Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-07 / 32. szám

À KecskeméH Épuleliakafosipari Vállalatnál gondoskodnak a dolgozókról \ ï>afai Járás fSIdművessxöveikeEeíel a doSg-ozék jobb áruellátásáért; A KECSKEMÉTI Épületlaka- tosipari Vállalat dolgozói büsz­ke örömmel mondják: a mi üzemünk a legkorszerűbben vil­lamosított üzem, öröm és biz­tonságos itt dolgozni. Nem ok nélkü: beszélnek ily szeretettel e dolgozók. A kormányprogramm elhangzása óta számos új mun- kavédeirm, egészségügyi beren­dezés szolgálja, a dolgozók egész­ségét, teszi könnyebbé munká­lj ukat. 1953. ÉV ELSŐ hónapjaiban a baleseti statisztika, gyakran jel­ei, hogy áramütés következté­ben töoben kiestek a Termelés­ből. A kormanyprogramm el­hangzása után egy hónappal he­lyezték üzembe az ú] munkavé­delmi felszereléseket. Augusztus hónaptól kezdődően egyetlen egy áraműtéses oa.eset nem történt. Ennek oka, hogy a vá.ia.aí 480 ezer forintot fordított az üzem villamosításának korszerűsítésé­re. A műhelyeket átépítették, a villamoskabeieket kicserélték, a villanyhálózat bővítésével az egy negyzetméier munkaterület­re eső vil.anyíényt háromszoro­sára emelték. Az összes elektro­mos meghajtású gépeket érintés- védelmi berendezésekkel láttak el, ami azt jelenti, hogy minden gépné. dolgozó száz százalékig védve van az áramütés ellen. A KORSZERŰ műhelyekben tehetővé vált, hogy rendben foly­jon a munka. Emellett az üzemi munkavédelmi szemléken ta ■ pasztáit hiányosságok is gyor­san kiküszöbölődnek. A TECHNIKAI intézkedések­kel párhuzamosan egy percre sem szünete.1 a munkavede.mi megbízottak, és kommunisták részéről a felvilágosító, nevelő munka. A termelés közben is megtalálják a módot arra, hogy ellenőrizzék a munkavédelmi utasítások betartását s erre ne­veljék dolgozó társaikat. Ennek sikere érdekében az egyes üzem­részek között verseny is fo.yik a rend biztonságáért, a ba.ese­tek megszüntetéséért. A legjob­bak pénzjutalomban részesül­nek. A jó felvilágosító munka eredményeképpen december nő­napban nem történt egyetlen baleset sem. A SZAKSZERVEZETI vezető­ség, de maga a vállalatvezetőség is ügyel arra, hogy a gyermeket váró asszonyok könnyebb mun­kahelyen dolgozzanak. Paré Pal- né, Princ Ferencné gépifúrósok, Ludányi Péterné villanyhe­gesztő most a konyhában szor­goskodik és a termeiőmünká- ban eiert háromhavi teljesítmé­nyük után kapják a fizetésüket. A SZABADBAN dolgozókra! is gondoskodik az üzem vezető sége. Részükre meleg sapkát, vattaruhat, gumicsizmát, eso- köpenyt biztosít. A pártszerve­zet javaslatára — a hideg időre való tekintettel — úgy határoz­tak, hogy az üzemrészekben dol­gozók részére is biztosítanak meleg védőitalt. A dolgozók ké­résére nem fél liter teát, ha­nem négy deci feketekávét ad­nak. MINDEZEK a jelentéktelen­nek látszó dolgok kedvező han­gulatot teremtenék a dolgozók Körében. A sok szép eredmény mellet azonban elmondják a hiányosságokat is. Jelenleg so­kat bosszankodnak azon, hogy az ebéd hidegen érkezik az egyébként is hideg ebédlőbe. •— Ezért sokan kénytelenek száraz koszton lenni, bár szeretnének mindennap meleg ételhez jutni. A DOLGOZÓKRÓL, való gon­doskodás szép példái még ■ csak a kezdetet jelentik. Újabb be­ruházások, munkavédelmi fe.- szerelések teszik majd az elkö- vetKezendő időkben még szebbe, vidámabbá az üzem dolgozóinak életét. A BAJAI JÁRÁS földműves­szövetkezeteinek bolthálózata az idén tovább bővül, hogy az ed­diginél jobban szolgálhassa a do.gozó parasztság szüKsegie- teine-k kielégítését, hozzájárul­jon az életszínvonal emelkedé­séhez, egy lépéssel előbbre jus­son a szocialista kereskedelem útján. A FEJLŐDÉST bizonyítja az is, hogy az elmúlt évben a BácsboKod és Vidéke Föidmü- vesszövetkezet megnyitotta ét­termét és szállodáját, hasonlóan csinosította árudáit Dávod és vidéke, Baja és vidéke földmú- vesszövetkezete. EZEK A TERVEK ebben az évben még több áruda csinosó tását je.öiik meg. Az üzietek bővülésével együtt emelkedik -íz iparcikkek eladasa is. Az ellő negyedévben a bajai járás föld- művesszövetkezeteinek boltjá­ba 40 százalékkal több iparcikk kerül, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. Különösen nagy az érdeklődés a mezőgaz­dasági gépek iránt. A kereslet kielégítésére Baján egy vas- es mezőgazdasági szaküziet nyitja meg kapuit. Hasonló szaküzlet létesül Bácsbokodon és G arán, hogy a községben közvetlen--I szolgálja, segítse a mezőgazda­sági munkálatok gyors elvégzé­sét. FEJLŐDÉS mutatkozik a ru­házati szaküzletek bővítésénél is, Az első negyedévben ruházati szaküziet nyílik Bácsbokodon, Stikösdón egy étterem és ital­bolt, Szereimén és SüKösdört egy újabb aruda, Garán es Csá- volyon pedig egy-egy újabb ital­bolt szolgálja a do.gozó parasz­tok szükségleteinek kielégítését. Az év másodat felében három községben ruházati szaküzlet, két vasszaküzilet és három cuk­rászda kerül megnyitásra. Emel­tet a meglévő árudák korszerű­sítése és csinosítása állandó fel­adat, A KÖZSÉGEK húsellátásának biztosítására rendbehozzák a hentesárut árusító üzleteket, nogy a szövetkezetek kisegítő gazdaságaiban hizlalt sertések árusítását megkezdhessék. AZ ÉV ELSŐ negyedében 13* százalékkal több műtrágya, réz- gálic és növényvédő szer kerül szabadon forgalomba. A Bajai Ruhaüzem dolgozói vállalásaik túlteljesítéséért A Bajai Ruhaüzem dolgozói az életszínvonal növekedésével mind több, minőségileg jobb cikket gyártanak a dolgozók meg­növekedett igényeinek kielégítésére. Az üzem kommunistái, es pé.dájukat követve a becsületes pártonkivüli dolgozók, lelkes vállalásokat tettek a III. pártkongresszus tiszteletére. Az Ifi-szaiag vállalta, hogy eddigi 102 százalékos eredményü­ket 108 százalékra, minőségi árutermelésüket pedig 99 százalékra emelik. Az Uttörő-szaiag még ezen a vái-a-áson is túltett, ami­kor 99 százalékos minőségi munka mellett eredményeinek 110 százalékra vaió fokozását váHaita és versenyre hívta az üzem valamennyi szalagját. A sza-agokon Délül párosverseny bontakozott ki, a vállalások túlteijesítéseért. Kozma Teréz Hetyei Józsefnét, Petres János Arten Zsuzsát, Jámbor Ferencné Kiug Józsefnét, Csáryi Istvánná Szerezia Sándort, Takács Imréné Koiiár Istvánnét hívta ki ver­senyre a 120 százalékos teljesítés eléréséért. Varjú Gézáné az összes vasalók versenyre hívásával növeli eredményeit. A verseny iendüiete máris újabb eredményeknez segítette a szalagokat. Az Úttörő-szalag a váJalt 110 százalékos teljesítéssel szemben 116 százalékot, a Szilaski-szaiag pedig még ezt is túl­teljesítve, 116.4 százalékos eredményt ért el. Móra Ferenc, ez elhunyt naç>y magyar író egyken igazgatója volt a szegedi régészeti múzeum­nak. Ebből az idejéből való ett a kis történet Ha a fejem leütik, se tudok rá emlékezni, hogy va .aha is megbántottam voma az Isten ostorát. Nem írtam ro.a drá­mát, nem csináltam belőle re­gényhőst, meg csak versbe sen. szerkesztettem beie soha. Mind­össze egy iskolai tréfát hoztam róla forgatómba, de az is már régen volt. A csókái iskolában vizsgáztat a tanító. A gyerek csak tátog. Súgnak neki a háta mögül a tudósab- bak: — Attila hűn király vöt.., A gyereknek fölcsillan a sze­me. Kivágja Dátran: — Atilla hun király volt, hun Bem. De ez csak olyan ártatlan fa­lusi figurazás volt. Hát akkor mért haragszik az Isten ostora különösen énrám? Mert hogy nincs jóban vetem, azzal tisztá­ban vagyok. Húsz esztendeig úskáltam a szegedi határban, de a hun király nem akartatta megtaláltatni magát veiem. Igaz, hogy én is hibás lehetek benne. Mert ha magamba szállók, arra jövök rá, hogy nem is kerestem én igazán soha. Mindig azt tar­tottam. hogy az Attila sírját meg lehet találni, de nem lehet keresni. Most már belátom, hogy alighanem tévedtem. Hi­szen volt Olyan régészkollégám, aki programi« szerint kereste a nagy királyt és meg is találta csontvázát, nem is egyszer, ha­nem háromszor. Akit legutoljá­ra talált, annak rá volt írva koporsójára: ITT NYUGSZIK ATTILA KIRÁLY. Ez szent­írás, a magam szemével olvas­tam az odavaló újságban. Hát ez nem szép olyan nagy­úrtól. mint az Attila király volt. Egyik helyen három példány­ban is előkerül, a másik helyen ügyben sem, ez nem bún király­hoz méltó tempó. De a -VILÁG PÖRÖLYE«, 'ahogy Attila ki­rályt neveztél«;, csak vitte a ve­lem való kötözködést. Még a népének is megtiltotta, hogy az én ásóm alá kerüljön. Aki figyelemmel kíséri régé­szeti mozga.mamkat. azt veheti észre hogy voit idő, amikor ,ó- tormáa csak hun csontok kerül­MÓRA FERENC ATTILA JELENTKEZIK Húsz évvel ezelőtt, 1934 február 8-án halt meg Mura Ferenc, Szeged városának híres iro- lia, aki húsz s egynéhány értékes kötettel gazda­gította a magyar >roda.mat. A kiskunié.egynázi szegény szűcsu.ester fia mindhalálig hű maradt a fäiiisi, tanyai szegényekhez, szánna lan elbeszé­lésben, újságcikkben emelt szót érettük — nem mint tudatos lorrada.már, hanem mint a nép szenvedéseit meglátó, mélységesen en.berszereto író. Rendkívül szerény ember volt, szelídszívű munkása a magyar irodalomnak. «•Nem vagyok nagy regiszierű orgona —- irta magárul — Koiómpszo vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok cs.nag, csak rozsetuz, de ass amíg cg, meleget tud adni az egyszerű embe­reknek.« Pontosan ebben volt írói nagysága. — Móra Ferenc forró szivének »rőzsetuze« ma is lobog, s népi demokráciánk — a haladó hagyo­mányok gondos ápolója — nem engedi elham­vadni ezt a tüzet, hadd melegedjenek nála a mai magyarok is... Móra Ferenc életének ntolsó éveiben egyre merészebben, főként a gúnyolódás fegyverevei szállt síkra a tolakodó fasizmus és általában a jobboldali politikai irányok embertelensége ellen. tek elő a magyar földből. Hi­szen regebben is akadtak sí­rok, ame.yekre sok töprengés, hümmögés, összevetés után egy kis váiivonogatassal azt mond­ták a tudós professzorok, hogy -utovegre ezek is hun sírok le­hetnek«. De más nációk is ta­lálkoztak azelőtt a főid alatt. Germánok, szarmaták, jazig ás és egyéb kuncsorgó népek, akik itt botlottak bele a sírjuk göd­ribe. Különösen a jazigokat kedveltük itt a Duna—Tisza között. Akikkel nem ' tudtunk mire menni, azt megjaz.gosi- tottuk. Ez o.yanfajta nemzeti­ségi elnyomás volt a régészet­ben. Dehát változott a divat, el­múlt a dicsőség a jazigokról és egyszerre eljött az idő, amikor a hunokra virradt fel. Úgy el­szaporodtak a maradékok a magyar főidben, hogyha ezek a hunok valaha mind fö.d felett lettek volna, akkor Európában más nép nem is élt volna. Mar úgy volt, hogy se szláv, se ger­mán, de még római légioná­rius csontját sem vetette fel az ásó. Ahogy a régészek megka­parták a magyar földet, abból egyszerre hun csont bújt elő. Nem mondom, hogy nem örül­tem a dolognak. Nem vagyok én rossz hazafi, őszintén örül­tem Attila érvényesülésének. — Még akkor is, ha az én rová­somra ment. Mert be keli val­lanom, hogy attól kezdve, mió­ta beütött a bún divat a régé­szetben, én nagyon leszakadtam szaktekintetben. — Ugyan! — nézett össze há­tam mögött a ielkes if’abb nem­zedék. — Vén szamár már az üresg, nem halad a korral! Nincs ennek módszere, amivel hunokat lehet találni. Nono. Nem szeretem semt.nek az örö­mét rontani. De annyit mona- natok, nem vo.t rossz az én ré­gészeti kutatási módszerem. Igaz, annyi volt mindössze, ki keli várni mindenkinek, amíg véletlenül ráakad, amit keres. Ezért a bölcsesegért jutalmat is kaptam. Nem jártam utana At­tilának. ennélfogva Attua kere­sett föl engem. Nem tehet ró.a szegény, hogy nem jött hama­rabb. A koporsó mégis csak gá­tolja az emaert mozgási szabad­sagában, meg ha olyan nagyur is, mint Attila. Kis ősz ember volt a hun ki­rály követe, Sátor Sándornak hívtál«. Nem hiszem, hogy pél­dáin Bizáncba is öt sza, aj tolta volna követnek Attila, den at az én szobámban se sok bizánci tolongott, — No, mi járatban van, bá- csikám? — kérdeztem tőié. — Hát, kérőm azt gyüttem mögjeiöntem, hogy mögvan az Atilla koporsója. — No, hála istennek —- kuk­kantottam ki az Írásomból, — kinn hagyta a folyosón? — Nem, dehogy — rázta a fe­jét, — még a vízben van. ~~ Persze, persze, a Tiszában úgy-e? — igönis ott kérem, Gyevi mellett van a Tiszában. — Látta kend, úgy-e? — Nem kérőm, en nem lát­tam, hanem a két körösztfiam. Rajta is ál-tak a koporsón, mer ki voit a vége a vízbü . Ráh ás­tak a kanászbottag de ősz tan elszaladtak, mer az Atilla eajaj- dítóttá masát. — Ejnye, ejnye, de kár voit, hogy elszaladtak. — Hat tudja, ijedős az ilyen gyerókféie. — Hát gyerekek voltak? — Mán abban az időben még olyan surbankók voltak. Mer régön történt mán ez, mo-t Szent Istvánkor lesz húsz esz­tendeje. — Húsz esztendeje? Hát mért nem szóltak hamarabb? — Ügyet se vetettek rá még akkor. De hogy mostan minden­fele kurrentálják az újságlapok­ban az Atillát, mögképzett előt­tünk a koporsó, oszt azóta se éjjelünk, se nappa.unk. — Aztán mit tehetnék én eb­ben bacsikám? — Hát ha maga kiszíveskód- ne, mögmutatnánk magának a töttheiyet. — Bent a vízben? T— Ott ám, kérőm. Most ugyan magos a Tisza, de a kánikula majd mögakaszti. Akkor mán nem lesz több a víz olyan négy- méterösnél. — De nekem az is mély ám, bátyám. Nem vagyok én vízi­búvár. — Nem úgy lössz az, hájjá. Beieü.ünk négyen egy csónyik- ba. oszt egy vaspiszkafáva. meg- döfködjük a Tisza fenekit. Na, azt hiszem a régészet minden tudósának el kell ismer­ni, hogy ez a legmodernebb ása­tási rendszer. Örömömben meg is kínáltam a gyevi régészt egy valóságos bőrszivarral. (Amire én gyújtottam ra azt három helyen kellett foltozni.) — Ezt is köszönöm, dilektoi úr — hajóit hozzám biznda, má­sán Attila követe. — Hanem hallja-e. más baj is van — Na? — Egy kis jutalom köllene » Lajcsinak, mög a Fercsinek. — Hát azok meg kicsodák? — Nene, a körösztgyerökók, Tuggya, a nyomravezetésért. — Tudom, hát hogyne tud-« nám. Hát Kend tudja-e milyen koporsója van az Atilla király < nak? # — Három koporsója is van, úgy gondolom. Az ilyen jelös ha­lottnak az dukál. Az ám, kívül vaskoporsó, abban ezüstkoporsó íegbe.ül meg aranykoporsó. öreg régészkollégám még ráz­ta is rosszalőan a fejét és hoz-' záfűzte: — Nagyon sarcolhatta a né ­pekül az az Atilla! — Hát az már mindegy » vágtam elébe a fejtegetéseknek, -— A fő az, hogy van ezüstkor porsó is, meg aranykoporsó is. Hát mit szólna kend akkor, ha az arany koporsót adnánk jutal­mul a Lajcsinak, meg a Fercsl* nek? — Sokallom — kapta fe! a fejét Sátor Sándor, mint gondos keresztapa. — ölégellöm neki!» az ezüstkoporsót is. Ük még fiatalok, nem olyan elesött öre­gek, mint én vagyok. — Üsse a part — mondom, — hát akkor legyen a kende az aranykoporsó. — Oszt maga beéri a vassa­ls? — csodálkozott Sátor. —- Én be — erősködtem. — Tudja, a múzeumnak az is jó — No kár, hogy magából adó­beszedő nem lőtt — fejezte be a tárgyalást Attila követe a barátságos kézrázás után. Azzal csoszogott ki az ajtón, hogy majd hírt ád, ha megiappad a Tisza. Kisvártatva azonban vissza* csoszogott. — Hallja-e — hajolt hozzám Bugdchózva, — az őrgrófnak ne szóljon ám az Atilláról. — Me.yik őrgrófnak? — Az Eselovich-Pallavícsíní- nek. Mer az bizonyosan ráácsin- kózná az arany koporsóra, őszi magának tartaná meg. — Dehogy szólok — mondom — nem vagyok én beszédes a nagyurakkal. Hát ebben maradtunk. így történt, hogv Atilla jelent­kezett nálam. Anélkül, hogy kerestem volna. Most már tu­dom, hol nyugszik. Csak nem akart vetem sohase találkozni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom