Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

<V szerteszét fclsercegő őrtüzek; Májusok, a nyirkos, szolga éjjelen rőt lánggal fölfutók. Tegnap mi volt még vert sereg: véres bozóton át gyűl már itt újra, gyűl — hahó hallgasd a trombitát! Ki tegnap még futott s nyomán csaholt ezer kopó: megáll és visszanéz — amott leng niár a lobogó! Kik megmaradtak a sötét tobzódó őrület éjfélén s csak száraz szemük gyújtott szikrás tüzet, '/Ízei rét míg fent örök törvény szerint zengtek az évszakok: hallják, hogy gördülnek élő várva-várt hajnalok! Ó, pirkadat, rőt áradás! álmunkban annyiszor látott, s ti távoli tüzek! — szennyes ködök alól, sírok közül, véres fejek, vajúdó táj felett sisteregve száll félétek im innen ma üzenet! Pohárnak alján csöppnyi bor; szívemben a remény, megvillan fényeden, örök Május, rád nyújtóm éh! Kedvünk helyett aki ragyogsz s égsz életünk helyett ó, trombitálj hű Május, ó e néma táj felett hirdesd jövendő harcaink győzelmeit, s te nap indulj!... Lépünk mi még véres győztes zászlód alatt! ILLYÉS GYULA, (Népszava, 1929. május 1.) Vito a magyar nyelv védelméről Pártunk célkitűzései, kormá­nyunk programmja azt a nagy feladatot állítja a magyar nyelv tisztaságának, szépségének min­den hivatott, vagy nemhivatalos harcosa elé, hogy fáradhatatla­nul küzdjön édes anyanyelvűnk tisztaságáért. Valóban pedagó­gusainknak meg kell taníta- niok a felnövekvő nemzedékéket a helyes és szép magyar beszéd­re. Megoldatlan problémák van­nak a magyar nyelv általános és középiskolai oktatásában is. Hiszen eddig is tanították nyel­vünket az iskolában — nem is éppen eredménytelenül, Mégis lépten-nyomon beleütközünk ma­gyartalan szóhasználatba, durva nyelvi hibákba, hirdetménye­ken, üzleti feliratokon, hivatal­ban, utcán, értekezletén, köznapi beszédben. Mi hát a teendő? Szinte már közmondásos bot­lásokba és megrögzött hibákba esik a közéleti ember is. A bü­rokratikus mozgalmi tolvajnyelv még mindig burjánzik, Pedig pártunk számtalanszor figyel­meztetett a hibákra és vannak már kisebb csatározások a nyelv megtisztítása, felfrissítése érde­kében. Vájjon gyökeret vertek-e már valóban pártunk ilyenirá­nyú célkitűzései? Hogyan üzen­hetünk úgy hadat nyelvünk vé­delmében, a magyartalan kinö­vések ellen, hogy a harc biztos «ikerre vezessen? Számtalan nyitott, megoldat­lan kérdés! Ezért határoztuk el, hogy szerkesztőségünk az időnként megjelenő nyelvvédő rovat mel­lett megnyitja hasábjait nyelvünk iskolai oktatása, a mindennapi nyelvvédelem kérdéseinek tisztá­zása érdekében. Szeretnénk eb­ben a nyilt vitában összegyűjteni a nevelők, a szülők, az iskolá­sok, az érdeklődők — magyar nyelvünk minél több harcosának véleményét, javaslatát. Szeret­nénk à vitával közelebb jutni megyénkben is a szép és helyes magyar beszéd, a magyar nyelv- művelés ügyének megoldásához. Ezért várjuk, kérjük az érde­keltek, az érdeklődők hozzászó­lásait ebben a nemescélú vitá­ban. Alábbiakban közöljük Cziráki Imre kalocsai középiskolai ta­Vajjon harc-e az anyanyelv védelme? Igen! Szívós és kitar­tó harc, melyben kettős ellen­séggel kell küzdeni. A közöny- nyél és az értetlenséggel. A kö­zöny a lëgvészedelmesebb ellen­ség. Neki mindegy, hogy értel­mes magyar szóval szó!hak-e hozzá vagy bem. A közönyösé­nek az az egyetlen kívánsága, hogy körülbelül megértsék, amit mond és körülbelül meg tudja értetni magát. Nézzétek meg á sokszor drága pénzen fizetett hirdetményekét. Gyakran csatt úgy hemzseg bennük a helyes­írási hiba. Integetnek az üzletek kirakatából, bosszúságot okoznak a magyar nyelv tisztelőinek hi­vatalos írásokban, hirdetmé­nyekben, az élő beszédben. Vájjon nem kötelessége-e a magyar nyelv felelős tanítójá­nak: a pedagógusnak élharcos­nak jelentkezni ebben a küzde­lemben? Ha csak megyénkben összefognának a magyar nyelvet tanító nevelők, hatalmas ered­ményekét tudnának elérni. Ha egészséges és termékeny vita In­dulna meg e kérdés fölött, en- hek természetes következménye lenne az egységes eljárás ki­alakulása. Közismert tény, hogy nemcsaa az iskola nevel, hanem a min­dennapi élet ezernyi hatása is. Az iskolai nevelést, az oktatást igen erősen befolyásolj ált, gyak­ran eredményében kisebbítik, vagy erősítik a társadalmi hatá­sok. A nyelvvédelmi harcban egyenesen megdöbbentő az a hatás, melyet a helyesírás isko­lai tanítására gyakorol a nyil­vános feliratokon elburjánzott és háborítatlanuL szaporodó -fe'- írati bűnözés«. Ez ellen is har­cot kellene indítanunk! Elgondolásom a következő. nár érdekes módszerét, hozzá­szólását a magyar nyelvtanítás iskolai és iskolánkívüli hatóere­jéről. Megyénk minden iskolájában — s nem túlzás, ha azt mondom — minden osztályban alakuljon meg à nyelvőrök gárdája, a ma­gyar nyelvet tanító vezetésével. Ez a gárda indítson hajtóvadá­szatot a nyilvános feliratokon található helyesírási és nyelvi vétségek ellen, Jegyezze fél a tanuló, hol és milyen hibát ta­lált s azonnal jelentse a neve­lőnek. Az én »nyelvőr-brigádom« udvariasan értesíti levélben azt az üzletet, vagy hatóságot, mely­nek à területén vagy hatáskö­rében a »fenevad« találtatott és tájékoztatja a helyes írási módról is. Még véletlenül sem sértődik rtleg senki. Ha valaki elutasí­taná figyelmeztetésünket, akkor felkérjük a tanács illetékes osz­tályét, hogy figyelmeztesse a nyelvi »bűnözőt«. Nem állítom, hogy ezzei a módszerrel mindent megoldot­tunk, de eredményeink nagyok. Segítségünkre van a városi ta­nács 36 dolgozója. Nemrég fe­jezték bé a helyésírási tanfolya­mok Segítenek majd a járást ta­nács dolgozói is, akik most kez­dik meg nyelvvédő tanfolyamu­kat. Nem utolsósorban segítsé­günkre vart és lesz a Bácskis- kunmegÿèi Népújság is, amely e cikkel a nyelvtanítás és a nÿelvvédelem kérdésének meg­tárgyalására vitát indít és várja megyénk pedagógusainak, hyel- vünk tisztelőinek hozzászólásait. Szegénységi és magyartalan- sági bizonyítványt állítanánk ki magunkról, ha e kérdés mellett közömbösen haladnánk el és ha­tósági rendeletre várnánk. Ezért számítok én is az illetékesek, az érdeklődők helyeslő vagy módo­sító véleményére, javaslataira, hogy kialakulhasson nyelvünk védelmében az egységes gyakor­lat, CZIRÁKI IMRE, a kalocsai ált. gimn. tanára. Közügy-e a magyar nyelv védelme és ápolása? Keresztrejtvényünk VÍZSZINTES: 1. Esért ünnepelünk ma. (Folyta­tása a 14. függőleges.) IS Aki bevág. 16. igekStö 17. A minőségi termelés eredménye. 18. Figyel-e! 10. Tejtermék — első betűje hát­ravetve, 21. ív. 22. Dêlbicskàl község. (Vagy: alku keverve. 23. Tallin régi Heve volt — névelő­vel. 25. Aloe betűi keverve. 26 Etelka kicsinyítése. 27. Hitler távolkéleti szövetségesei voltak. 29. Téten használt ruhadarab. . 30. HódhátárOzárag. 31. Kiitya. 32. Rés à jégen — ékezet nélkül. 33. Hájót tart. 35 Azonos mássalhangzók. 36. Épület kezdetet \) 38. Vízzel tisztítja. 1)0. Iparos. 1)3. Folyik a móka. jő. Ezt fizetnek a telefonhasznála­tért á hivatalok a postának. 1)6. A Zúz ige ikerszávd — névelő­vel. • \7. őrlési termék —* ékezetfelesleg­gel. )9. összedőlt épület, 50. Többes második személy. 52. SztUhandvista bányász. 'Hibá­san írva.) 53. Vasfitunk. 55. Gyilkol. 56. Hangnév. 57. Pénzbeli hozzájárulás az állam fenntartásához. 59. Vízgyűjtőt készíts! 62 öreg, 63, Szem igéje. (Végén felesleges betű.) 65. Az orvos sérvkötőt rendel erre. 66. ME-oda vissza. 67. A legnagyobb világrész. 69. Félni kezd. 70. Község Kiskunhalas mellett. 71. Hangszer, 73. Arzén vegyjele. 7). A költőnek dicsőség, az olvasó­nak élvezet. 75. L. függőleges 1. FÜGGŐLEGES: 1 A világ békeszerető milliói vár­ják. 2. Te ostoba! 3. Kanyarítja. I). Adriaparti város 5. Mennyboltja. 6. Zenei alaphang. 7. Pesti temető. 8. A kárpátmedence egyik népe. (Élsö kockában kettős betű.) 9. Határozórag. 10. Ajándék eléje. 11. Női név. 12. Ilyen kalács IS van. IS. Hitvány csérbenhagyás il). L.: vízszintes 1. 19. Európa keléti határa 20. Tudomány. 21. Felkiáltás. 2i). Ló által húzott. 27. Divatjamúlt hinták — névelővel. 28 Járási székhely megyénkben. J 21. Elájul. 3'). Vzsoráz. 36. Van még belőle, 37. Szidalmakban sokat emlegetett római helytartó. 38. M. A. A. 39. A levélborilékón ran — névelő­vel. 41. A műveltető igeképző 1,2. S. Y. B. 44. Ezüst vegyjele. 48. Tüzelőt vásárol. 51, Meghívják a bíróságra. 53. Jódozásndl használt kérdés. 54. Ne menj el nélküle! 56. Érette létezik — fordítva. 58. Kis, nagy, itt, ott, ez, (Fordít­va.) 60. T. I. — kimondva. 61. Tiltás. 62. Kossuth-dljas paraszti Író. 64. Ukrajna fővárosa. 66. Eredményhatározó kérdőszó. 68. Az alaphang utáni hang —< névelővel. • * 10. Eltulajdonít — vissza. 72. Mint a 41. 14. J. ü. cAz éiuuL utolsó előadása elolt NÉHÁNY NAP és utoljára gördül le a függöny a kecskeméti Katona József Színházban, utol­jára csattan fél a nézőtéren a taps, mert a színház bajai állo­mására költözik. illő, hogy e búcsúzáskor be­széljünk erről az évadról, mér­legre téve jót és rosszat. 1953 szeptemberétől, 1954 má­jusáig a színház bemutatott 10 műsordarabot és egy egész estét betöltő kabaré-műsort. A tíz műsordarab mindegyike szép­kiállítású, és két kivétellel, jó előadás volt, amelyek közül kü­lön kell tnegemlíteni a Boci-boci tarka, az Ármány és szerelem, a Pettyes és a Leányvásár kima­gasló sikerét. De beszélni kell arról is, hogy a legutolsó bemu­tató, a Beszélő köntös dramati­zált változatának előadása olyan kulturális tett, amelyért méltán érdemel dicséretet a színház ve­zetősége és minden művésze. Persze az előadások nemcsak a közönség tetszését jelentő sike­rekről számolnak be, hanem ar­ról is, hogy a színház együttese t— különösen az opereilcgyüttes r— komoly fejlődést ért el. A Boci-bbci tarka, a János vitéz és ti Leányvásár eszmeileg tiszta, stílusos és szép előadásával szín­házunk a vidéki színházak ope­rettegyüttesének élvonalába ke­rült, amint Gáspár Margit, a Fővárosi Operett Színház igazga­tója, az Irodalmi Újságban, az operettekről írott cikkében, a János vitéz kitűnő realista ren­dezésével kapcsolatban meg­állapította. TERMÉSZETESEN az ered­mények mellett voltak hibák is. így, Móricz Zsigmond rossz ren­dezői felfogásban játszott Pa­csirtaszó című színműve, va­lamint Molière: Scapin csínyjei (Furfangos fickó) című darab szürke és ötlettelen előadása. E hibákat az menti, hogy a Móticz-darab egy főiskolás vizs­garendezése volt, Molière eseté­ben pedig a színház szükségmeg­oldásként nyúlt e bemutatóra nem szánt darabhoz. Nem kétséges azonban, hogy az eredmény, hogy a mér­leg feltétlenül pozitív és a szín­ház javára szól. Ilyen művészi és közönségsikerben gazdag évad a felszabadulás óta nem volt. Ez a siker nem véletlen, hanem fej­lődés eredménye. Ezt a fejlődést legjobban az igazolja — az em­lített egyéb tényezők mellett — hogy az évad végének a színház­ban egyik legtöbbet vitatott elméleti kérdése: az együttes, és a stílus kialakításának kérdése volt. Ha igaz, — már pedig igaz, — hogy a fejlődés mindig olyan kérdéseket vet fel, amelynek alapjai már adva vannak, akkor a stílus kérdésének vitája egy­ben azt jelenti, hogy a színház érett fejlődési foken áll, ahon­nét tovább haladni csak a stílus kérdésének, az együttes kialakí­tása kérdésének megoldásával lehet. Ez pedig egyértelmű a kecskeméti színház igazi művé­szi együttessé alakulásával. MINDEZ AZONBAN nem füg­getlen a közönségtől sem. Attól, hogy a gazda szemével segítse és bírálja a színház munkáját. A kecskeméti közönség ennek már az idén sok tanújelát adta. Leve­lek sokasága bizonyítja, hogy így van, Mégis: hadd idézzek — ne a levelekből, — hanem az Hétből. Hadd mondjam el két kedves, kecskeméti élménye­met. Az egyik: az Ármány és szerelem előadása után történt. A színházból hazatartók közül egy nyomdász lépett hozzám. Miközben kezemet hosszan szo­rongatta. mégillelődölten mon­dotta: »Elvtársak! még sok ilyen darabot szeretnék látni, mert ei gyönyörű volt, ettől szinte meg­nemesedik az ember/« A további beszélgetés során az is kiderült, hogy másodszor látta és az üze­mében, ahonnét eddig csak né- gyen-öten jártak színházba, 22-en nézték meg Schiller klasszikus drámáját. A MÁSIK: a Megyei Könyv­tárban történt. Színdarabok után kutattam. így akadtam rá egy hétkötetes, 1824-ből való Calde- ron-sorozatra. Az értékes könyvet csak Személyi adataim bemon­dása után adták ki. Az egyik könyvetcserélö paraszt néniké meghallván, hogy a színházhoz tartozom, megszólított: »Aztán, kedves, játszanak már Katonától is valamit, mert mi, kecskemétiek nagyon szeretjük ám Katona Jó­zsefet ...« Azt hiszem, e két kis apró eset jól példázza: nemcsak megsze­rették Kecskeméten a színházat, hanem ma már törődnek is vele. így van ez jól, mert ez az a légkör, amelyre a színház művé­sz'.. alkotó munkáidnak szüksége Van, REMÉLJÜK) hogy a jövő évad- ban színház és közönsége még erősebb és közvetlenebb kapcso­latba kerül egymással. Mi ezt művészi munkánkkal és jó műsorpolitikával kívánjuk el­érni. Az elmúlt évad műsorpo- litikája —■ mint eredményeink igazolják — helyes volt. Ezt legjobban jellemzi az, hogy klasszikus műsordarabunknak, az Ármány és szerelemnek, va­lamint új magyar darabunknak, Sós: Pettyes című vígjátéknak egyformán nagy sikere. A jövő­ben is azon a megkezdett úton kívánunk járni, amely egyfor­mán figyel a nézőtéren ülő em­ber szórakozására és nevelésére éi színházunk kecskeméti jelle­gének kidomborítására. NYILVÁNVALÓ, hogy az el­ért nagyszerű eredmények köte­leznek is bennünket arrd, hogy az 1954—55-ös évadban még jobbat, még szebbet alkossunk a Katona József Színház színpa­dán, megvalósítva kormányunk, programmját, amely nemzeti kultúránk ápolását és fejleszté­sét bízta minden magyar szín­házra. LUKÁCS ANTAL, a kecskeméti Katona József Színház dramaturgja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom