Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-01 / 154. szám

A kiskunmajsai termelési bizottság MINT A FUTÓTŰZ terjedt a hír: Maris-pusztát elöntötte a víz! Sokan jöttek be a pusztáról s mindenki másképpen mesélte el a dolgot. Volt, aki azt állította, hôgy a házak derékig a víz alatt vannak, volt aki ezt megcáfolta azzal, hogy nem látott ö vízben egyetlen házat sem, hanem a földeket ugyancsak jól ellepte a víz. Mindez május utolsó napjai-» ban történt, amikor esős napok» ban nem, de napos időben igen» igen szűkölködtek a majsai pa» rasztok. Hát hogyne, amikor ke­serves volt még ránézni is a vízből hegyeikkel kiágaskodó fiatal növénykékre. A krumplit a földre mosta az eső, ami nem is lett volna még a legnagyobb baj, hanem a sok éső megdön­tötte a gabonát is. Szóval a falu népe egyszerre másról sem be­szélt, mint az esőről. Mivel bizonyosat még senki nem tudott mondani — már arra vonatkozólag, hogy mekkora te­rületet öntött el a víz — Tur- csányi János, a termelési bizott­ság elnöke, fogta magát és be­ment a tanácsházára. Onnan Fü- Üöp Lajossal és Kiss Bus Dávid­dal, az állandó bizottság egyik tagjával hármasban elindultak Marispusztára. Hát bizony nem valami vi­gasztaló látvány fogadta őket. Vagy 200 holdat teljesen elborí­tott a víz. Turcsányi János a lecsapoló csatornákat kereste — de mind­hiába! Nem voltak azok már sehol — a hosszú évekig tartó szárazság feleslegessé tette őket, hészántották a dolgozó parasz­tok. Turcsányi mór nyakig sáros volt, amikor körüljárta a tere­pet. Lemondóan legyintett a kezével, ami adott esetben azt jelentette, hogy bizony benne vannak a kutyaszorítóban. — Bizony, a csatornának nyo­ma veszett, de azért ne búsu'- janak — vigasztalta két társát. Én még emlékszem arra, hol voltak a régiek és ott ásunk he­lyettük újakat, Fülőp Lajos, meg Kiss Bus Dávid meglehetősen keskeny arccal fogadták ezt a vigaszta­lást. Uj árkokat ásni!... most?... 200 holdon! Teljesen lehetetlen- aek látszott. — MEG KELL CSINÁLNI, vagy 200 holdon elpusztulnak a vetések! — csattant Turcsányi elvtárs hangja. Azután a három ember rövid tanácskozást tartott. Rövid idő­vel ezután megjelentek az első segítőtársak ásóval, kapával a kezükben, Mindenki dolgozott a párttitkárnak is ásó volt a ke­zében. És a segítség egyre jött, Nem számított akkor ki a pusz­tai, vagy ki lakik a községben, Mindenki egyformán dolgozott, Cuppantak a nehéz sárban a kapák, izzadtak, verejtékeztek az emberek. A harmadik napon felszabadultan lélegeztek fel; a víz utolsó foltjai is eltűntek a csatorna levezető árkaiban. Újra győzött az ember a szeszélyes természet felett. Az emberek megelégedetten, örömtől sugárzó arccal indultak haza. * Mindezt azért meséltem el egy teljes hónap távlatából is, mert körülbelül erre vezethető vissza az, hogy a termelési bizottság tekintélye igen-igen megnőtt a községben. A KISKUNMAJSAI termelési bizottságnak azonban nemcsak ez az egyetlen tette kelthetett el­ismerést a dolgozókban. Ugyan nemcsak elismerésről, hanem ezidejűleg egyetértő támogatás­ról Is szó van a dolgozó paraszt­ság részéről. Mert amit a ter­melési bizottság javasol, azt örömmel fogadják a községbe­liek. De meg is érdemlik ezt a meg­becsülést, hiszen a bizottság tag­jai nemcsak hasznos tanácsok­A kiskunfélegyházi Dózsa ter­melőszövetkezet Úttörő-brigád­ja és a Vörös Csillag ter­melőszövetkezet Lenin-brigádja versenyben végezte a tavaszi nő- vényépolási munkát. A verseny­ben mind a két brigád első akart lenni. Mivel azonban a verseny egész évre szól, végleges ered­ményről most még nem lehet szó. Az aratás megkezdése előtt a két brigád munkájáról mégis tartottak egy értékelést. A Dó­zsa Úttörő-brigádja a növény- ápolási munkát június 23-án be­fejezte. De nemcsak hogy az asszo­nyok nem maradnának ki a munkából, hanem az idősebbek sem. Timár Sándor 82 éves tag­nak például már 152 munkaegy­sége van már ebben az évben. kai segítik paraszttársaikat, ha­nem gondoskodnak a munkák zavartalan megszervezéséről, el­végzéséről. A termelési bizottság szervezte meg azt is, hogy a másodvetésekhez szükséges nyá­riburgonya kellő időben és mennyiségben álljon a dolgozó parasztok rendelkezésére. Ép­pen a napokban érkezett meg erre a célra 150 mázsa vetőbur­gonya, amelynek beszerzését rö­vid idővel ezelőtt szintén a ter­melési bizottság vállalta. Aratás után a kaszát kövesse az eke! — adta ki a jelszót a ter­melési bizottság, mert minél több lesz a másodvetés, annál könnyebb lesz az állatállomány átteleltetése. A község határa mintegy 21 ezer holdra terjed ki. A kis­számú tanécsapparátus szinte képtelen lenne ekkora terület­ről a termelési bizottság segít­sége nélkül áttekintő képet al­kotni különösen az aratás és be- hordás idején. De ehhez hozzá­segíti őket a termelési bizottság dűlőfelelősi hálózata, amely minden eseményről azonnal tá­jékoztatja a tanácsot. MINDENHOL ÉS mindig ott van a termelési bizottság, ahol szükség van baráti segítségre, hasznos tanácsra. Ez pedig nem másnak, mint annak a jele, hogy a kiskunmajsai dolgozó parasztok így egymást segítve okosabban, jobban tudnak gaz­dálkodni, — és természetesen jobban tudnak termelni. K. É. Versenytársuk azonban nem ért még el ilyen jó eredményt. A Lenin-brigád ugyanis a nö­vényápolásban egy kicsit lema­radt. Ezért a többi brigádok se­gítették ki. A verseny azonban még nem dőlt el. Ettől még bátran lehet­nek elsők a Lenin-brigád tágjai. Az Úttörő-brigád azt Üzeni, hogy ők már aratásra készen áll­nak. Az aratásból az asszonyok és a fogatosok is kiveszik ré­szüket, hogy az ütemterv sze­rint meghatározott időre min­dent learathassanak és a gabona szemveszteség nélkül kerüljön betakarításra. Ez a munka dönti majd el, ki lett az első a verseny­ben. Hideg János levelező. Két termelőszövetkezeti brigád versenye A bajai Kamarás Duna hüs hul­lámaiban elviselhető a fojtó meleg. Csóna­kok siklanak ki a vén Dunára, motorcsóna­kok gyűrűje hullámoz­va veri a partoldalakat. Végig a parton, egé­szen a Vénusz-dombig üdülőtelepek sorakoz­nak. Mindenütt »telt ház« van. Zsibongó jó­kedv veri fel a partot, csak ezen az egyetlen napon több mint öt­ezer ember menekült ki a víz partjára, fel- iidülnt a napi munka után. Hajósemberek mond­ják, akik messzi utat tesznek és csak rövid pillanatokat vethetnek a bajai partoldalra, vé­gig a part mentén ilyen üdülésre, fürdő­zésre alkalmas hely nem sok adódik a Du­nán. A bajaiak viszont úgy vannak vele, in­kább csak korholni szeretik, úgy gondol­ják, a Kamarás Duna teljesen az övék, azt tehetik vele, amit akar­nak. Főleg a »pecázók« szidják, de azok aztán kitartóan és követke­zetesen, mert mostaná­ban alig akad valami is a horogra. Baja fürdőváros, ha csak a bajaiak számá­ra is, mert még vem »fedezték« fel. Volt ugyan valamikor egy mozgalom, mely a vá­Oia ja fiirdömh'Os rost fürdővárossá akar­ta fejleszteni, de abba­maradt. A Petőfi-szi- get, a Türr István-kilá- tó melletti dunai part­rész kiválóan alkalmas volna üdülők építésére. A környék regényes szépsége, a panduri er­dők, a szemközti pör- bölyi rész regényes tája szinte lebilincseli azokat, akik először látják. ^'.ok emlék, még több néprege fűződik a Kamarás Du­nához. Valamikor úgy hívták a város alatt folyó vizet és az elne­vezéshez az öregek még mindig görcsösen ragaszkodnak: Sugovi- ca. Nevét a néprege szerint onnan kapta, hogy Súgó Vica nevű szerelmes leányzó bá­natában habjaiba ölte magát. A víz, mely itt fo­lyik a város alatt, egy­kor a dunai vízimal­mosok Vízi ünnepélyei­ben gyönyörködhetett. A dunai partrész hosz- szában apró kis vízi­malmok lapátjai tapos­ták a vizet. Feljebb komp kötötte össze a várost a szomszédos Tolnával. Ma híd szeli át, melyen keresztül 400 kilométerrel rövidült a pécsi szénbányák sze­nének útja az ország keleti részei felé. Fűzfák hajladozó ágai, magas jegenyék, akácos nyújt húst a Petőfi-szigeten. A Vén Diófa árnyas fái alatt közvetlen a víz part­ján pihenő emberek üdítik fel magukat egy- egy pohár hideg sörtől. Lenn a vízben verseny- uszoda a fiatalok készülődését látja, az úszósport leendő után­pótlását. Baja olimpiai bajnokot is reprezán- tált az úszásban, Mol­nár Boriskát, aki első karcsapásait itt tette a Kamarás Duna hab­jaiban. ki a városba té­ved, a víz sze­relmese lesz. Parti fö­vényén apró kis gyer­mekek játszadoznak, nagyszerű játékuk, a »csepegtető vár«. A gyermekek játéka sok felnőttet is meghódí­tott. Hiszen olyan jó a gondtalan órákban néha játszadozni. Sűrűn járnak be ha­jók is a város alá. Hul­lámaik külön gyö­nyörűséget nyújtanak. Tarajukba kapaszkod­va százan és százan úszkálnak és dobáltat­ják magukat a hullám­hegyek völgyeibe. A gondosan ápolt és ki­képzett meder nyu­galmát még a Duna vihara sem korbácsol­ja. Csak a sötét felle­pek vonnak rá néha- néha haragos takarót. Kora reggeltől késő alkonyatig pezsdül az élet a vizen. Éjszaka is csónak ring a Türr Ist- ván-torkolat közelé­ben, vagy mélyen a Duna közepén. Éjjeli halászok, fenékhorog­gal igyekeznek zsák­mányt ejteni. Csend honol a víz felett. A holt Dunaág, a cserfái erdők felöl szél himbál­ja a fák leveleit. Mész- sziről hajólámpa vilá­gít. A lámpa körbe vonja a víz tükrét, me­lyen felcsapódó halak apró gyűrűi tekergőz­nek. A hidpillérek kö­zelében vontatóval ta­lálja magát szembe. Lámpák köröznek az irányt jelezve és az éj­szaka sötétjében né­mán üdvösük egymást. D a ja a megye ÍJ dolgozóinak kellemes üdülővárosa lehetne. Csak fel kel­lene fedezni. Aki egy­szer megfordulna a vá.ros falai között, sze­relmese tenne a város­nak. Üdülés, pihenés, felfrissülés ez, amit a víz, a táj nyújt és két- kézzel szórja, osztogat­ja, hogy azt. aki égv- szer megcsodálja, örök rabjává tegye .,, B, L. Épülő megyénk Oktatásügyi kormányzatunk pártunk III. kongresszusának szellemében komoly lépéseket tesz megyénk általános iskolai ok­tatásának fejlesztésére. — Képünkön a Kecskemét-Máriaváros- ba tervezett új, modern, tíztantermes iskola látható. A tervek most készültek el. Előreláthatólag a következő tervév végére ke­rül majd sor az épület átadására. Mintegy 4 millió forintot fordít államunk erre a szép, új iskolára. Az akasztóiak régi vágya, hogy korszerű, új óvodát kapjanak. Kívánságuk az elkövetkezendő években teljesül, amint azt a ké­pünkön látható, tervbevett akasztói óvoda távlati rajza mutatja. Az óvodát a következő tervévekben építik fel. Előreláthatóan 80— 70 akasztói gyermek talál majd benne gyönyörű, korszerű otthonra. Amit kifogásolnak dolgozóink „Újítás44 a fogyasztók számára NINCS KELLEMESEBB, mint a finom ebéd elfogyasztása után inni egy pohár sört. így terveztem vasárnap is, de mivel nem egyedül éldegélek, üvegben akartam vásárolni és hazavinni három pohárral. A kiskunfélegyházi 3-as számú Kossuth-utcai italboltban azonban meghiúsult a tervem. Megfosztottak attól az élvezettől, hogy odahaza fogyasszuk el a hűsítő italt, Az italbolt vezetője kijelentette, hogy kevés sört kapnak és így csak annyit tudnak adni, amennyit az üzletben el tudunk fogyasztani. Ez a furcsa nézet annyit jelent a gyakorlatban, ha négyen megyünk, kapunk négy pohár sört, de egyedül már nem vihetek haza még három pohárral. Akaratlanul is arra gondoltam, mi történne, ha az »egypoharas forduló helyben«-mozgalom elterjedne a kereskedelemben és nem kapnánk húst, vagy befőzéshez cuk­rot, csak annyit, amennyit helyben el tudunk fogyasztani. JAVASOLJUK, hogy a vendéglátóipari vállalat 3-as számú italboltjában se tegyék a kellemest kellemetlenné és az otthoniak részére is árusítsanak hűsítő italokat. GÄBQS ZOLTÁN, Kiskunfélegyháza. Felnőttnek való szemüveg helyett gyermeknek való szemüveget kaptam Van egy igen fontos közintéz­ményünk az SZTK, amely hí­vatva van arra, hogy a dolgozók szociális és egészségügyi pro­blémáit int ze és biztosítsa, hegy aki jogosult és egészsége is megkívánja, megkapja azt, ami­re szüksége van. Az orvosok feleségemnek is előírták a szemüveg használatát. Körülbelül egy hónap eltelte után a bajai OFOÏÉRT azonban csodálkozásunkra gyermekszem­üveget küldött, amelyet kis mé­retei miatt természetesen felesé­gem nem tudott használni. Is­mét kezdhetjük az egészet elöl­ről és semmi biztosítékunk nincs arra, hogy egy újabb hónap el­telte után megfelelő szemüveget kapunk. Ha ez az eset egyedülálló vol­na, nem is foglalkoztatna, de » tapasztalat azt igazolja, hogy az ilyen hiba rendszeressé kezd válni. A kiskunhalasi szemüve­get igénylőknek legalább a fele eddig mindig gyermekszemüve­get kapott. Mi úgy gondoljuk, hogy az ilyen »anyagtakarékos­ság« káros és nem a dolgozók szükségletének a kielégítését se­gíti elő. Ezért helyeselnénk, ha a kis­kunhalasi ktsz nemcsak a szem­üvegek javítását végezné, ha­nem újakat is készítene. így leg­alább a dolgozók sokkal gyorsab­ban megkapnák a megfelelő mé­retű szemüveget. KISZELI ISTVÁN, Kiskunhalas, Lehel-u. 1. fi feüralnak megfelelő minőségi lisztet kérünk Már több esetben tapasztal­tam, hogy a kilogrammos becso­magolásban forgalomba hozott liszt. minősége nem megfelelő. Az elmúlt napokban is pala­csintasütéshez fogtam, de sütni már nem tudtam, mert a finom­lisztből kevert tészta ragadt. Pe­dig a finomlisztnek nem szabad­na ragadni. Megnéztem, hogy a lisztet ki adta ki és rá volt ír­va, hogy a Kalocsai Margit« malom készítette. Szeretném, ha a Margitmalom vezetői jobban körültekintené­nek, és a következőkben jobb­minőségű lisztet adnának ki, amely nem okozna kellemetlen­séget a háziasszonyoknak. JESZENSZKY FERENCNÊ Kiskőrös. Petöfi-nO-a 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom