Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. augusztus (8. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-11 / 187. szám

az építőipart, fejleszteni és tö­kéletesíteni fogjuk közlekedé­sünket. Kötelességünk mindig emlékezetünkbe idézni: szocia­lista gazdasági életünk »alapjai- nap alapja a nehézipar, a nehéz­ipar fejlesztése nélkül nem lehet biztosítani a könnyűipar tovább­fejlődését, a mezőgazdasági ter­melőerőnek fejlődését, nem le­het erősíteni országunk védelmi képességét. Most a nehézipar fejleszté­sében elért sikerek alapján megvan minden feltételünk ahhoz, hogy megszervezzük a közfogyasztási cikkek ter­melésének rohamos fellen­dülését. (Folytatás az I. oldalról) Khhez megvan minden lehető­ségünk és ezt meg is keli ten­nünk. A legutóbbi 28 év alatt a termelőeszközök termelése egészben országunkban körülbe­lül 55-szörösére emelkedett, a közszükségleti cikkek termelése ez alatt az idő alatt csak kö­rülbelül 12-szeresére nőtt. Az 1953. évi termelési színvonal összehasonlítása a háború előtti 1940. évi színvonallal, azt mu­tatja, hogy ez alatt az idő alatt a termelési eszközök termelése több mint háromszorosára nőtt, míg a közszükségleti cikkek ter­melése 72 százalékkal. A közszükségleti cikkek ter­melésének elért terjedelme nem elégíthet ki bennünket. Mindeddig nem volt lehető­ségünk arra, hogy a könnyű- és az élelmiszeripart éppoly ütemben fejlesszük, mint a ne hézipart. Most megtehetjük, kö­vetkezésképpen kötelesek vá­gunk fokozni a nép anyagi és kulturális színvonala gyorsabb emelésének biztosítása érdeké­ben a könnyűipar fejlődését Hosszú időn át a beruházá­sokat elsősorban a nehézipar és t> közlekedés fejlesztésére irá­nyítottuk. Az ötéves tervek évéi alatt, vagyis 1929-től í952-ig be­ruházásokra és berendezések beszerzésére mai árakra átszá­mítva a következő állami ősz- szegeket fordítottuk: a nehéz­iparra 638 milliárd rubelt, a közlekedésre 193 milliárd ru­belt, a könnyűiparra 72 milli­árd rubelt és a mezőgazdaságba 94 milliárd rubelt. A kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek tartja a könnyű­ipar, s ezen belül a halászati ipar fejlesztésére fordítandó be­ruházások jelentékeny emelé­sét, a mezőgazdaság fejleszté­sét szolgáló beruházások növe­lését, szükségesnek tartja, hogy jelentősen növelje a közfo­gyasztási cikkek termelésével kapcsolatos feladatokat, széle­sebb körben vonja be a fo gyasztási cikkek termelésébe a gépgyártó és egyéb nehézipari vállalatokat. Halaszthatatlan feladat, hogy két-három esztendő alatt erősen fokozzuk a lakos­ságnak élelmiszerekkel és ipari árukkal — hússal és húsárukkal, hallal és hal- készítményekkel, vajjal, cukorra, cukrászati készít­ményekkel, szövetekkel, ru­házattal, lábbelivel, edény­nyel, bútorral és egyéb kul- tearális-életszükscgleli, va­lamint háztartási cikkekkel való ellátottságát, jelentősen emeljük a lakosság­nak valamennyi tömegfogyasz­tási áruval való ellátottságát. Mint ismeretes, az ötödik öt­éves terv kitűzi, hogy 1955-ig, 1950-hez viszonyítva körülbelül 65 százalékkal növeljük a fo-< gyasztási cikkek termelését. Megvan a lehetőségünk arra, hogy a közfogyasztási cikkek termelését olyan arányokban fejlesszük, hogy jelentékenyen előbb teljesítsük az ötéves terv­nek ezt a feladatát. Nem lehet azonban megelégedni csupán a fogyasztási cikk termelés meny- nyiségi növekedésével. Nem kevésbbé nagyjelentőségű vala­mennyi közszükségleti ipari áru minöségének kérdése. El kell ismerni, hogy elma­radtunk a közszükségleti cik­kek minősége terén és komo­iyan ki keil javítanunk ezt. Sok vállalat még mindig nem ki­elégítő minőségű terméket állít elő, amely nem felel meg szovjet fogyasztók igényeinek és ízlésének. Bár az iparunk által gyártott közszükségleti cikkek általában tartósak, de kidolgozásukra és külsejükre nézve sok kívánni valót hagynak hátra. Az ipari dolgozók szégyenére, a vásárló gyakran inkább vásárol külföl­di gyártmányú árukat csupán azért, mert szebben vannak ki­dolgozva, pedig minden lehető­ségünk megvan jóminőségű és szép szövetek, jóminőségű és tetszetős ruhák, tartós és csinos lábbelik gyártására; minden le­hetőségünk megvan jól kidol­gozni minden árut, amely a népfogyasztás kielégítését szol­gálja. A szovjet nép joggal követel tőlünk és elsősorban a közszük­ségleti cikkeket gyártó ipaii dolgozóktól, jóminőségű, szépen kidolgozott, kiváló minőségű árukat. Kötelesek vagyunk tet­tel feleni erré a követelésre. Minden vállalat kötelessége ki' váló minőségű terméket gyár­tani, állandóan gondoskodva a gyártott termékek jóságáról- és szép külső kidolgozásáról. Az a feladat, hogy a közfőgyaszlá cikkek termelése terén éles for­dulatot tegyünk, biztosítsuk a könnyű- és élelmiszeripar gyor­sabb fejlesztését. Ahhoz azonban, hogy biz­tosíthassuk a közfogyasztá­si cikkek termelésének ro­hamos fellendülését, min­denekelőtt a mezőgazdaság továbbfejlesztéséről és fel­lendítéséről kell gondoskod­nunk, hiszen a mezőgazdaság látja el a lakosságot élelmiszerrel, könnyűipart pedig nyersanyag­gal. Szocialista mezőgazdaságunk nagy sikereket ért el. Évről év­re növekszik és erősödik a kol­hozok társadalmi tulajdonban lévő gazdasága, növekszik mezőgazdasági termelés. Országunk eí van látva ga bonával. A háború előtti időhöz viszonyítva jelentékenyen növe­kedett az állami begyűjtés a gyapot, a cukorrépa és az állati termékek terén. 1952-ben 3770 ezer tonna nyersgyapotot, az 1940. évinél majdnem 1.7-szer többet gyűjtöttek be. A eukor- répabegyüjtés 22 millió tonna volt, ez majdnem 30 százalék­kal több, mint 1940-ben. Az ál­lami húsbegyüjtés az elmúlt évben 3 millió tonna volt. Ez másfélszerese az 1940. évinek. A tejbegyüjtés 10 millió tonna volt, azaz majdnem 1.6-szerese az 1940. évinek. Az állami be gyűjtésen kívül mezőgazdasá gunk nagymennyiségű húst, te­jel; és egyéb élelmiszert bocsát áruba a szövetkezeti és kolhoz- kereskedeimen keresztül. Szervezetten és sikeresen folyik a gabona és más mező- gazdasági termékek begyűj­tése ebben az évben. Nagy sillereket értünk el a mezőgazdaság új, korszerű technikával való ellátása te­rén, ami lehetővé telte sok­fajta munka teljes gépesíté­sét, a koihozparasztság mun­kájának megkönnyítését és termelékenyebbé tételét. A mezőgazdaság sikerei jelen­tősek, ezek elvitathatatlan vív­mányai kolhozainknak, gép- és traktorállomásainknak, ’ szovho- zainknak, szocialista rend­szerünknek. Komoly hiba volna azonban, ha nem látnánk meg a mező- gazdaság több fontos ágának elmaradását, nem vennénk ész­re, hogy a mezőgazdasági ter­melés jelenlegi színvonala nem felel meg a mezőgazdaság foko­zódó technikai ellátottságának es a koihozrendszerbe'n rejtő tehetőségeknek. Még sok kolho­zunk, sőt egész vidékeink van­nak, ahol a mezőgazdaság elha­nyagolt állapotban van; az or­szág sok területén a kolhozok és szovhozok gyenge gabona- és* más mezőgazdasági növénytől’-1 mást gyűjtenek be és nagy vesz-l reségek fordulnak elő náluk betakarításnál; a közösségi tu. -ajdonban lévő gazdaság gyen- ge fejlettsége következtében kolhozok egy részének nincs ele gendö természetbeni és pénzjö. vedelme és keveset adnak a kot hozparasztoknak a munkaegy ségre pénzben, gabonában és más termékekben. El kell ismerni, hogy az ál lattenyésztés fejlesztésének ügye nem ál kedvezően és ezzel kapcsolatban még távolról sem elégítjük ki kellően a lakosság növekvő szükségleteit húsban, tejben, tojásban és más ál la tenyésztési termékben. Isme retes, hogy az ál a'-tenyésztés háború előtti években sem volt elég fejlett, A háború után ugyan jelentékeny munka folyt az állatállomány pót ága és to vábbí növelése érdekében, de még mindig nem küzdöttük le az állattenyésztés fejlesztése terén mutatkozó lemaradást. Az ál o mány növekedésének üteme nem elegendő, s.r, állatok hozama pe dig továbbra is alacsony. Sok kolhozban a közösségi tulajdon, ban lévő állattenyésztés még nem vá t a gazdaság nagyho zamü és nagyjövedeimü ágaza tává, pedig olyanná kell lennie Mindez kedvezőtlenül befolyásol­ja a kolhozok gazdasági helyze tét és kárt okoz a népgazdaság nak. Komoly elmaradás mutatkozik a burgonya- és zöldségtermes lésben is. Ez akadályozza azt hogy a városok és ipari közpon­tok lakosságának ezen ter­mékekkel való ellátását megja­vítsuk, nem is szólva arról, hogy a burgonyahiány késlelteti az á lat tenyésztés fejlesztését. Döntő fontosságit kötelessé, günk, hogy a legrövidebb időn belül véget vessünk az elmaradó körzetkeben és kolohozokbau mezőgazdaság elhanyago óságá­nak, biztosítsuk a kolhozok kö­zösségi gazdaságának gyors fejlesztését és megszilárdítá­sát és ezen az alapon jelen­tősen növeljük a koihozpa. rasztoknak a munkaegység után járó, pénz, gabona és egyéb termékek mennyisé­giét. Fel kell számo nunk az ál lattenyésztés fejlesztése terén mutatkozó tűrhetetlen eimara. dást, szilárd takarmánybázist kell teremtenünk, biztosítanunk kell az állat- és baromfiállo­mány számára a szükséges he lyiségeket, erősen fokozni kell az állattenyésztés hozamát, el kell érni, hogy az állatá lomány, kü. Ionosén a szarvasmarhaállomány erős ütemben növekedjék. Le kell küzdenünk az elmara. tlást a burgonya- és zölclségter melésben, hogy komolyan meg­javítsuk a városok és ipari köz­pontok lakosságának ellátását ezekkel a termékekkel és a leg­közelebbi két évben a burgonya- és zöldségtermelést olyan mére­téig fejlesszük, amely nemcsak teljes mértékben megfelel a lakosság és a feldolgozó Ipar szükségleteinek, hanem megfelel az állattenyésztés . burgonya, szükségleteinek is. Köte esek vagyunk biztosítani a gabonatermelés további gyor­sabb növekedését, szem előtt tartva, hogy országunknak nemcsak a lakosság növekvő ga- bonas'zükségietét kell Kielégíte­nie, de az állattenyésztés gyors fellendü ése és az ipari növénye­ket termelő vidékek gabonaellá­tása is ezt követeli. A termés- veszteségek elleni harc fokozása, valamint a gabona és más me­zőgazdasági növények tényleges begyűjtésének növelése érdeké­ben véget ke l vetni annak a helytelen gyakorlatnak, hogy a kolhozoknak a gabona- és más növénytermelés terén végzett munkáját nem a tényleges be. gyűjtés, hanem a fajta szerinti terméshozam alapján értékelik. Nem szabad elfelejteni, hogy or, szágunk kolhozainak gazdagsá. gát a íaklárakba begyűjtött ter­més es nem a lábon álló ter­més jelenti. Továbbra ie minden eszközzel iejlesztenünk kell az ipari nö. lények, mindenekelőtt a gyapot, i len, a cukorrépa és az olajos, fövények termesztését. a Halaszthatatlan fetadat, hogy az egész mezőgazdaság á talános- fellendülésének, valamint a koi- a hozok további szervezeti és- gazdasági megerősítésének alap.- ján a legközelebbi két-három év- ' ben megteremtsük orszá­5 gunkban az élelmiszerbősé­get a lakosság és a nyers- ' anyagbőséget a könnyűipar­számára, 1 E fe'adat sikeres megoldása ; érdekében a kot mány és a párt , központi bizottsága szükséges­- nek véli több nagyszabású intéz­- kedés végrehajtását a mezö- i gazdaság további gyors fejlődé, t sének biztosítása érdekében, 1 mindenekelőtt olyan intézkedé- t seket, amelyek fokozzák a koi­- hozok és a kolhozparasztok ; gazdasági érdekeltségét a mezö- : gazdaság elmaradó ágazatainak i fejlesztésében. Nem lehet normá’isnak tekin. I teni azt a jelenleg fennálló Inely­■ zeíet, hogy a mezőgazdaság ; egyek ágazatainak és egyes me­■ zögazdasági növényeknek, mint például a gyapotnak, a cukor­répának, a teának, a citrusfé­léknek fejlesztésére megterem­tettük ugyan a kolhozokat és ko hozparasztokat ösztönző szükséges gazdasági eszközöket, viszont több más növény — a burgonya, a zöldségfélék — ter­mesztését és különösen olyan döntőfontosságú ágazat, mint az állattenyésztés fejlődését az állam részéröl nem mozdítjuk elő kellőképpen. Természetesen nem arról van szó, hogy kevesebb gazdasági ösztönzést adjunk a kolhozok­nak és kolhozparasztoknak ab­ban, hogy növeljék a gyapot, a cukorrépa és más növények ter­melését, amelyet-az állam ősz. tönzöen támogat. Ellenkezőleg, al továbbiakban is gondoskodni fo. I gunk e fontos növények terme­lésének minden eszközzel való I fejlesztéséről. Arról van szó, hogy egész sor intézkedést tegyünk annak ér­dekében, hogy a kolhozoknak és kolhozpa- rászíoknak nagyobb anyagi érdeke fűződjék a burgonya I és zöldségfélék termesztésé­nek növeléséhez, valamint az állattenyésztés fejleszté­séhez, A kormány és a párt központi I bizottsága eihatáiozta, hogy már ebben az évben, a kiskereske­delmi árak növelése nélkül, tö­ret énül folytatva az árak továb­bi leszállításának politikáját, I emelni fogja a begyűjtési árat a kolhozok és a ko]hozpara3Ztok I által a kötelező beszolgá tatás keretében az államnak beadott hús, tej, gyapjú, burgonya és I zöldségfélék után, nagy ará-|! nyokban megszervezi a gabona, |i a zöldség, a burgonya, a hús, a ' tej, a tojás és egyéb mezőgazda- sági termékek magasabb áron 11 való á lami felvásárlását azok- > tói a kolhozoktól és kolhozpa- rusztoktól, amelyek és akik már ; teljesítették a kötelező beszól- < gáliatást; szó es körben fejleszti 11 a kolhozkereskedelmet, segíti a I kolhozokat a mezőgazdasági ter- j mékfeiesiegeinek a kolhozpiaco- I kon és a fogyasztási szövetkeze- i teken kérész ül történő ellieiye- h zése megszervezésében Amellett, hogy nüve'jük a e kolhozparasz'ok anyagi érdé- s kéltségét a közös tulajdonban • iévő gazdaság fejlesztésében, a í kormány és a párt központi bi- t zottsága azt is elhatározta, nogy komolyan kijavitja és megvái- i toztatja azt a helyteén maga- t tartást, amely a kolhozparaszt i személyi tulajdonban lévő ház- e táji gazdasága iránt nálunk ki- o alakult. Ismeretes hogy a kolhoz fö I erejét képező közösségi tu ajdon­ban lévő gazdaság mellett a me­zőgazdasági artyelj alapszabály-1 zatának megfelelően nünden kol- I hozparasztnak van háztáji I gazdasága a kolhozesalád egyes I személyi szükségleteinek kielé­gítésére, mivei ezeket a szűk-1 ségleteket még nem lehet teljes méri ékben az artyelj-gazdaság-I bői kielégíteni. A kolhozparasztok személyes I 1 íulajdonban Jévő házíájj g3Zda-|n ságával szemben alkalmazóit I y I adópolitikában meglévő hiányos- s ságaink következtében az utóbbi- években előfordult, hogy csők-, s kent a kolhozparaszíok jöve­- delme a személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságból ,keves­I fedett a ko gozporta személyes I tulajdonába lévő állatállomány, elsősorban a szarvasmarhaáilo- I mány, ami ellentmond pár. tunk ko hozépítés terén folyta­tott politikájának. Ezzel kap. leeolátban a kormány és a párt I központi bizottsága szükséges­II nek -tartotta, hogy jelentősen ■ csökkentse a kolhozparasztok- személyi tulajdonban lévő náz*- táji gazdasága u’án járó kö- -1 telező beszolgáltatások normá. , ját, elhatározta — amint erről ■ I Zverjev elv-társ- pénzügymicisz­- ter már beszámolt — hogy meg* i változtatja a kolhozparasztok:- mezőgazdasági adójának -kivé. i tési rendszerét, átiag körülbelül felére csökkenti minden kol­- hozporta pénzbeli adóját és te*--1 • je-sen törli a múlt évekről fenn* i I maradt mezőgazdasági adóhát­• I raiékot. : Az állami költségvetésben elő-,- irányzatok vannak az állati ter­- rnékek, burgonya és zöldség be-’ ■ gyűjtést árának emelésére, fi* : gyeiembe vettük a költségvetés ' bevételeiben a mezőgazdasági adó csökkentése, valamint a ■ koihozparasztokra kirótt Al-, latitermék-beadás mérséklése I következtében beállott vá to-, ; I zásokat. A kolhozok és kolhoz* I parasztok gazdasági ösztönzésé, re Irányuló rendszabályok, va­lamint az adópolitika terén fo* ganatosított rendszabályok végrehajtása következtében a kolhozok és kolliozparasz- tok jövedelmei már 1953- ban több mint 13 milliárd rubellel — a teljes évre számítva több mint 20 mil­liárd rubellel — növeked­nek. Az állami költségvetés jelen* tös összegeket Irányoz elő a me­zőgazdaság gépesitese és villa­mosítása ügyének megjavítása* Ira, a műtrágyatermelés növelé­sére, valamint a kolhozparasz- : oknak nyújtandó agronómialés zootechnikai segély fokozására I szolgáló új, kiegészítő intézke­dések megvalósí.ására. Ezen Intézkedések közé tar­tozik mindeneke ott: — állandó traktorista-, gé* pész- és egyéb szakmunkáská­I derek kiképzése a mezőgazda­sági gépállomásokon, mert az ilyen állandó gépkezelökáderek hiánya egyik föoka annak, hogy a mezőgazdaságban nem hasz­nálják ki kellőképpen' a techni­kai felszerelést ; — a mezőgazdaság fokozot­tabb ellátása gépekkel és trak­torokkal, különösen kapáló­gépekkel és a mezőgazdasági gépállomások javítóműhelyeinek megerősítése; — a mezőgazdaság vil'amo* sítás'át szolgáló munkálatok ki- szélesítése mind új falusi villá­ul oserőmü te lepek létesítése út-, ján, mind pedig úgy, hogy a me­zőgazdasági gépállomásokat, a kolhozokat és szovhozokat az ál­lami energia hálózató thoz csatol- ják; — a kolhozok és szovhozok mütrágyaelláíáiának jelentős növelése; — egy-két mezőgazdasági szakembernek ál’andő munkára a kolhozokba helyezése úgy, hogy állományilag a mező- gazdasági gépállomásoknál ma­radjanak. Mindezek az intézkedések nagymértékben elő fogják segí­teni a kolhozok, mezőgazdasági gépállomások és szovhozok előtt álló fő feladat sikeres meg­oldását. Ez a fő feladat valamennyi mezőgazdasági növény ter­méshozamának minden esz­közzel való növelése, az ál­latállomány növelése úgy, hogy ugyanakkor hozama is emelkedjék a földművelés és állattenyésztés összter­melésének és árutermelésé­nek növelés©, A folyó évben az állam a me­zőgazdaság fej észtósére egy­részt az állami költségvetésből, másrészt pedig egyéb állami (Fuiytatg» a 3, oldalon 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom