Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. április (9. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-24 / 97. szám

A nagykereskeílelmi áruellátásról Akadémiai napok Kecskeméten A SZOCIALISTA kereskede­lem i'eladata: Kereskedelmi mun­ka állandó javításával küzdeni a dolgozók jobb ellátásáért, s a mezőgazdaság fejlesztésének nagyszerű ügyéért. Baján a Dél-Bácsmegyei Nép- Mit Központban nemrég a bel­kereskedelmi minisztérium egyik , képviselője ellenőrzése során megállapította: a megyei kiske­reskedelmi vállalatok tervtelje­sítése annak köszönhető, hogy öntevékenységükkel fel tudtak kutatni a más megyék területén lévő felesleges, elfekvő árukész­leteket. Meg kell azonban mondanunk, aogy egyes nagykereskedelmi vállalataink nem érzik felelőssé­gük súlyát ezzel a megállapítás­sal kapcsolatban. Ezt bizonyít­ják a megyénk területén lévő kiskereskedelmi vállalatok más megyékből beszerzett árucikk adatai is. De beszéljenek helyet­tünk a tények. Általános megállapítás kiske­reskedelmi vállalataink részé­től, hogy iparcikkek vonalán a legsúlyosabb hiányosság a Bács- kiskunmegyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál, valamint a Textil Nagykereske­delmi Vállalatnál áll fenn. Ez év januárjától kezdve kis­kereskedelmi vállalataink (nem számítva az állami áruházakat és löldművesszövetkezeti boltokat) több mint 1 millió forint értékű vas- és műszaki, valamint me­zőgazdasági iparcikkeket hozlak be más megyékből. Az Észak- Báesmegyei Népbolt 200.000 fo­rint értékű árut szerzett be Sal­gótarjánból, Miskolcról. Szol­nokról és más helyekről. Ke­rékpárok, tűzhelyek, szerszám­nyél, ágvágóbalta, kubikos ásók és istállólapátok, kötőfékláncok szerepeltek az egyes átvételi jegyzékeken. HASONLÓ KÉPET mutatnak a Kecskeméti Kiskereskedelmi Vállalat adatai is, azzal a kü­lönbséggel, hogy itt 400.000 fo­rint értékű vas- és műszaki árut hoztak más megyéből. Braun elvtárs, villamossági boltvezető például olyan keresett cikkeket hozott teherautószámra, amit a helybeli nagykereskedelmi vál­lalat hónapokig nem tudott adni. Hogy csak egy párat említsünk: kr.vptonízzó, automatakapcsoló, elágazó foglalatok, világítási ká­belek, üvegáruk, .bakelitfoglalat, iskolai csengő, telepes rádiók, különböző huzalok, anód- és fű­tőtelepek, stb. De hasonló ada­tokat tudnánk felsorolni a többi kiskereskedelmi vállalatoknál is. Farkas elvtárs, az Észak-Bács- megyei Népbolt Központ dolgo­zója jelentette, hogv sok ilyen árut a nagykereskedelmi vál­lalat nem is látott, csak leszám­lázta. MÁS BAJ IS VAN ennél a nagykereskedelmi vállalatnál. Mégpedig az, hogy a meglévő áruk kiadását is »adminisztratív okok«-ból gátolják. Sok esetben a hó elején a kiskereskedelmi vállalatoknak nem adnak árut, mert a részükre beérkezett áru­féleségeket nem tudták időben »érkeztetni«, »iktatni« és »be- könyvelni«. Viszont a hónap vé­gén, hogy tervük azért teljesítve legyen, szinte »ömlesztik« meg­lévő áruikat a kiskereskedelmi vállalatoknak, rríert »adminisz­tratív nehézségeik« addigra már megszűntek. Nyilvánvaló, hogy a kiskereskedelmi vállalatok terv­teljesítését ez is akadályozza, mivel a dolgozók többsége nem a hó végén, hanem akkor vásá­rol, amikor a fizetését megkap­ja. MEGJEGYEZZÜK ITT, hogy Martin elvtárs vezetőkészségé­nek — aki több hónapja áll már a vállalat élén — pozitív eredményekben kellene meg­nyilvánulni. Ideje lenne már an­nak is, hogy a vállalat pártszer­vezete foglalkozzon azzal a kér­déssel: hogyan tudnák a kom­munisták a vállalatnál fennálló súlyos hiányosságokat megszün­tetni. Érdemes megnézni a Textil- nagykereskedelmi Vállalat ha­sonló jellegű hiányosságait is. Ha így folytatják, legalább olyan »szép eredményeket« könyvelhetnek el, mint tavaly. Hári elvtárs, a megyei kereske­delmi iroda párttitkára elmond­ta, hogy tavaly a megyei kiske­reskedelmi vállalatok közel 10 millió forint értékű, különböző textilárut szereztek be más me­gyékből. MIT MUTATNAK a jelenle­gi, ilyen irányú beszerzési ada­tok? A kiskereskedelmi válla­latok eddig, közel 2 millió forint értékű méterárut, selymet, pa­mutárut és egyéb textíliákat hoz­tak más vidékről. Egyedül a Dél-Bácsmegyei Népboli közel 800.000 forint értékben szerzett be ilyen cikkeket. Ruházati anyagok beszerzése céljából az említett vállalat árubeszerzői je­lenleg is úton vannak. Kiskun­halas és Környéke Népbolt és a Kecskeméti Kiskereske­delmi Vállalat 4—450.000 forint értékben hozott textilárut más megyékből. Pamut, szövet, se­lyem, gyermekkonfekció, rövid- és kötöttáruk szerepelnek a fenti összegekben. Nem beszélve arról, hogy csak az Észak-Bács- megyeí Népbolt 800.000 forint értékű maradékanyagot szer­zett be. Sorolhatnánk még to­vább is ezeket az adatokat, de úgy gondoljuk, hogy ennyi példa elég ahhoz, hogy a nagykereske­delmi vállalatok vezetői levonva a megfelelő tanulságokat, vál­toztassanak munkamódszerükön. A SZOCIALISTA kereskede­lem nélkülözhetetlen eszköz a dolgozó nép jóléte emeléséhez. Véleményünk szerint, kiskeres­kedelmi vállalatainknak a tent taglalt »munkaköre«, a nagyke­reskedelem hatáskörébe tar­tozna. Elsősorban nekik kellene munkájukat úgy megszervezni, hogy a dolgozókat közvetlenül ellátó kiskereskedelmi alkalma­zottaknak ne kelljen ilyen célki­tűzések megvalósításával fog­lalkozni, mert ha ez továbbra is így megy, akkor feltehetjük a kérdést: mi a feladatuk a nagy­kereskedelmi vállalatoknak? Ér­demes ezen gondolkodni. Amiről a kecskeméti emléktáblák beszélnek Ez az írás egy hosszabb utazás indulását jelzi. Utrakelünk a mából. Leszállunk az elmúlt évszázadok sűrűjébe, mint a bányász a föld mélyébe, hogy egy-egy felvillanó esemény, egy-egy nemes élet fényében megvilágítsuk, hogy mai harcaink egyenes folyta­tását jelentik mindannak, ami az elmúlt történelmi időkben haladó törekvés, népért foly­tatott küzdelem volt. Lehet, hogy olyan állomásokon is megállunk, amelyek a magyar történelem mélypontjait, a legkeserűbb elnyomás idejét jelzik. Hadd gyűlöljük meg még- jobban az elnyomók ködalakjait. Hadd tanuljuk még inkább meggyűlölni azokat, akik ma viruló életünk ellen akarnak törni. Utunk mérföldköveit azok az emléktáblák jelzik, mely a kecskeméti házak és középületek falán van elhelyezve, kőbevésett betűkkel mutat­ják az irányt. Gyakran közönyösen haladunk el előttük. Álljunk most meg egy pillanatra, hallgassuk meg miről beszélnek. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztály» április 26—27-cn Kecskeméten akadémiai napokat rendez. Ünnepélyes megnyitás április 26-án délelőtt 9 órakor a megyei tanács kultúrtermében. Megnyitó beszédet mond Manninger Rezső. Kossuth-díjas akadémikus, az agrártudományok osztályának elnöke. * 1 Előadások április 26-án délelőtt: Kreybig Lajos kétszeres Kossutli-dijas, akadémiai levelező lag: »A talaj termőképességének kialakítása a Duna—Tisza-közén.« — Hozzászóló: Somorjai Ferenc, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa: »A Duna—Tisza közi futóhomok okszerű agrotech­nikája.« Április 23-án délután fél 3-kor; Kunffy Zoltán; »A takarmányalap kialakítása és az állat- tenyésztés fejlesztése a Duna—Tisza-közén.« — Hozzászóló: Mester Ferenc: »A takarmányszükséglet biztosítása.« Április 37-én délelőtt 9 órakor: Mészöly Gyula, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa: »A Duna—Tiszaközi kertészeti termesztés irányelvei.« — Hozzá­szólók: Bognár Károly: A szőlőtermesztés fejlesztésének lehetősé­gei. — Nyújtó Ferenc: A gyümölcstermesztés fejlesztésének irány­elvei.— Zatykó F’erenc: A zöldségtermesztés fejlesztésének módjai. Záróbeszédet mond; Dallos F’ercne, a megyei tanács vb.-elnöke. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége ratifikálta a háború áldozatainak védelméről szóló 1949 augusztus 12-i genfi egyezményeket Moszkva (TASZSZ) A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának El­nöksége ratifikálta a háború ál­dozatainak védelme tárgyában hozott genfi egyezményeket, me­lyeket az 1949. évi genfi értekez­leten dolgoztak ki és .amelyet a Szovjetunió képviselője 1949 de­cember 12-én írt alá. Ezek az egyezmények a következők: 1. Egyezmény a hadrakelt se­regek sebesült és beteg tagjai sorsának enyhítéséről; 2. egyezmény a tengeri fegy-* veres erőkhöz tartozó sebesültek, betegek és hajótörést szenvedett személyek sorsának megjavítá­sáról ; 3. egyezmény a hadifoglyok­kal való bánásmódról; 4. egyezmény a polgári lakos­ság védelméről háború idején. (MTI) Megjelent a nyeremény-betétkönyv sorsolás hivatalos nyereményjegyzéke A legutóbbi nyereménybetét­könyv sorsolást 1954 április hó 10-én tartották meg Salgótarján­ban. Azok a nyereménybetét­könyvek, amelyek számának utolsó három számjegye (szám­végződése) megegyezik az alabb felsorolt számokkal, az 1954. I. negyedévi átlagbetétüknek a számok mellett feltüntetett szá­zalékát nyerték. A nyeremény­betétkönyvek sorozatszámát a nyerő könyvek megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni. A sorsolás minden olyan for­galomban lévő nyereménybetét­könyvre vonatkozott, amelyet 1954 március 31-ig váltottak. A nyereményeket hozzáírják a be­tét összegéhez. A jóváírt nyere­ményösszeggel a betevő szaba­don rendelkezik. A nyerőszám >k a következők: Számvégződés: Nyeremény; 151 100% 216 50 » 287 50 » 332 50 * . 508 50 » 594 100 » 735 50 ­769 50 » 789 50 ­812 50 » ­851 ' * 50 » 859 200 » 893 ' 50 » 994 50 » Még 17 sorsolása lesz a Második Békekölcsönnek »Csatájok a védelmezett Nép jog csatája volt« i 1848 tiszta fényben lobogó zászlóinak suhogását halljuk. A nép hadrakelt az elnyomók ellen, hogy kivívja szabadságát. A harc élén legnagyobb fiaink állanak. Kossuth, Petőf i, Vasvári, Táncsics nevét visszhangozza az ország. 1848 szeptember 25-ét idé­zik először a kecskeméti nagy­templom falában elhelyezett dí- ' szes emléktábla kopott arar.yo- zású betűi. Ezen a napon szólóit a néphez a kecskeméti nagy­vásártéren Kossuth Lajos. Mit ír erről a napról a nagy idők kecs­keméti krónikása: Hajagos Ilié:, a város akkori polgármestere? »Szeptember 25-én Kossuth Lajos Egressy Gábor, Rákóczy János s többek kíséretében sze­mélyes megjelenéssel lepte meg a várost; minek híre villámgyor­sasággal elterjedvén, óriási nép­tömeg csoportosult a városháza köré, de minthogy az udvarba mind be nem férhetett, a mi­niszter kívánságához képest a nép felkéretett, hogy Isten sza­bad ege alatt a vásártérre kivo­nulni szíveskedjék. A kijelölt helyre vezető utczákon ki-kitörő örömriadások közt, alig pár perez alatt, mondhatni az egész város kiköltözött, s országos vásár lé­vén, a vidékiek százakkal Sza- poríták a helybeli közönségei. Kossuth és kísérete a hozzájuk csatlakozott helyhatósági hiva­talos személyzettel, kevés idő alatt szintén kiérkezett. Itt is megújultak az ovatiók, s csak perczek múlva juthatott — egy rögtönzött emelvényen =s szó­hoz a nagy hazafi. Szólt a nép­hez, atyafiai, polgártársaihoz. Szólt azon a nyelven, mely csak az ó sajátja, mely a szív legbel­sőbb rejtekéig hat, s mely elbű­völően vonz magához ellenáll­hatatlanul.« Felszólította a jelenvoltakut, hogy védelmezze meg házi tűz­helyét, hazáját, ellenkező eset­ben a szolgaság és a halál ko­pogtat a kapukon. »... Ha pedig véded magad — zárta beszédút — szabad és boldog leszessz.« Leírhatatlan lelkesedéssel fo­gadta a kecskeméti nép Kossuth lángoló szavait. A vásárra besze- kerezett vidékiek siettek haza otthonaikba, hogy elegei tegye­nek »felkelési kötelességeiknek■<. A helybeliek pedig körbefogva Kossuth Lajost, szakadatlan él­jenzésekkel kísérve, könnyes szemekkel vettek tőle búcsút a. szerencsés viszontlátásig. Es özönlött a nép. Másnap már 1000 kecskeméti nemzetőr és kilencezer népfelkelő gyü­lekezett a vásártéri magasla­ton. Megesküdtek, hogy ki csak a karját bírja, utolsó lehelletéig küzd hazájáért. Hajagos Illés számításai szerint közel 4000 gyalog • és lovas nemzetőr, ön­kéntes honvéd, szabadcsapatos katona harcolt a szabadságharc legdicsőségesebb csatáiban. Örök dicsőséget szerzett a kecskeméti népnek és megmutatta nekünk is, mit jelent igaz ügyért har­colni. »Nem másért — teszi hoz­zá a számadatokhoz Hajagos lit lés, — mint annak igazolására hoztuk fel ezen adatokat, hogy szabadságunk és függetlensé­günk iránti küzdelmünkben, tő­lünk telhetőén megfeleltünk kö­telességünknek. Legnagyobb kincsünket, gyermekeinket ad­tuk a haza rendelkezésére.« Nincs módunk arra, hogy a kecskeméti nép fiainak hősi tet­teiről megemlékezzünk. Törté­nelmünk legszebb 'lapjain álla­nak neveik a haza sokszázezer, sokmillió hű fiának nevével együtt. Az ö eszményeiket most teljesítjük be. Az általuk védel­mezett népjog és szabadság fé­nyében emlékezünk a nagy időkre. Kicserélték a magyar-jugoszláv határjelek felújításáról és meg­jelöléséről szóló egyezmény jóváhagyó okiratait Április 20-án Budapesten ki­cserélték a Szabadkán 1954 ja­nuár hó 30-án a magyar-jugo­szláv határjelek felújítására vo­natkozó okiratokat. Az okiratok kicserélésénél a magyar- kor­mányt Hajdú József, a külügy­minisztérium I. számú, politikai főosztályának vezetője, a -jugo­szláv kormányt Soldatic Dali­ból-, a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság budapesti rendkí­vüli követe és meghatalmazott minisztere.képviselte. (MTI) Az 1951 őszén kibocsátott Má­sodik Békekölcsönt államunk 20 sorsolással, nyereménnyel tetézve fizeti vissza a kölcsönjegyzőknek. Az április 26-án Kecskeméten kezdődő negyedik sorsoláson kí­vül tehát még 16 alkalommal tartanak Második Békekölcsön sorsolást. (MTI) Szabályozták az egyetemre való felvételt Az 1954—55. tarrévtől kezdő­dően esti-, vagy levelezőtagozat első évfolyamára csak azokat veszik fel, akik érettségivel, vagy egyéb középfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek. Min­den jelentkezőnek felvételi vizs­gát kell tennie. A felvételi vizs­gára bocsátás előfeltétele a vá­lasztott szaknak megfelelő terü­leten eltöltött kétéves üzemi gyakorlat. — A Tudományegye­temre azok a dolgozók is felvé­telt nyerhetnek, akiknek nincs ugyan kétéves gyakorlatuk, de munkakörük szükségessé teszi az egyetem, vagy főiskola elvég­zését. A felvétel korhatára az esti­Meg-jutalmuzzák az élenjáró fémgyii jtuket Megyénk íémgyüjtö bizottsá­ga értékelte az eddigi gyűjtés eredményét és értékes jutalom­ban részesíti azokat, akik a legjobb munkát végezték. A fia­talok közül jutalomban ré­szesül Szabó László (Honvéd-téri iskola, 1 aktatáska). Szíjártó Jolán (2. sz. iskola, 1 töltőtoll), Bagonya János (Alsószéktó, egy aktatáska), ifj. Rozsnyai József (1 kis technikus)* Kriminél Mik­és levelezőtagozatokon 22—49 év. A felvételi vizsgákat az esti« és levelezőtagozatokon egyaránt április 26 és május 20 között tartják. Az egyes jelentkezők írásbeli- és szóbeli vizsgáját egy, napon tartják. A felvételi bi- zottságok döntését június 15-ig közük a jelentkezőkkel. A felvételi bizottságok dön- tése ellen 1954 június 30-ig 1c« hét fellebbezni az illetékes rektorhoz (igazgatóhoz) címzetti és a kar tanulmányi (levelező-* oktatási) osztályán benyújtott íelebbezéssel. A rektor határo­zatáról az illetékes kar legké­sőbb augusztus 1-ig értesíti a a felebbezőt. (MTI) lös (Halasi-úti iskola, 1 futball), Hideg Anna (Kiskunfélegyháza* 1. sz. iskola, 1 emlékkönyv), Gaál László (Kiskunfélegyháza, gimnázium, 1 sakkfelszerelés)* Birkás László (Kiskunhalas, Fel­sővárosi iskola, 1 töltőtoll), Kúti László (Kiskörös, Petöfi-iskola, 1 aktatáska), Füleki Pál (Solt, általános iskola, 1 aktatáska), Tepszis István (Kunszentmiklós, általános iskola, 1 töltőtoll). {Pintér József.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom