Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-14 / 62. szám
Látogatás Kecskemét legnagyobb 99 jégszekrényében“ Igen sok kecskeméti lakosnak már feltűnt, hogy a Rákóczi-vá- rosban hatalmas, ablaknélküli épület terpeszkedik. Gyakran látni hússal megrakott kocsikat, zöld áruval púpozott teherautókat az épület udvarán ki- és bejárni. Mindenki tudja, hogy a nagy, komor épület a Kecskeméti Hűtőház. De kevesen sejtik, hogy ebben a »jégszekrényben«, zárt, parafás épülettömbben milyen munka is megy végbe. Azt tán többen tudják, hogy a hűtőházban hideggel konzerválják a különböző élelmiszercikkeket. Több mint egy évtizede a A felszabadulás óta megnőtt a hűtőház jelentősége. Az ötéves tervben jelentős beruházás jutott a Kecskeméti Hűtőháznak is. Bővítették, korszerűsítették. A hűtőház segítségével ad most népgazdaságunk “ az egész éven át folyamatosan több minőségi árut a dolgozóknak. Azelőtt csak egy kiváltságos réteg számára tarolták az élelmiszercikkeket. Ma a szocialista kereskedelemben majd egész éven át lehet kapni zöldárut. A hűtőház jelentőségét emeli Kecskeméten az is, hogy segít a konzervgyáraknak. A gyárak a beérés pillanatában nem tudják az ösz- szes gyümölcsöt, zöldséget és egyéb mezőgazdasági terményeket feldolgozni. A hűtőházban tárolják és onnan folyamatosan dolgozzák fel. De tegyünk egy sétát a »-jégszekrényben«. A kecskeméti hűtőház Közép-Európa egyik legkorszerűbb üzeme. Nem hűtőkamrákban, hanem gyorsfagyasztó alagutakban történik a fagyasztás. Ezzel az eljárással bentmaradnak a húsban az értékes nedvek. Nem képződnek nagyobb 'kristályok, amelyek kecskeméti exportőrök rábírták az akkori városi vezetőséget, hogy hűtőházat építsen. A vámkülföldön keletkezett nagy verseny kényszerítette erre a kecskeméti exportőröket. A nagy áru tor lód ás, különösen a szezonban, hihetetlen mértékben leszorította az árakat. Az árzuhanást úgy igyekeztek kivédeni, hogy az árut későbbi, alkalmasabb időpontban szállítják \külföldre, midőn az már ott is fogyóban van. Erre kellett a hűtőház. A szezonban olcsón összevásárolt gyümölcsöt ott tárolták, kezelték és rendesen február, március hónapokban jobb áron exportálták. roncsolják az áru szöveteit. Felengedés után is friss a hús. A lassú fagyasztás roncsolná a sejtfalakat, ezért az ilyen hús lágy. A Kecskeméten hűtött hús olyan friss, mint amilyen állapotban a hűtés elején a gyorsfagyasztó alagútba került. Sokan törik a fejüket azon, hogyan »gyártják« a hideget a hűtőházban. A »hideggyártás« lényege az ammóniák halmazállapotváltozása, amely nagy lehűléssel jár. A folyékony ammóniák az elpárologtató csőrendszerbe kerül, ahol visszaalakul gázzá, amely halmazállapolvál- tozás nagy lehűlést okoz. A lehűlés az elpárologtató csőrendszerben keletkezik. A kiterjedt gázt egy kompresszor ismét beszívja, sűríti, stb. Állandóan ismétlik a folyamatot. A csőkígyókban tehát hidegben »forr« az ammóniák, hőt von el. De a hideg előállításához a gyorsfagyasztásnál még szükséges a le- vegőcírkuláció is. Ezt ventillátorral érik el. Olyan »szélvihar« keletkezik, amely egy másodperc alatt 4—5 métert fut be. Ilyen eljárással elérik azt, hogy a Kecskeméti Hűtőházban ■—45 fokos hideget is tudnak »gyártani«. A hűtőházban az utóbbi időben olyan kísérletek is folytak, hogy meggyet, zöldborsót, kala- rábét, földiepret, parajt mélyfagyasztással tartósítsanak. Harcolnak az élüzem csillogóért Június óta a hűtőház jelentősége még jobban megnőtt. Még nagyobb szerep vár a lakosság szükségleteinek kielégítése területén. Ezt tudják a hűtőházi dolgozók. Ezért a pártkongresszus tiszteletére vállalásokat tettek. Vállalták, hogy február, március és április hónapokban 12 ezer forintot takarítanak meg. Február végéig a megtakarítás már 11.000 forint volt. A dolgozók elhatározták, hogy az elektromos energia vonalán 30 ezer kilowattórát takarítanak meg. Jelentős megtakarítást érnek ei még az ipari só, gépolaj, az ammóniák felhasználásánál is. Az üzem homlokzatán már kétízben büszkélkedett az élüzem csillaga. Mind a dolgozóknak, mind a vezetőségnek most az a titkos vágya, hogy vissza - szerzik e büszke csillagot. A hűtőházhoz tartozik megyénk legnagyobb jéggyára is. Itt február 28-ra megtörtént a gyártás beindításához minden felkészülés. A jéggyár teljesítőképessége az elmúlt években nem volt teljesen kihasználva. Kevés volt a szállítóeszköz. De hiányosan voit megszervezve a jégszállítás is. Emiatt több városban és községben nyáron a dolgozók nem juthattak jól hűtött italokhoz. A hűtőház terve az, hogy ezen a nyáron a tanácsok segítségével jobban megszervezi a jégszállítást. így a legnagyobb kánikulában is minden dolgozó frissítő italhoz juthat, Egész éven ót folyamatos zöldárut biztosít Ahol a permetezőgépek készülnek A BAJAI VASIPARI és Mechanikai Vállalat egyik üzem« részlegében Vermorel-permetezőgépek. gyártása folyik. A hatalmas munkateremben harminc dolgozó serény munkával naponta 50—60 permetezőgépet állít elő, hogy azok mielőbb segítsék dolgozó parasztságunk munkáját. A gyártás megindulását nehézségek gátolták. Az üzemben régi típusú, kisteljesítményű gépek álltak rendelkezésre. Megfelelő szerszámokban is hiány mutatkozott. A Budapesti Fémszerelvénygyár a vele kötött megegyezést, a szükséges szerszámok átengedését, vontatottan teljesítette. Az üzem dolgozói nem riadtak vissza a nehézségektől. Tudták, hogy minél több kisgép áll a dolgozó parasztság rendelkezésére, annál eredményesebb lesz a párt- és kormányhatározat valóraváltása a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Kezdeményezésük, újításaik egész sora nemcsak a gyártás megindulását, de annak meggyorsítását is lehetővé tette. Az első újítást, — melyet aztán nyomon követtek a többiek, — Monori György autószerelő alkalmazta a kézihajtású bordázógépen. Az újítással lehetővé vált az eddigi négy munkafolyamat leegyszerűsítése és egy munkafolyamattá sűrítése, A permetező- gépek bordázatát a régi munkafolyamatban 8—9 perc alatt végezték el. Az újítással az elkészítéshez szükséges jdő egy percre csökkent. Az óránként elkészült 7—8 darab bordázat egyszeriben 80 darabra emelkedett. AZ ÜZEMBEN EGY kézimeghajtású horoghajlító gépen folyt a hevedertartó horgok előállítása. Ötszöri befogásra volt szükség( hogy a szükséges hajiatokat elérjék. Ezzel arányosan nagy volt az energiafogyasztás is. Dienst Lajos újítása egyszeriben megszüntette az ötszöri befogás szükségességét, ma már a gép két karmozdulattal egyszeri befogásra hajlítja és elvégzi a hevedertarló horgok előállítását. Az újítással percenként öt darabot állítana^ elő, Dienst Lajos ezzel az újítással azonban nem elégedett meg. Gyártás közben vették észre, hogy a permetezőgépek köpenye nem elég síma, és nemigen tetszetős. Elkészült Dienst Lajos újítása az ízlésesebb kivitelezésre, amely abból indult ki, hogy a hajtásnyomógép a köpenyt végtelenei. Az újítás meggyorsította a munkamenetet is és percenként 4—5 darab állítható elő. Az üzemben ma már 50—60 darab permetezőgép készül e4 naponta. 400 darab “már forgalomba is került. Az itt gyártott permetezőgépek Kecskeméten és Baján már kaphatók. A dolgozók vállalása lehetővé teszi, hogy a permetezés megindulásáig 2500—3000 permetezőgép áll majd a dolgozó parasztság rendelkezésére. A NEHÉZSÉGEK LEKÜZDÉSÉRE minden szerv nagy segítséget nyújtott az üzemnek. Amit azonban méltán hiányolnak » dolgozók az, hogy a megyei tanács ipari osztálya még egyszer seir. kereste fel őket, hogy a gyártás menetéről, a még fennálló nehézségekben való segítségnyújtásról érdeklődjön és támogatást nyújtson, cA nul műqött az (inbír /t kalocsai járási kullúrház igazgatói irodájában az egyik íróasztal felett kis falipolc függ. A falhoz támasztva, két hintés, ragyogó színezésű tál veri visz- sza rajta a bágyadt, koratavaszi napfény fakófehér csillámait. Rózsák, virágos ágak fonódnak körben a tál szegélyén■ A szirmok halványabb foltjait biztos kézzel húzott sölétebb körvonalak teszik életteli, szemet gyönyörködtető kinccsé. Valami fiatalos tűz, életteli, drága fény hálózza be az indák szövevényeit, a tálak díszítményeinek szeszélyes rajzát. Fiatal, életvidám alkotót sejtet. Pedig hát Balaton Mári néni, a tálak művésze már a 72. évét tapossa. Sókan és sokszor megcsodálták országos művészeti összejöveteleken, kiállításokon Mári néni finom ecsetvonásait, mintáinak kifogyhatatlan formagazdagságát, mélytüzű színeit, melyek a kalocsai nép sokévszázados alkotásaiból szűrődtek le, formálódtak meg. Mindenki büszkén szemléli benne, a népi alkotó erő szépségét. Mintahogy lággyá, simogatóvá válik a .pillantása annak, aki Mári néni finom, öreg arcát, szemeinek derűs mosolyát nézi. Mert Mári néni és az a sok-sok virág, amely tálain, fûmes edényein él, — egy és elválaszthatatlan. Az embert és alkotását széttéphetetlc- niil egybeforrasztja a teremtő munka. Nem véletlen az, hogy a festő, a szobrász, vagy a népi remekművek mestere, vagy akár az esztergályos, az építő, mint édes gyermekeiről beszél alkotásairól, melyekkel együtt él a születés pillanatában, hogy azután látszólag elváljon tőlük. Odaadja alkotását a közösségnek, melynek titokzatos energiái őt magát is fűtik. Beszélgess Balaton Mári nénivel, vagy egy Sztálinvárost építő munkással, Komló, Inoia alkotóival, mindenik milliónyi intim részletét tudja elmondani alkotó munkájának. Az én virágaim, az én házam, a mi házaink, gyáraink, — mondják. Igazuk van! A népi tulajdon egyetemes tudóján felül magukénak érzik munkájukat, ércben köbe, színbe, gépekbe formált alkotásaikat, egész országukat. Vannak azonban kisebb és nagyobb bürokraták, akik az alkotást és az alkotó embert sokszor szándéktalanul, sokszor nemtörődömségből, felületességből, néha ellenséges akarattal különválasztják. Le akarják törölni mindenáron a közömbösség unott kézvonásával az esztergályos kezenyomát az új turbinatengelyről. Le akarják feszíteni a kőműves simogató pillantását a szép, új lakásról. Csak tervszámokat, teljesülő, vagy nem teljesülő százalékokat látnak meg itt-ott még felelős vezetők is, a munka megújuló hősiessége, embertől elválaszthatatlan nagyszerűsége helyett. tiz a szemlélet, amely mindrn^ áron szürkíteni igyekszik, nemegyszer átragad a művészettel foglalkozók, a művészek irányítására rendelt emberek gondolkodásmódjára is. Az elmúlt hónapban egyik napilapunk hasábjain a cikkíró keményen hibáztatja azokat a kuli úrbürokratákat, akik szüklátókörrel, gáncsoskodó tudálékossággal, vagy szomorú nemtörődömséggel irányítják, szemlélik kulturális életünk egyik, vagy másik jelenségét. Ezek a bürokraták nem látják meg Mári néni és sok más társa szemében ugyanazt a tüzet, amelyik virágaiban is izzik, alkotásaiban is benne ég. így történhetett meg, hogy a tanács illetékesei elmentek ugyan a cikiz után Balaton Mari néni lakására, hogy szemlét tartsanak „a villany bevezetése iránt", de aztán sajnálkozva kijelentették, hogy sajnos „nincs rá keret''. Mári néni vakos- kodjon tovább a petróleumlámpa mellett, ha akar. Nem tudták, hogy ezzel a nyugodt munkakörülmények iránti érzéketlenséggel halálra ítéltek egy sor rózsát, ultramarinkék, kadmiumsárga, szeszélyes lila virágot, egy művész alkotóerejének még dúsabb kibontakozását. A munkásnak kalapácsot adunk a kezébe, nem kívánjuk tőle, hogy azt a kalapácsot, vagy szerszámot maga készítse el. ha alkotni akar. Csak éppen azt nem kérdezlek meg még soha Mári nénitől, hogy mit segítsünk, hogy még szebbet alkothasson. Nem tudakollak azt sem, hogy van-e festéke, mint ahogy sokáig azt sem kérdezték meg tőle, hogy tulajdonképpen miből élt Ma már ezen a súlyos bajon enyhítettek. Mári néni a kalocsai járási kultúrház képzőművészeti szakkörében egy sereg fiatalt nevel és ezért tiszteletdíjat kap. De az még senkinek nem jutott eszébe, hogy megkérdezze tőlei hogyan adja tovább a társadalom gyönyörűségére alkotásaid Talán itt ÿs kellene valamit tenni. A kecskeméti Népművészeti Boltban még egyetlen vásárló sem találkozott Balaton Mári néni virágaival s legfeljebb egy-két vérszegény színezésű, durván kidolgozott teritőcske képviseli a kalocsa-környéki nép művészetét. /É közelmúltban véletlenül ősz- szeakadtam a népművészeti- és háziipari központ egyik megyénkben járt, képviselőjével. Szinte a felfedezés izgalmával fogadta azt a kulocsakörnyékéről származó javaslatot, amit neki tolmácsoltam• Egyszerű javaslat ez. Arról van szó, hogy példáid Drágszélen. vagy II o- mokmégyen a fonülelosztó központok, vagy a háziipari központok jóvoltából azokat a pamutféléket, azokat a zöldeket, sárgákat, kékeket lehessen megvásárolni a földművesszövetkezeti boltban, amelyekre az oltani népnek szüksége van. Ne kilóra, hanem központból érkezeit szakszerű utasításra, ezeknek a szükségleteknek a figyelembevételével is osszák el a lmnzőfonalat. Az elosztásban eddig ugyanaz a bürokratikus nemtörődömség uralkodott, mint amelyik lassítja ma is Balaton Mári néni alkotókészségének tovább- virágzását. Mári néni elpanaszolta, hogy lassanként kifogynak a festékei. de nem tudja,, honnan vegye azt a litofonfehérct, vagy azt a finom- raőrölt citromsárgát, vagy rózsaszínt, amire neki szüksége van. Jóidéig a festék kötőanyagát, a megfelelő minőségű dextrint sem leheléit kapni. Itt is elsősorban az emberről feledkeztek meg! Hiszen természetesen nem kell külön boltot fclálli- tani a kalocsai íróasszonyok, vagy pingálók szükségleteire, vagy éppen Mári néni igényeinek kielégítésére Igen kis csomagba beleférnének azok a festékes zacskók, melyeket egy gondos, emberszerető kéz becsomagolna valahol Mári néni számára és postára adná. Több emberi megbecsülésre van szükség tehát ebben az cselben is, hiszen Balaton Mári néni és a hoz- záhasonló művészek ezt joggal elvárhatnák. Elmondta Mári néni, hogy már javul a helyzet. Szóbake- rült, hogy esetleg a herendi porcelánon is megjelenhetnének az ő virágai. Jártak nála a gyárból- Próbafestést végeztettek vele félkész edényeken. A próba ragyogóan sikerült, a gyakorlott kéz azonnal megtalálta a módját a festésnek az ismeretlen anyagon is. De mikor jártak Móri néninél a herendiéit? Ősszel múlt egy éve — mondotta mosolyogva Mári néni és bizakodóan tette hozzá, hogy már derül az ég ezen az oldalon. Én úgy hiszem, hogy ugyanaz a bürokrácia választja el Mári néni égszínkék és derűs rózsaszín mintáit a nemes herendi porcelántól, mint amelyik a villany bevezetésének ügyét is csak a költségvetési keret erejével méri. Idézzenek körül az illetékesek * portájukon, talán nem is olyan nagy erőfeszítéssel sokat lehetne változtatni ezeken az apró- cseprő bujákon. Nevezzük nevén a gyereket. Vájjon nem a megyei ta- nács népművelési osztályának volna egyik halaszthatatlan — és tegyük hozzá — gyönyörű feladata, az emberi gondoskodás melegségével, a hivatott szerv ügybuzgalmával megteremtse az alkotás minden feltételét a népi művészet ki virágzásának? Soha erre annyi lehetőség nem volt, mint ma. CSÁKI LAJOS,
