Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-12 / 162. szám

Az óraütemterv alkalmazása a cséplésncl

(Nyikolaj Bregyuk Szlá- Hn-dijas, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja, a csernyigovi terület breznyani gépállomásának cséplőgépésze.)

1949-ben a Munka-kolhoz kommunistáival együtt megvitattuk a betakarított gabona cséplésé- nek meggyorsítását. Megbízta«, hogy a M. K. 1100 típusu cséplőgép termelékenységét emeljem fel. Kifogástalanul kijavítottam a gépet. Látszólag mindent megtettünk, megkezdtük a cséplést, Elmúlt az első, majd a második nap, összegeztük az eredményeket. Kiderült, hogy egy műszak alatt 14—15 tonnát csépeltünk el a norma szerint előírt 12 helyett. A tervet ugyan túlteljesítettük, de a kilátásoktól megborzadtunk. A cséplőgép ilyen termelékenysége mellett js 200 napot kellett volna dolgozni, hogy a mutatkozó 2000 tonna gabonát elcsépeljük, Mit tegyünk? Újból összeültünk a kommunistákkal s arra jutottunk, hogy két műszakban kell csépelni, mindenegyes perc kihasználásával, naponta 20 órát dolgozni és óránként 3 tonnájával naponta legalább 60 tonnát elcsépelni. A következő napokon óráról-órára kezdtük ellenőrizni a gép munkáját, de a magunkét Is.

Így született meg az óraütemterv a cséplésnél. A munka első napján 62 tonna gabonát csépeltünk el, majd a munka megszervezésének tökéletesítésével nap- ról-napra fokoztuk a termelékenységet. 1950 augusztus 19-én már 141 tonna zabot csépeltünk el és ezzel egyidejűleg 65 kg. üzemanyagot takarítottunk meg. Gépünk nem egyedülálló jelenség. Kizárólag a csernyigovi területen 90 gépész vette át munkamódszeremet kitűnő eredménnyel és elterjedt több területen is.

Miben rejlik

az élenjárók sikerének „titka“?

Pontosan elosztjuk a munkaerőt és a munkaidőt nem percekben, hanem másodpercekben mérjük.

A siker elengedhetetlen feltétele az óraütemterv pontos betartása, valamennyi kolhozparaszt egybehangolt, ütemes munkája.

Nem kell más, csak hogy a szalmahordó egy percig elmaradjon, máris felhalmozódik a szalma ér zavarja a többiek munkáját. A cséplóbrigád emberei számára kellő oktatást kell tartani, pontosan meghatározni kötelességüket, magától értetődően a cséplőt és a meghajtó traktort gondosan meg kell javítani, jóeiőre még kell tervezni a szérűk helyét, a kazlak rakásának rendjét és nagyságukat.

A kazlak nagyságának ég

számának elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy a gép egy napig egy helyen tudjon dolgozni.

Ezért négy kazlat rakunk, kettőt jobbra és kettőt balra a géptől 4—5 méterre. Így a meghosszabbított géptetőre a kévéket kél oldalról tudják adni,

A legmunkaigényesebb folyamat a dobetetés.

Egy etető nem képes a dobol teljesen és egyenletesen megterhelni, ezért két etetőt állítottunk be. A váltást menetközben végeztük s a kolhozparasztok javaslatára alkalmaztuk azt a munkamódszert is, hogy a dolgozókat négyóránként kezdtük váltani. Ilyen megszervezés mellett lehetséges naponta 24 órán keresztül dolgozni.

A cséplőgépnél minden műszakban 15 ember dolgozik.

Sokan kételkednek benne: előny ös-e minden nap 30 embert beállítani? A választ egyszerű számítás útján megkaphatjuk. A cséplőbrigádokban rendszerint 36 embernek kell lenni. Egy műszakra eső teljesítmény not- május 12 tonna, vagyis 2,3 rná- zsa jut minden dolgozóra. A mi átlagos napi teljesítményünk C0 tonna, vagyis 6.6 mázsa minden dolgozóra számítva. Emellett

a gyors elcsépléssel csökken a szemveszteség és hamarabb felszabadulnak az emberek más munkára.

Természetesen minden lehetőség megvan a dolgozók számának csökkentésére. A dolgozók többsége a kéveadogatással és a szalmakazal rakásával van elfoglalva. Ha ezeket a folyamatokat gépesítjük, a cséplőbrigádot le lehet csökkenteni 15—20 emberrel.

Eelmerül a kérdés: vájjon képes-e a cséplőgép szerkezeti változások nélkül átengedni $ gabonatömeget, nem lesz-e szemveszteség? A mi tapasztalatunk bizonyítja, hogy

napi 60—70 tonna — azaz óránként 3 tonna — elcsép- lése esetén — semmiféle szerkezeti változtatásokra nincs szükség

és magveszteség nem fordul elő — természetesen azzal a feltétellel, hogy a gép jól van megjavítva és helyesen van szabályozva.

Ha azonban az elcsépelt mennyiséget felemeljük Óránként 4—5 tonnára, akkor mai marad mag a kalászban. A rendes cséplési sebesség melletL ezt el lehet kerülni, hogy a szalma- rázón ritkítjuk a keresztlemezeket azáltal, hogy minden máso- rlikai; vanv harmadikat kivesz*

ÉLKXJiltÓ

DOLOOZO PAIUSZTOK A KECSKEMÉTI H1TÍKBA,\

A kecskeméti határban is nagy lendülettel folyik a munka. —- Megfeszített erővel dolgoznak, hogy minél előbb, szemveszteség nélkül betakaríthassák a gazdag termést ígérő gabonát. Barta Mihály 7 holdas, Asztalos István 3 holdas és B. Nagy Lajos 12 holdas talíájai, egyénileg gazdálkodó dolgozóparasztok a zab kivételével már minden gabonájukat learatták és jelenleg a tarlóhán- tást és a másodvetést végzik.

Kecskemét élenjáró dolgozóparasztjai jobb munkával, a terméshozam emelésével járulnak hozzá az új kormányprogramul megvalósításához, a város dolgozóinak élelmiszerrel való jobb ellátásához. Barta Mihály, talfá- jai dolgozóparaszt miután befejezte közel három hold gabonája aratását, máris elvetette egy holdon a rövid tenyészidejű kukoricát. Barta Mihály saját tapasztalatából tudja, hogy érdemes másodnövényt vetni. Tavaly is a tarlóba vetett kukorica terméséből hizlalt egy darab 142 kilogrammos sertést a beadásba és még jócskán maradt kukoricája a baromfiak részére. Időben ős jól végzi a növényápolási műn-1 kákát is. Kukoricáját négyszer ekézte, kétszer kézikapálta. **• Ezek után joggal várja holdján tói a 30 mázsás termést. Roziból és búzából js kétszçrannyi termésre számít, mint tavaly volt.

Hare a gondos növényápolásért

Kunfehéríó községben az egyénileg dolgozó parasztok is harcot indítottak a növényápolási munkák sikeres elvégzéséért így Rokolya Ignác, aki a kukorica kapálását már harmadszor fejezte be, ; j

Rém községben Balha Gyula is már háromszor kapálta kukoricáját, Jó munkát végez Jámbor István is, akj minden növényié őségét háromszor meg- kapálta és kávétermeiéseel js foglalkozik,

szűk. Ha azonban a szalmarázó mégsem tudja a magot elválasztani g szalmától, akkor ritkítani kell a szemcsúsztató vályúnál elhelyezett kisegítő szal- marázórácsot is, minden második lemez kivétele útján,

A nagyobb cséplési sebesség persze néhány további tökéletesítést kíván meg.

Többek között vonatkozik ez a kanalas elevátorra és a rázóládára. Az elevátor sebességét azzal fokozzuk, hogy a meghajtó tárcsa átmérőjét megnöveljük L40-ről 160 milliméterre. A tárcsát azzal vastagítjuk, hogy gumírozott sztjréíeget erősítünk rá. Ezzel együtt az elevátorra

kerülő magmennyiséget a rázó* ládában tett egyszerű változta* tások útján csökkenthetjük, jsb- bői a célból az első tisztításhoz a rendes szitarács helyett 5 milliméteres rácsot teszünk azzal a számítással, hogy a mag kétharmada keresztül megy rajta, a fennálló részt pedig az elevátor kanalai felviszik a második és harmadik tisztitóhelyre.

Ezek a nagytermelékenységű cséplési munkáknál alkalmazott legfontosabb módszereink. — Mindegyiknek alapját a munka megszervezesének óraütemterve arjja. Ezt pedig bevezetheti minden cséplőgépész, mindenki, afc! mezőgazdasági gépen dolgozik.

A NÉPEK ESKÜJE

Úja Erenburg cikke a "Pravda«-ban

BUDAPESTEN — írja többek közölt Erenburg a »Pravdádban — szétnézve a Béke-Világtanács tágas üléstermének sorain, végigtekintve azokon, akikkel négyévi közös munka köt össze, elgondoltam: milyen nagyszerűen néznek ki, hogy megfiatalodtak!.., Hiszen semmi sem deríti úgy fel az embert, mint az első győzelem öröme és a béke híveinek, akik különböző országokból gyűltek össze a Béke-Világtanács ülésszakára, a nagy siker adott szárnyat: mindenütt a tárgyalások szelleme, a viták békés megoldásának eszméje kezd diadalmaskodni a durva erőszak kultusza, a gyűlölet szítása, a háború politikája felett.

Természetesen sok minden közrejátszott a nemzetközi helyzet megváltoztatásában. A szovjet kormány békesze- rető nyilatkozatai, amelyeket sok lépés kísért a külpolitika különböző területén, milliók szemét nyitották fel, fellelkes;- tetlék a népeket. Kína és a népi Korea politikája lehetővé tette a fegyverszüneti tárgyalások felújítását és az első megegyezést. Nem szabad azonban elfeledkeznünk a béke híveinek szereperői sem. Gyakran beszélünk az öt nagyhatalom felelősségéről. Azt hiszem, helyén való emlékeztetni a hatodik nagyhatalomra, a békemozgalomra, amely minden állam — kicsik és nagyok — közvéleményének széles köreit egyesíti. A Budapesten egybegyült békehar- cosok teljes joggal állapíthatták meg. hogy kivívták első győzelmüket.

A Béke-Világtanács tagjai közül természetesen senki sem gondolta és gondolja, hogy a háború erőit szétverték, hogy a veszély elmúlt. Az ülésszak idején történt események még erősebben megszilárdították a béke hívéinek azt a meggyőződését, hogy még aönlö, netiéz ütközet van háti a azok ellen a sötét erők ellen, amelyek harmadik világháborúra spekulállak és spekulálnak most is,

A háború erői ellentámadással kísérleteztek és kísérleteznek. Előőrsük olyan emberekből áll, akik jól tudják, hogy kárhozatra vannak ítélve, hogy nincs miben reménykedniük. A béke ellenségeinek első sorában ott látjuk Adenauer kancellárt, Çsang Kaj-Seket és Li Szín Mant. A tönkrement kártyások, elkeseredett kalandorok internacionáléja ez. -•* Valóban mi jót is hozhat a béke az elaggott zsarnoknak, akit a 38. szélességi fok mindkét oldalán egyaránt gyűlölnek. Mi vár Csang Kaj-Sekre, azon a napon, amelyen létrejön a megegyezés Amerika és Kína között? Sok esélye van-e a hatalomra a nagyravágyó bonni kancellárnak Németország egyesítése és az összes megszálló csapatok kivonása után?

MINDENKI MEGÉRTI azonban, hogy nem Li Szín Man, sőt nem is Adenauer csinálja az időjárást, sőt még csak meg sem változtatják. Címük ellenére ők csak kártyák a láthatatlan játékos kezében, Elég olvasnunk néhány, Bonntól és Szöultól igen messzeeső ország lapjait, hogy megértsük, hol van a háboiű erőinek főhadiszállása. Nem akarok elfő- guilnak látszani és jobbnak tartom, ha a »Le Monde« című francia burzsoá lap véleményére hivatkozom, amely lapul aligha gyanúsíthat valaki a Szovjetunió vagy a kommunista eszmék iránti ro- konszenvvel. A »Le Monde« június hó 19-én a berlini és a szöuli eseménye« Után ezeket írta: »Az angolok kölcsönös engedményeken alapuló tisztességes megegyezéssel akarnak végetvetni a hidegháborúnak. Washington folytatni akarja a háborút... az angolok el akarják isméi ni a Kínai Népköztársaságot, az amerikaiak ellenzik ezt... Nagy-Britan- nia lehetőnek tartja a megegyezést Oroszországgal, Németország egyesítésének kérdésében, az Egyesült Államok ellenben reménytelenül ragaszkodnak Adenauer uralmához.«

Természetesen Amerikában is vannak befolyásos körök, amelyek józanul gondolkodnak és békére törekednek. Ezek a köiök azonban minden nap összeülközésbe kerülnek a kulisszák mögötti játékot folytató erőkkel, a rövidlátó üzletemberekkel vagy zugpoliUkusokkal, Pl. McCuithy szenátorral, aki közismert sajátos szélsőségeiről. Bokán nem értették, miért végezték ki a nyilvánvalóan ártatlan Hosenberg-házgspárt, akikne« érdekében felszólalt többek között a római pápa és a Francia Köztársaság elnöke is. Nyilvánvaló, hogy a háború erői olyan lélektani feltételeket akarlak teremteni, amelyek között a békés tárgyalásoknak még az tszméje is utópikusnak tűnik.

A Béke-Világtanács ülésszaka nem ment el a viharos események mellett, de igazi éberséget és hidegvért tanúsított, A béke hívei nem zavarodlak meg a háború erői gonosz mesterkedéseinek láttán. Ellenkezőleg: a német revansisz- ták hazárdjátékában, a délkoreai zsarnok szédelgő mestei kedéseiben, McCarthy szenátor és barátai idegességében u béke eröj győzelmének újabb bizonyítékát látták,

A BÉKE-VILÁGTANÁCS Ülésszakén különböző országok küldöttei beszéltek a minden népet eltöltő nagy reményről. A népek elviselhetetlennek tartják * felduzzasztott háboiús költségvetések által okozott nyomort, torkig vannak a rágalmakkal és az uszítással, a holnapot illető állandó bizonytalansággal, gz emberi méltóság lealacsonyításuval, az unalmas és visszataszító elmélkedésekkel arról, hogy mikor és hol robban az első bomba. A népek felismerték, hogy a megegyezés nemcsak kívánatos, hanem lehetséges is.

A Béke-Világtanács ülésszaka éppen ezért összpontosította minden figyelmét arra, hogy a vitás kérdéseket békés úton kell megoldani.

A Béke-Világtanács felhívta a népeket, követeljék a kormányoktól a konfliktusok békés megoldását, legyenek éberek és Hárítsák el az útból mindazt, ami megnehezítheti a tárgyalásokat. A Béke-Világtanács feltétlen támogatást ígért minden olyan kezdeményezésnek — bárhonnan is induljon az ki, amely elő

tudja segíteni a nemzetközi feszültség enyhülését.

Az utóbbi évek megmutatták, menynyire hatásos és komoly a béke híveinek munkája, sikerült harcba vinnie népeket a tömegpusztító fegyverek alkalmazása és a jelenleg folyó liáborúk kiterjesztése ellep. Kétségtelen, hogy ezek könnyebb feladatok voltak, mint az, amely most áll a népek elölt, de növekedtek a béke erői is,

Elegendő megemlíteni, hogy a br't nemzetköziség országainak miniszter- elnökei csatlakoztak Churchillnek ahhoz a véleményéhez, hogy előzetes feltételek nélkül tárgyalásokat kell kezdeni u nagyhatalmak között, A béke híveit, akik most a budapesti felhívás nyomán a legszélesebb és legfontosabb kampányt indítják meg, minden nép túlnyomó többsége támogatja. Minden országban, minden földrészen, embertől-embérig, házról-hózra, városról-városra ugyanazok a szavak szállnak: »ünnepélyesen felhívjuk a népeket: követeljék kormányaiktól, hogy tárgyaljanak és egyezzenek meg. Valamennyiünktől függ, hogy támogassunk minden olyan kezdeményezést — bármely kormánytól származik is — amely az ellentéteknek békés úton történő megoldására irányul, >-* Mindannyiunktól függ, hogy meghiúsítsuk azok mesterkedéseit, akik akadályozzák vagy késleltetik a megegyezést, A béke itt van kapuink előtt. Rajtunk áll, hogy elérjük.« Ez több mint haláro- eat. Ez több mint felhívás. Ez a népek esküje.

A SZOVJET NÉP — mint eddig *-* ezután is minden néppel együtt védelmezni fogja a béke ügyét.

Tudjuk, hogy a szovjet kormány mindent megtesz azért, hogy a tárgyalások szelleme diadalmaskodjék a háborús politika felett és mi, szovjet emberek, nagy és békeszerető népünk akaratának teljes súlyával támogatjuk a budapesti felhívást. Baráti kezet nyújtunk minden népnek és nincs az a ködfüggöny, amely elrejthetné ezt a becsületes emberek elől, bárhol éljenek is,