Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-12 / 162. szám

r

*

BACSKISKUNMEGYEI

AZ MDP BACSKISKUNMEGYEI PAPTBIZOTJSXGANAK LAPJA

VIII. ÉVFOLYAM, 162. SZÁM ^ra SO fillér 1953 JULIUS 13, VASARNAP

A MAI SZAMBÁN

í

I i

Hogyan irányítja a termelést a Kecskeméti Gyufagyár I pártszervezete? — Oraütemterv alkalmazása a csépiéinél. — Javítsák meg munkájukat a madarasi gépállomás vezetői. — Községi tanácsaink nagy harci feladata.

— Kecskemét város továbbra is vezet a búzaaratásban. i — Nem gondoskodnak az aratókról a miklóstelepi '

tangazdaságban

V.

A budapesti pártbizottság aktívaértekezlete

A Magyar Dolgozók Pártja budapesti szervezete szombaton délután pártaktívaértekez- letet tartott az Építő és Faipari Dolgozók Szakszervezetének székházában. Az aktívaértekezleten megjelentek a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai: Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Hegedű-András, Hidas István, Kristóf István, Földvári Rudolf, Ac^ Lajos, Zsofinyec Mihály, ott volt Vég Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Révai József, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, Farkas Mihály hadseregtábornok, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének számos más tagja, a politikai élet sok más vezető személyisége.

Az aktívaértekezletet Földvári Rudolf, a budapesti pártbizottság titkára nyitotta meg.

Földvári Rudolf elvtárs megnyitó hess éde

— Tisztelt pártaktíva ülés! Kedves elvtársak!

A Központi Vezetőség és a budapesti pártbizottság azzal a céllal hívta össze a budapesti pártaktíva ülést, hogy a jelenlévő elvtársakkal megvitassa a Központi Vezetőség legutóbbi ülésének anyagát, valamint, kormányunk nyilvánosságra hozott új programmjával kapcsolatban felmerült kérdéseket —

mondotta. Pártaktíva ülésünk előadója Rákosi Mátyás elvtárs.

Az aktívaértekezlet részvevőinek nagy tapsa közepette emelkedett szólásra Rákosi Mátyás c ívtárs,

Rákosi Mátyás elvtárs beszéde

— Elvtársak!

— összehívtuk a Magyar Dolgozók Pártja budapesti szervezetének pártaktivájat, hogy ismertessük azokat a kérdéseket, amelyekre vonatkozólag pártunk Központi Vezetőségének június 27-én és 28-án megtartott teljes ülése határozatokat hozott. Ezek a határozatok foglalkoztak pártunk és népi demokráciánk legfontosabb kérdéseivel, külön részletesen foglalkoztak azokkal a hibákkal, amelyek pártunk munkájában és népi demokráciánk gazdasági területén mutatkoztak. A Központi Vezetőség kidolgozta a hibák kijavítására vonatkozó rendszabályokat.

— Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja a felszabadulás óta eltelt időben igen komoly eredményeket és sikereket ért el. A mi pártunk vezette ki a magyar nemzetet abból a szinte reménytelen helyzetből, amelyet a háború pusztításai okoztak. A mi pártunk vezette az újjáépítést, a mi pártunk vitte győzelemre a harcot a régi rend, a tőkések és nagybirtokosok ellen s a mi pártunk vezetéseve!, kezdte meg dolgozó népünk lerakni jobb, szocialista jövőjének alapjait a városban és a falun egyaránt.

— S ami az eredményekben a legfontosabb: a dolgozók élet- színvonala, munkásoké és parasztoké egyaránt olyan fokot ért el, amilyenre soha a Horthy időben még megközelítően sem volt példa. Minden párttagunk, minden elvtársunk, az egesz magyar dolgozó nép joggal büszke azokra az eredményekre, melyeket ezekben a nehéz időkben elértünk. S hozzátehetem, elértük őket, mert segített, támogatott bennüket minden téren felszabadítónk és barátunk, a hatalmas Szovjetunió.

— Központi Vezetőségünk azonban megállapította, hogy pártunk és különösen pártvezetésünk munkája közben súlyos hibákat is követett el. E hibák egyrésze pártvezetésünk helytelen módszereire vonatkozik. — Központi Vezetőségünk ülésén kidolgozta a rendszabályokat, melyek a jövőben biztosítják a valóban kollektív vezetést, érvényre juttatják a vezetésben a pártdemokráciát, egészséges fejlődésünknek ez elengedhetetlen biztosítékát, a kommunista kritika és önkritika szellemét. Most gondoskodnunk kell róla, hogy a pártdemokrácia, az egészséges kritika és önkritika érvényesül^

jön az egész pártéletben, a Központi Vezetőségtől le egészen az alapszervekig és segítse megerősíteni, megszilárdí tani pártunk kapcsolatait a dolgozo tömegekkel. A pártmunka megjavítására kidolgozott rendszabályokat azóta már pártunk tagsága elé vittük s az elvtársak meggyőződhettek belőlük, hogy el vagyunk szánva a hibák gyors kijavítására és kiküszöbölésére.

— Én ezen az aktíván elsősorban azokkal az intézkedésekkel kívánok loglalkozni, melyeket Központi Vezetőségünk gazdasági kérdésekben dolgozott ki s amelyeket Nagy Imre elvtárs az országgyűlésen ismertetett s amelyekkel mi, mint pártunk irányvonalával, természetesen mindannyian egyetértettünk. Kezdem mindjárt a szocialista iparosítás kérdésével. Mióta befejeztük a háború romjainak eltakarítását, az újjáépítést és miután a politikai harcban megvertük a régi kizsákmányoló osztályokat és rátértünk a szocializmus építésére, dolgozó népünk áldozatkészsége, hazaszeretete és szorgalma olyan müveket hozott létre, olyan teljesítményeket niutatott fel, amilyenekről a régi kapitalista időkben szó sem lehetett. Minden munkás, minden értelmiségi, pártunk minden tagja, de az egész dolgozó nép méltán büszke az olyan alkotásokra, mint Sztálinváros, mint Inota, Komló és sok más. Munkásosztályunk ez évek alatt valóban nagyot alkotott és joggal hivatkozhat e téren a szocialista építés komoly sikereire.

— Ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk, hogy az alkotó munka hevében komoly hibákat is követtünk el. Hibát követtünk el elsősorban azzal, hogy nehéziparunk és a termelőeszközöket gyártó iparok fejlesztésében túl gyors iramra tértünk át és a tervezés munkájában gyakran figyelmen kívül hagytuk hazánk gazdasági erőforrásait, reális lehetőségeit. Figyelmen kívül hagytuk nem egyszer azokat a nagy lehetőségeket, melyek a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való együttműködés jobb kiépítésében rejlettek. A legkomolyabb hibát azonban ott követtük el, amikor 1951 februárjában túlságosan megemeltük első ötéves tervünk ipari célkitűzéseit. Hároméves tervünk eredményeinek, valamint az ötéves tervünk első évének jó teljesítményei alapján meg" Alapítottuk, hogy gazdasági lehetőségeink nagyobbak, mint ahogy

azt eredetileg gondoltuk és további tervünkbe több beruházást vehetünk fel. Ennek megfelelően a beruházás összegét ötven milliárdról 80 milliárdra emeltük fel. És itt történt a hiba. — Emelni lehetett és emelni kellett a tervet, de a harminc milliárdos emelés túlsók volt. Kevesebbel kellett volna emelnünk.

— Természetesen ezzel az emeléssel párhuzamosan azt is elhatároztuk, hogy megfelelően emelni fogjuk a dolgozó nép életszínvonalát. A tervünk szerint öt év alatt az életszínvonalnak 50 százalékkal kellett volna emelkednie és kétszázhúszezer lakást akartunk ezidő alatt építeni. De ismétlem, megemelt tervünkbe már a kezdetén olyan hibák csúsztak be, amelyek eleve lehetetlenné tették az életszínvonal ilyen irányú emelését. A megemelt terv ugyanis tízszer- annyi beruházást irt elő a nehéz- és gépipar számára, mint a könnyű- és élelmiszeripar számára. Kevés volt a mezőgazda- sági beruházásokra szánt összeg is. Márpedig a könnyű- és élelmiszeripar, valamint a mezőgazdaság termelése lett volna hivatva jelentékeny részben biztosítani az életszínvonal emelését.

Amikor kezdett mutatkozni, hogy a túlságosan felemelt ipari tervek miatc nem marad elég erőnk, hogy egyidejűleg növeljük nehéziparunkat és a dolgozó nép életszínvonalát, akkor is változatlanul folytattuk túlzott ipar- fejlesztésünk jra.nát. Amiből viszont az következett, egyre kevesebb beruházás jutott a dolgozó tömegelmek, különösen az ipari munkások életszínvonalának emelésére. A gyárak építése miatt kevesebb lett a lakásépítés és látni fogjuk, a mező- gazdaság beruházásai is viszonylag csökkentek a túlzott iparosítás következtében.

Ezeket a hibáinkat még tetézte a tavalyt rossz termés. A kettő együttvéve odavezetett, hogy ipari munkásságunk élet- színvonala az utolsó esztendő, ben már nem emelkedett, hanem csökken:. Megsértettük a Szocializmus építésének azt az alaptörvényét, hogy az építéssel párhuzamosan szakadat anul emelkednie kell a dolgozó tömegek és különösen az ipari munkásság életszínvonalának. Azok a gazdasági rendszabályok, amelyeket pártunk központi vezetősége kidolgozott, ennek a, komoly hibának kijavítására irányulnak. Minden ev társunk. egész dolgozó népünk értse meg, hogy a mi javaslataink a szocializmus változatlan továbbépítését jelentik, de olyan módon, hogy kijavítjuk azokat a hibákat, amelyeket az ipar fejlesztése közben elkövettünk azzal, hogy nem gondoskodtunk a dolgozók jólétének megfele ö emeléséről. Ha az utolsó két évben háttérbe szorult a dolgozó nép, az ipari munkásság életszínvonalának emelkedése, most ezen vál. tozta.unk. ■ Hibánkon' okulva, most úgy kívánjuk folytatni a szocializmus építését, hogy a munka közben egy pilanatra se veszítsük el szem elől dolgozó népünk és elsősorban ipari munkásságunk éietszínvonalá ■ nak, jólétének, kulturális és szociális szükségleteinek szakadatlan emelését. Ebben áll Központi Vezetőségünk határozatai, nak lényege,

— A dolgozó tömegek élet- színvonalának állandó emelkedését biztosító rendszabályok jelentékeny részét Nagy Imre clvtár3 az országgyűlésen már ismerteitől ezért ezekre nem térek ki. Lényegük az, hogy összes beruházásainkat, jövendő terveinket felülvizsgá juk s átcsoportosítjuk abból a célból, hogy minél többet tudjunk fordítani a dolgozó nép. az ipari munkásság életszínvonalának emelésére, s ugyanakkor, ha lassabb iramban i3, de folytatjuk szocialista építésünket s benne nehéziparunk fej esztésé: is. Többet fogunk költeni a munkásság szociális céljaira, a munkavédelemre, a minimumra csökkentjük a túlórázást, biztosítjuk a szabadnapot, eltöröl - jük a helytelen pénzbírságot és így tovább.

— Mindjárt megemlítem, hogy a rendszabályok nyilvánosságra hozatalánál nem követtük azt a régi szokásunkat, hogy javaslatainkat először pár. ‘unk nevében ismertessük, Az c'mult néhány nap tapasztalata meggyőzött bennünket arról, hogy helyesebb lett volna ezúttal is a tennivalókat először pártunk nevében közö ni, mert így sok elvtársunk nem volt tisztában, hogy a Nagy e'.vtárs «ital az országgyűlésen előterjesztett javaslatok pártunk Központi Vezetőségének határozatai alapján készültek

— Megállapíthatom, hogy dolgozó népünk, de különösen ipari munkásságunk lelkes helyesléssel vette tudomásul ezeket a javaslatokat. A magyar dolgozó nép újra meggyőződhetett i-öja, hogy jjár'.unk a kellő pillanatban meg tudja tenni a ke . lő lépéa'eket és ha felismeri az elkövetett hibákat, azokat bátran feltárja éa megteszi a kijavítására szükséges rendszabályokat. Ez történik most is. Biztosak vagyunk benne, hogy a hibák e kijavítása .lépi ae. mokráciánk további erősödéséhez, dolgozó népünk életszínvonalának további emeléséhez vezet,

— Tudja ezt az ellenség is és wert igyekszik megzavarni eze. két az intézkedéseket. Azt hirdeti, hogy most már nem érvényes a terv, hogy már nem ke l tartani a normákat, nincs szükség munkafegyelemre. Abból a tényből például, hogy megszün. tettük a pénzbírságot, azt a

következtetést vonják le, hogy most már mindenki ázz’ csinálhatja az üzemben, amit akar,

— Nekünk élesen szembe kell szállni és vissza kell verni az ellenségnek ezr a demagóg kísérletét, amellyel dolgozó népünk és az ipari tr. -.nkásság életszínvonalának, jólétének eme’ését akarja meggáolnij Műiden öntudatos munkás és értelmiségi előtt világos, hogy életszínvonalunkat nem lehet emelni akkor, ha termelésünk csökken. Mi át fogjuk állítani fr. át fogjuk szervezni iparunkat úgy, hogy belőle szociális, a építésünk további foytatása mellett a dolgozók életszínvonalának emelésére a ’ehető leg tobt- jusson. De mindenki elo;fc vi’ágos, hogy nem emelhtijük az életszínvonalat akkor, ha a te: me és — és mindjárt hozzá- íehetem, a termelékenység — nem emelkedik, ha az önköltség nem csökken. Ahhoz, hogy több lakóház, ahhoz, hogy tőbe lakás, több kerékpár, több ruha, több cipő, több cukor, ’öbb élelem legyen, több széu is kall, amely egész iparunkat lati* több vas és acél is kell, mely né - kül nincs gépgyártás és nem lehetséges a do. gozó • ép jólé'é* ne!: emelése. Mi tehát jövőre több szenet és '.óbb acélt aka runk termelni, mint az idén éa többet is kell termelnünk, mert csak Így tudjuk népünií é’elszínvona'át emelni. A különbség az eddigi állapothoz képest az lesz, hogy a vas-,- az acél-, a széntermelést kisebb mértékben fogjuk emelni, mint eddig és ugyanakkor meggyorsítjuk a fogyasztást Ilikék termelését. Ebből viszo.it az következik, hogy miaden cr.tuda, ‘os munkás vált ozat'a tu. telje ■ sítse mostani tervét és változatlanul tartson fegyelmet, takarékoskodjon az anyaggal, vigyázzon a minőségre, ne tűrje a seiejtgyártást. Világok, hogy mindezek a tényezők alapjai éa elengedhetetlen elöxaUélelci saját jóléte növelésének s az egész dolgozó nép életszínvonala emelésének. Aki ebben a helyz»1. bér. azt javasolja, nagy most már engedjünk a munkatempóból, hogy lazítsuk a uormiauf; hogy most rrár nem fon-os -a terv te jesítése, aki azt hirdeti, hogy pazarolhatunk az anyaggal, gyárthatjuk a selejtet, az lényegében az ellenség kezére játszik. AlZ a régi jelszavunk: „Termelj többet, jobban élsz*'; most is változatlanul érvényes, sőt most érvényes csak igazán. És változat anul érvényes az a Jelszó is; „A munka nálunk becsület és dicsőség dolga“,

— Ennek megfelelően váltó-* zatlan eréllyel fel kell lépni a fegyelemsértőkkel, különösen a tervfegyelem megsértőivel szemben, a lazaságokkal, az igazolatlanul hiányzókkal, a selejt- gyártókkal szemben.

— Erre annál is inkább szükség van, mert már hallatszanak olyan hangok, — és kétségkívül az ellenség hangja — melyek azon az alapon, hogy a pénzbírság helytelen rendszerét meg-* szüntettük, azt hirdetik, hogy most már senkit sem lehet bűn» tetni, hogy aki hanyagságból, vagy tudatosan selejtet gyárt* attól nem lehet kártalanítást követelni, hogy nem lehet fele-