott az igazgató azért, hogy a veszett fejszének legalább a nyele megmaradjon és a fel nem épült gazdasági épületek és lakóházak kerüljenek biztosabb talajra. Végül aztán a földművelésügyi minisztérium is belátta, hogy az igazgatónak van igaza. Az építkezések azóta biztosabb talajú területen, a mocsaras helytől jó másfél kilométerre folytak tovább. MICSODA HATALMAS ösz- szegeket fecséreltek el azzal, hogy ilyen vízállásos helyen kezdték meg az építkezést. Jószerével új házakat lehetett volna azon a költségen építeni terven felül, amit itt a mocsárba fojtottak. De ha legalább jól csinálta volna a földművelés- ügyi minisztérium házi vállalata ezeket az épületeket! Hogy ezen a téren is milyen felháborító pazarlás volt, az csak most derült ki, amikor az első házba be akarták költöztetni a lakókat. Ki sem merjük mondani, hogy milyen nagy összegek kellettek ahhoz, hogy az új házakat lakhatóvá tegyék. így sem tudtak egy sereg felületes tervezésből adódó hibát, kényelmetlenséget kiküszöbölni. Az új lakókat az a kellemes meglepetés érte ugyanis, amikor vízvezetéket működésbe akarták helyezni, hogy a világ minden tája felől, de különösen az egyszerű, vörös téglával kikövezett »padló« alól is előtört a vízáradat. Kiderült az is, hogy a vízvezetéknek a fürdőszobában nincs lefolyója. Minők a lefolyó? — gondolhatták a kivitelezők, vagy a tervezők. Az inkább kellemes a nyári hőségben, ha az ember az ágyból Is bokáig érő vízbe száll le. És milyen jó dolga lesz a háziasszonynak, ha a hűs hullámok körülcirógatják a cipőjét főzés közben a tűzhely mellett! Az magában véve felháborító volt, hogy a lakószobákat közönséges téglával kövezték ki padlózás helyett. Most aztán a téglát fel kellett szedni a szobákban, közel 50 centiméter mélységben ki kellett bányászni a téglák alól az átnedvesedett földet. Nem egy-két forintba került ez. Csak legalább az az elégtétele meglenne a házak lakóinak, hogy egy pár hetes »nyaralásra« átadhatnák az épületet tervezőinek és készítőinek. Akkor legalább rájönnének, hogy jó lenne megnézni, hogy megíe- lelnek-e a tervek a gyakorlatban, s vájjon nem pazaroiják-e az állam pénzét az építők a felületes munkával. A földművelésügyi minisztérium illetékesei azonban ezt elmulasztották. REGÉNYEKET LEHETNE még írni arról is, hogy a sertes- ólak kifutóit csak félig tégláz- ták ki ennek a Palovicsnak az »újítása« szerint. A szegény disznók esős időben úszhattak a fülükhegyéig érő pocsolyában, mert a magas tetőről az összes víz a ki nem kövezett részre zúdult. Ez az »újítás« nemcsak kényelmetlenséget okozott a derék hízóknak, de befolyásolja súlygyarapodásukat is a pocsolyában való gyakori kényszerű fürdő. A technikum igazgatója elmondotta, hogy a »saját szakállára« köveztette ki a hiányzó részt a kifutókban és a latyakos terület megszüntetése után a takarmány értékesítés százaléka ugrásszerűen emelkedett. Lámcsak! A félig kikövezett kifutó látszólagos »takarékos« volta hatalmas károkai okozhatott volna a sertéshízla- lásban. Azt már alig is említjük meg, hogy a birkahodályokban egy, a tetőszerkezet építésében alkalmazott »takarékossági« eljárás következtében, ma már csak ott nem csorog be az eső, ahol nem akar. Természetesen az egészet újjá kell építeni. A szokatlanul hideg télen a kisbárányok majd megfagytak ezen a »szellős« szálláson, másik hodályba kellett őket bezsúfolni, az egész télre. Meg sem kérdeztük, hogy milyen lehetett ilyen körülmények között a birkák fejlődése, kondíciója. A dolognak az az érdekessége megvan, hogy az igazgatót egypár ilyen hiba »önkényes« házi kijavítása következtében fennforgó »fekete beruházások« miatt pénzbüntetéssel is sújtották. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI minisztérium egyes osztályainak felületes vezetése, a Szegedi Tervező Iroda tényleges követelményekkel nem számoló tervezése, a kivitelezők lelkiismeretlen munkája, a minisztérium kiküldött ellenőreinek bürokratikus és hanyag ellenőrzése következtében hatalmas károkat szenvedett népgazdaságunk Csáki Lajos.
