Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. április (9. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-11 / 86. szám

r BACSKISKUNMEGYEI NÉPÚJSÁG AZ MDP BtfCSKISKSNMCGYE! PXRTBíZOT TSK&ANAK LAPJA IV. ÉVFOLYAM, 86. szám. Ára 50 fillér 1954 ÁPRILIS 11. VASÁRNAP A MAI SZÁM BAIS A. módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez. *«• A Kiskunfélegyházi Gépgyár a kongresszusi verseny-* ben. — Körösi Csorna Sándor. — Mezőgazdasági dol­gozóink a boldogabb élet megteremtéséért. — A föld­művesszövetkezetek négy nap alatt közel 30 vagon vasat gyűjtöttek. — A fák hetének első napjai Kecskeméten. Paraszttársaimnak a begyűjtésről irta: VlZIi\GER KÁROLY 11 holdas szabadszállási dolgozó paraszt A jó gazda kötelességtudó, akár termelőszövetkezetben dolgo­zik, akár egyéni paraszt. Törődik a háza, földje és családja sorsá­val. Nemcsak a termelésben, hanem a beadásban is élenjár. Én már eleget tettem első negyedévi tojás- és baromfibeadásomnak. A baromfiból négy és fél kiló helyett 5.30 kilót adtam be. Tojásból 7 kiló helyett 7.17 kilót vittem a begyüjtőhelyre. Én úgy gondolom: inkább előre legyek a beadással, mint elmaradjak. Sertésből 142 kiló a kötelezettségem. Elhatároztam, hogy augusztusban beadom. Én is jól játok, meg az állam is. Én azért, mert 220 kiló kukorica­beadási kedvezményben részesülök, az állam pedig azért, mert előbb adom be a sertést. Már meg is vettem előre a kukoricát, hogy vállalásomnak eleget tudjak tenni. Két sertést hizlalok, az egyiket beadom, a másik nekünk marad levágásra. A tejbeadásom 120 liter havonta. Naponta 7 litert adok be. Tehát több mint 200 litert viszek be havonta a tcjbcgyüjtőhöz. Sajnos azonban a mi községünkben van néhány dolgozó pa­raszt, aki nem érzi kötelességének a beadás teljesítését. Ilyen Czégány Lajos középparaszt, aki még sem tojást, sem baromfit nem adott be az idén. Pedig tudom, hogy teljesíthette volna a kö­telességét. Ezt azért állítom olyan határozottan, mert jól ismerem. O is itt lakik az aranyegyházi tanyavilágban, ahol én. Û is talán arra vár, hogy majd elengedik a beadást, mint az az asszony, aki­vel én az elmúlt hónapban találkoztam éppen vásár alkalmával, Akkor teljesítettem tojásbeadásomat. Mikor meglátott a me­nyecske, azt kérdezte tőlem: (kár, hogy nem jegyeztem meg a nevét) — Bácsi minek viszi be a tojást? Adja el inkább a piacon, úgyis elengedik a beadást! — Persze én mindjárt ráripakodtam és mondtam neki, hogy milyen helytelen beszéd ez. Aki kö­telességtudó ember, az nem beszél így. A kormányzat tavaly június óta sok kedvezményt adott nekünk. Az idén sokat csökkent a be­adás, de ezzel nem volna szabad visszaélni. Bizony azok miatt, akik így gondolkodnak, került a mi községünk az utolsó helyre a járásban a begyűjtés vonalán. Ezek miatt maradt el megyénk is a begyűjtésben. Igaz, nem mindenben a dolgozó parasztot lehet hibáztatni. Én a tejbegyüjtésből indulok ki, mert az probléma községünkben. Nagy tanyavilagunk van, 5—10 kilométer messzeségben a község­től. Hozzánk, az aranyegyházi határrészre Kunadacsról jár ki a tejeskocsi és minden reggel összeszedi a tejet. így nem kell ne­künk kilométereket fáradni. Az a baj azonban, hogy a kocsis nem vesz annyi fáradságot, hogy két dűlővel arrább is összeszedje a tejet. Ezért körülbelül 30 tanya kimarad. Ez a 30 tanya nem rend­szeresen adja be a tejet. Érthető, hiszen 16—18 kilométert kellene a kár gyalog, akár kocsin megtenni és ez nemcsak fárasztó, hanem komoly munkakiesést is okoz. Innen legfeljebb vasárnaponként hordják be a tejet. A feketei tanyavilágban hasonló bajok van­nak, ott mintegy 150 tanya jöhet számításba. Gondoskodni kellene tehát a tejgyüjtő vállalatnak kocsiról a tej elszállítása végett. Azután a mi dolgozó parasztjaink sokat adnak a példamutató párttagok és tanácstagok szavára. Sajnos a mi községünkben van néhány tanácstag, aki szé­gyenszemre elmaradt a beadásban. Ilyen Huszár István, aki a Fekete-dűlőben lakik, H. Kiss László, Fürst Sándor-utcai lakos és még többen. Pedig nem lehet állítani, hogy nem tudnák teljesí­teni kötelességüket. Június óta könnyebb a gazdálkodás és van is kedvünk gazdálkodni. Ifj. Sövényi Sándor 10 hold földet vett ta­nyával 46.000 forintért. Nem akarom szemére vetni ezt a vételt, de az mégis csak szégyen, hogy adós a beadással. Államunk sok iparcikk árát csökkentette már eddig is. Akik elmaradtak a beadással nem gondolnak arra, hogy az árleszállí­tás alapja: a városi munkások és a dolgozó parasztok termelési összefogása. Nyilvánvaló, hogy csak annyi ruhát, cipőt, ekét, bo­ronát és csak annyi gabonát, húst, zsírt és tejet tud adni az állam a lakosságnak, amennyi van. Olcsóbban csak úgy vásárolhatunk, ha az ipari munkások növelik a termelést kisgépekből, szerszámok­ból és így tovább. Természetesen ők is csak akkor kaphatnak ol­csóbb és elegendő élelmet, ha mi teljesítjük a beadást. Sajnos a különböző ipari termékek gyártásánál is van még hiba. Nemrég egy ásót vettem a földművesszövetkezetben és úgy hajlik, mint a bádog, nem tudok rendesen dolgozni vele. Nem le­hel kapni községünkben ónozott permetezőgépet, pedig nagyon kellene nemcsak nekem, hanem több paraszttársamnak a perme­tezéshez. Az ilyen esetek is hatással vannak a termelési kedvre, meg a beadásra. Mind a két oldalon segíteni kell tehát a hibákon. Jobb ipar­cikkeket várunk a munkásoktól mi, dolgozó parasztok. Ugyanak­kor, aki közülünk hátra van még a beadással, tartsa kötelessé­gének, hogy teljesítse azt. Ez nemcsak saját, hanem az egész or­szó <j érdeke. A Kecskeméti Hűtőipari Vállalat AZ IDÉN JÓL FELKÉSZÜLT AZ ÉLELMISZEREK TÁROLÁSÁRA A KECSKEMÉTI Hűtőipari Vállalat az idén alaposabban fel­készült az élelmiszerek tárolá­sára, mint az elmúlt években. Az eddigi tapasztalatokon okul­va, már a tavasszal felkészültek az idei szezonra. A . vállalat 220 ezer forintot fordított a gépek javítására, a hűtőtemiek reno­válására. Különös gondot fordí­tottak arra, hogy a szellőztető berendezések állandóan üzem­képesek legyenek. Ezenfelül a napokban 40 ezer forint beruhá­zással a hűtőház udv^an fagy­laltüzem építését kezdték meg. így lehetővé válik, hogy a vá­ros iakossága mellett a környék dolgozóit is bőségesen ellássák fagylalttal. Erre a célra teher­autót állítanak majd be, amely fagyasztott állapotban a leg­messzebbi tanyaközpontokba is eljuttatja a hűsítő csemegét, A HŰTŐIPARI Vállalat az idén jóval több árut tárol, mint az elmúlt évben. Csak például almából és körtéből mintegy 25 vagonnal tartósítanak többet a téli hónapokra, mint tavaly. A csonthéjjas gyümölcsök és zöld­ségfélék nagybani mélyhűtésére is jobban felkészült a vállalat. Ennek azért van nagy jelentő­sége, mert a szezonban friss ál­lapotban el nem fogyasztott vagy ipari célra fel nem dolgo­zott gyümölcsből eddig évenként többszáz vagon ment tönkre. Az idén ez a mennyiség is fogyasz­tásra kerülhet azáltal, hogy le­hetővé válik a szezon utáni fel­dolgozása. A Hűtőipari Vállalat a Kecskeméti Konzervgyárakkal már eddig 20 vagon zöldborsó fagyasztására kötött szerződést. A húsfélék között az idén elő­ször halat fagyasztottak, mely­Megyénkben Szabadszallas köz­ségből szállították az idén az első nagyobb mennyiségű zöldsé­get a fővárosba. A MEZÖKER szabadszállási telepe naponta át­lag 40—50 mázsa spenótot és 15 mázsa sóskát vásárolt fel a község egyéni termelőitől. Az árut minden nap friss állapot­ban gyorstehervonattal szállítják rendeltetési helyére. Április hó 8-ig spenótból összesen 4.00, sós­kából pedig 100 mázsát szállítot­ből 25 vagonnal raktároznak eï télire. A VÁLLALAT dolgozói a III, pártkongresszus tiszteletére meg­fogadták, hogy az idén az eddi­ginél sokkal nagyobb gonddal ügyelnek az áruk minőségére, Ezért már az átvételnél átnézik az árut, nehogy hibás vagy rom­lott állapotban kerüljön a hűtő­házba. A raktározást is célsze­rűbben oldják meg, hogy gyak­rabban és alaposabban átvizs­gálhassák az élelmiszereket, Kiváló földműves- szövetkezeti dolgozó TISZAKÊCSKE. A földmű- vesszövetkezeti étterem kony­hájának szakácsnőjét. Molnár Mátyásnét »Kiváló földműves­szövetkezeti dolgozó« jelvénnyel tüntették ki. Sréder Sándor. » konyha vezetője, idejében gon­doskodik mindenről, hogy sem­mi se akadályozza Molnár Má­tyásnét szakácsművészetcben. 11 nagy kövérhízót vágott eddig a szövetkezet, amelyeket mind sza­badon vásároltak fel a falu dol­gozóitól. A faluban igen meg­kedvelték a szövetkezeti étterem disznótoros vacsoráit. Az ételek minőségének javításával elérték azt, hogy ma már közel 150 elő­fizető ebédel a szövetkezeti ét­teremben naponta. Az ebédek olyan minőségűek, hogy a gép­állomás dolgozói »kalóriakoszt­nak« hívják. À napokban újabb 100 hízoltserlésl »zállíloHak el a helvéciai állami gazdaságból A helvéciai állami gazdaság főprofilja a szőlő- és gyümölcs- termelés mellett kisebb mértékben állattenyésztéssel is foglalko­zik. A gazdaságnak összesen 431 darab hízottsertést kell átadni az államnak ez év folyamán. A sertésfarm dolgozói kongresszusi felajánlásukban megfogadták, hogy az állatokat határidő előtt le­szállítják. Az első negyedévben már 94 darab hízottsertést ad­tak át a Sertéstermelő Vállalatnak, még pedig az előírtnál maga­sabb súlyban. Április 8-án, csütörtökön este újabb 100 darab hízottsertést raktak vagonba, darabonként átlag 125 kg-os súly­ban. Még további 73 darabot meghízialnak, de ez is határidő előtt, május 1-én a fogyasztók asztalára kerül. Április 8-án már az 500. mázsa spenótot szállították Szabadszállásról a fővárosba tak Szabadszállásról Budapestre, A frissen szedett sóskát már másnap reggel vásárolhatják # budapesti háziasszonyok. A CSÁVOLYÍ KOVÁCSMŰHELYBEN A kormányprogramra szellemében Csávolyon négy kovács, egy szíj­gyártó jutott iparenge­délyhez. Szerencsés Fe­renc kovács is ezek so­rába tartozik. Megnyi­tott műhelye az Epres­kert szélső házainak egyikében van, A műhelyben fújtató éleszti a tüzet, az üllőn ekevasat élesítenek. — Szerencsések let­tünk ezzel a Szeren­cséssel, — mondja Koch Mihály, aki ép­pen most lép ki a mű­helyből, kezében két élesített kapa. A községben sok szó esett a múltban arról, hogy kevés a mester­ember, s a ktsz nem győzi a munkát. A korm-.nyprogramm után, mikor az első iparengedélyt kiadták, egyöntetű volt a meg­állapítás: a kormány ezzel is segítségünkre siet. Különösen most van nagy szükség a község­ben a kovácsokra. — Évek óta nem haladt a munka ilyen lendü­lettel. Még az évekkel ezelőtt félretett ekékre is nagy szükség van. Az elmúlt évben nem fordultak annyit a ko­csik a határban trá­gyával magrakottan, mint az idén. A kocsik javítására is sűrűbben van szükség. Hiába no, — mondja Farkas Mi­hály — az idén a ko­vácsok is bennünket segítenek a munkában. — Azt is megmagya­rázom, hogyan. Tudja, a parasztembernek ilyenkor égetően sür­gős a munkája. Most a tavaszi napok során dől el, a végén meny­nyit is fog betakaríta­ni. Nincs ideje a vára­kozásra. Ha tudja, hogy a szerszámain va- valami javításra van szükség, inkább este tölt el egy—másfél órá­val többiét, vagy reg­gel indul el ennyivel hamarabb, hogy útköz­ben betérjen a kovács­hoz. De arra, hogy egy fél, vagy egész napot elveszítsen a várako­zásban, arra most nincs ideje.,, Bizony a ktsz-nél, a túlhalmozott munka miatt ez régen sűrűn elő is fordult. A kor­mány pro gram m ezen akart segíteni. Szeren­csés Ferenc az elmúlt héten is jópár lovat megpatkolt, négy ko­csit hozott rendbe, és számát sem tudná megmondani, hogy mennyi ekét élesített, az apró szerszámok, élesítéséről meg nem is szólva. Délután is mi tör­tént. Szerencsés Ferenc kinézett a műhelyaj­tón és látja ám, hegy a bácsbokodi gépállo­más egyik gépe ott áll a' szemközti táblán. Biztos, valami hiba tör­tént. Át is kiáltott a traktorosnak ; mi a hi­ba, nem segíthetnék? így derült ki, hogy az automata kiemelő kar eltörött. Rögtön fel­ajánlotta segítségét. Előkeresett egy ha­sonló vasrudat. Megiz­zította, kikovácsolta és egy egészen új kart adott át, amivel a gép ismét megindulhatott. Künn a műhely előtt frissen gyalult lóca áll. A munkára vára­kozók itt szoktak ül­dögélni, csendes pipa- füst mellett. Páncsics Mihály lovának patko- iására vár. Már izzik a patkó, a szegelv, részé- lők már elő is vannak készítve. A csávolyi dolgozó parasztok az új ko­vácsműhelyben is a párt és a kormány gon­doskodását látják. Él­nek is most ezzel az adott lehetőséggel. A tartalékszerszámok is minden házban kijaví­tásra kerültek. Két pöttön kis le­gényke állít be a mű­helybe. Rezsneki Mi­hály gyerekei. A dél­után beadott ekevasért jöttek. — Azt üzeni apu­kánk, tessék megcsi­nálni, mert sürgős. Ké­sőbb majd érte jövünk. Nem kell érte jön- niök, az ekevas már kész. Boldog, kipirult arccal viszi a két kis iegényke —» apukának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom