Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-12 / 162. szám

lyariiân, azaz három hónap múl­va. — Ezt annál inkább alá kell húzni, mert egyre-másra tapasz­talhatjuk, hogy a termelőszövet­kezetekből kizárt ellenséges ele­inek és különösen a kulákok most általános támadásra indul­nak a szövetkezetek ellen. Párt­szervezeteinknek, tanácsainkna k, de elsősorban magának a terme­lőszövetkezetek régi tagjainak s híveinek egyesült erővel és ke­ményen vissza kell verniük ezt a támadást. Nekünk változatla­nul nincs kifogásunk az ellen hogy azok a tagok, akik ki akar­nak lépni a termelőszövetkeze­tekből, ezt á gazdasági év végén megtegyék. De mert mi a szö­vetkezetek megerősödését, felvi­rágzását, és gazdagodását akar­juk, nem fogjuk megengedni, hogy akár a türelmetlenség, akár az ellenséges agitáció eze­ket a mi helyes rendszabályain­kat a szövetkezetek ellen fordít­sa. A jó termés lehetővé teszi, hogy á szövetkezetek éppen az idén meg tudják végre mutatni fölényüket. Ezért mindent meg kell tenni arra, hogy a szövet­kezetek szervezetten, zavartala­nul végezhessék az aratást, nyu­godtan végezhessék a betakarí­tást és pontosan teljesíthessék a begyűjtést is. Ennek megfelelően ismétlem, nem szabad megen­gedni, hogy a termelőszövetke­zetek aratási munkáját és a to­vábbi fejlődést akár türelmetlen­ségből, akár ellenséges szándék­kal bárki is megzavarja. — Különösen fe:l kell lépni .azokkal a kulákokkal szemben, akik dolgozó népünk életszínvo­nalának emelésére irányuló rendszabályainkat gyengeség­nek magyarázzák. Abból a tény­ből, hogy javasoltuk a kuláklis'- tÄ megszüntetését, a falu e ki­zsákmányoló elemei arra a kö­vetkeztelésre jutottak, hogy most eljött az ö idejük. (Derültség.) Gondoskodnunk ;;e 1 róla, hogy ebből a tévhitükből gyorsan kijó­zanodjanak. (Nagy taps.) — Ml azért javasoltuk a ku- láklisia megszüntetésé'-, mert rengeteg visszaélésre 63 fölös­leges zaklatásra adott okot. Rá­jöttünk arra, hogy eok kulák okkal-móddal keresztül tudta vinni, hogy lekerült a listáról, vi­szont nein egyszer dolgozó kö­zépparasztok kerültek erre a listára és utána őket ugyanúgy korlátozásoknak, sót zaklatá­soknak vetették alá. mint a ku- iákokat. Ezért szüntettük meg a kuláklistát. De a kulák ku’-ák maradt listával vagy lista néi- kü\ (Nagy taps.) Akinek e felől va;.ami kétsége lett volna, az ezt tapasztalhatta most, az utóbbi napokban, amikor megnőtt a kulákok szarva. A ml dolgunk most, hogy letörjük a megnőtt szarvakat. (Nagy taps ) — Ismétlem, abból, hogy le­faragjuk és kijavítjuk azokat a hibákat, amelyek külpoliti­kánkban előállottak és amelyek a külákok korlátok közé szorítá­sa helyett nem egyszer a ku á- kok általános zaklatására, vagy kisajátítására mentek át, nem következik az, hogy most a ku­lák számára szabad a vásár, hogy a kulákok korlátozását célzó politikánkban változás ál­lott be. — Ezért hatóságaink helyesen jártak el, amikor őrizetbe vet. ték azokat a ‘kulákokat, akik megjelentek a szövetkezeli föl­dön. és ott aratni kezdtek (de­rültség), vagy azokat a kuláko­kat, akik abban a hiszem,ben, hogy már eljött az idejük, át­hágták a népi demokrácia tör. vényeit. Az utolsó napok ta­pasztalatai a kulákokkal kap­csolatban újra azt mutatták, hogy kutyából nem lesz s’za'ón­ná. (Taps.) — Ezért mi ugyanakkor, ami­kor pontosan, saját rendelkező. Beink betartásával érvényt szer­zünk a kulákokat korlátozó rendszabályoknak, nem fogjuk tűrni, hogy a kulákok zavarják szocialista építésünket a falun, visszaköveteljék a szövetkezet­be. vagy állami gazdaságba ta- goal*où fokijaikét. Támadják a szőve kezeteket és kárt okozza­nak nekik, vagy éppen népi de. mokr&ciA&k elfe» izgassanak. ËÜ nyílta» fc.viJL4*ösá& jjieg kell mondani. Párttagjaink, szervezeteink, tanácsaink, ható­ságaink ehhez tartsák magukat. Biztos vagyok benne, hogy a falu dolgozó népe és különösen a termelőszövetkezeti paraszt­ság zöme lelkes hejyes'éssel tá­mogatja ezt a politikát. (Taps.) •— A mezőgazdaságra vonat­kozó javaslataink között szere, pel, hogy azok, akik földjeiket felajánlották, vagy elhagyták, a tarfaiékföldekböl — isméiem. a tartalékföldekböl — földet kaphatnak, ha erre igényt tar tauak és támogatni fogjuk őket vetőmaggal és egyébbel, hogy a földet az ősszel meg is tudjáa müve.ni, Erre a rendszabá­lyunkra is, vonatkozik azonban, hogy csak a mezőgazdasági év befejezésével hajthatjuk végre. Mindenki megérti, hogy most, az aratás kellős közepén nem lehet ezeket a megművelt tar­talékföldeket kiosztani és hogy erre csak a rajta lévő termés begyűjtése után kerülhet a sor. Azok tehát, akik ilyen földeket kívánnak igénybevenni, legye, nek türelemmel, mert világos, hogy kérésük most, az aratás Idején még nem valósithaió meg, — Külön fel kell hívnom a fi­gyelmet arra, hogy most a me­zőgazdaság központi, döntő kér­dése, amelyre minden figyei- nünket és minden erőnket össz­pontosítani kell ezekben a na­pokban, az aratás és a begyűj­tés jó, veszteségmentes, gyors el­végzése. Az idei termés a leg­jobb, amit a felszabadulás óta elértünk és gondos, szervezett betakarítás egycsapásra megja­víthatja közellátásunk legtöbb területét. Ezért mindent ei keli most kerülnünk, ami az aratás, a begyűjtés menetét a legcseké­lyebb mértékben is zavarná. — Központi Vezetőségünk ha­tározatának megfelelően irányt veszünk arra, hogy államappa­rátusunk, a tanácsok, a rendőr­ség, tartsák be pontosan a sza­bályokat, ügyeljenek a törvé­nyességre, ne zaklassák a lakos­ságot, ne legyenek ridegek, érde­sek munkájuk közben. Mi java­soltuk az amnesztiát, az interná­lások rendszerének felszámolá­sát. E rendszabályok azonban nem jelenthetik azt, hogy elfe­lejtkezünk róla, hogy az ellen­ség nem alszik. Hiszen éppen ezekben a napokban tapasztal­juk, hogy hibáink kijavításával kapcsolatban az osztályellenség az országon belül és az országon kívül eleven lett, aktivizálódik és megpróbálja helyes, a dolgo­zó nép életszínvonalát és jólétét emelő rendszabályainkat az el­lenkezőjére fordítani. Azt is lat­juk, hogy ezzel kapcsolatban minden módon támadja népi de­mokráciánkat, szocialista építé­sünket. Ezért most fokozod éberségre és harckészségre van szükség, mind a pártban, mind a munkásosztályban, mind az egész dolgozó népben. Amikor a/ etéren elkövetett hibákat kija­vítjuk, ugyanakkor fel kell hív­ni a figyelmet arra is, hogy az éberség most szükségesebb, mint valaha, és hogy pártunk szálljon szembe minden olyan kísérlettel, amely kapitulál, amely az éber­séget el akarja altatni és száll­jon szembe minden olyan kísér­lettel is, amellyel helyes rendsza­bályainkat az ellenség a maga céljaira akarja kihasználni. Az általunk javasolt rendszabá­lyok között szerepel az is, hogy hatóságaink olt, ahol arra szük­ség van, kisiparosoknak adjanak iparengedélyt. Mindjárt hozzáte- hetem, hogy ez nem új rendsza­bály, erre eddig is volt lehető­ség, csak hatóságaink rendkívül szűkmarkúan éltek vele. Elvtór- saink egy része most attól fél, hogy ez a íetidszabály odavezet, hogy a kisipar hirtelen virágzás­nak indul és újrateremti a tőkés rendszert. Megnyugtathatom az elvtársakat, hogy nem erről van szó. A szocialista ipar szívó ha­tása, no meg nem egyszer raját hibáink következtében sok kis­iparos elhagyta a falut és el­ment ipari munkásnak. így ál­lott elő az, hogy most sok falu­ban nincs botbély, nincs kovács, nincs cipész, és ahhoz, hogy egy lovat lakéba * patkóiéi. vagy egy cipőt meg lehessen tal­palni, nem egyszer a harmadik faluba, vagy a járási központba kell menni. Természetes, hogy a falu lakossága emiatt mérgelő­dik. De sajnos, a városokban is nem egyszer hasonló a helyzet. — Ha mi most megengedjük, hogy a falvakban — és ahol szükséges, a városokban — újra dolgozzon a kisiparos, a kovács, u borbély, az üveges, a szerelő, vagy a cipész, az még nem ve­szélyezteti a mi szocialista építé­sünket (derültség) és nem félünk úttól a kapitalizmustól, amely ebből termelődik (nagy taps.) Viszont az a körülmény, hogy a lakosság elemi szükségleteit ezek a kisiparosok ott helyben, különösebb utánjárás nélkül ki­elégítik, ugyancsak része az élet­színvonalnak és egyben muta­tója annak, hogy népi demokrá­ciánk a lakosság minden, még olyan aprónak látszó kérdésé­vel is törődik és segít e kérdé­sek megoldásában Mindazon intézkedések leg­többjére vonatkozólag egyéb­ként, amelyek megtételét pár­tunk javasolta és amelyeket Nagy elvtárs az országgyűlésen beterjesztett, még e hónap fo­lyamán a minisztertanács, vagy az illetékes minisztériumok a megfelelő állami határozatokat meghozzák. Foglalkozni kívánok azzal a kérdéssel is, amelyet pártunk tagjai központi vezetőségi ülé­sünk óta gyakran felvetettek, hogy miért volt szükség azok­ra á szervezeti átalakításokra, amelyek pártunk vezetésében és a minisztertanácsban történ­tek. — A mi pártunk politikai ve­zetése bonyolult volt. A Köz­ponti Vezetőség mellett még volt Politikai Bizottság, titkár­ság és szervező bizottság is, me­lyek mind foglalkoztak politikai kérdésekkel, ezt most leegysze­rűsítettük. A Központi Vezető­ség két ülése közti időben a po­litikai határozatokat most a Po­litikai Bizottság hozza. A há­romtagú titkárság munkája pe­dig elsősorban abban áll, hogy gondoskodik a határozatok vég­rehajtásáról. Ez az átszervezés egységesebbé, gyorsabbá teszi a párt politikai munkáját. Uj, fia­tul erőket von be a vezetésbe, s elősegíti, hogy ez a vezetés valóban kollektív és egységes legyen. A minisztertanáccsal kapcso­latban azt tapasztaltuk, hogy a nagyszámú minisztérium és fö­lötte a minisztertanács elnökhe­lyetteseiből álló elnökség nem gyorsította, hanem lassította a munkát, az ügyek intézését. — Ezeknek a tapasztalatoknak alapján határoztuk • el a minisz­tériumok összevonását. Ami azt a rendszabályt illeti, hogy a párt központi teendőit most más-más elvtárs látja el, ennek oka az, hogy ezek a munkakö­rök külön-külön olyan nagyok, hogy ellátásuk egy elvtárs teljes munkaerejét veszi igénybe. Az ellenség természetesen eze­ket a helyes rendszabályokat kü­lönböző hírverésre és zavarkel­tésre igyekszik felhasználni. Ez­zel kapcsolatban közölhetem az elvtársakkal, hogy a régi Poli­tikai Bizottság azon tagjai, akik most nincsenek benne az új Po­litikai Bizottságban, valamint a régi minisztertanács tagjai, akik most nem miniszterek, vala­mennyien, kivétel nélkül megfe­lelő munkakörben dolgoznak to­vább pártunk és népi demokrá­ciánk különböző területein. Aki ebben a kérdésben bedől az el­lenség hazug híreszteléseinek, az most újra csak úgy, mint ezelőtt, az annyiszor meggyőződhet arról, hogy becsapták (derültség). — összefoglalva, az elvtársak az elmondottakból megértik, hogy azok a rendszabályok ame­lyeket pártunk javasol, változat­lanul a szocializmus építését tű­zi ki célul. De a szocializmus építését az elkövetett hibák ta­nulságai alapján most jobban, a reális lehetőségekkel többet tö­rődve a dolgozó nép szükségletei­nek, életszínvonalának fokozott növelésével folytatjuk. Az el­múlt hÉí éíztsuűábep kiáss szem elől tévesztettük ezt a fontos kommunista megállapítást, hogy a legfőbb érték az ember. Most ezt kijavítjuk és szocialista épí­tésünket úgy folytatjuk, hogv vele kapcsolatban, vele egyidő- ben állandóan nőjjön dolgozó né­pünk és benne külön ipari mun­kásságunk életszínvonala, jóléte, kultúrája. Ez az általunk java­solt változások lényege. — Pártunk most a dolgozók életszínvonalának erőteljes eme­lésére vesz irányt. Tudja ezt az ellenség is. Azt is tudja, hogy a dolgozó nép életszínvonalának emelése erősíti, szilárdítja a munkás-paraszt összefogást, erő­síti, szilárdítja népi demokrá­ciánkat és ezért a maga részéről mindent meg fog tenni, hogy tervünket megzavarja és keresz­tezze. A belső ellenséget támogatják minden erővel az imperialista háborús gyújtogatok. Az impe­rialista tábort egyre jobban ide­gesítik a Szovjetunió sikerei a kommunizmus építése terén, a népi demokráciák, a Kínai Nép- köztársaság kulturális és gazda­sági fellendülése. Nyugtalanítja őket egy sor kapitalista erszág kommunista és munkásmozgal­mának, a gyarmati és függő or­szágok felszabadító harcának erőteljes fejlődése. A béketábor eredményeivel szemben az impe­rialista táborban nőnek a gazda­sági bajok, kiéleződnek az ellen­tétek az Egyesült Államok és csatlósaik között. — Ebben a helyzetben az imperialisták lázas aktivitást fejtenek ki, igyekeznek növelni nyomásukat a béketáborra, irányt vesznek olyan provoká­ciókra. mint amilyeneknek Ber­linben vagy Koreában voltunk tanúi. Sokszázmiliió dollárt for­dítanak a provokációk, szabotá­zsok szervezésére s aktivizál, ják ügynökeiket; kémeiket, provokátoraikat. A nemzetközi imperializmus egy ilyen ügynö­két leplezték le most a Szovjet­unióban. Berija. személyében. A mi pártunk heyesli azt az erélyt. határozottságot es gyor­saságot. melyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Vezetősége ebben a kér. désben 'tanúsított. A magunk számára levonjuk belőle a ta­nulságot, hogy szakadatlanul éberen kell őrködnünk. hogy őrizzük, mint a szemünk vilá­gát pártunk egységét, kollektiv vezetését és szi árd marxista- leninista ideológiai alapját (Nagy taps.) 1 HtpÉfasá! Hi Ili A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a parasztság anyagi jólé­tének emelése, valamint a tei- melőszövetkezeti mozgalom fo­kozottabb támogatása érdeké­ben az alábbi törvényerejű ren­deletét alkotta: 1. § A beadási kötelezettség nemteljesítése, illetve késedel­mes teljesítése miatt a termelő- szövetkezetekre, termelőszövet­kezeti csoportokra, ezek tagjaira és az összes egyéni termelők r- a mai napig kivetett teljes ösz- szegű kártérítést — minden fel­tétel nélkül — azonnali hatály - lyal törölni heil. A kártérítés törléséről a helyi tanács az érin­tett termelőket köteles értesí­teni. 2. § (1) Mindazon termelőknek (termelőszövetkezetek, termelő­szövetkezeti csoportok, egyéni­leg termelőknek), akik az J952. évi 26. sz. törvényerejű rendeld alapján megállapított 1953/54. évi gabona (búza, rozs, árpa, zab, köles) beadási kötelezettsé­güknek a cséplőgépnél mara­déktalanul eleget tesznek, az 1952/53. gazdasági évről a terü­let utáni beadási kötelezettsé­gükből fennálló hátralékát va­lamennyi cikkből azonnal töröl­ni kell. (2) Ezen a címen azonban tej-, tojás- és baromfiból csak az 1952. december 31-ig fennálló hátralékok törölhetek. (3) A termelőszövetkezeti ta­gok háztáji gazdasága után 1953 december 31-ig fennálló tej-, tojás- és baromfihátralékát min­den megkötés nélkül, azonnal törctói k§Jl,_ — Nem kétséges, hogy az im­perialisták é3 ügynökeik Itthon, nálunk is meg fognak próbáin) mindent, hogy zavarják szocia­lista építésünket, dolgozó né­pűnk életszínvonalának emelé­sét. Ebben a helyzetben fonto­sabb, mint bármikor. hogy mindenki világosan íás'sa: pár­tunk és vezetése egységesebb, összeforrottabb, mint valaha. (Nagy taps.) Ennek az egység­nek, összekovácsol íságnak szi­lárd é3 megingathatatlan alapját azok az eszmék és tanítások képezik, melyeket Marx, En­gels, Lenin. Sztálin dolgoztak ki, s amelyek, mint a múltban, úg.V a jövőben is, változat anul megvilágítják elöltünk a szocia lizrmishoz vezető utat. Erőnket és egységünket nö­veli egyre mélyülő baráti vi­szonyunk a népi demokráciák­hoz, felszabadítónkhoz, a hatal­mas' Szovjetunióhoz, valamint a sokszázmilliós béketáborhoz. — A mi erős és egységes pár­tunk a felszabadd ás óta meg­oldott minden feladatot, ami elé a történelem állította. Dolgozó népünk üdvére és felvirágzásá­ra megoldja azokat' a célokat is, amelyeket most tűztünk ki magunk elé. De ehhez az ke 1, hogy pártunk minden tagja; minden kommunista, népi demo­kráciánk minden őszinte híve álljon cratasorba, menjen ellen- támadásba. (Hosszantartó taps.) Újra mozgósítanunk kell mind­azt, aminek annyi sikerünket köszönhetjük: a türelmes meg­győzést, csak úgy mint a bá­tor helytállást, az áldozni tu­dást, a közérdek önzetlen szol­gálatát. Lássa az egész or­szág, hogy pártunk egységes, összekovácsolt, hogy minden tagja, minden szervezete, min- den agitátora és népnevelője helyesli célkitűzéseinket, hogy el van Szánva arra, hogy lelep­lezi, visszaveri és szétzúzza a2 ellenség minden támadását, mely dolgozó népünk életszinvonalá"-, nak, jólétének emelkedését meg akarja gátolni, dolgozzunk bát­ran, magabiztosan, jó ügyünk igazába és helyességébe vetett hittel és a siker, a győzelem,' mint annyiszor, űjra a miénk! (Percekig tartó, ütemes taps, Felkiáltások: Éljen a Párt!) Rákösd Mátyás elvtárs hosa- ezantartó, lelkes tapssal foga­dott beszéde után Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnö­ke szólalt fel,, A felszólalásokat keddi szá­munkban közöljük. csili lirameji reÉlele 3. § A termelőszövetkezetek — beleértve az I., II. és III. típu­sú csoportokat is — terület utáni beadási kötelezettségét va- valamennyi cikkben 10 száza­lékkal csökkenteni kell. Ez a kedvezmény nem vonatkozik azokra a termelőszövetkezeti ta­gokra, akik a következő évben egyénileg akarnak gazdálkodni. Az ilyen termelők a 10 százalé­kos beadási kedvezményt utólag tartoznak visszafizetni. 4. 8 A kenyér- és takarmány- gabonából a beadási kötelezett­ség 10 százalékos csökkentését a helyi tanács haladéktalanul kö­teles a termelőszövetkezetek be­adási könyvén keresztülvezetni. 5. 8 A fenti kedvezmények a múlt évi aszály, valamint az egyes túlkapások által okozott károsodásokat kiegyenlítve — lehetővé teszik, hogy minden­egyes termelő fennmaradt be­adási kötelezettségét nehézség nélkül, hiánytalanul teljesítse. — Ezért a kedvezmények után fennálló beadási kötelezettségei az 1952. évi 26. sz. trv. előírásai­nak betartásával maradéktala­nul teljesíteni kell. Jelen törvényerejű rendelettel ellentétes jogszabályok hatályu­kat vesztik. (MTI) Ä budapesti pártaktívaértekezlet közvetítésé! vasárnap megismétli a rádió A Magyar Dolgozók Fártja budapesti szervezete 1953 .július 11- 1, szombati pártaktivaértekez- leiének helyszíni közvetítését é rádió a Kossuth-aíón július hó 12- én, vasárnap délután 5 orakos OltSlíűléUí. iúílil

Next

/
Oldalképek
Tartalom