Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-30 / 229. szám

Megyénk élenjáró termelőszövetkezeti és gépállomás! dolgozóinak értekezlete

} A többi megyéhez hasonlóan megyénkben is értekezletre gyűltek össze a termelőszövetkezetek és gépállomások legjobb dolgozói, tsz-elnökök és parttitkárok, gépállomást igazgatók és agronómusok, élenjáró növénytermelők és állattenyésztők, hogy az országos tanácskozás határozata alapján megvitassák a termelőszövetkezetek megszilárdításának, a jövöévi bő termés biztosításának s ezzel terTisztelt értekezlet! Engedjek meg, hogy a tanácskozás idejéből néhány percet én is igénybe vegyek. A beszámolóban és az • elhangzott felszólalásokban felvetett néhány kérdéshez szeretnék hozzászólni.

Elvtársak! Gazdaságpolitikánk irányelveit népköztársaságunk kormányának programmja foglalja magában, amelyet az országgyűlés jűliüs 4-i ülésén ismertettem és amely a Magyar Dolgozók Pártjának határozatán nyugszik.

A Programm alapvető célkitűzése, — amint azt elvtársak jól tudják — a lakosság életszínvonalának állandó emelése. Minden gazdasági Intézkedésünk ennek érdekében történik.

Három hónappal ezelőtt a kormány programmja ígéret volt csupán. Ma már azonban a tények hosszú sora bizonyítja, hogy a kormány a programén minden pontját és célkitűzését ingadozás nélkül, szívósan és következetésén megvalósítja. A tények bizonyítják ezt — eivtár- sak — már pedig a tények nagyon makacs dolgok, amelyekkel nem igén lehet vitába szállni.

Ennek a rövid három hónapnak a tényei azt is bizonyítják, hogy a kormány és a part céltudatos politikával minden szükséges feltételét megteremti a kormányprogramm, a párthatározat megvalósításának.

A lakosság cletsZífivofiála emelésének döntő tényezője à mezőgazdasági termelés. Elengedhetetlen feltétele ez a kor- fnánypfográmm megvalósításának is. Ezen épül fel a2 egész Programm, ez a talpköve, ez további előrehaladásunk kulcskérdése. így és ezért kerül a mezőgazdasági termelés gazdaságpolitikánk és egész népgazdaságunk fejlesztésének hont-* dokterébe.

Egy nagy országépítő programm sikeres megvalósítása dolgozó népünknek tett ígéretünk beváltása teszi kötelességünkké a mezőgazdasági termelés, — mind a földművelési mind az állattenyésztés — nagyarányú és sokoldalú fejlesztését. Mezőgazdasági termelésünk felvirágoztatása tehát egész népünk nagy ügyévé lett. Szánalmas és ostoba az olyan fajta ellenséges hírverés, — amelyről az elvtársak is hallottak, — amely azt igyekszik elhitetni hiszékenyebb termelőszövetkezeti tagokkal, hogy a kormány által nyújtott támogatás csak átmeneti segít-* »ég, amelyet azután majd visz- sza is vonnak, «melyre sokáig számítani nem lehet. Elvtársak! Szánalmas és átlátszó hazugság ez. A mezőgazdaság fejlesztései a termelőszövetkezetek messzemenő megsegítése igen nagy feladat, amely esztendők munkáját követeli, amikor is erőfeszítéseinket és erőforrásainkat erre kell összpontosítani, de úgy, hogy a -termelés gyors és nagyarányú fellendülését érjük el.

Az intézkedésék tehát, amelyek a mezőgazdaság terén történnek, nem átmeneti jellegűek, hanem több évre, hosszabb időre szólnak és méretükben mind nagy óbbakká, eredményeikben, pedig: mind hatékonyabbakká lwtzae.lt« Bőséget kell cs bősémelőszövetkezeti dolgozók élet- színvonala emelésének kérdéseit.

Az értekezletét a Városi Moziban tartották, ahol megjelent és felszólalt Nagy Imre eivtárs, a minisztertanács elnöke is

Az értekezletet Dallos Ferenc elvtárs, a megyei tanárs végrehajtó bizottsága elnökének beszámolója vezette be. amelyet vita követett.

get fogunk teremteni az országban, jómódú, vidám életet, nem valamikor, hanem hamarosan, egy-két év leforgása alatt, a mezőgazdasági termelés tejíesz- tésének lehetőségén beiül Az őszi vetés például a jövő nyáron adhat csak bőséges termést, — ezt nagyon jól tudjuk. Az állattenyésztés fejlesztésének is vannak bizonyos, időhöz kötött határai. Ezzel természetesen nekünk is számolnunk kell.

Elvtársak! A lakosság életszínvonalának emelésé az egész mezőgazdaság fejlesztését követed, az egyénileg dolgozó parasztok gazdálkodását is beleértve. Megtett intézkedéseink bizonyítják, hogy szavunkat álljuk és pro- grámmunknak ezt a célkitűzését is valóra váltjuk.

Felhívom azonban a figyelmet, hogy ezegyáita.án nem je.entiazt, hogy terme.őszövetkézeleinket e.- hanyagoljuk, erre sem a kormány, sein a párt soha egy pillanatra sem gondoit. Ellenkezőig: éOkkai fokozottabb gondot fordítunk rájuk. Az a célunk, és ezt el is fogjuk érni, hegy a lermelö- szövetkezetek bü termő, (ó jövedelmező gazdaságúk, a jólét forrásai legyének, amelyek boldog és gondtalan életet teremtenek tagjaiknak. Az állam minden eszközét előteremi annak, hogy ezt biztosítsa. Ezt árinál ihkűlíb megteszi, mért a kormány 's, a páit is változatlanul azon a nézeten van, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésének és a parasztság fel- emelkedésének a szövetkezeti gazdálkodás az egyetlen járható és eredményes útja. (Nagy taps.) Patasziságuhk sokszáz éven át a másik utat járta. Es hová jutott ? Nem tudott kivergüdni a nyomorúság hínárjából és mezőgazdaságúim az utolsó helyek, egyikén kullogott Európában,

Felszabadulásunk első tavaszán nekünk, kommunistáknak kellett fölszabadítani a parasztságot a íöldesurak igája alól, felosztottuk a hagybirtöKokat, hogy segítsük parasztságunk boldogulását, A kis parceita-gazdálkodás azonban nem teszi lehetővé sem á termelés nagyarányú fejlesztését, sem a parasztság jómódú életét, még ke- vésbbé teszi lehetővé az egész do.- gozó nép életszínvonalának emelését.

Emlékezhetünk, hisz nem olyan régen volt, hogy a régi világban dolgozó parasztságunk zöme, még a középparasztok elég nagy rétege is, nem a saját földje termésébő, nem a saját gazdaságában végzett munkájából élt, hanem főképpen napszámból, részes munkából. Más földjén, másnak dolgozott. Miéit? Jószántából? Dehogy! Azért, mert nem volt más életlehetősége, mert párhold földjén elavult, régimódi műveléssel, paraszti műveléssel nem tudta egy család megélhetését biztosítani. Ezt nil nagyon jó! tudjuk. Nem Vagyunk mai gyerekek, sokan vannak közöttünk, akik a régi világ keserves kenyerét, keserves életét élték, s nagyon vissza tudnak emlékezni mindenre.

Egy hold fö'd azonban ma is csak eg,y hold, csodát mi sem tudunk tenni. Minden föld az egyént és a szövetkezeti parasztságunk kezén van.

Ezen a földön kel! biztosítani a lakosság növekvő életszínvonalának mind fokozottabb kielégítését«

Ezt azonban kisparaszti termeléssel, ■ parcella-gazdálkodással nem lehet megvalósítani. Ezt nyíltan meg keli mondani, világosan látnunk kell. Ehhez szövetkezeti nagyüzemi termelés kel., amely sok kisparaszti gazdasag önkéntes társulásával biztosítja tagjai . számára a nagyüzemi termelés lehetőségét és minden előnyét. Szövetkezéssel meg lehet szaporítani a földet. Aki pár* holdas parcellán, mint egyéni termelő nem boldogult, mint szövetkezeti tag, szinte korlátlan lehetőséget kap: egy nagy mező- gazdasági üzem társtulajdonosává lesz. A párholdas parcellán a parasztnak a nehéz munkában is az időjárás viszonttagságaiva! ie, elemi csapásokkal ie minden gazdának egymagában kell küzdenie,

A szövetkezetben a 6ok család és a nagy gazdaság erejével meg tudunk küzdeni minden nehézséggel,

Egyéni gazdálkodó maga vesz: magára a termelés minden gondját, baját. Megdöglik egy tehehe, hosszú ideig megérzi. Egy rossz teimés úgy tönkreteszi, hogy csak nehezen tűd taipraálini. Lényegében ez az oka annak, hogy a kormány messzemenő segítése, támogatása, nagyarányú kedvezményei ellenére az egyéni kisparaszti gazdaságok a termelésben is, a jövedelmezőségben is elkerülhetetlenül elmaradnak a szövetkezeti termelés mögött, ha most a hibák kijavításával megkezdjük erőteljes gazdasági fejlesztésüket.

A kisparaszti birtokokon szűk korlátái vannak a termelés fejlesztésének. A szövetkezet az a termelési forma, amelyben a gazdálkodás fejlesztésének korlátlan lehetőségei vannak.

Egész népgazdaságunk dol- gozj népünk életszínvonalénak emelése és a parasztság társadalmi, gazdasági ét> Kulturális fe.emeikedése egyaránt a szövetkezed termelés mindeniiányú és legmesszebbmenő támogatását követeli.

Öt éve annak, amikor 1948. augusztusában — az eivtársak közül bizonyára sokan emlékeznek rá — innen Kecskemétről Kákosi elvtáre beszéde útjára indította a termelőszövetkezeti mozgalmat, Az elmuit évek rendkívül -értékes tapasztalatokkal és tanu.ságukkal szolgáltak, amelyek kétségtelenül kimagasló eredmények és nagy sikerek mellett feltárták a termelőszövetkezeti mozgalom hibáit és bajait is és azokat a mulasztásokat, amelyek az áiíamvezelést terheiik.

A kezdet nehézségeit leküzdeni nagy erőfeszítés, , szilárd helytállás, kitartás kellett. Szövetkezeteink többszázezres tagsága e téren úttörő munkát végzett. Márpedig, elvtársak, az úttörők sorsa nem könnyű. Ezért népünk, kormányunk és pártunk nagyrabecsülését érdeme.ték ki azok — Önök, eivtársak, — akik vá.- ialták az úttörő munka szerepét. Példájukon nőtt naggyá a termelőszövetkezeti tagok tábora: önfeláldozó munkájuk nyomait jöttek létre a jói működő termelőszövetkezetek százai és ezrei, amelyekben a tagság megtalálta számítását. Ezek a termelő- szövetkezetek szilárdan állnak és megingathatatlan támaszai termelőszövetkezeti mozgalmunknak.

Vannak azonban termelőszövetkezeti tagok, akik úgy érzik, hogy csalatkoztak, gyakran nem ok nélkül. Egves termelő- szövetkezetekben elkövetett hibák megbosszulják magukat. Számos termelőszövetkezetben semmibe veszik a tagok jogait, az elnökök önkényeskednek, ' a tagságot fontos döntéseknél meg sem kérdezik, rosszul gazdálkodnak, elherdálják a közös vagyont, kevés az osztás, nincs mibőí pénzelni a tagoknak —-, egyszóval oiyan szövetkezet, ahol a tagok nem' találták meg számításukat. Egyesek ilyen Helyeken meginogtak, nem tu-djúk« btutoiaradjanak-e.

vagy pedig a rendeletben biztosított jogukkal é.ve kilépjenek-e termelőszövetkezetből.

Igazat adok azoknak; akik a termelőszövetkezetekben lévő hibák és bajok ellen é.esen fellépnek és elégedetlenek az ilyen á.- .apotokkal. De nincs igazuk ao- ban, hogy emiatt ki akarnak lépni a szövetkezetből. Meg keli mondanom, hogy az ilyen szövetkezetekkel és az ott ura.kodó tűrhetetlen állapotokkal, a rossz gazdálkodással, a kiskiráivóskodó vezetéssel, az alacsony osztalékkal és termésátlagokkal a kormány is elégedetlen. De ismérvé a bajokat, erélyes és sürgős intézkedésekkel, további messzemenő segítséggel gyökeresen orvosolni fogja azokat. Ebben, e.vtársak, aligha kételkedhet valaki, túsz a tényék egész sora bizonyítja a kormány eltökélt szándékát kitűzött- céljai megvalósítására.

Azt sem vonhatja kétségbe egyetlen jóhiszemű ember sérti, hogy a kormány is, a pán is, jómagámmal együtt, földművelő népünk javát akarja. Éppen e2ért az ingadozók hallgassanak jótanácsunkra: minden hiba, baj és nehé2ség ellenére tartsanak ki a szövetkezet mellett. Átmeneti nehézségektől és bajoktól ne hagyják magukat eltérítletni a helyes útról, Hallgassanak a kormány és a párt szavára. Meggyőződnek majd róla, hogy érdemes volt vállalni a kezdeti nehézségeket. (Taps.)

Akkor lenne igazuk -az ingadozóknak, a kilépni szándékozóknak, ha minden maradna a régiben, ha a kormány és a párt nem vette volna észre a súlyos hibákat, ha magukra hagyta volna a termelőszövetkezeteket, ha elnézné, hogy tovább küzdjenek a bajokkal, nehézségekkel.

De nem így van elvtársak. A kormány a magyar mezőgazdaság történetében példátlanul áEó segítséggel siet a termelés fellendítésére, amit a kormány- progt'amm óta, de különösen az utóbbi egy-két héten kiadott ismeretes intézkedések tanúsítanak.

Joggal vetődik fel a kérdés, vájjon ész szérű-e akkor otthagyni a szövetkezetei, amikor a hibákat és bajokat, amelyek elégedetlenség okai voltak, a kormáhy gyökeresei! orvosolja. Akkor gondolnak kilépésre, .'mikor sbk küzködés Után végre túljutottak a bajokon,

Józan ésszel oktalanság ilyesmire gondolni. Újra kezdeni a régi, keserves életet, amit már egykor otthagytak, mert nehéz volt, mert semmi jót nem ígért! Nekimenni a bizonyt&ianság- nak, az újrakezdés nehézségeinek?! Nem okos és nem is hasznos dolog, elvtársak! Végső elhatározás előtt érdémes alaposan újra meggondolni és — el* állni tőle.

Nincs igazuk, elvtársak, a? Ingadozóknak és kilépni szándé- kozóknak akkor sem, amikor a hibákért és a bajokért, az alacsony. osztásért, a kevés jőve* delemért a szövetkezeti termelést okolják. A hiba nem ebben van, hanem a rossz gazdálkodásban. Ez kétségtelenül tönkreteszi a szövetkezetét. A rossz gazdálkodás azonban — és ezt ne feledjék el a kilépni szándékozók — még hamarább tönkreteszi a gazdaságilag sokkal gyengébb egyéni paraszti birtokot. A rossz gazdálkodásért tehát he a szövetkezetét, hanem saját magukat okolják a rossz szövetkezet tagjai. Parcelláikon jóval több munkával sem találják meg úgy a számításukat, mint a termelőszövetkezetben, ahol ugyanaz a munka sokkai eredményesebb és jövedelme* zőbb, mint az egyem paraszt* gazdaságokban, a nagyüzemi termelés előnyei miatt.

Mindezt érdemes alaposan átgondolni, mielőtt valaki a kilépésre szánná magát. Azt is érdemes megfontolás tárgyává tenni, hogy minden kilépő az egyéni gazdálkodással magúra vállalja az egyéni lét küzdelmeit, szenvedéseit és nyomorúságait,

Nagy Imre elvtárs

a minisztertanács elnökének beszéde

Számot kell vetni azzal is, hogy a kilépéssel megszűnnek 3 szövetkezeti tagsággal járó előnyök és kedvezmények, ugyanakkor terheket kell vállalnia a reáeső rész erejéig, ami feltétlenül jogos és igazságos, egyben azonban terhes is — meg kell mondani.

Aki mindezek ellenére kilép a termelőszövetkezetből — előre megmondhatom — hamarosan meg fogja bánni. Látva a kormány intézkedései nyomán fellendülő szövetkezeti gazdálkodást, a jobb és emberibb életet, vissza fogjak kérni magukat a szövetkezetbe. Hogy visszaveszik-e, az a tagság döntésén múlik majd. De semmiesetre sem lehet majd szó nélkül hagyni, hogy a nehézségektől és a bajoktól megijedve, szégyenszemre otthagyták a szövetkezetei.

Az ilyen egyének úgy vannak a szövetkezettel, mint az egyszeri ember a vonattal. Eleinte semmi pénzért sem akart felülni rá, inkább gyalog kutyagolt, hamarosan azonban rájött, hogy ez nem jó dolog, és nagyon bánta, mikor a vonatról lemaradt. Ezek az emberek is bánkódni fognak azért, hogy lemaradtak a szövetkezetből.

A kilépést — mint ismeretes- *— a földművelésügyi miniszter rendelete szabályozta. Minden kilépni szándékozónak ehhez kei) tartania magátA pontosan betartva a kilépés módozatait és feltételeit. Aki ezeket áthágja, elv- társak, szembekerül a törvériy- nyel, ami büntetést von maga után.

A kilépéssel kapcsolatban súlyosabb elbírálás alá esnek a szövetkezeti vagyon ellen elkövetett cselekmi vek. A szövetkezeti vagyon 1 ! fcsákiszaimája, a törvény Vé, Íme alatt áll, A kormány programmja mégteremtette és. biztosítja a terme- • és és tulajdon biztonságát a mezőgazdaságban. Nem kétséges, hogy ez elsősorban a közös szövetkezeti tulajdon biztonságát jelenti. Aki kezet emel rá, arra a törvény teljes szigorával sújtanak le igazságügyi és közfen- dészeti szerveink, amelyek, hivatottak a törvényességnek teljes mértékben érvényt szerezni. Bevitt vagyontárgyak és fe'- szerelések kivitele a kilépésnél csakis az érvényben lévő törvényes rendelkezés keretei közölt és előírásai szerint történhet. Vannak persze, akik úgy képzelték el a kilépést, hogy az adósságot majd otthagyják, a vagyont meg ethordják. Ezek önző, egyéni érdekükét a közösség érdekei fölé akarják helyezni. Ilyen kilépésről mi soha nem beszéltünk. Ezek az elemék ha megpróbálnák a szövetkezeti vagyon törvényellenes széthor- dását, meggyőződhetnek róla, hogy a kormány kemény kézzé) véget vet az ilyen próbálkozásoknak. (Taps.)

Ellenséges elemek bomlasztó munkájuk során nem egy esetben fenyegetéshez folyamodnak, igyekeznek megfélemlíteni a termelőszövetkezetek egyes vezetőit, máshol a tagokat megíé- íemlítéssel próbálják kilépésre bírni, törvénytelen cselekedetekre ragadtatni. Az ilyen ellenséges elemekkel szemben hatóságainknak is, a szövetkezetek tagjainak is, bátran és határozottan fel kell lépniök. A kormány is, a párt is, népköztársaságunk illetékes szervei is- minden erejükkel és tekintélyükkel termelőszövetkezeti tagjaink mögött állnak, gondoskodásukkal és segítő készségükké) támogatják őket. (Taps.)

Eivtársak! A kormány '■zinte felbecsülhetetlen — és nyugodtan mondhatjuk —, a termelőszövetkezeti iagsóg várx'twását is felülmúló támogatását és segítését a termelőszövetkezetei* jó munkájának kell kiftgészíte- niök és hatékonnyá, eredményessé fenni.

A termelőszövetkezetek munkájának leggyengébb oldala a gazdálkodás szakszerű irányításának hiánya. Persze, agrbnó- must, gazdászt, ma még nem tu- (Folytatás á 4, oldalon).