Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-03 / 1. szám
Baja városi tanács munkája — j A kiskunfélegyházi általános [ iskolában harcolnak a lemor- j zsoiódás ellen. — I’álinonostoil j békebizottság munkájáról. — j A minisztertanács határozata a j cukor- cs fícomlisztcllátásárol í / «fflymwwk mi VI. évfolyam, 1. szám Ara 50 fillér 1951. ianuár 3, szerda í Ä Magyar Népköztársaság miniszter tanácsának határozata a takarékosságról Az ötéves terv első esztendejében népgazdaságunk fejlődése hatalmas lépésekkel haladt előre. Gyáriparunk termelése ez év III. negyedében 30 százalékkal haladta meg az 1949-es év hasonló időszakának színvonalát. A beruházások összege az' előző évhez képest kétszeresére emelkedett, p munka termelékenysége egy év alatt 19.1 százalékkal nőtt meg. E sikerek fokozásának, népgazdaságunk további gyors- ütem ü fejlesztésének egyre inkább akadályává válik a takarékos gazdálkodásnak széles területeken mutatkozó hiánya. A termelés, a beruházások, a közlekedés, a kereskedelmi forgalom és az államigazgatás számos területén felesleges költekezést lehet megfigyelni, egyes hivatalokban és vállalatokban pedig határozottan a pazarlás jelei tapasztalhatók. A feszült nemzetközi helyzet, a béke védelme megköveteli a szocializmus építésének meggyorsítását és bonvédelmünK. megerősítését. Ennek fontos feltétele az anyaggal, gépekkel, munkaerővel való takarékosság fokozása, amely újabb hatalmas tartalékok mozgósítását teszi lehetővé népgazdaságunk gyor- sabbütemü fejlesztése érdekében. I. A minisztertanács a takarékos gazdálkodás hiányának legfontosabb jelenségeit a következőkben állapítja meg. 1. Az anyagfelhasználás területén a pazarlás megnyilvánulásai az alacsony ■anyagkihozatal, a magas hulladékszázaiék, a selejt, a segédanyagok takarékos felhasználásának elhanyagolása. Szénben, villamosenergiában, folyékony üzemanyagban jelentős mennyiség kerül feleslegesen felhasználásra. Az ipari termelés értékének az’ anyagköltség mintegy a felét teszi ki. Ezért minden százalék anyagmegtakarítás több- száz millió forint nyereséget je. len népgazdaságunk számára. Az üzemekben nagyértékü, ott felesleges, de máshol felhasználható anyag hever. Az Állami Ellenőrző Központ csupán 90 üzemben végzett vizsgálata során 260 millió forint értékű, évek óta heverő ilyen készletet talált. A színesfémek, koksz, pamut, bőr és más ipari termelés szempontjából igen fontos anyagokból a szükséglet túlnyomó részét csak behozatal útján, részben tőkés országokból lehet beszerezni. Ennek ellenére országunkban teljesen elhanyagolják a behozatalra kerülő anyagoknak hazai anyaggal és műanyaggal való helyettesítését. A tneiléktermékek éa hulladékok feldolgozása, hasznosítása a kezdet kezdetén tart. Jelentékeny mennyiségű kohósalak, bőr, textilanyag, vegyianyag megy így veszendőbe. Nem kielégítő a hulladékok gyűjtése sem. Ennek következtében olyan anyagokban is behozatallal kell fedezni a szükségletet, amelyek idehaza is fellelhetők, de rossz szervezés, nemtörődömség miatt a szemétbe kerülnek. Az anyagtakarékosság megvalósításához az anyaggazdálko dás megszervezésére s az anyag- normált széleskörű alkalmasa sara van szükség. Az anyaggazdálkodás szervezete azonban csak nemrég épült ki, az első anyagnormák pedig csak 1951- ben kerülnek hővezetésre, mert az iparban az anyagnorniák elkészítőéire és alkalmazására vonatkozó határozatokat késve hajtották végre. Az állami gazdaságokban általános jelenség a termények, takarmányok, a gépek és szerszámok hanyag, szakszerűtlen kezelése. Sok megtakarítási lehetőség van a termelőszövetkezetekben is. A betakarítás késedelmes elvégzése, valamint a már betakarított termények gondtalan kezelése évente 4—5 százalékos szemveszteséget okoz. A szálastakarmáDyok rossz kaz- íazása következtében a beázások többtízmillió forint kárt jelentenek- A szakszerűtlen trágyakezelés következtében jelentékeny mennyiségű táperő vész el. A helytelen és gondtalan tejkezelés következtében évente néhánymillió liter tej válik emberi fogyasztásra alkalmatlanná, és kerül a moslékba. 2. A beruházások területén a takarékosság hiányát ugyancsak széles körben lehet tapasztalni, noha a takarékosságnak ezen a területen igen nagy jelentősége van, hiszen a beruházásokra 1951-ben 11.7 milliárd forintot, a következő években pedig fokozatosan növekvő összegeket fordítunk. A beruházások előkészítése — az utóbbi időben kétségkívül tapasztalható javulás ellenére — még mindig nem kielégítő. A beruházások előkészítésével megbízott szervek elhanyagolják a gazdaságossági szempontokat, nem törekszenek a beruházási költségek csökkentésére. Az előkészítéshez gyakran nem áll kellő Idő rendelkezésre, ezért számos építkezés folyik terv nélkül, s ez növeli az építési költséget. Az előkészítés tervszerütlensége mutatkozik meg abban is, hogy számos esetben kevésbbé fontos beruházások megelőznek fontos és hosszabb előkészítést igénylő beruházásokat. Ez az eljárás a beruházások arányát az ipar rovására változtatta meg. A beruházások indokoltságának elbí. r ál ásóval kapcsolatban sokszor nem vizsgál jak meg alaposan, vájjon nem lehetne-e a termelést új építkezés helyett, a meg. lévő épületek jobb kihasználásával emelni. Bár köztudomású, hogy iparunk gépállománya nines megfelelően kihasználva, mégsem veszik kellőkép figyelembe új gépek beszerzése ue- .yett a több műszakra való áttérésnek, a gépállásidű csökkentésének lehetőségét. Nem érvényesül eléggé a takarékosság az építkezések tervezésében és kivitelezésében sem Az épületek méretei sokszor -úlzottak, a kivitel is gyakran teleslegesen drága. Ez a hiba kü- .ünösea kirívóan<$jelentkezik a mezőgazdasági építkezéseknél Az új állami kereskedelmi üzletek jelentős részét is fényűző .nődön, költséget nem kímélve építették fel. A típustervek cllsé. szitásénál nem alkalmazzák eléggé a szabványosítás módszerét. A tervezők nem egyszer fe- .eslegesen használnak köitsége- sébb vasbeton szerkezeteket, egyszerűbb, o'ospbb anyagokból előállítható szerkezeteit helyett. Gépi beruházásoknál előfordul, hogy a tervezők a szükségesnél nagyobb teherbírásra, teljesítőképességre méretezik a berendezéseket és szerkezeteket. A túlzott Igények sokszor úgy jelentkeznek, hogy az egy művelet elvégzésére alkalmas egycélú gépek helyett többcélú gépeket szereznek be. 3. A munkaerőiéül asználas területén a pazarlás ugyancsak szembeötlő. Noha a bányászatban, az építőiparban és más szakmákban is munkáshiány mutatkozik, jó) képzett szakmunkásokban pedig majdnem minden iparág szűkön áfl, a vállalatok égy részében mégis több munkást és tisztviselőt foglalkoztatnak, mint amennyi a munka helyes megszervezése esetén szükséges volna. A termelésben közvetlenül részt nem vevő, kisegítő munkakörökben és az adminisztrációkban dolgozók aránya a termelésben közvetlenül részvevő munkásokhoz viszonyítva sokhelyütt nem kielégítő. Az amúgyis túlméretezett nagykereskedelmi vállalatok alkalmazottainak száma az évelcji 43.000-röl novemberre 52.000-re emekedett. Az államapparátus létszáma — beleértve a vállalati formában működő, de lényegében irányító feladatokat ellátó szerveket és központokat is — állandóan növekszik. Ez nagyrészt a még mindig tapasztalható bürokratizmus következménye. A magas létszám viszont maga is fontos tényezője a bürokratizmus további növelésének. 4. Az .államháztartás dologi kiadásai 1151-ben 6.2 milliárd forintot tesznek ki. A dologi kiadások mértékének ez a megállapítása nem nyugszik szilárd alapokon. ‘ Sokhelyütt hiányoznak a költségnormák, ott pedig, ahol már elkészültek, nem elég szorosak. A kiküldetési költségek például 1951-ben 200 millió forintot emésztenek fel. A túlságosan sűrű és felesleges kiküldetések nemcsak komoly anyagi megterhelést jelentenek az államnak, de fokozzák a bü rokratizmust is. Egyes liivata- olmál és vállalatoknál pazarlás mutatkozik a reprezentációs jellegű kiadásokban. A felesleges és fényűző rendezvények, a költséges szobaberendezések, az állami gépkocsik szabálytalan használata cs az állami pénznek Különféle más formákban történő könnyelmű kezelése nem egyszer olyan méreteket ölt, ami szocializmust építő országban megengedhetetlen. II.» A minisztertanács a felsorolt hibák és hiányosságok kiküszöbölésére, valamint általában a takarékosság miüdenirányú fokozása érdekében a következőket rendeli: 1, Az anyagfelhaszná- 1 á s területén a kohó- és gépipari, a bánya- ós energiaügyi, a könnyűipari, az építésügyi, az élelmezési, valamint a közlekedés- és posta ügyi miniszterek a vállalatok igazgatóinak, műszaki alkalmazottainak és dolgozóinak bevonásával szervezzék meg és biztosítsák az anyaggal és energiával való takarékos gazdálkodást. Különösen takarékoskodni kell a következő anyagokkal: vas, színesfémek, szén, olaj, benzin, fa, cement, gyapot, bőr, papír és az összes importanyagok. A fokozott takarékosság megvalósítása érdekében: a) a 100 tonna hengerelt áruhoz szükséges öntecsmennyiséget az 1950. évi 150 tonnáról 1951-re 146 tonnára kell leszállítani; a gépipar gyártmányainál a hengerelt és kovácsoltam fajlagos felhasználását 1951-ben 7— 10 százalékkal kell csökkenteni; az öntödék selejtjét 1951-ben egybarrnadával kell csökkenteni; a gyapotfonál kifonását 1951- ben az idei 86 százalékról 92 százalékra kell emelni és ezzel 16 millió forint megtakarítást kell elérni; az egy cipőre felhasznált felsőbőr és talpbőr mennyiségét 5 százalékkal kell csökkenteni és az így megtakarított anygbó! 400 ezer párral több cipőt kell előállítani ; a már elrendelt 5 százalékos szén meg ta karit ásón felül az ösz- szes állami hivatalok és vállalatok takarítsák meg a világítási célokra szolgáló villamosenergia 5 százalékát: a bánya- és energiaügyi miniszter egy hónapon belül terjesszen elő javaslatot a villa inoseuergiu fogyasztásának a napszakok közti egyenletesebb oiosztására: a ' közlekedés- és postaügyi, illetőleg a földművelésügyi miniszter egy hónapon belül állapítsa meg a teher- és személyautók, valamint a traktorok lizemanyagfogyasztási normáit olyan módon, hogy a. jelenlegi felhasználással szemben .10 százalékos megtakarítás mutatkozzék. A gépek jobb kihasználása, n javítási költségek csökkentése érdekében minden tizemben meg kel] szervezni a gépek rendszorcs karbantartását. Minden gépfaj-; tára és járműre vonatkozóan meg kell határozni a két karbantartás közötti időt és a javító i költségek normáját. A földművelésügyi minisztei biztosítsa, hogy az állami gazdaságokban és ‘terinelűszövctkezu- tekbeu: az eddigi kb, -1—5 százalékos szemveszteség a betakarttü i munkák időbeli és gondos elvégzése, valamint a szakszerű tárolás révén 1 és fél s.-óza'ékrj Csökkenjen; a takarmányozásnál szigorú takarékosságot érvényesítsenek í .ervszerüeu emeljék a takarmány- kihasználás fokát. A földművelésügyi miniszter gondoskodjék az állami gazdaságokban az anyagkiadás, raktározás, kezelés re.ndszertéle&sé- gének, lazaságának felszámolása ról, a poutos elszámolás és ellenőrzés megszervezéséről. b) A minisztertanács utasítja az OT elnökét és az illetékes minisztereket, hogy a kutatóintézetek és az érdekelt vállalatok bevonásával dolgozzák ki az lm portanyagoknak hazai anyagokkal való jvótlását biztosító módszereket, szélesítsék ki a műanyagok előállítását és felhasználását. Az Országos Tervhivatal elnöke a kísérletekhez, valamint a pótauyagok és műanyagok gyártásához szükséges beruházásokat soronkívül engedélyezze. A minisztertanács felhívja az ősz- szes dolgozókat, különösen a mérnököket, technikusokat, újítókat, sztahánovistákat, tegyenek javaslatokat, dolgozzanak ki eljárásokat a külföldi eredetű anyagok pótlására. A könnyűipari, a belkereskedelmi és a külkereskedelmi miniszterek vizsgálják felül az egészben, vagy részben behozott anyagból gyártott, illetőleg forgalombahozott cikkeket és egy hónapon belül tegyenek javaslatot egyes cikkeknél a behozott anyaghűl való gyáriás kiküszöbölésére, illetőleg a behozott anyagoknak hazai anyagokkal vájó helyettesítésére c) A minisztertanács az érdé kelt miniszterek kötelességévé teszi, hogy gondoskodjanak az üzemekben keletkezett mellék- termékek feldolgozásáról és hasznosításáról. Amennyiben a hasznosítás az üzemen bellii nem lehetséges, vagy nem gazdaságos, a helyi tanácsok szervezzenek kisebb üzemeket a, melléktermékek feldolgozására és támogassák az ilyen célra alakuló kisipari szövetkezeteket. Az Országos Tervhivatal elnöke állapítsa meg minisztériumonként és iparáganként, — a minisztériumok pedig a keretszámok alapján üzemenként — a kötelezően beadandó óeskavas- és egyéb hulladék mennyiségét. A belkereskedelmi miniszter építsen ki olyan hulladékgyűjtő szervezetet, amely minden házhoz eljut és képes a háztartásokban felgyülemlő értékes hulladékot teljes egészében összegyűjteni. Ezekkel az intézkedésekkel az 1951. év folyamán legalább 50 százalékkal kell növelni az ócskavas-, a színesfémek, a bőr-, a papír-, a rongy- ós egyéb hulladékok begyűjtését 1950-hez képest. A minisztertanács elsősorban az ifjúságot hívja fel, hogy a hulladékgyűjtésben való lelkes részvételével segítse szocialista iparink erősítését. ' d) A minisztertanács yíjsírja.
