Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. november (5. évfolyam, 174-197. szám)
1950-11-01 / 174. szám
Az időben elvégzett munka újabb fegyver a béke megvédéséért folytatott harcban A békéről nem elég beszélni, a békéért cselekedni is kel!. M unkánkkal, eredményeink fokozására’!, a 'termelékenység növelésével védjük a békét, melyre a z imp er k! isták acsarkodó düh vei. Ti tóék pedig gaiád cselvetéseiikkel és aljas rágalmaikkal törnek. Számunkra, — délszláv anyanyelvűek számára, «— az alkotmány egyenjogúságot biztosított, melyet odaát Ti- tóék lábbal tipornak. Itt szabad és boldog élet az osztályrésze minden dolgozónak, odaát elnyomás, kizsákmányolás, börtön és intern alóla bor. Szabad hazánkban délszláv anyanyelvűek számára is minden út nyitva ált felemelkedésünkhöz, odaát az árulók és gyilkosok uralma alatt csak a verejték, a kegyetlen gond, a bánat és a kétségbeejtő jövő jut a dolgozók osztályrészéül. Boldogan építjük jövőnket. Minden időben elvégzett munka újabb fegyver a béke megvédéséért folytatott. harcban. Minden mázsával elért nagyobb termés pedig egy-egy csapás a háborús' gyujtogatókra és a határon túl leselkedő tilóisla bérencekre. Mi, délszláv anyanyelvű dolgozók, lelkesen vesszük ki részünket a béke megvédéséért folyó küzdelem ránk eső feladataiból. Szabadságunkkal csak úgy tudunk élni, ha azt meg is tudjuk védeni. Hát mi megfogjuk védeni. Jól ismerjük az elnyomást, a kizsákmányolási, a lenézést. Nem kérünk többet belőle. Mi, délszláv anyanyelvűek büszkén és boldogan menetelünk a Szovjetunió vezette béketábor katonáinak sorában, Sztálin és Rákosi elvtársiakkal az élen. Ma to Lovritg, a garai Vörös Csillag* tszcs tagja. Brigádunkat- „November 7" brigádnak nevezzük el Kedve» Elvtúrsjk! November hetediUe, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napi t- nem közömbös számunkra. Az Októberi Forradalom tette le. betűvé azt, bogy mi most szaba- don dolgozhatunk. Felajánljuk, n Szocialista Forradalom tiszteletére, hogy teljesítményünket 1 TO százalékról 380 Százalékra ömöljük. Úgy éyezzük, hogy felajánlásunkkal, adunk legjobban tiszteletet annak a nagy harcnak. melyet Lénin és Sztálin elvtársak vezetésével vívott akkor ki a szovjet tlép. Mí 3 munka területén harcolunk .,t bekéért. Erősítjük magunkat gazdaságilag, hogy minél ütőképesebbek, minél erősebbek legyünk, hogy az ötéves tervünket határidő előtt befejezhessük. November hetedikét C;akis úgy ünnepelhetjük meg méltóan, ha az. új normáinkat túlszárnyaljuk és túlteljesítjük. Brigádunk nevét pedig ,,November 7“ brigádnak nevezzük cl Elvtársi üdvözlettel: Ues’.ides Dezső, sztahanovista vasbetouszerelő. Kiskunfélegyházi Gyárépítő V. A Fajszi Paprikafelclolgozó-telep elfogadta a nagykőrösiek versenykihívását 'Megalakult a községi tanács Megkezdte működését a végrehajtó bizottság Lajosmizsén Az elmúlt napokban Lajosmi- zsén is megtartották a községi tanács alakuló ülését, melyen resztvettek a tanácstagok, de szép -számmá! vettek részt a község dolgozó parasztjai is. Lelkesen, érdeklődve, a válasz- tás győzelmi hangú'.tatában hallgatták végig az ülést. — Nagy dolog ez a tan ács válasz tás, — mondogatják egymás között az emberek. — Mind magunkfajta emberek, ez a legjobb benne. Az ünnepi beszéd elhangzása után sorban szólalnak fel a ’tanácstagok és a dolgozó parasztok. Móra Ferenc vasutas például ezeket mondja: — Voit'-e a történelemben példa arra, hogy egy vasutas részfv-egyen az ország dolgának intézésében? Nem. Ilyesmi nem volt. A vas utast éppúgy nem vélték emberszámba, mint a több', munkást és parasztot. Most tanácsot választottunk magunk közűi, -akik a mi érdekeinket képviselik a mai naptól kezdve. — .4 tanácsválasztás dolgozó népünk hatalmas győzelme. Hatalmas küzdelmek árán jöttek létre, ezért meg kell becsülnünk. .1 választóknak éppúgy mint a tanácstagoknak. Hogy a tanácsok jól végezzék munkájukat, minden ©rönkkel támogatnunk kel!, — mondja Makkal Kálmán dolgozó paraszt. Az alakuló ülést Lövető napon. október 27-én a végrehajtó bizottság megkezdte működését. Nagy Imre, a végrehajtó bizottság elnöke, elfoglalta helyét. Bagó József dolgozó paraszttal, az elnök-helyettessel és Szarai György titkárral éppen a reájuk váró feladatokról beszélgetnek Kezükben a Szabad Nép. A hetedik oldatom egy piros ceruza- va! (aláhúzott cikk. Címe: „A tanácsok végrehajtó bizottságai.“ Azt tanulmányozzák. Nagy Imre, a végrehajtó bizottság elnöke, hangosan olvassa a cikket. Utóit -megáll és átbeszélik felolvasott részt. — Hát sok minden függ a mi munkánktól. Itt van az őszi mélyszántás. Ezt is csak akkor végzi el jól a község, ha mi megálljuk a helyünket és becsülettel végezzük el a magunk munkáját, — mondja Bagó József elnök-helyeit©«. Egyszóval, tudják, mi lesz a feladatuk, mit kell végezniük. Szóba is kerül mindjárt a község dolga. — A oii feladatunk lesz, hogy a községi -szülőotthont miméi előbb ki-bővíteiik. mert ez a dolgozó nép érdeke — mondja Nagy Imre,' a végrehajtó bizottság elnöke. — .4 dolgozó nép érdeke az is, hogy a község tavaszra gépállomást kapjon. Ezt is nekünk kelt nyélbeülni. — mondja Szakai Gyöngy. — Azután a buckóhegyi iskola kibővítése. Tantermeket kell létesíteni, hogy a tanyákról bejáró gyermekeknek biztósítiva legyen a helyük az iskolában. Még mindig egy teremben vannak összezsúfolva. Ez „jó“ volt öl-hat évvel ezelőtt, mert a tanyai gyerekek nemigen jártak az iskolába, de most évről-évre többen 'lesznek, — szól újra Bagó József, az elnök-helyettes. Parasztember. Tudja, b gy •mindent el kell követni ann ú érdekében, hogy minél .'több dolgozó paraszt gyereke tanulhasson. Aüg alakult meg a községi tanács, -a dolgozó parasztság máris azzal kereste fel a tanácsol, hogy az eddigi egyetlen piaci nap helyett kettő legyen. Ezt is kézbevesszük. — mondja Nagy Imre. Van léhát dolga a végrehajtó bizottságnak elég. A tervek meg- valósítása, kutak létesítése, egy vágóhíd építése és még sok minden. Kilenc tagja van a lajosmi- zsei községi tanács végrehajtó bizottságának. Mindannyian tud jók, hogy a dolgozó nép bizalmából kerültek a község élére, mindannyian elhatározták, hogy a dolgozó nép bizalmát csak úgy bírják, ha munkájukat becsülettel elvégzik. — Aleg kell mulatnunk, hogy méltók vagyunk a bizalomra,— mondja Itódis Pál, aki ugyancsak tagja a végrehajtó bizottságnak. Lajosmizsén új nap virradt. A község most már valóban elindult azon az álon, mely a fel- emelkedés felé viszi nemcsak La josmizse dolgozó parasztsága!, hanem hazánk egész dolgozó népéi. így valósul meg hazánkban a szocializmus. így lett hazánkban minden hatalom a dolgozó népé. A tanácsokat a dolgozó nép hívta életre, hogy azokon keresztül juttassa kifejezésre hatalmát a maga hazájában . A tanácsokon, a végrehajtó bizottságokon múlik, hogy ha- zánlk'ban virágzó községek, városok és megyék születhessenek.. _____________ , , . ._r_ , ,,__ _________i, _____T- ... ______ MIJO ALADITY IS A BÉKÉÉRT HARCOL A Nagykőröst Konzervipari Vállalat versenyfelhívását elfogadjuk az alábbi pontokra vonatkozólag : |"~í Vállaljuk, hogy 1950. évi [ * » IV. negyedévi tervelőirányzatunkat egyszáz métermázsával túlteljesítjük, mely 150.000 forint töhbíermelést jelent. Ezen eredményt úgy fogjuk elérni, hogy jó társadalmi és népnevelő munkával odahatunk, hogy a termelők ennék a mennyiségnek a félkész any.agát a IV. negyedévben fogják beszállítani. m Vállaljuk, bogy az eddigi ___ 5 százalék tényleges elp orlást 4.8 százalékra csökkentjük, az így előállott megtakarítás a IV. negyedév termeléséhez viszonyítva 3000 forint megtakarítást jelent. (200 kg, őrölt paprika ára.) S Vállaljuk, llOgy a, te'jesi- fésűnket a IV. negyedév végéig 12 százalékra felemeljük. m A kikészítő tizem elöké___szító brigádjának 10C s zázalék fölüli teljesítményű tag- j d vállalják. . hogy munkamódszer-átadásukkal a brigád alacsonyabb teljesítményű tagjainak Hiuukaeredméuyét 10 százalékkal emelik, így a kikészítő üzem előkészítő brigádjának átlagteljesítménye, <i százalékkal növekszik. Kz hat százalékos tcljesítmény. < metkedé< az egész kikészítő üzemre kilóit, így a> kikészítés további munkái is hat százalékkal fognak emelkedni. rn Vállaljuk, hogy jó ká- 1 '* I Ucrneveléssél. szakmai és politikai továbbképzéssel, melyben a téli dolgozók, létszámunk 00 sM’.'eTéfca v«sr részt, előkészítjük az 1951. évi termelési tervünk maradéktalan teljesítését. Abrakain János üzemi biz. Fehér Rozália kik. üzem. m. Farkas M. főmolnár mai. vez. Gerléi Ottó adna. dóig. Vcrsenycsa ti a h ozás A gátéri Éjijét-termelőszövetkezeti csoport csatlakozik a kiskunfélegyházi Dózsa termelőszövetkezet november 7-re tett munka felajánlásához és vállalja a következő munkák elvégzését: Valamennyien vállaljuk, hogy Oy. őszi mélyszántást november 7-re 100 százalékig befejezzük, a szőlőt betakarjuk és uz épületeinket betakarítjuk. Svájc 20 küldőbe! vesz . részt az angliai Világbéke Kongresszuson A Baselban megtartott svájci békekongresszuson elhatározták, hagy 20 tagú tű’.dőlteié get (küldenek a sh-eiffKld-i Béke világ- kongresszusra. A svájci béke- kongressznson 244 küldött és 102 megfigyelő vett részt. A kongresszus részvevői határozatot fogjadtak et, mely elítéli a fegyverkezési versenyt és figyelmeztet a Svájcban egyre fokozódó háborús propaganda veszélyére. A határozat felhívja a svájci kormányt, hogy lépjen összekötne tístoe vaÓMiie.n-nví! tko>rmäi»ni\iaä. a fegyverkezés általános csökkentésére és az atomfegyver betiltása érdekében. A kongresszus nagy béketüntetéssel fejeződött be, amelyen többezer békeharcos vet* részt. Mijo Aladity. 60 éves, .«arai délszláv anyanyelvű dolgozó paraszt, így szólt az egyik este a feleségéhez : — Add ki az ünneplő ruhámat. Ott akarok lenni azon a boldog pillanaton, ,amikor a mi embereinket választják be a községi tanácsba. Fáradt, öreg ember Mijo Aladity. Egv emberöltőt ólt le az „urak világában“. A sok keserűség barázdákba vonta magasan ívelt homlokát. A gond, a nélkülözés redőkbo rántotta -arcának bőrét, A kizsákmányolás hajnaltól vakulásig tartó robotja meggörnyesztette vállait, de a fény, mely szemeiből csillan, még fiatalos lendületet árut ol, hogy a moziterembep, —• ahol ma este a községi tanács megalakul, — beágyazza magát az első padsorok sűrű embergyürűjébe. Figyel, hogy minden eseményt jól belevessen. agyába. — Azelőtt, ha ennyi parasztember gyűlt egybe, még a szomszédos községek csendőreit is össze aljrmírozták, — mondja mosolyogva. — Bez7.eg ma más világ van. Szebb, boldogabb, nl'ugodlabb. Mijo Aladity inegpödri sűrű bajuszát. A reflektor fénye, mely körülöleli, ott játszik ezüstös baj- fürtjein. — Mikor egyszer, — mondja — összejöttünk. hogy saját sorsunkat megtárgyaljuk, lehetett az úgy 25—26-bati, hát bizony, úgy kellett a batárba menekülnünk, Dehogy csendőrkézre kerüljünk. Ma már ez a múlté, melyrőt már csak me- sélgelünk, mint egy rossz emlékről, mely életünk javát elrabolta. Élete bizonyító képe, mint szipoljmta, mint rabolta a kulák a dolgozó nép erejét. Mint zsebelte a 80 filléres napszám mellett a föld minden hasznát. Mint fojtogatta a nyomorban, nélkülözésben fuldokló, dolgozó -népet, csakhogy a maga számára minél nagyobb haszonra szert tehessen. Itt vg-n-nak a Gattiak. Ki ne emlékezne minden aljasságukra, bifcangságukra. — a Oattiafenál, — meséli az öreg Mijo Aladity, — kora tavasztól késő őszig mindig kellett a dolgos munkáskéz. Tudták ők, hogy a -nélkülözés elöbb-utóbb a markukba bajt bennünket, azért is beszéltek ö&sze; hogy pedig az idén 10 fillérrel kevesebb lesz a napszám, A Zomborcse- vjcs sem akart elmaradni tőlük, hát ő is azt mondotta: — aki pedig nem jön ennyiért dolgozni, az dögöljön ében. övék volt a föld jérésze a határban, meg a szigetben. A nyomor, a falat kenyér, as éhes gyermekszájak csak rákényszeritettek bennünket, hogy megalázzuk magunkat. Mondták is a Gattiak: — ennyit sem érdemeltek, de egye fene, nem akarjuk, hogy felforduljatok. — Míg mi lerongyolódtunk, adóba, adósságba az utolsó párnánkat is elcipelték, addig Gattiak gazdagodtak, gyarapodtak. Már ann.vi «volt a pénzük, nem is tudták, mit csináljanak vele. Hát az egyik Gattí építtetett magának egy liáz,at, tizennégy szobával. így, ahogy mondom. Mire a másik is fitogtatni akarta a pénzét, na n* meg egy ugyan,akkorát építtetett, de emeletesben. nijo Aladity feeze ökölbe szorul. Ilyen volt az ,.urak világa'*. Ki kívánná vissza? Ki akarja újra az elnyomatást, a kizsákmányolást? — A dolgozó -nép ellensége, — mondja maga Jlijo Aladity. — A háborúra spekuláló imperialista gyárosok, a Tito banditák. Ők a mi ellenségeink, akik szabadságunkat, szabad és boldog életünket akarják romba dönteni, öreg ember vagyok már. Megettem én már a kenyerem javát, de még én is harcolni, küzdeni akarok ellenük a béke megvédéséért. Tűzpiros lázrózsák ülnek aroa szegletére. Tekintetéből a kiáradó fény bosszús haragot tövei. Kar. jait, amrnt a mellén összefonja, — úgy érzi az ember — várva várt szabadságát szorítja magához, hogy et ne engedje soha többé. — Tanúja akarok lenni fiaink bevonulásának a tanácsba. Csakhogy ezt is megérhet, tem. Mi, délszláv anyanyelvű dolgozók, a múltban c>ak lenézést, megvetést kaptunk. Ma egyenrangúak vagyunk. Egyenlő jogok, egyenlő kötelességek. Hálásak is vagyunk érte. 66 évemmel még én is dolgozom, hogy elmúló erőmmel is szolgálhassam a dolgozó nép államát, erősíthessem erejét. Az, uj. súgókból olvasom, a rádióból hallom, mint tiporja, mint gyalázza Tito és bandája odaát a dolgozó nép jogait, mint rabolja, lopja a nép vagyonár, csakhogy dollárokra válthassa, a sok keservet, jajt, bánatot és könnyet. De nem tarthat ez már soká. A vörös csillag fénye már ott csillog minden kizsákmányolt dolgozó megszabadítására. ‘ Miio Aladity most tekintetével végignéz a megválasztott tanácstagok során, akik most helyez, kednek el. A Stipán, a Márké, a I-Jubina, a Múmia, a Maxo, a Feró — sorolja a nevekel. Valamenynyien a dolgozó nép soraiból kerültek ki. — A ni; fiaink ők mind, — mondja boldogan Mijo Álad t.v és az örömtől két könnycsepp gördül ajkának szeg- Sebeibe, Maxe, Lovrity délszláv termelőszövetkezeti paraszt irrt:
