Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-07 / 32. szám

Történelme ven Balotdnak, ennek a Kiskunhalas-környéki óriás homokpusztának.

Jakabcsics Jenő bácsi, a hétlábon iáró eleven történelemkönyv, aki 1916 óta él ezen a pusztán — napokig tudná sorolni Balota múltját, emlékeit, őseinek: a rideg-pásztoroknak. juhászoknak viselt dolgait.

Mesélésre pedig van idő. Jópár kilométer toronyirányában is az a juhhodály ahová a havas síkságon keresztül igyekszünk, szánkóval. A juhhodály az állami gazdaságé, azé a szánkó is és a két széptermetű nóniuszkanca is. Ao meg az állami gazdaságé mostmár ebből a határból több• mint ezer hold is.«

Csodálatosan csendes egy ilyen havas táj. Mintha itt írta volna Petőfi örökszép sorait a téli pusztáról:

»Hej mostan puszta ám igazán a puszta..,!"

A sűrű hóesés percek alatt befedi a poroszkáló lovak nyomát. Köröskörül az életnek semmi nyoma, csak az apró nyárfa-, galayonyaligetek nyújtogatják az ég felé kopár karjaikat.

A pásztorok „királyainak“ világában

BALOIAI ORJARATJ

— VALAMIKOR nemcsak télen volt ilyen kihall ez a tájék — pereg a szó J-auabcsics Jenő szájáoól, aui szintén a „gazdaságé": a baromfitelep ördögien ügyes, tapasztalt vezetője, akit a pöttöm gyerek és a hajlott öreg is egyaránt Jenő bácsinak szólít.

—_ Hosszú időkkel ezelőtt iizkilométereken át nem volt errefelé egyetlen tanya sem• Nagy egyházi birtok volt régen a vidék. Aztán szétaprózódott mindig kisebb és kisebb gazdaságokra... Gazdáik eladósodtak, a földéhes cselédek, törpeparasztok meg kapva-kaptak az olcsó homokon. Csak hát a homokot nehezen lehetett termésre szelídíteni. A búzát be nem vette, gyenge rozsot nevelt, satnya kukoricát,«

HALAS FELÖL hasas hó- fclhöt hajt a szél. Nyomában lábrakcl a dombok hava is, percekig nem látni egy lépésre sem.

— Tavaszkor a homokot kavarja így a szél — folytatja szóhoz jutva a mesemondó. — Sa homokkal együtt magávalviszi a vetéseket is a harmadik határba. Ilyen Balota.«

— S mégis itt emberek élnek régi idők óta. Hogyan?

— Pásztorkodásból. Halasnak van még egynéhány ilyen pusztája, amire azt szokták mondani: az ürge sírva menekül el róla fiai val, mert éhenhal. De jó az ilyen

vidék a birkának. Balota, lllancs, Szarkásdebeák, Sasheverő nevelte azokat a régi pásztorcsaládokat, akikről nóták, mesék szólnak a halasi világban. A híres juhászt am Hiúkban, mint a Virgancolc, Borok, Vidák, Horvátok — nagyapáról- unokára szállt a juhászkodás büszke tudománya. Ezek vallották a gőgös juhásznóta szerint:

„Még art mondják, nincs asetalom,

székem,

a királynak nincs olyan, mint

nékem!

as én székem kopár kegyek alja, ott ülök le, ahol kedvem tartja!.«

— Nézzék csak — mutat nyugat felé — abban az irányban van egy domb. Kenyérváróhegy a neve. Valamikor a juhász tavasszal kihajtott a buckába, az késő őszig nem látott falat maga körül. Az asszonya, vagy a nagyobb gyereke szombaton frlpr.kkol ta és vitte utána a heti élelmet: kenyeret, tarhonyát, sót. De az irdatlan határban hiába .kerestek volna egymást. Ezért szombatonkint mindig a Kenyérváró-hegyhez hajtatták a juhászok a fail'df. átvették a kosztot, aztán: isten veled világ! — újra elnyelte őket egy hétig a pusz- ta.«

ELHALLGAT a mesélő, hallgat a vidék. Olyannak tűnik most, mint a múltja: sivárnak, ridegnek, kietlen nek, holttádermedtnek...

A mai Balota

DE HISZEN Balotdnak nemcsak múltja van! Jele-ie is, S mert a mai jelen olyan, hogy egykézzel már a holnapot is formálja: jövője is van ennek a pusztának. amelyben változik maga »s» az emberek is. Ahol ezelőtt csak kutyatej virágzott, ott most somkór ó terem — zöldtrágyának. Ahol valamikor csak ösztöcér ito,lakút állott, ott most modern. tagas hodályok terülnek. S a régi, csak rovásírást tudó juhász unokája ma t°Upes rádiót vesz, elmondja, hogy Halason mit játszott legutóbb a mozi, alkat,mázzá a háromszori clletést és miniszterekkel fog kezet, amikor kitüntetik,

ITT JUHASZKODIK a Munkaérdemrendes Péter István is. Hozzá igyekszünk, de előbb még két hodály állja utunkat. Az első Nyerges Sándoré. Erről a büszketekintetű brigádvezetőről valamelyik szobrász megformálhatná az igazi JUHÁSZT, eszményképét. Aki vele beszél, aki az ő munkáját látja. könnyen megérti: m'ért igaz az, hogy a juhászat nem mesterség, nem foglalkozás csupán — hanem, hivatás, művészet. Az állatok sze- letete, a jószággal való bánásmód tudománya vele születik és úgy adja át gyerekének, mint értékes örökséget.

Erre éppen Ut a példa a kis Nyerges-gyerek esetéb-n. Pöttöm, nyolcéves emberke. A farmvezető — mert ő i* velünk jött — komolyan, felnőtteknek kijáró barátsággal

köszöntötte. Később elmondta: miért.

— Ez az öklömnyi gyerek az apja legjobb segítőtársa. Rá lehet erre bízni a párszáz birka minden munkáját. A pthászkodás szenvedélyét már uz anyatejjel magába szívhatta. Tavaly történt, hogy egyszer végiglátogattam a falkát. Látom ám, hogy ez a nyáj magában legelget. senki körülötte. Azaz a birkákon túl emelkedik ám a magasba a, hampósbot. No, ilyent sem láttam még. Amint odaérek, akkor látom, hogy a Sanyi őrzi a nyájat. Fogja a nagy botot — negyedrészéig sem ért fel! — és kommandlrozzn a kutyákat. Ami g az apja a nyírásokkal volt elfoglalva, ő volt a pásztor és mondani sem kell, hogy kifogástalanul ellátta a munkáját.

NÉZZÜNK MEG belülről egy ilyen juh szállást. Azt már tudjuk, hogy a gazdaságnak közel 1000 anyajuha van. Novemberben indult az ellés, 6—700 bárány van máris, de még hátra van vagy WO ellés. A szép szaporulat miatt a meglévő három hodály mellé idén egy újabb épül 600 férőhellyel.

A tiszta, meleg Kodályban cppen az esti etetés folyik. Az anyák somkórószénát ropogtatnak. Gyönyörű meríti ói példányok, tiszták, csi’lo- gószeműek. Nyerges Sándor mindjárt ízelítőt is ad a juhászat tudományából: ha_ a birka szeme tiszta és a fejét felemelve hordja, az annak a jele, hogy egészséges. A beteg birka a földet nézi mindig. No, ezek nem nézik!

S A BÁRÁNYOK! Hófc hér pof ócskájukat kíváncsian fordítják a belépő felé. De aztán hamar rájönnek, hogy számukra az idegenek nem olyan érdekesek, mint az ete tővályúban kínálkozó zabdara és eszegetnek tovább Nyerges Sándor találomra megemel egyet a sok közül niásfélhónapos és felül van a 20 kilón.«

Újabb kilométerek a havas buckán és most Tóth József dlető-juhász birodalmában vagyunk, Tatárbajszú, fekete ember, a juhászat tudományában Péter István méltó társa.

Az 5 állományában van 54 rackabirka is. Az őzlábú, subaszőrü, keskenypofájú állatok kirínak a tömzsi meri- nők közül. — Ezeket hamuro san elviszik tőlünk — magyarázza a farmvezető — Gödöllőn és más kísérleti gazdaságokban szovjet ka- rakül-kosokkal pároztatják őket, hogy a gyapjú minősé gc javuljon. Mert különben kitűnő tejelők, de a bundájuk nem megfelelő.

Péter István

haragszik • «

PETER ISTVÁN hodálya előtt két bogárszemű puli őrzi az ajtót. Szerencse, hogy ismerős is van velünk, mert különben igencsak meg kóstolnák rajtunk a városi ruha izét.- Bejöhetünk Péter bácsi? — kukkant be az ajtószárnyon a farmvezetö.

Péter István szálfaegyenes alakja elénktoppan. A hangja süvít.- Bejöhet ide lassan az atyaurislen maga is és itt is maradhat egyedül. Mert birka az nem marad!!!

Összenézünk. No, itt nagy baj lehet. Péter István, a kitüntetett kiváló juhász beszél így, akinek keze alatt kettősbárányokat ellenek a anyák, terven felül ontják a tejet, a gyapjút és aki a nyáron megfogadta, hogy a második kormány kitüntetést is megszerzi hamarosan?/

DE NINCS ' IDŐ csodálkozni. Péter István szinte berángat bennünket a lwdáiyba. A nagydarab ember szinte remeg, a, hangja hol mennydörög, hol eicsuklilc a fájdalomtól, a felháborodás- tói.

— Hát lehet igy bárányt nevelni? Ellenek az anyáim és 10 deka abrakon tartom őket! Döglenek a bárányaim! Értik? Döglenek az én bárányaim!

S már cipel is az egyik kis sarok felé öt kimúlt kisbá- rány fekszik megmeredve. Péter István már szinte sir és káromkodik, mint a jégeső:

— Jöjjön ide és csinál ia helyettem az, aki kitalálta szoptatós birkának a tíz deka abrakot! Ellessen többször, neveljen egészséges, szép bárányokat, amikor nincs a birkának teje. mert somkórószéná- tól ugyan nem tejel az istennek sem...!

«.HAT IGEN- A virágnak árnyéka is van. Ebben a szép gazdaságban sincs azért egészen rendben minden. S ahogyan a farmvezetö elmondja. kikerekedik az igazság:

Az aszályos ősz, meg a korán beállt tél miatt nem jutottak a birkák elegendő fehérjedús takarmányhoz. 4 téli legelöl, a repcést, káposzta- ültetést, őszi keverékei más időkben még januárban is járatták, most azt a hó eluralta Szálastakarmány, siló van elég, csak abrak nincs. Az anváknak pedig az kellene tölfb, ió teinevelö abrak. De ezt lassan patlkamérlegcn mérik, mert nem kaptak fiiutalást. Már csak 10 deka jut naponta, de egy hét múlva talán egy deka sem. Távirat- táviratot követ Budapestre az igazgatósághoz. A válasz az: takarékoskodjanak az elvtársak.

— De a hétszentségit, ez már nem. takarékosság, hanem fukarság! Hiába mutatómén az anyabirkának a pesti választ. csak nem lesz annak állói több teje! — zúgolódik Péter István. — így megsüthetem én a tervteljesítést, meg a prémiumot, meg mindent.«

ÉRTHETŐ Péter István felháborodása, — ha kissé túlzottan van is elkeseredve. Hiszen az állomány szép, egészséges és elhullás — ilyen rendkívüli időben — akad. De mégiscsak Péter Istvánnak van igaza, aki pár elhullott bárány miatt is dühös, akinek minden darabért fáj a szíve; a lelkilsmé* rete. Aki azt mondja: nem lehet íróasztal mellett kipor- cióznl a takarmányt és abrak helyett takarékosságra intő oktatást tartani a birkának. Mert es a Péter István azért kapott kormánykitüntetési «

mert szereti a mesterségét, szíve-lelke benne van a munkájában. Akinek egy kisbá- rány elhullása is fáj, mert igazi gazda szívével és eszével gondolkozik, mert tudja azt, hogy az övé akkor is, ha, az állat passzusán nem sze- mélyszerint az ő neve van. hanem a népé«. S ez a Péter István azért harcol most olyan elkeseredetten, 'mert még solc-sokezer bárányt akar felnevelni a népgazdaságnak.

...Igen, vannak nehézségek, hiányok. De vájjon nem győzhclők-e le ezek a nehézségek, ha legalább akkora lelkiismeretesség, segít en >akarás szállna szembe velük a gazdaság vezetősége és Budapest részéről?/

A baromfituleptn

JAKABCSICS Jenő, aki

ddia némán és hűségesen kisérgetett a hodályokba, azok clfogylával kiadja' a jelszót a nóniuszok derék kocsisának:

— Irány a baromfitelep. Útközben elmondja, hogy a

gazdaság másik fő tenyésztési ága a baromfi. Van 1300 darab fehér-magyarfajta tojótyúk és 400 tojópulyka. Tavaszra a terv szerint 2500 kispulyka járja a többszázholdas szöcskelegelőt.

Késő alkonyat takarja már a pusztát, amikor a telepre erünk. A leány szálláson — ahol Jenő bácsi jobbkezci, a nyolc gondozólány lakik — rádió szól, duruzsol a meleg kályha.

— Ezek nem akármilyen lányok —- mutatja be őket a telepvezető. — Mesélek valamit. Tavaly diftériajárvány ütötte fel fejét a tyúkok közölt. Egy nap késedelem és az egész állományt elviszi a betegség. Ezekkel a lányokkal három nap alatt kezeltem végig az 1800 fertőzött

tyúkot. Csipesszel, egyenként szedegettük ki minden állat torkából a lerakodást és megmentettük az állományt. Kész tyúkdoktor is mindegyik. Az ólakban ott van az orvosság. Ha látják, hogy egyik-másik baromfi guny- nyasst, már kezelik is.«

A TELEP ,Jakái" már elültek. A pirostarajos szép fejek úgy forognak a belépők felé a remek fehér törzse1, en, mintha most valaki kint a havon ezernyi gyertyát meg-* nyújtana. Szépen is tojnak• napi 6—700 tojás kerül ki a telepről. — Egy kisebbfajta családnak elég lenne rántot- ta-reggelire — tréfálkozik az egyik kicsattanóarcú gondozólány«.

•

Ez hát Balota. A jelen és » jövő Balotája, amelyet kitüntc- tett Péter Istvánok, lelkes Jakabcsics Jenők, rádiót hallgató baromfitenyésztő lányok: — »

puszta új emberei alakítanak szebbé, hasznosabbá, termékenyebbé.

Gáspár Klára. '

K'pliunfélegtyházán készülnek a tavasza mezőgazdasági munkára

Kiskunfélegyházán a mezőgazdasági áliandó bizottság megkapta a tanácstól a mezőgazda- sági munkák tervét. A bizottság minden tagja tanú.mányozta a tervet. Javaslatoknál visz- szajuttatták a tervet a tanács mezőgazdasági osztályához.

A város termelőszövetkezeteinél is folyik a tervkészítés. A legtöbb szövetkezetben a közgyűlésen már megtárgyalták a tervjavaslatot. Több termelőszö-» vetkezet úgy javítja homokos területét, hogy somkórót vet, Ezek a tsz-ek azzal a kéretem-» mel fordultak a földművesszó-» vetkezethez, hogy a tavasz» bünköny és somKóró vetőmag-» ját már most hívassa le, hogy » mag időben rendelkezésre áll-* jón. (Udvari János, Kiskunfé:-* egyháza.)

\

Csikótelepet létesít a siikösdi Vörös Csillag tsz

VASTAG HÔTAKAKÛ íedi a sükösdi utcákat. Van dolga mostanában a lapátnaK, seprőnek, hogy utat vágjon a gyalogosok részére. A kocsiúton esilinge.ő szánok suhannak. Közülük ót iS egyszerre kanyarodik a Vörös Csillag termelőszövetkeze’ székházának udvarára. Trágyát hordanak.- MÉG ITT A TÉL, de már

utolsó méregfogait ereszti — mondja Kosár János munka- csapatvezető. — Egy szép reggel arra ébredhetünk, hogy munkára hív a föld. Erre kell készülnünk.

KÁBÁI ISTVÁN, Falusi Ferenc és Nyirati János fogatosok versenyben végzik a trágyah»’- dást: ki tesz egy nap alatt több fordu.ót? Mire a trágyahordásra tervezett tíz nap eltelik, kint is lesz minden trágya a födeken

A TÉLI MUNKÁHOZ tartozik a kukoricamorzsoiás is. — Vannak tagok, mint Vőő István. Molnár István, Kern.va József- né, akik ötnaponként kilenc mázsával is vegeztek.

A TÉLI MUNKA napjaiban sok szó esik a tervekről, a jövő fe.adatokról. Büszkeségük lesz a étenyésztés. Nónus lótörzsük“* most egészítik ki. kancákkal, A

bajai méntelep jelentős támoga tás ban részesíti őket: a közel-* jövőben fedeztető állomást léte-* sít a községben.- NAGY GONDDAL rendezfeed-* nek be a csikónevelésre. Most 13 törzskönyvezett kancájuk van. A csikótelep felállításává: vállalják majd a környékbeli termelőszövetkezetek csikarnak szakszerű gondozását és felnevelését.

Bővül temelő* szbvetkfiieteinli öntözéses gazdáíüsooása

Szövetkezeteink közül többen megfogadták kormányunk javaslatát és a magasabb terméshozam biztosítására öntözőtelepeket létesítettek. Az öntözéses gazdálkodás emeli a föld jövedelmezőségét,, a szövetkezeti parasztok életszínvonalát. Mi 2 medvénkben 1949-ben esnie 980 holdon folytattak termelőszövetkezeteink öntözéses gazdá'kodást. addier 1950- ben már 400 holdon. 1951-ben 70C holdon. 1952-ben 1100 bök don és 3953-ban 1757 holdon