Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. június (6. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-03 / 127. szám

Párt é s i> á r t é f> I tf r s A békéért folytatott harc elvi alapjai Huszonegy hónap a titóista kínzókamrákban Irta: Mersx'n Metaj Napjaink egész nemzetközi éledének fejlődését a népek szün­telenül növekvő békeharcának hatása jellemzi. A béke oldalán a Szovjetunió által vezetett béketábor, a béke ezámiüióinak híve áll. A nemzetközi helyzet erősen kiéleződött. az amerikai mono polkapitalisták háborúra készül­nek, mert félnek a Szovjetunió szocializmus országának, léte zéaétöl, belső erejétől, hatalmas fejlődésétől; félnek a békétől, a két tábor közötti békés ver­senytől. A béketábor sikerei egyre nagyobb haragra gerjesz­tik őket. A béke fő ellenségei­nek, az amerikai imperialisták, nak programja napról-napra lelepleződi«. Ez a háborús program erőszak és új háború program­ja, melynek célja az amerikai vuágura*om megteremtése, mely méreteiben szerintük felül kell, hogy múl.a a hódítóknak a tör­ténelemben eddig létezett vi­lágbirodalmát. Az amerikai imperialisták ter­ve tehát az egész világ gyarma. ■tositása a „felsöbbrendil faj”, az amerikaiak által. A nagy Szov­jetunió által vezetett béketábor azonban igy válaszol az ameri­kai háborús gengsztereknek: „Mi nem akarunk háborút és mindent megteszünk, hogy meg­­ukadály ózzuk azt, azonban sen­ki se hlgyje, hogy megrémülünk, ha a háborús uszítok fegyverrel hadonászna^. Nem nekünk, ha­nem az imperialistáknak és az agresszorohnak kell félmiök a háborúitól, mert egy esetleges harmadik világháború az egész imperialista rendszer bukását je. lenlené.” Napjainkban a béke megvé­désében legnagyobb szerepük a pépeknek van, amelyek szilár­dan eltökélték, hogy megvédik a békét. Egyszóval a világbéke biztosítéka: a világ dolgozó fiépeinek egysége. I Ma, amikor a Szovjetunió ve- Sietésével harcolnak a világ bé jkeszerető népei a békééit i jminden munkájukban, minden cselekedetükben szem ’előtt tart­ják Sztálin elvtárs, a Pravda hi.’.mV.otársának adott nyilatko. patát. Sztálin elvtárs történelmi jelentőségű nyilatkozatából ta­nultak a világ dolgozói és erőt merítenek a Szovjetunió tánto­ríthatatlan békepolitikájából. A magyar dolgozó nép min­dennapi munkájában valóra vá­lik Sztálin elvtárs nagy tanítá 6a Minden magyar dolgozó plött 1 a béke ügye szent ügy, amelynek érdekében erősíti ha. Búj-.t és viszi győzelemre Pár tunk II. kongresszusának hatá­rozatait. a felemelt ötéves tér yet, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A békét védelmezni annyit je. Jent, mint harcolni kedveseink, szeretteink és gyermekeink éle­tűért. Azonban jó munkát csak ak. kor végzünk, ha a Párt útmu­tatásait a békéért folytatott liarcban a gyakorlatban valósít­juk meg. Minden becsületes ma­gyar dolgozónak, munkásnak látnia kell, hogy minden megta­karított anyag a termelés nö­velését mozdítja elő, mely csa. jp&s az amerikai Imperialisták (háborús terveire. Minden él­­munkás, sztahanovista egy erős pillér a béke bástyáján, minden dolgozó paraszt, aki becsületes munkájával, Jó növényápolással, n termelés növelésével végzi napi feladatát, az imperialisták h '"r ’ i tervei ellen acé kerítést épít. A tszes-tagok kötelessége a 'iié'.ie megvédése tején, hogy a munkában személyi példamu­­ftatássál élen járjanak, a Szov­jetunió termelési tapasztalatai szerint termeljenek, a nagyüze­mi te-meiésen keresztül végzett 16 munkájukkal szemléltető példát nyújtsanak a dolgozó kis- és középparasztoknak, haladó értelmiség kötelessége béke megvédésében, hogy tudá sát közkinccsé fejlessze, ne zár­ja el magában, hanem tudása legjavát adja a dolgozó nép nek. Megyénk határán kívül dü­höng Tito fasiszta uralma. Tito háborús kardcsörtetésévcl megyénk dolgozói nap mint nap találkoznak a határszélen. Az imperialisták elvetemült, sötét, gyilkos provokátorai átlőnek a magyar dolgozó parasz-okra akik békésen végzik munkájú kát. Ez történt Katymár köz ségbe-n is. A dolgozó parasztok láthatták, hogy Tito még gyilkolásból sem riad vissza Megyénk területén élő becsű letes délszláv dolgozó parasz tokkal, akik több esetben már, sot nap mint nap elítélik Tito fasiszta rémuralmát, dolgozó pa­rasztságunknak egybe kell forrni és kéz a kézben Kell felvenni a harcot a szabotáló háborús ele­mek, kulákok, kémek és diver, zánsokkal szemben. Megyénk dolgozóinak tisztá ban kell lennie a békéért folyta­tott harc elvi jelentőségével és meg keli,, hogy ismerje a marx izmus-leninizmust, Lenin és Sztálin elvtársak tanításait békéről és háborúról, hogy ön­tudatosan tudjon harcolni érte, Első és legfontosabb feladatunk közé tartozik ezen a téren, hogy harcoljunk a kapitalizmus kispolgári ideológiájával szem­ben, itiely üres, hazug frázisok, kai igyekszik elkendőzni a há­ború igazi okait. Ez a hazug burzsoá ideológia: a nemzeti felsőbbrendűség. Megyénk déli határán, különö­sen a nemzetek és nemzetiségek elleni végtelen uszítással és világpolgári tanaik hirdetésén keresztül igyekszenek beférkőz­­ni a dolgozók tudatába, hogy ott az imperialista háborús tervek érdekében romboló hatást fejt. liessenek ki. Az amerikai szá­rad” hangoztatása, az „ameri­­iMi felsőbbrendűség", a kisné­­pék jogainak lábbal taposása demokratikus mezben. Ez jel iemzi az amerikai imperialisták háborús poll Ilkáját. Az impe. rlalista burzsoá ideológusok azt hangoztatják, hogy „háború mindig volt, mindig lesz”. Elfe­lejtik azonban hozzátenni azt, h,ogy az imperialista háborúk a kapitalizmus történelme folya­mán mindig a kisebbségben lé­vő kizsákmányolók érdekében történtek, azoknak érdekelt szol­gálták. Különös előszeretettel han. goztatják a burzsoá ideológu­sok, hogy „a háború az embe­rek természetében meglévő tu­lajdonság”. Itt azonban szintén elfelejtik hozzátenni azt hogy a háború oka a tőkések természetében meg­lévő tulajdonság, illetve a tőkés társadalomban, annak szerkeze, tében keresendő. Lenin és Sztá­lin elvtárs világosan kifejtették, hogy a háború nem a természet­­feletti erők, hanem emberek, embercsoportok bűne. A háború oka maga a kapitalista társa­dalom. Hja Ehrenburg: A há­ború nem számum és nem földrengés. A háborút emberek csinálják és emberek meg is akadályozhatják. A háború, mivel emberek mü. ve, maguk az emberek, a dolgo­zó;: vannak hivatva arra, hogy meg is akadályozzák azt. Ezt célozza a békemozgalom. A vi­lág békeszeretö népei felismer­ték, a magukban rejlő hatalmas erüf Cp - kban a kapitalista országokban is a békéért folyta­tott l.~rc mindjobban és jobban erősödik, mert a kommunista pártok a kapitalista országok, ban Sztálin elvtársnak történel­mi jelentőségű megállapításait viszik a do'-r'zó tömegekbe és felvilágosítják a kapitalista or­szágok dolgozóit, hogy az ame­rikai imperialisták a reakciós bábkormányokat arra használ­ják fel, hogy hazugsággal meg. tévesszék népeiket, megcsalják őket, az új háborút védelmi há­borúnak, a békeszerető orszá­gok békés politikáját agresszív politikának tüntetik fel. Meg akarják csalni népeiket, rájuk erőszakolják agresszív tervei­ket, hogy egy újabb háborúba rántsák őket. A béke harca ezekben a kapitalista országok­ban, — magában Amerikában is — nap mint nap hatalmasabb eredményt ér el. Kétféle háború van, amelyet minden dolgozónak tisztán kell látni. Az igazságos és az iga. ságtalan háború. Az igazságta­lan háboni hódító, lerúletrabló a kizsákmányolás kiterjesztésé ért és fenntartásáért folyó há ború, mely egyes embercsopor tok, a tőkések érdekeit szolgál ja. Ilyen volt az első világhá, ború, a német fasiszták részéről kirobbantott második világhábo­rú ég a gyarmati népek ellen irányuló minden elnyomó háború ég az amerikaiaknak Koreában folyó véreg agressziója. Az igazságos háború a szocialista haza védelmét szolgáló háború, a nemzeti fel­szabadító háború, tehát olyan háború, mely az Imperialisták területrablását és kizsákmá nyolását és elnyomását meg­akadályozza. Az igazságos háborút a má­sodik világháborúban ä Szov­jetunió vitte győzelemre a fa siszta rablók leverésével. A Szovjetunió népeit a Bolsevik Párt, Lenin és Sztálin elvtársak tanításai vezetik a béke meg védésében. A Szovjetunió a bé. kéért vívott harcban született Társadalmi szerkezete: kizsák mányolástől mentes szocialista társadalom. Mivel a hatalmat a Szovjetunióban a munkásosztály gyakorolja, ebből következik az, hogy a Szovjetuniónak nin­csenek területhódító tervei. A Szovjetunióban a neinzetiségek, mint nagy család élnek együtt és békében építik hatalmas al­kotásaikat. Hatalmas müvek ezek, a béke müvei. Az amurdarjai, kujbi­­sevi, sztálingrádi erőmüvek, és még sorolhatnánk fel számta­lant. A Szovjetunió a béke fegy. verővel harcol az imperialisták háborús terveivel szemben. Ne­künk, magyar dolgozóknak — mint a többi népi demokráciák dolgozóinak is —, bátorságot és erőt kell merítenünk a Szovjet­unió békéért folyó harcából. A béke védelme akkor lesz sikeres, ha a békéért folytatott harc új, hatásos formáit mely mindennapi munkánk so­rán alakul ki —, továbbfejleszt ;jük és átvisszük a széles dol­gozó tömegekbe, hogy az ben­nük anyagi erővé váljon. Fel­adataink a béke megvédése te­rén a Szovjetunió. a Párt és Rákosi elvtárs iránti szeretet elmélyítése, a Szovjetunió békéért vivott harcának tapasz­talatait felhasználni mindennapi munkánkban és mint ahogy Rákosi elvtárs mondotta „ébe­ren tartani azt a szellemet, amely el van szánva minden eszközzel küzdeni a békéért. Ez az a terület, ahol egy ember­ként magunk mellett tudjuk az egész magyar dolgozó népet. Ha ell-nség meggyőződik arról, hogy a magyar dolgozó nép is eb-- ’ n ég egyhangúan száll zenibe a háborús uszííókkal, ez magában hatalmas politikai tó. nyeső, új erő forrása, melyből erőt merítenek a kapitalista or­szágok dolgozói, d° a népi de­mokráciák dolgozói ls.;‘ Kéf évvel ezelőtt Merszln Metaj t, a belgrádi albán misszió tagját Hankovica rendőrei elfogták és minden indokolás nélkül börtönbe ve­tették. Az albán kormány több szőri követelése ellenere sem engedték ki. Csupán az év ele­jén sikerült végre szabadlábra kerülnie és visszatérnie hazá jába. Közöljük feljegyzéseit, amelyek a Zerl 1 Pop ultit albán lapban jelentek meg, Aki Baját szemével nem tapasz talta. annak nehéz elképzelni, milyenek a titóista Jugoszlávia börtönei, milyen az ott uralkodó rendszer. A nép Joggal „ha lálfészkaknek” nevezte el ezeket Aki egyszer Idekerül, úgyszól­ván sohasem jut ki élve. Ezek­nek a börtönöknek száma nap­­ról-nap-ra nö. 1948 óta mindent amit kínzókamrákká lehet át alakítani — raktárakat, pincé­ket, vastagfalü üzlethelyisége két, sőt iskolákat is — Ranko­­vics, a véreskezü hóhér ren­delkezésére bocsátottak. A jugoszláv nép legjobb fiainak ezrei és ezrei, becsületes hazafiak és kommunisták, mindazok, akik szeretik népüket és hazájukat, akik hűek a prole­­tárintemacinalizmus ügyéhez, i Szovjetunióhoz és Sztálin elvtárs. hoz, ezekben a Jugoszláviá­ban lévő halálfészkekben síny­lődnek. Nem múlik el nap, hogy ltankovics janicsárjai ne fogná­nak ei újabb áldozatokat. A titóista terror nagymértékben felülmúlja a hitleri megszállás Idejében dühöngő terrort. En a belgrádi Glavnyacsa börtönében töltöttem 19 borzal­mas hónapot. Később áttettek a szremszkamitrovici börtönbe, ahoi további két hónapig síny­lődtem. Ez a börtönváro3 szá­mos négyemeletes, rácsos vas betonépületből áü. Itt — Jugo­szlávia legnagyobb börtönében — többezer fogoly sínylődik, Sohasem fogom elfelejteni azt, amit ezekben a kínzókamrákban láttam, de különösen, amit hallottam. Az őrök, a felügye lök, a tisztek kényük-kedvük szerint gyilkolhatnak és úgy kínozhatják a foglyokat, ahogy nekik tetszik. A korbács, a gumiból, a kikötéshez használt lánc és más kínzóeszközök tör­vénye uralkodik itt. A Glavnyacsában és a szrem­szkamitrovici börtönökben eltol, több 21 hónap alatt, éjjel-nap­pal hallottam a megkínzott em­berek Jajkláltásalt. A meggyö­tört foglyok éjszaka sem tudtak aludni. Mindenki borzalommal várta, hogy mikor viszik ismét kihallgatásra és mikor kezdőd­nek újból a középkori véres kínzások. íme, néhány rab, siral­mas története: Branko Poljanac, altábornagy voltj a Jugoszláv felszabadító hadseregben. Már régebben letartóztatták és a Glavnyacsa 6-os számú cellájá­ban külön felügyelet mellett őrizték. 1950. július. 15. és augusztus 1. között, azaz 15 na­pon keresztül, minden nap vas­gerendára kötötték ki. Csak éj­szaka vették le, akkor is azért, hogy újabb, még kegyetlenebb kínzásoknak vessék alá. Egész idő alatt Jóformán nem is ka­pott enni-lnni. Bánjáé Milos, régi kom­munista, a Jugoszláv felszaba­dító hadsereg kapitánya volt. Letartóztatása után a Glav­­nynesába vitték, ahol egy hó­napon keresztül, éjjel-nappal üiö^ték-verték. Kezénél fogva kikötötték, úgy verték. Minden éjszaka két órán keresztül gumibottal verték ujjait, kezelt csontig leégették. A íoglyókat kínzó hóhérok — emberbörbe bujtatott állatok. — Különösen Dubaica és LepogIa­­vics tűntek ki kegyetlenkedésük­kel. Kezük között számtalan jugoszláv hazafi pusztult ei. Zsárkó Popara, régi kom­munista, 1950. márciusában eszét vesztette a Rankovlcs-hó- Jhérok keze alatt. Jajkiáltásal három nap, három éjszaka hallatszottak a Glavnyacsa fa­lai között. A foglyok mind a Glavnyacsá­ban, mind Szremszka Mitrovic­­ban borzalmas körülmények kö­zött kínlódnak. A kicsi, sötét és nedves cellák zsúfolásig tele vannak. Nagyon kevés a levegő és úgyszólván semmi világosság sincs. Mindenfajta beszélgeiés tilos, még a suttogás is. A ti­lalom legcsekélyebb megszegése esetén őrség elzárja azokat a keskeny réseket is, amelyeken keresztül egy kis levegő ámamllk a cellába. Ilyenkor fuldokoltunk, sokam elájultak. A foglyok túlnyomó több­ség* az éhség, kínzások é* embertelen szenvedések kö­vetkeztében tüdőbajos lett. Sen­ki, soha semmiféle orvosi segít­séget nem kap. Az idősebb Jugoszláv kom­munisták, akik Péter király ide­jében és később a hitlerista megszállás Idején is ültek bör­tönben, azt mondották, hogy ehhez hasonló állati bánásmódot és embertelen kínzást nem is tud­tak elképzelni, De semmiféle kínzás, te kegyet­lenkedés nem tudja megtörni a hazájuk ügyéhez hü Jugo­szláv komunlstákat. A Glav­nyacsa celláinak íaLalra a fog­lyok véres, megégetett, meg­csonkított kezükkel Írják: Ne essetek kétségbe, elvtársak! A mi ügyünk igaz, a nép ve­lünk van, és a nép Igazsága győzni fog!” Nem tudom elfelejteni % kö­vetkező esetet: A Glavnyacsa I. emeletének 5-ös számú cellá­jában egy jugoszláv kommunista tartózkodott. Egy Ízben, mikor kihallgatásra vitték, megállt a börtön udvarán és elkiáltocta magát: „Elvtársak! Végig bát­ran tartsátok magatokat! Rólunk tud Moszkva, rólunk tud Sztálin!” ...Huszonegy hónapot töltöttem Rankovics börtöneiben. Nehéz szavakkal leírni az ott uralkodó állati terrort. De még nehezebb leírni a jugoszláv hazafiak hő­siességét és önfeláldozását. A hóhéroknak nem sikerül leigázni őket és megtörni akaratukat! A bátor hazafiak szilárdan bíznak győzelemben, hisznek abban, hogy felvirrad a jugoszláv nép fölött a szabadság napja. A Megyei Előadó Iroda előadásait „Hogyan válnak a boly* tanácsok a dolgozó nép hatalmi szer­veivé” címmel: 4>én: a Kecskeméti Gépgyárban 3 órakor. Előadó: Szabó István. 4- én délután 3 órakor: Alföldi Konzervgyár. Előadó; Both Zslgmond. 5- én este 8 órakor: Knnszentmlklós. Előadó: Borbély Sándor. 5-én este 8 órakor: Dunavecse. Előadó: Monorl F. Dezső. 5-én: Kiskunfélegyházi Gépgyár, délután 4 órakor. Előadó: ördögh László. * Párthír A június 4-től 10-ig terjedő héten az összes alapszervezetek­ben pártnapot tartunk. A párt­nap anyaga: „Az ötéves terv — a béke terve”. A beszéd vázlatot elküldtük az alap&zervezeteknek. MDP Központi Vezetősége Agit.-Prop. Osztály Olvasd a .... minden sídmót Imélett fejlődésedet segffl elől

Next

/
Oldalképek
Tartalom