Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. augusztus (9. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-31 / 205. szám

BÁCSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG ESEnSSMK MÍG IX. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM Áru SO fillér 1951 AUGUSZTUS 31. KEDD-------------------------------------------------------------------­A MAI SZÁMBAN A legerősebb párt. — A minisztertanács határozata a tanácsok pénzgazdálkodásáról. — Furcsa történet.— Béla bácsi. — Egy újságcikk margójára. — Vita a tanácstörvénytervezetről. _______________J A kiskunhalasi járás agronómusainak munkájáról ; Â FÁRADHATATLAN, LELKIISMERETES MUNKA MEGHOZZA GYÜMÖLCSÉT A termelőszövetkezetek meg­szilárdítását, a gazdálkodás jö­vedelmezőségének fokozását el­sősorban a magasabb színvo­nalú termeléssel, a hozamok szüntelen növelésével biztosít­hatjuk. Az eddig elért ered­mények biztatóak, hiszen jelen­tős javulás van a tsz-ek vezeté­sében, a munkafegyelemben. Egyes termelőszövetkezetekben azonban veszélyes jelenség mu­tatkozik: többen külterjes irányban akarják továbbfejlesz­teni a gazdaságot. A tompái Sza­bad Föld tagságának egyrésze meg akai'ja szüntetni a kerté­szetet, a Szabadság tsz-ben szintén hallani ilyen hangokat a növénytermesztő-brigád ré­széről. Számos olyan tsz is van, amely szőlő- és gyümölcs­területét le akarja adni. Mindez az agronómusok hiá­nyos munkájából ered. Elsősor­ban az ő feladatuk, hogy szá­mokkal bebizonyítsák: meny­nyi jövedelmet ad a kertészeti szőlő. Egyes termelőszövetke­zetek idegenkednek a növény­ápoló gépek használatától is. Idén az lett ennek következ­ménye, hogy a tsz-ek egyrésze 300 hold kapásveteményt ado’t ki részesművelésre. Ezzel csök­ken a tagok részesedése, jöve­delme, — ennek káros hatása pedig megnyilvánul a hangulat­ban, munkafegyelemben. Agro- nómusaink azonban jóformán semmit sem tettek ennek meg­akadályozására. Egyesek örül­nek is, ha nincs fegyelem és rend a termelőszövetkezetben, mert akkor ők is szabadabban hanyagolhatnak. Ezért lehet még olyan agronómus a halasi gép­állomáson, mint a harkakötönyi Petőfi tsz-ben, aki kijelenti: aki munka nélkül sok pénzt akar keresni, az menjen el agro- nómusnak. De megengedhetet­len az is, hogy egyes tsz-ek agronómusai nem ismerik a gazdaság minden ágát. Nem tudják: hány hold a területük, mennyi az állatállomány, meny­nyi egy mázsa búza, egy liter tej, vagy más termény és termék önköltsége, vagy nem tudják: mennyi tagja van a termelő- szövetkezetnek. Agronómusaink között van­nak, akik nem élethivatásnak, hanem csak jó pénzkereseti le­hetőségnek tekintik munkáju­kat. Meg kell mondani: ilyen agronómusekra nekünk nincs szükségünk. Olyanok kellenek, akik fáradságot nem ismerve dolgoznak, ott vannak a tsz-ben, segítik az elnök, a brigádveze­tő, de az egyszerű tag munká­ját is. Mint ahogy Tisza elvtárs teszi ezt a tompái Szabad­ság tsz-ben, aki —- ha kell — nem fél megfogni a kapa nye­lét sem, hogy jobb munkára serkentse a tagokat. Tisza elv­társ mindig ott van, ahol leg­jobban szükség van szervező, irányító munkájára. Az elmúlt napokban a me­zőgazdaság egyik • legnagyobb munkáját fejeztük be. A gépál­lomások hibáján túl termelő- szövetkezeteink azért végeztek később az aratással, mert az agronómusok nem mindenütt segítették megszervezni ezt a munkát. Nem szorgalmazták a tarlók felgereblyézését — ezért a gépállomás nem tudott tarlót hántani például a halasi Uj Élet, a borotai Vörös Október tsz-ben, stb. De nem szorgal­mazták a másodvetést sem, így egyes szövetkezetek — mint a harkakötönyi Petőfi — a terve­zettnél is kevesebb másodvetést végeztek, Most, az aratás és cséplés után agronómusaink megpihen­tek, mint akik jól végezték dol­gukat, ahelyett, hogy az el­múlt év tapasztalatából tanul­va idejében felkészülnének az őszi kalászosok vetésére. Ter­melőszövetkezeteink még 30 százalékban sem végezték el a vetőmagvak • tisztítását, pedig az ősziárpa és rozs vetését egy­két héten belül meg lehet kez­deni. Agronómusainktól jobb mun­kát várunk az őszi munkák­ban. De több segítséget várunk tőlük a tsz-ek és községek po­litikai és kulturális életének fellendítésében is. Légyen min­den agronómus a termelőszövet­kezeti mozgalom, a mezőgazda­ság fejlesztésének élharcosa. Aki nem meri vállalni ezt a nehéz feladatot, talál más meg­élhetési formát. Pártunk gazda­ságpolitikája nem postagalamb, amely egyenesen a célba repül, hanem kemény harcban, az ellenség és a régihez való ra­gaszkodás legyőzésén keresztül kell megvalósítanunk. Ennek a politikának megvalósításában, a mezőgazdasági termelés gyors fellendítésében vár igen fontos feladat az agronómusokra, mint a termelés szakirányítóira. Agro­nómusaink lelkes, odaadó munkájára egész dolgozó népünk számít. Az elmúlt napokban értekez­letre hívtuk össze járásunk agronómusait. A megbeszélés célja többek között az lett volna: agronómusaink számolja­nak be terveikről az új feladato­kat illetően, adják át egymásnak módszereiket, jó tapasztalatai­kat, váljanak közkinccsé az eredmények s a hibákból mind­annyian tanuljanak. Ezzel kap­csolatban igen keveset nyújtott ez az értekezlet. De megmutat­ta egyszersmind azt is, hogy sem a gépállomások, sem a já­rási párt-végrehajtóbizottság nem foglalkozott mindeddig meg­felelően az agronómusok mun­kájának ellenőrzésével, segíté­sével. A mi feladatunk tehát ennek a mulasztásnak gyors pótlása: az agronómusok na­gyobb helytállásra, bátorságra, lelkiismeretesebb munkára való nevelése. Vörös Vilmos, járási pártbizottság másod- titkára, IZSÁKON a legszebb szőlők mindig a Szajolban voltak. Va­lóságos homoktenger ez, melyet a kapát, horolót, sarlót forgató kérges kezek csak nehéz, verej- tékes munkával tudtak ter­mővé tenni. Drága kincse is az itteni embernek a szőlő. Az igazi szőlész reggel harmathul­láskor már a szőlőben mókol: lesi, vájjon nem ereszkedik-e köd, nőnek-e a fürtök s közben igazgatja a sorokat, kötöz, per­metez, kapál. Képzeljük el, mennyi munka van egy kétholdas darabka sző­lőn. Minden napra jut belőle. Aczél János is minden reggel hajnalkor kel, s már indul is a szőlőbe, melynek a széle egé­szen a tanyaudvarig cr. De nemcsak erről ismerni rá, hogy az ő szőlője, hanem a dús für­tökkel megrakott tőkéken érik a gondos gazda kezemunkájá- nak gyümölcse. ACZÉL JÁNOS a Vörös Csil­lag termelőszövetkezet tagja. Tavaly nem ment minden olyan simán a csoportban, mint most. Sok volt a nézeteltérés, a vi­tatkozás — a munka meg nem haladt sehol. — Engem is 17 ló mellé ál­lítottak be állatgondozónak — mondja • beszélgetés közben, — pedig örökké a szőlőben dol­goztam már serdülő gyerek­korom óta. — És az idén hogy került a szőlőbe? — Az úgy volt, hogy én ak­koriban a közgyűléseken meg- rnegmondogattam, hogy ez nem lelkiismeretes dolog. Közösen gazdálkodunk, de az egyenetlen­ségek miatt pusztulni hagyjuk amink van. — A többiek mit szóltak hoz­zá? — Voit, aki helyeselt — de a szőlős munkacsapat tagjai azok egyenesen lelámadtak. Egyre csak azt hajtogatták, hogy majd ■megtudnám én is, ha ott dol­goznék, hogy nem volt módja a szőlő megmentésének. VITA VITAT, szó szót köve­tett, de a végén sikerült egyben megegyezni Aczél Jánosnak a vezetőséggel: — Van olyan parasztember, aki él-hal a jószágért, van olyan akinek mindene a szőlő. Hát dolgozzon ki-ki kedve szerint, oszt akkor mulassa meg, mire tud boldogulni. — Azután felosztottuk egyé- i niekre a területet. Én mindjárt vállaltam is két hold szőlőt ab­ból a fajtából, amelyiken tavaly még a levél sem maradt, meg és külön vállaltam 907 négyszögöl permetezését. Csöndesen, tpinden hivalkodás nélkül meséli tovább a történe­tet, melyből, mint dalból a ref­rén, újra-újra kicsendül a mun­ka iránti odaadó szeretet — a szőlőhöz való ragaszkodás. ELMONDJA, hogy nem ke­vesebbszer, mint kilencszer permetezett, sokszor heteken ke­resztül csak egy-egy napra ke­rült le hátáról a permetezőgép, mellyel egy permetezés alkal­mával 18—19 hektoliter permet- levet adott a szőlőnek. Különös gonddal végezte ezt a munkát. A második, harmadik permete­zés után már nem a levelek, hanem a fürtök permetezését al­kalmazta, mivel a peronoszpóra már leveleket kevésbbé, inkább CSÖNDESEN szemerkél az eső, azt hinné az ember, hogy már ősz van. Elgondolkozva lépek be a Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó kapuján. Ha kí­vülről nézi a járókelő ezt a te­lepet, szinte azt gondolja, hogy itt kihalt az élet, pedig mosta­nában sűrűn nyílik a kapu és döcögnek be rajta a zöld do­hánytól roskadozó kocsik és szekerek a beváltótelep mázsá­ja elé. Most is már hosszú sor­ban állnak az átvevőheiy előtt a megérkezett szekerek. Ami­kor azt látcm, hirtelen az jut eszembe, hogy jövőre talán megszabadul a dohányos embe­rek sokasága a sok bosszúságot okozó kőkeményre töltött, vagy éppen nem kellemes il­latú, penészes cigarettától, h:sz itt van már az új dohány és van belőle bőven. FEKETE PALNÉVAL, a szta­hanovista válogatóval beszé1- getek, aki egyben a telep párt- titkára is. Tőle tudom meg, hogy a tavalyi 120 hóid dohánnyal szemben az idén 180 holdon ültettek a termelők és SIKERÜLT is megmenteni a szőlőt — ami most 50—60 hekto­liter termést ígér összesen. — Volt ezen már 110 hektó Is — mondja eredményét szeré­nyen kisebbíteni akarván, — igaz nem ilyen esztendőben, és nem ilyen trágyázatlan földben. De a szőlők az elmúlt években a gondtalan kezelés, nemtörő­dömség miatt, s a hozzáneméríő emberek kezenyomán leromlot­tak, kisebb lett termőképessé­gük. A szövetkezet többi tagjainak azonban. — akik maguk is csodájára járnak Aczél János szőlőjének — már most az a vé­leménye, hogy nem sok évbe kerül, míg a szőlő újra rekord- termést ad. TERMÉSZETESEN Aczcl Já­nos példája akkor lesz igazán értékes, ha a csoport többi tag­ja is követi, mert akkor növel­hetik igazán jövedelmüket, s a csoport jó hírnevét is, ha mind­annyian odaadóan küzdenek a nagyobb termésért. a termés is jónak ígérkezik az idén. Igen ám, csakhogy itt van egy kis hiba. A vállalat ugyanis nem fajtiszta, hanem kevert vetőmagot adott a ter­melőknek és ez gondot okoz a szállításnál, a minőség rovásá­ra megy. BESZÉLGETÉS közben megs ismerkedem a dohány útjávab Amikor a dohány a beváltába kerül, mázsálják, innen a fo­nóba viszik, ahol ugyan nem fonalat fonnak belőle, hanem asszony- és leány kezek lécekre fonják és így készítik elő a szárításra. A fonók büszkesé­ge Jak-a Istvánné brigádja. A brigád minden tagja sztaharo- vista. Átlagteljesítményük egy, hónapon keresztül állandóan a 175 százalék körül van. A FONÓBÓL az előkészíted dohányt szárítani viszik, ahol éber szemekkel kísérik a szán- tás folyamatát. Innen a válo­gatóba kerül, ahol ismét az asz- szonyok fürge ujjai hétféle válogatják szín és minőség sze­rint. Innen a bálázóba, majd a mázsára, a mázsáról pedig a vonatra, amely a debreceni fer­mentálóba szállítja, ahonnan már mint jóminőségű cigaretta kerül ki a dolgozókhoz. A PÄRTTITKÄR elvtársnő elmondja, hogy ezen a telepen 19 sztahanovista dolgozik. Ami­kor a párttitkár elvtársnőtöl megkérdezzük, hogy ki a telep legjobb dolgozója, mosolyogva mutat Kürtösi Istvánnéra, aki 160 százalékos átlagteljesít­ménnyel szerezte meg a szta­hanovista jelvényt. A töb­biek elmondják, hogy Fekete elvtársnő teljesítése viszont sok esetben eléri a 180 százalé­kot is. Az ilyen példa azután minden szóbeszédnél meggyő­zőbben agitál. Kurucz József, kiskunfélegyházi városi párt­bizottság munkatársa. LEVI:LE/Ö\K .11:LEVI I a szalkszentmártoni Bekéért termelőszövetkezetből Termelőszövetkezetünkben már hozzáláttunk az őszi mun­kák, főképpen az őszi vetés előkészítéséhez. Tagjaink úgy szer­vezik meg munkájukat, hogy az őszi vetésekkel a határidő előtt öt nappal készen legyünk, mert az idei év terméseredményei is azt mutatták, hogy az idejében elvetett gabona lényegesen jobb termést eredményezett, mint a kései vetésű. A tavalyőszi idejé­ben végzett munkával tudtuk azt is elérni, hogy átlagterméseink a kívülállókénál mintegy másfél mázsával magasabbak a gabona­féléknél. A napokban osztottunk munkaegységelőleget is. Tagjaink egy-egy munkaegység után 3 kiló kenyérgabonát és 50 deka ta­karmánygabonát vittek haza, továbbá 4 forint készpénzelőleget. De még többet is oszthattunk volna, ha egy kicsit még okosab­ban gazdálkodunk. Kiszámítottuk ugyanis, hogy ha tagságunk nem idegenkedett volna a kombájntól és azzal arattunk volna, 25.000 forint megtakarítást érünk el. De reméljük, hogy az idén választott új vezetőségünk jövőre olyan tervet állít majd össze, hogy a lehetőségek kihasználásával jövőévi jövedelmünk meg­kétszereződik. lilemaun Mihály levelező. a fürtöket veszelyeztette. Látogatás a Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó telepén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom