Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-25 / 251. szám

A dolgozókról való gondoskodás emeli a versenykedvet a bajai Mezőgazdasági Gépjavítóban A 'MÍEZÖGAZDASAGI GÉP­JAVÍTÓ bajai telepén a kor- mányprogramm után a vezetők fokozottabban gondoskodnak a munkakörülmények megjaíVitá- sáról, a dolgozók szociális és kulturális Igényeinek kielégítésé­ről. Épül a korszerű ebédlő, a ICO személyt 'befogadó kultúr­terem, fürdő és öltöző. A dolgo­zók munkakörülményei könnyebbé- rételét szolgálja a traktorfeljárón kívül a szerelőműhelyek között megépült kisvasút, mely elő­segíti az anyagmozgatók tevé­kenységét, A lakatosok; kovácsok; esz­tergályosok erre a gondoskodás­ra azzal válaszolnak, hogy a téli gépjavítást időben elvégzik. Ez­zel biztosítják a kenyércsata sikerét. Emellett nemrég készí­tették el az 50. csemeteültető gé­pet, mely segíti az erdőgazdasági dolgozókat az erdősítési terv végrehajtásában. Előkészületek folynak azoknak az alkatrészeknek a gyártására, amelyek 15 kom­bájn napraforgócsépelésre való átalakításához szükségesek. Az egyik műhelyrészlegben a teli gépjavításhoz szükséges al­katrészek eiőgyártását végzik. Ezzel biztosítják a javítások gyors menetét. Nem kell várni majd egyes alkatrészekre, mint az el­múlt évben. A MŰHELYEK BRIGÁDJAIN belül lelkes párosverseny folyik. A Latyák-szerelőbrigád maga- mögött 'hagyta versenytársát, a Barna-szerelőbrigádot. Latyákdk 128 százalékot, míg Barnáék csak 109 százalékot értek el. A Vekerie-szerelőbrigád 12 szá­zalékkal előzte meg a 102 szá­zalékot teljesítő Szarvas-brigádot. A traktor javítást végző Máté Jó­zsef és Petres Sándor között íolyó versenyben Máté ■ József csak kemény küzdelem után tud­ta 7 százalékkal túlhaladni Petre3 Sándor 137 százalékos eredmé­nyét. A terv rendszeres túltelje­sítése, a termelés emelése 50— 100 forintos többkefesetet bizto­sít a brigádoknak. A VÁLLALATVEZETÉS nem­csak termelőegységnek, hanem legfőbb értéknek tekinti a dolgo­zó embert. Ezért az egyes mü- helyrészlegekben megszüntették a munka biztonságát veszélyeztető gödröket. Kitéglázták és cement­tel öntötték le a padlózatot.A vil­lanyhálózatot falba szerelték. Ba­kó Sándor szerelő kezdeményezé­sére elkészítették a hátsójárkerék felhúzókészüléket. Ma már nem kell kézlerőve! mozgatni a két és félmázsás kerekeket, /nert ez a készülék felmenti a dolgozót a nehéz fizikai munka alól és ezen­kívül meggyorsítja a munka üte­mét is. Hasonló módon készítet­ték el a lenkerék le- és felemelő készüléket. A különböző savakkal dolgozó­kat bőrköténnyel, kesztyűvel, vé­dőszemüveggel látják el. A he­gesztők, öntők; savazók és ko­vácsok ezenfelül megfelelő védő- ételt is kapnak. A vállalatvezető­ség gondoskodott arról, hogy a télen folyó gépszerelésné! dol­gozók facipővel legyenek ellátva, ruhájuk védelmére pedig bőrkö­tény kapjanak. MAR REGI PANASZ VOLT a környező községekből bejáró dolgozók részéről az, hogy a vál­lalatnak nincs munkásszállása. A kormányprogramm után ez is megoldódott. A dolgozók pihené­sének biztosítására Két tágas szo­bából álló munkásszállást létesí­tettek megfelelő berendezéssel. _ Az üzemben új mélyfuratú kút létesül a dolgozók ivóvízzel va ó jobb ellátására. A sáros, görön­gyös udvar is csinosodik. Tervek vannak arra, hogy még az ősz folyamán Kikövezik. A DOLGOZÛKRÛL való gon- doskodás termékenyen érezteti hatását a termelésben. A dolgo­zók nap-nap után jobb kedvvel végzik munkájukat, mert látják, hogy a párt féltető szeretsitel őrködik egészségük felett, állan­dóan gondoskodiK róluk. A Kinizsi Konzervgyárban gondos, takarékos gazdálkodásra kell nevelni a dolgozókat Ma, amikor a kormánypro­gramm nyomán az életszínvo­nal állandó emeléséért küzdünk, a takarékosságnak, a szocialista tulajdon védelmének megnőtt a jelentősége. Ha az üzem elmúlt negyedévének takarékossági eredményeit vizsgáljuk, e téren szomorú képet kapunk, A nyers­anyagnál, részben a kapacitás hiánya, részben a hanyag keze­lés következtében több mint másfél milliós anyagköltségtúllépés van. Tehát a nyersanyag egyrésze selejtbe ment, amiből kellő ke­zeléssel jó konzervet lehetett volna készíteni. Ezenkívül közel 10 ezer láda rongálódott meg 200 ezer forint értékben. — A nyers anyagátvételnél dolgozók közül sokan úgy kezelték a nép vagyonát, mint a csákiszal- máját. Egyes demagóg elemek azt hangoztatták, hogy a nyers­anyag rendes elraktározása nincs bent a normában. Az áruval telt ládákat gondatlanul egymásra- dobálták, a beérkezett elsőosz- tályú nyersanyagból harmad- osztályú lett a gondatlan keze­lés következtében. Az üzem kommunistái nem leplezték le a mulasztókat, akik kárt okoztak népgazda­ságunknak, de saját maguk­nak is. Az üvegválogatók ahelyett, hogy a törött, csempeszájú üve­geket félretették volna, beadták az üvegmosóba. Emellett nem vigyáztak az üvegek épségére sem. De igen sok hiba volt a fe­gyelmezetlen dolgozók között olyan téren is, hogy rendszere­sen megsértették a szocialista tulajdont. Ezt segítették elő a termelés alsó parancsnokai, amikor elnézték, oppurtunistn módon nem vonták felelősségre, nem leplezték le nyíltan a tár­sadalmi tulajdon megsértői'. Mindezek a hiányosságok a2t igazolják, hogy az üzem dolgo­zóinak egy jórészénél még ke­vés megértésre talált az anyag­takarékossági határozat végre­hajtása, mert nem érzik azt, nogy a sajátjukat teszik tönkre, saját magukat károsítják meg. E hiányosságok megszünteté­sére a vállalatvezetés egynéhány szervezési intézkedést tett, melyek nagyrészben elősegítik az anyaggal való jobb gazdálko­dást, egyben lehetővé teszik a jobb minőségi készételek gyár­tását. Az újabb rendelet értelmében a minőségi munka megjavításá­ra, — mely a takarékosság egyik alapja — átszervezték a meo-hálózatot. A meosok számát 16-ról 48-ra emelték. A készétel­gyártásnál a munka folyamatát támaszponti ellenőrök vizsgál­ják. A beérkező nyersanyagnál lévő meosok ezután az árut osz­tályozzák. Nem veszik át a har­madosztályút elsőosztályúnak, mert abból nem lehet minőségi készételt gyártani. Az üvegmo­sóban csak azokat az üvegeket veszik át, amelyek teljesen épek és használhatók. Ezek a szervezési intézkedések egymagukban még nem old­ják meg az anyaggal való takarékosko­dást, a selejt csökkentését, a szocialista tulajdon védelmét. Szükséges, hogy a pártszervezet népnevelői felvilágosító munká­jukban állandóan magyarázzák meg, hogy nemcsak a tervet kell túlteljesíteni, hanem a nyers­anyaggal is gondosan kell bán­ni, mert ez állami ügy, az egész dolgozó nép ügye. Ilyen szellem­ben neveljék a dolgozókat. Le­gyenek kérlelhetetlenek a pa­zarlókkal szemben s erélyes esz­közökkel lépjenek fel azok el­len, akik nem vigyáznak a nép tulajdonára, A szakszervezeti vezetőség é« a bizalmiak, amikor a versenyt szervezik, íőkövetelményként állítsák a versenypontok közé az anyagtakarékossági felaján­lásokat. Az üzem műszakvezetői a dol­gozókkal együtt olyan vállalást tegyenek, ami biztosítja az anyagnormák betartását, a be­érkező áruk gyors feldolgozását:, a szocialista tulajdon védelmét. A Bajai Ruhaüzem a bő választékért, a jobb minőségért A kormányprogramm azt a feladatot állította a közszükség­leti cikkeket gyártó ipar dolgozói elé, hogy több és jobbminőségü árut, bőséges választékot biztosítsanak a legkényesebb igények kielégítésére. A Bajai Ruhaüzem dolgozói és vezetői ennek szel­lemében végzik munkájukat, amikor a minőséget emelik, s ezzel lehetővé teszik, hogy az egyre növekvő igényeket fehérneműfé­lékben, ruházati cikkekben kielégítsék. A Ruhaüzemben nemcsak belső és külső ágyhuzatokat, hanem gyermekingeket, fiú-, leányka pizsamákat, hálózsákokat, 3—12 éves gyermekek részére hálónadrágokat, különböző színű és mé­retű gyermakingeket gyártanak. A bő választékra való törekvés együtt jár a minőségi mun zu megbecsülésével is. Az üzem asszonyai és lányai csatlakoztak a Szuchoverhova-mozgalomhoz. Ezzel állják útját, hogy hibás és rosszul készült munkadarab lekerüljön a szalagokról. A minőségi árutermelés továbbfokozására 500 forint jutalmat tűztek ki annak a szalagnak jutalmazására, amelyik a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfordulójára 99.5 százalékos minő­ségi árutermelést elér. A szalagok között lelkes vetélkedés folyik az első hely, a jutalom elnyeréséért. Az üzem legjobbjai: Imrik Lászlóné, Faluhelyi Józsefné, Horváth Imréné, Gílián Imréné, Marekva Lajosáé egyénileg már 100 százalékos minőségi munkát végeznek. Csajkás Jolán 98 százalékról 99.7, Bogner Gyuláné 97.3 százalékos, Kollár Pálné 96.8 százalékos minőségi munkájukat 100 százalékra emelték. A vezetőség nem feledkezik meg az új dolgozók szakmai ne­veléséről. A most bekerült fiatalokat, új dolgozókat háromnapos tanszalagon képezik ki. Pólyák Ilona munkamódszerátadó lelkes tevékenysége, élenjáró munkafogásai nagy segítséget adnak a mi­nőségi munka további növeléséhez. A Bajai Ruhaüzem vezetői és dolgozói a gyártmányok sok­oldalú választékával és a minőségi árutermelés emelésével segítik valóra váltani a kormányprogrammot. NEMZETKÖZI SZEMLE A „trieszti kátyú“ «•Ha díjat tűznének ki az év legostobább cselekedetére, az angol 'kormány könnyű győztes lenne a trieszti A-övezet kiürí­tésére vonatkozó döntésével« — jelentette ki Woodrow Wyatt angol munkáspárti képviselő az­zal az angol-amerikai nyilatko­zattal kapcsolatban, hogy Tri­eszt A-övezetét átadják az olasz kormánynak, Távol áll tőlünk, hogy ebben a kérdésben vitába szálljunk Wyatt úrral. Annyi azonban bi­zonyos, hogy az újabb angol­amerikai »sakkhúzás« kudarc­ba vezető lépés volt: jogsértő lépés, amelyről a nemzetközi manőverek olyan hétpróbás »nagymestere«, mint Morrison, a volt labourista külügyminisz­ter is azt mondotta, hogy »rend­kívül észszerűtlen és otromba« az, hogy az angol-amerikai nyi­latkozat nyíltan semmibe vette az Olaszországgal kötött béke- szerződést, amelyet az Egyesült Államok és Anglia is aláírt, nem okozott fejfájást sem Washing­ton, sem London imperialista urainak. Annál inkább fő a fe­jük most amiatt, hogy a világ közvéleménye előtt lelepleződött ez a cinikus szerződésszegés: a Szovjetunió a Biztonsági Ta­nács elé vitte az ügyet. A Biz­tonsági Tanácsban, az ENSZ fó­rumán elhangzottak Visinszkij elvtárs súlyos megállapításai: »Az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormányának lépése Trieszt Szabad Terület kettéosz­tását jelenti. Ez a lépés megsze­gi az Olaszországgal kötött bé­keszerződés azon feltételeit, amelyek az említett szabad te­rület létrehozására vonatkoz­nak.« A Szovjetunió megmutatta a megoldás útját is: javasolta, hogy az olasz békeszerződés ér­telmében haladéktalanul nevez­zék ki Trieszt Szabad Terület kormányzóját, alakítsák meg kormányzó tanácsát, Amiatt is fő az imperialista »■sakkmesterek« feje, hogy ma­nőverük felszította az atlanti tábor két marakodó szomszéd­A „zöld lázadás“ — Nemrégiben pótválasztást tar­tottak az amerikai köztársasá­giak (az uralmon lévő párt) egyik fellegvárában, Wisconsin- ban. Itt, ahol eddig mindig a köztársasági párt jelöltje győ­zött, most a demokrata párt sze­rezte meg a mandátumot. A wisconsini pótválasztás eredmé­nyével kapcsolatban a »The Ti­mes« című lap ezt írta: »azt mondják, ez volt az első lövés egy farmer-zendülésben.« Milyen összefüggés van a wis­consini választás és a farmerek »zendülése« között? Ennek az összefüggésnek az a lényege, hogy a választók — túlnyomó­részt farmerek — mélységesen elégedetlenek az Eisenhower- kormány mezőgazdasági politi­kájával. Ennek a sokrétű és mindjobban megnyilvánuló elé­gedetlenségnek — amelyet egyes burzsoá lapok »zöld lázadás­nak« neveznek — egyik jele volt a választás eredménye. Azt mondhatnék, Wisconsinban nem a demokratapárti jelölt győzött, hímem a köztársaságpárti jelölt bukott meg. Az úgynevezett »zöld lázadás« feltárja az amerikai mezőgazda­ság mély válságát. Szaporodnak a túltermelési válság tünetei, óriási mezőgazdasági készletek halmozódtak fel, sok farmer kuldúsbotra jutott. A kisíarme- rek adóssága 1945 óta megkét­szereződött és idén elérte a 15 milliárd dollárt. A háború befe­jezése óta több, mint félmillió farmer ment tönkre. A mono­póliumok a haszon növelése ér­dekében mesterségesen magas színvonalon tartják a mezőgaz­dasági termélek árait — ugyan­akkor a kormány arra törekszik, hogy a farmerek és a fogyasz- 'ók terhére mind több pénzt jának viszályát: a titóisták é»' az olasz uralkodó körök dühod- ten acsarkodtak egymásra, csa­patmozdulatokra került sor, Pel­la és Tito kölcsönösen fenyege­tőzött és magának követelte egész Triesztet. Az angol-amerikai döntés te­hát tovább fokozta a két csat­lósország ellentéteit és nem érte el azt a célját sem, hogy meg­szilárdítsa a Pella-kormány hely­zetét. A döntést ugyanis nyil­vánvalóan megvesztegetési dijul is szánták. A »Scotsman« című konzervatív angol lap szerint »Dulles az A-övezet átengedésé­vel akarta az olaszokat az eu­rópai védelmi szerződés ratifi­kálására rábírni. A „Scotsman-* szerényen az amerikai külügy­minisztert hibáztatja, a »The New Statesman and Nation« azonban némi köntörfalazás után bevallja, hogy az angol kormány Dulles egyetértő cinkosa volt ebben a — mint írja — »kétes­értékű trükkben«, A trieszti »sakkhúzás« tehát immár kétségtelen — balul ütött ki. Szívja is a fogát a nyugati sajtó. A »Reynold's News« a döntést »megdöbbentő melléfogásnak«, az »Observer« pedig »baklövésnek« nevezi, a »Daily Herald« a következmé­nyeket »trieszti kátyúként« jel­lemzi. S ha Eden angol külügy­miniszter azzal mentegette a* angol-amerikai nyilatkozatot'; hogy »el kellett távolítani a trieszti tályogot« — mi elmond­hatjuk: valóban, felfakadt a Tri­eszttel űzött aljas játék kelevé- nye, lelepleződött a szennyes alku, de a problémát nem oldot­ták meg. A problémát csakis a2 olasz békeszerződés betartása útján lehet megoldani. A recept egyszerű. Mint Visinszkij elv­társ mondotta: »Pactaservanda Sunt«. A szerződéseket teljesí­teni kell. És ezt a leckét előbb-utóbb meg kell szívlelnie Washington­nak és Londonnak is. és ami mögötte van fordíthasson fegyverkezésre. À hadimolochnak még több és több pénz kell: ezért sújtják újabb és újabb adók a farmereket, ezért folytatódik gyorsuló ütem­ben a farmerek elnyomorodásá- nak folyamata. De ez a folya­mat a belső piac felvevőképes­ségének csökkenésére is vezet, Mind nagyobb eladatlan készle­tek halmozódnak fel. A »Waü Street Journal« beszámolt arról, hogy az úgynevezett »áruhitel­korporáció« raktáraiban 106Í millió dollár értékű búza és 710 millió dollár értékű, kukorica áll rendelkezésre.« Az egyik bur­zsoá lap a rettegés hangján ír­ja: »az a hatalmas búza- és gya­pottenger, ami az Egyesült Ál­lamok déli és nyugati részének síkságait fedi, áradással fenye­get.« Az amerikai kormány elren­delte a búza vetésterületének csökkentését.'Jövőre 20 százalék­kal kevesebb területet vetnek be búzával, mint az idén. Baff a kormány a jószívű adakozó ál­arcában — különböző »segély­es »kölcsön« akciókkal igyek­szik megszabadulni fullasztó ga­bonafeleslegeitől, a tény az, hogy az 1952—53-as pénzügyi évben a mezőgazdasági cikkek exportja a megelőző pénzügyi évhez viszonyítva 31 százalékkal csökkent. A búza és a búzaliszt exportja 36, a gyapot kivitele 5* százalékkal esett az elmúlt pénz­ügyi év folyamán. A »zöld lázadás«: és ami mö­götte van — joggal kelt páni­kot Washington urai körében. A -La Tribune des Nations« jog­gal írhatta: »A farmerek elsze­gényedése olyan nagyarányú, hogy könnyen halálos örvénnyé válhat, amelyben elmerülhet a* egész amerikai gazdasági élet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom