Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-04 / 80. szám

BÁCSKISKUNMEG YE I NÉPÚJSÁG m Éljen április 49 hazánk felszabadulásának 7. évfordulója! AZ MDP B A € SIO Síi E GYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁN AK LAPJA 1952. április 4, péntek VII. évfolyam, 80. szám .4rn 50 fillér SZABADSÁGUNK SZÜLETÉSNAPJA Hét évvel ezelőtt. 1945 áp­rilis 4'én a hős Szovjet Had­sereg leverte a magyar nép kezéről a bilincseket, eltörölte a magyar nép hosszú évszá­zados lidéreá'mait, elsöpörte a ina."var történelem porond- járói a magyar földesurakat és kapitalistákat, akik az idegen elnyomókkal társul­va, a magyar nép nyakára a feudális, a tőkés és idegei; imperialista kizsákmányolás háromszoros igáját rakták. A sztálini kilencedik csa­pás diadala, Magyarország felszabadítása nemcsak azt jelentette a magyar nép sza- mára, hogy felszabadult az elnyomás, a fasiszta vérgőzös terror alól» hanem jelentette egyúttal azt is. hogy" kútba­estek az angol imperialisták gaz tervei, akik a görög par­tokon lapulva ugrásra készen várták azt a pillanatot, hogy Délkelet'Európa sok sebből vérző népeit — a zsákmányt, amelyet a halátravált fasisz­ta fenevad kiejtett karmai­ból — a saját karmaiba ka­parintsák. A bét évvel ezelőtti április 4-e befejezése volt a magyar történelem sokszázéves kor­szakának. amely a magyar nép szenvedésének, szolgasá­gának ideje volt. Szolgáltuk a királyt, a gróftelekieket, a zichyeket, a grőszjózsefeket, szolgáltuk a törököket, a né­meteket, a Habsburgokat, majd később a magyar gyá­rak angol, francia és ameri­kai részvényeseit. Keményen harcolt a magyar nép ez ellen a szolgásors ellen, harcolt a herthyfasiszták és héjjasivá- nok terrorja ellen. Elmúltaik történelmünk legragyogóbb pillanatai, a soha nem győz­tes, a mindig elbukott fel­kelések* amelyek sok'sok magyar vérrel festették pi­rosra a szabadság zászlaját, jelezték népünk kiolthatailan szabadságvágyát. A PRILIS 4-ÉH, a nagy Sztálin hős katonái végre meghozták, valóravál- tották a magyar nép évezre­des álmát, .az annyi vérrel, ezentelt szabadságot, ameyet már nem követett bukás, vér­tanúhalál, bujdosás. —hanem végleges felszabadulás, fel- emelkedés. Azóta április 4*e nemzeti ünnepünk lett. A fel­szabadult, a szocializmust építő magyar nép legigazibb, legnagyobb ünnepe. A Szovjet Hadsereg felsza­badító harca .a magyar nép történelmének részévé vált, s e harc hősei tulajdon hő­seinkké. Mindenki tudja, hogy milyen hatalmas áldozatokat hozott, milyen hatalmas árat fizetett a hős szovjet nép, hány hős szovjet katona ön­tözte vérével s pecsételte meg a magyar föld termő rögeit. Április 4-e nemcsak azért vált legnagyobb nemzeti ün­nepünkké, mert ezen a napon ragyogott fel először végle­gesen a magyar nép szabad­ságának csillaga, hanem azért is, mert é.ni tudtunk ezzel a kapott szabadsággal- mert a népünkben rejlő ha­talmas teremtő energia és alkotókészség felszabadult, mert harcedzett pártunk ve­zetésével, munkásosztályunk hős erőfeszítéseivel, dolgozó parasztságunk hű szövetsé­gével és értelmiségünk áldo­zatos munkájával behegesz­tettük a háború ütötte sebe­ket és új országépítő hatal­mas alkotásokkal kovácsol­tuk ünneppé ezt a napot. A felszabadulás utáni közvetlen napokban a millió vérző seb, a hatalmas pusz­tulás láttán hittük-o volna, hogy még valaha talpra áll­hat a magyar nép? Hittük-e volna, hogy be lehet hegesz­teni a sebeket, hogy egy új élet kapuja nyílt meg előt­tünk? A Szovjetunió, a szov­jet emberek, a nagy Sztálin meleg baráti segítsége volt az, amely hitet öntött né­pünkbe, amely baráti segít­séggel, nagy anyagi támoga­tással indította el népünket egy új élet útján. Az elmúlt hét év nemcsak a háború­ütötte sebeket hegesztette be- hanem olyan vérkeringést indított el országunk testé­ben. olyan hatalmas életerőt, alkotókedvet indított el né­pünkben, amelynek útját ha­talmas mérföldkövek, olyan mérföldkövek, mint a három­éves terv befejezése, ötéves tervünk sikerei, Sztálinváros* Kazincbarcika, November 7 Erőmű, a Kiskunfélegyházi Középnehéz Vasszerkezeti Gyár — jelzik. Mi adott a magyar népnek olyan hatal­mas erőt ahhoz, hogy rövid hét év alatt a teljes pusztulás széléről felemelkedjen, há­roméves terveket befejezzen, új gyárakat, új üzemeket, gépállomásokat, iskolákat, kultárházakat alkosson? Az> hogy április 4, a Szovjet Hadsereg, Sztálin elvtárs nemcsak a szabadságunkat adta vissza, hanem vissza­adta életkedvünket, alkotó­készségünket, a jobb és szebb élet felépítésébe vetett hitün­ket. Ez ,az életkedv, a szabad­ságnak ez az éltető ereje, le­vegője tette erőssé, megdönt- hetetlennó a nép szabadsá­gát, emelt hatalmas védő­bástyákat ennek a szabad­ságnak. És még egy magya­rázata van eredményeink­nek, bogy élni tudtunk sza­badságunkkal: a Kommunis­ta Párt, Rákosi elytárs. aki-, nek bölcs vezetésével, irány- mutatásával legyűrtük ne­hézségeinket, szétzúztuk el­lenségeinket és hogy ma el­maradt mezőgazdasági or­szágból sikerekben új, fejlett iparral rendelkező országot építünk. fi ÉT ÉVVEL ezelőtt és azóta is a munkásosztály mindenekelőtt azzal biztosí­totta vitathatatlan vezető­szerepét, hogy a párt szavát követte, élenjárt a termelés­ben és harcban. A bányákat, a gyárakat, a bankokat, a ki­zsákmányoló kezéből kira­gadta és saját tulajdonába vette a nép. Hogy a gyár, az üzem, a bank a népé lett, ez új, hatalmas erőforrásaivá vált nagy eredmények szüle­tésének. A felszabadult muu" kásság öntudata, a gyárhoz- a munkához, a gépekhez való újfajta kapcsolata valóság" gal csodákat művelt. A gyár gondja, a termelés gondja: a munkás gondjává vált. A munkához való új viszony, a szabadságnak ilyen éltető lc- vegőjo szülhette meg a ma­gyar Sztahánov-mozgalmat, amelynek , születéséhez is Sztálin elvtárs születésnapja, a szovjet sztahánovisták ba­ráti segítsége járult hozzá. A szabadságnak ebben a leve" gőjében születhetett csak meg az az újtípusú munkás, aki felelősséget érez nemcsak a mnukájáért, üzeméért, de ha­zájáért is. .. Hét évvel ezelőtt megtettük az első lépést a dolgozó pa­rasztság teljes felszabadítása felé a földreformmal. Ma kö­zel 23.000 .azoknak a parasztok­nak a száma megyénk terű" létén, akik Rákosi elvtárs kecskeméti beszédének útmu­tatása nyomán a második és még döntőbb lépést is meg" tették: a termelőszövetkezeti összefogás révén könnyítő­nek a kisparaszti termelés bi­zonytalanságán és terhein és a falu szocialista átalakítá­sának előharcosaivá, úttörői­vé váltak. Hét évvel ezelőtt még a kultúra, a tudomány, a mű­vészet a tőkések és földes" urak kizárólagos monopóliu­ma volt. 1945 április 4-e meg­nyitotta a tudomány kapuit a munkások, narasztok, zsel­lérek gyermekeinek milliói előtt. Április 4"e teremtette meg azokat a lehetőségeket, hogy ma egyetemeink falai között, a laboratóriumok lom" ibikjai között, könyvtárak könyvei között munkások és parasztok gyermekeinek tíz­ezrei sajátítják el azt a tu" dást. műveltséget, amely ezer évig tilos volt előttük, . ^ KOMMUNISTÁK ve­zette magyar nép 1945 április 4"én új, igazi honfog­lalásra indult. Nemcsak ha­zája földjén, gyárait, üze­meit, bányáit vette birtoká­ba, hanem művészeti, kultú­ráját, történelmének és iro­dalmának legszebb hagyomá­nyait is. 1945 április 4"e békét, igazi honfoglalást jelentett a ma­gyar népnek, de harcot is je­lentett azok ellen, akik útjá­ba álltak ennek a honfogla­lásnak. A kommunisták által vezetett magyar nép megíz­lelte a szabadságot és a nagy- ferencek, peyerek, rajkók, mindszentiek és grőszök elle­ni harcban megtanult már bánni a fejével és öklével. Saját tettei, a Szovjetunió barátsága és segítsége, meg­növelte népünk öntudatát és bátorságát. Az angol-ameri­kai imperialisták bűnös csel­szövéseikkel már más ma­gyar néppel találják szembe magukat, mint annakidején a német fasiszták. A magyar nép a párt vezetésével lelep­lezett, meghiúsított és meg­torolt minden összeesküvést. Népünk minden orgyilkos merényletre halálos csapás­sal felelt és így fog felelni továbbra is, ha kell. A párt, Rákosi elvtárs vezetésével le­lepleztük és szétzúztuk né­pünk legveszélyesebb ellensé­gét, a Rajk-bandát, ame­lyen keresztül egész világ szemeláttára szégyenpadra, a történelem szemétdombjára került az amerikai imperia­listák elsőszámú bérgyilko­sa: Tito és bandája. Országunk határait, né­pünk szabadságát és függet­lenségét ma már a magyar nép hadserege, a néppel egy­beforrt néphadsereg őrzi. Ez a hadsereg méltó utóda, ka­tonái méltó unokái az 1848_as szabadságharc, a Tanácsköz­társaság hős honvédéinek, vörös katonáinak. Az ő esz­méiket követik, az ő hazasze­retetük él bennük. A mi nép­hadseregünket történelmünk lelkes hagyományai mellett a bős Szovjet Hadsereg hősies­sége és hazaszeretete nevelte Nem szabad azonban soha elfelejtenünk azt, hogy ez­előtt, közel tíz évvel még a gyárosok üzemeiben, gyárai­ban elnyomás alatt sínylő­dött munkásosztályunk, hogy földesurak, grófok sanyar­gatták a nincstelen zsellére­ket, hogy a hárommillió kol­dus országa voltunk. Hogy ma mindez csak álomnak tű' nik, hogy ma felszabadult boldog emberek vagyunk, nem szabad, hogy elfeled- keztessen bennünket a múlt­ról, hiszen az elmúlt hét év­iben lezajlott bazaárulók pe­rei mind azt bizonyítják, hogy az> ami a nép számára csak rossz emlék csupán, az az ellenség számára célkitű­zés. Éppen ezért nem szabad elfelednünk a múltat, hanem a múltból elszántságot, gyű­löletet kell, hogy merítsünk ellenségeinkkel szemben. jjs ÉLSZABADULÁS UN K 7. évfordulóját o.yau időszakban ünnepeljük, ami­kor a békeszerető emberiség, a Szovjetunió vezetésével egyre keményebb küzdelmet folytat a harmadik világhá­ború megakadályozásáért. — Amikor az amerikai imperia­listák Koreában a vadállati kegyetlenség minden eszközét előszedik, hogy kudarcaikat palástolják, hogy őrült ter­veiket végrehajtsák. Amikor a világ békeszerető népeinek felháborodása és tiltakozása ellenére a baktériumfegyve­rek alkalmazásainak eszközei­hez nyúltak. Amikor az im­perialista háborús gyújtoga­tok leghűbb kiszolgálója, Tito és bandája új háború előké­szítésén. kiprovokálásán fá­radozik déli határainkon. A háború és béke kérdésé­ben azonban ma már nem a háborús gyújtogatok és hű kiszolgálóik mondják ki az utolsó szót, hanem a békéért harcoló sok százmilliós béke­tábor, amely a Szovjetunió vezetésével ma már elég erős ahhoz, hogy lefogja a gyilko­sok kezét, hogy a gyilkosok torkára fagyassza a szót. Mi büszkék vagyunk arra, hogy az emberiség annak a jobb, erősebb és hatalmasabb feléhez tartozunk, amely az igazságért, a békéért harcol, melyet a Szovjetunió és a nagy Sztálin vezet. Ebhez a táborhoz való tartozásunk komoly kötelezettségeket ró népünkre. A béketáborhoz való tartozásunk azt kö" veteli tőlünk, hogy még szorosabbá fűzzük, még job­ban elmélyítsük azt a ragasz­kodást és szeretetet, amelyet a magyar nép érez a Szov­jetunió iránt, a nagy Sztálin iránt. Azt követeli továbbá, hogy fokozottabban álljunk őrt a békéért folytatott harc ezen szakaszán, hogy az öt­éves terv végrehajtásával, a tavaszi mezőgazdasági mun­kák végrehajtásával és a be" gyűjtési tervek teljesítésével erősítsük, szilárdítsuk meg hazánkat. Nem szabad azonban soha elfelejtenünk azt, hogy min­den eddigi eredményünk ki" indulópontja, további előre­haladásunk sikere a Szovjet" unió barátsága, segítsége. Éppen ezért ezen a napon fűzzük még szorosabbra a magyar-szovjet barátságot, mélyítsük el még jobban for­ró szeretetünket a Szovjet" unió. a nagy Sztálin iránt i

Next

/
Oldalképek
Tartalom