Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-11 / 110. szám

Megjegyzé* A tiszaitécskci gépállomás és a termelőszövetkezetek kapeso'aía ÖT TERMELŐSZÖVETKE­ZET tartozik a tiszakécskei gép­állomás körzetébe: a kécskei Petőfi és Szabadság, a lakiteleki Micsurin, a lászlófalvi Úttörő és Vörös Fény, — valamint két I. típusú termelőcsoport: a tisza­kécskei Haladás és Uj Élet. Öt termelőszövetkezet és két ter­melőcsoport egészévi munkája, terméseredményei, a zárszáma­dás adatai mutatják meg majd az ősszel: milyen segítséget nyúj­tott a gépállomás számukra? Kulik elvtárs, a gépállomás igazgatója elmondja: három termelőszövetkezetük a többinél is fokozottabb segítséget igényel. Ezek a kécskei Petőfi, a lakite­leki Micsurin és a lászlófalvi Vö­rös Fény. Mindháromban gyen­ge a csoportszervezet, aránylag kevés a munkaerő és hiányos a politikai munka. — A fő támogatást ide irá­nyítottuk ezen a tavaszon — mondja az igazgató. — Már­cius végéig 790 normálholdnak megfelelő talajmunkát végez­tünk a termelőszövetkezeteknek. Erre az időpontra befejeztük a szántásokat, a vetéssel is el­készültünk április 18-ig. A szántáson-vetésen kívül mindenfajta munkában igyekez­tünk segítséget adni, főleg a három gyengébb szövetkezetnek. A Petőfi tsz-ben például elvé­geztük géppel az összes műtrá­gyaszórást, vontatónk sok istálló­trágyát is kihordott. A NÖVÉNYÁPOLÁSRA is felkészült a gépállomás. Mivel a gyárból kapott kultivátorok ho­mokra nehezek, saját műhelyük­ben könnyű sorművelő kultivá- tort készítettek, amelyet Cor- miek-kal huzatnak meg. Több termelőszövetkezetben nincs bognárműhely. A gépál­lomás vállalta, hogy a simább famunkákat elkészíti nekik. A gépállomás könyvelői felaján­lották, hogy segítenek rendbe­hozni az egyes szövetkezetek el­hanyagolt könyvelését. A TERMELŐSZÖVETKEZE­TEK mindegyikében kihelye­zett agronómus dolgozik. De a gépállomás nemcsak általuk tart kapcsolatot a szövetkezetek­kel. Az igazgató a Petőfi tsz-t, a iőagronómus a Micsurin-1 patro­nálja — s főleg munkaszervezé­si, politikai téren igyekeznek segítséget adni. Nagy hiba azonban, hogy a gépállomás jóformán magára marad abban a törekvésben, hogy a gyengébb termelőszövet­kezeteket megszilárdítsa. A köz­ségi tanácsok figyelméből szinte kiestek a szocialista szektorok. Lakiteleken a tanács ez évben még nem látogatta meg a Micsurin tsz-t. Tiszakécskén pe­dig az történt, hogy a Petőfi tsz — kiadandó kukoricaföldjére a termelési bizottság egyik tagja: llalláné szervezte a jelentkező­ket. A gépállomás vezetőségi ülé­sen megállapodott a Petőfi tsz vezetőivel, hogy saját művelés­ben hagyják a kukoricát s a gépállomás elvégzi a növény- ápolást. A megállapodás ellené­re a szövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy mégis kiadják a földet. Ez történt Lakiteleken is, ahol a kevés tagra és a munka- igényes szőlőre hivatkozva ke­rült bérletbe a szövetkezeti ku­koricaföld. A GÉPÁLLOMÁS vezetőinek igazuk van abban: ha a ta­nácsok és a községi pártszerve­zetek nem nyújtanak elég segít­séget a tsz-tagság meggyőzésé­ben, — sőt mint a kécskei példa igazolja — maguk is hozzájárul­nak a földek kiadásához — ak­kor az ő erejük nem elég. De kérdés: megtett-e a gépál­lomás is mindent, hogy felnyissa a tagság szemét? Hogy meg­magyarázza: mennyire helytelen az elgondolásuk? Miért csak a vezetőséggel tárgyalt a gépál­lomás? Miért nem támaszkodott például Somodi elvtárs agronó­mus a Petőfi tsz-ben is azokra a becsületes tagokra, akik nyilván maguk is helytelenítik a ku­koricaföld kiadását? A soltvad- kerti Uj Alkotmány tsz agronó- musa: Kiss József csoportérte­kezleten magyarázta meg a tag­ságnak: abból a kükoricameny- nyiségből, amit harmadrészként kiadnak, mennyi juthat egy munkaegységre, vagy hány ser­tést hizlalhat meg vele a szövet­kezet. Ezt kellett volna tenni a Petőfi és Micsurin termelőszövet­kezetben is. JELLEMZŐ, amit Somodi elv- társ mondott: »Én megpróbáltam meggyőzni a vezetőséget, majd­nem vitára került a sor ... -Nem« <*majdnem vitára«, de harcos kiállásra lett volna szük­ség Somodi elvtárs részéről. Igenis, vitatkozni kellett volna meggyőző érvekkel, kézzelfogha­tó bizonyítékokkal. Fehéren-fe- ketén bebizonyítani, hogy mit dobnak ki az ablakon. A 30 hold vetésen számítsunk 15 mázsa termést holdanként. Az 450 má­zsa. A csoport a termés 40 szá­zalékát odaadja a bérlőknek, vagyis 180 mázsa kukoricát. Ne tegyen mást a szövetkezet, csak hizlaljon meg ezen a 180 mázsán 30 süldőt, 6 mázsát szá­mítva darabonként. Hogy hat mázsa kukoricától egy jó süldő kihízza a 130 kilót, az bizonyos. A hízó kilójáért pedig csak 20 forintot véve, 78.000 forint üti meg a szövetkezeti tagok markát. Nem érdemes-e tehát azon vi­tatkozni: hová legyen ez a 78.000 forint: a tagok zsebében-e a zárszámadáskor, vagy adják oda a bérlőknek? Olyan magas már a Petőfi tagjainak életszín­vonala, hogy ennyi pénzt nélkü­lözni tudnak? Igaz, nem egyedül a gépál­lomás felel a termelőszövetkeze­tekért. Nem egyedül a gépál­lomás felelős abban, hogy ilyen állapotok vannak a Petőfi és Micsurin tsz-ben, — komoly ré­sze van a községi tanácsnak és a járási mezőgazdasági osztály­nak is. Mégis a gépállomás az, amely — ha harcosabban, na­gyobb odaadással törődik a ter­melőszövetkezetekkel — a leg­közvetlenebbül elérheti, hogy a három gyenge tsz is felzárkózik a lászlófalvi Úttörő — a körzet legjobb termelőszövetkezete — mellé: Fordítsunk nagyobb gondot mezőgazdasági üzemeinkben a dolgozók ellátására Több helyen még nem gondoskodnak kielégítően a dolgozó emberről A PÁRT ÉS A KORMÁNY a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatának végrehajtá­sa nagy mértékben függ attól, hogyan gondoskodunk mezőgaz­dasági üzemeinkben a dolgozók­ról. A júniusi határozat megje­lenése óta állami gazdaságaink­ban, gépállomásainkon ezen a téren mutatkozik eredmény. ■— Igyekeznek rendezni a munkás- szállásokat, biztosítani a tisztál­kodási lehetőségeket, javítani az étkeztetést. A városföldi állami gazdaságban új, korszerű mun­kásszállásokat építettek. Ezeket ellátták ágyakkal, lepedőkkel, pokrócokkal, mosdókkal és így ä dolgozóknak kényelmes pihe­nést nyújtanak. A bajai állami gazdaságban zuhanyozók álla­nak a dolgozók rendelkezésére. A hildpusztai állami' gazdaság­ban nagy gondot fordítanak az étkeztetés minőségére és meny- nyiségére, VAN JAVULÁS a dolgozók /munka- és védőruhával való el­látásánál is, Ezt tapasztaljuk elsősorban a helvéciai állami gazdaságban és a hartai gépál­lomáson, AZONBAN a fejlődés a dol­gozókról való gondoskodásnál még nem kielégítő. Alapvető vál­tozást a mezőgazdasági üzemek­ben a kormányprogramm el­hangzása óta még nem tapasz­talunk. Több helyen még nem gondoskodnak kielégítően a dol­gozó emberről. Sok esetben pél­dául elhanyagolják a traktoro­sok szálláshelyeinek és tisztál­kodási lehetőségeinek biztosítá­sát. A kecskeméti gépállomáson például a tavaszi munkák kez­detén kiküldték ugyan a gépe­ket a termelőszövetkezetekbe, de a traktorosok szállásáról, me­leg étellel való ellátásáról mar kevésbbé gondoskodtak. Hasonló eset fordult elő a kerekegyházi gépállomáson, ahol hetekig a szalmaboglya tövében »pihen­tek« a traktorosok. Gépállomá­sainknál azonban nemcsak a rossz szállások miatt hangzanak el panaszok, hanem a munkaru­hával való ellátás hiányossága miatt is. A munkaruha-ellátás azért nem kielégítő, mert gép­állomásaink vezetői nem gon­doskodnak előre az elhasznált ruhák pótlásáról. NEMCSAK gépállomásainkon tapasztalunk hiányosságokat, hanem állami gazdaságainknál is. A szakmán állami gazdaság­ban például a sertésgondozókat nem látták el esőkabáttal, a gu­micsizmák is rendkívül rossz állapotban vannak. Vájjon ezek a körülmények elősegítik-e a dolgozók munkáját? Nem segí­tik elő! Ugyanakkor ebben az állami gazdaságban a munkás- szálláson az ágyakról hiányza­nak a lepedők, nincsenek mos­dók. A dolgozók nem tudnak megfelelően tisztálkodni. A konyhát közvetlen a sertésólaK mellé helyezték el. Ez egészségi szempontból megengedhetetlen. Hasonló hanyagságokkal talál­kozunk a garai, csengődi állami gazdaságban is, ahol a munkás­szállások zsúfoltak, tisztántartá­suk pedig nincs biztosítva, MEZŐGAZDASÁGI üzeme­inkben igen nagy hanyagság mutatkozik a dolgozók testi ép­ségének megvédésénél is. Színre kivétel nélkül nem tartják meg havonta a munka- és egészség- védelmi szemléket, nem készí­tenek baleseti útmutatókat, a gazdaság vezetősége nem jelölt ki biztonsági megbízottakat. Ez utóbbiaknak az a feladata, hogy megszervezzék a munka- és egészségvédelmi intézkedések gyakorlati végrehajtását. Sú­lyos mulasztás terheli az állami gazdaságok igazgatóságait, mert ellenőrzésük erre nem terjed ki. A dolgozók ellátásával, munka- körülményeinek megjavításával szinte egyáltalán nem foglal­koznak. MEZŐGAZDASÁGI üzemeink vezetői következetesen számol­janak azzal, hogy kormányunk új programmját, a mezőgazda­ság fejlesztéséről szóló határo­zatot csak úgy tudják megvaló­sítani, ha nem feledkeznek meg a dolgozó emberről való gon­doskodásról. A dolgozók ellátá­sának fejlesztése, a munkakö­rülmények megjavítása érde­kében mindent meg kell ten­niük, hogy a gyakorlatban a leg­messzebbmenőkig érvényesüljön alkotmányunknak az a pontja, hogy hazánkban a legtöbb ér­ték az ember. Szabó Ferenc, SZMT munkatársa, _ Agronómus „keret néikül“ A keretekbe általában el szoktak helyezni valamit. Mondjuk: egy szép aranyozott keretbe egy művészi festményt, ablakkeretbe Uvegszárnyakat, máskor keretet vonnak a díszítés, csinosítás vé­gett. Mindegyik keretbe valami belefér. Van azonban olyan keret is, amibe nem fér bele minden. Miért hívják mégis keretnek? Ki lehet a megmondója. Ha csak nem azért, hogy ennek a cikknek a keretét adja. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának gépállomási cso- portja, alkalmazni kívánta a gazdasági akadémiát végzett Valkai Imrét, a dávodi Szabadság tsz agronómusát. A gépállomás megyei igazgatósága az alkalmaztatás után beosztotta a csátaljai gépál* tamásra és munkába lépésének idejét április elsejében szabta meg. Valkai Imre a kitűzött időpontban szolgálattételre jelentkezett, Itt azonban azzal fogadták: nem vonjuk kétségbe az alkalmaztatás tényét, de — tessék most jól figyelni és itt van a nesze semmi, fogd meg jól, — nincsen rá keret. A dávodi tanács keresve a gombhoz a kabátot, akarom mon­dani a keretet, megkereste a gépállomás megyei igazgatóságát az agronómus ügyében. Az igazgatóság személyzeti előadója kijelen­tette, ha Valkai Imrét kinevezték — alkalmaztatásához keretnek is kell lenni. Es mert keretekben úgy látszik, mégis túltermelés mutatkozik, egy telefon útján a csátaljai gépállomásra eljuttatott rendelkezés úgy intézkedett: Valkai Imrét alkalmazni kell, mert nemcsak speciális agronómusi keret, de növénytermelési agronó­mus keret is létezik a világon. Április 23-án közel kéthónapos keretezés után a gépállomások megyei igazgatóságán Illés elvtársnő méltán csodálkozhatott, hogy a keret még mindig keret, minden belső tartalom nélkül. ígéretei is tett az alkalmaztatás — akarom mondani, a keret rendezésének ügyében. Valkai Imre még ma sem dolgozik alkalmaztatási helyén, a csátaljai gépállomáson. Ne nézzük azt, hogy kerettel, vagy ke­ret nélkül. A lényeget nézzük, hogy nem dolgozik, mikor gépál­lomásainknak olyan nagy szüksége van a szakemberekre, amikor a szakemberek munkájára múlhatatlanul nagy szükség van a me­zőgazdaság fejlesztésére, a többtermés elérésére. B. L, Peronoszpórajelző-áliomásainkról A peronoszpóra a legelterjed­tebb és legveszedelmesebb gom­babetegségek egyike, amely a szőlő minden zöld részét meg­támadhatja. A védekezéshez nagy segítséget nyújtanak a pe- ronoszpórajelző-állomások. A növénybetegségek előrejelzése újkeletű tudomány, amelynek továbbfejlesztésében a Szovjet­unió, a kiváló Naumov szovjet tudós végzi az úttörő munkát. A peronoszpóra fellépése es elterjedése mindig szoros össze­függésben van az időjárással. Az első fertőzés a téli spórák útján történik. Ehhez azonban legalább 10 mm-nyi eső és 13 fok napi középhőmérséklet szük­séges. A további fertőzéseket már a nyári spórák okozzak és a fertőzéshez már 4—5 mm, eső is elegendő. Az esömérő és a maximum-« minimum hőmérő a legfonto-« sabb műszerei a peronoszpóra-« jelző-állomásnak. A peronoszpóra-naptárba a következő adatokat kell felje­gyeznünk: 1. Megfigyelési időpontja. 2. Hőmérséklet (maximum­minimum napi középhőmérsék­let), 3. Csapadék mennyisége. 4. Időjárás jellege (nedves» ködös, harmatos, szeles, ború*, derült stb.). 5. A lappangási idő ismerete alapján bejegyezzük a kitörés valószínű napját, A lappangási idő a hőmérséklethez viszonyítva a következő­képpen változik: .... 10—13 fok levélen: 15—18 ' 14 » » 12—15 15 » » 11—13 16 » » 9—11 17 ­»■ 6—7 18—19 ­» 5—6 20—25 » >► 4—5 Védekezésünk tehát akkor lesz sikeres, ha a szőlő a fertő­zést, illetve a kitörést előhívó eső előtt lesz permetezve. A peronoszpóra jelző-állomást nyílt helyen állítsuk fel, hogy a levegő szabadon járhassa. Ke­zelőjének feladata: Minden nap reggel 7 órakor leolvassa a szélsőség hőmérőről a legmagasabb és legalacso­nyabb hőmérsékletet, megálla­pítja a napi középhőmérsékletet. Megméri az eső mennyiségét és a peronoszpóra-naptár megfelelő előzőnapi rovatába jegyzi be az adatokat. A meteorológiai állo­másoktól eltérően tehát nem este 9 órakor olvassuk le a hő­mérő adatait. nap fürtön 15—18 nap **■ \ »• 12—15 N» » » 11—13 » » *• 9—11 » 11—13 » »V >*• 13—15 » *► » 15—18 » A gépállomásunk körzetéhez tartozó termelőszövetkezetekbe« és cél gazdaságokban már eddig 10 peronos zpórajelző-állomást állítottunk fel. A jelzőállomások számát növelni akarjuk s azok­ban a körzetekben, ahol terme­lőszövetkezet nincs, az egyéni­leg dolgozó parasztoknak is le­hetővé tesszük jelzőállomás lé­tesítését. Gépállomásunkon is működik ilyen, amelynek adatai alapján dolgozó parasztságunkat állandóan értesíteni tudjuk a permetezések helyes időpontjá­ról, Papp Sándor agronómus, Kiskőrös, jókai-iinnepsések Kecskeméten MÁJUS 9-ÊN, vasárnap dél­ben megnyílt a SZOT-székház­ban a Jókai-emlékkiállítás. Nagy Miklós egyetemi adjunktus, hí­res Jókai-kutató megnyitó be­széde után Orosz László bölcsé- szetkari titkár tárlatvezetés formájában ismertette a kiállítás anyagát az egybegyűlt szépszámú közönségnek. ESTE az Ujkollégium díszter­mében tartott emlékest méltó volt a nagy író emlékéhez, aki »nem ok nélkül nevezte Kecs­kemét városát második szülő­városának«. Az ízlésesen feldí­szített terem zsúfolásig megtelt. Németi József né, a városi párt- bizottság titkára megnyitó sza­vai után Nagy Miklós mindvé­gig érdeklődéssel kísért előadá­sában ismertette Jókai életmű­vét, kiemelve Kecskemét döntő hatását az írói fejlődésére. Az utána következő kultúrműsor­ban Mihó Ida Erkel: Hunyadi László c. operájából énekelt, Lakatos Erzsébet felolvasta Jó­kai kecskeméti vonatkozású »Bí­ró uram ítélete“ c. elbeszélését, Majd a Jókai-műből írt Cigány­báró című operettből énekelt Fraknói Sári és Mucsi Sándoi a Bartók-kórus és az Orvosegész­ségügyi Szakszervezet zenekara kíséretével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom