Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-25 / 175. szám
Ahol a boronák és kaparógépek készülnek- Képhhadé nk a diuiai áioízi&L A nap felcsúszott az égre, aranysugarai pattogva fésülget- ték, szárították a reggeli harmatot. A munka megindult a földeken, üzemekben, gyárakban. A Félegyházi Gépgyár előtt visz el az utunk. Nézzünk be. A párttitkár elvtárs éppen megbeszélésen van. Sebaj. Addig körülnézünk az üzemben. A tető alatt, a szabad ég alatt, mindenütt dolgoznak. A kalapácsok kopácsolása a szokatlan fülnek egészen újszerű, — de nemcsak ez. Van itt más újszerűség is. Ahogy benézünk ide is, oda is, sok új emberrel kötünk ismeretséget. Mindjárt az első fordulónál találkozunk egy jóerőben lévő, közepes termetű, barátságos arcú emberrel. — Balogh László elvtárs. Csak röviden beszélhetünk vele, mert sietős a dolga. A magyar ember kevés szóból is ért, mi is elhagyjuk a fölösleges beszédet. Megtudjuk, hogy brigádvezetővel állunk szemben, mégpedig nem is ilyen, vagy olyan brigádnak a vezetőjével, mert az átlagos havi teljesítményük rendszerint 130 százalék fölött mozog. Balogh elvtárs csak a kérdéseinkre felel, akkor is röviden. Látszik rajta, hogy gondolata most is az üzem 1-es számú fiókműhelyében jár, ahol a brigád jelenleg dolgozik. Mert ott dolgoznak, mind a tizennyolcán. Pontosan értesülünk a legfontosabbakról. A brigád a mező- gazdaságban szükséges boronagyártással van elfoglalva. Nagyon szépen haladnak, amit Balogh elvtárs mindjárt számokkal is kellőképpen megerősít. ■»Ebben a hónapban 1940 darab borona elkészítését vettük tervbe, s ebből eddig elkészült 1500 darab, úgyhogy ennek a hónapnak 27-án pontot teszünk az e hónapi teljesítés végére.« A brigád minden tagját dicséri a brigádvezető, de a különösen szépen és jólvégzett munkájukért névszerint is emlegeti Kovács János, Korom Lajos és Ptresz Ferenc elvtársat, Egyébként Némedi elvtárstól tudjuk meg, hogy Balogh elvtárs nemcsak jó szakmunkás, nemcsak hogy jól vezeti a brigádot, hanem ismeri a parasztság problémáit is, mert a »■Bem« tsz patronálója és a szabadidejét is leginkább ott tölti. Sőt a brigád is ki-kiruccan egy- egy kicsit, és ami szükséges munka akad, azt ott nyomban el is intézik egy-kettőre. Gépeket javítanak odakint, lovakat patkóinak. A Félegyházi Gépgyárban készült lófogatú kaparógépek az idei aratásnál is nagyon elősegítették a tsz munkáját. Nem kellett kis kézi gereblyével kaparászni a tarlót, ami bizony az elmúlt években komoly hátra- mozdítást jelentett, örültek is neki nagyon a tsz-ben dolgozó parasztok. Búcsúzunk is Balogh elvtárstól, ő is szalad az övéihez, meg mi is megyünk tovább. De alig lépünk egy párat, máris újabb állomás. Ezen a részlegen meg különböző méretű ventilátorok készülnek. Ki ezeknek az atyamestere? A Vörös Csillag-brigád! Horváth elvtárs a brigád vezetője, biztos kézzel vezeti a 13 tagú csoportot. Szerencsétlen szám a 13? — Nem. Szerencsés. Ezt mutatja az a tény is, hogy a csoport átlagos százaléka mindig felül tapogat a 140-en. Különböző méretű ventilátorokat készít ez a kis ember- csoport. — Nemrég készült el 2 darab 100.000 köbméteres ventilátor Kazincbarcikának. De nemcsak annak, hanem az ország más területére is elkerülnek. Persze nem mind ilyen be- hemót masina, hanem különböző méretűek. — Horváth elvtárs felsorol egy sereg helységnevet, ahova szállítják ezeket a dolgokat. »Ezek a téglagyárba kerülnek, az a Budapesti Erőművekhez megy, amaz a Kelet-Tolnai Erőműhöz, amit ott lát — na, jöjjön csak közelebb, — ez meg a Nógrádi Szénbányáknak készült.« — Majd a végén a kis mosolygó bajusz alól azt is hozzátette, hogy már az ő üzemükben is beszereltek egyet-kettőt, pedig suszternek jó cipője.. » Búcsúzni akarunk már, amikor megtudjuk, hogy ez a brigád tulajdonképpen sztahanovista brigád. Persze, ezzel Horváth elvtárs nem dicsekedett. Továbbállunk, mert gyorsan szalad az idő. Ahogy megyünk keresztül az udvaron, belebotlunk egy másik részleg munkájába. Éppen most próbálják ki a lófogatú gereblyéket. Ellenőrzik a pontosságukat. Fiatal munkások, az üzem színe-virágai, szakavatott kézzel hárítják el a kisebb akadályokat, bár ezek ritkán fordulnak elő. De, ha mégis akad, azt azonnal észreveszi Teleki Gyula, Keserű Anti vagy éppen Bense Antal, ök most is ezzel vannak elfoglalva. Nem is zavarjuk őket továbbmegyünk és a Béke-brigádot üdvözöljük. Bogár Károly elvtárs, aki itt művezető és egyben pártcsoportvezető is, simogató szemmel tekint a légtartályokra, mert ők ezeknek a gyártásával foglalatoskodnak. A brigádban 10 párttag van. Szép eredményeket érnek el. Elért teljesítményük százaléka magas. Csaknem selejt- mentesen dolgoznak. Ha van is selejt, az csak anyagselejt. Bogár elvtárs, amikor a munkájukról beszél, a büszkeség őszibarackvüágszínűre lobbant- ja az arcát, látszik rajta, hogy a jó munka kellemes érzéssel tölti el. Bepillantunk még a kovácsokhoz is. Itt dolgozik a 7 tagú »Táncsics«-brigád. Feszülnek az izmok, cseng az üllő. Építik a vas- és acél országát. Kovácsokhoz méltóan, keménykötésű emberek. A munkában is keményen helytállnak és sohase adják alább 140—150 százaléknál. Ilyen élet folyik ebben az üzemben. Háy László a garai Vörös Traktorban arat Az árvízveszély szükségessé tette, hogy az árterületekről meggyorsítsák a termény betakarítását. A garai Vörös Traktor állami gazdaságból is több kombájn indult az aratás meggyorsítására. A gazdaság többi kombájnjai megfeszített erővel dolgoztak tovább. Az elmúlt napokban segítség érkezett számukra Háy László, a mohácsszigeti állami gazdaság országos hírű kombájnvezetőjének személyében, aki már két napja ott dolgozik gépével a gazdaság búzatábláin. Háy László két nap alatt 45 holdról takarította be a termést. Ezzel a munkával eredményét 280 holdról letakarított 1820 mázsára növelte. A Bajai Gyapjúszövetqyár napközi és csecsemőotthonában Alig egy hónapja, hogy Baja városában újabb napközi és csecsemőotthont avattak fel, amely 800.000 forintos beruházással épült fel, Erkli bíró úr volt kastélyának parkhelyén. Az új otthon falai között 80 gyermek tölti örömteli napjait gondos felügyelet mellett. Látogatásunk alkalmával utunk először a bölcsődei részbe vezetett. Az előszobában egymás mellett babakocsik sorakoztak. A jobbra nyíló szobában veszik át a gyermekeket szüleiktől a gondozónők. Az öltöztetés párnázott asztalon történik. A gyermekek otthoni ruhácskáit külön kis szekrényekben helyezik el. Minden kis szekrény ajtajára fel van tüntetve a tulajdonos neve. A kis Szabó Helga — akinek szülei a gyárban dolgoznak — már ismeri saját szekrényének helyét. Az átvételkor Tóth Júlia — aki nemrégen még a bajai kórház gyermekosztályán dolgozott —- hőmérőzi a kicsiket. Ha valamelyik gyermeknél hőemelkedés mutatkozik azonnal megvizsgálják és megfigyelés alá helyezik. A gyermekek egészsége felett dr. Menczel Károly orvos is nagy gonddal őrködik. A korszerűen berendezett csecsemőotthonban orvosi és fürdőszoba is van. A félméter magasságú mosdókat a kicsinyek többsége feléri. Az otthon legkisebb lakója a hathónapos Páka Esztike, akinek egy külön szobát adtak a nyugalom szempontjából, mert ő még a csendet szereti. Ahogy betekintettünk a szobába, láttuk, hogy nagy nyugodtsággal szemlélte a mennyezetet a fehér rácsoságy rózsás párnái közül. Az időjárás sok esetben a gyermekeknek sem kedvez. Keveset tudják élvezni a homok és vízmedence áldásait. De ilyenkor is megtalálják a játszás és a szórakozás módját. A társalgóteremben, ahol a falakat különböző mesejelenetek színes képei díszítik, Takács Mária foglalkoztatja őket. »Ránézett a mamája, nem ismert a fiára«, hangzik fel sokféle hangon a közismert mesedal és a kis kezek is a szemek fölé emelkednek. Egy szőke kislány az éneklést abbahagyva elénk- szalad és tudtunkra adja, hogy ő most bemutatkozik, és már mondja is a nevét: Gyurákovics Zsuzsika vagyok. De azt is megtudjuk, hogy ő a legfürgébb és a legbarái- ságosabb az otthon lakói között. Jóleső érzés volt számunkra a vidám gyermekek között lenni. Már búcsúzunk is tőlük, amikor Surányi Józsefné, a csecsemőotthon vezetője, mosolygós arccal megjegyzi, hogy még nem néztük meg, amire ő igen büszke. Visszakísér bennünket abba a szobába, ahol a fehér ruhásszekrény van elhelyezve. Amikor a szekrény ajtaját kinyitotta, hirtelen nem is tudtuk megállapítani, hogy hányféle színezetű kis ruhácskákat, párna- és paplanhuzatokat láttunk, melyek többségét a Bajai Ruhaüzem dolgozói varrtak meg társadalmi munkában. — A városi MNDSZ- től egy varrógépet is kaptunk kölcsön, melyet a posztógyár dolgozói megjavítottak és most már magam is varrók, javítok szabadidőmben. A varratási díjból megtakarított összeget a gyermekek jobb ellátására fordítjuk — jegyezte meg Surányi elytársnő. A bölcsőde megtekintése után az ebédlőtermen keresztül a napköziotthonba jutottunk. Itt is egyforma ruhában játszadoztak a gyermekek két nagy csoportra osztva. Hódas Jánosné, a napköziotthon vezetője a pihenőszobát is megmutatta, amelyet otthonossá és barátságossá tesz az ablakokon lévő gyönyörű függöny és a falakon lévő díszítések, valamint az ízlésesen elhelyezett kékvirágos gyermekrekamiék. Meggyőződtünk arról, hogy a Bajai Gyapjúszövetgyár napközi és csecsemőotthonában nagy szeretettel vigyáznak a dolgozó szülők gyermekeire. F. Zs. Miután a Dunaszakaszon a gátszakadás lehetősége továbbra is fennáll, és az alsó szakaszon az árhullám magassága a következő napokban sem fog lényegesen csökkenni, azért folytatják megyénk egész területén az árvédelem erőfeszítéseit, az őr- és riadószolgálatot. Mindenütt ügyelnek arra, hogy a fokozatos átázás következtében gátszakadás ne fordulhasson elő, Solt környékén az egyik magasabb honvédegység iskola- - brigádja végzi a gáterősítést. Dunaegyháza termőföldjét is védik a honvédalakulatok. Talicskával hordják a földet a töltés magasítására. Solt cs Harta között a polgári lakosság segít a honvédeknek. Védekeznek, hogy a hullámverés ne okozhasson kárt a töltését^ Hartán Simon Mártonné három napon át segített a védelmi munkában. Köveket hordott a gátra.
