Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. december (5. évfolyam, 198-222. szám)
1950-12-05 / 201. szám
BACSKISKUNMEGYEl NÉPÚJSÁG A hajaj mozdonyvezetők harcot indítottak a széntakarékosságért, — SoUvadkerten a termelési szerződések kötésében a tanácstagok járnak elől jó példával. — 100.000 forint értékű textil Madarász Béla bajai cipészmester lakásán. — A dolgozók hozzászólnak a KSzTE-t ért bírálathoz. V. évfolyam, 201. szám Ara 50 fillér dIMMMMMM« 1950 december 5, kedd A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata az állattenyésztés és a takarmány termelés fejlesztéséről az 1951. és 1952. években fekvő rétek és legelők elárasztásáról, vagy csörgedeztetö öntözéséről. c) a rejtett tákarmányiartalé- kok feltárása és felhasználása érdekében a földművelésügyi miniszter, valamint a megyei, járási és községi tanácsok biztosítsák a kukoricaszárnak október hó 15. napjáig való betakarítását, á napraforgótányérnak és a szőlőtörkölynek takarmányozásra való összegyűjtését, a füvek elvénülése előtt a ki nem használt legelőszakaszoknak, továbbá az árokpartoknak, töltéseknek, erdei tisztásoknak rendszeres kaszálását, valamint a különböző kapásnövé- nyek takarmányozásra alkalmas szárának, levelének (például borsószár, répalevél, napraforgólevél, stb.) takarmányozási célokra való felhasználását; gondoskodjanak arról, hogy elsősorban a kukoricaszár és a répaszelet felhasználásával az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, de lehetőleg az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is — az utóbbiak egyszerűbb eljárással: földároksilózással, zsombolyázással — számosállatonként 7 köbméter silótakarmányt készítsenek, d) A takarmánytermő területek növelése érdekében a földművelésügyi miniszter gondoskodjék 1951-ben 50 ezer kát- hold, 1952- ben további 50 ezer kát. hold olyan legelőterület feltöréséről, amelyen szántóföldi takarmánytermeléssel nagyobb eredményeket lehet elérni. e) Az állami gazdaságoknak írja dó a földművelésügyi miniszter, hogy zöld- és vizenyős ta' karmáuyszükségletüket. valamint széna- és szalmaszükségletüket teljes egészében saját termelésükből fedezzék, s ezért 1951-ben szántóterületük 19 százalékán, 1952-ben pedig 20 százalékán termeljenek száiastakarmányokat és mindkét évben termeljenek nm- sodvetésű takarmánynövényeket szántóterületük 25 százalékán. f) A földművelésügyi miniszter javasolja a termelőszövetkezeteknek, hogy 1951-ben szántóloriilc- tük 13 százalékán. 1952-ben pedig 16 százalékán termeljenek szálastakarmányt és ezen felül vessenek másodvetésü takarmánynövényekéi szántóterületük 20 százalékán. Az abraktakannányszük- séglet biztosítása céljából 1951- ben szántóterületük 27 százalékán, 1952-ben pedig 30 százalékán termeljenek abraktakarmá.nyfélé- ket. A termelőszövetkezeti tagok is termeljenek takarmány fél éket háztáji gazdaságuknak legalább cgyharmad részén. g) Az állami gazdaságok és az 500 kát. holdnál nagyobb területű termelőszövetkezetek már a * 1951. év folyamán vezessék be a zöldtakarmányok folyamatos termelését (zöld futószalag) és biz tosítsák kora tavasztól késő őszig zöldiakarmány- és téli siló-* takarmányszükségletüket* Gondoskodjanak takarmányoző brigádok felállításáról s azok munkájának helyes megszervezéséről, h) A földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy az állami gazdaságokban és termelő- szövetkezetekben a tejelő teheneknél és 3 kocáinál vezessék br> az egyedi taharmányozájá. II. Az építkezés, gépesítés és vizel látás fejlesztésére a) A földművelésügyi és építésügyi miniszter gondoskodjék az állami gazdaságokban részben helyreállításokkal, részben új építkezésekkel 1951-ben 63 ezer 500 darab számosállatra Istállók és ólak, 26.800 darab számosállatra pedig silók, 1952. ben 108.700 darab számosállatra istállók és ólak, 32.000 darab számosállatra pedig silók építéséről Baromfiak elhelyezésére 1951-ben 135.300, 1952ben pedig 101.600 négyzetméter új férőhelyet kell biztosítani. A termelőszövetkezetekben túlnyomórészt átalakítások, részben új építkezések útján tehenenként 6, lovanként 9, juhon- ként 0.8, anyakocámként 5.5, hízósertésenként 1, hat baromfira 1 négyzetméter alapterületű fé. főhelyet kell létesíteni. Az állami gazdaságokban házilag kell elvégezni az építkezéseket abban az esetben, ha az építkezések értéke 100.000 forintnál kisebb, vagy ha nagyobb is, de az 500.000 forintos értékhatárt nem haladja meg és az építkezések elvégzése nagyobb műszaki felkészültséget nem igényel, az anyagszükséglet pedig a helyi forrásokból fe. dezhetö. Hasonlóképen házilag kell elvégezni az építkezéseket a termelőszövetkezetekben, ha az építkezés értéke 50.000 fo rintnál kisebb és azt legalább 40—50 százalékban saját munkaerővel és anyaggal végzik. 1 b) A nehézipari miniszter á takarmánytermelés fokozása, eredményesebb összegyűjtése és gazdaságosabb felhasználása érdekében biztosítsa az alábbi gépek gyártását és a földművelésügyi miniszter rendelkezésére bocsátását: 1. a .szálastakarmány Időben való betakarítása céljából 1951- ben 250 darab traktoros fűkaszát, 700 darab fogatos fűkaszát, 1000 darab lógereblyét, 1952-ben pedig 400 darab traktoros fűkaszát, 600 darab fogatos fűkaszát és 800 darab lógereblyét; 2. a takarmányok jobb előkészítése érdekében 1951- ben 190 darab kalapácsos darálót, 350 darab motoros szecskavágót, 1952-ben pedig 300 darab kalapácsos darálót és 340 darab motoros szecska- vágót; 3. a süőzás nagymérvű kiterjesztése érdekében 1951-ben 700 darab. 1952-ben pedig 730 darab silótöltőt; 4. a rétek és legelők ápolási munkáinak elvégzéséhez 1951- ben 500 darab rétboronát, 1952ben pedig 2500 darab rétboro- nát, 500 darab rétgyalut és 500 darab trágyázőlajtot; 5 egyéb állatgondozási és takarmányozási munkák elvégzésére 1951-ben 500 darab,. 1952- pedig 600 drb különböző egyéb <nyíró, fejő stb ) munkagépet'lékenység fokozásával egyidejűleg az 1952. év végűre el kell ér- i ni, hogy ■— a termelőszövetkezeti í tagok háztáji állatállományának i fejlesztése és az állami gazdasá- i gok állandó dolgozói részére ái- ; lattartás lehetővé tétele segítsé• gével — ezek a gazdaságok fogyasztási célokat szolgáló állati ■ termékeiket egészében a közfogyasztásnak adják át:! is. i j Az állatlétszám emelésének é§ ■ az állattenyésztés termelékenysé• gének érdekében fokozni kell a ta■ karmánytermelést és biztosítani I kell annak jobb hasznosítását. A 1 kukoricai:ermelés országos átlagait 1950-hez viszonyítva az 1952. : év végéig kát. holdanként 4 q-val, ■ ezen belül gz állami gazdaságok- l ban 5 q-val. a termelőszövetkeze- ! tekben pedig 4.5 q-val kell emelni. A Szántóföldi takarmányter- ; melés országos termésátlagait i 1950-hez viszonyítva az 1952. év végéig 30 százalékkal, ezen belül az állami gazdaságokban 40 gzá- 1 zarlékkal, a termelőszövetkezetekben pedig 32 százalékkal kell fokozni. A rétek hozamát az 1952. év végéig ka[- holdanként 2.5 q-val, a legelők hozamát pedig 2.8 q-val kell emelui. A termésátlagok fokozása mcl- , lett növelni kell a szántóföldi takarmányok vetésterületét. Szá- lasi'akarmá-n.vt kell termelni 1951-ben a .szántóterületnek 11 százalékán. 1952-ben pedig 12 százalékán. Másodnövényekkel kell bevetni 1951 -ben 600.000, 1952ben pedig 1,000.000 kát. holdat, j A kitűzött célok elérés© (-rde- kéboti a Magyar Népköztársaság "Minisztertanácsa a következő fel- . adatok megvalósítását írja elői évenként felnevelniA juhtenyésztésben országos- átlagban minden száz anyajuh- után 1951-ben 90, 1952-ben 95- bárányt, az állami gazdaságokban e 1951-ben 120, 1952-ben 125, a- termelőszövetkezetekben pedig 5 1951-beo 100. 1952-ben pedig 110 t bárányt neveljenek fel. * c) Az évi tejhozamot a zsír- s tartalom fokozása mellett orszá- gos átlagban tehenenként 1951- i! beu 200 literrel, 1952-ben további- 200 literrel kell emelni. Ezen be- lül az állami gazdaságoknak 1951- ben 3000, 1952-ben 3300 liter, termelőszövetkezeteknek pedig 1951- ben 2200, 1952-ben pedig 2500 1 liter évi átlagos tejhozamot kell * tehenenként elérniük. A gyapjúhozam átlagát felnőtt 2 juboknál országos átlagban 1951- " ben 4.2, 1952-bén 4.5 kg-ra kell ! emelni. Az állami gazdaságokban ’ 1951-ben 5, 1952-ben 5.5 kg, a ’ termelőszövetkezelekben pedig J 1951-ben 4.6, 1952-ben 4.9 kg. évi gyapjúhozamot keli elérni. 1 Az évi tojáshozamot országos ' átlagban 1951-ben tyúkonként 10 darabbal. 1952-ben további 10 [ darabbal kell emelni. Az állami gazdaságokban 1951-ben 120, 1952-ben 150 darabra, a termelőszövetkezetekben pedig 1951-ben ' 110, 1952-ben 130 darabra kell emelni tyúkouként az évi tojás- hozamot. A sertések hizlalásánál orszá- ’ gos átlagban 100 kg abraktakar- j many után 1951-ben 17, 1952-ben 18.5 kg, ezen belül az állami gazdaságokban 1951-ben 20, ’ 1952-ben 21 kg, a termelöszövet- ’ kezetekben pedig 1951-ben 17.5 1952-ben 19 kg súlygyarapodást I kell elérni. d) az állami gazdaságok és a , termelőszövetkezetek állafléitszá- mának emelkedésével és a terrneötéves népgazdasági tervünk egyik íőfeladatként mezőgazdaságunk és ezzel együtt állattenyésztésünk elmaradottságának felszámolását és a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelését tűzte ki. Ennek megvalósítása érdekében a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa' elrendelj hogy az ország állattenyésztését és ta- karmáuytermelését az 1951. és 1952. években mennyiségileg emelni, minőségileg pedig jelen [ősén fejleszteni kell. Ezért a minisztertanács a következő határozatokat hozza: A. a) Állatállományunk létszámát olyan mértékben kell emelni, hogy az 1952. év végére 2.S kát. hold szántóföldre, ezenbelül az állami gazdaságokban 2.4 kát. hold, a termelőszövetkezetekben (csoportokban) a közös és háztáji állományt figyelembe véve legalább 2.7 kát. hold szántóföldre jusson egy számosállat. A szarvasmarhaállományt az 1951. év végéig 170.000, az 1952. év végéig további 200-000 darabbal, ezenbelül a tehénállomány* 1951-ben 113.000, 1952-ben további 118.009 darabbal kell emel. ni. A lóállományt elsősorban minőség: leg kell feljártam. A sertésállományt 1951. év végéig '100 000. az 1052. év végéig további 600,000 darabba!, ezen- belttl a kocaállományt 1951-ben 16,000, 1952-ben további 70.000 darabbal kell emelni. A juhállományt az 1951. év végéig 230.000, az 1952. év végéig további 270.000 darabbal, ezeu- belül az anyajuhállományt 1951- ben 120.000, 1952-ben további 150.000 darabbal kell emelniA baromfi törzsállományt, az 1952. év végéig 5,300.000 darabbal kell emelni. b) a szarvasmarbaifenyésztésben minden száz tehén ntán országos átlagban 1951-ben 60, 1952-ben 70 borjúf, állami gazdaságokban 1951-ben 72, 1952-ben 75 borjút, a termelőszövetkezetekben pedig 1951-ben 70, 1952-ben 72 borjút kell felnevelni. A lótenyésztésben o száz kanca után eső csikók számát országos átlagban az 1952. év végéig 15 százalékkal kell emelni. | A sertéstenyésztésben országos átlagban el kell érni, hogy min-' den koca ntán 1951-ben zslrser-| t esnél 6, keresztezett sertésnél 7,. hússertésnél 8 malacot, 1952-ben zsirsertésnél 7, keresztezett sertésnél 8, hússertésnél pedig 9 malacot neveljenek faL Ezen belül az állami gazdaságokban 1951-ben >>gy koca ntán zsírsertésnél 8 malacot, keresztezett sertésnél 9, hússertésnél 12, 1952-ben zsírsertésnél 9 malacot, keresztezett sertésnél 11. hússertésnél 15, a termelöszöve kezetekben pedig 1951-ben zsírsertésnél 6 malacot, keresztezett sertésnél 7, hússertésnél 11, 1952-ben zsirsertésnél 8 malacot, keresztezett sertésnél 10. hússertésnél 13 malacot JB.» A takarmány termelés fokozása érdekében a) a földművelésügyi miniszter valamint a megyei, járási és községi tanácsok gondoskodjanak a takarmányfélék vctőmagellá- tásáról (a termelési körzeteknek megfelelő nemesített árpa-, zabős kukoricavetőmagról 1951-ben a vetésterület 10 százalékának, 1952-ben pedig a vetésterület 20 I százalékának megfelelő mennyiségben), a kukorica s általában a ka- ' pásnövények legalább háromszori kapálásáról, a szántóföldi szálas- takarmányok gyomirtásáról és a kaszálások utáni fogasolásáról 1 a szántóföldi takarmánynövények öntözéséről az 1952. év végéig 40.000 kát. holdon, a kukorica termelésénél — elsősorban az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben — a Szovjetunióban alkalmazott négyzetes vetésű, pótbeporzásos módszer alkalmazásáról 1951-ben 200.000 kát. holdon. 1952-ben pedig 500.000 kát, holdon; b) a földművelésügyi miniszter, további t megyei járási ég községi tanácsok a dolgozó parasztok bevonásával gondoskodjanak a réteken és a legelőkön a vizek tárolására szolgáló sáncok és árkok rendbebozásúról, a gyomok és gyombokrok Írásáról, az idegen anyagok- eltávolításáról, a vakondtúrások és zsombékok elegjeűge[őséről, az rtatóberende- zések és a kutak környékének rendbebozá sáról, a legelők szakaszos beosztású-J ról, a szakaszhatárok megjelöléséről és a szakaszos legeltetés bevezetéséről, a legelő, és szakaszhatárok fá- j sftásáró], szélvédőpászták és fás ! delelök létesítéséről. a legelőkön (a lazatalajú lege-' lök kivételével) ősszel és tavasz- szál, a réteken pedig kaszálás után a íogasolás elvégzéséről, továbbá a legelők 10 százalékának trágyalével való öntözéséről való trágyázásáról,. j a helyi vizek kihasználásával az 1952 év végéig 100.000 kát- holdon a folyók, patakok, állóvizek éj bővizű kutak közelében
