Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. március (8. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-08 / 57. szám

Előfordult vélem, hogy ?//a F.rcnhur<r:

idegen országban, amelynek sem nyelvét, sem szokásait nem ismertem, egyszeresük tó- merő* arcot pillantottam meg,

többé már nem éreztem ma• pain idegennek, egyszerre nun' tiqn érthetővé vált számomra,

<í(írtam valaha eav sarkkörön túa svéd bányavárosban. A végletek taiállcoztak itt össze; lapnak rénsgarvasvÁkkai és automobilok, tundra és neonlámpák’ vukkediiző Idnyuák.

$isako8 bányászok. Csak bámultam: müven érthetetlen •mindez! Aztán meghívtak egy házhoz, Fénykép HigOött a falon. Sztálin v°lt rajta, ka- ionaköpenyben. Rámosotyog- tQjn. A házigazda meg, kemény, rideg ember, a bányászszakszervezet Utkára, énrám■

Gyengéden mondta: „Sztálin”.

Otf voltam’ amikor madridi if iák és lányok e névvel ajkukon kapaszkodtak fel a Sierr Guádaramgn, Rövid életük utolsó szava talán éppen ez voll- ,,Sztálin”, F szóval mentek harcba.

És hallottam ezt a nevet eldugott albán falvakban is. —

Népi értettem, viitő: beszélek a parasztok földjükön, este, a tűznél Az albán nyelv semmi- féle más nyelvre nem ha#oniít.

Egyetlen szót sem értettem,

Egyszerre csak ezt hallottam:

„Sztálin”, A keserű műiről, a győzelemről, a földről beszéltek ezek az emberek A mindenütt ismert ka'ónakij- penyes ember eljött ide is,

A távoli Amerikában jártam. A szőke Mississippi

partid» a uvavot, a négere és a nyomor hazáidban, be tértem Van viskóba. Tarki rongyok fedték a deszkafala hat. Nyoma sem voit ott t festménynek, tükörnek,. Csal egy kis fénykép vcOuített. va la mi szint ebbe a sivárságba A néger házigazda rámuta tett: „Ez Sztálin” íme, jelezi lett e név. amely egyszerre le döntötte a rossz emberek emel tő válaszfalakat. A néger e kit fénykép alatt életében előszőj ölelt át ióbardtként eav fehé rét.

Aztán voltam Görögország bah. Éppen sztrá jkoltak akkoi a ka veillai munkások. A rend őrség közéjük lőtt. Egy már ványoszlop-darabkán itt U megtaláltam Sztálin nevét. —

„Sztálin él!” — írta rá a kődarabra az egyik meggyilkolt munkás özveaye.

Más orszáff, más tüntetés. —

Zord. beteg bányász hívott ■me» kis vit villájába. Lerítt rólg a szegénység. „Nem tudom mivei megvendégelni — mondta. — Be azért vidáman élünk itthon•” S szemével a nedves, fekete fal felé intett.

Két, folyóiratból kivá ott arckép függött a falon. „Odaírtam a neveket is — magyarázta a bányász. — Igaz, hogy őket mindenki megismeri, de valahogy jólesett odaírnom a nevüket.” ,,V. Lenin” és ,»«/.

Sztálin” — ez állt a képek alatt. Az irA-rál látszott, hogy olyan kéztől származik, amely csákányhoz szokott, nem tollhoz. Sztálin eljött La-Motte- , Avelian faluba is, amely még a térképe» sem szerepel. ott maradt a mord. beteg bányásznál, aki együtt sztrájkolt társaival. Sztálinimé »oszlottá •vele bánatát és örömét.

Sztálin bejársa az egész világot. Találkoztak vele a kimi fiatalok, anvkor felszabadították az ő^i Pekinget. Eljutott India börtöneibe is, hogy baráti szavakkal lelket öntsön az elítéltekbe,

Pár 6 vvc l a háború előtt Varsóban bemutatlak cau asz- szonymk. Tudtam róla. hogy lá^üa a börtönben ül. Az asz- szonv egész este hallgatott.

Aztán odajött hozzám és halkan mondta: „Négy hónapja vitték el Janóiét. Leírta Sztálin egy cikkét,. Megtalálták nála a füzetet.” Ezután már rési barátként beszélgettünk.

Nagy énséëek

bon eltelt évtized alkotása ez az eOész. Amikor Kuznveckbe meaérkeztek az első építők, csak tajndt találtak ott- Az első földkunyhóba beköltözött első építő eav „Ogonyok”-ból kivágott Sztálin-képet ragasztott n falra. Néhány év múlva óriási üzem szüle1 "H meg itt * a munkások ráírták az első öntöttvaslapra: „J. V. Sztálinnak”. Sztálin a munka. Tudja ezt minien szovjet ember Városok tervein dolgozó építésznek, mérnöknek és vegyésznek: északon búzát vető, <• pusztító forró szelek útjába eleden zöld falakat emelő agromómusnaki látástól-vakuláHo dolgozó

i..unkásembemek, a legelső mesternek látjuk őt, aki Semmiféle nehézségektől nem riad vissza.

Egy lengyel paraszt Sztálin 70, születésnapjának tiszteletére uviimölcsfálcat ültetett, háza előtt. A gyümölcsfa csak sokára terem: békére van szüksége. A lengyel varait tisztában v°n azzal, hogy a béke legjobb védelmezője ma Sztálin. Sztálin a béke őre, 3 ezért még jobban szívükbe zárják őt az egyszerű emberek milliói a vilái minden részén.

Az eayszerü emberek w-'Uiói magukénak érzik Sztálint. — J artamban-keltemben ennek az őszinte szeretetnek számtalan meanyilatkozáfiávdl találkoztam már. „Szeretnék egy szép pipát faragni Sztálinnak’ — mondta nekem eav öráü norvég LiUanhammerben. — Burgund bortermelők, teanapi partizánok meg így szóltak hozzám egyszer: »,Félreteszünk Sztálinnak eay-e9y üveget a legjobb borokból. Meglehet, egyszer majd megkóstolja még a mi borunkat”. Amikor « szovjet csapatok felszabadították Bjelorussziát, eav hadi- tudósító ismertette a lakosság előtt Sztálinnak a háború alatt véOzett munkáját. Egy örea kolhozvarasztasnonv fi« gye.mesen hallgatta, s egyszeresük összecsapta a tenyerét: „De hát mikor alszik? Pihenésre van szüksége.” Rómában egyszer eav ismeretlen, lelkes fiatalember lépett oda hozzám s kérlelt: „Add át az olasz kőművesek üdvözletei Sztálin elvtársnak!” Társa leintette: „Nem szabad öt ilyennel zavarni, ő is c*ak egy ember s mindnyájunkért van.’

A világ minden tájáról

ajándékokat küldenek Sztálinok, Eav francia asszony, akinek lányát a fasiszták aavonlőtték, elküldte neki gyermeke eovetlen megmaradj holmiját, a fasiszta fenevadak áldozatául esett lány sapkáját. Senki nem kap ilyen ajándékot, nincs olyan mérleg, amelyen meg lehetne mérni az ilyen szeretetet.

Hajó hányódik a viharos tengeren. A kapitány áÜ a kormánynál. A matrózok c9y- része dolgozik, másik része pihen, a csillagokat nézi. vagy könxfvet olvas. S a kapitány a kormánynál mellével a szélnek feszül• te írjeiét belefúrja n sötétségbe. Vállára óriási felelősség nehezedik. Hatalmas munka az övé• Egyre előttem van az az ember, aki ilyen óriási terhet vállalt, mar aára, gyakran gondolok nehéz 'iöteiességére, bátorságára, nagyságára. Sokszor és sokfelé dúl a vihar a világon. S az emberek dolgoznak,, almafát ültetnek, gyermekeiket dajkállak vagy verset olvasnak, vagy békében alszanak, Sztálin ott ill a kormánynál.

tS8w»H*Kufjftlc£ye. i'éfct't-.iS AÙ

» MDP Bácski«lcuoniegyei BieoUUgii nsptlapl*

3elel5» Mírkesitö: KŐVÁRI PBTEK Szei kesîlâsèg Kecskemét, Széchenyi-té?

I. »z. [etetőn: Ä-I9. 11-23 éí 20-M

Petet 5s kled«: NEMET) JÛÏSEP tiedóhivntsl: Keeekerntt, Széchenyi tér

I. ti [etetőn: 23-06

Blcekiskuamegyei Nyomda V.

Kekkemét. - felek»: 24-Ő9

Ps’.eld:'*: C*»kg6 ion* igerga'4

két. Ez a gondoskodás azt fejezi ki, hogy a mi államunk a gyermekáldást, valóban á,dúsnak tekinti A GONDOSKODÁS öröme és boldog tudata vesz körüt itt, a kórház ágyam az anyákat. Kiss Gyuláné, a bajai Nagygazdaság fe- jőguiyása-.ak te e.tgo keserűséggel emlékezik már csak arra a múltra, amikor kölcsönpénzből került par pelenka beszerzésére, egy-két ingecske vásár lására. Hogyan Is mert volna gondo.ní flane 1. takaróra, bébi tipegő- /fe, kötött réklire, gumnadiágra. Rapcsá- nyi Lászióaé harmadik

gyermeket hozta világ ra. öröm volt miad»g a gyermek, — de most kétszeres öröm lett, Ahogyan szépül és vi. i!á*..„oo lesz é.estink, úgy tűnnek el gondjaink. Me »étié az újság me.yben a minisztertanács határozata ó- róia is szói. Csak a nép át.ama, a mi akarnunk vehet bennünket, körül ennyi szeretettel és gondoskodással.

AZ ANYÁK boldog örömmel látják, hogy gyermekeik születésé, nek első pillanatától kezdve mint ügyelnek arra, hogy az ifjú- nemzedék nélkülözésektől mentes, vidám élete, egészséges tesüA BAJAI KÖZKŐR.

HÁZ szülészet; osz.á lyának hófehér ágyain boiaog anyák háiatelt szívvel gondolnak a párt éa a kormány szerető gondoskodására. Bizony a múltban a gyermekáldást okezernyi gond előzte. A gyermekvárás boldog pi lanatalt a kelengye megszerzésének gondjai keserítették. Tépett és fakult rongyokból koszültek a pelenkáit, o. kis .ugec.kek féltve, őrzött kis vászondarabkák összeto.dozááából.

A minisztertanács határozata az anya- és csecsemővédeiemröl, a féltő szeretet és segítség ezernyi gondcska dásával övezi toa az anyát cs iegfé tettebb kincsünket, a gyerrne.

l- Sztálin, szürke köpenyében !" bejárta a földet. l' Járt a világ minden útján. 1l Szia6.eugzk-iei üiet, Belorusz- ,. szia. Ukrajna és Litvánia, (Jr- '•* jói, Kurszk és V oronyezs bőm* j baicszag.gáttá, hránáttepU, r' harcnocsiK feltúrta, társaink huuío vére örtözte nehéz, háborús útjait maidén szovjet ’ ember szívebe zárta. Ezenen j az utakon Sztálin együtt me~ netelt a harcosokkal. együtt ' hagyatott veiülc, amikor fai- I dalom szorította össze szívü- ' két, együtt dalolt velük, sejí~ " tett nekik kihúzni a sá- bál az » elsühyedt U>vegeket, hiuakat icLruOutintuni c« hidakat epi- teni, együtt ült velük féli n<J- ban-fay.yuan a halvány tábor- .. füzeknél, ott volt veiilk, ami- l kor tu-ajoicon, hordókon, sá- “ torlapokon keltek át a nagy vizeken, segített vinni a sebesülteket, „fittyet hányva az- aktiákuak írt-írt, f eider Höbe- járt. s elsőnek lépett az első 'c berlini utca kövezetére.

I Elment, a partizánokhoz is « brjanszki erdőbe. Amikor 0

• Gestapo.vérebek megkérdezték,

\ egy partizánlánytól; „Ki kül• doit téged? Ki van ez oszta- _J godban?’1, a lány ezt váia- ! szólta: „Sztálin”. És a francia . tranctirőrök mellett is ott

voit, amikor felszabadítottau Limousine városát. A szlovák } partizánokkal együtt nyomult t be Banská Bistricuba. Ö volta

I. naüy hadsereg főparancsnoka»

I ö dolgozta ki a győzelem ter- ' vét, a hadműveletek, minden _ részletét, az őt szeme mérte ", fel a katonai tér lépeset. É3 . egy személyben egyszerű kato- ' na is volt. Gyalogszerrel rótta az utakat, együtt menetelt ve- ‘ We a győzelemig.

; Nemrégen Kómában jártam- . Ern/ este százezer római bé- . keharcos vonult fel. Egy egész ■ óriási teret árasztott el n bé• ke hívednek hadserege. A szó*

. nők ok különböző nyelveken beszéltek. A munkások fáklyá, kai gyújtottak. Ekkor az ősi Laterán falainál megpillantottam Sztálin arcképét. Forró’ élő fény sugározta be az ismerős arcokat. S az emberek biz*-*ó reménnyel, csordultig telt szívvel oszlottak széjjel Tudták. ho3y Sztálin meg* védi a békét. t

Sok szépet olvastunk már 1 arról a mélve» nvöke-ező lelki j rokonságról, amely Méphetet- len szálakkal fiai össze $ztá- '• lint az egyszerű emberek száz- \ millióival, akik jóllehet távol ' élnek Moszkvától és soha nem 1 látták őt, mégis mindenkinél j jobban szeretik. Irt erről Gór- 1 lelj is, Barbusse is. Én azonban 1 most egy ismeretlen költőre, 1 Sancho Perezre, eau napbar- > nította, széle*tenverű olajághoz hasonlatosan görcsösujjú -, custiliai parasztra gondolok, . aki 1936 tavaszán, a fasiszta . lázadás. előtt, már a közelgő }

'■ háborúra gondolva, verset irt Sztálinról. Egyszerű, bölcs, lé- • lekbe markaié, cikornydtla'a ■ szavai rávilágítottak valamire. ami mindennél egyszerűbb’ de mindennél fontosabb. Ő , megértette, hogy az olajfa : mindenki számára nő. meglátta, hoOy sok barátja van a világon és megtalálta a legjobb barátot, akinek nevét olyan áhítattal ejtette ki, mint az édesanyjáét, akinek neve úgy csengett ajkán, mint valváU fogadalom, mint eskü.

Amikor. valami mindennél fontosabbról beszélünk, amikor szóba kerül az, amire leginkább szükséae van az embernek, szokás ezt monlaní; ,,y.ky kell nekünk, mint a kéj nyér”, vagy »,mint a levegő’- Az embernek mindennél inkább szüksége van arra, hogy higgyen a. maaa igazában, hihgyen abban. Iwtfv életének értelme van. Az ilyen hit felvértezi az embert, acélossá teszi a szívét. A Voha és a Gangesz, a Loire és az Amazonas mentén élő millió és millió egyszerű ember tute szorosan összeforrt Sztálin alakjával.

A höstársaaágiak 25. brigádjával jártam Andalúziában. Harmadik zászlóaljunk Sztálin nevét viselte. Ez « zászlóalj linaresi b íny ászokból állt. Bizony rossz puskáik voltak, a francoisták pedig töké'etesen fel voltak feoyve- rezve. Campoi zászlón Ljpa- rancmok, a roham előtt íűy szólt: „Bajtársak, ne felejtsétek el'- mi magyuhk a Sztálin- zászlóaljA zászlóuljparançs- nok elesett a csatában. A köztársaságiak azonban rohammal bevették a magaslatot.

_ Mindnyájunk, emlékezetében él még az a zord júliusi reggel, amikor Sztálin szózatot intézett a szovjet néphez. Államunk. történetének döntő navai voltak ezek. Az amerikai stratégák, amikor az elmúlt háboni hadműveleteit boncolgatják, mindmáig bámulva, értetlenül állnak szemben az 1911. évi eseményekkel. Megértik, hogyan vettek be a szovjet csapatok Berlint, de nem képesek megértem, hogyan védték meg » szovjet csapatok Moszkvát. Az ő remiikben a háború: eouszerű számtani művelet. Nem képesek felfogni, honv a repülőgépek, harckocsik és a tüzérség mellett van a háborúban egy olyan tényező is. amely nem mérhető mea, de talán a legnagyobb nyomatékkai es{k 1 latba. Ez a tényező'- a nép • akarata- És Sztálin a nép oEa- : rátát fejezte ki.

Szerény volt. a novemberi •ünnepély 11-ben- M'ois való- i iában a győzelem ünnepe volt. \ Minden Jmrcos megértette ok- \ kor, hogy az ellenséget meg ■,

foaiük állítani, ki fogjuk űzni hazánkból, pozdorjává fogjuk zúzni. „Nehéz nekünk” — gondolkodott el handosa» eav fiatal katona KaracSevo mellett egy „--’nya őszi v-pon. Idősebb társa, aki mellette menetelt, visszaszólt: „Sztálinnak még nehezebb, ő mégis hallgat. ..” Sztálin nem azok közé a hadvezérek közé tartozik, akik távol álltak « néptől. — Sztálin mindenkit felbátorított, megértette a menekültek fájdalmát, szekerük csikorgását, az anyák könnyeit, a nép haragját• Ha kellett, megszégyenítette azokat, akik pánikba estek, de megszorította kezét a bátraknak. Nemcsak a főhadiszálláson volt ott: _ ott élt mindegyik harcos szivében.

Az úi, bűnös vérontást tervező amerikai stratégák had: osztályokban, bombavető ezre- dekben é3 bombakészietekben gondolkodnak. — Egyesek közülük azt mondják, hogy minden a légierőn múlik. Mások> az óvatosabbak, tanácsosnak tartják ellátni ée felfegyverezni az európai zsoldosokat• Mi tartja vissza ezeket az eszeveszetteket? Nemcsak országunk. naavsáaa, nemcsak 'a különböző népek irántunk táplált baráti érzelmei, nemcsak hadseregünk ereje, tudósaink munkája, hanem az tó, hoav nem felejtették el. milyen széaventelies sorsra jutottak azok, akik ideiglenes technikai fölényükkel élve, meglepetésszerűen ránktörtek és végül mégis összezúzták magukat azon az eleven, falon, amelyet a szovjet nép saját testéből emelt eléjük, összezúzták ma- aukat. a szovjet emberek lelki’ erején, Sztálin kitartásán» vasakaratán.

Gyermekkoromat Moszkvában töltöttem. S ma. amikor néha a Moziajszki vagy a Lenin gr ádi úton sétákk. allO akarom elhinni, hogy ez ugyan az a város, ahol. felnőttem. Hol vannai:, már a Dorogomilov vagy a Péter-park ferdén álló házikói, az álmos kereskedőnél: és teáik, a minden hájjal megkeni ohotnijrjadj. üzérek és csirkefogók, a bérkocsisok és az omnibuszok, a sivár hó- buckák ? Felnőtt az úi Moszkva. amely Sztálin mindennapos serény munkájának köszönheti létéi, az új lakóházakat, a metrót, az iskolákat és az illatos hársfákat. Fővár rosunk azonban mindenekelőtt 1911 december 6-ért adózik hálával Sztálinnak. Himki ' é« Moszkva k"-“*t nem volt sem az Atlanti-óceán, sem n ' La Manche-csatorna, csak « szovjet név és Sztálin.

Népünknek nem hullottak ölébe az új város-a én trakto- , rok, az egyetemek és a kertek. nem hullott ölébe a hatalmas , új haza• Több viharos iram- ,

lelki fejlődését bizto- \ sítják, j

A szülészeti osztály * termeiben minden anya * ott érzi a feléje áradó < szeretet megnyilvánu. ' Ifisát. Kopati Ferenc- 1 né, Horváth Béláné, I Andrásié» Istvánná, í Kolozsváry Róbertna \ örömmel tervezgetnek, ? a babake,engyén feiül l mire is futja, mi min é denre te ük az acyasá- “ gi segélyből. Minden a gyermekért: a legdiá- B gábo kincsünkért és a , boldog tervezgetek a szebbé, örömtei bbé vált 4 élet derűs mosolyra * fakad.

ÉRZIK, hogy megszületett ’ gj ermekűk . jövője felett egy telszabadult nép gon doskodása őrködik.

Szisívsli éí a Iái Éilta